AZ EGYESULT ÁLLAMOKBAN, 1947—1977
KOVÁCS ILONA
E tanulmány egy hosszabb távú kutatás első része. Célkitűzésem a különböző fejlettségű országok fogyasztási struktúráinak összehasonlítása. kiemelve a minden országra közös — tehát általános törvényszerűségek szerint kialakult — tendenciák elemzését. Ugyanakkor keresem és vizsgálom a csak egyes országokra jellemző. a hasonló fejlettségű országok fogyasztási szerkezetében eltéréseket okozó sajátossá- gokat is. Végső célom a fejlődésben előttünk járó országok fogyasztási szerkezeté- ben hosszabb távon bekövetkezett változások, arányeltolódások elemzéséből adódó.
a hazai tervezési gyakorlat számára is hasznosítható következtetések és tanulságok levonása. lgy került most sor az Egyesült Államok fogyasztói kiadásai főbb hosszú távú tendenciáinak, s az ezekre ható tényezőknek vizsgálatára. Az eredményekből Magyarország jövőbeni fogyasztási szerkezetére vonatkozóan e tanulmányban egye—
lőre nem vonok le következtetéseket.
Elemzésem fontos kiindulópontja, hogy a fogyasztás alakulását az Ujratermelési ciklusba beágyazva vizsgálom. E vizsgálat során több összetett kérdés merül fel, amelyek kimerítő megválaszolása túlhaladja egy cikk kereteit. Az egyik: a gazdaság fejlődésében hosszú távon bekövetkezett — kisebb-nagyobb visszaesések, válságok vagy éppen fellendülések okozta -— változásoknak milyen hatása, van a személyes fogyasztásra és fő összetevőire. Mivel kölcsönhatásról van szó, nem érdektelen a kér- dés fordítottja: hogyan befolyásolja a fogyasztói kereslet hosszabb távon az újrater- melési ciklus menetét? Számos tanulmány foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezek közül
is kiemelem Molnár Ferenc könyvét (7), amelyben a háború utáni amerikai gazda-
ságot elemzi, s a különböző beruházásfajtáknak (magán—. állami és fogyasztói beru—házás) a gazdasági ciklusra gyakorolt hatását vizsgálva kimondja a kapitalizmus politikai gazdaságtanának azt az új tételét. amely szerint ,,. a' válságok periodici-
tásának többé nem egyedül az álló tőke felújítása és kibővítése az anyagi alapja. ha-
nem abban nagy és egyre növekvő szerepe van a fogyasztói beruházásoknak, első- sorban a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának." (40. old.)Az 1974—1975—ös gazdasági válságot elemezve G. Katona és B. Strumpel (4) már így fogalmazzák meg a kérdést: hosszabb távon mi biztosítja jobban a fejlődést.
a tőkeberuházások vagy a fogyasztói kereslet növekedése? A kérdésre adott válaszuk nagyon határozott: .,A gazdasági ingadozások kulcsát nem a tőkeberuházások, ha- nem a fogyasztói kiadások képezik. s a fogyasztók vásárlási kedve nagymértékben
a kormányba vetett bizalmuktál függ." (12. old.) x
A másik fontos vizsgált kérdéscsoport: hogyan hatnak a személyes fogyasztást.
illetve szerkezetét közvetlenül befolyásoló tényezők — elkölthető személyes jövedelem.
598 ' KOVÁCS lLONA
fogyasztói árak. hitelek —. amelyeket részben szintén a gazdasági ciklusok mozgása határoz meg.
Röviden a tanulmány alapjául szolgáló statisztikai adatokról: ezeknek forrása minden táblában az U. S. Department of Commerce által rendszeresen közzétett Survey of Current Business.1 Eszerint a személyes fogyasztói kiadások ún. imputáció—
kat tartalmaznak, így például a szolgáltatások között szereplő lakáshasználat egy
része a bérlakásban lakók lakbére, másik része imputált lakbér, amely a saját ház- ban vagy lakásban lakók fiktív lakbére. mintha az tényleges kiadásként jelenne meg.Minthogy az amerikai családok kb. 70—80 százaléka saját otthonban lakikndurván
számolva a lakáshasználat összege 3—4—szerese a valóságosnak, tehát ez a szolgál-tatási kiadásokat tekintélyesen növeli,—Tanulmányom egy korábbi változata az impu-
tációt tartalmazó személyes fogyasztói; kiadások elemzésére épült. Bi'rólóim2 kifogá—solták ezt. és javasolták imputáció nélküli adatok felhasználását.3 Az elemzés során
röviden kitérek az eredmények esetleges különbségeire.
Említést kell tenni arról is. hogy a statisztika a lakossági lakásvásárlást nem a személyes fogyasztói kiadások részeként, hanem az elkölthető személyes jövedelem és a személyes fogyasztói kiadások különbségében, a megtakarításban tartja nyil—
ván. Mivel a lakásvásárlás éppúgy, mint a személyes fogyasztás összes kiadása az elkölthető személyes jövedelemből/* történik. s ezen túlmenően az a tény, hogy a lakásvásárlás a tartós fogyasztási cikkek vásárlása mellett a fogyasztói beruházások—
nak lényeges, az újratermelés menete szempontjából nagy fontosságú eleme. indo- kolttá teszi a lakásvásárlás szerepeltetését a személyes fogyasztói kiadások között.
AZ ÚJRATERMELÉSl ClKLUS ÉS A SZEMÉLYES FOGYASZTÁS
A gazdaság egyik legáltalánosabb átfogó mutatója, a végtermék (Gross Nation—
al Product — GNP) jól rávilágít a vizsgált időszakban végbemenő változásokra. in—
gadozásokra. trendekre, ezért az újratermelési folyamat illusztrálására, annak tükrö—
zőjeként mutatom be. (Lásd az 1. ábrát.) Megkísérlek néhány, az újratermelési cik- lus és a személyes fogyasztói kiadások alakulása közötti összefüggésre rámutatni.
mikor érvényesül az egyik, mikor a másik oldal hatása.
Az elmúlt 31 év alatt a végtermék 175.9, a végterméken belül a személyes össz- fogyasztás 1649 százalékkal nőtt. Tehát 1977-ben ez utóbbi aránya kisebb volt az előbbin belül, mint 1947-ben. 1967-ig a fogyasztás hányada a végtermékben csök—
kenő tendenciát mutat az állami vásárlások növekedése következtében, majd ettől kezdve meglepő módon újra nőni kezd. (Lásd, az 1. táblát.) A fogyasztási hányad
csökkenő tendenciájáról számol be 5. Kuznetz (6) több országra. valamint C,. ].
Dahlman és A. Klevmarken (1) Svédországra (vonatkozó kutatása is.
