NYOLCADIK FEJEZET.
állampolgár--ságát veszi fel; 3. házasság által az a külföldi nő szerzi meg a magyar állampolgárságot, aki magyar állampolgárhoz ment nőül; 4. honosítás utján pedig az a külföldi, aki őfel-ségétől, Magyarország irányában szerzett érdemei elis-meréséül, honosítási diplomát kap, vagy pedig az a kül-földi, aki legalább öt éve már itt lakik, ennyi idő óta itt adót fizet, kifogástalan magaviseletű, oly vagyonnal, vagy keresettel br, melyből magát s családját fentartani képes,
rendelkezési képességgel bir, vagy ha ez nincs, a törvényes képviselője beleegyezik a honosításába s végül valamely hazai községbe leendő felvételre Ígéretet nyert. Az előbbi honosítási módot ünnepiesnek szokás mondani és felette ritka, az utóbbi azonban igen gyakori s a magyar honos-ságnak ily módon leendő megszerzésére az eljárás az, hogy az illető a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, vagy polgármester) utján a belügyminiszterhez (Horvát-Szlavonországokban a bánhoz) adja be idevágó kérvényét, aki az emiitett feltételeknek okirati igazolása esetén a fo-lyamodót s vele együtt élő családját felveszi a magyar állam, kötelékébe, mire a kérvényező leteszi az állampol-gári esküt, melyben hűséget fogad uj hazájának.
A magyar állampolgárság el is veszthető, még pedig a.következő módon: 7. ha az illetőt elbocsátják a magyar állam kötelékéből. Ezt is a belügyminiszter (illetőleg a bán) mondja ki. Az elbocsátás utján való állampolgárság-elvesztésről fontos intézkedéseket tartalmaz a kivándor-lásról szóló 1909: 2. t.-c. Eszerint kivándorló az, aki tartós kereset céljából külföldre távozik, azonban azt, aki vala-mely európai államba megy, rendszerint nem tekintik ki-vándorlónak. Atyai vagy gyámi hatalom alatt álló
kis-"koruak atyjuk nélkül csak atyjuk vagy gyámjuk írásbeli engedélyével vándorolhatnak ki, feltéve," hogy rendelte-tési helyükön elhelyezésük biztosítva van. Kiskorú nők és 16 éven aluli férfiszemélyek rendszerint csak legalább egyik szülejükkel vándorolhatnak ki. Oly férfiak, kik 17.
évüket a kivándorlás évében töltik be, egész addig, mig .állítási, vagy szolgálati kötelezettség alatt állnak, csak a
belügyi és honvédelmi miniszterek együttes engedélye alapján vándorolhatnak ki s óvadékot fizetnek le, mely-nek összege 100—1000 korona. Ezt elvesztik, ha ujonc-állitásra vissza nem jönnek, azonkivül pedig büntető uton is eljárnak ellenük. Nagyobb mérvű kivándorlás esetén a minisztérium azt egy évre az egész országra, vagy egy országrészre meg is tilthatja. Büntető eljárás alatt állók, útiköltséggel nem rendelkezők, aztán oly szülők, kik 16 éven aluli gyermeküket itthon gondozás nélkül hagynák, továbbá olyanok, kik a bevándorlási állam bevándorlási feltételeinek meg nem felelnek stb., egyáltalában nem kap-nak elbocsátási okiratot. Végül minden kivándorlókap-nak út-levéllel kell birnia, minek hiányában a határról illetőségi helyére visszatoloncolható. A magyar állampolgárság
el-veszthető azután 2. hatósági határozat által, ami akkor for-dul elő, ha a magyar állampolgár a saját minisztériuma engedélye nélkül idegen állam szolgálatába lép; 3. a tá-vollét által elveszti a magyar állampolgárságot az, aki a magyar kormány, vagy az osztrák-magyar közös minisz-terek valamelyikének a megbízása nélkül megszakítás nél-kül legalább tiz év óta tartózkodik a nél-külföldön; ha azon-ban az illető bejelenti abbeli szándékát, hogy állampolgár-ságát nem akarja itthon elveszíteni s evégből a lakóhelyén illetékes osztrák-magyar konzulnál jelentkezik, vagy pedig itthon hadmentességi dijat fizet, vagy általában idetarto-.zását valaminő hivatalos bizonyitvány kérése (pl. községi
illetőségi bizonyitvány, népfelkelési lajstromba való be-vezetés stb.) által dokumentálja: akkor magyar állampol-gárságát el nem veszti; 4. törvényesités utján az a tör-vénytelen születésü magyar állampolgár szűnik meg annak
lenni, aki magyar állampolgár nőtől született s az utóbbi idegen állampolgár férfihoz — az ő természetes atyjához
— ment nőül, mig 5. házasság által a külföldihez férjhez ment magyar állampolgár nő szűnt meg ilyennek lenni.
