Minden Termelőszövetkezeti Csoportban lévö családra átlag egynél valamivel több sertés és minden második családra egy—egy szarvasmarha jut. Igy sertések tekintetében már elértük, szarvasmarha tekintetében pedig félig megközelítettük az 1950. év végére kijelölt célt, amely szerint minden tei'melőszövetkezeti családnak legyen hízója és tehene. A 12. sz. tábla a családokra jutó jószágmennyise'get mutatja.
12. sz. ábra
A termelöszövetkezeti családok jószágállománya —— 1949 december
Megnevezés Állatok szszáma Egy cÉiÉgl-a jut
LÓ ... 2.214 0.1 Szarvasmarha ... 13.770 0.5 Sertés ... 83.691 1.1 Juh ... 3.276 0.1
Az itt felsorolt adatok komoly eredményekről adnak számot, de le kell szögez—
nünk, hogy a Termelőszövetkezeti Csoportok még csak az első, kezdő lépéseket tettél;
meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás terén és még igen sok a tennivaló a szövet—
kezeti gazdálkodás kifejlesztése s a Termelőszövetkezeti Csoport—tagság életszínvonalá— ' nak emelése tekintetében. A nagyobb eredmények elérése, az életszínvonal emelkedése nemcsak a szövetkezeti vagyont és a tagok jólétét növeli, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy eredményeik láttán dolgozó parasztságnak tízezrei, sőt százezrei győződjenek meg
a szövetkezeti út helyességéről. Dr. Kőszegi András
* A tervenfelüli akkumulációért, a vállalatok rentabilitá- sáért folytatott harc és az állami statisztika feladatai*
A Szovjetúnió gazdasági fejlődésének legfontosabb alapja a szocialista akkumu—
láció állandó növelése. ,,. . .a reprodukció marxista elmélete azt tanítja, hogy a modern társadalom nem fejlődhetik, ha évről-évre nem akkumulál, akkumulálni pedig lehe—
tetlen évrőI—évre folyó bővített reprodukció nélkül." (J. V. Sztálinf)
A Szovjetúnió népgazdasága a bővített szocialista újratermelés törvénye alap—
ján fejlődik.
A szocialista akkumuláció, mint az adott évben újonnan termelt társadalmi termékek, illetőleg a nemzeti jövedelem egy része, a szocialista gazdaság termék- többletét alkotja és a szocialista vállalatok nyeresége és más bevétele (beleértve a forgalmiadó—bevételt, kamatot, stb.) formájában jut kifejezésre.
A Szovjetúnió társadalmi termékeinek értékét a termelési költség, azaz az ősz—
eszes társadalmi termékek termelésére fordított társadalmi munka mennyisége hatá—
rozza meg. Az összes társadalmi termékek értékei —— akár az egyes áruké ———az áruk árában fejeződik ki, amely az áru értékének pénzbeli kifejezése.
' Az áru ára, vagyis az áru értékének pénzbeli kifejezése önköltségre és nyereségre oszlik.
A termelési önköltség a vállalatoknak a termék termelésére fordított költsége:
azaz a nyers—, alap— és tüzelőanyagga villamosenergia, az állóalapok elhasználódása (amortizáció) és a munka díjazása: a munkabér. Tehát a termékek önköltsége a terme—
lés társadalmi önköltségétől, azaz a társadalmilag szükséges munkaráfordítástól abban különbözik, hogy azoknak a kiadásoknak az összegét fejezi ki, amelyeket a termelés.—
ben tényleg felhasználtak (termelési eszközökként, vagy avmunkabérben kifizetett fogyasztási javakként). Tehát a nyereség az áru ára és a termelési önköltség közötti különbségben jut kifejezésre. Adott árszínvonal mellett a szocialista vállalatok nye—
resége —— tehát az akkumuláció összege —— annál nagyobb, minél nagyobb a társadalmi össztermelésnek, illetve a nemzeti jövedelemnek a volumene és minél kisebb a termé—
egység önköltsége, minél kisebb az össztermelés önköltsége. A szocialista akkumu—
láció a bővített szocialista reprodukció legfontosabb eredménye, amely az év (vagy
' Vesztnik sztatisztiki, Moszkva, 1949, 1. sz., 42—51. old.
') J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései. Szikra—kiadás, Budapest, 1948, 292. old.
más időszak) alatt felhalmozott munkában, különböző ám, termék, termelőeszköz, fogyasztási cikk formájában jelentkezik. A szocialista akkumuláció a termelés tovabbi;
kibővítésének elengedhetetlen feltétele.
Az akkumuláció következtében (a beruházások és tartalékok révén) a termelés effektív állóalapjai és forgóalap—tartalékai növekszenek. Ez biztosítja a termelés.
kibővítését.
Az akkumulációnak a szocialista állam által a népgazdaság egyes ágai között végrehajtott újrafelosztása lehetővé teszi a szocialista reprodukció meggyorsítását a népgazdaság döntő területein, ami végeredményben a gazdasági fejlődé ütemének általános meggyorsulását eredményezi.
