Gur'ev, V.: A szolgáltatási szféra szerkezete és terjedelme

482

oldal is, amely az autokorreláció problémájá-

nak van szentelve. így a paraméterbecslésnek

a multikollinearitás mellett második legsúlyo- sabb problémája is viszonylag elég mostoha elbánásban részesül.

A becslés után az eredmények statisztikai megbízhatóságának vizsgálata következik. En- nek megfelelően a modell X. fejezete elsősor—

ban a tesztekkel foglalkozik. Ez utóbbiak a szerző minősítése szerint nem prediktív és prediktív jellegű tesztek. Nem prediktív jelle—

gűek azok, amelyek a modell becsült mutató—

számainak statisztikai megbízhatóságát vizs- gálják, míg az utóbbiak a modellel végre- hajtott ex post és ex ante előrejelzések egész tematikáját ölelik fel. A fejezet a t, a az és az F—eloszlás ismertetése után a nem prediktív tesztek köréből elsősorban a paraméterek hi—

báinak megállapításával foglalkozik részlete- sen, ezután pedig a reziduumokra tett feltéte- lezések kerülnek sorra. Érdeme a könyvnek, s a szerző gyakorlati orientációjának újabb bizonyítéka, hogy síkraszáll az alternative specifikált egyenletek segítségével történő öko—

nometriai megközelítések helyessége mellett.

A prediktív tesztekre ezek után kerül sor.

Ezek vagy a pontbeeslés, vagy az intervallum—

becslés körébe tartoznak; legnagyobb nehézsé—

gük abban áll, hogy nemcsak a megfigyelési időszak, hanem az előrejelzési időszak Véletlen tényezői is befolyásolják. Az egyedi strukturá—

lis egyenletekkel történő előrebecsle's helyett a szerző is a redukált forma segítségével való előrejelzést ajánlja. Igen érdekes azonban ál—

lásfoglalása az előrejelzéssel mint teszttel kap- csolatban. Felvetí ugyanis, hogy a modell ,,jóságának" tényleg próbája-e az előrejelzési alkalmasság? Ha igen, akkor nem volna sza- bad megelégedni azzal, hogy néhány endogén változót a becslésben fel nem használt vagy valamiképpen extrapolált exogén változó alap- ján ,,előrejelzünk", hanem a próba lényegé- nek abban kellene álhiia, hogy a modellt egész új adatbázis alapján újrabecsüljük, és stabilitását ekként vizsgáljuk meg. Ez termé—

szetesen a gyakorlatban nehezen volna meg- valósítható. A fejezet gazdag mondanivalóját az előrejelzés gazdasági döntések meghozatalá- ban való potenciális szerepének rövid ismerte—

tése zárja le.

Nem érdektelen végül röviden áttekinteni azt az ,,iskolapélda" gyanánt bemutatott öko—

nometl'iai modellt, melyet a szerző az elmon—

dottak illusztrációjaképpen az Egyesült Álla—

mok fontos gazdasági összefüggéseinek elem-

zése céljából alkotott. Ezt a mű XI. fejezete mutatja be. A modell megfigyelési időszaka az 1924—1941. és 1946—1959. évi időszakokat fogja át, tehát a háborús gazdálkodás éveinek elhagyásával harminc esztendős időtávot. A

modell 23 változóval operál, ebből 7 endogén.

A 7 egyenlet közül 4 sztochasztikus egyenlet és 3 identitás. A sztohasztikus egyenleteka

fogyasztást, a beruházást, a foglalkoztatottsá—

got és a vállalati megtakarításokat magyaráz—

zák. A modell érdeme, hogy a szerző egyes egyenleteket több változatban dolgozott ki (így a beruházásokra alternative közel húsz egyenlet nyert kidolgozást). A lineáris egyen- letekből álló szimultán rendszert — az össze- hasonlítás kedvéért — három módszerrel be- csülte: a legkisebb négyzetek klasszikus és két-

fokozatú módszerével, valamint a korlátozott

információ módszerével. Az eredmények álta- lában egymáshoz meglepően közel estek, né—

hány esetben azonban a korlátozott információ módszere nem adott elfogadható eredményt.

Az eredményeket nem prediktív és prediktív teszteknek vetették alá; az 1960—1962. évi időszakra végeztek a modellel ún. utólagos előrejelzést is, a modell redukált alakjával.

