jőve-delmi tételek, amelyek egészen a horvát-szlavon bevétele-ket szaporítják, .mint pl. az ott beszedett bor- és husfogyasz-tási adók. Tekintetbe véve most már ezt, valamint azt is, hogy a magyar anyaállam arra a három közigazgatási ágra, amelyre a horvát-szlavon autonomía kiterjed, nem
áldozhatja összjövedelmeinek 44%-át, ,hanem ennél jóval kevesebbet, kétségtelen, hogy a társországokra nézve a pénzügyi kérdésnek ez a megoldása nagyon előnyös.
TIZENEGYEDIK FEJEZET.
A Magyarország és Ausztria közötti közjogi
alkotmányt kapott, 1848-ban. Az akkori idők gyors egy-másutánban következő eseményei azonban nem voltak al-kalmasak arra, hogy ezt a kérdést megoldják, igy tehát az ~1849-et követő abszolutisztikus korszak elmultával kel-lett arról gondoskodni, hogy az osztrák-magyar közjogi viszony rendeztessék. Ezt részünkről az 1867: 12. t.-c.
csinálta meg, melynek lényegét az 1867. december 21-iki osztrák törvény is magáévá tette, bár nem egy szempont-ból a miénktől eltérő felfogással. Az emiitett magyar tör- • vény az osztrák-magyar közjogi viszony jelenlegi alapja.
Ezt hívják röviden kiegyezésnek.
A magyar kiegyezési törvény abból indul ki, hogy az 1722-iki pragmatica sanotio megállapította Magyaror-szág s az Őfelsége uralkodása alatt élő többi orMagyaror-szágok elválaszthatatlanságát, vagyis azt, hogy mindezen álla-moknak csak egy uralkodójuk lehet. Ebből viszont az kö-vetkezik, hogy az Őfelsége uralkodása alatt levő államok egymással háborút nem viselhetnek, sőt egymást — a prag-matica szanctio tartalma szerint — kölcsönösen támo-gatni is kötelesek akkor, ha ellenség támadja meg. őket.
' A védekezésnek az eszköze a hadsereg, tehát közössé te-endő Magyarországnak és Ausztriának ű hadügye. Béke idején azonban közös érdekű, a külfölddel szemben azonos eljárást teremtő politikának a diplomácia a legalkalmasabb eszköze, tehát közössé teendő a két állam között a külügy is. Végül, minthogy ugy a hadügynek, mint a külügynek a vitele pénzbe kerül, vagyis a két államtól anyagi áldozatot kiván, közös az ezen két kormányzati ágra vonatkozó-pénzügy is. Ezek tehát az osztrák-magyar közös ügyek.
A szoros értelemben vett közös ügyeken kivül azon-ban vannak oly ügyek is, melyek bár nem származtatha-tók le a pragmatica sanctio által megszabott közjogi hely-zetből, mégis célszerűségi szempontból, időről-időre meg-állapított egyezmények alján, közös egyetértéssel intéz-tetnek. Ezek a vám- és kereskedelmi szerződés ügye, a bankügy, a közös államadósságok ügye s legújabban Bosz-. ma-Bercegovina ügye isBosz-. Lássuk ezeket külön-különBosz-.
76. §. A közös ügyek.
I. A hadügy nem teljesen közös ügy, mert nemi min-den hadügyi kérdés tartozik Ausztria és Magyarország közös orgánumai elé, sőt épen a hadseregre vonatkozó lényeges kérdések eldöntése Magyarország és Ausztria különálló, hozzájárulását követeli. így az újoncok megaján-lása, a véderő rendszerének a megállapítása, a katonai szolgálati idő meghatározása, a katonaság elhelyezése a két állam önálló törvényhozó hatalmának a jogkörébe tar-tozik. A már kész hadsereg azonban közös, vagyis a két állam együttes szerve, azonkívül pedig közös ügy a közös hadsereg fentartási költségeinek a megállapítása is, mint-hogy ez az Ausztria és Magyarország parlamentjei által kiküldött delegációk feladata. A hadügyek .vitelének az orgánuma a közös hadügyminisztérium, emellett azonban a két állam honvédelmi minisztériu,mainak is jelentékeny hatáskörük van a közös haderő ügyeinek lebonyolítása kö-rül (pl. a sorozásnál stb.)