Az akkumuláció bizonyos részét a termelési beruházások növelése mellett a, népgazdaság nem termelő jellegű alapjainak megnagyobbítására fordítják: lakásépí— — tésre, kulturális és jóléti alapokra, különböző kulturális és szociális intézményekre, amelyeket a Szovjetúnió főként az állam költségén tart fenn és egyéb intézményekre, amelyek a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelését szolgálják. Végüt az akkumuláció egy részét az állam anyagi tartalékainak —— nyersanyag, élelmiszer s egyebek —— növelésére fordítják abból a célból, hogy biztosítsák a szocialista repro—
dukció megszakítás nélküli folyamatát és fokozzák a Szovjetúnió honvédelmi fel—
készültségét.
A szocialista akkumuláció tervszerű felhasználását a Szovjetúnió állami költségw vetése valósítja meg, amely a szocialista vállalatok megtakarításának jelentős részet akkumulálja forgalmiadók, a vállalati nyereség lefölözése és egyéb vállalati jellegű költségvetési bevételek formájában. Az állami költségvetésnek kb. .80%——át a szocia—
lista vállalatok bevételei alkotják.
Az általános beruházások finanszírozása, a vállalatok forgóalapjainak kiegészi—
tése, a kulturális és szociális intézkedések (oktatás, egészségvédelem, szociális biztosi—
tás) költségei —— az állami költségvetésnek ezek a tételei a szocialista akkumuláciő felhasználásának különböző formáit jelentik.
A szocialista akkumuláció adja a szocialista gazdálkodás progressziv alapját és a kapitalista gazdasági rendszertől való gyökeres különbözőségét. A kapitalista, rendszerben az akkumuláció tőkeakkumuláció, azaz a kapitalista tulajdon gyarapo—
dása. A tőkefelhalmozódás előfeltétele és forrása a munkásosztály fokozott kizsákmá—
nyolása, a gyarmatok és függő országok kirablása, amelynek következménye a munka—
nélküliség fokozódása, a dolgozó tömegek nyomorának növekedése és a kapitalista monopóliumok egyeduralmának megerősödése. A tőkeielhalmozódás a kapitalista L' gazdasági rend ellentmondásainak kiéleződéséhez vezet: a fizetőképes kereslet össze—
zsugorodása peródikus túltermelési válságokat eredményez, melynek következtében a termelőerők elpusztulnak, óriási mennyiségű készáru semmisül meg, a dolgozó tö—
megekre pedig a kényszerű munkanélküliség és éhség vár
A Szovjetúnióban nincs és nem is lehet ellentmondás a fogyasztás és az akku- muláció között: a Szovjetúnióban az akkumuláció a nemzeti jövedelem egyes részének kollektív formában való felhasználását jelenti, amely teljességgel a dolgozóknak jut., Az akkumulációnak a termelés kibővítésére, építkezésre való felhasználása a szo—
cialista gazdaság növekedését, egyúttal tehát a termelési apparátus, a kulturális és.
jóléti társadalmi alapok (a lakásépítési alap és a fogyasztási rendeltetésű egyéb alapok) növelését jelenti; így tehát egyrészt a termelés anyagi feltételeinek kibővítésével, másrészt a fogyasztási rendeltetésű alapok közvetlen növelésével —- a szocialista akkumuláció végső eredményeképpen —— a Szovjetúnió népei anyagi és kulturális életszinvonalának emelkedését idézi elő.
A szocialista akkumuláció megkülönböZtető jellemvonása, hogy növekedésének főforrása _ a társadalmi munkamegtakaritás —— a termelés szocialista szervezésének és a munkafolyamatok növekvő gépesítésének következménye.
A termelőeszközök szocialista tulajdona és a gazdálkodás szocialista rendszere a társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem korlátlan és határtalan növekedését teszi lehetővé. E mellett a szocialista szervezés a munkatermelékenység szakadatlan emel—
kedését, azaz a termékegységre eső átvitt és élőmunkaráfordítások csökkenését jelenti., A szocialista gazdálkodásban a munka termelékenységének emelkedése a munka—
folyamatok növekvő gépesítésének eredménye, valamint a dolgozók által a termelés anyagi és pénzeszközeiben való takarékosság terén tanúsított szocialista magatartás következménye; e mellett népgazdasági méretekben még az is jelentős megtakarítást
eredményez, ha megszüntetik a munkával és az anyagi tartalékokkal űzött pazarlást, amely a kapitalizmus termelési anarchiájával, konkurrenciájával, válságaival, stb..
- jár együtt.
Az élőmunka termelékenységének emelkedése, az anyagi költségekkel való takarékoskodás, mindenféle improduktív költség és veszteség megszüntetése, ——- mindezek végső fokon munkamegtakarítást jelentenek és a Szovjetúnióban a termék—
többlet növekedésének a főforrásait képezik.
