STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ
99
később a görbe feltehetően elasztikusabbá válik. A kínálat görbéjét a női munkaerő változásai uralják, a férfi munkaerő—kínálat
görbéje általában változatlan.
Az 1960-es években jelentősen nőtt a női foglalkoztatottság (ez a változás rövid távon csökkenti az átlagos női kereseteket), ugyan—
akkor több területen növekvő kereslet is mutatkozott a női munkaerők iránt.
A szerző számokkal mutatja be ezeknek a változásoknak a női keresetekre gyako—
rolt nettó hatását. 1959 és 1969 között a fehér népességre számított, kor és iskolá-
zottság szerint kiigazított nő/férfi kereseti arányok O,61-ről 0.64-re (azaz 4,8 százalé—k- kal) emelkedtek. Különösen erős (11.4 szá—
zalékos) volt az arány növekedése a több mint 12 év iskolázottsággal rendelkező nők- nél, míg a 12 évnél alacsonyabb iskolázott- sági szintű nőknél az emelkedés csak 1.5 százalékos volt. A szerző véleménye szerint ennek az az oka, hogy igen gyorsan nő a magasabb iskolázottságú nők iránti keres—
let, a kevésbé iskolázott női munkaerő kí—
nálata pedig relatív növekedést mutat.
A szerző megvizsgálja a foglalkoztatott- ság és ezen belül a főiskolai végzettségű nők arányának változását ágazatok szerint az 1960—1970 közötti időszakban, majd az- zal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen hatást gyakorol a keresetekre a megelőzően munkában töltött idő. Megállapítja, hogy az 1970. évi népszámlálás előtt öt évvel a 25 éves és ennél idősebb fehér férfiaknak csak 6 százaléka nem volt munkaviszony- ban, míg a nőknél ez az arány 24 százalék volt. Ez igen jelentős tényező a férfi—női keresetek alakulásában, mert az óránkénti kereseteknél ugyanebben az időszakban 18 százalékos eltérés volt tapasztalható azok- nak a javára, akik öt évvel korábban már munkaviszonyban álltok.
Összefoglalva a női munkaerő jövőbeli alakulását, a női keresetek alakulásának kilátásait a szerző hosszú távon kedvezőnek itéli meg.
(Ism.: Kármán Tamásné)
KOMAROV. V.:
A SZOLGÁLTATÁS! SZFÉRA ÉS A TÁRSADALMI TERMELÉS
HATÉKONYSÁGA
(Szféra uszlug i éffektivnoszti obscsesztvennogo proizvodsztva.) — Voproszü Ékonomíkí. 1975. 2. sz.
113—120. p.
A szerző a szolgáltatási szférának a gaz—
dasági tevékenység folyamatában betöltött egyre jelentősebb szerepével, a társadalmi termelés hatékonyságával való összefüggé—
seivel és ezek mérhetőségével foglalkozik.
7:
A szolgáltatási szféra fejlődése az anyagi termelés növekedésén alapszik, azzal szoros összhangban van. Az anyagi termelés ága- zatától való függése nemcsak abban nyilvá—
nul meg, hogy a szolgáltatási szféra mo—
dern termelőeszközökkel való ellátása, fej- lesztése utolsóként történik, hanem főképp abban, hogy a szolgáltatási szféra fejlődé- sének ütemét, színvonalát és struktúráját
- a nemzeti jövedelem ütemének és volumenének növekedése,
-—annak fogyasztási és felhalmozási alapra tör—
ténő szétbontása,
— a felhalmozási alap hányada,
— a nem termelő állóalapok újratermelésének irá- nyítása és
— a társadalmi vonala
munka termelékenységének szín—
határozza meg.
Az 1961—1973 közötti években a Szovjet—
unióban az anyagi termelésben dolgozók számának 26 százalékos emelkedése mellett a nemzeti jövedelemnek és az anyagi ja- vak fogyasztási alapjának volumene (tény-
leges árakon) 2.3—szeresére nőtt.
