Laski, Kazimierz: A termelés és a fogyasztás általános egyensúlyának feltételei a szocialista gazdaságban

1014 x .

Laski, Kazimierz:

A termelés és a fogyasztás általános egyensúlyának feltételei a szocialista

gazdaságban

(Waru'nki równowagi ogólnej miedzy produkcia i sipozyciem w gospodarcze social—istycznej.) ——

Gospodarka Planowa. 1968. No. 3. 1—11. 1).

A termelés és fogyasztás aránya a tár-

sadalmi újratermelési folyamat egyik súlyponti kérdése. Az újratermelési fo—

lyamatok elemzésének nélkülözhetetlen

eszközei a marxi sémák, amelyek le- hetővé teszik az újratermelési folya—

mat értéki és anyagi oldalának együt-

tes vizsgálatát. A cikk ezekből az újra—

termelési sémákból indul ki, amelyeketa szocialista gazdaság elemzése során fel—

merülő követelményeknek megfelelően

alkalmaz.

A termelés és a tágabb értelemben

vett fogyasztás aránya az egész társa- dalmi termelésre és annak teljes felhasz—

nálására értendő. Termelésen ebben az esetben az összes előállított termelési esz—

közöket és fogyasztási cikkeket, fogyasz-

táson pedig a tulajdonképpeni fogyasz—

tást és a termelő fogyasztást együtt kell

érteni. Utóbbi ismét felosztható az el—

használt termelő eszközök felújítására és

az akkumulációra, melynek legfontosabb részét a beruházások alkotják. Jelen cikkben a szerző fogyasztáson a tulajdon—

képpeni fogyasztást érti, termelésen pe—

dig a fogyasztási javak termelését. Az ál—

talános egyensúly feltétele ugyanis lénye—

gében a fogyasztási javak kínálata és az effektív kereslet közötti egyensúlyt bizto-

sító feltételekre redukálható.

A szerző ennek az. egyensúlynak a felté- teleit vizsgálja, annak hangsúlyozásával, hogy ez az egyensúly kérdésének ugyan igen fontos, de csak egyik legszembetű—

nőbb része. A probléma alapja a termelés

és a társadalmi szükséglet közötti egyen—

súly kérdése. Ebben az értelemben az

egyensúly—probléma egyértelmű a terme—

lőerők teljes kihasználásának kérdésével.

Az ilyen általános egyensúly hiánya kü—

lönösen a tőkés gazdaságban fordul elő,

mert a túlnépesedéssel párosuló tőkefö—

löslesza kapitalizmus jellemvonása. Aszo—

cialista gazdaságban nincs ennek tár—

sadalmi alapja.

A szerző az egyensúly kérdését előbb statikus viszonyok között vizsgálja, vagyis az egyszerű újratermelés viszonyai között.

'az elhasznált

"fordítják, tehát v;

szansz'nkm iaonALm rlersm* "

A kérdést előbb azzal a feltevéssel Vel em, zi, hogy nincsenek össztársadalmi alapok— _ ' ból fedezett nem termelő jellegű kiadásait,— _ Ebben az esetben,! ha az I. osztályban el— _ '

használt termelési eszközöket cl-gyel, a II. i

osztálybelieket pedig Cz—Vel, a két osztály—' ( ban foglalkoztatott dolgozók béralapjá't vi ' és w—vel, a teljes termelés értékét pedig P1 és Ptv—vel jelöljük, akkor a termelés az időszak végén:

az I. osztályban c; %— Vl : P;

a II. osztályban c? 4— _V2 :: Pa C %— V : P Összesen:

Az I. osztályba tartozó javak ci részét termelőeszközök pótlására mennyiségű termelő——

eszköz marad. A II. osztályban termelt javak 'vg részét az osztályban dolgozók

fogyasztására fordítják, ezek után marad tehát a c;- fogyasztási eszközmennyiség. A

termelés és a fogyasztás egyensúlyának feltétele ezek szerint a m : c? egyenlő—

ség. Ha ez a feltétel .teljesül, akkor az

újratermelési folyamat zavartalanul foly—

hat tovább.

Ha elejtjük azt feltételezést, hogy nin—

csenek össztársadalmi alapokból fedezett nem termelési jellegű kiadások, akkor ezek forrásaként be kell vezetni a több—

lettermék fogalmát, amelyet m—mel jelö—

'lünk. A termelés ebben az esetben a kö-

vetkezőképpen alakul:

az I. osztályban Cl 4— V1 4,— mx :; P:

a II. osztályban C') 4— Va 4— mz :: P;—

Összesen: c—j— v 4— m : P

Az I. osztályban tehát Ul 4— ml terme—

lési eszköz marad meg, a II. osztályban 1).— —l— mg fogyasztási cikk mennyiségét az osztályban dolgozók és a nem termelő dol-

gozók fogyasztására fordítják, marad tehát

c; fogyasztási cikkmennyiség. A termelés és fogyasztás egyensúlyának feltétele te—

hát ebben az esetben a 171 4- mi :: c;

egyenlőség teljesülése.