II.. A külügy szintén nem egészen közös, vagyis lehet-nek milehet-nekünk olyan, a külfölddel elintézendő ügyeink, a melyekbe Ausztriának .nincs beleszólása, pl. szerződést kö-tünk valamelyik "állammal a bűntettesek kölcsönös kiadá-sára nézve. Minthogy ez Ausztriával nem közös ügyünk, tehát az ennek elintézésére szükséges külügyi eljárás sem közös ügy. Mégis, mivel külön orgánumunk a külügyek vitelére nincs, ebből következik, hogy a közös külügymi-nisztérium fogja a külfölddel szemben ilyenkor Magyaror-szágot képviselni, ami mellett azonban a szakbeli magyar minisztérium is megbízhat valakit képviseletével. Ily esetet nem tekintve, a külügy általában közös, mert hisz a feje-delem azonosságából folyik, hogy a monarchia mindkét államának csak ugyanaz lehet a külső politikája. A kül-ügyek orgánuma a külügyminisztérium, a külföldön pedig a diplomáciai teendők ellátására követségeink, a kereske-delempolitikai ügyek végzésére meg konzulátusa'*^
vannak.
III. A pénzügy — mint jeleztük — csak annyiban kö-zös, amennyiben a hadügyre és a külügyre vonatkozik. Azt az összeget tehát, melyet e két kormányzati ágra a két állam szán, havi részletekben átveszi a közös pénzügymi-niszter s átadja a jelzett két másik közös mipénzügymi-niszternek.
Tekintettel aránylag csekély hatáskörére, a közös pénz-ügyminiszter van megbízva Bosznia és Hercegovina leg-főbb kormányzatának a vitelével is.
77. §. A közös egyetértéssel viendő ügyek.
I. A vám- és kereskedelmi szerződés épugy, mint a többi, ebbe a csoportba tartozó ügy, nem a pragmatica sarictióban lefektetett elveknél, hanem a célszerűségnél fogva van Magyarország -és Ausztria együttes intézkedé-sének fentartva. Önálló vámterületre ugyanis, vagyis arra, hogy a területére érkező idegen áruk után vámot szed-hessen, minden független államnak, igy tehát hazánknak is joga volna. Tekintettel azonban arra, hogy az 1867-iki
"kiegyezés megkötésekor az ország gazdaságilag még meg-lehetősen gyenge volt s attól lehetett tartani, hogy az ön-álló vámteriilet felállításával járó gazdasági terheket nem birja meg, továbbá tekintettel arra, hogy hazánk inkább mezőgazdasággal, Ausztria pedig iparral foglalkozott "s igy mintegy kiegészítették egymás gazdasági tevékeny-ségét: célszerűnek mutatkozott, hogy szövetségre lépje-nek egymással, amely egyelőre tiz évre szólt s amely idő alatt a két állam egy vámterületet alkotott, vagyis közbe-eső 'vámsorompó'i nem voltaik, hanem az egyiknek a határán megvámolt áru minden további akadály nélkül volt a másik állam területére is szállítható. A szövetségi viszony
lejár-tával ujabb meghosszabbítás következett, majd néhány évig tartó vita után — mely alatt nálunk az önálló vámte-rület hivei jutottak többségbe, de felfogásukat megvalósí-tani nem volt hatalmukban — szerződést kötött a két állam s ez van ma is érvényben, egészen 1917. végéig (1908:
12. t.-c.) Eddig tehát Ausztria és Magyarország egységes
vámterületet alkot, sőt eme gazdasági közösségből kifo-lyólag számos egyéb gazdasági kérdést is csak az osztrákokkal egyetértőeg szabályozhatunk, amilyen a só-és dohányjövedék, a szesz-, sör-, ásványolaj- só-és cukoradó, a mérték- és sulyrendszer, ellenben a posta, távíró és táv-beszélő teljesen önálló s ezekre nézve a két állam közti for-galmat külön egyezmények szabályozzák.