A törvény végül ismeri. a visszahonosítási is. Ez olyankor fordul elő, ha valaki magyar állampolgárságát elvesztette, de azt vissza akarja szerezni. Tekintettel arra,
hogy ilyenkor nem uj állampolgárság megszerzéséről van szó, a feltételek a rendesnél sokkal enyhébbek. Jelesen pl. annak, aki elbocsátás, vagy távollét következtében szűnt meg magyar állampolgár lenni és más állampolgársága még nincs, annak itthon nem kell állandó lakással bírnia, vagy visszahonositják azt a kiskorút, aki azáltal vesztette el magyar állampolgárságát, hogy atyja elbocsátás, vagy távollét által szűnt meg magyar állaimpolgár lenni, de aztán meghalt s a kiskorú, gyámja hozzájárulásával, visszahono-sitását kéri stb.
57. §. Az állampolgári jogok.
Az állampolgári" jogoknak tulajdonképen kétféle ér-telmük van: tágabb érteiemberi állampolgári, úgynevezett sarkalatos, vagy alapjogoknak azokat a jogosítványokat nevezzük, amelyek emberi .minőségünkből következnek,, melyek tehát minden embert megilletnek s melyeket ép ezért igy is neveznek: ős jogok. Ezek a jogok megilletnek minden embert, nemre, fajra, korra való különbség nélkül.
Szűkebb értelemben pedig állampolgári jogoknak az úgy-nevezett politikai jogokat mondjuk, tehát azokat, amelyek-kel egy alkotmányos állam a saját, bizonyos minősítési kellékeknek megfelelő polgárait avégből ruházza fel, hogy azok ily /módon az államélet megnyilvánulásaiban aktiv részt vehessenek.
Alapjogok a következők:
1. a személyes szabadság; jelenti az állampolgárnak azt a jogát, mely a törvény határai közt az ő szabad moz-gását és érvényesülését lehetővé teszi. Tárgyköre igen nagy, magába foglalja a pályaválasztás szabadságát, a letelepülés szabadságát stb. Az a közhivatalnok, aki ellene vét és valakit törvényellenesen megfoszt a szabadságától, szigorúan büntettetik;
2. a tulajdon sérthetetlensége azt jelenti, hogy az állam a magántulajdont tiszteletben tartja és gondoskodik róla, hogy az ellen senki részéről jogtalan támadás
elkö-vethető ne legyen s ha mégis megtörténnék, szigorúan megbünteti a bűnöst;
3. a lelkiismereti és vallásszabadság abban áll, hogy meggyőződésünk ugy vallási, mint tudományos dolgok-ban szabad s effelett senkinek nincs joga felülbirálást gya-korolni. Különösen fontos része ennek a jognak a vallás-szabadság, mely nálunk törvénybe van iktatva. Kétféle vallásfelekezetet különböztetünk meg: bevettet és elismer-tet. Amannak a számát, illetve azokat az egyházakat, me-lyek oda tartoznak, törvény állapítja meg (1895: 43. t-c.)„
emez a vallás- és közoktatásügyi miniszter áltat adandó-megalakulási engedély után kezdheti meg tulajdonképen a működését. A miniszter csak olyan felekezetet tehet el-ismertté, amely a bevettektől hitelvileg (dogma tekinteté-ben) különbözik, továbbá sem az ország törvényeibe, sem-pedig a jó erkölcsökbe nem ütközik. Bevett vallásfeleke-zetek a következők: a latin, a görög és az örmény szer-tartású római katholikus, a református, az evangélikus, az unitárius, a görög keleti és az izraelita. Elismert fele-kezetünk ma egy van: az anabaptista. Az egyházfelekeze-tek részben hierarchikusan vannak szervezve (pl. a katho-likus egyház), részben automatikusan (pl. a protestáns egyházak), vagyis vagy csupán az egyházi elemnek adnak az egyházkormányzatban szerepet, vagy a világinak is;
