GAZDASAGI JOGISMERET...^ A JOG ÁLTALÁNOS TANAINAK, TOVÁBBÁ A MAGÁNJOGNAK, A KÖZJOG-NAK, A KÖZIGAZGATÁSI JOGNAK, A PÉNZÜGYI JOGNAK S A STATISZ-TIKÁNAK VEZÉRFONALA, A GAZDASÁGI ÜGYVITELTAN VÁZLATÁVAL.

Teljes szövegt

(1)

V r .

1914. A m. kir. földmivelésügyi miniszter kiadványai. 13. sz

G A Z D A S A G I J O G I S M E R E T . . . ^

A JOG ÁLTALÁNOS TANAINAK, TOVÁBBÁ A MAGÁNJOGNAK, A KÖZJOG- NAK, A KÖZIGAZGATÁSI JOGNAK, A PÉNZÜGYI JOGNAK S A STATISZ- TIKÁNAK VEZÉRFONALA, A GAZDASÁGI ÜGYVITELTAN VÁZLATÁVAL.

SZEG Dl TUDOMÁNYEGYETEM hétm jaísspüaraanyf Rar Könyvtára

É P

A FÖLDMIVELÉSÜGYI M. KIR. MINISZTER URNÁK 1909. ÉVI 4741. ELN.

SZÁMÚ RENDELETÉVEL A M. KIR. GAZDASÁGI AKADÉMIÁK SZÁMÁRA MEGÁLLAPÍTOTT TANTERV SZERINT IRTA

Dr. EÖTTEVÉNYI NAGY OLIVÉR,

A KASSAI M. KIR. GAZDASÁGI AKADÉMIÁN A JOGI TÁRGYAK ELŐADÁSÁVAL MEGBÍZOTT KIR. JOGAKADÉMIAI RENDES ÉS TUDOMÁNYEGYETEMI MAGÁNTANÁR.

K A S S A , 1914.

FELSŐMAGYARORSZÁG POL. NAPILAP KÖNYVNYOMDÁJA.

(2)
(3)

A m. kír. gazdasági akadémiákon előadott tantár- gyak terjedelmiéről és beosztásáról kimerítő rendelkezése- ket tartalmaz, a m. kir. földmivelésügyi miniszter urnák

Í909. évi 4741. elnöki számú rendelete, mely minden egyes tantárgyra nézve részletesen megállapítja a megvitatandó anyagot. Ez á rendelét a m. kir. gazdasági akadémiák hallgatóinak jogi kiképzéséről is gondoskodik és pontról.- pontra kifejti, hogy minő keretek közt történjék az, szem előtt tartva itt egyrészt a jogtudományi tájékozottságnak azokat az általános kellékeit, amelyek nélkül ma már a magasabb műveltségű egyének egyáltalában nem lehetnek el, másrészt pedig a mezőgazdasági szakképzettség tel- jessé tétele végett a gazdára nézve is nélkülözhetetlen jogi ismereteket. Ebből folyik, hogy az a studium, amelyet a gazdasági jogismeret gyűjtőfogalma alá vonunk össze, meglehetősen széles körből meri ti a maga anyagát, mert hisz pl. a müveit gazdának ismernie kell a maga állampol- gári helyzetét s hazája alkotmányát épugy, mint azokat a részletes jogszabályokat is, amelyek az ő szakmájával szoros összefüggésben lévén, részben a magán-, részben a közigazgatási jog keretébe vágnak. Mindezt az anyagot azonban csak precíze megállapított keretekben szabad

nyajtanunk, kerülve a kérdések kimélyitését, mert nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a feladatunk nem a jogi képzettségre törekvők felvilágosítása, vagyis, hogy azok- nak, akik ezeket a mezőgazdasági jogismereteket meg- szerezni óhajtják, nem az a céljuik, hogy jó jogászokká Igyenek, hanem az, hogy tömören, mintegy dióhéjba szo-

1*

(4)

modern mezőgazdák boldogulni nem tudnának.

"Ez a vezérelv aztán megszabja a mezőgazdasági jog- ismeretekről irt tankönyv módszerét és terjedelmét is. Az előbbinek alapvető elve az, hogy kerülje a komplikált magyarázatokat s igyekezzék a legfontosabb jogi fogal- makat könnyen megérthető alakban feltárni, leszámolva azzal a ténnyel, hogy a gazdasági akadémiai hallgatónak,, bár a jogi tárgyakkal akadémiai pályája utolsó évfolyamá- ban foglalkozik csak, előzetes jogi képzettsége imég sin- csen, de viszont nincs neki arra sem szüksége, hogy szé- leskörű jogi képzettséget szerezzen. Ami pedig a tankönyv terjedelmét illeti, ennek határt szab két körülmény. Az egyik a már többször hivatkozott az a cél, hogy a gazdá- nak a legszükségesebb jogi tudással való felruházása elen- gedhetetlen kellék, a másik pedig a tanterv ama rendélke-' zése, mély szerint a gazdasági jogismeret csak heti két órában adandó elő. Amig-tehát egyrészt arányba kell. állí- tani ennek a tantárgynak az anyagát azokéval, amelyekre nagyobb heti óraszámot szánnak, vagyis, amelyeknek az intenzivebb tárgyalását a tanterv megokoltnak • tartja,."

addig másrészt le kell számolni azzal is, hogy helyes peda- gógiai és didaktikai -szempont szerint egy heti két órában előadott studium anyagából túlságosan sokat nem lehet a .hallgatótól joggal megkövetelni. Módszertani kérdés,

ugyanis az s erre is rá kell mutatnunk, hogy vájjon ¡helyes-e , egy oly terjedelmű tankönyv megírása, amelynek a tudá- sát a hallgatótól meg nem kívánhatjuk s amely legfeljebb a tanárnak szolgálhat vezérfonalul? Véleményem szerint nem, minthogy a tankönyvnek épen az a célja, hogy a tanuló részére szükséges ismereteket adja röviden és:

tömören, de amit nyújt, az annak a tárgynak az ismere- téhez elengedhetetlen legyen.

Mindezeket a szempontokat igyekeztem könyvemben:

szigorúan megtartani s. egyetlen célom, amelyet követ- tem, az volt, hogy. a hivatkozott miniszteri rendeletben:'

(5)

foglalt tanterv utasításának megfelelve, a gazdasági aka- démiai hallgatóknak olyan jogismereti kézikönyvvel szol- gáljak, amelyből megszerezhessék a nekik is nélkülözhe-

tetlen jogi képzettséget. Megjegyzem azonban, hogy az anyag feldolgozásánál bizonyos fokig felmentettnek éret- tem magamat a többször hivatkozott rendelet intézkedései

alól, ott t. i., ahol azóta megváltoztatott törvények s egyéb jogforrások ezt megokolttá tették (pl. a pénzügyi jogban), vagy ott, ahol az anyag kerekdedsége szempontjából némi kiegészítést szükségesnek véltem (pl. a statisztika 'népes-

ségi fejezeténél, mely hazánk megismerésének fontos eleme, de amely a tananyagba nincs felvéve). E csekély eltéréseket nem tekintve^ szorosan ragaszkodtam a kije- lölt határokhoz.

Áz egyes részek irodalmát nem tüntettem fel, mert a munkáim nem célozza az illető tudományág Ikiimíélyitését, • -hanem jó tankönyvül akar szolgálni, amelyben a szerző az

egyes részek irodalmát gondosan tanulmányozta s annak leszűrt igazságait alkalmazta is, azonban az olvasót mo- nografikus részletességgel tájékoztatni nem kivánja. Ép azért hangsúlyozni óhajtom, hogy minden egyes résznél az odavágó és közkézen forgó müveknek felhasználását elengedhetetlennek tartottam s itt ugy a tankönyveket, mint a jelesebb monográfiákat is állandóan figyelembe vettem, de emellett a törvények, rendeletek s egyéb jog- források anyagát is feldolgoztam s általában igyekeztem minden kérdésről egyöntetű s lehetőleg a saját tudomá- nyos felfogásomat is visszatükröztető képet festeni.

A munka rendszerében, illetve beosztásában a több- ször emiitett tantervi csoportosítás rendelkezéseit követ- tem s annak megfelelőleg tárgyalom először a magán-, aztán a köz-, majd a közigazgatási s ezután a pénzügyi jogot, amihez csatlakozik egy önálló részben a statisztika ama főbb adatainak az ismertetése, amelyek a müveit gazda s i m á r a nélkülözhetetlenek. Itt rá kell különben mutatnom arra, hogy a statisztika — bár nem tartozik a jogi tárgyak közé — azért talált e tankönyv keretében feldolgozásra,

(6)

mert az ifjúság jog- és államtudományi ¡kiképzésénél az az aránylag szűkre szabott anyag, amit a statisztikából kell tudnia, ekként volt a legkönnyebben előadható, mig a közgazdaságtan nagy és fontos anyaga önálló stúdium- nak volt fentartható. Munkám befejezéséül végül a gya- korlati gazda által is megszerkeszthető legszükségesebb okirati és beadványi mintákat, valamint a telekkönyv lap- jait állítottam össze, melyek módot nyújtanak arra, hogy azokban az esetekben, amidőn ügyvédi közbenjárás nél- kül is elkészíthető valamely jogi vonatkozású iromány, a gazdát az ehhez szükséges információval is ellássuk.

Kassa, 1914. évi március hóban.

A szerző.

(7)

1. §. A jog fogalma és felosztása.