II. Az osztrák-magyar bank őse az 1817-ben alapított osztrák nemzeti bank volt, mely az 1867-iki kiegyezés utáni időben is nálunk a jegybank teendőit látta el. 1878-ban aztán, mikor a 1878-bank szabadalma lejárt, átalakult oszt-rák-miagyar bankká. Ez Ausztriával és Magyarországgal külön-külön szerződött tiz évre, azóta pedig szerződéseit .szintén tiz évenkint meghosszabbítjuk s jelenegi
szaba-dalma 1917. végén jár le. (1911: 18. t.-c,*) A bank tulaj-donképen egy részvénytársaság, melynek fontos hivatása van. Szabadalma alapján egyedül neki van joga a két állam területén bankjegyeket, vagyis önmagára szóló utal-ványokat, melyek kamatot nem hoznak s a bemutatónak kívánatára törvényes ércpénzben fizetendők ki, kibocsá-tani. A bank evégből bankszerű fedezetet köteles kimutatni, vagyis megfelelő érckészlet felett rendelkezni, azonkívül pedig váltó-, értékpapír- és egyéb fedezettel bir, mely a bankjegyek értékével felér. Az osztrák-magyar bank fog-lalkozik az csszes banküzleti ágakkal s annál a nagy be-folyásnál és tekintélynél fogva, mellyel a monarchia gaz-dasági életében bir, természetszerűleg nagy hatással van közgazdasági életünk irányítására. A bank szabadalma alapján őt illető különböző előnyök fejében a két államnak ugy a bank igazgatására, mint tiszta jövedelmének miként való felosztására is befolyása van. A bank élén álló kor-mányzót ugyanis a király a magyar, illetve az osztrák pénzügyminiszter javaslatára nevezi ki, még pedig válta-kozva a magyar és az osztrák állampolgárok sorából. Van azonkívül a banknak egy magyar és egy osztrák alkor-mányzója s ezeknek helyettesei. A bank ügyeit a részvé-nyesekből alakult közgyűlés, továbbá a főtanács intézi. A
bank tiszta jövedelme nem egész összegében illeti meg a részvényeseket, hanem csak bizonyos arányban, a többit pedig a két állam kapja meg.
III. A közös államadósságok ügye abból a szempont-ból közös egyetértéssel intézendő ügy, hogy mikor az 1867-iki kiegyezés létrejött, Ausztriának tetemes adóssá-gai voltak, melyek ugyan a mi megkérdezésünk és hozzá-járulásunk nélkül vétettek fel, de mi méltányosságból azok terheinek egy részét magunkra vállaltuk s az adósságok visszafizetése bizonyos közös megegyezés alapján történt..
Legutóbbi törvényes intézkedésünk e téren az 1908: 16.
f.-c., mely szerint a közös államadósságokhoz évente -a következő összegeket fizetjük: 1. 1 millió 980 ezer koronát, 2. 56 ezer 660 koronát, 3. 58 ¡millió 339 ezer 339 koronát (ez,.
utóbbiból ércpénzben 21 millió 572 ezer koronát.) Ez a mi jelenlegi évi terhünk, melyet különböző címeken viselünk,, de mely Ausztria részéről felmondható, mely esetben ezen most jelzett kamatok megfelelő tőkéjét kiell nekünk vissza-fizetnünk.
IV. Bosznia-Hercegovina ügye tulajdonképen akként vált közös egyetértéssel intézett üggyé, hogy 1878-ban, a berlini kongresszus felhatalmazása alapján, a monarchia megszállta ezt az addig sok belső forrongás által zaklatott;
két tartományt abból a célból, hogy ott a kultura és a ren-des közigazgatás fegyvereivel konszolidált állapotokat te-remtsen. A névleges szuverénitás azonban a tartományok felett ezentúl is a török szultáné, maradt. A közigazgatás:
legfőbb irányítását ugyanakkor a közös pénzügyminisz-terre bizták, mig Bosznia és Hercegovina költségvetésének a megállapítása s igy az ottani közigazgatásra való állandó-befolyás joga Ausztria és Magyarország parlamentjeinek a delegációié lett, mely felelősségre vonhatta a közös pénz-ügyminisztert is. Ekként Bosznia és Hercegovina ügye kö-zös egyetértéssel intézett üggyé lett s Ausztria és. Magyar-ország egyenlő befolyással volt .arra, 1908-ban aztán a két tartományt végleg annektáltuk, vagyis az osztrák-magyar-monarchiába kebleztük be, alkotmányt is adott nekik.