4. a gyülekezési és egyesülési jog alapján az állam-polgároknak módjukban van véleményük, a közügyekről' való felfogásuk kicserélése, vagy pedig általuk megvaló-sítandó célokért való együttes munkálkodás végett nyilvá-nos (nép-) gyűléseket tartaniok és egyesületeket alákita niok. A nyilvános gyűlések azonban a közrend fentartha-tása végett a rendőrhatóságnak (városokban a rendőrkapi-tánynak, falvakban a főszolgabírónak) előzetesen
bejelen-tendők. Egyesületeket különféle célokra lehet alapítani, vannak politikai, közművelődési, irodalmi, jótékonysági, sport- stb. egyesületek. Az alapításkor meg kell szövegezni az alapszabályokat és ezeket láttamozás végett a belügy-miniszterhez kell felterjeszteni. Az alapszabályok ellenére
9
működő egyesület ellen a miniszter vizsgálatot rendelhet ei, sőt az egyesületet végső esetben fel is oszlathatja;
5. a sajtószabadságról eredetileg az 1848: 18. t.-c. in-tézkedett, melynek értelmében gondolatait sajtó utján min-denki szabadon közölheti és terjesztheti; régente ez nem vot igy, mert a sajtóterméket, illetve a kéziratot, mielőtt kinyomathatták volna, be kellett mutatni a cenzornak (cen-zúra) s csak ha az engedélyt adott rá, volt szabad azt ki-nyomatni. Ez a endszer az állam gyámkodása alá helyezte a szellemi termékeket. Ma szabad a sajtótermékek kinyo-matása és közzététele, de ha valaki törvénybe ütköző cse-lekményt követ el a nyomdai termék által (pl. izgatást, vagy becsületsértést), akkor a bíróság előtt inditandó saj-tóperben felel ezért s birói ítélet utján megbüntethető; je-lenleg az 1914: 14. t.-c. szabályozza a sajtójogot lényegi-leg a régivel egyező, de a kor haladásával megokolt kere-tekben ;
6. a nem magyar népfajok nyelvhasználati joga ha-zánk,ban szintén polgári ősjog, melyet legutoljára az 1868:
44. t.-c. ' (nemzetiségi törvény) szabályozott. Eszerint a Magyarországban élő nem magyar népfajok (német, ro-mán, szerb, tót, rutén stb.) ugyanazokat a politikai jogo-kat élvezik, mint a magyarok, tehát a politikai jogok hasz-nálata nincs a fajmagyarsághoz kötve, vagyis a nem ma-gyar fajbeliek ép ugy részt vehetnek az államélet különböző megnyilánulási alakzataiban, mint" a magyarok. Ennek ellenére azonban a nem magyar fajok nem képeznek n il-lünk külön politikai testületeket, mert politikai nemzet csak egy van és e? e magyar. Ami az egyes állami működési ágakat illeti, a törvényhozás nyelve a magyar, de választók lehetnek a nem magyar fajuak is, ha a törvényben megje-lölt feltételeknek egyébként megfelelnek, sőt képviselővé is megválasztható a nem magyar fajbeli, azonban — mint-hogy a törvényhozás nyelve a magyar — az államnyel-vet annyira értenie kell neki, hogy a tárgyalásokban részt vehessen. A kormányzatban a központnak (minisztérium) szintén a magyar a hivatalos nyelve, de a törvényhatósági
"bizottságokban és a községi képviselőtestületekben a nem magyar nyelvű állampolgárok is résztvehetnek, ott anya-'
nyelvükön felszólalhatnak, sőt bizonyos körülmények közt a jegyzőkönyveknek az ő nyelvükön való vitelét is szor-galmazhatják. Az egyházi közélet terén sem avatkozik bele az állam abba, hogy ez mily nyelven vitessék s látjuk pl., hogy az önkormányzattal biró felekezetek különböző nemzetiségi nyelveken viszik egyházi közigazgatásukat.
