Hogyan mérjük a népesedési viszonyok hatását a lakosság fogyasztására?

HOGYAN MÉRJÚK

A NÉPESEDÉSI VISZONYOK HATÁSÁT- ALAKOSSÁG FOGYASZTÁSÁRA?* *

VALKOVICS EMIL

A népesedési viszonyok keresletbefolyásoló szerepével kapcsolatos első gon—

dolatokat a felszabadulás utáni hazai sZakirodalmunkban Varga Istvánnak a

demográfiai és gazdasági jelenségek és a tervgazdaság és demográfia összefüggé—

seiről szóló, a Demográfia 1961. évi 3. és 1962. évi 3. számaiban megjelent cikkei és Bognár Józsefnek a szocialista ;keresletelmélet problémáinak szentelt könyvei

tartalmazták. Varga István cikkei a születések—nek a szülő- és csecsemőotthonok, óvodák akapaoitásával, a legyártandó csecsemő— és gyermekruhák, csecsemő— és

gyermekápoló cikkek, játékok stb. termelésével szemben a szülők fizetőképes-*- ' ségének figyelembevételével támasztott követelményeire, több év kumulált népességszaporulatának a lakásszükse'gletre, a tanterem— és tanszemé—lyzet—saiük—

ségletre, a kórházi férőhelyek, általában az egészségügyi szolgáltatások iránti

szükségletre stb. gyakorolt hatására és e szükségletek kielégítésének munkaerőt, *

beruházásokat lekötő jellegére hívták fel a figyehnet. Bognár József lendített

könyve pedig bizonyos demográfiai tényezők, valamint az azokkal szoros kap—

csolatban álló egyéb jelenségek, például a kormegoszlás, az új háztartások há—

zasságkötésektől függő alakulása keresletbefolyásoló szerepének,- a népesség belső vándorlásának, ezen belül az ingavándorlásmak különösen a kereslet terü—

leti tervezése szempontjából nagyjelentőségű elemzésén kívül elsősorban a

kereslet demográfiai rugalmassága fogalmának népszerűsítésével járult hozzá a

keresletalakulást befolyásoló demográfiai tényezők hatásainak kitapintásához.

A kereslet demográfiai rugalmasságának fogalmára épül fel Zala Ferencnek a * keresletalakulást befolyásoló tényezőkkel foglalkozó, hazai szakirodalmunk—

ban hézagpótló jelentőségű cikke2 is. E cikk az említett fogalom alapulvételével

a lakosság számának, nemek és kor szerinti megoszlásának és a családviszo—

nyoknak a kereslet alakulására gyakorolt hatását elemzi. A keresletalakulás

demográfiai aspektusból történő ezen első rendszeres tárgyalása során számos igen lényeges összefüggésre hívja fel a figyelmet, ugyanakkor maga is sürgeti

' Hozzászólás Zala Ferenc ,,A népesedési viszonyok hatása a lakosság fogyasztására" c.

cikkéhez (Statisztikai szemle, 1963. évi. 1. sz. 39—58. old.).

! Bognár József: Keresletelmélet és keresletkutatás a szocializmusban, Közgazdasági és Jogi

Kiadó, Budapest 1961. ,

! A népesedési viszonyok hatása a lakosság fogyasztására. statisztikai Szemle. 1968. évi 1. sz.

39—53. old.

VALKOVICS: A NÉPESEDÉSI VISZONYOK HATÁSANAK MÉRÉSE 1009

egy, mindmáig a nemzetközi szakirodalomban3 sem tisztázott probléma: a népe—

sedési viszonyok keresletalakító hatása egzakt mérésének megoldását.

E mérésre közvetlenül két mutató kínálkozik. Az egyik a kereslet demográ—

fiai rugalmassági együtthatója, melyen a kereslet ár- és jövedelemrugalmassági együtthatóinak analógiájára az összkereslet, illetve a különböző termékek és szolgáltatások keresletének egységnyi, például egy százalék népességváltozásra jurtó megváltozását kell értenünk. A másik, a cikkben az egy lakosra jutó fo—

gyasztás mutatójának nevezett mutató, mely a népesedési viszonyoknak a ke—

kesletalakulásra gyakorolt hatásáról —— a cikk szavaival élve — azon feltétele—

zés alapján tájékoztat, hogy ,, . .. minden termék demográfiai rugalmassága az egységgel egyenlő", vagyis a népességszámú azonos arányban és irányban változik. A cikk szerint ezt az utóbbi mutatót a lakosság számának növekedésé—