őfelsége, ugy, hogy most már saját tartománygyülésük van, de ennek csak korlátolt a hatásköre, jelesen azokra, az ügyekre, amelyek Magyarország és Ausztria között kö-zösek, vagy közös egyetértéssel intézendők, nem terjed ki,, hanem ezekben a kérdésekben jelenleg is, Bosznia és Her-cegovinára vonatkozólag is, Ausztria és Magyarország,., illetőleg ez utóbbi két állam törvényhozó és kormányzó-szervei birnak hatáskörrel.
78. §. A közös ügyek szervei és költségei.
Az Ausztria és Magyarország közötti közös ügyek,., nemkülönben azok, amelyeket közös egyetértéssel inté-zünk, kétféle módon bonyolittatnak le. Az egyik az, hogy mindkét állam törvényhozása egybehangzó törvényeket-hoz a szóban forgó kérdésre nézve. Erre példát nyújt a.
hadsereg ujoncjutalékának, vagy a védőerő rendszerének, a katonai szolgálati idő tartamának a megállapítása, mely akként történik, hogy ugy Magyarország, mint Ausztria:
törvényhozó testületei azonos törvényeket hoznak s igy' jön létre az akaratmegegyezés. Az ügyek elintézének m á -sik módja az, hogy a két"állam parlamentjei külön-külön bizottságot küldenek ki erre s ezek is egyforma határoza-tok hozatalára igyekeznek, mert ezeknek a hiányában-nincs egységes akaratnyilvánitás. Ezek a bizottságok a.
delegációk.
Ugy a magyar, mint az osztrák delegációnak külön-külön 60 tagjia van, még pedig 20—20 a két felsőház, 40—40 pedig a két alsóház tagjai sorából, melyeket az illető házak választanak. A delegációk azonban nem tanácskoznak együttesen, hanem külön-külön s csupán ha háromszori írásbeli üzenetváltás után sem tudnának egybehangzó ha-tározatot hozni, jöhetnek össze együttes ülésre, melyen azonban csakis szavazni szabad, de vitatkozni, felszólalni' nem. Az ilyen együttes ülésen a magyar és az osztrák de-legátusok csak egyenlő számmal lehetnek jelen. A delegá-ciók felváltva az egyik évben Budapesten, a másikbarr
Bécsben üléseznek. Legfontosabb teendőjük a közös költ-ségvetés megállapítása, mellyel a közös ügyek kormány-zatára is közvetlen befolyást gyakorolhatnak.
Ami a közös kiadások fedezetét illeti, ezek ,a követ-kező forrásokból folynak. Amig Magyarország és Ausztria közt közös a vámterület, addig a vámjövedelem is egységes jövedelme a monarchia két államának. A kö-zös költségekre tehát mindenek előtt ezeket a bevételeket fordítják. Vannak aztán a közös minisztériumoknak cse-kélyebb jövedelmi tételei, mint pl. a konzulátusok által különféle ténykedéseikért (pl. egy külföldön elhalt magyar
•alattvaló hagyatékának a rendezéséért) szedett úgyneve-zett konzuli dijak, amelyek szintén közös jövedelmi téte-lek. Végül a fedezetlen részt annak a kvótának az arányá-ban viseli Magyarország .és Ausztria, amelyet a két állam parlamentjei részéről tiz évről tiz évre kiküldött kvótade-putúciók (parlamenti bizottságok) munkálatai s javaslatai alapján a két állam egybehangzó törvényekben megállapít.
Tekintettel arra, hogy Ausztria lakosságának a száma na-gyobb, mint Magyarországé, továbbá, hogy vagyonosabb 'is, tehát több adót fizethet, -a kvóta a kélt állam, közt nem
•egyenlő, hanem az 1907: 55. t.-c. értelmében, mely 1917. végéig terjedő hatállyal szabta azt meg, Magyaror-szágot 36.4%, Ausztriát pedig 63.6% terheli ezekből az egyéb közös jövedelmi tételek által nem fedezett közös kiadásokból.