családtag, 3. a háztulajdonos. A házasság bejelentését ma-guk a felek eszközlik. Megjegyzendő, hogy a házasságkö-tési szándék bejelentése után a feleket kihirdetik, vagyis .mindkét fél lakóhelyén ¡közhírré teszik, hogy az illetők
egy-mással házasságra akarnak lépni s ha valaki ennek törvé-nyes akadályát tudná, azt kellő időben bejelentheti. A kihir-detés alól azonban felmentés is adható.
Az anyakönyvi bejegyzésekről az érdekelt felek kí-vánságára >a megszabott dijért hiteles másolatokat ad-nak ki.
ÖTÖDIK FEJEZET.
okvet-jenül köteles .az örökségben részeltetni. Ez az úgynevezett .'köteles rész. A szülőnek tehát szabadságában áll, hogy
an-nak a vagyonrésznek a feléről,., mely egy-egy gyermekére jutna, szabadon rendelkezzék, azonban a másik felére a gyermeknek odvetíenül igénye van. Kivétel azonban az, ha a szülő a gyermekét végrendeletileg kitagadja, .mert erre is joga van akkor, ha a gyermek őt tettleg- bántalmazta, rajta súlyos méltatlanságot követett el, élete ellen tört, őt súlyos bűntett elkövetésével alaptalanul vádolta, vagy vé-gül ha a szülőitől kapott vagyont romlott társaságban elpa-zarolta. Ily esetben a kitagadásra a szülőnek kifejezett joga van s ennek az a következménye, hogy a gyermek ilyenkor semmit, még köteles részét sem kapja meg szülei hagyatékából.
Az örökösödésnek három faja van: 1. törvényes örö-kösödésnek mondjuk azt, melyet maga a törvény szab meg és mely akkor.áll elő, ha az örökhagyó hagyatékáról maga nem intézkedett. A törvényes öröklés esetében a ha-gyaték az örökhagyó legközelebbi rokonaira száll; 2. vég-rendeleti örökösödés akkor áll elő, ha az örökhagyó végső
intézkedést tett a törvényben előirt formaságok megtartá-sával arról, hogy vagyona a halála után kié legyen? Végül 3. szerződési örökösödésnek nevezzük azt az esetet, midőn két egyén előre megegyezik egymással az iránt, hogy egyik a másiknak örököse lesz. Ezen örökösödési esetek közül a legerősebb a szerződés, mert itt kétoldalú meg-egyezés jött létre, azután következik a végrendelet, mint egyoldalú akaratelhatározás s végül a törvényes örökösö-dés csak ott áll be, ahol sem szerzőörökösö-dés, sem végrendelet nincs, vagy van ugyan, de valaminő okból érvénytelen az.
50. §. A törvényes örökösödés.
Törvényes örökösödés — mint láttuk — akkor áll be, ha az örökhagyó a vagyonáról nem intézkedett, vagy ha intézkedett is, ez valaminő ok miatt hatálytalan. Törvé-nyes öröklésre a házastársi kapcsolat és a rokoni kötelék
jogosít, vagyis törvényes örökös lehet a házastárs és a.
vérrokon, illetve ennek leszármazója. Törvényesített gyer-mek ugy örököl, mint a törvényes, ép igy öröklési joga van rendszerint az örökbefogadott gyermeknek is, mig a törvénytelen gyermeknek csakis édes anyja után van örök-lési igénye.
Jelentős különbséget tesz azonban a vagyonnak a.
minősége. Mig ugyanis a gyermek szülőjének mindenféle vagyonában örököl, addig a hitvestárs öröklési joga korlá-tok közé van szorítva. Ennek a megértéséhez szükséges, azonban az ági (öröklött, ősi) és a szerzeményi vagyon közti különbség .megismerése. Ági, vagy öröklött vagyon-, nak mondjuk azt, amit az örökhagyó a szüleitől, vagy más,, az ő nemzetségéhez tartozó egyéntől örökölt. Szerzeményi vagyon ellenben az, am.it az örökhagyó saját munkájával,, vagy áltálában saját ténykedésével szerzett. A leszármazó-(tehát a gyermek) egyformán örökös lesz, akár ági, akár szerzeményi jószág az, mely a hagyaték tárgya, ellenben a hitvestárs csak lép előtérbe, mint törvényes örökös, ha.
