Tomala, Jerzy: Megjegyzések az akcelerátorról, az indukált és az autonóm beruházásokról

216

a B ország fogyasztói árszínvonalát (poci)

kell a szerzőnek bekapcsolni a rend—

szerbe. Mivel a vásárolt fogyasztási cik—

kek A ország kosarának felelnek meg, a ,,meg nem valósított fogyasztás":

A A

IA Zipci 901 A 733

7 $ ————————— : [ ac *;— !

P 0 A PA

] Zipm' %i I

ahol Pf —— az A országbeli fogyasztási _cikkeknek a B országbeliekéhez viszonyí-

tott árindexét jelenti.

Az ebben a felfogásban számított beru—

házási ráta formulája tehát:

látá

—A Pf IA

R : FA : _ pia

IAz—fÁ—á—C'A IA—f—CAx—Él—

pI pc

Szerző hangsúlyozza, hogy e módszer elsősorban elméleti jelentőségű, gyakor—

lati alkalmazása nehezen valósítható meg.

Utal arra, hogy több lehetséges egyszerű—

sítő feltevést, így árként Gilbert ,,európai árrendszerét" is fel lehet használni.

Második javasolt módszerének elméleti alapja a beruházásoknak mint az ,,európai növekedéshez való hozzájárulásnak" a fel—

fogása. Ilyenformán az egyes országokban megvalósított akkumulációt mintegy kö—

zös pool—ba helyezik és európai összberu- házást valósítanak meg.

E szemlélet szerint a viszonyításhoz szükséges súlyokat nemzeti és európai aspektusból is lehet képezni. így a mu—

tató egyik esetben nemzeti árrendszerre épül.

E szerint az európai összberuházás az egyes államok valamely nemzeti árrend- szerben számított tényleges beruházásai—

nak összege:

271947: 17.

M 21011ng

* * :Zí—Z,

i

17" _ j ország nemzeti áras beruházása,

P 7" a beruházási javakra számított

Paasche árindex. A nemzeti aspektus miatt az összes beruházásokat egy adott ország áraira kell átszámítani, ami a fenti IöSSZ—nek a Laspeyres—féle árindexszel való beszorzása révén érhető el. Ezután ki kell számítani a bázis országnak az ún.

,,normál hozzájárulását". Ezért az összes bruttó nemzeti termékeket európai árra átszámítják és kiszámíthatóvá válik a bázis országnak az összes európai nemzeti termékben való részesedése. A bázis ország—

nak a nemzeti termékben való százalékos részesedése szorozva az összes európai be—

ruházásokkal adja a bázis ország normál beruházási hozzájárulását. Ezután össze- vetik az egyes országok bázis árszintre át—

számított tényleges beruházásait az ún.

normális hozzájárulással és megkapják azt a hányadost, amely kimutatja, hogy meny—

nyire tér el valamely ország tenyleges be—

ruházása a nemzeti jövedelme alapján várható hozzájárulásától.

Ugyanez nem nemzeti, hanem európai árrendszer bázisul vétele alapján is meg—

tehető és ekkor az ún. európai aspektus kerül előtérbe. Ebben az esetben azonban nem Paasche, hanem Laspeyres indexszel számol át európai árszintre.

Ezeknek az eljárásoknak az a célja, hogy kiküszöböljék a nemzetközi üssene- sonlításból az egyes országok beruházási és fogyasztási javai relatív árainak elté—

réseit, amelyek torzítanák a beruházási hányadok összehasonlitását.

Szerző a nyolc európai ország felhal—

mozási rátájára vonatkozóan konkrét szá- mításokat közöl és kimutatja a saját módszerével korrigált adatoknak az OECE tanulmány adataitól való eltérését.

(Ism.: Gelei Anna)

TOMALA, JERZY :

MEGJEGYZÉSEK AZ AKCELERÁTORRÖL, AZ !NDUKÁLT És AZ AUTONÓM

BERUHÁZÁSOKRÓL

(Uwagi o przyspieszeniu, inwestycjach indu- kowanych i Autonomicznych.) —— Ruch Praw-

niczy, Ekonomiczny i Socjologiczny. 1962. 2. az.,

139—160. D.

A gazdasági növekedés polgári elméleté- ben a beruházási kiadások két hatását kü—

lönböztetik meg: a jövedelmi hatást (inco—

me effect of investment) és a termelési vagy kapacitás hatást (capacity effect). Az első a beruházási szorzószám elméletével kapcsolatos, és lényegében azt jelenti, hogy valamely adott beruházási kiadás nemcsak eredeti összegével növeli a nemzeti jöve- delmet, hanem a létrehozott járulékos jö—

vedelmek következtében jelentkező járu- , lékos keresletnek a gazdasági konjuktú- tára gyakorolt kedvező hatása következ- tében is (feltételezve, hogy munkanélkü—

liség és kihasználatlan termelő kapaci—

tások vannak a népgazdaságban). Ez a szorzószám, ahogy azt Keynes kidolgozta, a beruházási határhajlandóság (a nem—

zeti jövedelem növekményéból a beruhá-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

217

zásokra fordított rész) reciprok értéke.