Amint az emberi társadalom annyira fejlődött, hogy a megengedett és' meg nem engedett cselekmények szabá- lyozása szükségessé vált, megszületett a jog. Valószínű ugyanis, hogy az ember aránylag csak rövid ideig élt egy- magában, elhagyatva. Az önfentartás ösztöne arra utalta őt, hogy keresse a sorsának osztályosaival való együtt- működést, mert hiszen többen együtt könnyebben meg tudtak küzdeni a megélhetés nehézségeivel, jobban meg tudták vivni a harcukat az elemek s az 'őket érhető vad- állati támadások ellen. Amint aztán kisebb emberi csopor- tok, vagyis kezdetleges társadalmak keletkeztek, elkerül- hetetlenné vált az is, hogy bizonyos egyöntetűség uralkod- jék azok soraiban, hogy meghatározzák, kinek a paran- csait teljesitik, kit illet a rendelkezés joga, mi szabad és mi tilos, mert lehetetlen, hogy egy még oly primitív és cse- kély emberi csoport is sikerrel működjék, ha bizonyos nor- mák nem szabályozzák a ténykedését, amelyeknek aztán van elegéndő erejük is az érvényesülésre, vagyis az a tekintély, amely azokat létrehozta, elég erős is a megvaló- sításukra, a végrehajtásukra.

A jog tehát, tárgyilagos értelemben, égy erkölcsi ala- pon nyugvó parancs, mely megszabja a megengedett és a tiltott cselekmények körét. Amikor pl. tulajdonjogról beszélünk, azt a mai társadalmi szervezetben elfogadott s mindenkit kötelező parancsot, normát értjük alatta, mely szerint azzal a dologgal, ami a mienk, egyedül nekünk van hatalmunk rendelkezni, az affeletti korlátlan uralmat egye-

(8)

dül nekünk van módunkban gyakorolni. De hogy ez jogi normává legyen, annak előfeltétele, hogy létezzék egy hatalmi szervezet, mely érvényt tudjon szerezni a parancs- nak. Ilyen orgánum ma első sorban az állam s igy a jog megteremtésének ma ez a legelőkelőbb tényezője. Azonban létrehozhat jogot más.hatalmi szervezet, tehát az államinál alacsonyabb rendű erő is, pl. az egyház és látjuk is, hogy nemcsak az állam alkot jogszabályt, ihanem az egyház is, de azzal a feltétellel, hogy az utóbbinak a parancsa az előbbiérvel nem ellenkezik, mert az uralkodó társadalom az állam, ez tehát meg nem engedheti, hogy olyan jogszabá- lyok keletkezzenek, amelyek az ő akaratával ellentétes álláspontot fpglalnak el. Elképzelhető továbbá az .is, hogy fokozatosan mindig alárendeltebb társadalmak teremtse- nek az emiitett korlátok közt jogi normákat. így pl. Ma- gyarországban, alkotmányunk szeriint, jogteremtő ténye- zők a törvényhatóságok és a községek is, tehát ezeknek is hatalmukban áll jogi normákat létrehozni, de magától ér-tődőleg. csak azzal a feltétellel, hogy azok az állam jogá- val nern ellenkeznek, sőt a hatáskörük .területileg is korlá- tolva van, amennyiben az általuk teremtett jogforrások csak az illető törvényhatóságban, vagy községben érvé- nyesek; ezek az úgynevezett szabályrendeletek.

Amint az emberi társadalmak tökéletesednek, igé- nyeik s feladataik differenciálódnak, természetes, hogy többféle lesz az a szabályozandó életviszony is, amelyre jogi normákat kell teremteni. A primitív társadalomiban még csupán ezt kell meghatározni, hogy mi tilos s ennek elkövetőjét büntetéssel kell sújtani, de ¡már a fejlettebb tár- sadalomban kifejlődnek a magánjogi elvek is, az egyéni tulajdon, a birtok, a csere s a többi jogviszony. A büntető- jogi szabályokhoz járulnak a magánjogiak, majd idővel, az állami. alakulatok megszületésével, a közjog normái is kialakulnak, meghatározzák az állam jogi helyzetét, az egyénnek az államhoz való jogviszonyát stb., szóval a jogszabályok mind több oldaluakiká lesznek. Az egyes ágazatok szerint létrejönnek a különféle jogrendszerek.

(9)

"Napjainkban pl. már azt látjuk, ¡hogy az alapvető elkülön- zéseken, a büntető-, a magán- és a közjogon kivül egész sereg egyéb jogrendszer is létrejött, 'mint pl. a közigaz- gatási, a nemzetközi, a váltó-, a kereskedelmi vagy a per- j o g . Mindezek ma már külön-külön studiumok s azt tapasz- taljuk, .hogy minél inkább fejlődik egy tudomány, annál több részre oszlik, annál több önálló studium keletkezik abból. Példát ad erre a pénzügyi jog, mely nem régen még .a közigazgatási jognak volt egy fejezete, de idővel annyira megbővíilt az anyaga s oly önálló fejlődési irányba terelő- dött, hogy kivált az előbbinek a köréből s önmagában lett .a tudományok egyik ága.

Tudva ezt, ¡mégis az összes jogokat két- nagy cso- portra lehet osztani és pedig a köz- és a magánjogok cso- portjára. Amabba azok a jogok tartoznak, amelyek fciváló- lag a köznek, tehát az általános érdekű és hivatása szer- vezeteknek, testületeknek a jogát s az embernek hozzájuk való viszonyát taglalják,«emebbe pedig azok, amelyek az.

egyénnel, annak a jogviszonyaival foglalkoznak. Egy hí res római jogtudós, Ulpianus, azt mondta, hogy publicum jus

•est, quod ad statum rei publicae speetat, privatum, quod ad

• singulorum utilitatem pertinet, vagyis, hogy közjog az, a mely az állam ügyeivel foglalkozik, magánjog pedig az, amely az' egyesek érdekeit -tekinti s nagy általánosságban . még ma is elfogadhatjuk ezt a meghatározást, ¡mert tény leg, a közjogok az állam (illetőleg az államnak bár aláren- . delt, de mégis közérdekű testületek, vagy orgánumok, pl. a

községek) jogi helyzetét szabják meg, mig a magánjogok az egyén életkörülményeit, a dolgokhoz s más egyénékhez való jogviszonyát határozzák meg.

A gazdasági jogismerét körében tárgyalandó jogi tárgyak közül a magánjogok keretébe tartozik a szoros értelemben vett magánjog, mig a közjogok körébe a szoros

•értelemben vett közjog (tulajdoniképen állam-, vagy alkot- mányjog), azután a közigazgatási és .a pénzügyi jog.

"Ezeknek a jogi tárgyaknak a részletes fejtegetésénél majd

"látni is fogjuk azt a tételt, hogy a magánjogi csoportba

(10)

tartozók mindig az egyén jogviszonyaival foglalkoznak, mig a közjogok az állam különféle szempontból felfogott helyzetét, s a polgárokhoz való viszonyát tárják elénk.

Megjegyezzük végül, hogy a jognak most vázolt tárgyi (objektiv) fogalma 'mellett szokás beszélni annak alanyi (szubjektív) értelméről is. Ez utóbbi alatt az. egyén- nek azt a képességét, lehetőségét értjük, mely szerint valamely hatalmat gyakorolhat, valamely joggal élhet.

Blőbb tehát meg kell lenni a tárgyi jognak, azután lehet vele alanyilag élni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a.

tárgyi jognak formálisnak, vagyis szabályozottnak kell lennie, sőt akárminő joggal is élhet az egyén, habár az.

nincs is rendszerbe foglalva, de fennállása kétségtelen.,

2. §. A jogforrások általában.

Kétféle jogforrást ismerünk: a belsőt és a külsőt..

Belső jogforrásnak azt a képességet, vagy azt az organiz- must nevezzük, amely jogszabályt alkothat, belső jogfor- rás tehát pl. a törvényhozó hatalom, vagyis a király és a nemzet együttes, törvényalkotásra irányuló akarata. Ezzel szemben külső jogforrásnak mondjuk azt a külső alakot,, amelyben a jogforrást alkotó tényező akarata kifejezést:

nyer, eszerint tehát külső jogforrás pl. a törvény.

A külső jogforrások is kétfélék: írottak és nem Írot- tak. A kettő közti különbség abbian áll, hogy az irott jog-, forrás csak jogalkotásra alkalmas tényezőtől .eredhet és tényleg írásba van foglalva, míg a nem irott jogforrás vagy egyáltalában nincs megírva, vagy pedig ha meg is- van, azonban nem jogalkotó tényezőtől eredt. Az irott.

jogforrásra klasszikus példát ad a törvény, a nem Írottra- a szokásjog. Hogy azonban egy, bár megirt, de még sem az. irott források kategóriájába sorozott jogforrásról ís megemlékezzünk, ¡hivatkozunk Werbőczy Hármasköny- vére, (melyről külön is szólunk, azonban)., mely, mint- hogy nem jogalkotó tényezőtől eredt, mert egy ma--

(11)

gánegyénnek ilyen hatalma nincs, a nem' irott források közé szokott számíttatni.

írott jogforrásaink a következők: a) a törvény, b) a királyi privilégium, c) a kormányrendelet, d) az önkor- mányzati testületek által alkotott szabályrendelet, e) az államszerződés, f ) az országgyűlés két házának a ház- szabályai. Nem irott jogforrások pedig a következők: a) a szokásjog, b) Werbőczy Hármaskönyve, c) a biród gya- korlat, d) az ideiglenes törvénykezési szabályok. Akár az irott, akár a nem irott jogforrások is vagy általános érvé- nyűek, tehát az egész országban hatályosak, amilyen pk a törvény, vagy pedig az érvényességük csak szűkebb terü- leten áll fenn, amilyen pl. a helyhatósági szabályrendelet.

3. §. Az irott jogforrások.

