Mucsnik, I.B. – Novikov, Sz.G. – Petrenko, E.Sz.: A városok tipizálása a lakosság társadalmi–demográfiai jellemzői szerint

(1)

440 STATlSZTIKAi IRODALMI FIGYELÖ'

Szerző három mobilitási indexet számít:

1. asszociációs indexet.

2. merevség—i indexet,

3. tetrachorikus korrelációs együtthatót.

A merevségi index képlete:

2 __ __(ÉPJLÉ'Pí' Fil?

'

'" _ Pi.(l-—Pi.)F.i (l—P.i) ((Uií : PiiPi)

ah ol :

Fi.— az i rétegből származók aránya.

P.i—- azi rétegbe tartozólk aránya.

Pii— az i rétegből származók között azok—

nak az aránya, akik megmaradtak az i rétegben.

A vezető és értelmiségi réteg létszáma a gazdasági fejlődés hatására jelentősen nőtt, s ennek következtében fokozódott az e rétegbe való beáramlás.

Az apa és az anya foglalkozásának együt- tes vizsgálata alapján Darbel arra az érdekes következtetésre jut, hogy az anya befolyása igen nagy jelentőségű. és a gyermek életpályája általában inkább a magasabb pozíciójú szülőét követ—i. (Példá- ul a munkás apa és tanárnő anya gyer- mekének mobilitását inkább az utóbbi ha- tározza meg.)

Az apa iskolai végzettsége. amelyet Dar- bel a kulturális környezet mutatójaként éjr- t-elmez, az apa foglalkozásától, társadalmi helyzetétől függetlenül is befolyásolja a gyermek mobilitását, a magasabb iskolai végzettségű apa gyermeke magasabb tár—

sadalmi pozíciót ér el, mint azok az azo—

nos társadalmi rétegből származó gyerme- kek, akiknek apja alacsonyabb iskolai vég- zettségű.

Szerző azt is megállapítja, hogy a fran—

cia társadalmi mobilitás több szempontból hasonló a Német Szövetségi Köztársaság- ban megfigyelthez.

Egy részletes társadalmi mobilitási táblá—

zatot. amely 26 társadalmi kategóriát tartal—

maz, fa'ktoranalízis segítségével is elemez. A kiinduló gondolat az, hogy a mobilitási arányszámok a társadalmi távolságot is jel—

lemezheitik: minél kisebb két társadalmi cso- port között a mobilitás. annál nagyobb tá- volság választja el azokat egymástól.

Az elemzés során három fő faktont külö—

nített el. Ezek közül az első a teljes va- riancia 40 százalékát, a második 20, a harmadik 9 százalékát magyarázta.

Kiszámította az egyes társadalmi csopor—

tok faktorpontszámáit e három faktor dimen- ziójában, és e pontszámok alapján kísérelte meg a faktorokat értelmezni. Mind a három

faktor a társadalmi csoportok közötti tá- volságok egy-egy külön dimenzióját képvi—

selzi.

Az elsö faktor —— amelynek dimenziójában (: szabad foglalkozású értelmiségiek, taná—

rok, és kutatók, valamint ménnököik és ve- zető káderek kapták a legmagasabb pont- számot és a mezőgazdasági foglalkozásúak a legalacsonya—bbat -— a gazdasági fejlődést, iparosodást, városiasodást képviseli.

A második faktor -— amelynek dimenzió—

jában a legmagasabb pontszámokat a szabad foglalkozású értelrmiségiek, tanárok és kutatók, valamint a művészek, a legalacso- nyabbak—at pedig a segédmunkások, ház- tartási alkalmazottak és betanított munká- sok kapták — a műveltségi szinvonalat kép- viseli.

A társadalmi mobilitás fő áraimai a két dimenzió -— tehát egyrészt az iparosodás és városiasodás folyamatában nagyobb szerep- hez jutó foglalkozási csoportok, másrészt a nagyobb műveltségű foglalkozási csoportok

— irányában haladtak.

