követe-lés. A váltóelévülés határideje az elfogadóval szemben 3 év, a forgatóval s a kibocsátóval szemben pedig (Európában . fizetendő váltóknál) 3 hónap.
NEGYEDIK FEJEZET.
eset-leg uj vallásuk törvényei szerint könnyebben bonyolíthas-sák le házassági pereiket, ami szintén nem volt nagyon erkölcsösnek mondható..
Ily körülmények közt az államra hárult az a feladat, hogy a sokféle egyházi házasságjog helyébe egységes állami házasságjogot állítson, mely mindenkire nézve,
fele-kezeti tekintet nélkül, egyaránt kötelező. Emellett azon-ban az állam nem avatkozott bele abba sem, hogy az egyes felekezetek a maguk egyházi szabályait saját híveikre nézve-fentartsák, hanem ennek az állam szempontjából nem adott jelentőséget s minthogy az állam határain belül mindenkire egyaránt kötelező jogszabályt létrehozni
egye-dül az államnak van joga, magától értetődik, hogy az állami házasságjog közkötelező erejű. E z ' a törvény 1895.
•október 1-én lépett életbe.
A házasságot akként szokták meghatározni, hogy az egy férfinek és egy nőnek a törvény által szabályozott, nemi, erkölcsi és jogi tartalommal biró életközössége.
Hogy házasság jöjjön létre, ahhoz szükséges egy férfinek és egy nőnek oly értelmű egybehangzó akaratkijelentése, mely a házasság megkötésére irányul. Ez azonban
egyma-gában nem elég. Az akaratkijelentésnek feltétlennek kell lennie s az illetékes polgári tisztviselő előtt kell megtör- . ténnie, ugy, hogy házasság csak akkor jön létre, ha egy íérfi és egy nő az illetékes polgári tisztviselő
(anyakönyv-vezető, alispán, polgármester, vagy főszolgabíró, esetleg külföldön az osztrák-magyar monarchia diplomáciai meg-bízottja, mint e hatáskörrel felruházott polgári tisztviselő) előtt személyesen, együttesen és két tanú jelenlétéhen kije-lenti azt a semmiféle feltételhez nem kötött akaratát, hogy egymással házasságra akar lépni s a polgári tisztviselő ezen megegyezd akaratuk alapján őket házastársaknak nyilvánitja, ennek igazolásául pedig a házasságkötést
azon-nal az anyakönyvbe iktatja, melyet a felek s a tanuk alá-írnak, esetleg kézjegyükkel ellátnak. Egyúttal figyelmez-teti a feleket a házasságkötésnél közbenjáró polgári tiszt-viselő, hogy ezzel. egyházi kötelezettségeiknek mée nem .-,
tettek eleget, vagyis felhivja a figyelmüket az ezután meg-ejtendő egyházi esketésre is, ami azonban nem kötelező s a házasság teljesen törvényes és érvényes lesz akkor is, 0 ha egyházilag meg nem köttetett, sőt a lelkésznek tilos az egyházi esketésnél az esetben közbenjárni, ha a felek a.
polgári házasságkötés megtörténtéről szóló tanúsítványt neki fel nem mutatják s ha ennek ellenére megköti a házas-ságot, akkor az állami szempontból nem házasság, tehát ennek a jogintézménynek a hatásaival sem jár, vagyis pl., az ebből a viszonyból származó gyermekek nem lesznek törvényesek. Azonkívül pedig a lelkész szigorú — esetleg szabadságvesztés — büntetésben is részesül. Ez a szabály annyira megtartandó, hogy még ha a házasulandók vala-melyikének közvetlenül fenyegető halála miatt fordulnának is azok a házasság mielőbbi megkötése végett a lelkész-hez, ennek előbb a polgári tisztviselő által végzett kötést kell megvárnia, illetőleg a házasság megkötésére ilyenkor is a polgári tisztviselő van jogosítva. Ily esetben azonban a lelkész, ha polgári kötés nélkül esketi meg a feleket, bün-tetve nem lesz.