A törvény. Törvénynek nevezzük a szabályosan ösz- szehiivott, ilyen jogforrás hozatalára hivatott testület, vagyis az országgyűlés által szabályszerűen kifejezésre juttatott államakaratot, melyet a koronás király szentesi- tett és kihirdetett. Alkotmányunk szerint ügyanis törvény- alkotásra csak az országgyűlés és a király együttesen van hivatva, sőt mindkét tényezőre nézve bizonyos korlátozá- sokat is - előír az alkotmány, igy pl. az országgyűlésnek szabályosan összehiva, a ¡királynak pedig megkoronázott- nak kell lennie. A nemzet az országgyűlés utján vesz részt a törvényalkotásban, amely pedig két, egymástól függet- len testületre oszlik, t. i. a képviselőházra és a főrendi- házra. Az, amjit ez a két testület egybehangzóan elhatá- roz, országos határozatnak neveztetik. A király szentesí- tése abban áll, hogy az -országos határozatot bizonyos ünnepélyes bevezető szavakkal és befejező záradékkal látja el, aláirja és a pecsétjét ráteszi. A törvényt azonkivüT aláirja — ellenjegyzi — a miniszterelnök (esetleg vala- mely más, Budapesten székelő magyar miniszter/) is, aki ezáltal az alkotmányos felelősséget magára vállalja, mint- hogy a király személye szent és felelősségre nem vonható.

(12)

A kihirdetés végül abban áll, hogy a szentesitett törvényt a minisztérium az Országos Törvénytárban közzéteszi

•{megjelenik azonkívül a törvény a Budapesti Közlöny- ben is) és a Törvénytár egy-egy füzetét minden törvény- hatóságnak (vármegyének és törvényhatósági jogú város- nak) megküldi, mely ,azt legközelebbi közgyűlésén beje- lenti. Minden minisztériumnak van azonkívül hivatalos köz- lönye (a földmiivelésügyinek pl. ez a címe: Földmivelés-

~ügyi Értesítő) s az illető szakba vágó törvényeket itt is

•szokták publikálni. Azokat a törvényeket, amelyek hatá- lya Horvát-Szlavonországna is kiterjed, horvátul is

"kiadják.

b) A királyi privilégium bizonyos szabadságoknak vagy mentességeknek a király által ünnepélyes alakban történt megerősítése. Élvezhetik akár egyesek, akár tes- tületek. Privilégium' p i a nemesség, melyet a királyv külön nemességi okiratban, vagyis királyi szabadalomban biz- tosit. A privilégiumnak nem szabad mások jogát sértenie és csak koronázott király adhatja azt ki. A privilégiumot

;is ellenjegyzi egy miniszter, még pedig az őfelsége sze- mélye körüli.

c) A kormányrendelet. Rendeletnek mondjuk álta- lában valamely intézkedési joggal biró hatóságnak irás-

"belileg kifejezett akiaratkijélentését, .melynek kétféle célja lehet: vagy jogszabályalkotás, vagy egy konkrét ügyben való intézkedés. Jogforrás jellege csak az elsőnek van. A

"kormányrendelet a törvénnyel nem ellenkezhetik, külön- ben érvénytelen. A kibocsátó szerint kétféle kormányren- deletet ismerünk: királyi és miniszteri rendeletet, mint- hogy a kormányzás joga alkotmányunk értelmében a

"királyt illeti meg, de gyakorolhatja ő ezt miniszterei utján Is, tehát rendeletkibocsátási joga ugy a királynak (termé-

•szetesen miniszteri ellenjegyzéssel), mint a miniszternek is van. Aszerint, hogy milyen a rendeletek tartalma, három csoportot különböztetünk meg: van végrehajtási rendelet,

"(amelynek a célja valamely törvény alkalmazási módo- zatainak a körülírása), aztán törvénypótló rendelet (midőn

(13)

valamely kérdésről nincs törvény és ehelyett rendelet- intézkedik a íenforgó kérdésről) s végül van szükségren- delet, (melynek az a lényege, hogyha az államot végszük-.

ség fenyegeti s a törvényhozó hatalom nem intézkedhetik,, ily uton történik az államhatalom akaratnyi 1 vánitása-) A.

fontosabb kormányrendeleteket a minisztérium a Magyar- országi Rendeletek Tárában szokta közzétenni, azonkivül".

pedig megjelennek ezek az egyes minisztériumok fentebb emiitett hivatalos közlönyeiben is.

d) A szabályrendelet. Önkormányzati testületek- nek mondjuk azokat a közjogi szerveket, amelyek saját, területükön és saját, tagjaikra nézve kötelező jogszabá- lyokat alkothatnak. Ilyen testület, illetőleg szervezet nálunk kettő van: a törvényhatóság és a község. Törvényható-.- sági joggal van' felruházva minden magyar vármegye,, továbbá azok a városok, melyeket a törvény ilyemeküL megjeiöl, község pedig háromféle van: a kisközség, a n a g y - község é s . a rendezett tanács.u város. Mindezek szabály- rendeleteket hozhatnak, amelyeknek azonban korlátjuk az, hogy sem a törvénnyel, sem a kormányrendelettel n e m ellenkezhetnek. A helyhatósági szabályrendeletekre k ü l ö - nösen valamely törvény végrehajtásánál van szükség, mely a különböző vidékek szerint egymástól elütő módozatokat:

kiván. Egy állategészségügyi törvény végrehajtásának részletes intézkedéseit pl. egy-egy vármegyei szabályren- delertártalmazza. A szabályrendeletet a törvényhatósági,, illetve a községi közgyűlés hozza s amazt ,a- miniszter,, emezt a vármegyei törvényhatóság erősiti meg.

e). Az államszerződések is -a jogforrások közé tartoz- nak, mert a köz- és magánjogi érdekek, valamint a gaz- dasági viszonyok egyöntetű szabályozása végett gyakran köt a magyar állam idegen államokkal szerződést s ezek- ben természetesen oly kérdések is rendezést nyerhetnek,.'

amelyek a jog különféle területére tartoznak s a szerző- dések igy aztán jogforrásokká lesznek. Példát adhat erre- az, midőn a német birodalommal vám- és kereskedelmi:- szerződést kötünk, melyben kölcsönösen megállapodunk.

(14)

arra nézve, hogy egymás áruival szemben milyen gazda- sági politikát fogunk követni, tehát hogy pl. minő feltéte- lekkel bocsátunk be szarvasmarhát a mi területünkre,

vagy miként biztosítjuk a kivitelét a magunk számára?

f) Az országgyűlés két házának a házszabályai köz- jogi jogforrást képeznek, mert ezek irják körül a törvény

miként való megalkotásának a módját, amelytől ha eltér- nek, alkotmányos értelemben vett törvény létre nem jöhet.

Minthgy pedig a törvény létrejöveteli módja fontos alkot- mánybiztositék, a ' képviselőháznak és a főrendiháznak a tanácskozási rendjét s határozatainak a meghozatali mód- ját körülíró szabályokat — melyeket az illető házak ön-

állóan szabnak meg — szintén jogforrásnak szoktuk

tekinteni. ; I f i

4. §. A nem irott jogforrások.

a) A szokásjog. Ez a legfontosabb a nem irott jog- források közt, mert Magyarországban a jog minden terü- letén még ma is sok tekintetben a szokásjog uralkodik. A szokásjog annyira fontos és oly feltétlen érvénnyel bir, hogy a kir. birák, mikor hivatali esküt tesznek, meges- küsznek arra, hogy nemcsak a törvényt, hanem a szokás- jogot is követni és alkalmazni fogják, sőt még a király

is, a koronázási esküben és az ekkor kiadott hitlevélben fogadalmat tesz a szokásjog megtartására. Mi tehát a szo- kásjog? Erre a legkönnyebben akként felelhetünk meg, ha annak létrejöveteli módját tesszük vizsgálódás tárgyává.

Minden jogviszonyra ugyanis, az élet sokféle változatában, nem lehet irott jogszabályt hozni és mindig merülnek fel

•olyan kérdések, amelyek a szabályozást nélkülözik. Ha már most ily ügyek gyakrabban fordulnak elő s a közmeg- győzödés, illetve a határozatra jogosított tényezők állan- dóan azonos elvek szerint oldják azokat meg, akkor létre- jön ekként a szokásjog. Olyan állandó gyakorlat tehát ez, amely egy nemzet jogi meggyőződésén alapul. Minálunk

(15)

ugy a niagán-, mint a ¡közjog igen sok intézménye szokás- jogon alapul s az első, aki ezeket a szokásjogi szabályokat összegyűjtötte, Werbőczy István volt, a XVI. század ele-

jén, de azóta, is folyton szaporodik a szokásjogilag kiala- kult jogszabályok összege, mert minden oly problémára nézve, amelyet törvény vagy általában irott jogforrás nem szabályoz, kialakul egy bizonyos szokásjog. Az állandóan elismert felfogás szerint háromféle szokásjogot különböz- tetnek meg: törvénypótló az, amely az irott jogforrás he- lyett ad jogszabályt, ez a legfontosabb hivatása a szokás- jognak; törvénymagyarázó, amely valamely törvény hiányos rendelkezéseinek a kiegészítését tűzi ki célul;

végül van még törvényrofitó szokásjog is, amidőn vala- mely kérdésre nézve van ugyan törvény, de hoszabb időn keresztül azt nem alkalmazták, feledésbe ment s igy aztán helyébe a szokásjog lépett. Van általános és részszerü szokásjog; amaz az ország egész területén érvényes, emez pedig annak csak egy részén.

b); V/erbőczy Hármaskönyve. A XV. század végéig majdnem kizárólag csak szokásjogilag fejlődött a magyar jog. Ekkor azonban törvényileg elrendelték, hogy a szo- kásjogilag kialakult, érvényes jogot foglalják össze egy- séges jogkönyvbe. Ezt a munkát Werbőczy István királyi itélőmesterre bizták, aki ennek meg is felelt s a szokás- jogot az akkor nagy szerepet játszó római és kánonjog segítségül hívásával feldolgozva, elkészítette három részre osztott munkáját, mely innen kapta aztán a nevét is. A könyv teljes cime a következő volt: Tripartitum opus juris consuetudinarii inclytae regni Hungáriáé. Az országgyű- lés el is fogadta az elaborátumot, de királyi szentesítése és kihirdetése a közbejött zavaros idők miatt elmaradt, sőt az sincs kizárva, hogy a főurák akadályozták meg azt, mert a Hármaskönyv a köznemesség jogait nagyon eré- lyesen védte. Werbőczy azonban ennek ellenére 1517-béri Bécsben kinyomatta a munkáját s azóta ez, minthogy a jog minden területéről való alapos fejtegetéseket tartalmazott, mindjobban elterjedt, századokon keresztül összes jogá-

