Maurel, Edmond: A francia megyék gazdasági struktúrája és jövedelmének színvonala

216

got (esetleg a minta optimális periodici- tását vagy optimális rotációját) megha—

tározni? E vizsgálatnál számításba lehet venni a nem válaszolási arány és az adat—

bevallás pontosságának összefüggését az összeírások számával, a szomszédos idő—

pontokra vonatkozó adatok kornelációjái—

nak az intervallum hosszától való függé—

sét stb. is. Az így meghatározott minta- nagyság minden bizonnyal a megfigyelés költségeinek csökkenéséhez vezet ,

(Ism.: Tekae Kálmán)

ÁR _— ÉLETSZrlNVONAL

AZ 1961. ÉVI BELGA

HÁZTARTÁS—KÖLTSÉGVETÉSI ANKÉT

(Enguéte sur les budgets des méneges 1981.)

—- Etudes statistigues et Econométrigues, 1963.

I. sz. 3--18. p.

Á.kiadvány Belgiumban 1961 folyamán végzett reprezentatív adatgyűjtés mód-.

szerét és eredményeit ismerteti. Beveze—

tésében foglalkozik a háztartási költség—

vetések ismeretének közgazdasági jel- lentőségével és felhasználhatóságával.

w Ezután a vizsgálat körét —— amely munkás, alkalmazott és inaktív rétegek- re terjedt ki —, valamint a vizsgálatba bevont háztartások véletlenszerű kivá—

lasztásánál alkalmazott eljárást ismerteti.

Kitér itt a kapott eredmények meg-biz- hatóságának bírálatára is, ami azért nem volt kifogástalan, mert a vizsgálatban részvételre kiválasztott

háztartások egy része az egy évig tartó munkából közben kikapcsolódott, az egész munkában végig résztvevők száma pedig az induló létszámnak csak 795' százaléka volt.

Az adatszolgáltató háztartások két—he—

tettként cserélődő pénztár füzetekbe je—

gyezték kászpénzbevételeiket és —kiadá- saikat, igen részletes előírások alapján.

A füzetbe a háztartások természetbeni bevételének és saját termelésből származó fogyasztásának mennyiségi adatait is be kellett jegyezni. Kiterjedt az adatgyűjtés a háztartások hitelintézeti tantozásaiban és követeléseiben bekövetkezett változá—

sok számbavételére is. Ezeken kívül ter—

mészetesen általános adatokat (családlét—

szám, életkor, foglalkozás stb.) is szol—

gáltatta.—k ;; háztartások,

A kéthetenként egyenlegezett füzetek adatait a belga Statisztikai Hivatal ellen- őrzés után a háztartásonként vezetett nyilvántartó könyvekbe jegyezte át, me—

lyekben a bevételek és a kiadások rész—

letezesenek megfelelő oszlopokba kerül- tek 'az egyes tételek. Az összes tételek átvezetése, ismételt ellenőrzése és kódo—

lása után lezárták a könyveket. a fel—

dolgozás a továbbiakban lyukkártyákon történt. Úgyszintén a Hivatal végezte ' a természetbeni bevételek és *kiadások és vállalkozott .

mennyisegének, valamint a saját tulaj-,—

,donben levő, továbbá ingyen vagy kede vezményes áron bérelt lakások használa-_,—

tának értékelését.

Tekintettel arra, hogy a családok ösz—

szetétele tág határok között változott, a különböző összetétel hatásának semlege- sítése végett, és hogy az adatok kivett/t- hetők legyenek, az ún. fogyasztási egysé—

gekre jutó átlagokat is kiszámították.

Az adatfelvétellel végeredményben si—

került a háztartási költségvetések 3 fő elemének megvilágítása, ezek:

a) a jövedelem, forrásai, illetve össze—

tevői Szerint;

, b) a fogyasztás, a javak és szolgáltatá——

Sok széleskörű részletezésben;

e) a megtakarítások és hitelügyletek alakulása.

A felsorolt elemek egyes tényezőinek fogalmi meghatározásával is foglalkozik a kiadvány, melynek függeléke az adat—

felvételében használt kérdőívek és egyéb!

nyomtatványok mintáit, továbbá az elsö eredmények bőséges számanyagát tartal- mazza.

(Ism.: Juhász László)

MAUREL, EDMOND:

A FRANCIA MEGYÉK eAzoasAm STRUKTÚRÁJA És JÖVEDELMÉNEK SZINVONALA

(Structure économigue et niveau de ravenni des départements francais.) —- Centers de l'lmttmt de Science Economiatbe Appliguée.

1963. január, 105—127. p.

Számos statisztikai munka tette úiab—

ban vizsgálat tárgyává a nemzeti jöve—- delem növekedésének és az egyes gazda—

sági ágazatok fejlődésének összefüggését.

Ez a tanulmány 90 francia megye egy főre eső személyes rendelkezésű jövedel—

mét hasonlítja össze az egyes gazdasági ágazatokban foglalkoztatott munkaerővel, 1954—es adatok alapján.

Három gazdasági ágazatot különböztet-"

meg. Az elsőhöz sorolja a halászatot, a .mező- és erdőgazdaságot; a másodikhoz

tartozik a bányászat. az építkezés, a köz-*- munkák, a továbbfeldolgozó iparok es a közlekedés; a harmadik ágazat a keres——

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

kedelmet, a biztosítást, a bankokat, a színházakat, a közszolgálatot, a közigaz- gatást és a hadsereget öleli fel.