A könyv végén hatvan oldalt kitevő Függe- lék is található. Ennek nagyobb része a matrix—

algebra elemeit foglalja össze; részben pedig egyes valószínűségi eloszlások táblázatait tar- talmazza. Külön ki kell emelni az értékes iro—

dalomjegyzéket, melyben az alapvető stan- dard munkák mellett a részletkérdésekre is igen megbízható és részletes forrásanyag talál- ható. Mindent egybevetve, a könyv nagy nye- resége az ökonometriai irodalomnak.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

*

GUR'EV, V.:

A SZOLGÁLTATÁS! SZFÉRA SZERKEZETE És TERJEDELME

(O sztrukture i granieah szferű obszluzsivanija.)

— Vesztnilc Sztatisztiki. 1969. 7. sz. 46—54. 1).

A szovjet közgazdasági irodalomban egyre többet foglalkoznak a szolgáltatási szféra kér- désével. A múlt évben Kapusztm professzor szerkesztésében megjelent ,,Szolgáltatási szféra a szocializmusban" c. könyv után a szerző cikkében a szolgáltatási szféra szerkezetével kapcsolatos elméleti rendszereket ismerteti.

Raküszkzj szerint a szolgáltatási szféra dolgo- zói nemcsak anyagi, hanem szellemi javakat is termelnek. A nem termelő szférában kifejtett munka értéket termel és hozzájárul a nemzeti jövedelemhez. Oldak a szocialista társadalom- ban kétféle tevékenységet különböztet meg:

az anyagi termékek termelését és a társadalom részére nyújtott szolgáltatásokat. Más közgaz- dászok a termelő munkához nem az összes szolgáltatási tevékenységet, hanem csak azo- kat számítják, amelyek a lakosság részére fogyasztási szolgáltatást jelentenek. Medveolev a társadalmi termelést három csoportra osztja:

anyagi termelés, szolgáltatási és nem termelő szféra. A nem termelő szférába sorolja az ál- lamigazgatást, a hadsereget, a rendőrséget, a párt- és állami szerveket, amelyek a megtermelt

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

javakat és fogyasztási szolgáltatásokat nem ,,termelik", hanem fogyasztják. Jelentős szol—

gálatot tesznek a szovjet emberek szükségletei-

nek kielégítésében. _

A harmadik koncepció hívei (Koszjacsenko, Tureckz'j) a szolgáltatásokat az anyagi terme- lési szférában megtermelt anyagi termékekre és a nem termelő szférában előállított nem anyagiakra osztják fel. Tureckij professzor a szolgáltatási szférán belül háromféle szolgálta- tást különböztet meg:

1. az anyagi termelési szféra szolgáltatásai (a lakos—

sági megrendelésre végzett munkák);

2. a forgalmi szfera szolgáltatásai; ezt a csoportot a kereskedelmi tevékenység jellemzi (a háztartási gépek hazhoz szállítása, valamint a lakosság részére végzett szállítási és hírközlési szolgáltatások);

3. anem termelő szféra szolgáltatásai közé sorolja azokat a szolgáltatásokat, amely közvetlenül nem ter—

melnek mérhető értéket (a szociális-kulturális szolgal—

tatasok, testnevelés-sport, szanatóriumok, üdülők).

A jelen cikk szerzője a kereskedelmet és az üzemélelmezést mint anyagi javakat termelő ágazatot kiemeli a szolgáltatási szférából. A szovjet kereskedelem kettős funkciót végez: az árukat a kereskedelmi hálózatba és közvetlenül a lakossághoz juttatja el. Az üzemélelmezés egyrészt ételek előállításával, másrészt az el—

készített ételek értékesítésével foglalkozik. A nagykereskedelem bizonyos mértékű termelést és értékesítést egyesít s hálózati fejlettségétől függ az egyes népgazdasági ágak és ország- részek közti áruforgalom. A kereskedelem és az üzemélelmezés fenti funkciói a termelési folyamat szerves folytatásai a forgalmi szféra területén.

A szerző helyteleníti az ún. szolgáltató iparnak a szolgáltatási ágazatba való sorolá—

sát, mivel a lakosság egyéni megrendelésére készített termékek semmiben sem különböznek a. tömeggyártással előállított termékektől, ter- melési technológiától és a feldolgozandó nyers—

anyagtól. Ezért nem célszerű ezt az egyfajta tevékenységet kétfelé osztani.