A házasságot rendszerint megelőzi az eljegyzés, a mely a házasulandó feleknek a házasság megkötésére irá-nyuló kölcsönös Ígérete. Ez jogilag nem kötelez, vagyis abból, hogy valaki eljegyezte magát, jogi kötelezettség őreá.
abból a szempontból nem hárul, hogy a házasságot tény-leg köteles is lesz megkötni. Aki azonban az eljegyzés ál-tal valakit anyagilag kárositott meg, az köteles annak az okozott kárt megtéríteni. Iíy eset fordul elő pl, akkor, mi-dőn a menyasszony szülei a kelengyére bizonyos összegű kiadást fordítottak s az eljegyzés a vőlegény által felbon-tatván, a beruházás feleslegessé vált.
Házasságot csak az köthet, akire nézve valaminő házassági akadály fenn nem forog. Ha az akadály "súlyos, ezt bontó, ha kevésbbé jelentékeny, akkor tiltó akadálynak nevezik. Az előbbinek a fenförgásakor megkötött házas-ság semmis, vagy megtámadható, mig ha valáki, bár tiltó akadálya van annak, a házasságot mégis "megköti, akkor
büntetésben részesül ugyan, de a már megkötött házas-ság hatályban marad. Bontó akadályok a következők: 7.
a cselekvőképtelenség, vagyis az az állapot, mikor valaki öntudatos cselekvésre képtelen; ilyenek pl. az elmebete-gek, a teljesen ittasok, 2. a fejletlen kor, ami a férfinál 18.,
a nőnél pedig 16. évének befejeztével ér véget, 3. ha kis-korú köt házasságot, törvényes képviselőjének (szülőjé-nek, gyámjának, esetleg ezek megokolatlan ellenkezése-kor a gyámhatóságnak) belegyezése hiánya, 4. a felek közti közeli rokoni viszony (vérrokonok egyenes ágon, testvérek, féltestvérek, a testvér és testvérének vérsze-rinti leszármazói, az egyik házasfél s a másiknak egyenes ágbeli vérrokona, egymással nem köthetnek házasságot), ó. fennálló házasság (tehát mig valakinek előző házassága
meg nem szűnt, ujabb házasságra nem léphet), 6. a hitves-társ megölése (vagyis nem. léphetnek házasságra azok, kiknek egyike, a másikkal egyetértve, annak házastársát megölte). Tiltó akadály igen sok van, azért ezek közül csak néhányat hozunk fel például: 1. az unokatestvéri
viszony, de ez alól felmentésnek van helye, 2. a házasság-törés (ha valakinek a házassága bíróilag felbontatott s az
ítéletben kimondatott, hogy a házasság azért lett felbontva, mert a vétkes házasfél valakivel házasságtörést követett
• el, akkor az illetővel ennek házasságot kötnie nem szabad), 3. a gyászév az özvegy nőre nézve, aki férje halála után csak 10 hó elteltével léphet uj házasságra, hogy a szüle-tendő gyermekek származására nézve kétség ne támad-jon, 4. a katonai nősülési szabályok. A tiltó, akadály
meg-* ' szegése miatt ugy a házasfelek, mjnt az eljárt anayakönyy7
vezető is megbüntethetők. .
Érvénytelennek mondják ki azt a házasságot,
mely-• nél: 7. a megkötés alkalmával lényeges alaki hiba történt, pl. a felek nem voltak személyesen jelen, 2. bontó akadály állott fenn, 3. a szabad akarat hiányzott a feleknél, pl. az egyiket rákényszeritették, halálos fenyegetéssel, a házas-ságra, 4. tévedés, vagy megtévesztés forgott fenn, *pl. egy vak ember házasságot köt s mással adják egybe, mint
akivel egybekelni óhajtott. Tévedés forog fenn továbbá akkor is, ha az egyik fél a házastársi kötelességek teljesí-tésére képtelen, de ezt a másik fél egyáltalában nem tud-hatta, vagy ha nem tudta, hogy házastársa a házasság megkötése előtt öt évnél hosszabb szabadságvesztésre volt elitélve, vagy testi épségét illetőleg tévedésbe ejtette a má-sik felet stb.