Marx Károly, rámutatva a takarékosságnak a szocialista gazdálkodás fejlődé—
sében való jelentőségére, azt mondotta, hogy ,,. . .az idővol való takarékosság éppúgy, mint a munkaidőnek a termelés különböző ágai között történő egyenletes elosztása a kollektív termelésre vonatkozóan mindenkor első gazdasági törvény lesz. Sőt, még sokkal magasabbíokú törvénnyé válik. (Marx és Engels Archivum, IV. kötet, 119.
old.)
Termelési megtakarítás a nyers—, alap- és tüzelőanyag, a villamosenergia költsé—
geinek leszorításával, az amortizáció csökkentésével, valamint a termékegységre eső munkabérkiadások csökkentésével, vagyis a termelés önköltségének a termelt termék általános értékéhez viszonyított csökkentésével érhető el.
A termékek árának csökkenése folytán előállott megtakarítás az önköltség leszállításának keretében azon vállalatok nyereségét növeli, amelyek az adott termé—
ket termelési eszközként használják fel.
Végül a fogyasztási cikkek árának csökkenése a fogyasztási alap fizikai terje—
delmének növekedését, azaz a megtakarításoknak a dolgozók anyagi jólétének emelé—
sére való felhasználását jelenti.
A Szovjetúnióban az akkumuláció általános növelésének feladata a szocializmus építésének minden szakaszában az egyik legdöntőbb és legfontosabb feladat volt és maradt. A szocializmus építésének kezdeti szakaszában a nehézipar újjáépítése és iejlesztése, az ország további iparosítása, a mezőgazdaságnak és a Szovjetúnió nép- gazdasága minden egyéb ágának modern, élenjáró technikával való ellátása óriási tartalékokat követelt.
Azok az anyagi források, amelyek a kapitalista országok nehéziparának létre—
hozását szolgálták, nevezetesen a külföldi kölcsönök, hadisarcok és az idegen országok kirablása, a mi országunk elől vagy el voltak zárva vagy elvileg elfogadhatatlanok
voltak.
A Szovjetuniónak a saját erejére kellett támaszkodnia s az országon belül kel—
lett megtalálnia a termelés kibővítésének és a beruházások növelésének az eszközeit, és ezt meg is találta. A takarékossági rendszer, azaz a munka termelékenységének növelése, a termelés anyagi kiadásainak csökkentése és mindennemű nem termelési kiadásnak és veszteségnek a felszámolása a szocialista módon való gazdálkodásnak
a legfontosabb módszere volt és marad.
Az újjáépítés időszakában, a polgárháború után, az állami iparban az összes megtakarítások csak az 1922—23. és 1924—25. években majdnem 2 milliárd rubelre emelkedtek. Az iparosítás időszakában az iparban gyorsan növekedett az akkumuláció, amelyet általános beruházásokra fordítottak. Az iparba az 1926—27. évben meg—
közelítőleg 1 milliárd rubelt fektettek be. A sztálini ötéves tervek éveiben a szocialista akkumuláció szakadatlanul növekvő tartalékai a népgazdasághan óriási beruházásokat tettek lehetővé. 1928-ban a beruházások összege 3.7 milliárd rubel volt, 1932—ben 18, 1937—ben 30 és 1940—ben majdnem 43 milliárd rubel. Az akkumuláció növekedésé—
nek az alapja ebben az időszakban a munka termelékenységének az iparban való növekedése volt; a munka termelékenysége az első ötéves terv alatt 41 %—kal, a máso—
dik ötéves terv alatt 82%—kal és a harmadik ötéves terv évei alatt pedig 30%—kal növekedett. Jelentős összegeket takarítottunk meg a termelés anyagi kiadásainak a csökkentésével. Igy például 1940—ben 1928—hoz viszonyítva az 1 tonna tüzelőanyagra eső villamosenergiatermelés 35%—kal növekedett, és ugyanebben az időszakban az 1 tonna acélra eső normál szénfogyasztás 25%—kal csökkent, a gépek előállításához felhasznált fémmennyiség pedig (a kapacitás egy egységére számítva) 20—30%—ka1 csökkent. A sztálini ötéves tervek éveiben a szocialista ipar lett a szocialista akku—
muláció legfőbb forrása.
A Szovjetúnió népgazdaságának újjáépítésére és fejlesztésére vonatkozó 1946——
1950. évi terv nagyszabású munkaprogrammot jelent mind a népgazdaság összes ágainak újjáépítése és fejlesztése, mind a beruházások méreteinek bővitése tekintetében.
51
_ A Szovjetúnió népgazdaságában a német fasiszta támadás által okozott pusz—tk tások helyreállítása és a szocialista gazdaság további fejlesztésének feladata lényeges beruházásokat, következésképpen az akkumuláeió gyors ütemét követeli meg, amiota háborúutáni ötéves tervben kifejezésre is jut.1gy a központosított beruházások összegé az öt évre (az 1945. év költségvetés áraiban) 2503 milliárd rubelben van meghatá—w rozva.
Mint a népgazdaság fejlesztésének háborúelőtti időszakában, a Szovjetúnió a háborúutáni terv megvalósításában is a belső tartalékokra és az ipari, közlekedési, ,, építkezési és mezőgazdasági munka minőségi javulása útján létrejött saját akkumulá—V , ciójára támaszkodik.