gyermekek nincsenek. Ilyenkor a szerzett javakban a hit-vestárs örököl, az ági vagyon azonban azé az ágé, illető-leg annak a hozzátartozóié lesz, amely az örökhagyóval koni kötelékben állva, a vagyon eredeti szerzőjével közeli rokoni kötelékben állva, a vagyon eredeti szerzőjével k ö -zeli kapcsolatban van. így pl. ha az atya hagyott vagyont' a fiúra- s ez utóbbi mint nős ember, de gyermekek hátra-hagyása nélkül s végrendelet nélkül elhal, akikor atyjától"
örökölt vagyona visszaszáll atyjára, de minthogy az már nem él, a fiúval egyenlő izen rokon többi leszármazók, tehát testvérei, illetve, ha már ezek sem- élnek, ezek gyermekei, öröklik azt. Ily esetben a szerzett vagyont az elhunyt fe-lesége örökli. Ha azonban az örökhagyónak sem leszárma-zói (gyermekei, unokái stb.), sem felmenői (szülei stb.),.
sem pedig oldalági rokonai nincsenek, akkor nemcsak a.
szerzeményi, hanem az ági vagyont is a hátrahagyott hit-vestárs örökli. Ebben van a törvényes örökösödés lényege.
Ami pedig az ági vagyon eredetét illeti, itt lehetséges.
vagy az, hogy az elhunyt szüleitől együttesen szállt a va-gyon az örökhagyóra, vagy pedig az, hogy az atyjától,, vagy az anyjától külön-külön. Az előbbi esetben az ági vagyon a szülőpáré, illetve az attól leszármazóké lesz, az utóbbiban pedig az atyára az őtőle, az anyára pedig az ettől származott vagyon hárul vissza, ha pedig a hagyaték-ból az ági vagyon egészen már ki nem kerülne, aránylagos levonásnak van helye.
Ha törvényes öröklésre hivatott egyén egyáltalában nincs, végrendelet vagy öröklési szerződés pedig hátra nem maradt, akkor a hagyaték az államkincstárra száll.
51. §. A végrendeleti örökösödés.
Végrendeleti örökösödés áll be akkor, ha az örökha-gyó végrendeletet, vagyis halálestre szóló, bizonyos alak-szerűséghez kötött, egyoldalú jogügyletet alkotott, mely-ben megállapítja, hogy vagyonában ki, vagy kik örökösöd-jenek? A végrendelet eszerint jogügylet, tehát a jogügyle-tek alaki és anyagi kellékeivel kell, hogy fel legyen ruházva és pedig egyoldalú jogügylet,'tehát egy személy akaratel-határozásától függ, aminek az is következménye, hogy ez az egy személy vissza is vonhatja azt; végül halálesetbe szóló jogügylet, tehát az örökhagyó életben léte alatt sem-miféle jogkövetkezménye nincs neki.
Végrendeletet csak az tehet, aki cselekvőképes. A cselekvőképesség a kor szempontjából a 12. életév befejez-tével kezdődik, mikor már bárki közvégrendeletet tehet.
Ép igy -csakis közvégrendelet (erről alább lesz szói) alko-tására van joguk a magukat megértetni nem1 tudó süketné-máknak is, mig az elmebajosok egyáltalában nem vég-rendelkezhetnek, valamint a szegénységi fogadalmat tetf szerzetesek sem, minthogy nekik vagyonuk sem lehet. A végrendeletnek további lényeges kelléke, hogy a végren-delkező akarata határozott, félreértést kizáró, legyen, végül az intézkedés jogilag és erkölcsileg megengedett kell, hogy legyen. •
8
A végrendeletekről, illetőleg azok alaki kellékeiről az 1876: 16. t.-c. intézkedik. Eszerint van köz- és magán-végrendelet. Amaz, melyet kir. közjegyző, vagy kir. járás-biró előtt alkottak, emez, melyet magánokirat alakjában hoztak létre. A magánvégrendelet ismét vagy rendes, vagy kiváltságos; amaz, mely a törvény általános szabályai sze-rint keletkezett, emez, mely bizonyos rendkivüli. körülmé-nyek okából a rendestől eltérő módon létesült. De fel lehet osztani a •magánvégrendeleteket akként is, hogy azok vagy Írásbeliek, vagy szóbeliek, itt az elnevezés megadja már a magyarázatot is. Végül az írásbeli végrendelet is lehet sajátkezüleg irt és aláirt, vagy más által irt és csupán aláirt.