ből szá—rmazó változások kiküszöbölésére használják, ugyanakkor — szintén a cikk szerint —— arra is alkalmas lehet, hogy a Lakosság számának növekedése okozta módosulásokról tájékoztasson? A cikk nem magyarázza meg, hogyan . egyeztethető össze ennek a mutatónak két homlokegyenest ellenkező célra való felhasználása. Mivel ez a mutató feltételezi, hogy minden termék keresletének demográfiai rugalmassága az egységgel egyenlő, a cikk szerint ,, . .. tudományos szempontból nem fogadható el".5 Elsősorban ennek a mutatónak a tudomány nevében való határozott elvetése, továbbá a két mutató egyértelmű meghatáro—

zásának, a demográfiai rugalmassági együttható kiszámításának és a népese—

dési tényezők által okozott hatás más hatásoktól való elhatárolásának a cikkben tapasztal—ható hiánya késztetett arra, hogy a két mutató tartalmának valamivel részletesebb leírásával, a demográfiai tényezők keresletbefolyásoló szerepe eg- zakt mérési problémája megoldásának igénye nélkül, e megoldás megközelítésé- hez egy-akét gondolattal hozzájáruljak.

Mit fejez ki a kereslet demográfiai rugalmasságának, illetve demográfiai rugalmassági együtthatójának fogalma?

A kereslet demográfiai rugalmasságán általában a keresletnek a népesség- változás hatására bekövetkezett módosulását értik. Ennek mérésére használják a demográfiai rugalmassági együtthatót. A fenti igen egyszerű meghatározás szerint a kereslet demográfiai rugalmassági együtthatójával a különböző ter—

mékek és szolgáltatások keresletének az egységnyi (például egy százalékos) né—

pességváltozásra jutó —— a népességváltozás által előidézett —— megváltozását mérjük, illetve egyszerűen azt állapítjuk meg, hogy a különböző termékek és szolgáltatások kereslete a népességszám változásának hatására a népességszám—

nál kisebb, nagyobb, illetve azzal azonos arányban változik—e. így például szá—

! A szakirodalom ezzel kapcsolatos megállapításainak talán nem a legfrissebb, de való—

szinűleg a legteljesebb összefoglalását a ,,Determinants and conseauences of population trends"

és a ,,The aging of populations and its economic and social impllcations" c. ENSZ-kiadványok tartalmazzák. Az előbbinek a népesség és a fogyasztás kapcsolatait tárgyaló fejezete Varga István cikkeiben és részben Bognár József könyvében is fellelhető utalásokon kivül a népességszám növe- kedésének az élelmiszerkeresletre, pontosabban az élelmiszerkereslet magas demográfiai rugal- masságára, a fiatalok — ceteris paribus —— nagyobb arányú élelmiszerkiadásalra, az öregek na—

gyobb egészségügyi és egyéb szolgáltatások iránti keresletére, a kormegoszlásnak és a gyerek- számnak az egyéni megtakarítások nagyságára (például a gazdaságilag aktiv korosztály igen takarékos, az öregek kevésbé takarékos, —— a fiatalok és az igen öregek legkevésbé takarékos, különösen a tartós fogyasztási cikkek kereslete szempontjából lényeges — természetére, valamint a vándorlások keresletbefolyásoló szerepére vonatkozóan tartalmaz sajnos eléggé általános, de igen gazdag bibliográfiai tájékozódást nyújtó utalásokat. A' második kiadvány elsősorban Ber- nard Guillonnak az 1948. évi párizsi gerontológiai kongresszuson megvitatott ,,Besoins comparés des vieillards et des enfants" c. tanulmánya alapján az eddig említett összefüggések megismét—

lésén kivül megpróbálja számszerűsíteni egyes demográfiai tényezők keresletbefolyásoló hatását, s így e ,,megjegyzések" szempontjából is érdekesebb.

;statiszttkai Szemle, 1963. évi 1. sz. 41. old.

Uo.