A házasság érvénytelenítése esetén oly jogi helyzet áll elő, mintha a házasság meg sem köttetett volna. Kü-lönbözik ettől az, midőn a házasság annak rendje és módja szerint, törvényesen jött létre, de valamely ok miatt ezt a biróság felbontja, esetleg pedig a feleket ágytól és asz-taltól elválasztja. Ennek okai a következők: 7. a házas-ságtörés, 2. a házasfélnek szándékos és jogos ok nélkül való elhagyása, 3. a házasfél. bántalmazása, 4. öt évnél hosszabb időre történt elitéltetés, 5. a házastársi köteles-ségek szándékos, súlyos megsértése, 6. erkölcstelen élet megátalkodott folytatása stb. A házasság felbontásának jogkövetkezménye, hogy a felek közti házassági jogvi-szony teljesen megszűnik, a kiskorú gyermekek a nem vétkes fél nevelése alatt maradnak, ha pedig mindketten vétkesek, akkor a fiuk az apát, a lányok az anyát követik (7 éven aluli gyermekek csak anyjuknál maradnak, kivéve, ha az bebizonyitottan feslett életű). A vétkes nő továbbá eltiltható attól, hogy férje nevét viselje, mig a nem vétkes nőt vétkes férje eltartani köteles stb. Ágytól és asztaltól való elválasztás esetén — a biróság egyelőre rendszerint csak'ezt mondja ki és csak később állapítja meg a végle-ges felbontást — a házasfelek életközössége szűnik meg s azok ettől kezdve különváltan élnek. Ha aztán ilyenkor a kibékülés a kitűzött idő (6—8 hó) alatt nem sikerül, a biró-ság a felek valamelyikének a kérelmére a végleges fel-bontást mondja ki.
46. §. Házassági vagyonjog.
Házassági vagyonjognak mondjuk azon jogszabá-lyok összeségét, melyek a házastársaknak egymás közötti
vagyoni jogviszonyait szabályozzák. A családjognak ez a fejezete tehát tulaj donképen a dologi jogok kategóriájába tartoznék, minthogy a vagyonjognak ott van a helye; mi-vel azonban szoros összefüggésben áll a családi kapcsolat1
tal, jelesen a vagyonjognak ezek az intézményei csakis a házastársi viszonyban lehetségesek, azért a magánjog rendszerében ide szokták illeszteni ezeknek a problémák-nak a fejtegetését is.
A házassági vagyonjog keretébe tartozik: /. a házas-felek különvagyona, 2. a közszerzemény, 3. a hozomány, 4. a hitbér és 5. az özvegyi jog kérdése.
Különvagyonnak nevezzük azt a vagyont, mely a férjnek, vagy a feleségnek kizárólagos tulajdona. Ilyen vagyon lehet az, amit a házasfelek a házasság megkötése-kor már ilyenül birtak, továbbá, am.it valamelyikük a há-zasság tartama alatt öröklés utján, vagy ajándékul kapott, azután, ami rendeltetésénél fogva ilyennek tekintendő, pl, az egyik házasfél ruhái stb. A különvagyon felett mind-egyik fél önállóan, a másiktól függetlenül rendelkezik, tehát saját maga kezelheti, el is idegenítheti, meg is ter-helheti azt. Nem tartozik azonban a nő különvagyonába az, amit férjének hozományul átadott.
Közszerzemény az a vagyon, amit a házasfelek a há-zasság tartama alatt szereztek, akár együttes munkával, akár külön-külön, de ami még sem tartozik a különvagyon kategóriájába. A közszerzemény is régi jogintézmény ná-lunk, akárcsak a különvagyon és abban leli a magyaráza-tát, hogy a házastársak a házasság alatt együttes munká-jukkal szerzik a vagyont, tehát közös szerzemény az.