A munka termelékenységének 1950—ben 1940. évhez viszonyított 36 %—os növe,—
lése az ipari össztermelés 48%—0s növelése mellett annyit jelent, hogy a termelés növekedése 1950—ben -—— 1940—hez viszonyítva —— több mint 80 %—ban a munkatermelé- kenység emelkedésének lesz a következménye. A munkatermelékenység az épít—
keze'sben 40%—kal növekedik. A termelés önköltsége az iparban 1950-ben 1940. évhez viszonyítva 17%—kal, az építkezés önköltsége 12%—al Csökken. A mezőgazdaság pro—' duktivítása növekszik.
Az ipar, a közlekedés, a gép— és traktor-állomások és a szovhozok önköltségcsökken—
téséből származó megtakarítások összege az 1946—tól 1950—ig terjedő időben 160 milliárd rubelre emelkedik, visszatükrözvén a munkatermelékenység növekedését és a termelő—
eszközök takarékos felhasználását. Ebből az összegből nem kevesebb, mint 100 milliárd rubel esik az anyagfelhasználás terén elért megtakarításokra.
Ilymódon a termelés önköltségének csökkentése és atakarékosság rendszerének szigorú bevezetése a háborímtáni ötéves terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele.
A vállalatok rentabilitásának növelése az élenjáró technikának, a felszerelés jobb kihasználásának és az anyagfelhasználás progresszív normáinak bevezetésén, valamint a munkafolyamatok gépesítésén alapszik. A rentabilitás fokozása és a szo- cialista akkumuláció növelése a hazánk valamennyi dolgozóját felölelő szocialista munkaversenyre támaszkodik. Az akkumuláció növelésére vonatkozó belső tartalékok mozgósítása szempontjából óriási jelentősége van a gazdasági önelszámolás megerősí—
tésének és a termelés megszervezése gazdasági emelói: az ár, pénz, hitel, nyereség,
prémium megszilárdításának. '
Bár számos nehézség állott elő az iparnak a békés gazdasági termelésre való áttérésével és az 1946. évi aszály okozta rossz terméssel kapcsolatban, —— 1947—ben a helyzet az egész gazdasági vonalon már javult.
Az ötéves terv harmadik éve, 1948, a szocialista építés olyan újabb sikereit mu—
tatja, amelyek döntő jelentőségűek a háborúutáni ötéves terv teljesítése szempont—
jából.
A Szovjetúnió ipari össztermelésének 1948. évi tervét 106%—ra teljesítették. Az ipar össztermelése az 1947. évhez viszonyítva 27%—kal, a háborúelőtti 1940. évi szín—
vonalhoz képest pedig 18 %—kal növekedett. Az ötéves terv feladatait nemcsak teljesí—
tik, de lényegesen túlteljesítik. '
A gabonatermés majdnem elérte az 1940. év színvonalát.
Az üzemben lévő munkapadok száma az 1940. évihez viszonyítva lényegesen megnövekedett.
Az 1947 végén bevezetett pénzügyi reform, a jegyrendszer megszüntetése, az élelmiszerek és az ipari cikkek árainak egységes leszállítása a népgazdaság felemelke—
désének meggyorsításához kedvező feltételeket teremtettek.
Az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi árak csökkentése és a kolhozpiaci árosökkentés a rubel vásárlóerejét kétszeresére emelték. Tekintettel erre, valamint arra, hogy a pénzben kifizetett munkabérek emelkedtek, a munkások és tisztviselők reálbére 1948-ban az előző évhez viszonyítva több mint kétszeresére növekedett.
Molotov elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 31. évfordulóján mondott beszédében rámutatott arra, hogy ,, . . . a pénzreform pozitiv eredményeit teljesen biztositani csak abban az esetben tudjuk, ha mindenben figyelembe vesszük a takaré—
kosság követelményeit, nem engedjük meg a pazarlást és takarékoskodunk minden szovjet kopejkával." Ezen egyszerű feladat fontosságának felismerése ma már a szovjet emberek legszélesebb tömegeit is áthatotta. ,
Az egész népgazdaság erőteljes fellendülésének következtében született meg
1948—ban a munkástömegeknek új, a tervenfelüli akkumulációért indított" hazafias mozgalma.
A tervenfelüli akkumulációért indított, majd az egész népre kiterjedő új moz—
,galom kezdeményezői a moszkvaiak voltak.
Még 1948 elején a főváros kilenc nagy vállalatának kollektívája levélben fordult Sztálin elvtárshoz, melyben kötelezték magukat, hogy emelik munkájuk rentabilitásat és ezzel kapcsolatosan lemondtak az állami juttatásról. Az élenjáró vállalatok példáját tsok üzem és gyár követte, de nemcsak Moszkvában, hanem a Szovjetúnió egyéb váro—
saiban is. A moszkvaiak felhívására válaszoltak a leningrádiak, az uraliak, a Donyec—
medence és Zaporózsje bányászati és kohászai és a Szovjetúnió többi területeinek dol—
gozói.
