• Nem Talált Eredményt

69. §. Történeti visszapillantás.

A magyar birodalom a szoros értelemben vett Ma-gyarországon — tehát az anyaországon — kivül még két alkatrészből áll, amint ezt már fentebb is megemlítettük.

Ez alkatrészek egyikét alkotják az úgynevezett társorszá-gok, másikát pedig Fiume. Az utóbbiról, jelesen közjogi berendezéséről és helyzetéről már szólottunk, ugy, hogy most csak a társországok helyzetét kell még kifejtenünk, hogy tisztán lássuk a magyar birodalom egész közjogi

•alkotását.

Ez alatt a kifejezés alatt: társországok, vagy régie-sen: mellékországok, azokat az államterületrészeket ért-jük, amelyek nem olvadtak bele egészen a magyar anya--államba s bár Szent István koronájához tartoznak, de köz-jogi szempontból bizonyos önállóságot élveznek. Ilyen or-szágrész jelenlegi alkotmányunk szerint: Horvátország, Szlavónia és Dalmácia. Ámi mindenek előtt Dalmáciát illeti, erre valójában csak jogigényünk van, de tényleg Ausztriába van bekebelezve s az által konmányoztatik. En-nek az a magyarázata, hogy Szent László és Kö^^ves Kálmán királyaink idejében Dalmáciát megszereztük, meg-hódítottuk és évszázadokon keresztül birtuk ugyan, de később Velence ¡és a törökiök elhódították tőlünk. 1797-ben aztán az I. Ferenc király és Napoleon közt kötött campo-formioi béke alapján visszaszereztük s ekkor Ferenc, mint :magyar király, ősi jogon érvényesítette igényét erre a

tar-tományra, a magyar birodalomba való bekebelezésre pedig .a koronázási hitlevél értelmében is kötelezettséget vállalt,

mely szerint mindazokat az országrészeket, amelyek va-laha Magyarországhoz tartoztak, ha visszaszerezni sike-rül, hazánkhoz kötelesek királyaink csatolni. Ez azonban nem' történt meg, Dalmáciát azóta Ausztria adminisztrálja.

Mi viszont nem.mondtunk le a reá vonatkozó ősi jogaink-ról s ennek a következménye, hogy társországainkhoz szá-mítjuk ma is Dalmáciát, annak a cimerét a magyar állam

"középcimerébe felvettük, azonkívül pedig iá társországok közjogi kifejezésébe Horvátországon és Szlavónián kivül Dalmáciát is belefoglaljuk. A társországokat ennélfogva Horvát-Szlavon-Dalmátországok névvel illetjük, ezek

tör-vényhozó szervét horvát-szlavon-dalmát országgyűlés-nek, a társországok kormányzatának élén álló legfőbb méltóságot Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjának, a minisztériumnak pedig a társországok ügyeit intéző tag-ját horvát-szlavon-dalmát miniszternek nevezzük.

E jogfentartást nem tekintve azonban a társorszá-gok ma tulajdonképen csupán Horvátországból és Szla-vóniából állanak. Meghódításuk Szent László királyunk által történt akként, hogy az ő nővérét, Ilona hercegnőt, nőül bírta Zvomiimir horvát király s az utóbbinak elhalálo-zása után Szent László, a nővére hívására, haddal ment Horvátországba, a lázadókat leverte s az országot

hege-móniája alá vetette. A hóditás munkáját aztán Könyves Kálmán fejezte be. Megjegyezzük különben, hogy a régi Horvátország és Szlavónia területe nem egészen fedi a társországok mai földrajzi helyzetét, amennyiben a haj-dani Horvátország a tenger felé terült eil, a mai Hor-vátország meg tu'lajdonklépen Szlavónia volt, ellenben

a mai Szlavónia (Szerém, Pozsega és Verőce me-gyék) a magyar anyaállamhoz tartoztak. Azonban a török hódoltság alatt ezek a területek egészen török fenhatóság alá kerültek s mikor ez megszűnt, a közben elszlávosodott megyéket Szlavóniához csatolták s igy a magyar anyaor-szágtól elszakították.