Keynes a beruházások hatásait csak ,,rö- vid távlatban" Vizsgálta, adott műszaki szinvonal és termelési felszerelés mellett, ezert figyelmen kívül hagyta temelési hatásukat.

Ezt a hiányosságot pótolták a növekedés- elmélet képviselői (Harrod, Domar), amikor a népgazdaság ,,hosszú távlatban" való vizsgálatában figyelembe vették a beruhá—

zásoknak a termelő kapacitásokat növelő hatását. Ez a hatás kapcsolatban áll az ak—

celerátor elméletével. (Megjegyzendő, hogy Hirschman még egy, ún. komplementáris hatást tulajdonít a beruházásoknak, amely—

nek lényege, hogy a beruházások közvetle- nül szükségessé tesznek más komplemen- táris, kiegészitő beruházásokat.)

Az akcelerátor elve szerint a fogyasztási javak iránti kereslet változása nagyobb in- tenzitással tevődik át a beruházási javak piacára, vagyis a fogyasztási javak iránti kereslet viszonylag kis ingadozásai nagy változásokat okoznak a beruházási javak ke'resletében. Ha például 100 gépcsoport se—

gítségével évente 50 000 rádiókésziiléket ál—

lítanak elő, és az állóeszközök amortizá—

ciós ideje 10 év, vagyis évente 10 gépcso—

portot kell felújítani, akkor a rádiók iránti kereslet 5000—rel, vagyis 10 százalékkal való növekedése következtében az állóesz—

közök piacán az eddigi 10 gépcsoporttal (a felújítással kapcsolatos szükséglet) szem—

ben 20 gépcsoport iránti, vagyis 100 szá—

zalékkal nagyobb kereslet jelentkezik (mi—

vel a további 5000 rádiókészülék előállítá- * sához 10 új gépcsoport szükséges).

A beruházások hatása: a beruházások eredeti növekedése a szorzószám útján növeli a jövedelmeket és a fogyasztási összkeresletet, amely viszont az akcelerá- torhatás következtében újabb beruházáso- kat indukál, a megfelelő szorzószám—ha- tással stb. Minden indukált fogyasztási kereslet növekedés kisebb azonban az elő- zőnél (mivel a fogyasztási határhajlandó—

ság kisebb egynél).

Az akcelerátor elmélete szerint tehát az indukált beruházásokat a fogyasztási ke—

reslet növekedésének üteme határozza meg (differenciál-összefüggés). Tehát ha a fogyasztási kereslet nő, de növekedési üteme csökken, az indukált beruházások csökkennek:

. d Y

];nd _ a __L dt ahol:

Iind

—- az indukált beruházások, Y — a jövedelem, *

a —— az akcelerátor, az indukált nettó beruházások aránya az összké—

reslet változásához viszonyítva,

vagy

zgnd : a(o, _ ot— )

ahol: C — a fogyasztás.

Az akcelerátor értéke számos műszaki és gazdasági tényezőtől függ, nevezetesen a termelőberendezések tartósságától (az amortizációs időszaktól), az egységnyi ter—

meléshez szükséges állóeszközök mennyi- ségétől (vagyis a tőkeegyütthatótól), a népgazdaság meglevő termelő kapacitá- sainak kihasználási fokától stb.

W. Sadowski a szocialista viszonyokra alkalmazta az akcelerátor elméletét, ami- kor a ,,különbözeti együttható" fogalmát kidolgozta. Ez azt fejezi ki, hogy a fo- gyasztási javak termelésének növekedése

mekkora feladatokat állít a termelőesz- közök termelése elé:

AwS

AwP ahol:

AwS -——— a termelőeszközök termelésének

viszonylagos növekedése,

AW P —-— a fogyasztási javak termelésé—

nek viszonylagos növekedése.

Ez az együttható, eltekintve attól, hogy abszolút értékek helyett viszonylagos értékeket tartalmaz, és kereslet helyett termelésről szól, azonos az akcelerátor- ral. Természetesen nem öleli fel a pol- gári akcelerátor—elméletnek azt az olda—

lát, amely a kapitalista gazdaság erőinek játékával, a kapitalista vállalkozók gon—

dolkodásmódjával, a kapitalista pénz— és hitel-piaccal, valamint az ún. beruházási döntések elméletével kapcsolatos.

Az indukált beruházásokon felül azon—

ban megkülönböztethetünk ún. autonóm beruházásokat is. A polgári közgazdászok (Hicks, Samuelson) szerint az indukált beruházási döntések meghozatalakor a múltban, illetve a jelenben jelentkező ke- resletet veszik figyelembe, az autonóm beruházások elhatározásakor pedig a jö—

vőben várható keresletet. Az utóbbiak elsősorban az új termékeket bevezető be—

ruházások.

