miák ügyei is.) A két ügyosztályon kivül ebbe a csoportba van sorolva a gazdasági háziipar fejlesztésére hivatott mi-niszteri megbízottnak, mint főosztályfőnöknek a hivatali funkciója is, akinek szintén tisztviselői személyzet áll ren-delkezésére.
A X. főosztály 3 ügyosztálya foglalkozik a) a kincs-tári birtokok és telepek, állami és magántelepités és a bir-tokfeldarabolás, b) a ménesbirtokok és uradalmak, c) a .kincstár tulajdonában levő fürdők és nyaralótelepek
ügyeivel.
A XI. főosztály 4 ügyosztályra oszlik és pedig a) a fatenyésztés és gyümölcstermelés, b) a zöldség- és virág-termelés s a kertészeti termékek értékesítése, c) a halá-szati igazgatás, d) a kisebb gazdasági ágak (pl. selyemte-nyésztés, méhészet) csoportjaira.
A Xll. főosztály a) ügyosztálya a közgazdasági ügye-ket (amelyek a VII. főosztályba nem tartoznak, tehát pl.
a mezőgazdasági és hitelszövetkezetek, a közlekedési és tarifakérdések, az állatbiztosítás stb. ügyeit), b) ügyosz-tálya a mezőgazdasági ügyeket (mintagazdaságok, kiál-lítások, muzeumok stbj, c) ügyosztálya pedig a miniszteri kirendeltségek ügyeit intézi. Az utóbbira nézve megjegy-zendő, hogy :a foldmivelésügyi minisztériuminak a
külföld-több városában (pl. Párisban, Berlinben, Belgrádban) gaz-dasági szaktudósitói vannak, azonkívül pedig erdélyrészi (székelyföldi)-, felvidéki, hegyvidéki és nagyváradi mi-niszteri kirendeltsége, melyek a jelzett vidékeken mű-ködnek.
TIZENHARMADIK FEJEZET.
tör-vényhozási szabályozására. Könnyen érthető, hogy ennek az intézkedései a változott gazdasági viszonyok követ-keztében elavultak s igy üj törvényhozási alkotásra volt -szükség, mely azonban csak 1894-ben jött létre, mint 12.
t.-c. s ugyanazon év november 1-én életbe is lépett. Ez a törvény a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szól s mindkét kérdésben ma is legfontosabb jogforrásunk.
A magánjog tanaiban kifejtettük, hogy tulajdonával mindenki szabadon rendelkezhetik, tehát elvileg nincsenek a tulajdonjognak korlátai, mert hisz épen abban van a
tu-lajdon szabadsága, a feltétlen uralom, hogy kiki jogosítva van a maga tulajdonával azt tenni, amit jónk lát. Mégis a köz- s a jogosult magánérdek bizonyos körülmények közt korlátok közé szoríthatják ezt a teljes rendelkezési sza-badságot, amint ezt ugyancsak a magánjogi fejtegetések
során pl. a kisajátításnál már láthattuk. Épigy van ez a földbirtok gazdasági használatának a kérdésénél is, á mennyiben mezei födbirtokát gazdaságilag mindenki sza-badon használhatja ugy^n, azonban csak a törvény (1894:
12. t.-c.) korlátai között. Az ország egyes vidékein az ugy-. nevezett nyomásos gazdálkodás további fentartása a bir-tokosok érdeke, ott tehát ez a rendszer bizonyos körül-mények közt megtartható, azonban ennek az elhatározásá-hoz az érdekelt birtokosságnak birtokarány szerint számí-tott kétharmad többsége szükséges, azonkívül a törvény-hatóság jóváhagyása is elengedhetetlen. Mindezeken felül a nyomásos gazdálkodás fentartása csak az esetre mond-ható ki igy határozatikig, ha a külső birtok tagositaitlan ha-tárokban fekszik, vagy tagositottakban ugyan, azonban több
dűlőben kiosztva, vagy végül oly kis rétekből áll, hogy azok egyenként a legeltetésre alig alkalmasak. Ezeknél a birtokoknál a birtokossági jközgyülés határozza ¡meg a vetésforgókat s azokat a módozatokat is, amelyek szerint a rétek használandók s a tarló, ugar és rét legeltethető.