Az írásbeli magánvégrendelet esete akkor áll elő, ha valaki'a végrendeletet önmaga irta és aláirta, vagy nem maga irta ugyan, de azt aláirta, illetve kézjegyével ellátta.
Az előbbi esetben két, az utóbbiban négy tanú szükséges a végrendelkezéshez. Tanú gyanánt nem szerepelhetnek: 1.
azok, akik még életük 18. évét be nem töltötték, 2. az eszük használatától megfosztott egyének, 3. a vakok, a Siketek és a némák, 4. a nyereségvágyból elkövetett bűncselek-mények, vagy pedig hamis eskü miatt jogerősen elitéltek a büntetés és következményeinek tartama alatt. A tanuk-nak együttesen kell jelen lenniök s a végrendelkezőt sze-mélyesen ismerniök. Ha a végrendeletet a végrendelkező irta és aláirta, a tanuk közül legalább egynek, ha pedig nem ő irta, legalább kettőnek irni-olvasni kell tudnia. Ha a végrendeletet nem a végrendelkező irta, akkor a tanuknak a végrendelet nyelvét is érteniök kell. Ha a végrendelkező irni nem tud, kézjegyével látja el az okiratot s ily esetben az egyik tanú szerepel mint kéziró is. Ha a végrendeletet a végrendelkező irta és aláirta, akkor a tanuknak nem kell a .végrendelet tartalmát ismerniök, ellenkező esetben igen.
A több ivből álló végrendeletet zsinórral kell összefűzni 3 ennek a vége a végrendelkező s legalább egy tanú pecsét-jével megerősítendő. A tanú, valamint annak közeli roko-nai csak az esetben részesülhetnek, a végrendelet által
va-lamely előnyben, ha kivülők is még a megkívánt szám-u tanú van meg, vagy pedig ha a rájuk vonatkozó részt a végrendelkező külön is kiemelte és megerősítette. A tanuk, miután a végrendelkező az okiratot aláirta, folytatólag magán az okiraton, egy arra általuk vezetett záradékban igazolják, hogy ők, mint a végrendelkező által erre felkért tanuk, együttesen jelen lévén, a végrendelkező ezt az ok-iratot, illetőleg az abban foglaltakat az ő végrendeletének jelentette ki s azt előttük sajátkezüleg aláirta (vagy pedig rajta levő aláírását a sajátjának elismerte) s mindezt a tanuk a maguk aláírásával igazolják.
A szóbeli magánrendelet tevésére ugyanazok van-nak jogosítva, akik Írásbeli magánvégrendeletet tehetnek, tehát az ön jogú s végrendelkezési képességgel bíró egyé-nek. Szóbeli magánvégrendeletet rendszerint akkor szok-tak tenni, ha a végrendelkező súlyos beteg s hirtelen akarja utolsó intézkedéseit megtenni, mig ha továbbra is életben marad, akkor nagyobbára irásbelileg is végrendelkezik. A1
szóbeli végrendelet hatálya különben csak három hónapra szól s ha az illető ez alatt el nem hal, a végrendelkezés ér-vényessége megszűnik. Ez azért van igy, mert a tanuk hosszabb idő múlva nem igen tudnák már visszaemlékezni a szóbeli rendelkezés tartalmára. A szóbeli magánvégren-delet megtételéhez különben négy tanú jelenléte szükséges, akik a végrendelkező által használt nyelvet értik. A vég-rendelkezésnek érthetően, élő szóval kell történnie, nem pedig feltett kérdésekre adott válaszok alakjában. A szóbeli végrendeletről a hagyatéki biróság akként vesz tudomást, hogy a tanuk azt. neki bejelentik, mig az Írásbeliről magá-nak a végrendeletnek a bemutatása által, mit a rokonok, vagy az elhunyt bizalmi embere, szóval olyan tehet meg, aki a végrendelet létezéséről tud.
A közjegyzőnél letett magánvégrendelet akkor for-dul elő, mikor valaki magánvégrendeletet alkot ugyan, de azt kir. közjegyzőnél helyezi letétbe. Ilyenkor, ha a vég-rendeletet önmaga irta és aláirta, tanú nem kell, mig ha nem maga irta. csak két tanú szükséges. A fő, hogy
8*
a végrendelkező személyesen adja át — akár nyitva, akár lezárva — az okiratot a közjegyzőnek s kije-lentse. hogy az az ő végrendelete, miről a közjegyző jegyzőkönyvet vesz fel s a letevőnek erről tanúsít-ványt ad.