Áttérve a dinamikus helyzet tárgyalá—

sára, meg kell jegyezni, hogy a dinamika fogalma a marxi bővített újratermelés fo—

galmával azonos, mely a növekedő gazda—

ság viszonyait jellemzi. A dinamikus gazdaság leglényegesebb jellemvonása az akkumuláció. A szerző fejtegetéseicél—

jára az akkumulációt azonosítja a beru—

házásokkal, melyeken mind az álló— és for-

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYEUÖ

1015

góeszközök, mind a készletek növekedését

érti. Ezeket a beruházásokat nettó beru- házásoknak nevezi. A beruházások által a termelés és fogyasztás egyensúlya szem-

pontjából játszott különösen fontos szerep

hangsúlyozása érdekében bizonyos apróbb

módosításokat hajt Végre a marxi sémá—

kon és azt feltételezi, hogy a társadalmi termék úgy oszlik meg az I. és II. osz—

tály között, hogy az I. osztály a II.—nak csak beruházási javakat, a II. az I.—nek csak fogyasztási cikkeket ad át.

Ha a vizsgált időszakban felhasznált munkaeszközöket a—val, a munkabéralapot

és a többletterme'ket pedig v—vel, illetve

m—mel jelöljük, az L osztály végtermékét

pedig I—vel és a II. osztályét K—val, a két

osztály együttes végtermékét pedig P—vel, akkor az időszak végén a társadalmi össz—

termék így alakul:

I. osztály 81 * Vi ** mi ff I

II. osztály ag %— w % m—. :; K

Összesen: a —l— v a'— m : P

Az I. osztály végtermékéböl at az el—

használt munkaeszközök újratermelésére

szolgál. Marad tehát v; mennyiségű ter- melőeszköz, amelyet fogyasztási cikkkekre kell elcserélni. A II. osztályban v? az osz-

tály dolgozóinak fogyasztását fedezi, ma—

rad tehát a? 4— me mennyiségű fogyasztási cikk. Az egyensúly alapfeltétele ezek sze—

rint Ul : a— 4— 1712. (mi a bővített újrater—

melésre szolgál.)

Ezt a feltételt a nemzeti jövedelem fo—

galma segítségével is meg lehet fogal—

mazni. Egyrészt ugyanis D (a nemzeti jö- vedelem) : Ui 4— mi —1—— 172 4— mg, vagyis D :: v—l—m, másrészt viszont D : P—a, minthogy pedig P : I—l—K, tehát D :.- : K $ (I—a). A nemzeti jövedelem te—

hát megoszlik a két osztály termelő dol—

gozóinak munkabéralapja és a többlet—

termék között, s felöleli az összes előállí—

tott fogyasztási cikkeket és a nettó be—

ruházást,

Ha mármost vlza2—*"m", akkor 1) : :: K és m : I -— a; vagyis a nemzeti jö—

vedelem felhasználása fogyasztásra es be- ruházásra —— a munkabérre és többletter—

mékre való megoszlásának arányában ——

nem ütközik akadályokba.

Ezután a szerző bevezeti sémájába a bruttó megtakarítás (O) fogalmát, mely felöleli a többletterméket és az amortizá- ciót (m 4— a), Ha az I., illetve II, osztály—

ban az amortizációs alap és többlettermék összegét a; 4— m1 helyett Oi-gyel, illetve

0.2 -j— me helyett Og-vel jelöljük, akkor a fenti séma a következő alakot ölti:

I. osztály UI %- 01 : I

II. osztály 'D2 "l' 02 : K

v—i—O:P

A termelés és fogyasztás dinamikus

egyensúlyának alapfeltétele tehát

Összesen:

0120;—

Ha mármost az egyenlet mindkét olda—

lához hozzáadjuk előbb Ue—t,S aztán Oi—et, akkor ezt kapjuk:

VI —í—— Vi :; V.: 47 0:

vagyis

V : K.

valamint

Vi 4- 01 : Ot %— 0:

vagyis

120.

Ez azt jelenti, hogy a II. osztály terme—

lése teljes egészében fedezi mindkét osz- tály munkabéralapját, a bruttó beruházás pedig egyenlő a bruttó megtakarítással.

Igy kiderül, hogy a megtakarítások és be—

ruházások egyenlőségének ismert tétele

implicite bennefoglaltatik a marxi újra-

termele'si sémákban.

Szerző ezeknek a fejtegetéseknek az alapján a továbbiakban megvizsgálja a beruházási hányad, valamint a beruházá—

sok ágazat közötti felosztása és a dina—

mikai egyensúly kapcsolatának. kérdéseit és a következő eredményekre jut:

1. Az általános egyensúly feltétele, ha a. reálbér módosítása megengedett, a kö—

vetkező:

V! : 0—3

2. Ha a reálbér változása nem lehetsé—

ges, akkor az egyensúly feltétele a követ-

kező:

Rz

Zl 22 "_ _ 1,

7'

ahol Zi az I. osztályban és 22 a II. osz- tályban foglalkoztatottak létszáma, 7 az egyéni nominálbér nagysága Változatlan árak mellett (tehát a reálbér), R? a II.

osztályban egy dolgozóra jutó teljes ter—

melés (tehát az egy főre jutó munkater—

melékenység). Ez az egyenlet határozza meg a megengedett beruházási hányadot.

