1142 STATISZTIKAI iRODALMI FIGYELÖ
ténő kiadások közötti kapcsolat számszerű becslése és a megfelelő paraméterek össze- hasonlitása. Biebler és Wölfling modellje tizféle árucsoportot különböztet meg, s az egyes egyenleteket mind lineáris. mind ex- ponenciális formában felírja. A fogyasztási egyenletek dezaggregációja a következő:
élelmiszerek, élvezeti cikkek, cipő— és bőr- áruk, ruházat. kötöttáruk. bútor, háztartási cikkek. tartós fogyasztási cikkek (ideértve a gépjárműveket is), testápolási cikkek—és épí- tőanyagok.
A regresszióegyenletekben megkísérelték a nettó pénzbevételek mellett a szóban forgó fogyasztási cikkek árát is figyelembe venni magyarázó változóként. Ez azonban csak he- lyenként bizonyult szignifikánsnok. Ugyanak- kor a csupán jövedelmek függvényeként vizs- gált fogyasztói kiadások egyenletei értelmez—
hetőknek mutatkoztak.
Tanulmányuk harmadik részében a szerzők háztartásstatisztikai keresztmetszeti adatok alapján kísérelték meg a kérdés megköze- lítését. Ebben a vonatkozásban kétféle vál—
tozattal kísérleteztek: '
-az egyik változatban csupán területi kereszt- metszeti adatokat használtak fel, amikor is a függő változó az áru fogyasztása, a független változó a
lakosság jövedelme volt;
— a másik változatban külső információként pótló- lag a jövedelemelaszticitás becsült értékét is beve—
zették a függvénybe.
A szerzők az eredmények mérlegelése alapján arra a következtetésre jutnak, hogy az idősoros és keresztmetszeti adatok együt- tes figyelembevétele az előrejelzéseket pozi- tív irányban befolyásolja.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
KOHLHAUSER. G.:
AZ OSZTRAK FOGYASZTÁSI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSA! ES ELÖREBECSLESE
(Wandiungen und Prognose der österreichischen Konsumstruktur.) —- Monatsberichte des Österreichi- schen Instituts für Wirtschaftslorschung. 1976. 1. sz.
8—25. p.
Az osztrák fogyasztási struktúra mind mak—
ro-. mind mikroökonómiai adatok alapján elemezhető. A gazdaság egészére vonatkozó vizsgálatokhoz a nemzetgazdasági számitó—
sok lakossági fogyasztási sorai szolgáinak kiindulásul. Ezek a sorok 'l954-ig visszame- nőleg állnak rendelkezésre; folyamatosságu- kot többszörös felülvizsgálat biztositja. Az összfogyasztást felhasználási célok szerint elkülönített 11 fogyasztási csoportban fog- lalják össze, majd tartósság szerint a követ- kező hármas felosztást használják: tartós fo- gyasztási cikkek. nem tartós fogyasztási cik- kek. szolgáltatások. Az adatokat nominál- értékben és változatlan árakon is közlik.
A mikroökonómiai adatok a háztartássta- tisztikai adatgyűjtésből ismeretesek. Ausztri—
ában 1954—1955—ben, 1964vben és 1974—- 1975-ben került sor fogyasztási fe'lvételekre.
Ezek hosszú távú fogyasztásvizsgálatra' ke- véssé alkalmasak, mivel egyrészt a rnegfi—
gyelésbe bevont lakosság köre a három fel- vételnél nem egészen azonos. másrészt vi- szonylag kevés információt nyújtanak. '
Az osztrák lakosság fogyasztása a háború után gyorsan emelkedett. Az egy főre jutó fogyasztás reálértéke már 1950-ben eiérte az 1937. évi szinvonalat. A lakosság fogyasztá- sának volumene 1974—ben 3 és félszer akkora volt. mint a háború előtt.
A fogyasztás növekedése a konjunkturális ingadozásoktól eltekintve sem volt egyenle- tes. A leglendületesebb fejlődés az ötvenes évek második felében alakult ki. Ez az ütem a következő évtizedben —- fokozatosan — kö- zel a felére csökkent. majd a hetvenes évek elején ismét megélénkült, de nem közelítette meg az 1954 és 1959 közötti fei'liődés mér- tékét. A fogyasztás az egész időszakban ál- talában nem nőtt olyan ütemben, mint a rendelkezésre álló személyes jövedelem.