Igaz, hogy a tulajdonképeni szerzést nagyobbára csak á férfi végzi, azonban mivel az alaesonyobb sorsuaknál a nő tényleg is végez munikát (földmiveseknél, iparosoknál, kis-kereskedőknél stb.), tehát régi jogunk szerint közszerze-ményt valóban csak ezeknél tekintenek lehetségesnek, mig a nemeseknél nem. A közszerzemény ép ezért valójában még ma is létező rendi intézmény azzal a különbséggel, hogy nemcsak a nemeseket, hanem az úgynevezett
hono-rácior-osztályt (tehát az értelmiségi foglalkozást űzőket) is kiveszik a hatálya alól. A közszerzemény fele az egyik, fele a másik házastársat illeti, de a házasság tartama alatt
• nincs a vagyon megosztva, csak akkor, ha a házasság meg-szűnik, tehát vagy az egyik fél halála, vagy pedig a házas-ság birói felbontása esetén. A közszerzemény felett a há-zasság tartama alatt a férfi rendelkezik, övé tehát a köz-szerzemény jövedelmei felett való intézkedés joga is. Mind-azonáltal igen gyakori, hogy különösen a közszerzemény-ből vásárolt ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot, a felek már telekkönyvileg is megosztva kebleztetik be, vagyis felében a férj, felében pedig a nő javára.
Hozomány az a vagyon, melyet a nő, vagy helyette más a házasélet terheinek könnyítése végett a férjnek ha-szonélvezetre átad. Döntő, hogy a hozományt átadják, mert enélkül a vagyonnak hozományi minősége nincs, hanem különvagyon maradna, de époly fontos az is, hogy az illető vagyonrészt kifejezetten hozomány gyanánt adják át. Nem szükséges, hogy a nő, vagy annak közvetlen hoz-zátartozója, pl. szülői, adják a hozományt, mert lehetsé-ges, hogy valamelyik rokon, vagy jóbarát "teszi ezt meg;
a fő az, hogy a férjnek adják át, ami által az rendelkezési jogot nyer felette. Hozományul lehet adni ugy ingót, mint ingatlant, még pedig oly dolgot, amely hasznot hajt, hisz ez a célja. A nő kelengyéje (háztartási berendezés, ékszer-és ezüstnemü) nem hozomány, azzal tehát nem rendelke-zik a férj, ellenben hozomány az úgynevezett apanázs, vagyis az az eset, midőn a férj a nő hozzátartozójától idő-szakonként bizonyos összeget kap a házasélet terheinek a könnyítésére s általában nemcsak a házasság megkötése-kor, hanem annak tartama alatt is adható hozomány. Ha
ingatlan a hozomány, akkor rendszerint a tulajdonjog a nő nevén áll, mig a férj javára a haszonélvezeti jog van biztosítva. Kiadandó, illetve egyenértéke megtérítendő a hozománynak akkor, ha a házasság megszűnt, még pedig akár. halál, akár felbontás által, mert ilyenkor megszűnt az az intézmény (a házasság) is, melynek a céljait
szol-;gálta a hozomány. Ép azért a hozományt nemcsak az el-váló férjtől lehet visszakövetelni, hanem a meghalt férj örököseitől is.
A hitbérnek két faja van: a törvényes és az irott.
Törvényes hitbér az a pénzösszeg, amely a. nőt a házasság végrehajtásáért a férj vagyonából megilleti. Nagyon régi .jogintézmény a hitbér, már XIII. századbeli törvényeink - szólnak róla. Célja, hogy a nőnek szüzessége elvesztéséért
a férj bizonyos jutalmat adjon; igy fejezte ezt ki Werbő-czy: propter deflorationem, bár tény, hogy ha a nő később
— férje halála után — újra férjhez megy, újra van igénye hitbérre is, de ez már kisebb s ez is a házasság végrehaj-tásáért jár neki. A hitbér még ma is a rendi elkülönülés szerint másként van megállapítva a főnemeseknél (800 korona), a köznemeseknél és polgároknál (400 korona) s a nem nemeseknél, illetve parasztoknál (80 korona). Ese-dékessé azonban csak a házasság megszűnésekor válik a hitbér, tehát ha a nő hal meg előbb, akkor az ő örökösei
"követelhetik ezt a férjtől, ha pedig ez utóbbi halt meg ko-rábban, akkor a nő a férje örököseitől követelheti azt. A férj egész vagyonából, illetve hagyatékából megszerezhető a ihitbér kielégítése. A hitbér rendeltetéséből folyik, hogy nincs rá igénye az oly nőnek, aki házasságtörést követett el, vagy házastársi kötelességeit súlyosan megsértette.