(16)

szaink valóságos kincsesháza volt, sőt egyes részei még:

rna is érvényesek.

c) A birói gyakorlat fogalma alá a nem irott jogfor- rásoknak azt a kategóriáját soroljuk, amely ugyan — épugy, mint a Hármaskönyv — tulaj donképen meg van.

irva, de minthgy nem jogforrás alkotására alkalmas, tényező teremtette meg, nem is sorolják az irott jogforrá- sok közé. A birói gyakorlat ugyanis akként keletkezik,, hogy a bíróság elé egy jogeset kerül, melyre nézve törvé- nyes szabályozás nincs. A bíróság köteles most már a k é r - désben állást foglalni s ha ugyanazon kérdésre nézve állan- dóan azonos gyakorlatot folytat, akkor igy kifejlődik egy bizonyos birói szokásjog, melynek tekintélyt ad az a tes-

tület, amelytől eredt. A biróság nincs hivatva a jogszabály- alkotásra, csupán alkalmazására, tehát nem is teremthet irott jogforrást, de mivel a felvetett kérdésre az ő állandó' gyakorlata a döntő, igy a legfontosabb jogforrások egyi- két szolgáltatja. Ha már most a különféle bíróságok gya- korlata* ugyanabban a kérdésiben egymástól elütő, akkor a felsőbb biróság állapítja meg a követendő elveket. Erre joguk van nálunk a királyi ítélőtábláknak, ha pedig ezek is ellentétbe kerülnének egymással, a m. kir. Kúriának. Ezt.:

a döntés utján kimondott, elvi jelentőségű-birói határoza- tot birói döntvénynek nevezzük. • _ -

d) . A z ideiglenes törvénykezési szabályok akként jöt- tek létre, hogy mikor az 1849-től 1860-ig Magyarország- ban uralkodott osztrák abszolutizmus megszűnt, minthogy;

ez csak az osztrák törvényeket alkalmazta, szükségessé vált,- hogy megállapítsák az ezentúl érvényessé váló m a g y a r jognak a szabályait. 1848-ban azonban egész jogrendsze- rünk nagy átalakuláson ment keresztül, a régi nemesi elő- jogok helyébe a jogegyenlőség tépett s ennek a részleteit kiépíteni a közbejött szabadságharc miatt nem volt idő..

Szükségessé vált tehát, hogy hirtelen hozzanak létre egy- olyan jogkönyvet, mely legalább a legfontosabb jogelveket foglalja magában és erre volt hivatva a királyi meghívásra az országbíró elnöklete alatt összeült s tekintélyes jogtudó-

(17)

sokból álló országbírói értekezlet, amelynek a határozatait ugy a képviselőház, mint a főrendiház is 1861. nyarán ideiglenes kisegítő jogforrásként ismerte el, a király meg- erősítette, legfelsőbb bíróságunk pedig azóta állandóan alkalmazza, aminek következtében egész jogéletünkben is kötelező erővel birt. Ezeket az ideiglenes törvénykezési szabályokat, amelyek megteremtése óta tehát már több, mint félszáz év mult el, minthogy az akkor szabályozott kérdések egy részére nézve még ma sincs törvényes sza- bályozás, jogforrásnak, még pedig nem irott jogforrásnak tekintjük, ¡minthogy a z a tényéző, amely létrehozta (egy ad hoc összehívott értekezlet) jogforrásalkotó hatalom- mal tulaj donképen nem birt.

2

(18)

Magánjog.

ELSŐ FEJEZET.

Általános tanok.

5. §. A magánjog alanya és tárgya.

Ha ismerjük most már a jog lényegét és általános felosztását, akkor megérthetjük a magánjog alanyát és tárgyát is. A magánjog ugyanis általában az ember ma- gánérdekű viszonyainak a szabályozására szolgál, alanya- tehát az ember, a legkülönfélébb jogi érdekű vonatkozá- saiban, mig tárgya mindaz a jogviszony, ami az ember életviszonyaiból, körülményeiből kialakul s ami felett ala- nyi jog gyakorolható. Az embernek azt a módját, lehető- ségét, hogy cselekednie, alkotnia szabad, hogy bizonyos életviszonyok közt bizonyos szabadsággal határozza meg cselekvéseit, alanyi jognak nevezzük (latinul ez a facultas agendi, vagyis a cselekvési képesség), mig az ember által a különböző életviszonyokra vonatkozólag létrejött sza- bályok a tárgyi jognak (norma agendi, tehát a cselekvés szabályainak) neveztetnek. A magánjog alanya az ember, akit ebben a minőségében igy nevezünk: jogalany, mig minden oly dolgot, melyre az általa létrehozott jogszabály vonatkozik, ekként jelölünk .meg: jogtárgy. Amig a~ jog- alany a jogokat élvezi, addig a jogtárgy arra van hivatva, hogy ámazt szolgálja. A jogalany nem mindig él is az őt illető jogokkal, de ha megteszi, akkor joggyakorlásról

(19)

teszélünk. A jogalanynak az a sajátsága, hogy az vala- milyen jogviszonyban állhat, vagyis más személlyel, vagy dologgal szemben valaminő jogosultságra felhatalmazott, illetőleg kötelezettségre szorítható lehet. így pl. ha valaki a házát eladja, akikor a vevővel oly jogviszonyba kerül, melynél fogva attól a vételárat követelni jogosított, de egy- úttal az.ingatlant átadni köteles. Jogintézménynek mond- juk. végül azoknak a jogszabályoknak az összegét, ame- lyek egy-egy jogviszonyra vonatkoznak (ilyen pl. a zálog- jog intézménye.)

A magánjog nemcsak a személyek egymásközti, magán érdekű viszonyát szabályozza, hanem vizsgálódá-

sai keretébe vonja a dolgokat is, töhát a külső világnak azokat a részeit, amelyek erriberi uralom alá hajthatók.

Minthogy továbbá az emberek egymásközt, vagy pedig a dolgokkal szemben a.jog szabályai által valaminő hely- zetbe állittátnak, igy bizonyos viszony jön létre köztük, melyet jogi vonatkozásában jogviszonynak mondunk. Ez utóbbinak tehát alapja a jog, mint önálló alkotás. Mind- ezek figyelembe vételével a magánjog igy oszlik fel: 1. az emberről, vagyis a személyről szóló fejezet (a római jog szerint ez a rész szól de personis), aztán 2. a dolgokról szóló (de rebus) s végül 3. a személyek közt, vagy a sze- mélyek és dolgok közt létrejövő ügyletekről, vagyis jog- viszonyokról (de actionibus) tárgyaló rész. Ezzel szemben a magánjog modern felosztása, a tudományos rendszerbe foglalás mai állása szerint, öt fejezetet különböztet meg és pedig 1. a személyi jogot, 2. a dologi jogot, 3. a kötelmi jogot, 4. a családi jogot és 5. az öröklési jogot. Mindezek- ről különben alább külön-külön lesz szó.

6. §. A személyek.

A személyek kiéit faját különböztetjük meg: az egyik a természetes, a másik a jogi személy. Természetes sze- mély

az, akit a természet tett azzá, tehát az ember, mig jogi személynek az olyan emberi csoportot, vagy pedig vagyoni egyesülést mondjuk, amely jogilag van szervezve

*2

(20)

s valósággal olyan jogkört gyakorol, mint egy természetes személy. így pl. a községet jogi személynek tekintjük, mert bár sok ember egyeteméből áll, mégis együttesen képvisel, egy személyiséget, amennyiben a község tulajdona nem a z egyes községi tagoké, a község jogai nem a lakosok egyéni, jogai, hanem egy ezektől különálló egyedéi, azok össze-

ségéi. Épigy ba egy vagyont bizonyos célra rendelnek, a.

mire példát ad az, amidőn alapítványt létesítenek, ez a vagyonösszeség époly jogosítványok alanya lehet, mint a z ember, mert pl. ha kamatokkal növekszik a vagyon állaga,, azáltal maga a vagyon nő, ha pedig veszteségek által csökken az, akkor maga az alapítvány lesz kisebb.

A természetes személy a születéssel kezdődik, még.

pedig akkor, ha a gyermek élve jött a világra. Azonban a már megfogant méhmagzatnak is vaunk jogai, jelesen, h a élve születik, olybá veendő, mintha megfogamzásátót kezdve már élt volna, aminek különösen az öröklési jog.

szempontjából van jelentősége. Ami a fogamzás időpontját, tehát biznyos jogok kezdetének a meghatározását illeti, állandó joggyakorlatunk a születés napját megelőző 181—

300. napok közti időt tekinti ennek. A természetes személy az elhalálozással ér véget, tehát jogilag is a fizikai halál szünteti meg a természetes személyt. Ugy a születést, mint.

a halálozást adott esetben az, aki abból valamely jogot származtat, hiteles anyakönyvi kivonattal igazolja, ha pedig ez hiányzik, akkor per utján egyéb szabályszerű bizonyitékkal (pl. tanuk stbj) lehet a tényeket bizonyítani.

Az elhalálozás vélelmének a megállapítására szolgál' egyébként a holtnaknyilvánitás is, ¡ami abban áh, hogy 1. h a valiakinek a. születésétől már hetven év eltelt s tartózkodási helye öt éve ismeretlen, vagy 2. ha születésétől harminc év telt el és tartózkodási helye tiz esztendeje ismeretlen, vagy végül 3. ha .háborúban vett részt, vagy egy- általában valahol életveszélyben forgott s ezóta már három év telt el: az illetőt az a törvényszék, amelynek a területén utoljára lakott, az érdekeltek kérelmére, szabály- szerű bizonyítási eljárás után holttá nyilváníthatja, ami

(21)

rugyan nem állapítja meg azt, hogy az illető tényleg elhalt .legyen, de vágyon- és öröklési jogi szempontból azt a vé- leLmet állítja fel, hogy meghalt, tehát pl. vagyonát a hozzá- tartozói öröklik. A holtnaknyilvánitás nem1 zárja ki végül

•azt sem, hogy valakinek a tényleges halála is per utján bizonyittassék az esetben is, ha ez anyakönyvi kivonattal nem igazolható.

