608
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖA harmadik főtér-ület mutatói az első és második főterület egydimenzionális jellegű problémáit összevontan tárgyalják, de most már a többdimezionális megoszlások szempont—
jából. Ezek a többdimenzionális megoszlások részben a népességnek a geográfiai térben való megoszlásából, főleg a súlypontszámításokból, illetve az azokkal kapcsolatos eltérések mutató- számaiból állnak elő, részben pedig különféle ismérvkombinációkból adódó, térben ábrázol- ható megoszlásokból. (324. és köv., illetve 332.
és köv. old.) Ez utóbbival kapcsolatban figyel—
met érdemel a házasságkötők kormegoszlásá- val kapcsolatos korrelációs táblázat an'bbstől, illerve Ozubertől eltérő, szintvonalakkal történő ábrázolása, továbbá egyes további módszer—
tani újításokat jelentő megoldások említése
Ledermann, C'. F. Schmid, Tagashz'ra és Feld—
stez'n munkáira való hivatkozással.
Az utolsó fő terület, a demográfiai modellek problémáit Winkler a valóságtól az idea felé haladó absztrakció eseteinek minősíti, szem- ben az ideától a valóság felé haladó modellek—
kel. Ennek megfelelően a demográfiai folyama- tok főbb vonásait kell tükrözniök elképzelései- nek megfelelően akár matematikus, akár sema- tikus vagy esetleg grafikus formában. E mo- dellek szisztematizálását lényegileg a Szerző a már említett 1961—es nemzetközi kongresz—
szusra benyújtott dolgozata tartalmazta, annaktovábbfejlesztését pedig L. Tabah-nak az 1965-ös Népesedési Világkonferencián előter- jesztett rapportőri jelentése, illetve az ezt kö- vető, meglehetősen gazdag szakirodalom, me- lyet a szerző kritikailag elemez. ( 343. és köv.
old.) Ilyen alapon jut el a modellek alkotó—
elemeinek meghatározásához s erre felépülően annak az analitikus táblázatnak a kidolgozá- sához, mely a fejezet egyik legfőbb kontribú- oiójának tekinthető. (354—355. old.) Az al—
kotóelemek között mint típusképző ismérvek az újszülöttek száma és a kihalási rend, az egyéb ismérvek között a szülések száma, a kor- megoszlás és ezek különféle eltolódásai szere- pelnek zárt népesség feltételezése mellett. Ezt követően foglalkozik a szerző a stacioner és stabil népesség modelljeivel, a halandósági táblák problémáival s végül a részmodellek, a hiányos és a kifejezetten formális modellek kérdésével. Utóbbiakon a hiányos alkotó—
elemekből álló, előbbieken pedig a részössze—
függéseket megvilágító modelleket kell a szerző álláspontja szerint érteni. A hiányos modellek kapcsolata a demográfiai előrejelzéssel kézen—
fekvő. Formális modelleken Winkler olyan modelleket ért, melyek nem a való élet demog- ráfiai anyagán épülnek fel, csupán annak folya- matát kellene, hogy megvilágítsák. E definíció eltér a demográfiai modelleknek e fejezet ele—
jén adott általános érvényű definíciójától, minthogy itt nyilvánvalóan az idea felől a valóság felé mutató modellekről lehet csak szó.
Mégis a fő példaként ebben a vonatkozásban
említett Becker-féle modellre való hivatkozás nézetünk szerint további problémákat vet fel.
Kérdéses ugyanis, hogy ez utóbbi olyan for- mális modell-e, melyet a ,,lüktető népességi folyamatokkal" töltenek ki, avagy további olyan hipotetikus összefüggésekkel, melyek egy ,,idea-idea" típusu, teljesen formálissmodell—hez vezetnek. A célnak ugyanis adott esetben ennyi is megfelelhet, esetleg nem is szükséges még egy lépéssel a valóság felé továbblépni. , Winkler monográfiáját bibliográfiai áttekin- tés, név- és tárgymutató egészíti ki, növelve ennek a jelentős elméleti erőfeszítésnek hasz- nát és értékét.