,

1 0 10

VALKOVICS EMIL

mos szerző nyomán tényleg megállapítható, hogy a legfontosabb élelmiszerek és a napi szükségleteket kielégítő iparcikkek keresletének demográiiai rugal—

massága a gazdasági fejlettség nálunk is elért színvonalán megközelíti .az egy- séget, vagyis a népességszámmal majdnem arányosan nő, a nagyobb értékű iparcikkek és a drágább élelmiszerek keresletének demográfiai rugaalniassága_

pedig a nullához áll közel, vagyis a népességszám módosulásainak hatására alig változik. A nagyobb értékű iparcikkek és a drágább élelmiszerek tényleges összkereslete a valóságban —— elsősorban az egy lakosra jutó reáljövedelem nö—

vekedésének hatására —, a népességszámnál gyorsabban nő, a legfontosabb élelmiszereknek és a napi szükségleteket kielégítő ipar—cikkeknek pedig a tény- leges összkereslete is nagyjából a népességszámmaI arányosan nő. Vajon miért? _ Ehhez tisztázandó, hogy a keresletnek a népességszám változásával együttjáró én ez utóbbinak tulajdonított változásai tényleg kizárólag a népességszám megváltozásának a következményei—e. Sajnos nem. A kereslet demográfiai ru—

galmasságának mérésével általában a keresletnek kizárólag a népesedési viszo—

nyok hatására bekövetkező változásait akarják kifejezni és ennek érdekében a

keresletre ható egyéb tényezőket: a reáljövedelmek összegét, megoszlását stb.

változatlannak tételezik fel. A reáljövedelmek összege változatlanságának felté—

telezéséből adódóan viszont a népességszám minden növekedése szükségképpen együttjár az egy lakosra jutó reáljövedelem csökkenésével, csökkenése pedig ez

utóbbi növekedésével, aminek hatásai a demográfiai rugalmassági együtthatók tényleges értékeiben állandóan ki is fejeződnek. Miért nagy például a legfonto—

sabb élelmiszerek keresletének demográfiai rugalmassága? Azért, mert a gazda- sági fejlettség nálunk elért színvonalán a legfontosabb élelmiszerek reáljövede- lem—rugalmassága kicsi, vagyis az egy lakosra jutó reáljövedelemnek a népes—

ségszám növekedésével együttjáró csökkenése a legfontosabb élelmiszerek egy lakosra jutó keresletét csak kismértékben csökkenti, a népességszám esők—kené—

séfvel együttjáró növekedése pedig csak kisméntékben növeli. A népwségszám növekedése tehát az él—elmiszerkereslet közel azonos arányú növekedésével, csökkenése pedig közel azonos arányú csökkenésével jár együtt. Ha egy ország—

ba minden egyéb körülményt változatlannak tekintve bevándoroltaturrk, vagy abból kivándoroltatunk, szintén az az illúziónk támad, hogy a kereslet volume—

nének és szenkezetének (potenciális vagy valóságos) megváltozása kizárólag en—

nek a körülménynek tudható be, pedig valójában az egy lakosra jutó reáljöve—

delem—változás (bevándoroltatás esetén reáljövedelem—csökkenés, kivándorolta—

tás esetén reáljövedelem—növekedés) ismert törvényszerűségei is érvényesülnek.

E változásoknak a népességváltozás szemszögéből való megfogalmazása csupán a reáljövedelem—rugalmasság töivényszerűségének más megfogalmazását jelen—

tené. A kereslet demográfiai rugalmassága tehát egyáltalán nem független a reál—

jövedelem rugalmasságától.

Vizsgáljuk meg ennek az okát közelebbről. Általánosan elfogadott tétel,

hogy a különböző termékek és szolgáltatások kereslete függ az egy lakosra jutó

reáljövedelem nagyságától.6 Az egy lakosra jutó reáljövedelem nagyságát már-

most közvetlenül a reáljövedelmek összege és a népességszám határozza meg.

A népességszám változása tehát az egyik meghatározója az egy lakosra jutó reáljövedelem alakulásának, a népességszám szerepel azegy lakosra jutó reál- jövedelem nagyságát meghatározó tört nevezőjében. A tört értéke, számlálója

6 A keresletnek az egy lakosra jutó reáljövedelem—változás hatására való módosulását nevez—

zük a kereslet reáljövedelem-rugalmasságának, melyet az egységnyi (például egy százalékos) egy lakosra jutó reáljövedelem-változásra jutó, az egy lakosra jutó reáljövedelem—változás által elő—

idézett keresetváltozást kifejező reáljövedelem—rugalmassági együtthatóval mérünk.