A természetes személy nem mind egyforma jogi tekintetben sem, mert a különböző egyéni tulajdonságok más és más jogi helyzetbe állítják őt. így különbséget teszünk a személyek közt: 1. a nem tekintetében, mert a férfi és a nő nem foglalnak el állandóan azonos jogi hely- zetet; a család pl. a férfi nevét viseli, a nő csak mint özvegy, vagy mint természetes anya viselhet gyermeke felett gyámságot stb. 2. A kor szempontjából megkülön- böztetünk nagykorú és kiskorú személyeket. Nagykorúvá lesz az egyén 24. életévének a betöltésével, vagy pedig a nő a férjhez menetele által, azonban az illetékes gyámha- tóság (árvaszék) is nagykorúvá nyilváníthatja a kiskorút, ha az 18. évét befejezte és ügyei önálló vitelére és ellátás sára elegendő érettséggel bir. A nagykorú egyén, teljesen cselekvőképes, vagyis* mindennemű jogügylet ellátására jogosult, míg a ¡kiskorú ténykedésének a kiegészítéséhez

szükséges a gyám, vagy az árvaszék jóváhagyása is, ille- tőleg a kiskorú helyett az esetek túlnyomó többségében a gyám jár el. Vannak azonban a kiskorúságnak is egyes korhatárai, amelyek bizonyos tekintetben önállóvá teszik a kiskorút. így a 12. életévét már betöltött egyén — ha ele-

gendő értelmi fejlettsége Van — büntetőjogilag, az általa elkövetett tiltott cselekményért, felelősségre vonható, úgy- szintén a 12 éves egyén már végrendeletet is tehet a kir.

közjegyző előtt; azután a férfi 18, a nő 16 éves koránák betöltésével — ha törvénye'; képviselője ebbe beleegyezik '— házasságra léphet stb. A kor tekintetében jelentősége van a cselekvőképességnek is, ami azt jelenti, mikor valaki .teljesen önálló, továbbá a jogképességnek, amikor jogok

alanya lehet ugyan, de ez másnak a közbenjárását is félté-

(22)

telezi. Cselekvőképes a 24. évét meghaladott,' önálló ember, mig egy kiskorú csak jogképes. 3. Az egészségi állapot szempontjából szerepet játszik a természetes személynél az, hogy valaki akár testileg, akár szellemileg teljesen hibátlan-e, vagy sem? Mindkettőnél a betegség a személy jogképességét csökkentheti, igy pl. a gyengeelméjüeket gondnokság alá helyezik, ¡mert saját ügyeik vitelére ele- gendő képességgel nem birnak. Ugyanez történhetik a testi betegség esetén is, pl. ha valaki elveszti a szemevilágát s emiatt cselekvési szabadsága korlátozást szenved. 4. A rokoni köteléknek is szerepe van, mert pl. a házassági jog a közeli rokonok házasságkötését eltiltja, viszont az örök- lési jog — végrendelet nem létében — ezeknek öröklési igényt biztosit. 5. A büntetlen, vagy a büntetett élet azért fontos, mert a büntetett életűek teljes jogképessége né- melykor csorbát szenved, pl. a tanúskodás lehetőségénél.

6. A rendi hovatartozásnak ma már csekély a jelentősége, de azért még mindig van, mert pl. családi hitbizományi csak fő- vagy köznemes alapithat. 7. Az élethivatás azért, . említendő meg, mert bizonyos hivatásban levők bizonyos-

tekintetben csekélyebb jogképességgel birnák, pl. a sze- génységi fogadalmat tett szerzeteseknek nincs joguk vég- rendeletet tenni. 8. A vallás ma már távolról sem oly számbaveendő körülmény, mint régente volt, de azért elő- fordulhat, hogy bizonyos jogok megszerzésének előfelté- tele, pl. erre a felekezeti iskoláknál való alkalmazás. 9. \ törvényes vagy törvénytelen (az utóbbit ujabban inkább igy mondják: házasságon kívüli) születés azért tesz külömbsé- get, mert az utóbbi csak az anya családnevének és társa- dalmi rangjának a viselésére ad jogot, sőt örökölnie is csak az anyja után lehet a törvénytelen gyermeknek s általában csak vele kerül jogi kapcsolatba. 10. Az állampolgári hova- tartozás azért említendő meg, mert egyes jogok élvezete ehhez van kötve, amire példát ad bizonyos állások, pl. a közhivatalok betöltése.

A természetes személy mellett — mint emiitettük — a jogi személy is lehet a jogok alanya és ilyen kétféle van:

(23)

a személyek összesége és a dolgok összesége. Úgy az egyiknek, mint a másiknak a keletkezése és a megszűnése bizonyos szabályok alapján megy végbe. A személyössze- ségek között pl. a községeknél ezt ¡külön, azokra vonatkozó törvények állapítják meg, a vagyonösszeségeknél, tehát pl. az alapítványoknál pedig az erre vonatkozó egyéb jog- szabályok, rendeletek stb. irják elő.

7. §. A dolgok.

Dolognak nevezzük jogi értelemben azokat a tárgya- kat, amelyek a természetben találhatók és az ember ha- talma alá vethetők. így tehát jogilag nem mondható dolog- nak valamelyik égi test, mert az üralmünk alá nem, hajt- ható, ellenben dolog nemcsak az, amit a köznyelven igy ne- veznek, hanem a természeti vagy technikai energia is, pl. a villamosság.

A dolgokat többféle szempontból lehet csoportosítani és erre való tekintettel a következő kategóriákat állapit- hatjuk meg: /. ingó és ingatlan dolog. Amaz, mely állagá- nak a sérelme nélkül egyik helyről a másikra átvihető, pl.

a bútor, emez, melynél ez kivihetetlen, pl. a föld. a ház. 2.

Elhasználható az a dolog, melynek rendeltetése az, hogy elfogyasszák, pl. a kenyér, mig az ellenkező az elhasznál- hatatlan, pl. a föld. 3. Helyettesíthető a dolog, ha egyedi- leg nincs meghatározva, pl. egy kiló liszt, mig nem he- lyettesíthető, ha egyedi jelentősége fontos, pl. egy emlék*

tárgy. 4. Osztható az a dolog, amely állagának a sérelme és értékének az elveszése nélkül darabokra szedhető, pl. egy zsák liszt, mig egy óra jogilag oszthatatlan.' 5. Egyszerű dolog az, mely felosztás esetén is ugyanoly, bár kisebb dolgokat eredményez, pl. egy kiló arany, mig összetett, ha ily uton más-más dolog jön létre, pl. az óra. Végül fon- tos 6. a fő- és mellékdolog megkülönböztetése, mert mig amaz az a faja a dolgoknak,' amelynek önálló rendeltetése van, emez a másikat csak kiegésziti. így az ablak a fő-, a rajta levő závár á mellékdolog. A mellékdolgoknk külön-

(24)

ben ismét három faját szoktuk megkülönböztetni és pedig a

¡lövedéket, a tartozékot és a gyümölcsöt. Növedék az a mellékdolog, amely a fődologgal természetes, vagy mes- terséges összeköttetésbe kerülvén, önállóságát teljesen el- veszti, pl. az Íróasztalra kifeszített boritékposztó; tartozék, amely bár a fődolgot szolgálja, attól még elválasztható s különálló szerepe is lehet, mint pl. a házban az ajtónak;

végül gyümölcsnek mondjuk azt a mellékdolgot, amely összefüggésben van ugyan a fődologgal, de rendeltetése, hogy attól elváljék, ilyenek tehát a természet által létre- hozott termékek.

8. §. A jogok.

,A magánjog •— mint már emiitettük — nemcsak a személyeknek»és a dolgoknak ad szerepet, hanem, egyúttal ezeket valaminő viszonyba is hozza egymással, más szó- val a személyek és dolgok bizonyos jogviszonyba kerül- vén, meg kell világitanunk azt a kérdést is, hogy miként ke- letkeznek és szűnnek meg a jogok? A jogokat meg lehet szerezni eredeti, vagy származékos módon. Eredeti jog- szerzés az, mikor akként szerezzük meg a jogot, hogy az előbb senkié sem volt, pl. uratlan dolgot találunk s azt bir- tokunkba vesszük; mig származékos a jogszerzés akkor, mikor más valakitől szerezzük azt meg, amire példát ad az adásvétel utján való szerzés. Amint azonban a jogok meg- szerezhetők, ugy meg is szűnhetnek azok, pl. ha a dolgun- kat eladjuk, elajándékozzuk stb., sőt vannak jogok, ame- lyek csak az egyénhez lévén kötve, ha az illető lemond azokról, akkor a jog elenyészik, pl. valaminek a hasz- nálata.

A jogok rendszerint jogügylet utján szereztetnek meg. Jogügylet pedig akként jön létre, hogy valaki jogi akaratát valaminő alakban kinyilvánitja, pl. végrendeletet készit, csereügyletet köt stb. A jogügylet csak akkor érvé- nyes, ha az illető, aki benne résztvesz, szabad elhatáro- zási képességgel bir, tehát pl. az elmebajos erre nem képes.

(25)

Vannak egyoldalú jogügyletek, amelyeknél az akaratéiba, tarozás csak egy embertől függ, mint a végrendeletnél s kétoldalúak, amelyeknél ehhez két fél hozzájárulása szük- séges, mint pl. egy adásvételi szerződésnél. Vannak aztán visszterhes és ingyenes jogügyletek, amire példát adhat egyrészt az adásvétel (mikor mindkét fél teljesít), másrészt az ajándékozás (mikor csak az egyik nyer valamit). Meg- különböztetünk- aztán élők közti és halálesetre szőlő jog- ügyletieket (pl. adásvétel •— végrendelet), valamint ünne- pélyeseket és nem ünnepélyeseket (amazok sorába tarto- zik pl. a házasságkötés, emezekébe az ingóság elajándé- kozása.) Érvénytelen a jogügylet, ha alakilag, vagy tar- talmilag érvénytelen, kivihetetlen, pl. ha valaki a napot ajándékozná valakinek, ami tehát nincs a tulajdonában.