Az anyagi termelésben egy foglalkozta- tottra számított fogyasztási alap nagysága az 1960. évi 1482 rubelről 1973-ra 2666 ru—
belre, vagyis 80 százalékkal. az anyagi ja—
vak egy főre számított fogyasztása pedig kétszeresére növekedett. A vizsgált időszak- ban a társadalmi munka termelékenysége minden 1 százalékos növekedésének a nem termelő szférában foglalkoztatottak 0.8 szá—
zalékos emelkedése felelt meg, az anyagi javak fogyasztási alapjának 1 százalékos növekedéséhez pedig a szolgáltatási szfé- ra dologi kiadásainak 1,12 százalékos emel—
kedése járult.
A jelenlegi termelés a szakmai képzés színvonalának emelését és a szakképzett munkaerő számának gyors bővítését igényli.
Ehhez a dolgozók teljesebb anyagi ellá- tottsága mellett meg kell teremteni szociá- lis megelégedettségüket is. ami feltételezi a szolgáltatások korszerűsítését és tovább—
fejlesztését.
A szolgáltatási szféra befolyása a társa- dalmi termelés folyamatára igen sokolda- lú.
Először, ennek a szférának a fejlődése — társadalmilag szervezett formában — bizto- sítja a dolgozók alapvető szükségleteit, szo—
ciális és kulturális ellátottságát, a munka- ? ráfordítások csökkenését a fogyasztási szfé—*
rában. Ily módon megteremti a foglalkozta- tottság színvonalának emeléséhez, a munka—
erőforrások racionálisabb kihasználásához nélkülözhetetlen előfeltételeket. ;
Másodszor, a szociális—kulturális szolgál- tatások egyes fontos ágainak (pédául az oktatásnak. a gyermeknevelésnek, a káder-' képzésnek, az orvosi ellátásnak stb.) fej—
lődése közvetlenül biztosítja a szakképzett
100 STATISZTIKAI IRODALMI nevezo
munkaerőnek a tudományos—technikai fej- lődéssel összhangban levő újratermelését. a munkaképesség helyreállítását, a dolgozók egészségügyi ellátását.
Harmadszor, a kulturális és kommunális szolgáltatások sok ágának fejlődése fontos szerepet játszik a dolgozók munkaidejének racionális felhasználásában, szabadidejük növekedésében.
A szolgáltatási szféra egyre nagyobb ha—
tást fog gyakorolni a munkatermelékenység növekedésére. A társadalmi termelés haté- konyságára gyakorolt hatás elemzésénél a szociális és a gazdasági szempontokat is tekintetbe kell venni.
Szociális szemponton a dolgozók képzett- ségének és képzésük szinvonala növelésé- nek. az alapvető kommunális szolgáltatások- kal való ellátottságuk és lakáshelyzetük ja—
vításának, a munkaidő racionálisabb ki- használásának és a szabadidő növelésének a társadalmi termelés hatékonyságára gya-
korolt hatását értjük.
Az a tény, hogy a felhasznált nemzeti jövedelemnek évente közel egynegyedét for—
ditjáik a szolgáltatások fejlesztésére és fenn—
tartására magyarázza a szolgáltatási szféra gazdasági hatékonyságának elsőrendű fon—
tosságát.
A szerző szerint a szolgáltatási szféra gaz- dasági fejlődést befolyásoló közvetett hatá—
sának becslésére szolgáló mutatók jelenleg még eléggé kidolgozatlanok.
A szolgáltatási szféra szerepének teljes feltárása a társadalmi munka hatékonysá—
gának növelésében csak megfelelő mutatók—
kal lehetséges. Ilyen főbb mutatók a szer- ző szerint
— a szolgáltatások hányada a lakossági fogyasz- tási alapban és a nemzeti jövedelemben.