Bíráskodási szempontból különösen a községi (40 korona értéken aluli) bíráskodásban érvényesülhet a nemzetiségi nyelv'azokon a helyeken, ahol a közigazgatás is ezen a nyelven folyik, mig a kir. .bíróságok ügykezelési és tár-gyalási nyelve az egész országban a magyar, azonban gondoskodás történik arról, hogy a birák lehetőleg értsék
a bíróság területén élő nemzetiségek nyelvét, vagy pedig tolmács alkalmazásával tegyék lehetővé azt, hogy a ma-gyarul nem beszélő állampolgár saját anyanyelvén te-hesse meg a vallomását;
7. a kérvényezési és sérelmi jog abban áll, hogy minden állampolgárnak szabad a kérelmét az illetékes fó-rum elé terjeszteni s az attól őt ért sérelem miatt panaszt emelni és ebben a legfelsőbb fokig, a- királyig is elmenni aki az általános kihallgatások során őt és panaszát meg-hallgathatja. A sérelmi jog (a régi latin elnevezése ez:
gravamen) belement a nemzet köztudatába s századok óta
gyakran éltek is vele; « 8. tanszabadságnak nevezzük azt a jogot, hogy
min-denkinek szabadságában áll azt tanulnia, amire hajlan-dósága van s nem lehet senkit valamely pályára kénysze-ríteni, vagy attól eltiltani. Kivétel ez alól az elemi iskola
•elvégzése, mely mindenkire egyaránt kötelező. De tavi-szabadságnak mondjuk a tanítási szabadságot is, azt, hogy az egyetemi (s állandó gyakorlat szerint általában a főis-kolai) tanár azt a tudományszakot, melyet előad, legjobb tudása s a tudomány állása szerint taníthatja és e tekintet-ben nem korlátozható.
A polgári ősjogokon kivül vannak — mint jeleztük —
9*
szűkebb értelemben vett állampolgári jogok is, amelyek már nem minden polgárt illetnek meg feltétlenül, egyedül polgári minőségéből kifolyólag, tekintet nélkül korára, .ne-mére stb. Ilyen szűkebb értelemben vett állampolgári jog.
pl. a választójog, vagyis az országgyűlési képviselők meg-választásának a joga, aztán a megyei és községi önkor-mányzatban való részvétel joga, a hivatalviselési képesség:
stb. Mindezekről a közjog megfelelő helyein külön szoktak, megemlékezni.
58. §. Az állampolgári kötelességek, különösén a védöerő-kötelezettség.
Az állampolgárnak nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is, amit akként lehet megmagyarázni, hogy*
az állam, amely polgárai részére rendezett közigazgatást^
közbiztonságot, szóval a kulturélet feltételeit nyújtja, en-nek fejében azoktól bizonyos szolgáltatásokat is követel-het. Az állampolgári kötelességek részben erkölcsi jelle-gűek, részben pedig tényleges szolgáltatásokat jelentenek..
Amazok sorába tartozik az engedelmesség és hűség, mely abban ál, hogy a polgár hazájához 'ragaszkodni köteles és-, ha ahhoz hűtlen lesz, akkor büntetendő cselekményt követ el, — emezekébe pedig a közteherviselés, a katonai kötele-zettség, a tankötelezettség s a kisebb polgári tartozások.
Az engedelmességről és hűségről alig van több
mon-• dani valónk s ép ily röviden tárgyalhatjuk a kisebb polgárf kötelességeket is. Ez utóbbi kategóriába tartozik pl. az, hogy a polgár, ha ilyen szolgálatra behivják, köteles es-küdtbiró lenni, vagy bizonyos esetektől eltekintve, ¡min-denki tartozik gyámi tisztet viselni stb. Nem szenved két-séget a tankötelezettség fogalma sem, mely abban áll, hogy az 1868: 38. t.-c. értelmében minden szülő, vagy gyám köteles gyermekét, vagy gyámoltját 6 éves korától"
12 éves koráig népiskolába, 12—15 éves koráig pedig is-métlő iskolába járatni, kivéve, ha az elemi iskola 4 osztá-lyának elvégzése után a gyermek valamely középiskolát lá-togat. A tankötelezettséget megerősítette a népoktatás
in-•gyenességéről intézkedő 1908: 46. t.-c., melynek az értelmében a népiskolai oktatásért semmiféle dij nem fize-tendő. Végül a közteherviselés kötelezettsége abban áll, hogy adót s általában mindenféle közterhet mindenki
köte-les fizetni, tekintet nélkül arra, hogy minő társadalmi osz-tályhoz tartozik az illető. Ezt az 1848: 8. t.-c. mondta ki.