"Végül a hitbérről a nő kifejezetten le is mondhat. Az irott hitbér különbözik a törvényestől, mert mig ez utóbbi a tör-vény rendelkezése alapján eo ipso megilleti a feleséget, addig irott hitbér akkor áll elő, ha a házastárs, vagy he-lyette más a másik házastársnak a házasság végrehajtá-sáért szerződésileg ajánl fel valamely vagyoni értéket, mely azonban szintén csak a házasság megszűnésekor válik esedékessé. Eszerint irott hitbért a férj részéről a nő-nek, de viszont a nő részéről a férjnek is fel lehet ajánlani s ez utóbbi esetben viszonthitbérről beszélünk. Mig tehát a törvényes hitbért csak a férj adhatja, illetve ez attól
"követelhető, addig irott hitbér. adására más is kötelezheti :rnagát s ilyent a férj is kaphat.
Az özvegyi jog az özvegynek az a joga, hogy özvegy-sége tartania alatt elhalt férjének a vagyonát haszonél-vezi. Ennek az intézménynek tehát az a célja, hogy az öz-vegyen maradt nő vagyoni helyzetét biztosítsa, minthogy a férj halála után annak a vagjmnát a törvény szerint a gyermekek öröklik. Természetes azonban, hogyha a férj:
másként végrendelkezett s a feleségére hagyta vagyona-, egy részét, vagy pedig ha nem végrendelkezett ugyan, de a gyermekek kiegyeztek anyjukkal, hogy annak a hagya-ték egy részét tulajdonjogilag átadják, akkor nem. foglal' helyet az özvegyi jog, minthogy annak a célja az özvegy tisztességes megélhetésének a biztosítása, ami ekként tehát-már úgyis bekövetkezett. Ép ezért előfordul az is, hogy a gyermekek az özvegyi jog megszorítását kérik a bíróság-nál, akkor tudniillik, mikor az egész hagyaték haszonél-vezése aránylag feleslegesen sok volna a tisztességes meg-élhetéshez. Ilyenkor a bíróság az özvegyi jogot tisztessé-ges lakásra, eltartásra és ujabb férjhezmenetel esetén ki-házasitásra korlátozhatja. Az özvegyi jog különben meg-szűnik vagy az özvegy elhalálozásával, vagy pedig ujabb férjhezmenetelével, amikor már más tartozik róla gon-doskodni.
47. §. A szülők és gyermekek közti jogviszony s a gyermekek vallása.
Magánjogunk négyféle gyermeket ismer: törvénye-set, törvényesítettet, törvénytelent (házasságon ¡kivül szüf-letettet) és örökbefogadottat. Törvényes az a gyermek,, aki törvényes házasságból, annak tartama alatt, vagy meg-szűnése után legfeljebb tiz >hó múlva születik. Törvénye-sített az a gyermek, aki házasságon kivül született ugyan, azonban vagy oly módon, hogy a természetes. atya utóbb nőül vette a gyermek anyját, vagy pedig akként, hogy a természetes atya végrendeletileg az övének jelentette ki a gyermeket s ennek az alapján .a király azt törvényesítette, a törvényes gyermek jogállását nyerte el. Törvénytelen•
(házasságon kivül született) az a gyermek, aki nem tör-vényes házasságból születik, akinél tehát vagy egyáltalá-ban nem állapitható meg határozottsággal az atyaság, vagy ha meg is állapitható, a gyermek az atyjával család-jogilag értelmezhető kapcsolatba nem kerül, mert nevét, rangját édes anyja után kapja s öröklési joga is csak az.
után van neki. Örökbefogadott gyermeknek nevezzük vé-gül azt, akit valaki a gyámhatóság enegedélyével avégből, hogy nevét és vagyonát reá ruházza, örökbefogad s ek-ként családja tágjává lesz.