O. Lange megkülönböztetése szerint a magántőkések beruházásai indukáltak, a tőkés állam gazdaságpolitikája eredmé—

nyeképpen létrejött beruházások pedig autonómok, amelyek nem alapulnak

218

konkrét rentábilitási szempontokon. Ezt a megkülönböztetést indokolja, hogy sok kapitalista országban az állami beruházá- sok aránya igen jelentős (Franciaország—

ban és Angliában az összes beruházások

%—a és l/2-e között).

Szerző megállapítja, hogy bár a be—

ruházások szétválasztása autonóm és in—

dukált beruházásokra a gazdasági növe—

kedés elméleti elemzése számára hasznos, a gyakorlatban azonban alig vihető ke—

resztül. Ugyanígy nem lehet az akcelerá- tor pontos számszerű értékét sem meg—

adni, mivel változik a konjunktúraciklus folyamán, attól függően, hogy mennyi ki—

használatlan termelési kapacitás van a népgazdaságban.

A szerző végül Harrod álláspontjával , foglalkozik, aki a tőkeegyütthatő és az akcelerátor fogalmát felváltva használja.

Megállapítja, hogy a tőkeegyüttható kép- letében az összes beruházások szerepel- nek, szemben az akcelerátor' képletével, amely csak az indukált beruházásokat

tartalmazza. * ,

A szerző leszögezi, hogy az akcelerátor fogalma hasznos a gazdasági növekedés vizsgálatában, mert a növekedés egyen- súlyának egyik döntő feltételét fejezi ki.

(Ism.: Andorka Rudolf)

ME ZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

LANGE, URSULA:

MEZÓGAZDASÁGI STATISZTIKA'

(Agrárstatistik) Berlin. 1962. Deutscher Land—

wirtschaftsverlag. 134 p.

A szerzők nem törekedtek teljességre, hanem igyekeztek a mezőgazdasági sta—

tisztika mutatószám—rendszerének lénye- gét összefoglalni. A még megoldásra váró feladatokat viszont majdnem mind- egyik fejezet végén meghatározzák és több esetben tárgyilagosan bírálják a jelenlegi gyakorlat hibáit.

A könyvet nyolc fejezetre tagolják. A tárgynak, a mezőgazdasági statisztika fel—

adatainak és szervezetének ismertetése után a földterület, valamint a növény- termesztés, az állatállomány újraterme- lése és az állati termékek termelési sta- tisztikai vizsgálatával foglalkoznak. A továbbiakban az összesített mezőgazda- sági termelés, az állóeszközök és a gépe—

sítés, a munkaerő, a munkaidő—kihaszná—

lás és a munkatermelékenység, majd az önköltség statisztikáját ismertetik. Az utolsó rész a statisztikai elemzés elvi kérdéseit és feladatait tárgyalja.

A mezőgazdasági statisztika szerveze—

ténél említik meg, hogy az adatgyűjtések engedélyezésének jogkörét ismét köz—

pontosították (1958) és még a helyi taná- csok szakirányítás alatt álló szerveinek jelentéseihez is a statisztikai szervek engedélye szükséges.

_ A földterületi és növénytermesztési statisztika főbb mutatószámai azonosak a nálunk is általánosan használtakkal.

' A szerzői munkaközösség munkája az ag- rárgazdaságtan egyetemi tankönyvsorozatá- __

ban (15. füzet) kéziratként jelent meg, mint a Német Demokratikus Köztársaság egyetemei és főiskolái keretében működő agrárökonomiai intézetek egységes tananyaga.

Nagyobb jelentőséget tulajdonítanak

azonban a bevetett és betakarított t; ület

teség mérésének.

A talajerővisszapótlás vizsgálatához, az üzemenként, szervezetten, ötévenként végzett talajvizsgálati eredmények adják

az alapot. A tudományosan megalapozott trágyázási tervek teljesítésének mérését jelenleg csak központilag, az összes fel—

használt mű— és istállőtrágya mennyisége alapján végzik. Ezt a szerzők nem tart- ják kielégítőnek, és közlik kiegéázítő javaslataikat a műtrágyák választék szerinti értékelésére.

Külön részben foglalkoznak a vetőmag- ellátás statisztikai mutatószámaival, majd a termésmennyiség és változásának mérésével.

Az állatállomány egyszerű és bővített újratermelési folyamatának vizsgálatáról szól a harmadik fejezet első része. Ebben a legáltalánosabb, valamennyi állatfajra érvényes csoportosításokat közlik, és ki—v egészítik ezt az egyes állatfajok sajátos részletező ismérveivel. Az állatállomány közgazdasági jelentősége szerinti csopor—

tosításnál mint munkaeszközöket, álló—

eszközként veszik számba, a tovább- tenye'sztésre, a kizárólag állati termék termelésére (például tej, gyapjú, vonó- erő) hasznosított állatokat. A forgóeszkö—

zökhöz sorolják a felnevelésre kiválasz—

tott növendékállatokat és a vágóállatokat a hizlalás ideje alatt.

Az állományváltozás és az átlagos ál- lomány meghatározásának módszerei tel—

jesen azonosak a magyar beszámolási rendszerben használtakkal. Az állatsűrű-