Az összfogyasztás növekedése mellett szá- mottevően átalakult a fogyasztás struktúrája.
A tartós fogyasztási cikkek reálfogyasztásó- nak aránya —- elsősorban a személygépko- csik iránti kereslet emelkedése következté—
ben — az 1954. évi 7 százalékról 1972-ig majdnem egyenletesen 16,5 százalékra nőtt, s csak 1974—ben mérséklődött 15 százalékra.
Az ,,oktatás, szórakozás. üdülés" csoportjá—
nak aránya az összfogyasztás reálértékéből 1954 és 1974 között 4.5 százalékról 11.5 szá—
zalékra emelkedett, főként az üdülési utazá- sok nagyarányú elterjedése miatt. Ugyanek- kor az élelmiszer-kiadások aránya 47 szá- zalékról 30 százalékra csökkent. Érdekes ten—
dencia (: nominálértékben növekvő arányú szolgáltatások reálértékben számított hánya—
dának csökkenése. Ez a jelenség a szol- gáltatások terén leginkább jelentkező köz- ponti ellátás növekedésével magyarázható.
A struktúra átalakulása az egyes javak és szolgáltatások iránti kereslet hullámszerű in- gadozása mellett ment végbe. ilyen fogyasz- tási hullámról általában akkor beszélünk. ha az egyes fogyasztási csoportoknak vagy ter- mékeknek a fogyasztásnövekedésben elfog—
lalt aránya egy periódusban szokatlanul nagy, azaz a keresleti rugalmasság átmene—
tileg erősen nő. Az ötvenes évek második felében a fogyasztásnövekedés reálértékének egyharmadát. sőt az 1959-ig tartó konjunk- túraciklusban 36 százalékát az élelmiszer- és italfogyasztás tette ki; ez az arány a későbbi időszakokban csak 14—25 százalékos volt.
A hatvanas évek elején ruházati hullám ala—
kult ki, majd ,,motorizálási" hullám követke—
zett: az 1963—1967-es konjunktúraciklusban
STATlSZTlKAl lRODALMi FIGYELÖ
a fogyasztásnövekedésből több mint 15 szó—
zalék közlekedési eszközök vásárlására for- ditott kiadás volt, míg a többi konjunktúra- ciklusban ez a hányad csak 12 százalék kö—
rül mozgott. A hatvanas évek közepére esik az utazási és szórakozási hullám. A lakbe- rendezési cikkek iránti kereslet az egész vizs—
gált időszakban élénk volt. a csúcs a hetve- nes évek elején következett be.
A tartós fogyasztási cikkek kereslete mind- egyik időszakban lényegesen jobban nőtt, mint a többi termék és szolgáltatás iránti kereslet. A tartós fogyasztási cikkek fogyasz- tásának egy főre jutó reálértéke egyes idő- szakokban kétszer olyan gyors ütemben nőtt, mint az egyéb fogyasztás. Ez a tartós javak területén megnyilvánuló korábbi alacsony szintű ellátottságban nagymértékű javulást eredményezett. de Ausztria még mindig meg—
lehetősen elmarad a fejlett nyugat-európai országok ellátottságától.
A szerző a következőkben rátér azon fo—
gyasztáselméletek ismertetésére, amelyek alapján fogyasztási függvények készültek. E függvények alapján vizsgálható, hogy mely tényezők határozzák meg a fogyasztók keres- leti struktúráját, s hogy ezek a tényezők a kereslet nagyságára mennyire hatnak.
Az osztrák vizsgálatoknál az egyes fogyasz—
tási csoportokra vonatkozó külön függvények segítségével ellenőrizték a különböző fo- gyasztási hipotézisek realitását.
Az egyenletek felállításánál az egy főre jutó éves reálértékeket használták. Avizsgál't időszak 1954—1974 volt. A fogyasztáselmélet szerint nincs adott keresleti egyenlet; alter—
nativ függvénytípusokkal kell kisérletezni. Lo—
garitmikus, logaritmikus inverz. abszolút és relatív számokat tartalmazó függvényeket, va—
lamint a Houthakker- és Taylor-féle dina—
mikus függvényeket alkalmazták. Mindezeket a függvényeket lineáris egyenletként, a leg—
kisebb négyzetek módszerével állították fel.