(Ism.: Horváth Róbert)
*
TODARO, M. P.:
A MUNKAERÖ-VÁNDORLÁS És A VÁROSI MUNKANÉLKULISÉG MODELLJE A KEVÉSSÉ FEJLETT ORSZÁGOKBAN
(A model of labor migration and urban unemploy—
ment in less developed countries.) — The American Economic Review. 1969. 1. sz. 138—148. p.
A cikk szerzője, a kenyai gazdasági fejlődést vizsgáló intézet kutatója, abból indul ki, hogy a fejlődő országokban mindenütt megfigyel—
hető a mezőgazdasági népesség városba özön—
lése, és a városi, illetve ipari körzetekben keletkező munkanélküliség, vagy túlzott mun- kaerő-kínálat. Míg azonban a gazdaságilag fej—
lett országokban nagy irodalma van a munka- erő-vándorlás és a munkanélküliség vizsgála- tának, a fejlődő országok viszonyaival kap- csolatban alig néhány kísérlet történt a kérdé- sek minőségi, de főleg mennyiségi elemzésére.
A cikk kétirányú vizsgálattal közelíti meg a problémát. Az egyik a vándorlási folyamat, a másik a városi munkaerőpiac vizsgálata.
A városba vándorlás modelljéhez a várható magatartás elemzésén keresztül jut el olyan tényezők figyelembevételével, mint a nem szakképzett munkás várható városi reáljöve- delme és falusi, mezőgazdasági várható reál- jövedelme, továbbá annak valószínűsége, hogy adott időszak alatt a vándorló kap-e munkát vagy a hagyományos iparban, vagy második fokozatban el tud—e helyezkedni az új fejlet- tebb iparágakban. E gondolatmenet indokolja a döntést, hogy megtörténik—e az elhatározás a vándor-lásra.
A kérdést másik oldalról a városi munkaerő- piac szerkezeti modelljének felállításával köze- líti meg. Ennek során kapcsolatba hozza az adott időszakra vonatkozóan a fejlettebb ipar- ágak teljes foglalkoztatottságát, a városi mun- kaerőt és annak természetes növekedését, a hagyományos és az új fejlettebb iparágak várható termelési növekedését és vár- ható munkaerőigényét. Figyelembe véve to- vábbá a termelékenység növekedését, valamint
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
609
a vándorlási döntésnél már tárgyalt várható reáljövedelembeli arányok alakulását, a mate—
matikai formulák ismertetése után példákon is bemutatia a modell alkalmazását.
Összefoglalásában a szerző megemlíti végül, hogy a modellek nemcsak leíró és elemző mód-
szerként alkalmazhatók, hanem segítségükkel a kialakítandó ipar- és telepítéspolitika írá- nyára és mértékére is lehet támpontokat találni.
(Ism.: Hankó Zoltánné)
H ÁZTARTÁSSTATI SZTI KA
GUCKES, S.:
FOGYASZTÓ! ÁRAK NEMZETKÖZI
ÖSSZEHASONLITÁSA. A TURISTAKÖLTSÉGEK PARITÁSÁNAK ELSÖ SZÁMITÁSAI
(Internationaler Vergleich von Verbraucherpreisen.
Zur erstmallgen Berechnung von Reisegeldparitüten.) -—
Wirtschaft tmd Statistílc. 1969. 4. sz. 204—207. p.
A Német Szövetségi Statisztikai Hivatal összehasonlító számításokat végez a nyugat—
német márka és egyes külföldi valuták fogyasz—
tói vásárlóerő arányának megállapítására.
Ezek az ún. fogyasztási pénzparitás számítá- sok —— amelyek majdnem az összes fogyasztási kiadásra kiterjednek — elsősorban a külföl- dön tartós kiküldetésben élők fizetésének meg- állapítására szolgálnak.1
Ezek a paritások azonban nem alkalmazha—
tók átmeneti időtartamú külföldi utazásoknál (üzleti utak, üdülések) felmerülő költségekre, pedig ilyen irányú információ iránt is nagy igény mutatkozik. Ezért néhány európai or—
szágra vonatkozóan a turistaköltse'gek parz'tását is kiszámították.