A globális fogyasztás csökkenő jelentősége mellett másrészt meg kell vizsgál- nunk a fogyasztás fő összetevőnkénti szerepét is a végtermék alakulásában. Négy fő — termékfajták szerint bontott - kiadáscsoportot vizsgálunk:
—— tartós fogyasztási cikkek vásárlása.
— lakásvásárlás,
—, nem tartós fogyasztási cikkek vásárlása,
— szolgáltatások.
* Az 1947—1972 közötti idősor adatainak forrása: The National income and Product Accounts of the United States, 1929—74. A többi adat forrása a Survey of Current Business 1974. és 1978. július havi száma.
2 Hoci-: Róbertnek és Zaiír Mihálynak ezúton mondak köszönetet hasznos észrevételeikért.
3 Megjegyzem. hogy ezzel eléggé egyéni utat járok. mert aki amerikai fogyasztási adatokkal dolgozik. az lmputációkat tartalmazó adatokat használ fel. de mivel itt a tényleges fogyasztói kiadásokat elemzem. belát-
tam e nem kevés munkát igénylő átalakítás szükségességét;
6Természetesen a személyes jövedelem mellett hitelekből is vásárolnak. de ez más termékekre is vev natkozik.
A személyes fogyasztás arányának alakulása
(1972. évi változadan áras adatok alapján)
1. tábla
Végtermek Személzíegdfggyosztói Végtermék Személzfgágsgyasztói
ÉV a végtermék ÉV a végtermék
milliárd dollárban százaléké- milliárd dollárban százaléká-
ban ban
1947 . 444,3 302.1 68,1 1963 . 768,8 477,5 62.1
1948 . 4628 312,5 67.5 1964 . 809.8 5035 622
1949 . 463.8 3164 682 1965 . 858,0 529.8 61 ,7
1950 . 5043 340.6 675 1966 . 909,6 551 ,7 60.7
1951 . 544,6 338,4 62.1 1967 . 9328 564.6 60,5
1952 . 563,6 343,0 60,9 1968 . 974.8 595,7 61 .1
1953 . 5842 354,8 60.7 1969 . 998,3 612.5 61 .4 ,
1954 . 573.6 361 .7 63,1 1970 . 992,3 623.3 62.7
1955 . 613,0 3879 63,3 1971 . 1022.0 6523 63.8
1956. 6253 3943 631 1972. 108L5 6960 614
1957 . 635,7 399.4 628 1973 . 1141 .6 7224 633
1958. 63L5 402J 637 1974. 11223 7065 630
1959 . 6699 427.3 63,8 1975 . 1104,1 7112 64.11
1960 . 683.1 433.1 63,4 1976 . 1169.7 7609 650
1961 . 698,9 439.1 628 1977 . 1225,8 800.3 65.3
1962 .
7402 458,7 62,0
1. ábra. A végtermék és a személyes fogyasztás alakulása Mill/írd dal/ár-
1300
7200
7700
7000
900
900
700
800
5 00
400
300
7975 7977
A tartós fogyasztási cikkek vásárlása és a lakásvásárlás együtt alkotják az ún-
fogyasztói beruházásokat. A 2. tábla adatai bizonyítják a fogyasztói beruházások nö- vekvő és fontos szerepét a végtermék alakulásában. Rendkívül figyelemre méltó a két
beruházásfajta egymáshoz viszonyított arányának egyértelmű növekedése a fogyasz——tói beruházások javára.
600 KOVÁCS nom.
2. tábla
A fogyasztói beruházások alakulása
(1972. évi változatlan áras adatok alapján)
' ' a ' l — ma ' ' '-
a 533535; 333355 ev 333335; 393333,
százalékában százalékában
1947. . . . 11,1 [ 101.0 1963 . . . . 12.3 1283
1948 . . . . 12,1 109.B 1964 . . . . 12,4 124,0
1949 . . . . 12.4 124,8 1965 . . . . 12,7 113.8
1950 . . . . 14.11 1452 1966. . . . 12.15 1014
1951 . . . . 12,0 123,1 1967 . . . . 12.0 1082
1952 . . . . 11.1 1205 1968. . . . 12.7 1143:
1953 . . ' . . 11,6 120,,6 1969 . . . . 12.6 110,1
1954 . . . . 12.3 127.8 1970 . . . . 12,2 110.4 '
1955 . . . . 13,6 136,6 1971 . . . . 13.8 130.5
1956. . . . 12,6 120,6 1972 . . . . 14.9 137,7
1957 . . . . 12,1 116.4 1973 . . . . 14.ó 127.4
1958 . . . . 11.7 125.8 1974 . . . . 13,2 _ 113,4
1959 . . . . 12.7 134,8 1975 . . . . 132 128.1
1960 . . . . 12,1 125,0 1976. . . . 14,3 MBA
1961 . . . . 11.4 1212 1977 . . . . 15,1 142.7
1962 . . . . 11.7 122.3
3. tóbia
A végtermék, a személyes fogyasztás és összetevőinek változása, százalékban
, _ (1972. évi változatlan árak alapján)
Személ es 1" t ' ' em ' ' -
Év Végtermék fogyaszzús fog;,cízíósí vláilgalsás agyáig? ágai-:;
összesen cikkek cikkek
1948 . . . . 4.2 3,4 8.2 21.8 0.1 3.0
1949 . . . . 02 1.2 9,6 ——7,9 1,6 12
1950 . . . . 8,7 7.6 24.9 38,4 2.8 4.5
1951 . . . . 8.0 —0.6 —8.0 -—13.7 2.2 2.1
1952 . . . . 3.5 1.4 —2,5 —5,2 3.6 1.6
1953 . . . . 3.6 3.4 10.8 3.8 2,6 - 2,7
1954 . . . . -—1.8 1.9 1,0 10,1 0.7 2,5
1955 . . . . 6.9 7.2 20,0 15,0 4.8 4.1
1956 . . . . 2.0 1.6 ——4.6 —8.3 3.3 1 4.7
1957 . . . . 1.7 _ 1,3 —0,2 —5,9 1,7 2.6
1958 . . . . -—0.7 0.7 —6,7 2.2 1.0 25
1959 . . . . 6,1 6.3 11,7 19,1 4.2 '15.1
1960 . . . . 2.0 1.4 1.4 —9,1 1.6 3.5
1961 . . . . 2.3 1.4 -—4,2 —-2,7 1.8 3,8
1962 . . . . 5.9 4,4 10,7 6.2 3,1 3.9
1963 . . . . 3.9 4,1 9.0 8.4 2.1 4.1
1964 . . . . 5.3 5.4 5.2 3.3 ' 4.6 5.6
1965 . . . . 6.0 5.2 11.7 2.0 4,6 (1.6
1966 . . . . 6.0 4,1 7.6 —7,3 4,8 4.3
1967 . . . . 2.6 2.3 0.9 —1.5 1,5 5.0
1968 . . ' . . 4.5 5.6 JO,6 . 9.0 ' 4,1 4.3
19694 . . . . 2,4 '2,8 ; 4,2 —'-3,4 2.3 4.3
1970 . . . . —0,6 1,6 ——3,3 -—4,4 22 3.6
1971 . . . . 3.0 4.9 10.4 31 ,7 1,7 2.8
1972 . . . . 5.8 6.7 ' 13.3 15,9 4,1 5.3
1973 . . . . 5.6 ' 3.8 . 8.7 , —9,1 3.3 4.0.
1974 . . . . —1.7 -—2.2 —7.0 -—21 ,1 —1.7 1,7
1975 . . . . --1 .6 0.7 --0,5 —7,9 1.2 2.4
1976 . . . . 5.9 7.0 11.7 25.0 4.1 52
1977 . . . . 4.8 5.2 95 15.6 32 4.3
Jobban rávilágíthatunk az újratermelési és fogyasztási folyamat kapcsolatára.
ha részletesen elemezzük a végtermék. a személyes fogyasztás. illetve összetevőinek fejlődését, a fejlődés fő fázisait. (Lásd a 3. táblát.)
A fejlődés fő vonásai
A második világháború után -- mint ismeretes -— az amerikai gazdaság gyors fejlődésnek indult. A tartós fogyasztási cikkeknek. a lakásnak a háború alatti mind nagyobb hiánya miatt felhalmozódó hatalmas megtakarítások elemi erővel jelentkez- tek elhalasztott keresletként. különösen a lakás és a tartós fogyasztási cikkek. ezen belül is a gépkocsik piacán. Az egész vizsgált időszakot tekintve. a tartós fogyasztási cikkek és a lakás vósárlásában 1950—ben következett be a legmagasabb. 24.9, illetve 38,4 százalékos növekedés. Az 1950-ben kezdődő koreai háború azonban — a kap- csolódó iparágaknak jó konjunktúrát teremtve —— elnyomta a tartós fogyasztási cik- keket — különösen a gépkocsit -— gyártó iparágakat. Ennek következtében 1951 -ben a tartós fogyasztási cikkek vásárlása 8. ezen belül a gépkocsivásárlás 13,4 százalékkal csökkent. A csökkenés még 1952-ben is tartott, majd 1953—ban és 1955-ben ismét je- lentős ütemű növekedés látható. Az 1954-es recesszió — 1.8 százalékos csökkenés a végtermékben — a tartós fogyasztási cikkek vásárlásában éves szinten nem okozott
csökkenést.
Meglepő a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlásának rendkívül alacsony nö—
vekedési üteme 1948 és 1949-ben. Feltehetően az a magyarázata, hogy a lakosság minden tartalékát és jövedelmének növekményét tartós fogyasztási cikkek és lakások vásárlására összpontosította.
1955 után a gyors fejlődés megtorpant. A tartós fogyasztási cikkek vásárlása és a lakásvásárlás már 1956-ban csökkent — megelőzve a magán állótőke-beruházások csökkenését — 4.6. illetve 8.3 százalékkal. ezzel mintegy megindítva azt a folyamatot.
amely az 1957—1958—as gazdasági válság kirobbanásához vezetett. Az egész gazda—
ságra kiterjedő válság elmélyülése visszahatott a lakosság vásárlási kedvére: a tar- tartós fogyasztási cikkek vásárlása még 1958—ban is 6,7 százalékkal csökkent. A nem tartós fogyasztási cikkek a válság éveiben újra alacsony, 1.7. illetve l,0 százalékos ütemben nőttek. Az 1957-1958-05 gazdasági válságnak a szolgáltatási kiadásokra gyakorolt hatása a korábbi években tapasztalható magas növekedési ütem mérsék-
lődésében érezhető.
Az 1961 utáni. kb. 1968-ig tartó időszakot az Egyesült Államok háború utáni gaz-
dasági helyzetét elemzők (2), (3) a leghosszabb ideig tartó fellendülés korszakának
tekintik. Erre az időszakra esik a Kennedy—kormányzat uralomrajutása. s ezt követően a korábbitól eltérő gazdaságpolitika (..New Economics") érvényesítése. E gazdaság—politika lényege, hogy igen aktívan alkalmazták a költségvetési politikát a teljes fog- lalkoztatottság helyreállítása, a termelés és a vásárlóerő növelése érdekében. Az 1960-as évek első fele az új gazdaságpolitika sikerét jelentette, amihez nagymérték—
ben hozzájárult az 1964. 'évi. a gazdaság ösztönzését eredményesen szolgáló adó- csökkentés.
1965-től az Egyesült Államoknak a vietnami háborúban egyre mélyülő részvétele következtében nagymértékben megnövekedtek a katonai kiadások, 5 az infláció to- vábbi növekedését az 1968—ban bevezetett adóemelés sem tudta megállítani. lgy az új gazdaságpolitika eredményeinek fényét elhomályosították a Johnson—kormányzat-
nak az infláció megfékezésére tett sikertelen kísérletei. Ez jellemezte nagy vonalak-
ban ennek az időszaknak a gazdaságpolitikáját, amelynek következményeit a fo-gyasztás alakulásán is nyomon követhetjük. '
602 KOVÁCS ILONA
A tartós fogyasztási cikkekre fordított kiadások ekkor addig nem tapasztalt ütemben nőttek, s lényeges, új jegyük, hogy 8 éven át egyetlen évben sem csök-
kentek. , _ _
Ugyanilyen gyors és töretlen fejlődés a lakásvásárlásra már nem jellemző. 1966- ban az 1967—es ..mini recessziót" megelőzően a lakásvásárlás 9.2 százalékkal csök—
kent. ami elsősorban az állam megszorító pénzügyi politikájának tulajdonítható.
1968 után a gazdasági fejlődés lelassul: 1970-ben a végtermék visszaesett 0.6 százalékkal, majd 2—3 éves viszonylagos gyors fejlődés után az 1974—1975—ös. az egész gazdasági életre kiterjedő. megrázkódtató erejű válság érezteti hatását a la- kosság életszínvonalában is. A személyes fogyasztói kiadások globálisan 2.2 száza- lékkal csökkentek. A korábbi —— 1957—1958-05 — válsághoz hasonlóan itt is szembe—
tűnő a lakásvásárlásnak a magán állótőke-beruházásokat megelőző csökkenése. ami a válság éveiben tovább folytatódott, kiterjedve a tartós fogyasztási cikkek vásár-
lására is. '
Ezekben az években a korábbiakban nem tapasztalt állapotnak vagyunk tanúi:
a lényegében 1968 után felgyorsuló infláció — amelyet a Nixon—kormányzat mintegy két és fél évig tartó gazdasági stabilizációs programja keretében hozott intézkedések sem tudtak megfékezni — gazdasági válsággal párosul. Nyilvánvalóan súlyosbítja ez a helyzetet, a kettő hatását azonban nem tudjuk szétválasztani. Az adatok arra en—
gednek következtetni, hogy ilyen nagy aggregátumokban az árarányok változásának lényegesen kisebb a hatása, mint a jövedelemnek.
Néhány konkrét esetben bizonyítható az áremelkedés hatása. Például a benzin- és a tüzelőanyag-vásárlás folyó áron nagyon megnőtt. változatlan áron csökkent.
Mindkét esetben az áremelkedés hatására következett be a volumencsökkenés. hi- szen e termékek jövedelemrugalmassága nem magas. A benzin magas ára miatt a fogyasztók alacsonyabb fogyasztású, kisebb méretű (compact) gépkocsikat vásárol-
* tak, másrészt az energiaválság enyhítésére elrendelt országúti sebességkorlátozás is mérsékelte a benzinfogyasztást. Közvetve tehát a benzinár emelkedésének volt ha-
tása a gépkocsivásárlásra. ,
Az 1974—1975-ös visszaesést követő két évben nagyarányú fellendülés jellemző a gazdaságra. ennek hatása érezhető a személyes fogyasztói kiadások gyors növe—
kedésében ís. '
Hosszú távon a végtermék és a személyes fogyasztói kiadások alakulásának di—
namikája elég hasonló; amíg az előbbi évi átlagban 3.4. addig a személyes fogyasz—
tói kiadások 3.3 százalékkal nőttek. A személyes fogyasztáson belül összetevőnként azonban eltérő ütemű fejlődést tapasztalunk.
A legdinamikusabb a tartós fogyasztási cikkek vásárlása. ami 1947—hez képest 350.3 százalékkal nőtt, évi átlagban 5,2 százalékos ütemben. A fejlődés azonban
rendkívül ingadozó. amit jól-szemléltet az éves növekedési ütemek (—8, 2419.száza—
lékos intervallumban való) szóródása.
A növekedés összehasonlításakor meglepő a szolgáltatások viszonylag gyors, a lakásvásárlásnál gyorsabb fejlődése, évi átlagban 3.6 százalékos ütemben. Ugyan—
akkor ez a fejlődés rendkívül egyenletes és stabil. amit jól jellemez az éves növeke—
dési ütemek 1,2 és 5.6 százalék közötti mozgása. (Ezek a szolgáltatásra vonatkozó
eredmények tendenciájukban nem különböznek az imputációt is magukba foglaló
adatok alapján kapottaktól. csupán annyiban van eltérés, hogy a növekedés mostmérsékeltebb.)
A lakásvásárlásnak és a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlásának átlagos fej—
lődése nagyon hasonló, 2.6, illetve 2.5 százalékos. Amíg azonban a lakásvásárlásra
még a tartós fogyasztási cikkek vásárlásánálzzis nagyobb fokú i'ngátagság — -—21,1 és38.4 százalék közötti szóródás — jellemző. addig a nem tartós fogyasztási cikkek vá- sárlásában — noha a fejlődés itt sem volt egyenletes — nagy ingadozásokat nem ta—
pasztalunk: az éves növekedési ütemek —1,7 és 4.8 százalék között vál'fö'znak.
A fejlődés egyenletességét tekintve tehát egyrészt a tartós fogyasztási cikkek vá-
sárlásának és a lakások vásárlásának alakulása, másrészt a nem tartós cikkek vá—
sárlásáé és a szolgáltatásoké hasonló. A tartós fogyasztási cikkek és lakások vásár—
lása —- ellentétben a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlásával és a szolgáltatások—
kal — rendkívül ingatag és válságérzékeny kiadáscsoport, az újratermelési folyamat—
ban és a válságok előidézésében viszont egyre növekvő szerepük van. Erre utal az a statisztikai adatokkal alátámasztott tény, mely szerint a XX. század második felétől kezdve a visszaesések fő kiváltó oka több esetben a fogyasztói beruházások két ele- mének, a tartós fogyasztási cikkek és a lakások vásárlásának csökkenése volt. A fo- gyasztói beruházásoknak a magánberuházásokét megelőző és válságot előidéző csökkenése azonban nem jövedelem- és árhatás eredménye. hanem feltételezésem szerint ennek fő oka az állam pénzügyi politikája mellett az e cikkcsoport vásárlá—
saiban érvényesülő visszhang elv hatására kialakult ciklikus mozgás.
Az utóbbi megállapítás megvilágítása további rövid elemzést igényel. A 2. ábra két görbéje a tartós fogyasztási cikkek és a lakások vásárlásának fejlődését mutatja.
Vonulatuk jellegzetes. egyetlen más kiadáscsoportra sem jellemző, ciklikus mozgás.
2. ábra. A tartós fogyasztási cikkek és a lakások vásárlásának alakulása
% m 440 aza aaa , m aaa 340 320 300 zao 260
2140
zza aaa
180
100 140 120 100
%
260 100 220 200 780 760 110 120 100
E kiadásoknál a válsággal nem magyarázható visszaeséseket megelőző évben
vagy években rendkívül magas ütemű növekedést tapasztalunk. ami arra utal, hogy a vásárlások visszaesését mindig egy feltöltődési folyamat előzte meg. (A feltöltődési
csúcsokat pontokkal jeleztem.) '
4.tábla Avégtermék,azelkölthetőszemélyesjovedelemésaszemélyesfogyasztásalakulásaazegyesidőszakokban Megnevezés
1947-1977.1947—1961.1961—1977.1947—1955.1955—1961.1961—1968.1968—1975.1975—1977. években Végtermék abázisévszázalékában. átlagosnövekedésiüteme. változásánakterjedelme Elkölthetőszemélyesjövedelem (]bázisévszázalékában. átlagosnövekedésiüteme változásánakterjedelme Személyesfogyasztás abázisévszázalékában. átlagosnövekedésiüteme változásánakterjedelme
. Tartósfogyasztásicikkek'vásár— lása obázisévszázalékában. átlagosnövekedésiüteme változásánakterjedelme Lakásvásárlás abázisévszázalékában. átlagosnövekedésiüteme változásánakterjedelme Nemtartósfogyasztásicikkek vásáélása (:báiíse'vszázalékában. átlagj'psnövekedésiüteme váltoásánakterjedelme Szolgólgotósok (!báiisévszázalékában. átlagosnövekedésiüteme változásánakterjedelme
275.9 3.4 (—1.8;8.7) 288.4 3.6 (—1,4;7,7) 2649 3.3 (—-2,2;7.6) 4503 5.2 (—8,0;24.9) 2521 2.6 (—21.1;38,4) 213,4 2.5 (—1,7;4.8) 2921 .3.6 (1.2;5.6)
157.3 3.3 (—1,8;8.7) 154.5 3,2 (—O.2;7.7) 145,3 2.7 (—O.ó;7.6) 164.4 3,6 (—8.0;24.9) 155.3 3.2 (—13,7;38.4) 1369 2,3 (0.1:4.8)
1 5 4 . o 3 . 1
(1.2;4.7)17'5.4 3,6 (—1.7;6.0) 186.ó 4.0 ("104l714) 182.3 3.8 (—-2.2:7.0) 274.0 6.5 (-7,0;13,3) 162.3 3.1 (—21.1;31,7) 1559 2.8 (—1,7;4.8) 189,7 ,4.1 (1.7;5.6)
138.0 4.1 (—1,8;8.7)
1 3 2 . o 3 . 5
(—0.2:7,7) 128.4 3.2 (—O.6;7.6) 170,6 6.9 (—8.0;249) 167.0 6.6 (—13,7;38.4) 119.8 2.3 (0.1;4.8) 124.0 2.7 (1,2;4,5)114.0139.51133mm 2.24.91,85.4 (—0.7:6.1)(2.6;6.0)(—1,7;5.8)(4.8;5.9)
1 1 7 , 1 1 3 9 , o 1 2 4 2 1 0 8 2 2 . 7 4 . 8 3 . 1 4 . 0 ( — 0 . 9 : 4 5 ) ( 3 . 3 : 7 . 4 ) ( — — 1 . 4 : 7 . 1 ) ( 3 . 7 ; 4 . 3 )
113.2135,7119.4112,5 2.14,52.66.1 (0.7;6.3)(2.3;5.6)(—2,2;5.8)(5.2;7.0)9 6 . 4 1 7 5 . 3 1 2 7 . o 1 2 2 , 3 — O . 6 8 . 4 3 . 5 1 0 . 6 ( — — 6 . 7 ; 1 1 , 7 ) ( 0 . 9 : 1 1 . 7 ) ( — — 7 . 0 ; 1 3 . 3 ) ( 9 . 5 ; 1 1 . 7 )
93,o12059321445 _o.92.74.0zo.o (—9.1:19.1)(——7.3;9,0)(—21.1;31,7)(15.6;25.0)1 1 4 . 3 1 2 7 , 5 1 1 3 . 8 1 0 7 , 4 2 . 3 3 . 5 1 . 9 ; 3 . 6
(1.0:4.2)(1.5:43)(—1.7:4.1;(32;4.1) 1242136,6126.6109.6 3.74.63,543 (2.5;5.1)(3.9;5.6)(1.7;5.3)(4.3;5.2)KOVÁCS ILONA
604A két feltöltődési csúcspont között a vásárlások hanyatlásának mélysége lé- nyegében attól függ. hogy a viszonylagos feltöltődési csúcs elérése után a saját cikluson belül meginduló csökkenés párosul—e kedvezőtlen konjunkturális helyzettel, visszaeséssel vagy válsággal. s hogy ezek milyen mélyek, hogyan hatnak a vásárlások már megindult visszaesésére. Ha a visszaesés konjunkturálisan kedvező helyzetben következik be. akkor viszonylag hamar megindulhat az újabb feltöltődési folyamat, tehát a csökkenés nem ér el rendkivüli mélységet.
A fogyasztás periodicitása
A végtermék és a személyes fogyasztói kiadások általános fejlődési tendenciái—
nak elemzésekor már elég világosan kirajzolódott, hogy a fejlődés időszakonként lé—
nyeges eltéréseket mutat. A vizsgált időszakot öt periódusra osztottuk, amelyek elvá—
lasztó évei nem mesterséges határok, hanem visszaesés vagy jó konjunktúra végét jelzik. (Lásd a 4. táblát.)
Korábban Molnár Ferenc (7) végzett periódusok szerinti elemzést az amerikai gazdaságra vonatkozóan 1966—ig. s a végtermék növekedési üteme szempontjából három jól elkülöníthető időszakot különböztetett meg. Kiegészítve az idősort 1977-ig,
az alábbi következtetésekre jutottam:
— a végtermék fejlődésében további két periódust lehet jól elkülöníteni, tehát a periodi- kus fejlődés az egész időszakra jellemző;
-- a végtermék mellett a személyes elkölthető jövedelem, a személyes fogyasztás és há—
rom fő összetevője —- a tartós fogyasztási cikkek vásárlása, a lakásvásárlás és a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlása -— egymástól jól megkülönböztethető. szabályosan ismétlődő. gyor-
sabb és lassúbb, periódusok szerint fejlődik;
-— a szolgáltatások nem követik a periodikus fejlődés előbb felsorolt csoportokra jellemző szabályait; nincs lényeges eltérés a gyorsabb és lassúbb periódusokban megfigyelt növekedési ütemei között (a viszonylag magas növekedési ütemmel jellemezhető periódusokban a tartós fogyasztási cikkek vásárlása és a lakásvásárlás növekszik leggyorsabban, a nem tartós fo—
gyasztási cikkek vásárlása leglassabban; alacsony növekedési ütemmel jellemezhető periódu- sokban mindig a szolgáltatásokra fordított kiadások nőnek a leggyorsabban);
—— az a tény, hogy a szolgáltatások és a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlása gyorsabb, illetve lassúbb szakaszbeli átlagos növekedési üteme között nincs jelentős eltérés — ellentétben a tartós fogyasztási cikkek vásárlásával és a lakásvásárlással — arra utal, hogy az összfogyasz- táson belül hányaduknál fogva nagy szerepet játszanak a fogyasztás ingadozásának kiegyen-
litésében.
Nehézlenne súlyozni azokat a tényezőket, amelyek a személyes fogyasztás kü- lönböző termékfajtáinak egy perióduson belül vagy egyazon termékfajtának külön—
böző periódusokban eltérő viselkedését okozzák. A legáltalánosabb és döntő fon- tosságú meghatározó tényező az elkölthető személyes jövedelem, de a tartós fo- gyasztási cikkek vásárlása és a lakásvásárlás sajátságos természete, a különféle áru—
fajták vásárlásának módja. az árarányok változása, nem utolsó sorban az állam pénz- és hitelpolitikája szintén befolyásolják a kiadások eltérő alakulását. Az általá- nos meghatározó tényezők mellett előfordulnak időszakonként egyszer ható tényezők is, mint például a második világháború miatt elhalasztott kereslet korábban emlitett jelentkezése.
A SZEMÉLYES FOGYASZTÁSI KIADÁSOK ÉS AZ ELKÓLTHETÖ SZEMÉLYES J'OVEDELEM ÓSSZEFUGGESE
Közismert az a nézet, amely szerint a fogyasztás/jövedelem hányad, vagyis a személyes fogyasztói kiadások és az elkölthető személyes jövedelem aránya hosszú távon kevéssé változik. vagy nem lehet tendenciát megállapitani alakulásában.
606 ' , KOVÁCS ILONA
Az 5. táblában bemutatjuk e hányad alakulását a vizsgált időszakban. Jóllehet
a fogyasztói hányad idősora alapján egyértelműen csak azt állapíthatjuk meg, hogy 11 százalék széles — 87,5 százaléktól 99.1 százalékig terjedő — intervallumban szóró- dik. de ha 9 tábla adatai alapján gyakorisági táblát készítünk, abból már világos és egyértelmű tendencia olvasható ki a fogyasztási hányad hosszú és rövid távú alaku—lására vonatkozóan. (Lásd a 6. táblát.) Megnézzük, hogy a fogyasztási hányad hány—
szor esik olyan egységnyi intervallumba. amelynek középértéke a megadott egész szám 88-tól 99 százalékig. (Például 1947-től 1977—ig a fogyasztási hányad egyszer
esik 87,5 és 88.5, háromszor 88.5 és 895 százalék közé stb.)
5. tábla
A személyes fogyasztás és a megtakarítás az elkölthető személyes iövedelem százalékában
(1972. évi változatlan éves adatok alapján)
Ev fsgsxilzlzzss Megtakarítős Év 3992;ng Megtakaritás
1947 . . . . 99,1 -—1.3 1963 . . . . 942 1.1
1948 . . . . 973 0.3 1964 . . . . 92,6 2,7
"1949 . . . . 98.7 —1.2 1965 . . . . 913 3.3
1950 . . . . 98,7 —1,5 1966 . . . . 91.1 4.0
1951 . . . . 95.8 1,4 1967 . . . . 89.7 5.3
1952 . . . . 94.8 2.2 1968 . . . . 91,0 4.2
1953 . . . . 94,4 2.3 1969 . . . . 91,4 3,4
1954 . . . . 95,4 1.1 1970 . . . . 89.3 5.7
1955 . . . . 96.4 —0,3 1971 . . . . 90.1 4.8
1956 . . . . 938 2.0 1972 . . . . 922 2.4
1957 . . . . 93,1 28 1973. . . . 89.3 4.8
1958 . . . . 92,8 3.1 1974 . . . . 88.15 5,6
1959 . . . . 94.9 1.0 1975 . . . . 87,5 6.2
1960 . . . . 94.4 1.2 1976 . . ' . . 90.13 3.5
1961 . . . . 932 2.3 1977 . . . . 91.1 2.0
1962 . . . . 93,5 2,0
6. tábla
A fogyasztói hányad alakulása az előfordulások gyakorisága szerint
88 l 89 l 90 l 91 l 92 l 93 l 94 l 95 l 96 l 97 l 98 l 99
Időszak
százalék
1947—1977 . 1 3 3 4 2 5 4 3 2 1 O 3
1947—1961 . O O O , 0 O 3 3 3 2 1 O 3
1962—1977 . 1 3 3 4 2 2 1 0 O 0 O 0
1947—1955. 0 0 0 ,0 O 0 1 2 2 1 O 3
1956—1961 . 0 O ! O 0 O 3 2 1 0 0 0 0
1962—1968 . 0 0 1 2 1 2 1 0 0 O O 0
1969—1977 . 1 4 2 1 1 0 0 O O 0 O 0
1947-től 1977-iggax megfigyelt értékek mindinkább a 88 és 99 százalék közötti
intervallum középső részén sűrűsödnek, de még így is nagyjából 6 százalék széles sávban mozognak. Két részre bontva ezt az időszakot azonban már világosan kitű- nik, hogy az időszak első felében viszonylag magas. az időszak második felében vi—
szonylag alacsonyabb fogyasztási hányad volt jellemző. További részperiódusokat képezve megállapíthatjuk. hogy a fogyasztási hányad hosszú távon egyértelműen
lassú csökkenő tendenciát, rövid távon viszonylag stabilitást mutat. Amíg az 1947—
1955 közötti időszakban 95 százalék felett, 1956—1961 között 93—94, addig 1962—1968 között 91—93 és 1969—1977 között 89—99 százalék körül mozgott a fogyasztási hányad.
Ezek az eredmények nem támasztják alá a fogyasztás/jövedelem hányad stabili- tását, de fel kell hívnunk a figyelmet az e hányad csökkenő tendenciájában nagyon fontos szerepet játszó tényezőre. Az Egyesült Államokban a hitelre történő vásárlás egyre nagyobb arányban terjed. Mértékének illusztrálására hadd említsem meg, hogy a teljes gépkocsivásárlás (nem számítva a használt gépkocsit). a tartós fogyasz- tási cikkek, a ruházati cikkek vásárlásának nagy része hitelre történik, s az elmúlt 31 év alatt a hitelfelvétel több mint 13-szorosára nőtt. Ennek következtében jelentő—
sen megnőttek a kamatok is. amelyeket a lakosság szintén elkölthető személyes jö- vedelméből fizet. Éppen ezért a bemutatott fogyasztási hányadokból nem lehet köz- vetlenül kiszámítani a megtakarítási hányadot, a különbségnek jóval több mint a felét a kamatok képezik. Ennek tudatában más megvilágítást nyer a kapott ered- mény, és nem arról van szó, hogy gyengülne a fogyasztás és a jövedelem kapcsolata.
hiszen a hitelre történő vásárlás is akkor nő. ha jó a jövedelmi helyzet. s ez maga után vonja a kamatok növekedését is. *
Ahhoz, hogy a fogyasztás/jövedelem hányad konstans maradjon, mindkettőnek ugyanolyan mértékben kellene növekednie. Tehát úgy is ellenőrizhetjük e hányad stabilitását. ha összehasonlítjuk a két változó éves növekedési ütemeit, amelyeket a 3. ábrán mutatunk be. Ha a fogyasztás növekedési üteme meghaladja a jövedele—
mét, nyilvánvalóan a fogyasztási hányad nő, ellenkező esetben csökken. A 3. ábrán kirajzolódik egyrészt az az általános tendencia. amely szerint mind a fogyasztás.
mind a jövedelem növekedési ütemei ugyanabba az irányba mozognak. vagyis hosz- szú távon a fogyasztás alakulása döntően a jövedelmek alakulásától függ, másrészt a kölcsönös megfelelés távolról sem pontos. vagyis egyéb tényezők is jelentősen be- folyásolják a fogyasztás alakulását.
3. ábra. Az elkölthető személyes iövedelem és a személyes fogyasztás növekedési ütemének alakulása
% a
7
8
5 X
0 ;;
r
, l
2
!, ;
ll
o .'
1 ————- [IM/főeló'szemálrn Jam/m ' ;]
n —— Simi/yes fbyyaszfás
'Z
.a %! l§l ! i I lks' ! ! ] l§l ! l ! IR)! ] T ] l§l ! , ! "O' VA
* '0 'o
s: e e § § § § §
A személyes elkölthető jövedelemnek a fogyasztás egyes összetevőire gyakorolt hatása nagyon eltérő. (Lásd a 7. táblát.) Legrugalmasabb a tartós fogyasztási cik-
608
KOVÁCS ILONAkek csoportja. legkevésbé reagál a jövedelemváltozásra a nem tartós fogyasztási cik—
kek csoportja.
'I. toma
Az egyszázalékos iövedelemváltozásra iutó fogyasztásváltozás az egyes időszakokban
(százalék)
Egyszázalékos jövedelemváltozásra jutó fogyasztásva'ltozós Az elkölthető
!
. 0,57
Időszak ágazó—Yes , f , f
'SZiioiáí'S mamam" 'ckusvm'us giáiáás'líikfek medwém
1947—1977 . . ! 188.4 1,86 * 1,81 0,60 1,02
1947—1961 . . 54.5 1.18 1.01 0.68 0.99
1961—1977 . 86,6 2.10 0.72 0.64 1.04
1947—1955 . 32,0 2.21 2.09 0,62 0.75
*1955—1961 . 17,1 —0,20 —-o,41 0.84 1.42
1961—1968 . 39,o 193, 053 ma 094
1968—1975 . 242 1,15 —0,28 1,10
1975—1977 . 82 2.72 5.43 0.90 1,17
Másrészt a 8. tábla alapján az is megállapítható, hogy a jövedelemszínvonal emelkedésével viszonylag magas növekedési ütemek mellett a tartós fogyasztási cik- kek vásárlásának és a lakósvásárlásnak jövedelemrugalmassága csökkenő.
N egyes kiadáscsoportok iövedelemrugalmassága
8. tábla
a —— százalékos változás az előző évhez képest, b — jövedelemrugalmasságí együttható.
Jövede-
lemnöve- Tartós Nem tartós
kedés az fogyasvási Lakásvásárlás fogyasztási Szolgáltatások
Év előző év- cikkek cikkek
hez ké—
pest (szá-
zalék) (: b a b a b a b
1950 . 7.7 24.9 3.23 38.4 4.99 2.8 0.36 4.5 0.58
1955 . 6.1 20,0 328 15 0 2.46 4.8 0,79 4.1 0.67
1959 . 4.0 11,7 292 19,1 4.77 4.2 1.05 5,1 1.27
1962 . 4,2 10,7 2,55 6.2 1.48 3.1 0,74 39 0,93
1964 . 7.4 82 1,11 3,3 0.45 4.6 0.62 5.6 0.76
1965 . 6.1 11.7 192 2, 0 0.33 4,6 075 4.6 0.75
1966 . 50 7.6 1.52 —7, 3 —-1.46 4.8 0.96 43 0.86
1973 . 7,1 8.7 122 —9.1 —1.28 3.3 0.46 4.0 0.56
1951 . 2.3 —8,0 -—-3,48 —13,7 —5.96 2 2 O,95 21 13.91
1952 . 2.5 —-2.5 —1,00 —5.2 -2.08 3.6 1.44 1,6 0.64
1954 . 0.9 1.0 1,11 10,1 112 0.7 0,78 2,5 2.78
1957 . 2.1 —O,2 —0,1O —-5,9 -2.81 1.7 0.81 2.6 1.24
1958 . 0,9 —6,7 —7,44 2.2 2.44 1.0 1,11 2.5 2.78
1960 . 1,8 1.4 0,78 —9.1 —-5.1 1.6 * O,89 3.5 194
1961 . 2.7 —4,2 ——1 ,55 —2,7 —-1,00 1,8 0.156 3.8 1,41
. 1974 . —1.4 —7,0 5.0!) —-21 ,1 15,1 —1,7 121 1.7 1.21
1975 . 1.9 —0.5 026 -—7,9 —4.16 1.2 0.63 2,4 1.26
Fenti következtetés még azt is magába foglalhatja, hogy viszonylag alacso—
nyabb jövedelemszínvonalon közepes ütemű (4 százalék körüli) jövedelememelkedés
magasabb ütemű növekedést eredményez a tartós fogyasztási cikkek vásárlásában, mint magasabb jövedelemszínvonalon a közepesnél magasabb ütemű, kb. 5—6 szá- zalékos jövedelemnövekedés. Meg kell jegyeznünk, hogy a lakásvásárlásban eseten- ként magas ütemű jövedelemnövekedés ellenére is csökkenés következik be, vagyis ezekben az években a jövedelemhatás érvényesülését teljesen elnyomják egyéb té- nyezők, mint például 1966—ban az államnak a lakásvásárlás visszaszorítására irá- nyuló pénzügyi politikája. A nem tartós fogyasztási cikkek és szolgáltatások jövede-
lemrugalmassága '! alatti, nincs határozott tendenciájuk.
Viszonylag alacsony ütemű jövedelemnövekedés mellett a tartós fogyasztási cikkek vásárlásában és a lakásvásárlásban jelentős csökkenés következik be egy—
részt éppen az alacsony ütemű jövedelemnövekedés (vagy éppen csökkenés), más- részt egyéb, már korábban vizsgált tényezők hatására. A nem tartós fogyasztási cik- kek jövedelemrugalmassága valamivel magasabb, mint a kedvező években. de ha—
tározott tendenciát most sem olvashatunk ki alakulásukból. A szolgáltatások jöve- delemrugalmassága (: legnagyobb. majdnem rendre 1-nél magasabb. Ez arra utal, hogy a szolgáltatások rendkívül stabil kiadáscsoport, lett légyen bármilyen alacsony
a személyes jövedelem növekedési üteme. vagy akár csökkenjen is az, a szolgáltató-
sok vásárlására fordított kiadások nem, legfeljebb növekedési ütemük csökkent. A vizsgált időszakban a gazdasági visszaesések során az elkölthető személyes jövede- lem lassú emelkedése vagy stagnálása, illetve visszaesése sem tudta megingatni ezt a stabilitást.A FOGYASZTÁS SZERKEZETI VÁLTOZÁSA!
A vizsgált időszak elején, 1947—ben az összfogyasztás legnagyobb hányadát. 502 százalékot a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlása tette ki, ezt követték a szolgál- tatások 33,7, majd a tartós fogyasztási cikkek vásárlása 9.9 és végül a lakásvásárlás 6.1 százalékos hányaddal. (Lásd a 9. táblát.) A fogyasztás szerkezetében 31 év alatt bekövetkezett arányeltolódások ellenére még mindig a nem tartós fogyasztási cikkek
csoportja képviseli a legnagyobb hányadot (40,3%). ezt nagyon megközelíti a szol—
gáltatósok (37.00/0) aránya.
Most ismét emlékeztetek az imputációkat tartalmazó adatok alapján végzett elemzésre. amely szerint a szolgáltatások aránya az időszak végére! már jóval meg- haladta a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlásának arányát, mivel az imputált la- kóshasználat viszonylag magas hányada dinamikus elem volt. A tartós fogyasztási cikkek aránya nagyon dinamikusan 1ó,8 százalékra nőtt, a lakásvásárlás arányában valamelyest csökkenést tapasztalunk.
A tartós fogyasztási cikkek vásárlása arányának jelentős növekedése nem foko—
zatosan következett be, amiben nagy szerepe volt a csoportra jellemző ciklikus moz- gásnak. A tartós fogyasztási cikkek egészének kb. felét kitevő ,.Gépjármű és alkat—
rész" alcsoportban tapasztaljuk (: legjelentősebb arányváltozást nemcsak a főcso- porton. de egyben az egész fogyasztáson belül is.
A nem tartós fogyasztási cikkek vásárlásának közel 20 százalékos aránycsökke- nése fokozatosan ment végbe. Ezen belül is a legnagyobb hányadot kitevő ,.Élelmi—
szer és ital" alcsoport arányának változásában erőteljesen éwényesül az Engel-tör- vény, miszerint a jövedelmszínvonal emelkedésével a kiadások mind kisebb hányadát fordítják élelmiszerekre. A ,.Ruházat és lábbeli" aránya szintén csökkenő tenden—
ciájú. Ez a — jóllehet nem a vizsgált periódus kezdetén. hanem már jóval korábban
meginduló — folyamat nagyon figyelemre méltó. Hiszen arról van itt szó. hogy Marx idejében az újratermelés menetében oly fontos szerepet betöltő ruházati termékek a4 Statisztikai Szemle
610 ' KOVÁCS nom—
XX. század második harmadától kezdve fokozatosan elveszítik ezt a jelentőségüket,
és helyettük a ,.vezető cikk" szerepét a gépkocsi veszi át. Ez nagyán lényeges válto- zás, de ezen túlmenően óriási különbség van e két termékfajtának az újraterme-lésre gyakorolt hatása között is.
A nem tartós fogyasztási cikkekhez tartozik az arányában dinamikusan és vi—
szonylag egyenletesen növekvő ,,Benzin és olaj" alcsoport. Ezek a gépkocsi komple- mentáris termékei, de sem a fogyasztás alakulásában, sem a szerkezet változásá—
ban nem tapasztalunk a gépkocsihoz hasonló ingadozásokat, érthető módon. mert nem a gépkocsi vásárlásához, hanem fenntartásához kapcsolódó termékekről van
szo.
Elenyésző a fűtőolaj és a szén hányada, de ez is erősen csökkenő. az amerikai háztartásokban egyre jobban háttérbe szorítja e két hagyományos fűtőanyagot (: gáz.
Az egyéb nem tartós fogyasztási cikkek aránya növekvő. s 1960—ban már túl- szárnyalta a ruházat arányát.
9. tábla
A személyes fogyasztás szerkezeti változásai
(1972. évi változatlan áras adatok alapján, százalékx
1947. 1950. 1955. 1960. 1965. 1970, 1975. 1977. 1947—
Megnevezés 11977.
evek-
e'vben ben
Személyes fogyasztás . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,G 1000 100,0 700,0 — Tartós fogyasztási cikkek . 9.9 12,5 13,1 11,8 136 139 15,4 'ló,8 69,7
Gépjármű és alkatrész . 3.7 62 6.8 5.7 ó,5 5,8 6.1 7.3 97,3
Bútor és háztartási fel-
szerelés . . 4,6 4.9 4,8 4.4 5.1 5,9 6.8 7.0 522
Egyéb tartós fogyasztási
cikkek . . . . . . 1,ó 1.4 1.6 1.6 1.8 2.2 2,5 2.5 562
Lakásvásárlás . . . 6.1 8.4 7.9 6,7 6.5 5.1 4.5 5,8 ——4,9
Nem tartós fogyasztási cik—
kek . . . . . . . . 502 46,5 46,6 46,8 44,8 44,1 42,1 40.13 —19.7
Élelmiszer . . , . . 29,3 26,3 26.3 26.0 24,0 23, 0 20,8 20,2 ——31.'l
Ruházat . . . . . . 9.5 8,8 8.4 8.2 8.1 7.7 8.4 8.1 ——M,7
Benzin és olaj . . . . 2.2 2.3 2,8 3,2 31 3.5 3.4 32 45.5
Fűtőolaj . . . . . . 1.8 1.5 1,3 1.1 l,0 D,? 0.7 0,7 -—ó1.l
Egyéb . . . . . . . 7,4 7.6 7,7 83 8.6 9.0 8.7 8.1 9.5
Szolgáltatások . . . . . 33,7 32,6 32,4 34,6 352 36,9 379 37,0 9,8
Lakáshasználat . . . 4.9 5.3 5.4 5,8 5,9 6,4 7.0 6,6 34, 7
Lakásfenntartással kap—
csolatos szolgáltatá—
sok . . . . . . . 5,1 52 5.6 6.2 62 6.7 6.9 6,8 33.3
Közlekedés . . . . . 52 4.3 3.8 3.8 3.6 3.7 3.9 3,8 —26,9
Egyéb szolgáltatás . .
18.5 'l7,7 17.4 18,8 19.4 20.1 202 19,9 7,6
Megjegyzés: az egyes alcsoportokra vonatkozó adatok összege —- a kerekítések következtében -— nem min—
den esetben egyezik meg a főcsoport adatával.
A szolgáltatások arányának növekedése nem volt egyenletes. 195549 lényegé—
ben stagnáló arányt figyelhetünk meg, majd ettől kezdve fokozatos emelkedést. A főcsoporton belül arányában legdinamikus'abban növekvő szolgáltatás a lakáshasz—
nálat, még imputáció nélkül is.
A tömegközlekedés használata az egyetlen szolgáltatásféle, amelynek aránya a személyautók egyre nagyobb mértékű elterjedésével mintegy 27 százalékkal csök—