A NÉPESEDESI VISZONYOK HATASANAK MERESE 1011

és nevezője közötti összefüggések természetéből adódóan már-.most elkerülhetet—

len, hogy a népességszám növekedése a reáljövedelem összegének (a számláló—

nak) változatlansága esetén ne az egy lakosra jutó reáljövedelem csökkenéséhez és a keresletalakulás ebből adódó törvényszerűségeinek érvényesüléséhez, a ne'- pességszám csökkenése pedig az ezekkel ellentétes tendenciák érvényesülésé- hez vezessen.7 A népességszám változásának a különböző termékek és szolgál—

tatások keresletére gyakorolt hatása tehát szükségképpen attól is függ, hogy az egy lakosra jutó reáljövedelmek az ebből (ti. a népességszám változásából) adódó módosulása milyen hatással van a különböző termékek és szolgáltatások keresletére. Ezzel ! :agyarázható és nem valami véletlen következménye az a cikk szerint a legfigyelmreméltó'bbnak ítélt tendencia is, hogy ,, . . . a legtöbb keresleti csoportban a demográfiai rugalmasság fejlődési iránya ellentétes a jö—

vedelem-rugalmasság fejlődési tendenciág'á'ml".8 Kivétel ez alól elvileg csak ak- kor és annyiban lehetséges, ha és amennyiben az egy lakosra jutó reáljövede—

lem—csökkenés a keresletet nem ugyanolyan arányban módosítja, mint az ezzel azonos arányú (a keresletet természetesen ellenkező irányban módosí-tó) reál—

jövedelem—emelkedés. A demográfiai rugalmasság és a jövedelem-rugalmasság szükségképpen ellentétes irányú alakulásával magyarázható az is, hogy külön- böző, például a magyarországinál alacsonyabb színvonalon álló országoan

(például Indiában), ahol, különösen (a szegényebb családok esetében,9 a jövede—

lemnövekedés az élelmiszerkereslet százalékos növekedését vonja maga után, a demográfiai rugalmasságnak a cikkben leírt tendenciái nem érvényesülnek ilyen határozottan. Vagyis a demográfiai rugalmassági együtthatóknak a jöve—

delemmgalmassági együtthatókhoz hasonlóan, gazdasági fejlettségi fokokhoz kapcsolódó, történetileg átmeneti jellegük van, s ez a történetileg átmeneti jel—

leg is a jövedelem-rugalmassági együtthatók ismert történeti relativitásának a következménye. A különböző termékek és szolgáltatások keresletének demog- ráfiai rugalmasságát tehát —- a reáljövedelem megoszlásától és a keresletre ható egyéb tényezőktől egyelőre eltekintve —— igen egyszerűen úgy is meghatá—

rozhatnánk, hogy a reáljövedelmek összegét változatlannak tételezve fel, a né—

pességszám változása adatának segítségével kiszámítjuk az egy lakosra jutó reáljövedelem—változást, ennek alapján meghatározzuk a különböző termékek és szolgáltatások egy lakosra jutó módosult keresletét, ezt megszorozzuk a megvál—

tozott népességszámmal és kiszámítjuk a népességszám egységnyi megváltozására jutó keresletváltozást. A tényleges összkereslet meghatározásához természetesen _— és a keresletre ható különböző tényezők vizsgálatának e tényezők hatásának egzakt (más tényezők szerepétől elhatárolt) felmérésén kivül tulajdonképpen ez a célja — nem valamely vátozatlan nagyságú reáljövedelem—összeggel kiszámí—

tott, egy lakosra jutó reáljövedelem keresletmódosító hatásának, hanem a tény—

leges gazdasági fejlődés eseten a népességszámnál gyakrabban növekvő reál—

jövedelem-összeg felhasználásával kiszámított, egy lakosra jutó reáljövedelem- :összeg keresletformáló hatását kell közbülső láncszemként kiszámítanunk.

A különböző termékek és szolgáltatások keresletének így kiszámított mennyi- ségeit kell a népesség számával megszoroznunk tényleges összkeresletük fel—-

mérése céljából.

7 Ugyanígy elkerülhetetlen a reáljövedelem összegének növekedése, illetve csökkenése és a, népességszám változatlansága esetében a reáljövedelem összegének változásaival azonos irányú és arányú egy lakosra jutó reáljövedelem—változás keresletalakító hatásainak érvényesülése.