Az idők folyamán — tehát a visszakapcsolás, vagyis a törökök kiszorítása óta is — ez országrészek bizonyos-közigazgatási önkormányzatot ¡mindig élveztek, aimi érthető volt a központtól való távoli fekvésük és népük elütő faji volta miatt. Azonban a különállás soha nem fejlődött állami önállósággá. 1848-ban aztán kettészakadt az anyaország s a társországok sorsa. Az utóbbiak a bécsi politika szol-gálatába állottak s hadba indultak ellenünk. A szabadság-harc Ieveretése után ugyan ők sem érték el azt, amit re-méltek, t. i. állami függetlenségüket, ennek dacára azon-ban az abszolutizmus — épen Magyarország elleni politi-kából — különböző előnyöket juttatott nekik. Mikor aztán az alkotmányosság visszaállítására került a sor, ezeket többé-'kevésbbé honorálni kívánták s ezekre való tekintet-tel jött létre az'1868-iki magyar-horvát kiegyezés (30.

magyar és 1. horvát törv.-cikk),-mely egyezményes jel-legű, melyen tehát csak a-két szerződő1 fél ¡megegyezésével, lehet változtatást ejteni. Az 1868-iki kiegyezés s az ennek, alapján létrejött ujabb törvények irányadók tehát ma is a társországok közjogi helyzetének ¡az elbírálásánál, igy aztán mi is ez alapon fejtjük ki az alábbiakban a horvát-szlavon országos önkorimáinyzajtot.

70. §. A királyi hatalom.

Külön horvát-szlavon király nincsen. Mikor tehát a.

pragmatica sánctio értelmében a trónra jogosult a magyar királyi méltóságra emelkedik, az ezen ténye által egyúttal, Horvát-Szliavonországok királya is . lesz. Egységes a.

királykoronázás cselekménye és egységes a koronázási eskü, meg a koronázási hitlevél is. Azonban tekintettel a társországok bizonyos önállóságára, az esküben a király külön megfogadja a társországok területi épségének a megtartását is, a hitlevelet pedig — mely tulaj donképen az eskünek írásbeli biztosítása — nemcsak magyar, hanem horvát eredeti példányban is kiadni tartozik.

A horvát-szlavon törvényhozás terén a királyt

körül-belül azok a jogok.illetik meg, mint a magyarban, jelesen ő hivja össze, nyitja meg, napolja el, rekeszti be, oszlatja fel az ottani országgyűlést, ő kezdeményezi, szentesíti és hirdeti ki a törvényt. A horvát-szlavon törvényeket külön horvát hivatalos lapban teszik közzé. A horvát-szlavon kor-mányzó hatalomban a király szerepe ugyancsak hasonló ahhoz, amilyent nálunk gyakorol, jelesen a kormányzó hatalom őt illeti meg s ezt a horvát-szlavon-dalmát orszá-gos kormány utján gyakorolja. Végül a biráskodó hatalom ott is a királyt illeti meg, a bírákat ő nevezi ki, az Ítélete-ket az ő nevében hozzák.

71. §. A törvényhozó hatalom.

A társországok önkormányzata három ügykörre ter-jed ki. ök maguk intézik belső, azután vallás- és közokta-tási, valamint igazságügyüket. Ez a hároim kormányzati ág tehát horvát-szlavon autonom ügy, mig minden egyéb állami ügyben a törvényhozás a magyar birodalom szággyűlés történik, ahova evégből a horvát-sziiavom or-szággyűlés a maga tagjai köréből el is küldi a képviselőit, még pedig a főrendiházba hármat, a képviselőházba negy-venet, hol azok mindazon ügyekben, melyek a társorszá-goikina is vonatkoznak, üléssel, felszólalási éis szavazati jog-gal bírnak. Minden egyéb törvényhozási ügyben rájuk nézve a Zagrebben székelő országgyűlés intézkedik, ¡melynek csak egy kamarája van s ebben helyet foglalnak ugy azok az elemek, amelyek nálunk a főrendiházban birnak szava-zattal, mint pedig a választott képviselők.