Az állami juttatásáról, való lemondásnak nemcsak azért volt különösen nagy fontossága, mert állami pénzeszközöket takarítottak meg és lehetővé tették a termékek alacsonyabb költséggel való kibocsátását, hanem azért is, mert a hozzájárulás nélküli munka fokozta a vállalatoknak a gazdasági tevékenység eredményeiben jelentkező [érdekeit és elősegítette a gazdasági elszámolás megerősítését. A hozzájárulás nélküli munkáért való harcnak ez az első kezdeményezése gyorsan meghozta a maga gyü- mölcsét. Már 1948 közepén sok vállalat — számbavéve a lehetőségeket —— arra a követ—
keztetésre jutott, hogy iparunk jelentős takarékossági forrásokkal rendelkezik, amelyek—
nek kihasználása lehetővé teszi az iparonbelüli akkumuláció fokozását.
1948 augusztus 29—én 35 moszkvai vallalat fordult levélben Sztálin elvtárshoz.
Ebben a levélben a munkások, a mérnök-technikus dolgozók és tisztviselők rámutattak, hogy minden lehetősége megvan annak, hogy az akkumuláció tervét necsak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék. A 35 moszkvai vállalat mérlegelve saját lehetőségeit köte—
lezte magát Szlálin elvtársnak, hogy 1948 végéig a tervenfelüli 172 millió rubelt fog akkumulálni. Ezeknek a vállalatoknak a dolgozói egyidejűleg azt javasolták, hogy a moszkvai ipar az állam javára egy milliárd rubelt akkumuláljon terven felül.
Ez a hazafias felhívás meleg fogadtatásra és széles visszhangra talált : a 35 válla—
lathoz egyéb vállalatok százai csatlakoztak. Elkezdődött a verseny a ,,moszkvai milliárd"-ért.
Ezt a versenyt a pártszervezetek vezették és csatlakoztak hozzájuk a szakszerve—
zeti és egyéb társadalmi szervezetek is. Nagyon gyorsan bebizonyult, hogy Moszkvá—
nak egymilliárd nem határ, hanem csak kezdet. .
Moszkva és a moszkvai terület ipari dolgozóinak szeptember elején tartott érte—
kezletén összegezték a tervenfelüli akkumuláeióért folyó harc első eredményeit és elhatározták, hogy 1948 végéig nem egy, hanem két milliárd tervenfelüli akkumuláeiót érnek el. Moszkva és a moszkvai terület iparának dolgozói elfogadva ezt a határozatot, versenyre hívták ki Leningrád, Ukrajna és az Ural munkásait, mérnök—technikus dol- gozóit és tisztviselőit.
A moszkvaiak felhívása élénk visszhangra talált a hatalmas Szovjetúnió mun—
kásai és tisztviselői között. Leningrád és a leningrádi terület ipari dolgozói 700 millió, a szverdlovszkiterületé 750 millió, a cseljabinszki terület ipari dolgozói 370 millió rubel tervenfelüli akkumulaeióra kötelezték magukat. Az újjászülető Donyec—medence nem kevesebb, mint 500 millió rubel, Gorkij város és a gorkiji terület munkásai és tiszt—
viselői pedig 500 millió rubel tervenfelüli akkumulációra kötelezték magukat.
A versenyben egész iparágak vettek részt. A kohászati munkások nem keve—
sebb, mint félmilliárd rubel, a vasúti szállítás munkásai pedig 1 milliárd rubel terven—
felüli akkumulációt vállaltak. A versenybe bekapcsolódtak a textilipari, az élelmiszer—
ipari, a faipari dolgozók, a szovjet kereskedelem és a szovhozok dolgozói, stb.
Vajjon mit mutatnak a tervenfelüli akkumuláeióórt folyó harc első eredményei ? Azt mutatják, hogy a vállalt kötelezettségeket eredményesen teljesítették és számos iparágban, sok területben túlteljesítették. Avállalt kötelezettségek teljesítéséről az első jelentést e hazafias mozgalom kezdeményezői, Moszkva és Moszkva—terület dolgozói,
adták.
A moszkvaiak határidő előtt, 1948 decemberében jelentették Sztálin elvtársnak kötelezettségeik teljesítését. Az év végére csak Moszkva és a moszkvai terület 2 milliárd rubelnél több tervenfelüli akkumulaciót adott az országnak. A moszkvaiak után köte- lezettségeiknek időelőtti teljesítését Leningrád és a leningrádi terület dolgozói jelen—
tették, utánuk az Ural dolgozói, Ukrajna sok területe, a Volga—mente és a Szovjet—
únió egyéb vidékei.
59
A kohászati, szén— és vegyipari, valamint más iparágak munkásai jelentettél;
Sztálin elvtársnak, hogy kötelezettségüket teljesítették.
' 1948—ban iparunk egyedül az önköltségcsökkentéssel több mint 6 milliárd rubeles tervenfelüli akkumulációt ért el.