Minden gyermeknek vagy atyai, vagy gyámi hata-lom alatt kell állania. A törvényes, meg a törvényesitett, úgyszintén az örökbefogadott gyermek atyai hatalom' ala tartozik, a törvénytelen azonban anyjának a gyámsága alatt áll. Ha az atya elhal, akkor az anya, mint termé-szetes és törvényes gyám szokta a gyermeknek gondját viselni,, de az is lehetséges, hogy az atya végrendeletében másvalakit, pl. egy jó barátját kéri fel gyermekei gyám-jául. Végül lehetséges, hogy az atyát, ha arra ok forog"
fenn (pl. züllött életet folytat), az atyai hatalom gyakor-lásától a hatóság megfosztja s ilyenkor gyámság alá ke-rülnek a gyermekek. Minden gyermek 24. éve betöltéséig' áll atyai hatalom, vagy gyámság alatt, esetleg azonban, amennyiben ügyei önálló vitelére elegendő érettsége van, a gyámhatóság (árvaszék) által 18. évének betöltése után-nagykorúvá nyilvánítható. Viszont az olyan kiskorúnak aki könnyelmű életet folytat s emiatt attól lehet tartani,, hogy vagyonát elkölti, .meg lehet a kiskorúságát hosszab-bítani. Ha nagykorú egyénnél forognak fenn oly okok, a melyek az ő önállóságát magánjogi szempontból veszedel-messé teszik (pl. tékozló, elmebajos síb.), akkor gondnok-ság alá helyezésnek van helye, melyet vagy a törvény-szék, vagy az árvaszék rendel el. Minderről az 1877: 20..
t.-c. (a gyámi törvény?) intézkedik.
Ami a gyermekek vallását illeti, e tárgyban az 1894"
32. t.-c. rendelkezései kötelezők, melyek szerint ugyanazon*
valláson levő házasfelek gyermekei a szüleik vallását
kö-vetik, mig ellenben ha a szülők mindegyike más vallású, ükkor a házasság megkötése előtt megegyezhetnek
vala-mely kir. közjegyző, vagy az illetékes íkir. járásbiró, pol-gármester, vagy főszolgabíró előtt a felek az iránt, hogy
a születendő gyermekek kivétel nélkül csak az egyik szülő vallását fogják követni. Ha azonban ily megegyezés létre nem jött, akkor a gyermekek nemük szerint követik szü-leik vallását. Ha a szülők a házasság tartama alatt egy
vallásra kerülnek akként, hogy az egyik házasfél a másik-nak a vallására tér át, akkor a 7 éven aluli gyermekek kö-vetik az áttérő szülőt, a 7—18 éves gyermekek ugyanazt tehetik, de csak a gyámhatóság engedélyével, a 18 éven felüli gyermekek azonban e tekintetben már teljesen ön-joguak s szüleik vallásváltoztatása reájuk hatással nincs.
A törvénytelen gyermek anyja vallását követi. Törvényesi-tés esetén ¡a 7 éven aluli gyermek vallása tekintetében aty-j á t követi.
Az 1895: 43. t.-c. értelmében valamely vallásfelekezet-ből ki- s egy másikba belépni, vagy általában felekezeten
"kívül állni mindenkinek szabad, ha 18. évét már betöltötte.