Nyomásos gazdálkodásra nem kötelezhetők: a) az önáló puszták, b) tagositott határokban az önálló tagok, c) az állandóan bekerített, vagy d) a szőlővel beültetett
terüle-13*
tek tulajdonosai. A nyomásos gazdálkodás megszünteté-sét követelheti iaz érdekelt birtokosok terület szerinti Yio-ed része, ha a törvény életbeléptetésétől számítva hat év már eltelt. Effelett a főszolgabíró (polgármester) elnöklésével tartott érdekeltségi gyűlés dönt és a határozat az esetben,, ba a szabad gazdálkodást mondja ki, egyáltalában meg.
nem változtatható, ha pedig a nyomásosat állapítja meg a.
birtokosoknak birtokarány szerint számított 2/3 többsége,, akkor ujabbi hat éven belül meg nem másitható.
A birtokossági érdekeltség közgyülésileg szokott a gazdasági kérdések tárgyában határozni s ennek tagja mindenki, aki a közös gazdálkodásban résztvesz. Szava-zati jogát kiki személyesen, vagy igazolt meghatalmazottja utján gyakorolhatja és pedig birtokarány szerint. A köz-gyűlés elnöke rendszerint a községi biró, de lehet a fő-szolgabíró is. A közgyűlést összehívják, ha az elnök, vagy a községi elöljáróság azt szükségesnek látja, vagy ha a tagok birtokarány szerinti Y i o része kivánja. A közgyűlés határozatait bizonyos esetekben (jelesen ha a hatáskör túl-lépésének, törvénybe ütköző, vagy egyesek jogait sértő-döntésnek az esete forog fenn) meg lehet felebbezni a köz-, igazgatási bizottsághoz, onnaii pedig a földmivelésügyi mi-niszterhez. A közgyűlési határozatokat egyébként a községi elöljáróság hajtja végre, de a költségeket a birtokosok vi-selik. Joga van azonban a közgyűlésnek az összes végre-hajtást saját közegeivel végeztetni.
82. §. A befásitási kötelezettség.
Ha már létező, vagy keletkezésben levő vizmosások másnak a birtokát károsítják, vagy ezzel fenyegetik, akkor a hatóság (vagyis kis- és nagyközségekben a főszolgabíró,, rendezett tanácsú városokban a polgármester, törvény-hatósági városokban a tanács, Budapesten á kerületi elől-járó, esetleg pedig mindezek felebbviteli hatóságai) elren-delheti, hogy a szükséges óvóintézkedéseket megtegyék*
esetleg pedig e területek befásitását is megparancsolhatja
s a költségeket az érdekeltség arányában osztja szét. A szükséges fát a községi faiskolából veszik, minthogy
min-den község tartozik legalább Vi kataszteri holdnyi ily isko-lát fentartani. Ha a befásitási parancsot az érdekeltek nem teljesitik, erre annyiszor, amennyiszer 200 koronáig ter-jedhető pénzbirsággal szoríthatók. A m. kir. földmivelés-iigyi minisztérium 34209/1911. sz. rendelete alapján a ko-pár, futóhomokos és vízmosásos területek birtokosai, a mennyiben anyagi helyzetük miatt erre rá lennének utalva,
az államtól ingyen facsemetéket is kaphatnak, sőt még ezek vasúti szállításáról is az állam gondoskodhatik, to-vábbá az ilyen birtokosok a teljesített munkálatok ellen-értéke fejében az államtól még pénzsegélyben is részesül-hetnek.
Ugyancsak befásitandók a korlátolt forgalmú birto-kon létező kopár területek is, ha-egyébként nem használ-hatók. E tárgyban különben a közigazgatási bizottság határoz.
83. §. A községi birtokok kezelésének ellenőrzése.
Azok a mezőgazdasági birtokok, amelyek egyes vá-rosok, nagy- vagy kisközségek, mint jogi személyek tulaj-donai, hatósági ellenőrzés alatt állanak a célszerű gaz-dasági hasznosítás és jövedelmeztetés szempontjából. Az ellenőrzést' kis- és nagyközségekben a főszolgabíró gya-korolja, aki az esetleg tapasztalt hiányokról jelentést tesz, vagy a saját hatáskörében is orvosolja azokat.
Tekintettel arra, hogy á magyarországi községi bir-tokok kiterjedése kereken három millió katasztrális hold,
tehát óriási érték, érthető, hogy ezek kezelésének az ellen-őrzése elsőrendű feladat. Ép azért a főszolgabírón kivül a kis- és nagyközségek birtokkezelésének az ellenőrzésére járási mezőgazdasági bizottságok is alakithatók, mig a rendezett tanácsú városokkal szemben ezt a munkát a tör-vényhatóság teljesiti, jogában állván a vármegyei gazda-sági szakbizottság véleményét kikérni; végül a
tör-vényhatósági városok birtokkezelésének az ellenőrzését a belügyi és a íöldmivelésügyi miniszterek egyetértőleg gyakorolják.
84. §. A legelök és a legeltetés.