Az állampolgári kötelességek sorában bővebb meg-világítást érdemel a katonáskodási, vagy amint rendszerint
mondani szokták, a honvédelmi kötelezettség. Ez azt je-lenti, hogy minden férfinembeli állampolgár köteles a ha-záját személyesen, fegyveresen megvédeni. Alóla csak egy
"kivétel van, a testi vagy szellemi fogyatkozás, de máskü-lönben a törvény által megszabott korban mindenki, tekin-tet nélkül rangjára, állására és vagyoni helyzetére, köte-les katonai tartozásának eleget tenni. Ez régente nem volt Így, mert régi alkotmányunk értelmében a nemes ember azoknak a kiváltságoknak a fejében, amelyeket élvezett, hazáját fegyverrel védte ugyan, de csalk alkkor, ha azt megtámadták, rnig a királynak nem volt joga arra, hogy nemeseit támadó hadjáratban való részvételre kényszerítse.
A nem nemes ember pedig egyáltalában nem volt katonai szolgálatra kötelezhető. Később aztán királyaink, hogy ál-landó hadseregük legyen, zsoldos, vagyis fizetett hadakat tartottak,. az újoncozás! engedelmet pedig idővel az -or-szággyűlés adta meg, de általános védőkötelezettség ekkor még nem volt. Hadseregünk mai szervezete 1868-tól datá-lódik, ettől kezdve van ugyanis az általános védőkötelezett-ség intézményesen biztosítva, melynek alapelve az, hogy bizonyos korban minden férfi állampolgár köteles egy, ille-tőségi helyén működő vegyes, vagyis katonai és polgári egyénekből álló vizsgálóbizottság előtt megjelenni s ha az öt katonai szolgálatra alkalmasnak találja, akkor katonai szolgálatát a törvényileg ¡megszabott időtartamban szemé-lyesen leróni is tartozik.
Jelenlegi védőerőtc-r vény ünk .az 1912: 30. t.-c. Ennek értelmében a • fegyveres erőnek három tagozata - van: a közös haderő (ennek részei a közös hadsereg és a hadi
ten-gerészet), aztán a hqnvédség és végül a népfelkelés. Ugy a hadseregnek, mint a honvédségnek külön póttartaléka is van, mint kiegészitő rész. Mindkét haderőrész ténylegesen szolgáló és tartaléki elemből áll, mig a népfölkelés csak mozgósítás (háború) esetén hivatik be, de békében tényle-gesen szolgáló része nincsen. A szolgálati kötelezettség, tartama különböző a közös hadseregben, a haditengeré-szetben és a honvédségnél. (Megjegyzendő, hogy a hon-védségre vonatkozó részletes rendelkezések az 1912: 31..
t.-c.-be vannak foglalva.) A közös hadseregben általában két évet kell ténylegesen szolgálni és tiz évet a tartalék-ban tölteni, azontartalék-ban a lovasságnál, a lovagló tüzérségnél, valamint azoknál a fegyvernemeknél, amelyeknél különben két év a tényleges szolgálat (tehát pl. a gyalogságnál), az altiszti állomány megalkotása végett, az eirre alkallmas le-génység (de csakis ez) három évet szolgál ténylegesen, vi-szont a három évet aktive szolgálók a tartalékban csak hét évet töltenek. A póttartalékosok szolgálati ideje 12 év, eb-ből azonban csak tiz hetet töltenek a kiképzésük céljából tényleges szolgálatban. Kiemelendő továbbá, hogy harma-dik szolgálati évre nem kötelezhetők azok, akik 21 éves, korukig elvégezték valamely nyilvános középiskolának a hatodik osztályát, vagy valamely olyan szakiskolát, amely ipari, művészeti, műszaki, kereskedelmi, földsnivelési, er-dészeti, bányászati, vagy kohászati szakra képesit s a kö-zépiskolával egyenlő rangú.
