552 STATlSZTIKAl IRODALMI FIGYELÖ
Az eddig felsorolt két mérlegfejezet ese- tében az egyenleg egyaránt kifejezi az át- meneti és az alapvető tendenciákat. A való- ságos pénzügyi helyzet gazdaságpolitikai szempontból történő hiteles megítéléséhez azonban különbséget kell tenni az e kétféle ügyletfajtából eredő mérlegeredmény között.
A tartós egyensúlyhiány ugyanis alapvető központi beavatkozást igényel, például árfo—
lyammódosítást, míg az átmeneti zavarok megoldhatók rövid lejáratú hitelfelvétellel is.
A hosszú lejáratú tőkemozgások mérlege ar—
ra a célra szolgál, hogy a tartós gazdasági és politikai célokat szolgáló pénzügyi műve—
letek eredményeit rögzítse.
A folyó tételek mérlege az általános gya- korlat szerint magában foglalja a külkeres—
kedelmi áruforgalom (export és import), a szolgáltatások és a több oldalú átutalások mérlegét. Ebből a fejezetből kitűnik, hogy egy ország mennyiben képes saját anyagi forrásaira támaszkodni, milyen mértékben nőtt. illetve csökkent a külfölddel szembeni tartozás, illetve követelés állománya.
Ennek a mérlegfejezetnek két jellemző vonása van. az egyik az, hogy tételeik kizá- rólag az adott időszakot érintik, nincsenek jövőbeni következményeik, mint például a tőkemozgásoknak, a második pedig, hogy rövid távon rendszerint sokkal egyenletesebb eredménnyel zárul, mint a többi mérlegfeje—
zet. Mivel a folyó tételek mérlegében a leg- jelentősebb helyet az áruk és a szolgáltató- sok exportja és importja foglalja el, amelyek rendkívül érzékenyen reagálnak a belföldi és a külföldi keresletre, továbbá a termékek versenyképességére, az itt szereplő tételek fontos szerepet játszanak a közgazdasági elemzésekben és az előrejelzésekben.
Az ország egyensúlyi helyzetének megíté- léséhez nem lehet sémákat alkalmazni. Gaz—
daságpolitikai céljaiktól függően az országok különböző időszakokban más és más mérleg—
tételek egyenlegét tekintik pénzügyi helyzetük alapvető mutatójának. Ez logikusan következik abból. hogy a cikkben felsorolt négy mérleg- fejezet különböző ügyletfajtákat foglal ma—
gában, és ezek aktív vagy passzív jellegű eredménye a gazdasági életnek s ezzel össze- függésben az adott ország pénzügyi helyze- tének mindig csupán egy-egy oldalát mu- tatja.
A fizetési mérlegen belül nincs olyan feje—
zet, amely önmagában átfogó képet ad egy ország pénzügyi viszonyairól. Ehhez arra van szükség. hogy több oldalról, különböző szem—
pontok szerint vizsgálják a szakemberek a fizetési mérleg egyes fejezeteinek eredmé- nyét, az aktív vagy a passzív egyenleget, il- letve keletkezésük okát.
(ism.: Szőnyi Gyuláné)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
HORSTMANN. K.:
ÉLETSZlNVONAL—INDEX
AZ EGYESULT NEMZETEK TÁRSADALMI JELZÓSZÁMAINAK ÉRTÉKELÉSERE ÉS ÖSSZE-
FOGLALÁSÁRA
(Der Level of Living Index als Beispiel für die Bestrebungen der Vereinten Nationen, Sozialindika- toren auszuwerten und zusammenfassen.) — Allge- meines Statistísches Archiv. 1976. 1. sz. 64-77. p.
Az Egyesült Nemzetek Statisztikai Hivatalá- nak régi törekvése, hogy kialakítsa az élet- színvonal alakulását jellemző mutatószámok rendszerét, sőt, hogy e jelzőszámokat esetleg
egyetlen indexszámmá szintetizálja.
Az Egyesült Nemzetek Társadalmi Fejlett- ségi Kutató Intézetében (UNRlSD) végzett ez irányú munkálatok keretében készült a len—
gyel Dewnowski ún. életszínvonal-indexe (Le- vel of Living Index). Az index kialakításánál a tartalmi kívánalmak mellett az is szerepet játszott, hogy az egyes jelzőszámok minél több országra vonatkozóan rendelkezésre
álljanak,
A felhasznált jelzőszámok a következő há—
rom nagyobb csoportra oszthatók:
a) fizikai alapszűkségletek.
b) kulturális alapszükségletek, c) magasabb rendű szükségletek.
A fizikai alapszükségletek jellemzésére az alábbi jelzőszámokat használták:
—- élelmezés (a napi kalóriaszükséglet kielégített- ségének aránya, az egy főre jutó fehérje napi meny- nyisége, a kalóriaszükséglet szénhidráttal fedezett aránya),
-— lakáskörülmények (a lakások minősége. az egy lakásra jutó személyek s 'ma. a száz háztartásra jutó lakások száma).
—egészségügyi helyzet (az orvosi ellátásban ré- szesülő lakosság aránya, a sziv— és érbetegségekben meghaltak aránya, az ötven éven felüli elhaltak aró-
nya).
A kulturális alapszükségletek jelzőszámai a következők:
—oktatás (az iskolakötelezettség realizálásának aránya, a száz tanulóra jutó végzősök száma, a ter- vezett tanár és tanuló arány megvalósításának mér—
téke),
—pihenés, szórakozás (a nem munkával töltött órák száma. a száz lakosra jutó napi újságpéldány—
szám, az ezer lakosra jutó rádió— és televízió ké- szülékek száma),
— társadalmi biztonság (az ezer lakosra jutó erő- szakos halálesetek száma, a munkanélküli segélyre, illetve táppénzre jogosultak aránya, a nyugdíjjoga- sultak aránya).
A magasabb rendű szükségleteket a sza—
badon felhasználható jövedelmek dollárban kifejezett összege jellemzi.
STATlSZTiKAl lRODALMl FIGYELÖ
553
Az egyes jelzőszámok normáinál felső ha- tárnak (img) a teljes kielégitettséget, illetve bizonyos luxusszintet, alsó határnak (ig) a létfenntartáshoz, illetve az elfogadható kul—
turálís szint eléréséhez szükséges minimális kielégitettséget tekintették.
A jelzőszámok kialakításánál nehézséget jelentett a szóródás mértékének figyelembe- vétele. Szociális területen az átlagok haszná- lota még megtévesztőbb lehet, mint az élet egyéb területein. Ezért ahol lehetséges volt, az indexszámok kialakításánál bevezettek egy olyan e szóródási együtthatót, ahol e:
:1—K, és K a Lorenz-görbe koncentrációs koefficiense. A mutatószámok (l) kiszámítása végül is az alábbi formulával történt:
[__100-(i—i0)oe
itoo—io
ahol i a szóban forgó országra vonatkozó tényszám. ami esetenként img-nál magasabb is lehet. Ha i)i100, akkor a képletbe i he—
lyett az img értéket helyettesítették be.
Egyes jelzőszámoknál, főként az élelmezés területén, az egy főre jutó értékek helyett céiszerű az egy fogyasztási egységre jutó ér- téket figyelembe venni, hogy így kiküszöbö- lődjék az egyes országok népességének el—
térő kormegoszlása.
A jelzőszámok szintetizálásához szükséges súlyszámok kialakítása a dolgok természetéből eredően _csak szubjektív megítélés alapján lehetséges. Emiatt sokan vitatják is ilyen in- dex kialakításának lehetőségét. Drewnowski azzal érvel indexének létjogosultsága mellett, hogy az indexszel szemben felhozott ellenve- tések jórészt a fogyasztóiár—indexszel szem—
ben is érvényesek. Mégis mindenütt számi—
tanak ilyen indexeket, minthogy ,,tökéletlen—
ségük" ellenére is szükség van rájuk.
Az életszínvonal-index egyes főcsoportjain belüli mutatókat szakértői bizottság által ki- alakított, nagyságrendeket jelző súlyarányok—
kal vonták össze, majd a főcsoportok indexeit súlyozatlanul átlagoltak.
A fentiekben ismertetett indexformulával 1960. évi adatok alapján készültek számítá- sok. A várttól némileg eltérő eredményeket elsősorban nem az életszinvonal-index formu- lájának. hanem a mutatók országonként el- térő tartalmának tulajdonították. A számítá—
sok 1970. évi adatokkal való megismétlését tervezték, de erre személyi változások miatt nem került sor.
Az UNRISD új igazgatója, McGranaham elképzeléseiben új törekvések érvényesültek.
A fejlettséget tükröző mutatók kiválasztása kevésbé önkényesnek tűnő eljárás alapján történt: 73 mutató 115 országra vonatkozó adataiból korrelációs matrixokat állítottak össze. és ennek alapján választottak ki végső
soron 18 mutatót.
A jelzőszámok között a kifejezetten tár- sadalmi fejlettséget tükröző mutatók (a vá—
roslakók aránya, a népsűrűség, a tanulók száma, az ezer lakosra jutó újságpéldány—
szám, az egy lakószobára jutó személyek szá—
ma stb.) mellett itt már a gazdasági fejlett- ségre utalókat is találunk (a villany—. gáz— és vízellátásban részesülők aránya, az egy főre jutó villamosáram-, acél— és energiafelhasz- nálás, az egy főre jutó külkereskedelmi vo- lumen stb.).
Az ellenőrző számítások azt mutatják, hogy a jelzőszámok számának csökkenése nem be—
folyásolja számottevően a társadalmi—gazda- sági fejlettséget kifejező indexszámokat. Ez azért is kedvező, mert a fejlődő országokra vonatkozóan gyakran nem minden mutató áll rendelkezésre.
Az egyes jelzőszámok országok szerinti alakulásának megfelelő grafikus ábrázolása jól jellemzi az országok társadalmi—gazda—
sági fejlettségének ,,profilját".
A mutatók összevonásához szükséges súly—
rendszer McGranaham az egyes mutatók át—
logos korrelációs koefficiense alapján tartot-' ta meghotározhatónak. Az egyes mutatószá- mok súlya nem sokban tér el egymástól: a kilenc társadalmi fejlettségi mutató együtte—
sen 10wO-as súlyán belül az egyes tételek sú—
lya 11,9 és 10,7 között változik.
Az 58 országra vonatkozó. 1960. évi ada- tok alapján — a társadalmi—gazdasági fej- lettség sorrendjében — az élen az Egyesült Államok áll 111 ponttal, a sort Thaiföld zárja 10 ponttal, a Német Szövetségi Köztársaság 94 ponttal a 12. helyen áll. Ugyanebben az időben az egy főre jutó bruttó társadalmi termék alapján a Német Szövetségi Köztár-
saság a 8. helyen állt.
(Ism.: Nádas Magdolna)
TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK.
FOGALMAK ES KUTATÁSOK
(Soziale Indikatoren. Konzepte und Forschungsan- sötze. Szerk.: W. Zapf.) Frankfurt a/M. 1974—1976.
1—3. köt. 283—l—298—l—349 p.
A Német Szociológiai Társaság a társadal- mi jelzőszámokkal foglalkozó szakcsoportot alakított. Az ismertetett három kötet e szak- csoport öt konferenciáján (1972—1974) meg- vitatott tanulmányokat és hozzászólásokat tartalmazza. A nagyszámú és széles téma—
kört felölelő tanulmányok közül most csak néhány, számunkra különösen érdekeset eme-
lünk ki.
W. Zapf — a kiadvány szerkesztője — a be- vezető. első konferencián bemutatott tanul—
mányában áttekinti a társadami jelzőszámok—
kal kapcsolatos kutatások állását 1972—ben.
Ezeknek két kiindulópontját különbözteti meg.