—-a szolgáltatási szféra termelésének hatása a nemzeti jövedelem növekedésére,
— a lakossági létfontosságú javak fogyasztási vo- lumenének növekedése.
Fontos körülmény, hogy a szolgáltatások az esetek többségében nem öltenek anyagi formát és nem halmozódnak fel. Bár telje- sítésük pillanatában felhasználódnak, ez nem ok arra, hogy tagadjuk a szolgáltatásaknak a munkatermelékenység folyamatában tör- ténő ,,megtermelését".
A szolgáltatások átlagos értékét azok fo- gyasztási adatai alapján, a fizetett szolgál—
tatások volumenét realizálásuk tényleges ér- téke szerint, míg az ingyenes szolgáltatáso—
kat táirsadalmi önköltségük alapján számít- ják.
A szerző két táblázatot közöl, amelyekből kitűnik, hogy a szocialista társadalom fej- lődése és a lakosság életszínvonalának nö- vekedése során a felhasznált nemzeti jöve- delem, az anyagi javak fogyasztási alapja és az elfogyasztott lakossági szolgáltatások
volumene közötti kapcsolat — bár viszony- lag kisebb ütemben - folyamatosan válto- zik az utóbbi javára.
A megoldandó feladatok közé tartozik a költségek gazdasági hozadékának regisztrá—
lása a szolgáltatási szférában. A fizetett szolgáltatások legtöbb ágában — személy—
szállítás, személyi és kommunális szolgál- tató vállalatok stb. -— felhasználhatók azok a mutatók (például a munkatermelé—kenység.
az önköltség, a rentabilitás stb.), amelyeket az anyagi termelés ágazataiban alkalmaz- nak. a téritésmentes szolgáltatásoknál azon- ban a gazdasági hatékonyság ezen muta- tói általában nem alkalmazhatók.
A szolgáltatási szféra belső gazdasági ha- tékonyságát tükrözik az anyagi költségek és a nem termelő alapok alakulása. 1960—1973 között az anyagi költségek a szolgáltatási szférában két és félszeresükre emelkedtek;
a nem termelő alapok 2.4—sz—eresükre nőttek, míg a lakossági rendeltetésű szolgáltatások emelkedése 2.7-szeres volt. A számítások szerint az adott időszakban az anyagi költ—
ségek 1 rubeles növekedésének a szolgál- tatási szféra 15 százalékos hozadéka felelt meg.
A szolgáltatási 'szféra jelentős befolyást gyakorol a nemzeti jövedelem abszolút nö- vekedésére, s ez a hatás még nagyobb a lakossági fogyasztás volumenét illetően.
1960—1973 között a szolgáltatások hányada 19.11 százalékról 22,7 százalékra emelkedett;
az egy főre számitott fogyasztás pedig 2,3- szeresére növekedett.
A jelenlegi szakaszban végzett elemzések csak első kísérletet jelentenek olyan mu- tatók alkalmazásában, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatási szféra gazdasági ha- tékonyságának komplex megítélését.
Végezetül a szerző hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási szféra fejlesztése fontos gazda—
sági feladat, és az elemzések rácáfolnak ar- ra a nézetre, hogy a szolgáltatások szférá- jában semmilyen gazdasági érték nem je—
lentkezik, és hogy azt teljesen az anyagi termelés szférája ,,tartja el".
(Ism.: Belyó Pál)
KRUPP. H. J.:
A SZEMÉLYlJUVEDELEM—ELOSZTÁS STATISZTIKÁJÁNAK HELYZETE
(Stand der Statístik der personellen Einkommens- verteilung.) -- Wirtschaftsdienst. 1975. 1. sz. 36—
41. p.
A hatvanas években a Német Szövetségi Köztársaságban különböző kezdeményezések történtek az elosztással kapcsolatos informá- ciószerzés megjavítására. Nem új informáci- ók szerzésére törekedtek, hanem a megle—