A megyék átlagos jövedelme és munka- erejüknek a fenti három ágazatban való foglalkoztatottsága közötti összefüggések grafikusan ábrázolhatók. A koordinátá—

rendszer abszcisszáján az ágazatban fog- lalkoztatott munkaerő, ordinátáján az átlagos jövedelem értékei olvashatók le.

Ennek eredménye a következőkben foglalható össze.

A jövedelem emelkedése általában az első ágazatban foglalkoztatott munkaerő súlyának relatív csökkenésével jár együtt:

a jövedelem indexének tiz egységnyi nö- vekedése a munkaerő 7,8 százalékos csök—

kenésének felel meg. A legmagasabb át—

lagos jövedelemmel rendelkező megye (Seine) munlkabíró népességének mind- össze 0,4 százaléka foglalkozik ősterme—

léssel, míg az alacsony átlagos jövedelem- mel bíró (megyék (Lot, Morbihan, Tarn—et Garonne, Vendée) népességüknek mint—

egy 56—65 százalékát foglalkoztatják eb—

ben az ágazatban, vagyis: minél gazda?

gabb a megye, annál kevésbé foglalkozik őstermeléssel és megfordítva.

A második és harmadik ágazatra vo—

natkozólag egyaránt megállapítható, hogy ebben a két ágazatban a foglalkoztatott—

ság növekedésével a jövedelem emelke—

dése, csökkenésével a jövedelem csökke—

nése jár együtt, mégpedig lényegesen na—' gyobb mértékben és rugalmasabban a második ágazatban, mint a harmadikban.

Tíz egységnyi jövedelem- emelkedésnek a második ágazatban a foglalkoztatottság 5,8 százalékos emelkedése, a harmadik ágazatban 0, 19 százalékos emelkedés felel meg

A cikk szerzője ebből a tényből arra következtet, hogy Franciaországban olyan ipar előtt áll a legnagyobb perspektíva,

2173Y

melynek kebelén belül egy jól működő adminisztratív gépezet van. !

Kiszámították továbbá ágazatonként a jövedelem szintjének és a foglalkoztatott munkaerő mennyiségének a korrelációját.

Ha a jövedelem nagyságát y, az illető táblázatban való foglalkoztatottságot x jelöli, az ismert módszerrel kiszámítható akár y változó regressziója az zzz—hez, akár ne változóé az y—hoz. ,

A korrelációszámítás eredményei azt mutatják, hogy a két jelenség az első ágazatban igen szoros negatív kapcsolat—

ban van egymással, (r —_.—.. —--0,825, 1-2 a_—

O,67), amennyiben a kapcsolat a jelen—

ségek változásának 67 százalékát magya—

rázza meg. A második ág§zatra vonat- kozóan kiszámított korrelációs együttható -I—O,,785 12 : O,63) szoros, pozitív kapcsolatot mutat ki a jövedelem és a

foglalkoztatottság között, amennyiben a kapcsolat 63 százalékban magyarázza meg a két jelenség változását. A harma—

dik szektorban ugyanez a szám 26 szá—

zalék (r : —l—O,515, 72 r:: 026), ami lé—

nyegesen gyengébb pozitiv kapcsolatra utal.

Szükségesnek tartja a cikk annak a ténynek a hangsúlyozását, hogy az egyes megyénként különböző árszínvonalra és vásánlóerőre a számításokban nem voltak tekintettel; Az árak természetesen ma- gasabbak Párizsban és a nagyobb ipari városokban, mint vidéken. Szükségesnek látszik tehát a megyei átlagjövedelem adatainak a vásárlóerő ottani nagyságá—

nak megfelelő korrigálása, mégpedig kü—

lön az ipari termékekre és külön a szol—

gáltatásokra vonatkozólag.

A cikket grafikonok és az egyes me—

gyékre külön—külön kiszámított munka:

erő-foglalkoztatottság, valamint az átla—

gos jövedelem adatainak összefoglaló táb—

lái egészítik ki.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

KERESKEDELMI ÉS KÖZLEKEDÉSI STATISZTIKA

OTTO, HEINZ:

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG KÖZÖS KÖZLEKEDÉSPOLITIKÁJA

(Die gemeinsame Verkehrspolitik der Euro—

páischen Wirtschattsgemelnschaft. ) Berlin, 1962. Duncker und Humblot. 40 p.

Szerző az államok közlekedéspolitikai együttműködését a gőzgépek közleke- dési térhódításától számítja. Már a múlt század végén működtek olyan intézmé—

nyek, amelyeknek feladata az államok kö—

zötti közlekedési, együttműködés,, előmoz- dítása volt. Ez az együttműködés fejlő—

désnek indult az első világháború után, amit a harmincas évek elzárkózó politi- kája szakított meg A második világhá—

ború után ismet fellendülést tapasztal—

hattunk.

Rámutat azonban a felmerülő problé—

mákra is. Ezek: az érintett államokban a' közlekedési szabályozások eltérősége, a közlekedési hálózat, berendezések fejlett-'—

ségi fokának különbözősége, végül nem kis nehézség származik a kapitalista tár—

sadalmi berendezésből következő gazda- ságir verseny elvének érvényesítéséből is.—