Közvégrendelet az, melyet valaki akként alkot, hogy a kir. közjegyző, vagy kir. járásbíróság előtt személyesen megjelenve, két tanú állandó s együttes jelenlétében, vagy pedig még egy közjegyző bevonásával előadja a vég-akaratát s erről a közjegyző okiratot vesz fel. 12—18' eves egyének, nemkülönben a némák és a siketné-mák csakis közvégrendeletet tehetnek. A járásbiró csak . akkor vesz fel közvégrendeletet, ha abban a járásban:
kir. közjegyző nincs, vagy pedig akadályozva van a funkcióban.
Kiváltságos végrendelet is kétféle van: Írásbeli és szó-beli. Ez utóbbinak a hatátya itt is rendszerint csak három hónapig tart, kivéve, ha az illető nem jött többé oly
hely-c zetbe, hogy újra végrendelkezhetett volna (pl. állandóan seblázban feküdt). Általában kiváltságos végrendelkezés-nek van helye: 7. olyankor, ha ragályos és pedig rohamos lefolyású járvány dühöng valahol (pl. kolera), 2. nyilt ten-geren utazó egyén által, 3. háborúban a csatatéren, vagy ettől legfeljebb 8 kilométer távolságban. A kiváltságos írásbeli végrendelethez akkor, ha az illető ezt maga irta:
s aláirta, tanú egyáltalában nem kell, ha pedig nem maga:
irta, csak két tanú szükséges. Ugyancsak két tanú kell a.
szóbeli kiváltságos végrendelethez is s elég, ha ezek közül' csak az egyik tud irni-olvasni. Egy további különbség,, hogy kiváltságos végrendeletnél már az élete 14-ik évét betöltött egyén is lehet tanú, sőt ragályos betegség esetén-ilyenkor a tanuknak nem is kell együttesen jelen lenniök.
A kiváltságos végrendeletnek egy speciális faja az, mikor valaki csakis a leszármazó örökösök (gyermekek, unokák}
és a hitvestárs javára végrendelkezik. Iyertkor elég, ha a z illető a végrendeletet egész terjedelmében saját maga irta és aláirta, tanú nem szükséges.
52. §. A szerződési örökösödés és a halálesetre szóló ajándékozás.
Ez az örökösödés legerősebb jogcime, bár nagyon ritkán fordul elő. Abban áll, hogy két fél jogügyletet,
szer-ződést köt egymással, melyben vagy csak az egyiknek, vagy mindkettőnek a javára, sőt estleg még egy harmadik javára is halálesetre szóló intézkedés foglaltatik.
Leggyak-rabban házastársak szoktak ilyen szerződést kötni, amely-nek alaki kellékei azonosak a végrendeletekéivel és pedig aszerint, hogy magán-, köz-, vagy közjegyzőnél letett örö-kösödési szerződésről van-e szó, a megfelelő végrendelet szabályai irányadók. Minthogy az örökösödési szerződés halálesetre szóló jogügylet, azért a rendelkezései csak a felek valamelyikének a halála után lépnék hatályba, de mig a végrendelet — minthogy egyoldalú /jogügylet — meg-semmisithétő, vagy uj végintézkedéssel hatálytalanítható (fiókvégrendelet), addig az örökösödési szerződés meg-változtatásához a másik fél beleegyezése is szükséges, ki-véve, ha az egyoldalú visszalépést a felek maguknak fen-tartották, vagy ha a részesített személy olyasmit követett el, ami miatt kitagadásnak is helye volna. Sem szóbeli, sem pedig kiváltságos örökösödési szerződést kötni nem lehet. A házastársak közt kötött örökösödés megszűnik akkor, ha a házasságot a birósag érvényteleniti, vagy fel-bontja.
A halálesetre szóló intézkedések tanánál kell végül megemlékeznünk a halálesetre szóló ajándékozásról is, a mely alatt azt a szerződést értjük, mikor valaki a vagyona
egy részét csak a halála utáni időre szölólag hagyja vala-kire, de a megajándékozottal ez irányban már előre meg-egyezik. Az ilyen ajándékozást is vissza lehet vonni a ki-tagadás eseteiben.