De jogok nemcsak a jogügyletekből, hanem mások jogellenes magatartásából, vagyis tiltott cselekményeiből is származhatnak. Példát szolgáltat erre az, ha valaki gon- datlanságával másnak kárt okoz (mondjuk, hogy nem ja- víttatta ki a kéményét s az a szomszéd hazának a tetejére dőlve, azt beszakította) és ezért kártérítéssel tartozik. A másik fél tehát jogot (ez esetben kártérítési igényt, követe- lést) szerzett emennek a gondatlanságából.

Végül meg kell jegyeznünk, hogy a jogok megszűné- sének az is egyik módja, hogy ha azokkal huzamosabb időn át nem élünk s ez a hosszas nem gyakorlás lassankint megsemmisíti reánk nézve ezt a jogot. Ezt elévülésnek nevezzük s rendszerint 32 évvel válik teljessé, vagyis ha egy jogunkat, pl. a tulajdonjogot ennyi időn át nem gya- koroljuk, akkor az megszűnt részünkre. Dehogy valamely egyház "elveszítse a jogosítványát, régi .jogunk szerint 40 éven át kell annak gyakorlásától tartózkodnia, sőt az ál- laminak, illetve a képviseletében szereplő kir. kincstárnak

100 éven át. Az elévülésnek megforditottja az elbirtoklás, vagyis ha valaki valaminő jogot huzamosabb időn át élvez, anélkül, hogy ezt. szabály szerű módon megszerezte volna, -a hosszas gyakorlás részére megszerzi azt a jogot. Pl. ha a szántóföldön valaki néhány négyzetölet Selszántott á

(26)

szomszéd birtokából s ezt 32 éven át ő, vagy jogutódja1, ellenvetés nélkül állandóan használja, akkor tulajdonjogot, szerez arra, jóllehet sem meg nem vette, sem egyéb j o g - ügylettel meg nem szerezte azt.

MÁSODIK FEJEZET.

. A dologi jog.

9. §. A birtok.

Dologi jog a magánjognak az a része, amely a sze- mély 'és a dolog közti jogviszonyt tárgyalja. Ha például tulajdonjogról beszélünk, akkor valakinek arra a szabad' rendelkezésére gondolunk, mellyel az a dolog felett bir. A dologjogok minden fajánál valamely személlyel kerül ösz- szeköttetésbe egy dológ. Megkülönböztetünk négyféle do- logi jogit és pedig 1. a tulajdon, 2. a szolgalmi, 3. a zálog- és 4. a telki teherjogot, melyekkel külön-külön foglalko- ^ zunk, előzőleg azonban a birtok és a birtoklás fogalmával' kéli megismerkednünk.

A birtok nem jog, hanem tényleges állapot, melynél fogva valakinek a hatalmában áll, hogy egy dolgot, vagy jogot tényleges uralma alatt tartson. Ha például a íöldmü- ves a szomszédja parcellájából elszánt egy barázdát, ezt — amennyiben a szomszéd ez ellen .azonnal kifogást nem tesz

— birtokolja, tehát használja ő, ámbár azt semmiféle elfo- gadható jogcímen meg nem szerezte. Lehet azonban, hogy- valakinek akként van hatalma valamely dolog felett, hogy azt nem a saját nevében, hanem más megbízásából gyako- rolja. Például szolgálhat erre az, mikor valaki a felöltőjét a színházi ruhatárba helyezi. A ruhatáros tényleg uralma- alatt tartja azt a dolgot, amely azonban nemcsak hogy nem az övé, hanem még közvetlen rendelkezési lehetősége sincs felette. Ez a birlalás, ami tehát a birtoklástól elütő fogalom. Tévedés volna azonban azt hinni, -hogy birtok és:

tulajdon kölcsönösen kizárják egymást. Nem, csakhogy-

(27)

arnig birtokolni lehet a tulajdonosnak is, viszont olyannak is lehetősége van erre, akinek tulajdoni jogcime hiányzik.

Birtokol tehát pl. az orgazda is. Ép azért van jóhiszemű és rosszhiszemű, jogszerű és jogszerűtlen birtoklás és bir- lalás, sőt van valódi és álbirtok is. Az utóbbi az, mikor erő- szakkal vagy titkon Szereztük a birtokot. Ugy a bir- toklás, mint a birlalás megszerezhető eredeti módon, ha.

t. i. valaki saját maga szerzi azt meg, vagy pedig átruházás- utján, ha mástól szerezte azt. Meg is szünhetik a birtoklás és a birlalás és pedig átruházás, lemondás, a tényleges ha- talom elvesztése, a dolog megsemmisítése stb. által. A tényleges birtokot és birlalást védi a magyar magánjog, amennyiben a békés birtoklásában háborgatott egyén som- más visszahelyezést kérhet a bíróságnál.

10. §. A tulajdonjog.

A tulajdonjog a dolog feletti teljes és korlátlan jogi1

uralom. Az, akinek valamely dolog a tulajdona, a dolgot használhatja, elhasználhatja, szóval azt teheti vele, amit csak akar és mindenki mást a dologgal való rendelkezés- ből kizárhat. Ez a jog kiterjed nemcsak magára a dologra, hanem annak alkatrészeire, tehát a növedékre is, sőt az ingatlan tulajdonjoga a fölötte levő légürre is, amiből az következik, hogy az ingatlan tulajdonosa nem köteles tűrni az ingatlana felett a légürben semmiféle épitkezést, vagy a hely akármilyen felhasználását sem. Viszont ezzel' szemben a föld belseje szintén az ingatlan tulajdonosát illeti meg, kivéve, ha valaki ott bányajogositványt szerzett.

A tulajdonjogot egyébiránt akként lehet megszerezni, mint a birtokot, tehát pl. elfoglalás, megtalálás utján, mikor még;

a dolog előzőleg senkié sem volt, vagy pedig úgynevezett származékos uton, pl. átadás által.

A tulajdonjog illethet nemcsak egy embert, hanem többeket is, ugyanarra a dologra nézve. Ily esetben közös,.

vagy pedig osztoftt tulajdonról beszélünk. Közös a tulaj- don, mikor többek együttesen — és pedig meghatározott,,

(28)

vagy meg nem határozott arányban — használják azt.

Például egy ház egy házaspáré, mely esetben a két fél egyenlő mértékben tekintetik tulajdonosnak, vagy pedig egy özvegyé és kiskorú gyermekeié, mely esetben rend- szerint a felének az özvegy, felének pedig a gyermekek együttesen a tulajdonosai. Osztott tulajdonnak azt nevez- zük, amikor a telek és az azon épült- építmény másé. Pél- dát ad erre, mikor fürdőhelyeken, annak a felvirágozta- tása végett, a tulajdonos ingyen enged villákat épiteni, vagyis a telket nem kell megvenni, az a tulajdonosé ma-

rad, az építmény azonban az épittetőé. Az osztott tulaj- donra ad példát továbbá a régi magyar jogban a major- sági zsellérbirtok is, amikor a földesúr müvelés végett, vagy pedig házépítés céljából bizonyos szolgáltatás fejé- ben telket engedett át a zsellérnek s igy a telek tulajdon- jogát megtartotta ugyan, de a felülépitmény, illetve a hasz- nálat mégis másé lett.

11. §. A tulajdonjog korlátozásai s különösen a kisajátítás.

A tulajdonjog — mint jeleztük — a dolog feletti kor- látlan rendelkezési jogot foglalja magában s mégis előfor- dulhat, hogy akár köz-, akár jogos magánérdekből ez a feltétlenül fennálló rendelkezési jog korlátok közé lesz szo- rítva. Minden olyan magánjogi intézményt tehát, amely a tulajdonos korlátlan rendelkezési jogát megszükiti, ebbe a kategóriába sorozhatunk s minthogy a mindennapi életbe.i gyakran találkozunk ennek a példáival, azért foglalkoz- nunk is kell velük.

A tulajdonjog korlátozásai közt közgazdasági szem- pontból nagy szerepet játszik a kisajátítás, amely azt jelenti, hogy a tulajdonos a saját dolgát vagy véglegesen, vagy meghatározott időre, megfelelő kártalanítás fejében közérdekből másnak átengedni köteles. A kisajátítást nálunk törvény szabályozza: még pedig az 1881: 41. t.-c., melyhez aztán később néhány kiegészítés járult. Ezek

(29)

értelmében van végleges és ideiglenes kisajátítás. Amiaz, mikor a kisajátított dolog tulajdonjogát örökre elveszti a tulajdonos, emez, mikor tulaj donképen csak időleges hasz- nálatra engedi azt át. A végleges kisajátításra példát nyújt:

egy újonnan építendő vasút érdekében eszközölt, az ideig- lenesre pedig a bányászati kutatás eszközlése végett szük- séges kisajátítás. Az. ideiglenes kisajátítás különben ritkán*

fordul elő.

Kisajátításnak van helye az 1881: 41. t.-c. szerint:

általában utak (köz- jéjs vasutak), csatornák, uj utcák,, temetők, állami/községi, vagy katonai 'épületek, kikötők, távírók és távbeszélők s műemlékek létesítése végett. Ezen- kívül azonban a tízezer lakosnál többel biró városokban utcaszabályözás, közegészségügyi s kereskedelmi szem- pontból is, sőt Budapesten .még tágabb a kisajátítás lehe- tősége, mert általában közérdekű célok, tehát pl. szépitési, vagy közművelődési érdekhői is foganatosítható az. A ki- sajátítási törvény módosításáról intézkedő 1913:- 29. t.-c.