A horvát-szlavon országgyűlésnek 135 tagja van s ezek közül 90 a -választott képviselő, 45 pedig személyes jogon tag. A választásra nézve az 1910. május 28-iki tör-vény irányadó, mely szerint általában választók ott a 24.

évüket betöltött azon férfiak, akik Horvát-Szlavonorszá-gok valamely községében illetőséggel birnak, az illetősé-get "nem kívánják azonban meg az ott szolgáló állami tisztviselőktől s a vasúti hivatalnokoktól, továbbá vagy az

12

értelmi, vagy az anyagi cenzust megütik. Az értelmiségi cenzus birtokosainak tekintik általában a bizonyos maga-sabb tanultságot kivánó életpályákon levőket, aminők az ügyvédek, lelkészek, orvosok stb., imig az anyagi cenzus bizonyos minimális adó fizetésével van biztosítva (hat, illetve tiz korona évi állami adó). Megválasztható az a vá-lasztó, aki irni tud és a horvát, vagy a szerb nyelvet birja.

A szavazás személyesen, szóbelileg történik, a némák és siketnémák azonban szavazócédulákkal szavaznak. Meg-választottnak azt jelentik ki, aki a leadott érvényes szava-zatok abszolút többségét kapta. A virilis jogon működő országgyűlési tagok ,a következőik: a) a római katholikus és a görög keleti egyháznagyok, pl. a zagrebi -érsek és a kar-lovici patriarcha, meg a megyés püspökök, b) a horvát-szlavonországi főispánok, c) azok a magyar hercegek, grófok, vagy bárók, akik Horvát-Szlavonországok terüle-tén levő ingatlanuk után legalább 2000 K állami, földadót fizetnek és horvátul tudnak.

A horvát-szlavon országgyűlésnek autonomiája van;

maga választja "az elnökét, tisztikarát, bizottságait. A hor-vát bán és az országos kormány osztályfőnökei jogosítva és kötelezve vannak a gyűléseken megjelenni.

72. §. A végrehajtó hatalom,

A társországoknak belügyei, vallás- és közoktatás-ügyei, meg igazságügye — mint jeleztük — autonom, vagyis ezt az országos kormányzat keretében látják el nemcsak törvényhozási, hanem közigazgatási tekintetben is. A végrehajtó hatalom evégből akként van szervezve, hogy annak élén a bán áll, akit a m. kir. miniszterelnök ja-vaslatára és ellenjegyzésével a király nevez Iki. Azzal a ténnyel, hogy a bán a magyar miniszterelnök javaslatára neveztetik ki, biztosítva van az, hogy ámbár ő a -magyar kormánynak nem tagja, mégis csak oly egyén állitható oda, aki a magyar kormány politikái felfogását vallja. A bán a horvát-szlavon országos kormány feje s Zagrebben

székel. A kormánynak az országos autonómia egyes ágaira nézve osztályai vannak, melyek élén egy-egy osz-tályfőnök áll, akiknek a miniszterekéhez hasonló jogállá-suk van, amennyiben a felelősséggel ők is az országgyűlés-nek (a horvát-szlavonnak) tartoznak épugy, mint a bán, akit szintén a zagrebi országgyűlés vonhat felelősségi e.

Ugy a bánnak, mint az osztályfőnököknek a felelőssége magán- és büntetőjogi, mig a politikai felelősség érvénye-sítésére alig nyilik alkalom, minthogy a horvát-szlavon országgyűlésnek csak korlátolt budgetjoga van, a kor-mányzás eszközeit tehát a kormánytól meg nem tagad-- hatja, amennyiben a magyar birodalom egységes költségtagad-- költség-vetéséből" van csak neki joga a részére megállapított há-nyad felett renedelkezni, amint erre alább még rátérünk, tehát közvetlen költségvetési joga' abban az értelemben nincs, hogy a kormányt a pénzbevételezés jogától, meg-foszthatná. A horvát-szlavon országos kormány emiitett

vezetőinek a vád alá helyezéséhez különben legalább 20 képviselő írásbeli indítványa s a jelenlevők legalább 2/3

többsége szükséges. A vád alá helyezettek felett egy oly 12 tagu biróság ítélkezik, melynek a felét törvénytudó ál-lampolgárok, másik felét pedig magasrangu birák alkotják.