1016

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÚ

3. A beruházások felosztása szempont—

jából a dinamikai egyensúly feltétele a be—

ruházások üzembehelyezésének időpont—

jában a következő:

11 SI Ez 1

1, 7 s, ? ,

ahol 11 az I. és 12 a II. osztályban üzembe—

helyezett beruházások, 81 és S.) pedig an—

nak a beruházásnak a nagysága, amely az I. és II. osztályban egy további dolgozó foglalkoztatásához szükséges, vagyis az

élő munka felszereltségének foka.

(Ism.: Nemény Vilmos)

A nemzetgazdasági számlarendszer

nemzetközi összehasonlításának problémái

(Problems in the international comparison of economic accounts.) New York 1957, National Bur—

reau of Economic Research. 404 p.

A mű az ,,Income and Wealth" sorozat egyik kötete és (az ezekre vonatkozó hoz—

zászólásokkal együtt) öt referátumot tar—

talmaz.

A könyv olyan kérdéseket tárgyal, ame—

lyek szoros kapcsolatban vannak a nem—

zeti jövedelemmel és a nemzetgazdasági számlarendszerrel. Emellett igyekszik vá—

laszt adni arra a kérdésre, hogy mennyi—

ben lehetséges felépíteni a nemzetgazda—

sági számlarendszer közös, standardizált módszerét, amely eltérő közgazdasági fo- galmakat, különböző statisztikai módsze—

reket s intézményeket alkalmazó és poli—

tikai rendszerükben különböző országok- ban is használható volna.

A referátumok két csoportra oszthatók.

Az első csoportba azok a referátumok so—

rolhatók, amelyek főleg az Egyesült Nem—

zetek által kidolgozott mérlegekkel kap—

csolatosak. Következésképpen olyan prob—

lémák tartoznak ide, amelyek szorosan összefüggnek az input-output elemzéssel, a pénz mozgásával, a fizetési mérlegekkel, a nemzetközi kereskedelmi műveletek matrixával, a különböző valuták relatív vásárlóerejével stb. A többi referátum el—

méleti és fogalmi jellegű kérdéseket tár—

gyal és általában a gazdasági tevékenysé—

get —-Vagy speciálisan az állam gazdasági tevékenységét vagy szerepét —— határozza meg. Ezek a problémák, bár már koráb—

ban is felmerültek — a nemzetgazdasági számlarendszer kiépítése során — a nem—

zetközi összehasonlítások alkalmával is- mét felvetődnek.

Az első tanulmány szerzője, M. Cope—

land, főképpen az Egyesült Nemzetek

számlarendszerének további elterjedésével

foglalkozik. Mielőtt rátérne a vizsgálandó

kérdésekre, röviden tárgyalja a nemzet—

gazdasági számlarendszer fogalmainak és különbségeinek egységesítése érdekében nemzetközi viszonylatban már 1939 óta Végzett erőfeszítéseket. Véleménye sze- rint az Egyesült Nemzetek Statisztikai Hivatalának 1953—ban megjelent munkái, melyek a nemzetgazdasági számlák , for—

máira vonatkoznak, alapját és kiindulási

pontját jelenthetik azoknak a tanulmá—

nyeknak, melyek a felvetődő problémák tökéletesebb és megfelelőbb megoldását adják.

Copeland, miután megvizsgálta az Egyesült Nemzetek által javasolt számvi—

teli standardszámla—rendszer lényegét,

megállapítja, hogy a standard—rendszert illetően egységes közvélemény alakult ki.

Egyidejűleg egy sor egyszerűsítést javasol, különösen a mezőgazdasági szektorban,

abból a célból, hogy könnyebbé tegyék az elmaradott országok statisztikai munkáját.

Konkrét javaslatokat tesz,, amelyeket azí egyes gazdasági szektorok közt levő tranz—

akciók elszámolásánál kell figyelembe venni az Egyesült Nemzetek számlarend—

szere alapján. Ezt úgy kell [továbbfejlesz—

teni, hogy megfeleljen az input—output

analizis követelménveinek, míg a pénz

mozgásának a költségvetés analízisének megállapításához külön számla lenne szükséges. V, Leontief ezen tanulmánvhoz fűzött bírálatában egyetért az általános módszertani alapokkal.

G. Colm referátumában az államháztar—

tási szektor néhány ellentmondásos kér—

dését vizsgálja azzal a céllal, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi összehasonlí—

tás terén megfelelőbb formulához jusson.

Véleménve szerint jelenleg megvannak a lehetősédek arra, hoey közvetlen és biz—

tos bersléseket adjanak az államháztar—

tás szolgáltatásaira és tőkéjére vonatko- zóan.

M. Young a költségvetésnek különösen a gyakorlati problémákkal összefüggő kér—

déseit tárgyalja, belehelyezve ezeket a nemzetgazdasági számlarendszer átformá-

lásának problematikájába, Bloch és Lan—

dau hozzászólása a különböző országok költségvetési osztályozásait tárgyalja.