Az egyes fogyasztási csoportokra számított különböző függvények közül ezután közgaz- dasági és statisztikai kritériumok alapján vá- lasztották ki a legalkalmasabbakat. Döntő volt mindenekelőtt az egyenlet közgazdasá- gi értelmezhetősége. a determinációs koef—
ficiens (R?) nagysága, a regressziós koeffi—
ciens standard hibája és a Durbin—Watson- mutató alakulása.
E kritériumok alapján sem tudtak megfe- lelő függvényt találni a fogyasztás néhány olyan területére. ahol jelentős, de nem kvan- tifikálható tényezők játszanak közre (például a lakásnál a lakbérrendelet, a dohányfo- gyasztásánál az egészségügyi felvilágosítás).
A felhasznált függvénytípusok közül a vá!- tozatlan rugalmasságú fogyasztási területe- ken a logaritmikus formulák biztosították a legjobb illeszkedést. A logaritmikus inverz függvénytípusok azokon a területeken bizo-
1143
nyultak megfelelőknek, ahol telitettséggel le- het számolni. Houthakker és Taylor dinami—
kus függvényei a ruházati, a lakberendezési és lakásfelszerelési keresletnél, valamint az oktatási, szórakozási és pihenési kiadások- nál hoztak viszonylag jó eredményt.
Az idősorok vizsgálatánál —- a multikolli-
nearitástól eltekintve -— az is problémát okoz, hogy nem minden olyan tényező hatását le—
het izolálni, amely a fogyasztást befolyásol- ja. llyenek az ízlés és a szokások megválto- zása, az új termékek bevezetése, az áruel- osztás. a háztartások foglalkozási, társadalmi és területi megoszlása stb. E tényezők vizs- gálata csak megfelelő keresztmetszeti vizs—
gálatok alapján lehetséges.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy a keres- _let hoszú távú fejlődésében Ausztriában is a mindenkori rendelkezésre álló személyes jövedelem játszik döntő szerepet, A függő változók alakulása túlnyomó részben ezzel megmagyarázható. A korábbi időszakok jö- vedelme csak a tartós fogyasztási cikkek vá—
sárlásának alakulásában játszik szerepet.
Még határozottabban jut kifejezésre az előb- biekben leírt törvényszerűség, ha a személyes jövedelem helyett a fogyasztási összkiadást használják, minthogy így nem jut érvényre a takarékoskodás merev trendje.
A tartós fogyasztási cikkek keresletében nagy jelentőségű a csoport árszínvonalának az átlagos árszinthez viszonyított aránya; ez a változók ingadozásának közel 30 százalé- kát indokolja.
A kereslet hosszú távú alakulásában egyéb társadalmi és demográfiai tényezők is köz—
rejátszhatnak, A nők foglalkoztatottsága pél- dául a tartós javak nélküli fogyasztásra, a 65 éven felüliek aránya a tartós fogyasztási cikkek keresletére, a 15—25 évesek aránya
a ruházati vásárlásokra hatnak. A tartós fo- gyasztási cikkek vásárlását a részletfizetési lehetőségek is befolyásolják.
A fogyasztás tízéves előrebecslésénél az idősorok adatainak extrapolálása és a ke—
resztmetszeti vizsgálatokból ismeretes fo- gyasztói magatartás előrevetítése alapján végzett számításokat szintetizálva próbálták meghatározni a legfontosabb fogyasztási cso- portok várható egy főre jutó keresletének reálértékét. A különböző változatok közül azt fogadták el reálisnak, amely nemzetközi ösz- szehasonlítások alapján valószínűnek tűnt.
Az eredmények alapján általában az eddigi tendenciák folytatódását várják, de az eddi- gieknél kevésbé jellegzetesen. A fejlődés üte- me nem éri el az elmúlt húsz év dinamiká- ját, de valószínűleg kedvezőbb lesz. mint a
hatvanas évek második felében.
A szerző végül ismerteti a felhasznált függ- vények tipusát és paramétereit is.
(lsm.: Nádas Magdolna)