A népgazdaság helyreállításának és fejlesztésének ötéves terve azt a feladatot tűzte célul, hogy a termelés önköltségének csökkentésével, a helytelen gazdálkodás következtében előálló veszteségek és a nem termelő jellegű kiadások felszámolásával növeljük a termelés valamennyi ágában, a jövedelmezőséget, és ezen az alapon bizto—
sítsuk az akkumuláció gyors ütemét. Pénzügyi téren az elmult év a fordulat éve volt.
1948 folyamán a kormány határozata alapján számos fontos rendszabály látott nap- világot, melyek az ország pénzgazdálkodásának megerősítésére irányultak és amelyek íokozták a harcot a pénzügyi rendszertelenség minden megnyilvánulása ellen : a gazda—
sági szervek figyelme a belső tartalékok mozgósítására, a kiadások terén a legszigorúbb takarékosságra és a felesleges költekezések felszámolására irányult.
Ilyen körülmények között a gazdasági szervezetek és a vállalatok pénzügyi működésében elért eredményeknek a vállalatok és szervek 1948. évi könyvelési be—
számolói alapján való ellenőrzése és kidolgozása szempontjából a statisztikai szervek munkájának különös jelentősége van.
Legfontosabb feladat a tervenfeliili akkumulációért folytatott harc eredményei—
nek összegezése az elért eredmények helyes, tárgyilagos kiértékelése és azoknak a hibáknak a feltárása, amelyeket a gazdasági szervezetek és vállalatok néhány veze—
tője ennek a nagyon fontos állami feladatnak a megvalósítása terén elkövetett.
Az állami statisztika szerveire hárul az a feladat, hogy számbavegyék a terven—
!elüli akkumuláció területén vállalt kötelezettségek teljesítését. A' Szovjetúnió Köz—
ponti Statisztikai Hivatala még 1948-ban utasította a helyi statisztikai szerveket, hogy tartsák számon a vállalatok által a tervenfelüli akkumulációval kapcsolatban vállalt kötelezettségeket. A Központi Statisztikai Hivatal helyi szervei jelenleg a vállalt kötelezettségek teljesítésének számbavételét végzik.
A helyi statisztikai szervek minden vállalattól, minden szervezettől, amely köte—
lezettséget vállalt a tervenfelüli akkumuláeióra, kimutatást kapnak a kötelezettségek teljesítéséről. A helyi statisztikai szervek feladata azonban nem korlátozódik az el- számolások egyszerű összegyüjtésére, kimutatásba foglalására és a Szovjetúnió Köz——
_ ponti Statisztikai Hivatalának való megküldésére.
A statisztikai szerveknek figyelembe kell venniük, hogy nem elég a termékek önköltségének csökkentésével megtakarítani, hanem ebből a forrásból reális akkumulá—
ciót is kell elérni, e mellett azonban nem szabad megengedni semmiféle nem termelő jellegű kiadást vagy veszteséget, mely felemésztené ezeket a megtakarításokat. Nem.
kevésbbé fontos e mellett a vállalat belső tartalékainak mozgósítása terén fennálló) valódi lehetőségek szempontjából részletekbe menően elbírálni a vállalt kötelezettsé——
gek nagyságát és az elért eredményeket, miközben fel kell tárni minden esetet, amikor a gazdasági vezetők lelkiismeretlenül intézik a tervenfelüli akkumuláció harcának ügyét.
Minden elszámolást a tényleges helyzet alapján kell felülvizsgálni.
Elengedhetetlen, hogy a tervenfelüli akkumuláció teljesítésére vállalt kötele——
zettségek adatai szigorúan megegyezzenek az évi könyvviteli elszámolással és tárgyi——
lagosan tükrözzék vissza a kötelezettségek tényleges teljesítését.
E feladat teljesitésének szigorú állami kezelése biztosítja a sikeres megoldást.
A vállalt kötelezettségek teljesítésének eredményeit vizsgálva, feltétlenül szá—
mitásba kell venni minden egyes gazdasági ágazat tevékenységének sajátságos jellegét.
Igy az iparban a tervenfelüli akkumuláció megítélésénél nemcsak a tervenfelüli nyereséget kell számításba venni, hanem azoknak a tervenielüli megtakarításoknak az összegét is, melyeket a tervszerinti veszteségek csökkentése által értek el. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a tervenfelüli megtakarításnak a terv szerint veszteséggel dolgozó vállalatoknál való meghatározásakor a terven felül elért megtakarítások össze—
gét az értékesítési terv tényleges teljesítéséből kiindulva kell kiszámítani.
Az ötéves terv időelőtti teljesítésére, a tervenfelüli megtakarításért, valamint _ a vállalatok belső tartalékainak mdzgósításáért indított verseny a felszerelés jobb
kihasználásához vezet és a termelés jobb megszervezését, a gazdasági önelszámolás megerősödését segíti elő. A szocialista vállalatok rentabilitásának fokozásáért és a rejtett tartalékok feltárásának segitségével nyert tervenfelüli megtakarítások növelé—
i
séé'rt folytatott harcban az önköltségelszámolás és a vállalat pénzügyi tevékenységére vonatkozó elszámolás helyes megszervezésének komoly jelentősége van.