Egy évi önkéntességre van igénye annak, aki a beso-rozás évének október 1-éig valamely nyilvános középisko-lát, vagy ezzel egyem!őrangú középfokú tanintézetet (pl.
kereskedelmit), aztán, aki tanitóképzőintézetet végzett, vé-gül, aki népiskolai, polgári iskolai, vagy tanitóképzőinté-zeti tanitó, vagy a gyengeelméjüek iskolájában tanitó.
Ezen minősítési kellékek valamelyikének a birásán kivür egyévi önkéntességre van igénye még annak is, aki egy erre szervezett vizsgáló bizottság előtt önkéntesi vizsgála-tot tett, de vizsgálatra csak az jelentkezhetik, aki válamely középiskola hat osztályát, vagy a középiskolákkal egyenlő^
rangú szakiskola megfelelő évfolyamait elvégezte. Végül kivételesen megadhatja az egyévi önkéntesség kedvezmé-nyét a honvédelmi miniszter és pedig a hadügyminiszterrel s a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg oly egyéneknek, akik — bár iskolai bizonyítvánnyal igazolható minősítésűik nincs — a tudomány, az irodaiam, a technika, a művészet, vagy az iparművészet terén különösen kiváló eredményeket értek el. Egyévi önkéntességét bárki legfel-jebb azon év október l-ig halaszthatja el, melyben 24-ik életévét betölti, azontúl pedig csak különös ok esetén. Az egyévi önkéntesség rendszerint az állam költségén teljesí-tendő és csak kifejezett kérelemre az illető saját költségén.
A lovasságnál, a lovagló tüzérségnél és a vonatcsapatnál azonban csak ez utóbbi módon lehet szolgálni. A saját költ-ségükön szolgálóik a csapattestet szabadon választhatják.
Az egyévi önkéntesek tényleges szolgálatuk lerovása után tartalékba helyeztetnek, a megfelelően képesítettek pedig tartalékos hadapródokká, vagy zászlósokká neveztetnek ki, esetleg pedig hadapródjelöltekké lesznek, mig azok, a kik a tartalékos tiszti állásra alkalmatlanoknak bizonyul-tak, katonai képességüknek megfelelő rangfokozatban he-lyeztetnek át a tartalékba. Megjegyzendő, hogy az egyévi önkéntesek második tényleges szolgálati évre nem kötelez-hetők. Különleges szolgálatot tejesitenek mint egyéves ön-kéntesek az orvosnövendékek, az állatorvosok, a gyógy-szerészek és a hivatásos tengerészek, amennyiben ezeknek szolgálati módja a rendes önkéntességtől elütő (az állat-orvos pl. nem teljesít katonai szolgálatot, csak állatállat-orvosi teendőket lát el a katonaságnál,).
A póttartaléknak az a hivatása, hogy a hadsereg és a honvédség hiányait pótolja, vagyis hadjárat esetén a védőerőben beállott (elesettek, vagy sebesülteik elmaradása által okozott) hiányokon segítsen. A póttartalékba nincs mindenkinek igénye a felvételre, csak annak, aki a tör-vényben megszabott valamely feltételnek megfelel, jelesen a póttartalékba kerülnek a bevett és elismert vallásfeleke-zetek papjai és papjelöltjei, aztán az öröklött
mezőgazda-ságok birtokosai, ha a földet hivatásszerüleg maguk müve-lik és annak a jövedelme egy öttagú család eltartására ele-gendő ugyan, de ennek, a négyszeresét meg nem haladja, továbbá a családfentartók, tehát pl. a keresetképtelen atyá-nak, vagy özvegy anyának egyetlen fia, vagy teljesen árva gyermekek egyetlen fitestvére. Ezeken kivül a póttarta-lékba kerülhet az, akinek az említett jogcímek valamelyi-kére teljes igénye nincs ugyan, de különös méltánylást ér-demlő okokból azt mégis kéri. Végül póttartalékosok lesz-nek azok is, akik az évi ujoncszükséglet fedezése után mint fölösszámuak soroztattak be.