A társországokban a végrehajtó hatalom kezelői az országos kormányon kivül a vármegyék, aztán a kor-mánynak közvetlenül alárendelt négy város (Zagreb', Ősiek, Varazdin, Zemun), valamint a községek. Mindezek-nek a szervezete általánosságban megegyezik a mieinkkel, de mégis vannak eltérések, igy pl. a megyei tisztviselőket nem választják, hahnem vagy a király, vagy a bán nevezi ki őket.

Horvát-Szlavonországok végrehajtó hatalma akként van a magyar birodalom legfőbb kormányzatába bekap-csolva, hogy a magyar • minisztériuminak egyik tagja a horvát-szlavon-dalmát miniszter, akinek tulajdonképen nincsen ügyköre (tárcája), de minden ügy, mely Horvátor-szágból a királyhoz terjesztetik fel, az ő kezén megy ke-resztül s igy ő a magyar-horvát kiegyezési törvény

meg-12*

tartásának az őre, személye pedig kapcsolatot létesít a magyar kormány s a horvát báni kormány közt. A hor-vát-szlavon miniszter azonkívül a magyar országgyűlés-nek felelős.

73. §. A bírói hatalom.

Minthogy a társországok igazságügye autonom, ebből folyik, hogy a birói szervezetük is független a miénktől.

Náluk is az ügyek javarészét a királyi biróságok intézik, ami 'mellett községi bíróságaik is vannak a csekély értékű magánjogi perek elintézésére. A királyi birákat a király nevezi ki a bán és a horvát-szlavon miniszter ellenjegy-zésével s általában minden, a király által történőkinevezés-nél e két politikai tényező ellenjegyzése szükséges. A kirá-lyi biróságok közül elsőfokuak a járásbíróságok és a tör-vényszékek, másodfolyamodásu bíróság a báni tábla Zag-rebben, harmadfokú pedig a hétszemélyes tábla ugyancsak.

Zagrebben.

74. §. A társországok közigazgatásának a költségei.

Magától értődik, hogy a társországok önkormányzata tetemes költségbe kerül, gondoskodni kellett tehát arról is, hogy ez miből fedeztessék? A magyar-horvát kiegyezési törvény erre vonatkozólag ugy intézkedik, hogy a magyar birodalom jövedelmeiből az a rész, amely a társországok-ban folyik be, számszerűleg megállapittassék s ebből vi-szont bizonyos rész — melynek a magassága időről-időre egyezményileg állapittatik meg — a horvát-szlavon orszá-gos önkormányzat terheinek a fedezésére fordittassék-Ilyen egyezményt minden tiz évben szoktak kötni s a je-lenleg érvényes az 1906: 10. t.-c.-be van foglalva, .melynek a hatálya 1913. végével lejárt ugyain, de ideiglenesen meg 'lett hosszabbítva. Eszerint a horvát-szlavon autonómia,

ügyeire 44%-ot vonnak le a magyar birodalom ottani össz-jövedelméből, 56%-ot pedig beszolgáltatnak az állampénz-tárba. Ezen a 44%-on tul azonban vannak még egyes

jőve-delmi tételek, amelyek egészen a horvát-szlavon bevétele-ket szaporítják, .mint pl. az ott beszedett bor- és husfogyasz-tási adók. Tekintetbe véve most már ezt, valamint azt is, hogy a magyar anyaállam arra a három közigazgatási ágra, amelyre a horvát-szlavon autonomía kiterjed, nem

áldozhatja összjövedelmeinek 44%-át, ,hanem ennél jóval kevesebbet, kétségtelen, hogy a társországokra nézve a pénzügyi kérdésnek ez a megoldása nagyon előnyös.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

A Magyarország és Ausztria közötti közjogi