Pratdz'n a szolgáltatási szférát tágabb érte—

lemben magyarázza. Szerinte a termelő ága- zathoz csak az ipar, az építőipar, amező-erdő- gazdaság, valamint a közlekedés és, hírközlés tartozik. Az összes többi népgazdasági ág nem anyagi terméket állít elő, hanem szolgáltatást végez és így a nem termelő szférához tartozik, amelyen belül háromféle szolgáltatást külön—

böztet meg: személyi, szociális és termelési rendeltetésűt. A személyi szolgáltatáson belül:

anyagi jellegű (lakás—kommunális ellátás, keres—

kedelem és üzemélelmezés) és nem anyagi jellegű szolgáltatást (népművelés, egészség—

védelem, szociális biztosítás, testnevelés-sport,

művészet). A szociális szolgáltatáshoz sorolja a vállalatok és oktatási szervezetek munkáját, a tudományos intézeteket, az államigazgatást, a társadalmi rend védelmét és a társadalmi szervezetek munkáját. A termelő szolgáltatás-olc—

lO"

483

hoz veszi az anyagi-műszaki ellátást végző szervezetek szolgáltatásait, valamint iparvál-

lalatokat kiszolgáló számítóközpontokat, a be—

rendezéseket felszerelő és javító vállalatok szolgáltatásait.

A cikk a lakossági szolgáltatási szférát két nagy csoportra osztja.

I. A nem lermelő szféra ágazatai: a lakosság részére végzett személyszállítás és hírközlés, lakás— és kommunális ellátás, egészségvédelem,

testnevelés, társadalombiztosítás, oktatás, kul- turális és művészeti intézmények.

II. Anyagi termelési ágazatok: az állami és fogyasztási szövetkezeti kereskedelem, üzem- élelmezés, kolhozkereskedelem. Az egyéb ter—

melő ágazatok közé sorolja: a lakosság részére végzett közlekedési eszközök javítását; búto- rok, ruházati cikkek, cipők, szőrmeáruk készítését és javítását; a kelmetisztítást, fes-

tést, mosást; a fodrász- és fényképésztevé- kenységet, továbbá az egyéni megrendelésre végzett lakásépítési és javítási munkákat.

A cikk befejezőben hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási szféra szerkezetének és terje- delmének helyes megállapítása hozzájárul az állandóan növekvő anyagi és kulturális szük—

ségletek kielégítésével kapcsolatos sok gyakor- lati kérdés eredményes megoldásához.

(Ism.: Lencsés Ferenc)

HAMER, G.:

AZ ú.: NEMZETKÖZI NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSOK ALAPVONÁSAI

(Grundzűge der neuen internationalen Standard—

systeme Volkswirtschaftlicher Gesamtrechnungen.) — Allgemeine; Statístisches Archiv. 1969. 2. sz. 125 —164. p.

A szerző bevezetőben általános áttekintést ad a Közös Piac országaiban korábban (1952 —- 1968 között) alkalmazott nemzetgazdasági rendszerről. Ezek az országok egyidejűleg két rendszernek megíelelően állították össze az adatokat: egyfelől a Közös Piac országainak elszámolási rendszere szerint (A Standardised System of National Accounts, 1952), másfelől az ENSZ által ajánlott rendszer szerint (System of National Accounts and Supporting Tables, 1953. — röviden SNA). A két rendszer- nek megfelelően külön adatszolgáltatást telje—

sítettek a Közös Piac Statisztikai Hivatalának, illetve az ENSZ Statisztikai Hivatalának.

Mindkét rendszer magva a bruttó nemzeti termék termelése, elosztása és felhasználása, továbbá a termelők, az állam és a magánház- tartások bevételeinek és kiadásainak vizsgá- lata. Ezeket a folyamatokat egészítik ki az egyes szektorok vagyonképzésével, valamint a külföldi gazdasági kapcsolatok bemutatásával.

Habár egyik módszer sem tartalmaz változat—

lan áras ajánlást, a gyakorlatban minden or—

szág kimutatta a bruttó nemzeti termék ter- melését és elosztását válatozatlan árakon is.