A számítások alapjául szolgáló kiadási ösz- szetételt 100 olyan magasabb jövedelmű alkal- mazotti család kiadási feljegyzései szolgáltat—
ták, akik 1967-ben többhetes szabadságukat külföldön töltötték. Az ily módon összeállított ,,árukosár" alapján kiszámított árindexet ezért inkább ,,üdülési költség paritás'Önak kellene nevezni. Ellenőrző számítások azonban azt mutatják, hogy az üdülési árukosár összetétele csak kismértékben tér el egy hosszabb ideig — néhány hétig —- tartó hivatalos utazás áru—
kosarának összetételétől. Ezért a fenti számí' tások eredményét néhány hetes hivatalos uta- zás esetében is jellemzőnek lehet tekinteni.
Érdekes módon a paritás nagyságát nem be—
folyásolja jelentősen az a körülmény sem, hogy ' a nyaraló család szállodában lakik és vendég- lőben étkezik—e, vagypedig nyaralóban vagy campingben száll-e meg és maga gondoskodik az ellátásáról.
A turistaköltségek 78 százalékát a szállás—
költségek, közlekedési és hírközlési költségek,
gépkocsi fenntartási költségek, valamint a ven—
déglői étkezésre fordított költségek teszik ki.
A kiadások fennmaradó hányadát a turisták
ldl Vö.: Wirtschaft und Statistik. 1968. évi 6. sz. 292.
o .
közvetlenül fogyasztható élelmiszerekre, ki- sebb értékű ruhaneműekre, testápolási cik—
kekre, újságok, könyvek, írószerek stb. vásár- lására és egyes szolgáltatások (fodrász, orvos stb.) igénybevételére fordítják.
Az összehasonlításokban szereplő reprezen- tánsok túlnyomó részének áralakulása a fo- gyasztási pénzparitás számításokból már ren- delkezésre áll. Ezek az ármegfigyelések azon- ban többnyire néhány nagyvárosra vonatkoz- nak. Meg kell vizsgálni, hogy ezek az árak a főbb üdülőterületeken is érvényesek—e. Néhány újabb tételnél (szállodai díj, nyaraló bérleti díj, bizonyos közlekedési díjak stb.) új adat—
gyűjtés vált szükségessé. Ezek a díjak azon- ban többnyire katalógusokból és prospektu—
sokból ismeretesek.
A korábban említett fogyasztási pénzparitás
számításokat elvégezték mind a német, mind
az összehasonlítandó ország fogyasztási szer—
kezete alapján. Tartós külföldi kiküldetésnél ugyanis feltételezhető, hogy bár a kint élő családok bizonyos mértékig megtartják ott- honi fogyasztási szokásaikat, részben azonban alkalmazkodnak a szóban forgó országban adó—
dó körülményekhez és árviszonyokhoz.
A turistaköltségek paritásának kiszámításá- nál csak a nyugatnémet utazók kiadásainak összetételét használták. Nemcsak azért, mert az összehasonlítandó ország részéről nem áll—
nak rendelkezésre megfelelő adatok, hanem
elvileg is megfelelőnek találták ezt az eljárást.
A turisták ugyanis az utazás időtartama alatt nem is kívánják teljes egészében fenntartani otthoni fogyasztási szokásaikat (szívesen is- merkednek pl. a szóban forgó ország sajátos ételeivel). A nyugatnémet turisták külföldi költségeinek összetétele tehát egyoldalúan is megfelel a számításokhoz.
Az első összehasonlítást Ausztriára vonat- kozóan végezték el. Ebben a számításban 161 áru és szolgáltatási reprezentáns szerepelt.
Egy későbbi, 1968 augusztusára vonatkozó összehasonlítást —— ugyancsak Ausztriára — már 293 egyedi ár alakulása alapján készí- tették. A számítások azt mutatják, hogy — huzamosabb üdülést figyelembe véve — 100 schilling 17,72 német márkának felel meg.
100 schilling : 15,54 márka deviza árfolyam mellett tehát a nyugatnémetek 14 százalékkal
kedvezőbben üdülhetnek Ausztriában, mint a Német Szövetségi Köztársaságban.