A helyi statisztikai szerveknek a vállalat munkáját nemcsak a termelési mutató—
számok szempontjából kell tanulmányozniok, hanem a termelési önkötség csökkentése, az adminisztratív gazdasági kiadások csökkentése és aforgó alapok forgási sebességének
"meggyorsítása következtében előállott pénzügyi eredmények szempontjából is.
,,A vállalat helyes vezetése céljából feltétlenül tudni kell a gyártmányegy- ségre eső tényleges kiadásokat az önköltség leglényegesebb elemei —— azaz a munka—
bér, nyers— és tüzelőanyag, a villamosenergia értéke, az amortizációs levonások, az adminisztratív kiadások —— szerint, és a vállalat tevékenységének gazdasági odalát úgy kell irányítani, hogy az önköltségre vonatkozó tervek feltétlenül végrehajtássa-
nak." (A SzUK(b)P XVIII. országos konferenciájának határozata.)
A vállalatok mérlege, a mellékelt nyereség-veszteség számla és az önköltség szá—- mítás —— ezek azok az okmányok, amelyek a vállalatok és minisztériumok munkájában _eiért pénzügyi eredmények gazdasági elemzéséhez nélkülözhetetlenek. Az állami statisztika dolgozóinak feladata először, hogy ellenőrizzék a beszámolók összeállításá— , nak helyességét, másodszor, hogy feldolgozzák a beszámolók adatait abból a célból,
hogy kimutassák az élenjáró és az elmaradt üzemeket.
A pénzügyi eredmények analízisét elemekre szétbontva kell végrehajtani, kerülni kell a megkülönböztetés nélküli átlagokat. A pénzügyi eredmények helyes kiértékelésé—
hez nemcsak a beszámolójelentések pénzügyi mutatószámait kell önállóan felülvizs—
gálni, hanem be kell vonni az elemzésbe a felszerelés kihasználására, a munkaidő kihasználására, az átlagmunkbéreknek és azok összetételének (például az akkordbér aránylagos súlya a munkabéralapban), valamint a munkatermelékenység és egyéb tényezők megváltozására vonatkozó adatokat is.
Az 1948. évi beszámolójelentések feldolgozásának ki kell mutatnia az ipari, közlekedési, kereskedelmi és egyéb vállalatok által az 1948. évi tervenfelüli megtakarí—
tást illetően Vállalt kötelezettségek valóságos teljesítését. Tervenfelüli akkumuláció—
nak számítható az a valóságos összeg, amennyivel a tiszta nyereség túlhaladja a terv—
.szerinti nyereséget.
Az állami statisztikai szerveknek feladatuk még annak megállapítása is, hogy az akkumuláció ütemének további növeléséhez milyen források állanak a vállalatok ren—
delkezésére. Az 1948. év adatait összegezve egyidejűleg azt is meg kell állapítani, hogy az elmult évben milyen forrásokat nem használtak ki és mit kell tenni, hogy ezek
a folyó évben ki legyenek használva.
A gazdasági szervezetek, vállalatok, minisztériumok évi könyvviteli beszámolói—
nak adatait nemcsak a pénzügyi eredmények és az ezeket az eredményeket előidéző okok elemzésére kell felhasználni. A helyi és köztársasági gazdaságok pénzügyi tevé—
kenységére vonatkozó egyéb mutatószámokat is alaposan tanulmányozni kell. Többek között elemezni kell a forgóalapok összetételét, felhasználásuk helyességét, a terven—
felüli anyagkészletekben, adósságokban, építkezésekben, stb. mutatkozó eltéréseket, és ezek alapján elemezni kell a pénzügyi helyzetet és a pénzügyi nehézségek okait.
Rendkívül fontos népgazdasági és kifejezetten pénzügyi jelentőséget nyert nap—
djainkban a forgóalapok forgási sebessége növelésének kérdése. Ebben az új tömeg—
mozgalomban is a moszkvaiak voltak a kezdeményezők. Az év januárjában Moszkva és a moszkvai terület 103 gyárának vezetői levélben fordultak Sztálin elvtárshoz,
amelyben ezt _írták:
,,Számbavéve lehetőségeinket, kötelezzük magunkat, hogy anyagi erőforrásaink felhasználását illetően úgy szervezzük meg a vállalat munkáját, hogy a forgóalapok minden rubeljére eső termékek kibocsátását jelentősen megnöveljük, az 1948. évi tényleges forgási sebességhez viszonyítva a forgóalapok forgási sebességét meggyorsít- juk és ennek következtében 1949—ben a népgazdaság szükségletei számára a forgalom—
ból 400 millió rubelt felszabadítunk."
A 103 vállalat felhívása visszhangra talált a főváros többi vállalatainál. A forgási sebesség növeléséért folytatott harc eredményeinek megvitatására március 5—én össze—
ült moszkvai vállalatvezetők kötelezettséget vállaltak, hogy a forgási sebesség meg—
.gyorsításával 1949 végéig 1.300 millió rubelt szabadítana fel.