8 Uo. 53. old.

9 Lásd például az ENSZ 1958. évi Munkaügyi Évkönyvének 471. oldalát.

1012 VALKOVICS EMIL , A kereslet demográfiai rugalmasságának mutatója a keresletre ható demog—

ráfiai tényezők hatását tehát nem tisztán, hanem egy bizonyos reáljövedelem—

rugalmasság—hatással kombinálva fejezi ki. Nem arra ad választ, hogy miként befolyásolja a keresletet a népességszám módosulása, hanem arra, hogyan be—

folyásolja a keresletet az egy lakosra jutó reáljövedele m módosulásával (népes-

ségnövekedés esetén csökkenésével, népességcsökkenés esetén növekedésével) járó népességváltozás. A demográfiai tényezők keresletbefolyásoló hatásának egzakt, más hatásoktól izolált kimutatására tehát nem alkahnas. Kiszámítása egy sajátos (az összkereslet meghatározása szempontjából felesleges) reáljöve—

delem—érzékenység kiszámítását jelenti, aminek gyakorlati fontossága csak ki— , vételes esetekben (például ténylegesen stagnáló reáljövedelem-összeg és váltózó népességszám esetében) van. A keresletet befolyásoló tényezők megismerése

szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben a reáljövedelem-rugal—

masság törvényszerűségeinek az egy lakosra jufcó reáljövedelem meghatározá—

sában szerepet játszó népességszám (a nevező) változásainak szemszögéből való megfogalmazását adja.10 A reáljövedelanmgahnasság alakulásának törvény-

szaűségei természetesen —— mutatis mutandis —— megfogalmazhatók a reáljöve—

delem összeget és a népességszámot (vagyis az egy lakosra jutó reáljövedelem

' nagyságát közvetlenül meghatározó tényezőket) meghatározó más tényezők

szempontjából is.

'

Mit fejez ki és hogyan használható a népesedési viszonyok keresletbeiolyá-

,soló szerepének mérésére az egy lakosra jutó fogyasztás mutatója?

E mutató felhasználása során a különböző termékek és szolgáltatások egy lakosra jutó keresletét Változatlan nagyságúnak (egységnyi demográfiai rugal—

masSágúnak) tételezzük fel, s ezen feltételezés alapján vizsgáljuk a népesség

számában nem, kor stb. szerinti megoszlásban beállott változásoknak a kereslet Volumenére és összetételére gyakorolt hatását. Az egy lakosra jutó kereslet vo—

lumenésnek és összetételének változatlansága temészetesen az egy lakosra jutó reáljövedelem változatlanságának a feltételezését is magában foglalja, s ezáltal tényleg kiküszöböli a kereslet reáljövedelem—rugalmasságának zavaró hatását.

Az e mutató felhasználásával végzett számí—tások tehát ennyiben tényleg a né—

pesség számában bekövetketh Változások keresletalakító hatásáról tájékoz- tatnánek. Az egy lakosra jutó fogyasztás mutatója azonban a népesség nem, kor stb. szermtí összetételében a népességszámmal egyidejűleg beálló változások

keresletbefolyásoló hatásának kifejezésére alkalmatlan, s ha a cikk emiatt

—— 'és nem a kereslet egységnyi demográfiai rugalmasságának feltételezése miatt—tartaná e mutatót elvetendőnek, igaza is lenne. A népesség számában

% összetételében beállott egyidejű változások keresletalakító hatásának ponto-

sabb mérése érdekében e változásokat az ún. fogyasztási egységek változásaira

kell visszavezetnünk. Ha például Bernard Ouillon alapjánH feltételezzük, hogy

all—14 éves, vagyis a gyermekkorú ésa 60 éves és idősebb, vagyis öregkorú né—

pesség fejenkénti átlagos össz-szükséglete a 15—59 éves, Vagyis felnőttkorú né—

pesség fejenkénti átlagos össz-szükségletének 70 százalékával egyenlő és az átla—

gos felnőttkorú fogyasztót fogyasztási egységnek fogjuk fel, akkor belátható,

hogy a fogyasztási egységek száma csak a gyerek— ém öregkorú népesség teljes

10 Ugyanitt jegyzem meg, hogy a kereslet jövedelem—rugalmasságára -— többek között, —— a népesedési viszonyok is hatással vannak. A különböző korú, nemű, családi állapotúlstb. lakosok egyébkéntkiadványmékek" Lásdés61.azonosszolgáltatásokésa ,.Theköv.nagyságúoldalait.agingkeresletétjövedelmeinekof populationseltérő azonosaránybanand itsarányúeconomic(esetlegmegváltozásaandiránybansocialugyanisis)implications"befolyásolja.a különbözöc. ENSbtep—*