A tartalékosi viszony tartama alatt a hadsereg tag-jai fegyver- (szolgálati) gyakorlatot is kötelesek teljesíteni, még pedig azok, akik két évet szolgáltak ténylegesen, leg-feljebb négyszer (összesen 14 heti időtartamban), azok, a kik három évet szolgáltak, legfeljebb háromszor (összesen 11 heti időtartamban), azok pedig, akik önként vállalkoz-tak négy évi szolgálatra, fegyvergyakorlatra kötelezve nincsenek.
A haditengerészetben a is!zolgálati kötelezettség a|
következő: 4 év ténylegesen, 5 év a tartalékban és 3 év a tengervédben (ez utóbbinál különösen parti szolgálatra al-kalmazzák-az illetőket.)
A honvédségi törvény kimondja, hogy a honvédség a fegyveres erő egyik része s mint ilyen, háború idején a közös haderő támogatására és a belső védelemre, béke ide-jén pedig a belső rend ős biztosság fentartására is van hi-vatva. A honvédségnők — -mint jeleztük — van póttartaléka, azonkívül a honvédséghez tartozik a méneskar is, mely a katonailag szervezett állami lótenyésztő intézetekben a szolgálat ellátására van hivatva. A honvédség az ország határain kivül csak kivételesen alkalmazható, de ehhez az országgyűlés beleegyezése szükséges, vagy ha ez együtt nincs, a király a magyar összminisztérium együttes fele-lősségére a határokon kivül is alkalmazhatja, de ekkor is.
az országgyűlésnek ez utólag bejelentendő. A szolgálati kötelezettség tartama a honvédségnél ugyanaz, mint a
kö-zös hadseregnél. Ugy a hadseregbe, mint a honvédségbe 'való sorozás abban az évben történik, melyben a jelölt 21.
•évét betölti, ha azonban ekkor még nem alkalmas, akkor még két egymásután következő évben állítható sor alá, de 17. évét betöltött egyén már ugy a hadseregbe, mint hon-védségbe önként jelentkezhetik. A hadsereg és a honvéd-ség újoncai ugyanazon sorozás alkalmával soroztainak, de -egyéves önkéntesek nem jelentkezhetnek feltétlenül a
hon-védséghez, hanem csak bizonyos arányszámban. A közös
"hadsereg évi ujoucjutaléka a védőerőtörvény és az 1914:
•8. t.-c. szerint 1914-ben 165.100, a jövő évtől, 1915-től
"kezdve azonban fokozatosan emelkedik, úgyhogy 1918-tól
"kezdve 177.500 legény. Ebből Magyarországra esik
1914-"beri 70.406 s fokozatosan emelkedve, 1918-tól kezdve
"75.863. A houvédség ujoucjutaléka a honvédsági törvény és az 1914: 9. és 10. t.-c. értelmében 1914-ben 25.000 fő, aztán fokozatosan emelkedve, 1918-tól kezdve évi 31.000 legény. Az ujoincjutalékot a törvényhozás minden évben
"külön szavazza meg s enélkül sorozást tartani alkotmá-nyunk értelmében nem ¡lehet.
A fegyveres erő harmadik tagozata a népfelkelés.
"Erről az 1886: 20. t.-c. intézkedik. A népfelkelés keretébe tartozik mindenki attól az évtől kezdve, melyben 19. évét betöltötte, 42 éves korának befejeziéig, kivéve, ha közben a hadsereg, vagy a honvédség tagja. A népfelkelés két
"korosztályra oszlik: a 19—37 évesek és a 38—42 évesek osztályára. Legújabban háború esetére a szolgálati köte-lezettséget -még meghosszabbították, amennyiben *az 1912:
-68. t.-c. elrendeli, hogy a hadi célokra szükséges szemé-lyes szolgálatok teljesítésére, ha a szükséglet a rendelke-zésre álló önkéntes munkásokból, vagy népfelkelő kötele-zettekből, illetve a hadkötelesekből nem fedezhető: minden
munkaképes polgár kötelezhető, aki életének 50-ik évét még bé nem töltötte. Bár ezen rendelkezés alól kivételek is vannak, lényegileg alig tekinthető az másnak, mint a
"katonai szolgálat
kiterjesztésének.-KILENCEDIK FEJEZET.