értelmében közvágóhidak létesítése végett is helye van a kisajátításinak ott, ahol vágólhidait a községnek kell fel- állítania. Még fontosabb azonban a jelzett t.-c. ama ren- delkezése, mely szerint a Budapestre nézve megállapított"

kisajátítási esetek általában minden törvényhatósági városra ki lettek terjesztve, továbbá a 10.000 lakosnál töb- bel biró azon rendezett tanácsú városokra- is, melyek a felsőbb- hatóság által jóváhagyott városszabályozási p r o - grammal birnak. Ha tehát ily létesítmények megteremtése- válik szükségessé, akkor a tulajdonosokat felszólitják, hogy- ingatlanaik vételárát szabják meg, illetőleg, hogy az ingatlanokat adják el. Ha a megegyezés nemi sikerül, akkor kezdetét veszi a kisajátítási eljárás. Ennek a folyamán elő- ször is előmunkálati engedélyt kell kérni az illetékes mi- nisztertől, aztán az elkészített tervezet alapján kisajátí- tási enegedélyt ad ugyanaz s végül az ingatlan illetékes törvényszéke előtt a kártalanítási eljárás folyik le, vagyis-, a -bíróság 'megállapítja — mindkét fél érveinek a mérlege- lése után '— a kifizetendő kártalanítási összeget.

(30)

Oly esetben, mikor a kisajátítás által az ingatlan vagy egészen használhatatlanná válnék, vagy legalább is értékében jelentékenyen csökkennék, ami pl. előfordulhat rákkor, ha vasutépités végett valakinek a parcellájából egy sávot kihasítanak s ezáltal a többi részhez való hozzájutás lehetetlenné válik: bizonyos körülmények közt az egész ingatlan kisajátítását lehet követelni. Ily körülmény pl, mikor a megmaradt birtokrészlet az egésznek legfeljebb

% része.

12. §. Az elidegenítési és a terhelési tilalom.

Elidegenítési tilalomnak nevezzük valamely, más- különben elidegeníthető jognak, különösen a tulajdonjog- nak olyan korlátozását, mely szerint a tulajdonosnak nem szabad azt a jogot másra átruháznia. Az elidegenítési tilalom alapja lehet valamely törvényes intézkedés, pl. a családi hitbizományi nem szabad eladni, mert igy rendeli azt a törvény, de alapulhat az szerződésen, végrendeleten, vagy birói határozaton is. Az elsőre példát ad az az eset, midőn valaki ajándékozás utján másra ruházza ingatla- nát, de lehetetlenné teszi, hogy az azt tovább adhassa; a másodikra, mikor valaki végrendeletig fiára hagyja ugyan

az ingatlanát, de kiköti, hogy az annak a halála után az unokáé legyen; a harmadikra, mikor valakinek a dolgait 'bíróilag lefoglalják, tehát affelett az illető szabadon nem

rendelkezhetik.

A terhelési tilalom hasonlít az elidegenitésihez, amennyiben itt is a dolog feletti korlátlan rendelkezés van megszorítva, mig azonban az előbbinél egyáltalában nem adhatja el a tulajdonos a maga dolgát, addig itt tilos annak

• adóssággal való megterhelése, tehát kötelezettségeket nem szabad a dologra, vagy a jogra vállalni.

Ugy az elidegenitési, mint a terhelési tilalmat ingat- lanoknál akként szokás biztositani, hogy' telékkönyvileg kitüntetik azt s ekkor mindenki azonnal tájékozódhatik arról, hogy a dolog feletti rendelkezés nem illeti meg kor- látlanul a tulajdonost.

(31)

13. §. Az elővásárlási és a visszavásárlási jog.

Az elővásárlási jog abban áll, hogy a vevő az eset- ben, ha az általa megvett dolgot majd el akarja adni, köte- les ezzel előbb a régi eladót megkínálni. Nincs azonban megkötve abban a tekintetben, hogy csak azt a vételárt 1 követelhetné a dologért, amelyet ő adott érette.

Visszavásárlási jog az, melynél fogva a vevő köteles a megvett dolgot a fizetett vételár (megtérítése ellenében - bármikor visszaadni, ha ezt az eladó kívánja, viszont azon-

ban a vevőnek joga van arra, hogy a visszavásárlótól eset- leges beruházásainak a megtérítését kivánja.

' Ugy az elő-, mint a visszavásárlási jogot ingatlanokra mézve telekkönyvi följegyzés utján szokás biztosítani.

Megjegyzendő végül, hogy az elővásárlási jog a jogosított

•örököseire is átszállhat, ellenben a visszavásárlási jog sze- mélyhez van kötve.

14. §. A családi hitbizomány (fidei commissum).

Ez a kérdés az örökösödési jog keretében is tárgy ál- ható, mert a hitbizományokban való örökösödés tulaj don- képen az . örökösödés jogintézményének egy különleges faja. Minthogy azonban a hitbizomány egyúttal a tulaj- donjog korlátozásának is tipikus esete, azért magánjogá- szaink legnagyobb része ennek a kérdésnek a megvitatá- sánál szokta azt tárgyalás alá venni.

A családi hitbizomány az a vagyon, melyet valamely magánintézkedés elidegenithetetlenné tesz avégett, hogy örök időkre, vagy legalább több nemzedéken keresztül a család anyagi jólétét s ezáltal tekintélyét biztosítsa. Mint- hogy pedig ez csak ugy lehetséges, ha a kijelölt vagyon nem száll egyenlő arányban az utódokra, hanem csak az azok közül meghatározott ágra, azért a hitbizományi utódlás az öröklési jog szempontjából is a rendestől elütő jogszabályokon alapul.

A hitbizományt, mint jogintézményt, a főnemesekre vonatkozólag az 1867: 9. t.-c., a köznemesekre mézve pedig

(32)

az 1723: 50. t.-c. hozta be és polgári egyének ilyent ma sem alapithatnak., Kérdés azonban, hogy milyen vagyont tehet valaki hitbizománnyá? Mindenfélét, ha leszármazóit a kötelesrészre nézve kielégítette. (A kötelesrész pedig annak a vagyonnak a fele, amelyet a gyermek, végrendelet nem léte esetén, örökölne.) A hitbizomány létesítéséhez szük- séges az alapítás, vagyis oly oklevél kiállítása, melyben a vagyon ura azt hitbizománnyá jelenti ki s egyúttal szabá- lyozza az abban való örökösödés módját. Szükséges azon- ban a király jóváhagyása is, melyet őfelsége jelenleg az igazságügyminiszter javaslatára ad meg. Nem adják meg a jóváhagyást, ha a vagyon meg van terhelve, vagy ha a törvény szerinti örökösök köteles részükre nézve kielé- gítve nincsenek. Hitbizományi alapítás tárgya lehet akár ingatlan, akár ingó vagyon (ez utóbbira példát adhatnak az értékpapírok), de túlnyomórészt mégis ingatlanok szok- tak azok lenni.

A hitbizománynak különböző fajai vannak: 1. pri- mogenitura, vagyis elsőszülöttség az, mikor az alapitó- elsőszülöttjéé lesz a vagyon s ennek az ágánál maradva, a mindenkori elsőszülöttre száll, de mindig csak fiutódé lehet; 2. majoratus, vagyis izörökösödés az, mikor az ala- pítóhoz. vagy pedig a mindenkori birtokoshoz á rokonsági' fok szerint legközelebbi férfirokon örököl, tehát nem min- dig a legidősebb fiu, hanem esetleg más; 3. senioratus, vagyis idősbségi hitbizomány pedig az, mikor a nemzet- ség legidősebb férfitagjáé lesz mindig a birtok, tekintet nélkül arra, hogy az előző birtokossal közeli, vagy távoli rokonságban volt-e?

A hitbizomány mindenkori élvezője tulajdonosa ugyan a vagyonnak, de affelett korlátlanul nem rendel- kezhetik, mert először is a vagyon felügyeletét az a tör- vényszék gyakorolja, amelynek a területén a vagyon fek- szik, azután a vagyon megterhelése, vagy elidegenítése is csak a nevezett bíróság engedélyével lehetséges. Minthogy pedig a hitbizománynak épen az a rendeltetése, hogy a mindenkori birtokos halálán tul is szolgálja a család

(33)

érdekeit, azért a törvény megszabja, hogy a várományo- soknak, vagyis azoknak, akikre a hitbizomány birtoklása szállni fog, a bíróságnál panaszjoguk van a birtok káros kezelése miatt, sőt nagyobb fokú hanyagság esetén a tör- vényszék elrendelheti azt is, Jiogy a.birtokot zárlat alá vegyék.

15. §. A zálogjog.

A zálogjog olyan dologi jog, amelynek az alapján valaki, t. i. a hitelező, fel van hatalmazva arra, hogy a követelése biztosítása végett rendelkezésére bocsátott dologból akkor, ha az adós a követelését a kellő időben ki nem egyenlíti, magát 'kielégíthesse. Kétféle zálogot isme- rünk: ingót és ingatlant, amazt úgyis szokták nevezni:

kézi zálog, mert tényleg kézbe adatik s ekként szerez felette a hitelező zálogjogot, emezt meg igy: jelzálog, mert tényleg át nem adják a hitelezőnek, hanem az csak felekkönyvi biztosítást nyer rajta a követelése erejéig, vagyis jelzik, hogy az ingatlant zálog terheli.

A zálogjog létrejöttéhez szükséges egy érvényes követelés és egy zálogul alkalmas dolog, tehát olyan, á melynek értéke van és elidegenithatő. De szükséges végül érvényes jogcim is hozzá, vagyis , olyan önkéntes felhatal- mazás, vagy pedig kényszerű jogcim, mely zálogjogot teremthet. így önként ad felhatalmazást az adós, mikor megengedi, hogy ingatlanára a hitelező a követelését be- kebelezhesse, vagy mikor ingóságát zálogházba viszi s arra kölcsönt kap, ellenben kényszerű jogcim az, mikor a birósá.gi Ítéleten alapuló intézkedés a hitelezőt feljogosítja arra, hogy az adós vagyonára zálogjogot szerezzen.