Legeltetni rendszerint csak kellő felügyelet mellett szabad, de bekerített helyen az állatok felvigyázó nélkül is legelhetnek. A vasutak mentén legelő állatokra vonatkozó felügyelet szabályait a vasúti üzleti rendtartás és a kihá-gási törvény állapítja meg, mig a közutakon való tésre nézve az a szabály áll fenn, hogy aki ott a legelte-téssel kárt okoz, 200 koronáig terjedhető"pénzbüntetést fizet, de a baromfiak legeltetése nincs eltiltva. A pásztorok-ról s az általok gyakorlandó felügyeletről a törvényható-ságok szabályrendeletei intézkednek. Közös, vagy községi tulajdont képező legelőkön és oly határokban, vagy liatár-lészekben, ahol a nyomásos gazdálkodás van elfogadva, lovat, szarvasmarhát és sertést legeltetni rendszerint csak közös csordákban, nyájakban, falkákban, csürhékben és ménesekben szabad. Egy évnél idősebb méncsikók és fél-évnél idősebb bikaborjuk közös legelőkön csak elkülönített helyen legeltethetők. Minden községben az ott lévő haszon-állatok faj és kor szerint évente összeiratnak a tavaszi szemle alkalmával s március végéig az összeírást a főszol-gabíróhoz kell feterjeszteni. A közlegelőre csak egészsé-ges állat bocsátható.
Osztatlan közös tulajdont képező legelőknél az érde-kelt birtokosok közgyűlése állapítja meg a legelő-rendtar-tást, továbbá a legeltetés, az állattenyésztés és az apaál-lattartás módozatait. A közös legelőre nézve pedig az ér-dekelt birtokosok közgyűlése állapítja meg, hogy minden egyes birtokos, vagy községbeli lakos mennyi és minő ál-latot van jogosítva a legelőre bocsátani, valamint azt is, hogy mily kötelezettség terheli azt, aki nem saját állatait bocsátja a közös legelőre, hanem jogániak a gyakorlását másnak engedi át. A közbirtokossági, illetve az érdekeit
birtokosokból álló közgyűlés tagjai mindazok, akik a kö-zös gazdálkodásban résztvesznek, elnöke a községi bíró, esetleg a főszolgabíró. Tárgyalásra kerülő ügyeit 15 nap-pal előbb közhírré teszi. Összehívandó a közgyűlés, ha azt az elnökség, vagy a községi elöljáróság szükségesnek találja, vagy a tagok birtokarány szerinti Y i o része kí-vánja. Határozatait a községi elöljáróság hajtja végre s az állapitja meg a legeltetés idejét is.
Az osztatlan közös legelőkben részes felek bizonyos feltételek fenforgása esetén a közösségből folyó ügyek vi-tele végett kövi-telesek társulattá alakulni. E z t ' a z 1913: 10.
t.-c. rendelte el. A társulati alakulás kötelezettsége alá esnek: a) a volt úrbéresek közös legelői, b) a közbirtokos-ságok közös legelői, c) a tagosítás alkalmával egyezség által vagy közös tulajdonul kijelölt közös legelők, d) azok a legelők, melyeket államsegéllyel szerzett, vagy tart fenn a közbirtokosság, a volt úrbéresek közönsége, vagy más tulajdonostársak, e) azok a legelök, melyeket az a—d) alá eső legelő részesei a közös legelő helyébe, vagy kiegészí-tésére szereztek, f ) a földmivelésügyi miniszter rendelke-zése esetén az oly közös legelő tulajdonosai, amelyet ma-jorsági zsellérbirtokok megváltása, telepités,.vagy parcel-lázás alkalmával közös használat céljára hasitanak ki, végül g) egyéb közös legelők is, ha az érdekelt tulajdonos-társak illetőségük szerint számított legalább 2/s részének a kérelmére a földmivelésügyi miniszter ezt elrendeli. Az a—e) alatti esetekben a társulatot egy év alatt meg kell alakítani, mig az f--g) alatti esetekben a miniszter tüz ki erre határidőt. A társulat intézkedő szerve a közgyűlés s a társulati alapszabályokat a földmivelésügyi miniszter hagyja jóvá. A társulattá alakulást, tehát azt, hogy a közös legelő tulajdonosai ilyen jogi személyt alkotnak, a telek-könyvben is fel kell jegyezni.
A társulat célja a legelő közösségéből folyó ügyek ellátása és a tagok közös állattenyésztési érdekeinek az előmozdítása. A közös legelő, hia a tulajdonostársak itle--•.
tőségei a telekkönyvben egyénenként vannak kitüafe&&.