—

A. NÉPESEDESI VISZONYOK HATASANAK MERESE 1013

hiánya esetén azonosulna az össznépesség számával és csak a népesség korösz—

szetételének változatlansága esetén változna a népességszáxmnal arányosan.

A Központi Statisztikai Hivatal Népesedésí és Szociálstatisztikai Főosz—

tálya népesség—előreszámításainak ,,D", vagyis fokozatosan csökkenő halandó- sággal és változó termékenységgel számoló variánsa szerint a felnőttkorú népes—

ség az 1960. évi 5 930 000 főről 1980—ig 6 484 000 főre, vagyis 9,34 százalékkal, a

gyerek— és öregkorúak 4 091 000 főt kitevő 1960. évi száma pedig 1980-ra 4 807 000 főre, vagyis 17,49 százalékkal fog növekedni, vagyis az 1960. évi 10 021 000 főnyi népesség 11 291000 főt elérő, 12,67 százalékot kitevő megnövekedése a felnőtt

korúak 1960. évi 59,2 százalékos részesedési arányának 57,4 százalékos 1980. évi

részesedési arányra való csökkenésével, a gyerek— és öregkorúak vonatkozó ré—

szesedési arányának 40,8 százalékról 42,6 százalékra való megnövekedésével fog együttjárni. Ezen előreszámított adatok és a fogyasztási egységre való át—

számítás fenti kulcsai alapján megállapítható, hogy a népességszám 12,70/0-os növekedése a fogyasztási egységeknek csupán valamivel kisebb, 120/o-ot kitevő megnövekedését fogja jelenteni. Ha, szintén Guillon alapján, feltételezzük, hogy a gyerekek kalóriaszükséglete a felnőttkori kalóriaszükséglet 75, tejszükséglete 160, cukorszükséglete 50, hússzükséglete 40, szolgáltatások iránti szükséglete 67 százalékát teszi ki, az öregkori kalóriaszükséglet pedig 71, tejszükséglet 160, cukorszükséglet 75, hússzükséglet 40, szolgáltatások iránti szükséglet 87 száza- lékát teszi ki az összehasonlítási alapul vett vonatkozó felnőttkori szükségle- teknek, akkor a népesség—előreszámítás fenti adatainak felhasználásával az is meg—

állapítható, hogy a (változatlan szinvonalon) kielégítendő kalóriaszükséglet az elő—

reszámítások által felölelt húsz év alatt 12 számlákkal, a tejszükséglet 13,6 száza—

lékkal, a cukorszükséglet 12,7 százalékkal, a hússzükséglet 11,1 százalékkal, a szol-—

gáltatások iránti szükséglet 12,8 százalékkal növekedne. Vagyis sem a fogyasztási egységek száma, sem a figyelembe vett egyes konkrét szükségletek többsége nem nőne a népességszámal arányosan. A kalóriaszükséglet és a hússzükséglet nö—

vekedésének üteme alul maradna a népességszám növekedési ütemén, a cukorszük—

séglet növekedési üteme azzal éppen egybeesne, a tej és aszolgáltatások iránti szükségletek növekedésének üteme pedig meghaladná azt. Afogyasztási egysé—

gekre való fenti átszámítás igen nagy korcsoportok alapulvételével történt és a né—

pességszám és korösszetétel egyidejű változásának csak az összes szükségletek vo—

lumenével és néhány konkrét összetevőjével kapcsolatos hatását szemlélteti.

A fogyasztási egységekre való átszámítás célszerűsége azonban a fentiek alap—

ján is belátható. Az átszámításnak temészetesen a nemek, a családnagyság és egyéb demográfiai ismérvek szerinti népességmegoszlás egyidejű megváltozásá—

ból eredő hatásokat is közös nevezőre kell hoznia és a demográfiai tényezőknek a fentieknél jóval több és heterogénebb szükséglet alakulására gyakorolt hatása felmérését kell lehetővé tennie. A fentieknél jóval bonyolultabb, több ismérv szerint differenciált átszámítási koefficiensre van tehát szükségünk. melyek megállapítása nemegyszer igen bonyolult, sok megfontolást és körültekintést igénylő munka. A fogyasztási egységekre való átszámítás esetleg több—kevesebb pontatlanságot szülő gyakorlati nehézségeit azonban határozottan meg kell kü—

lönböztetnünk a demográfiai tényezők keresletalakító hatása demográfiai rugal—

massági együtthatók segítségével való egzakt, más tényezők hatásától elhatárolt mérésének elvi lehetetlenségétől. Amennyiben a fogyasztási egységekre való át—

számítások során használt koefficiensek nem a különböző korú, nemü, stb. em—

berek közti fiziológiai, biológiai stb. különbségek figyelembevételén alapszanak.

hanem a gazdasági fejlettség valamely konkrét fokán megfigyelt tényleges fo—

l () l 4 VALKOVICS EMIL

gyasztási viszonyokat fejezik ki, a népesedési viszonyok fogyasztásra, illetve keresletre gyakorolt hatásának mérése bizonyos gazdaságtörténetileg átmeneti jellegű, relatív, az egy lakosra, illetve fogyasztási egységre jutó reáljövedelem nagyságától és megoszlásától is függő elemet is fog tartalmazni. A népesség szá- mának és összetételének a szükségletek (a fogyasztás, a kereslet stb.) volume—

nére és összetételére gyakorolt hatását a modern demográfiai szakirodalömban a fentihez hasonló módon az ún. demográfiai, vagyis a növekvő népességszám szükségleteinek változatlan színvonalon való kielégítését biztositó beruházások"

mennyiségének és megoszlásának meghatározásával kapcsolatban számítják ki.

Könnyen belátható, hogy e beruházások összegét nem elég a népességszám növekedésével arányban álló valamely pénzösszeg f_onmájában megtervezni.

E beruházások összegének alakulása kizárólag a fogyasztási egységekre való át—

számításból adódóan is a népességszám növekedésétől eltérő ütemű lehet és a

kölönböző szükségletek kielégítése közötti megoszlásuk is állandóan változik.

A különböző termékek és szolgáltatások tényleges összkeresletének (illetve fo—

gyasztásának) meghatározásához temészetesen va népesedési viszonyoknak más hatásoktól ily módon többé-kevésbé elhatároltan felmért (hatása után az egy fogyasztási egységre (tehát nem is egyszerűen lakosra) jutó reáljövedelem nagy-

ságának és megoszlásának módosulását, illetve az ebből és más szociális, kultu—

rális, megszokásból eredő stb. tényezők hatását is ki kell számítani, ami számta-

lan más, itt nem tárgyalható problémát vet fel.

Könnyen belátható, hogy minél gyorsabb ütemű 'a gazdasági fejlődés, vagyis minél nagyobb mértékben haladja meg évről évre az egy lakosra, illetve fogyasztási egységre jutó reáljövedelem nagysága vonatkozó korábbi nagysá—

gaitm, annál kisebb az összkereslet alakulásából a népesedési viszonyok válto—

zására visszavezethető hányad és fordítva: lassú gazdasági fejlődés esetén a népesedési viszonyok keresletbefolyásoló szerepe nagyobb. A rendelkezésre álló előreszámitások szerint nálunk a népességszám és a népesség különböző demog—

ráfiai ismérvek szerinti összetétele (vagyis a különböző fogyasztási egységek száma) változásainak ütemét a reáljövedelem növekedésének üteme egyre jelen—

tősebben meg fogja haladni. A szóban forgó cikkel ellentétben tehát úgy vélem, hogy a keresletváltozások demográfiai változásokra visszavezethető hányada nálunk csökkenni fog, húszéves tervünk teljesítésének előrehaladásával egyre kevésbé erőteljes lesz. Másrészt, a különböző termékek és szolgáltatások keres—

letének a gazdasági fejlődés Magyarországon elért stádiumában érvényesülő jövedelem—rugalmassága mellett a népesség szaporodásának üteme elsősorban a tömeges fogyasztási cikkek (élelmiszerek, olcsóbb iparcikkek stbi) keresleté—

nek alakulását befolyásolja, ezen ütem lelassulása tehát elsősorban ezen fo—

gyasztási cik—kek keresletének s ezáltal termelésének növekedését fékezi. Ez a hatás termésmtesen a demográfiai rugalmassági együtthatók sajátosságaival is megmagyarázható, de ez a magyarázat a fentiekből adódóan csak formájában

" Lásd például A. Sauuy: Théorie générale de la population. II. köt. P. V. F. Paris, 1954, 3. és köv. old.