A harmadik faktor a foglalkozási viszony különbségeit képviseli: az önállák kapták a magasabb pontszámokat, az alkalmazot- taik az alacsonyabbakat. E faktor megjele- nése annak a következménye, hogy a fian- cia mobilitási táblázatokban az előbbi két főirány mellett mutatkozik egy olyan ten—

dencia is, hogy az önálló foglalkozásúak gyermekei is azok lesznek.

(ism.: Andorka Rudolf)

MUCSlNlK, l. B. — NOVllKOV. SZ. G. — PETRENXKO, E. SZ.:

A VAROSOK TlPlZÁLÁSA A LA'KOSSÁG TÁRSADALMil—DEMO'GRÁFiAI JELLEMZÓl SZERINT

(Metocl sztruktumoj klaszszifikacii v zadacse poszt- raenia tipologii gorodov po szocialno—demogrofi- cseszkim harakterisztikam naszelenija.) —— Szociológi- cseszkíe lszszledovaniia. 1975. 2. sz. 127—138. p.

A szovjet szociológiai kutatásokban a tór- sada—lmi struktúra vizsgálata jelentős helyet foglal el. Ehhez a nagyobb kutatási terü- lethez kapcsolódik a városok tip—izálásának problémaköre. A tanulmányban a szerzők olyan módszertan—i kísérletet mutatnak be.

amelyet a városok tipizálásánál alkalmaztak.

Abból indultak ki, hogy a városok bizo- nyos ,,külső" jellemzők (mint például a köz- igazgatási státus, a városok kora, népesség—

száma, klímája, (: körzetében levő ipari feldolgozásra alkalmas ásványi kinos stb.) alapján meghatározott típusokat alkotnak.

A továbbiakban demográfiai és foglalkozá- si jellemzők alapján tipizálták az OSZSZSZK 74 városát, majd az így kapott struktúrát összehasuonlíftották a ,.külső" jellemzők alap- ján képzett csoportokkal.

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

32 demográfiai és foglalkozási mutatót különböztették meg, amelyekből matrixokat alkottak. A 32 mutató — amelyeket 1000 Ia- kosr'a számítva adtak meg —- a következő főbb csoportokból állt:

—az iskolai végzettség végzettséggel rendelkezők);

— a népesség korcsoportok szerint;

— a keresők és eltartottak aránya a munkás— és alkalmazotti családokban;

—- a munkások és az iparban, építőiparban, lemben:

— az anyagi termelésben foglalkoztatottak aránya;

—— a nyugdíjasok. ösztöndíjasok aránya.

(felső—, középfokú stb.

alkalmazottak aránya az közlekedésben, kereskede-

A számítások elvégzése után 5 faktorú struktúrát kaptak. Az egyes faktorok a kö- vetkezők voltak:

a képzettségi színvonal.

a szolgáltatási szféra fejlettsége, az ipar fejlettsége,

az építőipar fejlettsége,

—- a gazdaságilag inaktív lakosság aránya (gyer—

mekek, öregek, nyugdíjasok).

Az egyes fia—'ktorokon belül a paraméterek értéke szerint három ——- alacsony, közepes és magas értéket képviselő — csoportot kü—

lönböztették meg.

Az 5 faktor alapján a városokat a követ—

kező hat típusba lehetett sorolni. A típusok után a zárójelben levő szám az adott tí- pusba sorolt városok számát jelzi.

44 1

—— közepes a képzettségi szint és a szolgáltatási szféra, magas az ipar, alacsony az építőipar ará—

nya, magas a nem dolgozó lakosság aránya (18);

— közepes a képzettségi szint, alacsony a szol—

gáltatási szféra, magas az ipar és az építőipar.

alacsony a nem dolgozó lakosság aránya (11);

— alacsony a képzettségi sziint, alacsony a szol—

gáltatási szféra. közepes az ipar és az építőipar, alacsony a nem dolgozó lakosság aránya (7);

— magas a képzettségi szint, közepes a szolgái—

tatási szféra, magas az ipar és az építőipar, alacsony a nem dolgozó lakosság aránya (5);

—— magas a képzettségi szint, alacsony a szolgálta—

tási szféra. közepes az ipar. magas az építőipar, alacsony a nem dolgozó lakosság aránya (3).