A zálogjog hatályosságának az a folyománya, hogy az adós kielégítést szerezhet magának a zálogtárgyból..

Ez az ingó zálognál ugy .történik, hogy a zálogtárgyak hite- les személy — tehát pl. bir. végrehajtó — közbenjöttével nyilvános árverésen eladják, a befolyt vételárból aztán a hitelező követelését járulékaival égyütt kielégítik, a mara-

(34)

dékot pedig az adósnak kiadják; az ingatlan zálogból való kielégítés hasonlóan történik, de minthogy itt telekköny- vileg van a követelés biztosítva, azért a kielégítés, illető- leg az árverés a telekkönyvi hatóság közbenjöttével 'történik.

16. §. A szolgalmi jog.

Ez is dologi jog. Maga a kifejezés a latin servitus- nak a lefordításából származott és olyan dologjogi intéz- ményt jelent ez, midőn egy dolog valakinek, vagy pedig egy másik dolognak a szolgálatára áll s ezáltal annak az értékét növeli. A szolgalmi jog fenforgása esetén valaki használati jogot nyer egy ingatlanon, melyet az utóbbinak a tulajdonosa tűrni kénytelen. A szolgalom épugy, mint a zálog, keletkezhetik önkéntes beleegyezés által, vagy anél- kül is. Ha pl. valaki megengedi, hogy szántóföldjén át jár- jon a szomszédja a maga parcellájához, ez önkéntes szol- galmi jog, ha ellenben valaki az ilyen átjárási jogot elbir- toklás utján szerzi meg, ez nem önkéntes szolgalmi jogcim.

Általában kétféle szolgalmi jogot különböztetünk meg: 1. telki és 2. személyes szolgalmat. Telki szolgalom- ról van szó, mikor az egyik telket egy másikon bizonyos használati jogok illetnek meg s tekintet nélkül arra, hogy az uralkodó telek gazdát cserél-e, a mindenkori tulajdonos gyakorolhatja ezt a jogosítványt. Aszerint, hogy ez belső, vagy külső telekre vonatkozik-e, ismerünk belső és külső teliki szolgalmat. Amarra példát ad az eresz, vagy az ablaknyitás szolgalma, amikor tehát a szomszédos telekre jogunk van a ház ereszét kitolni, vagy oda ablakot nyitni, amit a szomszéd — szolgalmi jog hiánya esetén — nem volna köteles tűrni; emerre pedig példa az, mikor a földünkön levő kútból joga van a szomszédnak is vizet meríteni. Ha ezek a jogosítványok nemcsak szívességből engedtetnek meg, hanem tényleges, jogcim is van reájuk, akkor szolgalomrólbeszélünk. A személyes szolgalom az, amidőn egy személynek egy dolog felett használati joga

(35)

van. Ennek ismét három faját ismerjük: I. a haszonélve- zetet, mely abban áll, hogy valaki egy dolgot legjobb belá- tása szerint korlátlanul használhat, 2. a használatot, mely abban különbözik az előbbitől, hgy a dolgot csakis a sze- mélyes szükségletek kielégítésére szabad igénybe venni, tehát nem szabad pl. annak a gyümölcsét eladni s másnak ajándékozni, végül 3. a lakásjogot, mely szerint a szolgal- mat élvezőnek lakásra van valahol igénye anélkül, hogy az ingatlan az övé volna.

17. §. A dologi terhek.

A dologi terhek is a dologjogok csoportjába tartoznak s azt értjük ezek alatt, hogy az ily teherrel megrótt dol- gok, jelesen ingatlanok tulajdonosai bizonyos szolgáltatá- sokat kötelesek teljesíteni. A dologi terhek az ingatlanok- kal szoros összefüggésben vannak s azért tekintet nélkül arra, hogy kik azoknak a tulajdonosai, fizetendők, de egy- úttal jellemző sajátságuk az is, hogy rendszerint bizonyos visszatérő időszakokban teljesitendők, tehát az ingatlant állandóan terhelik.

A dologi terhek vagy jogszabályon (törvényen, ren- deleten), v a g y jogügyleten alapulnak. Amarra példát

adnak a következő esetek. Sok helyen az ingatlant ter- helik az úgynevezett kegyúri terhek, tehát a lelkész fize- téséhez való -hozzájárulás, a templom fentartása stb. és ezt a kötelezettséget olyankor is teljesíteni köteles a tulaj-

donos, ha nem tartozik ahhoz a felekezethez. Ilyen teher a vízszabályozási járulék is, nemkülönben a régi úrbéri jogviszonyból származó terhek, aminő a szőlődézsmavált- ság, a maradványföldváltság stb. Ide tartoznak végül az ingatlant terhelő közjogi jellegű szolgáltatások is, aminők az adók s ehhez hasonlók. Ellenben jogügyleten alapuló dologi teher a kikötmény, mely abban áll, hogy valaki tulajdonjogilag ruházza át vagyonát, vagy annak egy részét másra, de kiköti, hogy ezért őt eltartsák élete fogy- táig. A kikötményt be szokták kebelezni s ezáltal bárkivei

3*

(36)

szemben is — tehát 'ha az uj tulajdonos el is adná az ingat- lant — hatályossá válik az, miért is valódi dologi teherré- lesz. Különösen gyakran fordul ez elő elaggott földműve- seknél, kik a vagyonukat ekként a gyermekeikre ruházzák át. A kikötményhez hasonló aztán az életjáradék is, mely- nél viszont a vagyonátruházás ellenében bizonyos anyagi szolgáltatás kötelezettségével terhelik meg az ingatlan mindenkori tulajdonosát.

18. §. Az urbériség alatt létezett birtoknemek s a rendezésük következtében beállott dologjogi kérdések- .

Régente a dolgok s különösen az ingatlanok felettii szabad '¡rendelkezés elve nem, vojt ugy megvalósítva a magyar magánjogban, mint ma, mert mig jelenleg a tulaj- don szabadsága az elv, melynél fogva tehát mindenki sze- rezhet oly ingatlant, aminőre..anyagi eszközei feljogosítják s épugy meg is válhat a vagyonától, addig az úgynevezett ősiség intézménye alapján az ősi, tehát az öröklött nemest vagyon nem az egyén, hanem a család, a nemzetség vagyo- nának tekintetett, melynek elidegenitéséhez is tehát az utób- binak a beleegyezése volt szükséges. Sőt a nemesi, úgyne- vezett adományos jószágokról, melyeket a király érdemek jutalmazásául adott, egyáltalában nem volt szabad a királyra, illetőleg a szent koronára való visszaháramlás.

sérelmével intézkedni. Ez az ősiségi birtokrendszer Nagy Lajos királyunk óta, az 1351. esztendőtől kezdve volt érvényben egész 1848-ig, mikor a 15. t.-c. eltörölte azt.

Az ősiséggel egyidejűleg az urbériség is kifejlődött.

A nemesség, mint birtokos osztály mellett ugyanis a föld müvelését tulaj donképen egy más gazdasági osztály, a.

jobbágyok, látták el.de ezeken kivül a földesúr cselédei is- munkálták annak a földjét, ugy, hogy kétféle birtok is ke- letkezett: a cseléd által müveit, vagy majorsági birtok és a jobbágy által müveit, vagy úrbéri birtok. Magát ezt a szót: úrbér, onnan származtatják, hogy a jobbágy a z urnák (a földesúrnak) bizonyos szolgáltatásokra, bérre;

(37)

volt kötelezve. Az úrbéri birtoknak ismét két faja volt, az egyik a jobbágytelek, a másik a zsellértelek, amaz egy hold belső és 16—40 hold külső telekből állott,, mely szántó- földhöz aztán még 6—22 kaszás rét is tartozott, emez "pedig

legalább 150 négyszögöl belsőséget és teljes telek- nél kisebb külsőséget foglalt magában. A jobbágytelek bir- - tokosa volt a telkes gazda, mig a zsellérbirtoké a házas,

vagy házatlan zsellér volt aszerint, hogy a maga házában lakott-e, vagy pedig a földesúréban? Ugy a jobbágyok együttesen, mint a zsellérek is együttesen minden község- ben bizonyos gazdasági hasznokat közösen élveztek, a tel- kik nagyságának az arányában. Ilyen haszonélvezet volt:

a legeltetési, az erdei és a nádlási. A jobbágyokon és a zselléreken kívül azonban lehetséges volt, hogy valamely községben, vgy pedig több szomszédos községben együtt a nemesi ingatlanok tulajdonosainak is volt közös legelőjük, erdejük, vagy nádasuk, amelyet szintén közösen használtak.

° Ez volt a közbirtokosság, mely kiféjezés: mai napig is fen- maradt s azokat hívjuk igy, akik egy községben a volt nemesi jellegű ingatlanak tulajdonosai.

Az emiitett birtoknemeken kivül voltak még puszta telkek, vagyis terméketlen, vagy elhagyott területek, aztán foglalások, vagyis a földbirtokos majorjából a jobbágyok által elfoglalt területek, továbbá maradványföldek, me- lyek jobbágy telkek alakítására voltak szánva, de egyelőre még a földesúrnál maradtak, nemkülönben irtványok, vagyis azok a földek, melyeket -a jobbágyok erdős részek- ből müvelhetőkké alakítottak át s ezért használhatták ugyan, de a földesúrnak érette bizonyos megtérítést fizet- tek; a dézsmás szőlők után tizedet kellett a jobbágyoknak fizetniük; telepitvények voltak a majorsági zsellérbirtokok- ból, álló községek; végül majorsági zsellér birtokoknak ne- vezték az oly ingatlanokat, melyeket a földesúr külön en- - gedett át a zsellérnek müvelésre, d-ij fejében.

A jobbágyok által a nekik adott különböző ingatlanok használata fejében különféle szolgáltatások voltaik teljesi- tendők. Ilyen volt a kilenced, vagyis az, hogy a termés

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :