Lemel, Y.: A háztartások adósságterhei tartós fogyasztási cikkek vásárlásával kapcsolatban

594

n -— a család t időn túli várható élet—

tartama,

A,, : r/1— (1-4— r)—n

faktorral. ami a dollár r kamatláb melletti n évi átváltására szolgál.

A tanulmány egy 1966. évi felvételre épül fésl 5649 család részletes adatait használja

e .

A családok pénzjövedelmében jelentkező különbségek mértéke körzetenként jelentő—

sen változik.

Az egy családra jutó átlagos pénzjövede—

lem 5300 dollárra tehető, ami a családok 56 százalékánál 5000 dollár alatt maradt és va—

lamivel több mint egymillió családnál nem érte el a 2500 dollárt.

Az egy mezőgazdasági családra jutó ma- gas —— az összes család esetében mint—

egy kétszeres —- nettó érték általában ki- egyenlíti a viszonylag alacsony családi pénz—

jövedelmeket.

A két tényező értéke olyan, hogy arányuk a pénzjövedelem emelkedésével csökken. A 2500 dollár alatti pénzjövedelmű családok—

nál a nettó érték ennek 29—szerese. a 25000 dollár feletti pénzjövedelműeknél pedig már csak 8—szorosa. (Az összes családnál más a helyzet, itt a nettó érték/pénzjövedelem arány a pénzjövedelem növekedésével együtt emelkedik.)

A pénziövedelem és a nettó érték együt- tes figyelembevételével meghatározott egy családra jutó jövedelem átlagosan 7600 dol-

lár, a medián értéke 6100 dollár. Az így együttesen meghatározott jövedelem kiegyen- lítettebb. mint a Dénziövedelem alanián ka—

pott kép. Az együttes jövedelem szerinti mea- oszlós igen hasonló a mezőgazdasági és az összes családoknál.

Azoknál a mezőgazdasáai családoknál, ahol a családfő 65 évnél idősebb. rendsze—

rint alacsonyabb (: pénzíövedelem és magas a nettó érték, ezenkivül naavobbak az el—

térések az eavűttesen meahatározott iöve- delmet tekintve is. Az ilyen családoknak minteav 32 százalékánál, az összes mező- áazdasáai családoknak pedig csak 15 száza- lékánál marad 2500 dollár alatt az együt- tes iövedelem.

A mezőgazdasági családoknak az összes családdal való összevetéséből meaállann'tha- tó. hoov a nem mezőaazdasáai családokra a me7őanzdosáaí családokéhoz kénest ma- aas oénziövedelem és alacsony nettó érték jellemző.

Ez a ielenséa azzal maavarázható. hoav (]

mezöanvdasáai termékoroaramok révén ie- lentös állami aénzösszea áramlik (: mezőgaz—

rlnsóai szektorba. amit ott főleg a nettó ér—

ték növelésére forditanak. Társadalmi szem- pontból viszont kívánatosabb volna a mező-

gazdasági családok pénzjövedelmének köz- vetlen támogatása, a nettó érték további nö- velése helyett.

(Ism.: Szász Kálmán)

LEMEL, Y.:

A HAZTARTÁSOK ADÓSSÁGTERHE!

TARTOS FOGYASZTÁSI CIKKEK VÁSÁRLÁSAVAL KAPCSOLATBAN

(L'endettement des ménages pour I'achat de biens durables.) — Economía et Statisfiaue. 1973.

április 3—19 p.

A tartós fogyasztási cikkek vásárlása je- lentős megterhelést jelent egyes háztartások számára. Bizonyos lakosságcsoportok csak úgy tudnak szert tenni ilyen javakra, ha hi—

telt vesznek igénybe.

Ezzel kapcsolatban az INSEE (a francia Ál—

lami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet) A egy 1969 közepén végrehajtott felvétele so- rán azt vizsgálta, hogy Franciaországban a lakosság egyes rétegeibe tartozók milyen mértékben folyamodnak hitelhez ilyen jel-

legű vásárlásaik során. -

A megfigyelés 9000 háztartásra terjedt ki.

ezek közül 7743 válaszolt. A megfigyelési egy- ség a háztartás volt. Egy háztartás adósság—

terheit két számmal jellemezték: egyrészt az 1968. év során törlesztett összeggel, más- részt az 1969. január 1-én fennállt adósság összegével.

Adósnak azt a háztartást tekintették, ame- lyik az 1968. év során adósságot törlesztett.

Ezek alapján elemezték a háztartások adós- ságának mértékét és az adóssággal terhelt háztartások arányát társadalmi. demográfiai és gazdasági vonatkozásban.

A vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy az adósság vállalásában legerősebb a jövedelmi színvonal hatása. Ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy az egészen alacsony jövedelemmel rendelkező háztartá—

sok még hitel igénybevételével sem tudnak vállalkozni nagyértékű cikkek vásárlására. A részletfizetésre történő vásárlás gyakorisága legnagyobb a közepes jövedelműeknél (23 százalék az átlagos 16 százalékkal szem—

ben), ahol a jövedelmi szinvonal a kész- pénzfizetést még nem teszi lehetővé, de azt már megengedi. hogy a háztartások vállal—

ják a részletfizetés terheit. A magas jöve- delműek ritkábban vesznek hitelt igénybe, az adósság átlagos összege viszont itt a leg- magasabb.

Az adósság összege egyébként általában a jövedelem növekedésével közel lineárisan emelkedik, eltekintve az egészen alacsony jövedelműek csoportjától. A részletfizetés ter- he legerősebben a közepes jövedelműeket érinti: az összes háztartásoknak ebbe a ré- tegbe tartozó 30 százaléka a felvétel ada-

STATlSZTlKA! lRODALMl FlGYELÖ 595

tai szerint az adósságok teljes összegének mintegy 40 százalékát viseli.

Úgyszintén erős hatása van az adósságok vállalására a házasságok fennállási idejé—

nek. Azonos jövedelmi színvonalon belül is kiemelkedő arányban szerepelnek az 5 év- nél fiatalabb, ezen belül az 1—2 éves háza—

sok. Az évi 10000—20 000 frank jövedelem—

mel rendelkező háztartásoknál az adósság—

vállalás gyakorisága átlagosan 19 százalék, az 1—2 éves háztartásokban 44, a 20 OOO—- 40 000 frank jövedelműeknél ugyanez 23, il- letve 65 százalék. Ez a jelenség természetes—

nek tekinthető életciklusuk ,,berendezkedő"

jellegét figyelembe véve.

Figyelemre méltó az adósságvállalás vizs—

gálata foglalkozás szerint. Az eddigi elem—

zések azt mutatták, hogy a jövedelmi szin—

vonal erősen befolyásolja a hitelvállalást. Az INSEE számításokat végzett arra vonatkozóan is, hogy hogyan alakulna az adósságvállalás gyakorisága az egyes foglalkozásokra vonat- kozóan, ha a hitelfelvétel csak jövedelmük színvonalától függne. A számított elméleti gyakoriságok és a tényleges gyakoriságok közötti különbség alapján a foglalkozásokat három csoportba lehet osztani: önálló gaz- dák. egyéb vállalkozók, valamint bérből és fizetésből élők. A vizsgálat azt mutatta, hogy ez utóbbiaknál a rendszeres jövedelem biz- tonsága következtében a tényleges gyako- riság esetenként lényegesen nagyobb, mint

amit jövedelmük színvonalát figyelembe véve várni lehetne (például a munkások esetében a tényleges adatok alapján 26 százalék a számitott 18 százalékkal szemben). Az ön-

álló gazdáknál és az egyéb önállóknál a jövedelmek rendszertelensége fékező hatást ,gyakorol a tartós fogyasztási cikkek vásárlá- sával kapcsolatos hitelek alakulására. mind a háztartások, mind a hitelt nyújtók részé- ről. Ez a jelenség különösen az önálló gaz—

dáknál jelentkezik, akik csak fele olyan arányban vesznek fogyasztási hitelt igény—

be, mint az egyéb önállók. holott (: jöve—

delmük alapján a számított elméleti gyako—

riság mindkét csoportnál közel azonos.

A tartós fogyasztási cikkek vásárlására igénybe vett hitelek a háztartások adóssá- gainak csak mintegy 10 százalékát teszik ki, az adósságok jelentősebb része lakásvásár—

lással kapcsolatos. Az ingatlantartozások egyrészt akadályozhatják a háztartásokat újabb terhek vállalásában, másrészt a be—

osztás megszokása, a hitelszerzésben való jártasság, vagy egyszerűen az új lakás be—

rendezésének igénye, éppen hitelvállalásra ösztönöz. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fent említett kétféle adósság közötti kap—

csolat igen laza. A két jelenség teljes füg- getlenségét feltételező számitott gyakorisá—

gok alig térnek el a ténylegesektől.

(lsm.: Nádas Péterné)

KULF'OLDI FOLYÓI RATSZEM LE

BEM!!!

GTA un'ruun

A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA MELLETT MUKUDÓ KUZPONTl STATiSZTlKAi HIVATAL

FOLYÓIRATA 1974. ÉVI 1. SZÁM

Volodarszkii, L.: A kilencedik ötéves terv negyedik esztendeje és a statisztika feladatai.

Novíkov, M.: A termelő állóeszközök kihasználásá- nak gazdasági hatékonysága.

Matiuha, I.: A háztartások költségvetésének repre- zentatív vizsgálata mint az Állami Statisztika Auto- matizált Rendszerének (ASZGSZ) alrendszere.

Zamoszkovszkii, O.: A vetésterület kategóriáinak tartalma és kiszámítása.

Zatov, P.: Titaev körzet számítógépes állomása.

Rahmanov, M.: Aritmetikai műveletek fix ponttal.

Baianov, B. -— Resetnikov, V.: A Kazah SZSZK számitástechnikai hálózatának fejlődése.

1974. ÉVI 2. SZÁM Erősftsük a szocialista versenyt.

Jakovlev, G.: A megyei és városi statisztikai in- formációs központok munkájának fejlesztése.

Gavrilov, V.: A természeti—gazdasági feltételek figyelembevétele a mezőgazdasági termékelemzésne'l.

Liubísev, A.: A nehézipar népgazdasági felhaszná—

lásra szánt termékeinek osztályozása.

Síriaev, I.: A külkereskedelem elemzése

Umanszkii, L.: A Szovjetunió népgazdasága 1972- ben.

Veneckii, I.: A statisztikai megfigyelések köre és a hibaellenőrzés.

Obcsarenko, G.:

jövőjeL

Dubínszkíi, G.: A statisztikai beszámolójelentév sek gépi feldolgozása RlVSZ (GIVSZ) gépeken.

Geínz, P.: A termelő állóeszközök kihasználásának hatékonysága.

Zubcsik, I.: A mezőgazdasági termelés rentabilitá—

sának elemzése. ,

Pillantás a holnapba (Moszkva

Wiadomaéci

statystyczne

A LENGYEL STATlSZTlKAl FÖHlVATAL FOLYOIRATA

1973. ÉVI 12. SZÁM

Zíenkowski, L.: A népgazdasági mérleg jelenlegi és a jövőbeni problémái.

Jatek, I.: Az egyéni parasztgazdaságok néhány struktúramutatója.