A felekezetnélküli szülők .megállapodhatnak, hogy minden gyermekük milyen vallásfelekezethez tartozzék, mig ha ezt fenni elmulasztották s csak az egyik szülő felekezetnélküli, akkor minden gyermek a másiknak a vallását veszi fel, ha pedig mindketten felekezetnéllküliek s a gyermekek vallására nézve nem határoztak, akkor ez a gyámhatóság kötelessége, mert a gyermekek felekezetnélküliek nem
le-hetnek. H.a valaki felekezetéből ki akar lépni, akkor két felkért tanújával megjelenik saját lelkésze előtt, bejelenti
•ennek a szándékát s róla bizonyítványt kér. Ha a lelkész ezt megtagadja, a tanuk adnak erről bizonyitányt. Két hét múlva megismétli ezt az illető s az igy nyert bizonyítvány -alapján most már jelentkezhetik annál a felekezetnél a fel--vételre, amelyre áttérni óhajt, vagy pedig felekezetné'küli -maradhat, de volt felekezete esetleges egyházi terheihez a z utóbbi esetben öt éven át még hozzájárulni tartozik.
48. §. Az állatni anyakönyvek.
A születések, házasságkötések és halálozások közhi-telű nyilvántartására szolgáló s a született, házasságot kö-tött, vagy elhalt egyének legfontosabb személyi adatait, tartalmazó feljegyzéseket anyakönyveknek nevezzük, me-lyeknek a vezetésére az 1894: 33. t.-c. értelmében az állam van hivatva, illetőleg az állam részéről ezzel megbí-zott köztisztviselő. Ennek a törvénynek 1895. október 1-én történt életbelépése előtt a közhitelesgégü anyakönyveket"
az egyes felekezetek vezették, melyek azt a jogukat, hogy anyakönyvi feljegyzéseket tehessenek, nem vesztették el,, azonban az állam most már mind/azon tények bizonyitá sára, amelyek az anyakönyvi adatok által eszközlendők,.
csakis a saját anyakönyveit tekinti hitelesnek s csak a n -nak a kivonatait fogadja el.
Anyakönyvi szempontból az ország kerületekre van-osztva s mindegyikben a m. kir. belügyminiszter által kine-vezett anyakönyvvezető s annak helyettese működik. Anya--könyvvezetővé rendszerint városi, vagy községi tisztvise-lők (főjegyzők, jegyzők stb.) neveztetnek' ki, akik tehát ezt:
a teendőt hivatalukon kivül látják el, azonban nagyobb ¡ke-rületekben külön, csakis ezzel a • hatáskörrel megbízott:
állami anyakönyvvezetők szoktak kineveztetni. Lelkész, nem nevezhető ki anyakönyvvezetőnek.
Minden születést és halálozást az illetékes anyakönyvi hivatalban kell bejelenteni, úgyszintén bejelentendő ott a., házasság szándékolt megkötése is, mely utóbbiról a házas-ság megkötésekor állitják ki az anyakönyvet. A törvény — büntetés terhe alatt — állapítja meg azt is, hogy kinek a., kötelessége az egyes anyakönyvi mozzanatok bejelentése..
így a születést'be kell jelentenie: 1. az atyának, 2. a bábá-nak, 3. az orvosbábá-nak, 4. a szülésnél jelenvoltakbábá-nak, 5. az-anyának. Ez fokozatos bejelentési kötelezettség, vagyis a később megnevezett csak akkor van kötelezve, ha a'z előtte levő valami miatt ébbén akadályozva volt. A halálozás tényének bejelentésére kötelezve van: 1. a családfő, 2. a-.
családtag, 3. a háztulajdonos. A házasság bejelentését ma-guk a felek eszközlik. Megjegyzendő, hogy a házasságkö-tési szándék bejelentése után a feleket kihirdetik, vagyis .mindkét fél lakóhelyén ¡közhírré teszik, hogy az illetők
egy-mással házasságra akarnak lépni s ha valaki ennek törvé-nyes akadályát tudná, azt kellő időben bejelentheti. A kihir-detés alól azonban felmentés is adható.
Az anyakönyvi bejegyzésekről az érdekelt felek kí-vánságára >a megszabott dijért hiteles másolatokat ad-nak ki.
ÖTÖDIK FEJEZET.