A demográfiai és a foglalkozási mutatók alapján képzett csoportokat a ,,külső" jel- lemzők alapján tivpizált csoportokkal össze- hasonlítva megállapították. hogy a kétféle tipiizálás eredménye viszonylag szoros külp- csol—atot mutat egymással. Igy például az első csoportban a városok zöm—ben nagyok és régi kiemelt közigazgatási státussal ren—

delkeznek, mérsékeltvagy meleg klímájú zó—

nában fekszenek. és környékükön nincs ipari feldolgozásra alkalmas ásványkincs. Ezzel szemben a negyedik csoportban új, viszony—

lag nem nagy városok vannak, kis közigaz—

gatási státussal, szóhoz klímájú zónákban helyezkednek el, és környékükön ipari fel—

dolgozásra alkalmas ásványi kincs van.

A vizsgálat során kapott eredményeket szerzők úgy értelmezték, hogy az alkalma- zott tipológia jól tükrözi a valóban létező

, , , , , városi struktúrát az OSZSZSZK—ban.

— magas szmtet er el a kepzettseg, a szolgalta-

tási szféra, közepes az ipar. alacsony az építőipar ,

aránya, magas a nem dolgozó lakosság aránya (30); (Ism.: Harcsa Istvan)

ÁRSTATISZTIKA

COURTHEOU. ]. P.:

AZ INSEE MÓDSZEREI ÉS A FRANCIA SZAKSZERVEZETEK ÁLLÁSFOGLALÁSA AZ ÁRAK MÉRÖSZÁMA KÉRDÉSÉBEN

(Tech'níaues de I'IINSEE et points de vue syndi- caux sur la mesure des prix.) -— Revue Économígue.

1975. 5. sz. 734—769. p.

Franciaországban 197I-től új módszerek—

kel számítják ki a fogyaisztóiár—indexeket. Lé—

nyegében ezzel egyidőben a szakszerveze—

tek figyelme az egyre növekvő inflációs fe- szültségek, valamint a bérszerződrésekben ki- kötött ,,biztonsági klauzulák" miatt az ár—

alakulás mérésének módszertani kérdéseire terelődött. Élénk vita bontakozott ki, s az elmúlt öt év során számos cikkben tárták a nyilvánosság elé az érveket és ellenérve- ket. A szakszervezetek határozott osztályhar- cos szemléletet képviselve azt igyekeztek bi—

zonyítani, hogy az INSEE 295 tételen alapuló új fogyasztóiár—índexe — legalábbis az át—

Ia-gos munkáscsaládok fogyasztása szem- pontjából — alábecsüli az árváltozások mér- tékét. Az indexekben felölelt fogyasztás nem

teljes körű, és a súlyozási, megfigyelési kér- désekre, valamint a minőségváltozások ke- zelésére vonatkozóan több kritikai észrevé- tel hangzott el. Courthéou cikkének célja, hogy az időnként nagyon élessé váló vitá—

ról összefoglaló áttekintést adjon az INSEE részletes módszertani leírása és indoklása, valamint a szakszervezeteknek a ,,munkások vásárlóerejének védelme" érdekében elhang-

zott érvei alapján.

A vita alavetően néhány elvi kérdésre kon- centrálódott, például arra, hogy az index—

nek a megfigyelések alapján kiszámított át- lagos fogyasztásra kell-e vonatkoznia, vagy pedig valamely kívánatosnak tartott norma—

tív háztartási költségvetésre, továbbá hogy a vásárlóerőt terhelő lakásvásárlást fo—

gyasztási kiadásnak kell-e tekinteni vagy tők—ebefekztetésne'k.

Vitatták emellett az átlagok valósághűsé- gét, a képletek megbízhatóságát, a termé- kek homogenitósát stb.

Az INSEE 295 tételből álló új indexe a fogyasztás adott körére vonatkozik, amelyet