A moszkvaiak példájára a Szovjetúnió többi gyárának vezetői is kötelezettséget 'vállalnak.
63
,Az állami statisztika szerveinek aktívan be kell kapcsolódniok a dolgozók ezen;
újabb hazafias mozgalmába. , —
A forgási sebesség növelésének legfontosabb forrása a termelési folyamat idö—' tartamának csökkentése, legszigorúbb takarékosság az anyagok felhasználásában, kötelező rendtartás bevezetése a vállalat anyagellátását és raktárgazdálkodását illetően.
Emellett nem kis jelentősége van az időben való értékesítésnek, a készáruk gyors, továbbításának, valamint az értékesített termékek gyors leszámlázásának és a szám—
lák lezárásának.
A statisztikai hivataloknak elegendő statisztikai adat áll rendelkezésükre, amelynek segítségével lényeges támogatást nyújthatnak a forgóalapok forgási sebessége meg—
gyorsításának megszervezéséhez; ilyenek a gazdasági szervek évi beszámolójelentései, a negyedévi és havi mérlegek, az anyagok és felszerelések összeírására vonatkozó ada;
tok. Ezeknek az adatoknak az elemzése megvilágítja, hol, milyen vállalatoknál, milyen termelési ágaknál vannak a forgási sebesség növelésének kihasználatlan tartalékai;
az elemzés megmutatja, milyen vállalatok, milyen anyagok számlájára gyorsíthatják a forgóalapok forgási sebességét. A forgási sebesség növelése forrásainak felkutatására és felhasználására vonatkozó munkát úgy kell megszervezni, hogy necsak az 1948. évi tényleges forgási sebességhez viszonyítva érjenek el növekedést, hanem az 1949. évi tervszerinti normákhoz viszonyítva is. A tervenfelüli akkumulációval kapcsolatosan vállalt kötelezettségek teljesítésének eredményeit összegezve azt is ki kell deríteni,
" hogy milyen vállalatoknál, milyen források számlájára és milyen méretekben érhető el a forgóalapok forgási sebességének még további növelése.
A pénzügyi tevékenységből és eredményekből levont következtetéseket a statisz—
tikai szerveknek arra kell felhasználniok, hogy a vállalatok pénzügyi gazdálkodásának megjavítása érdekében konkrét terveket dolgozzanak ki.
Az állami statisztika szerveinek felelősségteljes és megtisztelő kötelessége, hogy a szocialista akkumuláció növelésének érdekében a vállalatok rentabilitásáért folyta—
tott harcban aktívan közreműködjenek; ez azonban megköveteli, hogy a vállalatok és minisztériumok pénzügyi beszámolójelentéseinek feldolgozását pontosan megszer—
vezzék, hogy e beszámolójeientéseket a statisztika tudományos módszereivel minden oldalról megvizsgálják és így felderítsék a sztálini ötéves terv határidő előtti telje- sítését biztosító új belső tartalékokat. A. Petrov és L. Szkvorcov
Közigazgatás és népesség
A közigazgatás eredményes működésének egyik előfeltétele, hogy a konkrét intézkedések, rendeletek kiadása előtt megfelelő statisztikai adatok álljanak rendel—
kezésére, másrészt, hogy a statisztika is elősegítse a közigazgatás ellenőrzését.
Ha megvizsgáljuk a Központi Statisztikai Hivatal eddigi működését, meg kell a állapítanunk, hogy közigazgatásstatisztikai viszonylatban a Hivatal a multban mun—
kásságot alig fejtett ki. Volt statisztikánk a kézizálogüzletek forgalmáról, és sok más, kevésbbé jelentékeny dologról, de magáról a közigazgatásról, a közigazgatás működé—
séről a Hivatal nem gyűjtött adatokat, a közigazgatás gazdaságosságának és ered—
ményességének statisztikai vizsgálatával nem törődött.
Illetékességi, hatásköri, fölé— és alárendeltségi kérdésekben pedig nem volt könnyű kiigazodni a bürokratikus magyar közigazgatási szervek tömkelegében mind—
addig, amíg a népi demokrácia fel nem számolta a hűbéri közigazgatást.
A Magyar Népköztársaság Alkotmánya, a három— és az ötéves terv, a Nép—
gazdasági Tanács életrehívása, új minisztériumok és hivatalok szervezése, a régiek átszervezése, megszüntetése, a közigazgatás területi reformja, a népi tanácsok fel—
állítása, az új költségvetés, a pénzügyi közigazgatás újjászervezése, a tanyai köz—
igazgatás rendezése, a közigazgatási bíróság megszüntetése, az OTI, MABI, OTBA egyesítése, a közigazgatási számrendszer bevezetése, a különböző nyilvántartások és jelentések észszerűsitése, a községi illetőség megszűnése, az új állampolgársági tör—
vény, a községi állások államosítása, a községi jegyzőkkel szemben való bírságolás korlátozása, a kollektívszerű bérezésre való áttérés közalkalmazotti vonalon, az ellen—
őrzés kérdésének fokozottabb kiépítése, a gazdaságosság elvének előtérbe nyomulása,