13 A permutácló—képzés szabályai szerint az egy lakosra, illetve fogyasztási egységre jutó reáljövedelem—növekedés a lakosok, illetve fogyasztási egységek száma és a reáljövedelem egy- máshoz viszonyított ötféle alakulásának is lehet következménye: a reáljövedelem összege nő, a lakosok, illetve a fogyasztási egységek száma változatlan; a reáljövedelem összege nő, a lakosok, illetve a fogyasztási egységek száma csökken; a reáljövedelem összege változatlan, a lakosok, illetve a fogyasztási egységek száma csökken; a reáljövedelem összege a lakosok, illetve a fo- gyasztási egységek számánál gyorsabban nő; a reáljövedelem összege a lakosok, illetve a fogyasz—

tási egységek számánál lassabban csökken. A valóságban majdnem kizárólag a reáljövedelem növe- kedésének a népességszám, illetve a fogyasztási egység-szám növekedését meghaladó üteméről van szó.

A NÉPESEDÉSI VISZONYOK HATÁSÁNAK MÉRESE 1015

térhet el a jövedelem-rugalmasság sajátosságaira támaszkodó magyarázattól.

Az egy lakosra, pontosabban az egy fogyasztási egységre jutó fogyasztás muta- tójának a népesedési viszonyok keresletbefolyásolóx hatásának mérésére való felhasználása tehát, tekintve, hogy a reáljövedelem-rugalmasság és más ténye—

zők hatását tényleg kiküszöböli, sem tudományos, sem gyakorlati szempontból semmivel sem kevésbé indokolt, mint a reáljövedelem—rugalmasság hatásait is tükröző demográfiai rugalmassági együtthatóé. A demográfiai tényezők hatása e mutató felhasználásával viszonylag könnyebben számszerűsíthető és amennyi—

ben a fogyasztási egységekre való átszámítás a különböző korú, nemű stb. Lako—

sok fiziológiai, biológiai stb. különbségeinek figyelembevételé'vel történik, törté—

netileg kevésbé relatív (kevésbé konjunktúra-specifikus), ami különösen a hosz—

szú távon érvényesülő tendenciák (és a népesedési tényezők figyelembevételé—

nek elsősorban ezzel kapcsolatban van nagy jelentőségük) felmérése, illetve előrejelzése szempontjából fontos.

A demográfiai tényezőknek a különböző gazdasági jelenségek elemzésével, megismerésével és előrejelzésével kapcsolatos figyelembevétele, mint azt Zala Ferenc igen érdekes cikke is példázza, napjainkban egyre népszerűbbé válik.

E növekvő népszerűségnek a demográfiai tényezők részéről e jelenségek alaku—

lásában betöltött valóban nagy és eddig javarészt mellőzött szerep egyre mé—

lyebb és általánosabb felismerése alkotja alapját. Teamelésünknek, fogyasztá—

sunknak, kereskedelmünknek, közlekedésünknek, egész gazdasági ténykedé—

sünknek a népesség szükségleteinek maximális kielégítése a célja. Könnyen be- látható, hogy e szükségletek nagysága és megoszlása függ a népesség nagyságá—

tól és megoszlásától, e szükségletek kielégítésének munkával létrehozandó fel—

tételeit pedig szintén a népesség egy meghatározott korú, nemű stb. része bizto—

sitja. A demográfiai tényezőknek tehát óriási szerepük van mind a szükségle—

tek, mind a szükségletek kielégítése optimális, vagyis az összes szükségletek maximális kielégítését biztosító, egymással összehangolt nagyságának és meg—

oszlásának meghatározásában. E megjegyzésekkel e szerepnek az egymással ösz- szehangolandó két nagy tényező egyikének: a szükségletek, illetve a kielégíté—

sükkel kapcsolatos kereslet alakulásában betöltött mérésével kapcsolatban ki—

vántam néhány igen szerény gondolatot felvetni.