Scsadilov, N.: A szovjet beruházási statisztika fő feladatai

STATISZTIKAII A'IRDDALMI FIGYEIJÖI

119,

számítás eredményei szerint a ráfordítá—

soknak évek közötti egenlő arányú megoszlása esetén a lekötési idő a kivi—

telezési idő felét teszi ki. A beruhazasi eszközök növekvő ütemű felhasználása viszont csökkenti a lekötési időt, így .a termelés és a nettótermelés szempontjá- ból ez tekinthető a legelőnyösebb meg—

oldásnak. A ráfordítások csökkenő üteme mellett a lekötési idő hosszabbodik. Ezek a megállapítások lényegében olyan esetre is érvényesek, amikor a kivitelezési időn belül részleges üzembehelyezésre is sor

kerül. *

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a ráfordítási ütem növelése nem történhet önkényesen. Ha az építkezési időt a szükséges feltételek biztosítása nél—

kül csökkentik, ez feltétlenül aránytala—

nul nagyobb többletráfordításokat okoz, mint amilyen mértékű megtakarítás nép—

gazdasági szinten az eszközök lekötési idejének rövidítése folytán jelentkezik.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

Scsadilov, N.:

A szovjet beruházási statisztika

* fő feladatai

(Vazsneisie zadacsiw kamitai'nogo sztroitel'sztva.) m- Vesztm'k Sztatisztiki. 1969. 3. sz. 24—33. p.

— A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa az 1959—1965. évi hét- éves tervben az egész ország, de különö—

sen a keleti területek igen nagyarányú fejlesztését irányozta elő. A beruházá—

sokra fordított összeg kb. 1940—1970 mil—

liárd rubel lesz, tehát 1,8-szer nagyobb, mint az előző hét évben. E központi be—

ruházásokon kívül. a kolhozok és a la- kosság is jelentős építkezéseket folytat saját pénzügyi forrásainak felhasználásá—

val.

Az 1959—1965. évi hatalmas beruházási program rendkívül nagy feladatokat ró az állami statisztikai szervekre. Nyilván—

való ugyanis, hogy a nagyszabású beruhá- zási terv- végrehajtásának állandó ellen- őrzése, vizsgálata a beruházási statisztika magasabb színvonalú emelését teszi szük—

ségessé.

A' statisztikai szervek alapvető feladata a beruházás—statisztikai beszámolási ada- tok "megbízhatóságának, hitelességének fokozása. Ez szükségessé teszi a módszer—

tani munka megjavítását, a beszámoló- jelentések összeállítására vonatkozó uta- sítások, a módszertani útmutatók szín—

vonalának emelését. _

Ma, amikor a közgazdaságtudomány és ezzel együtt a statisztika jelentőségének

és szerepének növekedése tapasztalható, a statisztikai szerveknek nem szabad megelégedniök az adatok elemzésének eddigi módszereivel. Az elemzés új, sok- oldalúbb módszereit kell kidolgozniok.

A statisztikai elemző munka központi kérdéseként a beruházások hatékonysá—

gának vizsgálatát kell tekinteni. A be—

ruházások hatékonyságának fokozása a szocialista termelőerők mind nagyobb mértékű fejlődését teszi lehetővé és ezzel együtt a Szovjetunió történelmi felada—

tának -- utolérni és túlszárnyalni a leg-—

fejlettebb tőkés országokat mind a ter- melés abszolút terjedelme, mind az eg főre jutó termelés tekintetében —— sikeres megoldását hozza időben előbbre.

A hétéves terv számos olyan intézke—

dést tartalmaz, amelyek a beruházások hatékonyságának növelését segítik elő.

Ilyen intézkedés a vállalatok rekonstruk- ciója, bővítése, technikai újjászervezése, a felszerelés felújítása és korszerűsítése.

A beruházási statisztika feladata, hogy a beruházások hatékonyságát ne csak egyes iparágak, hanem külön—külön az újonnan létesített vállalatok, valamint a végrehajtott rekonstrukciók és bővítések szerint is vizsgálja. Ez lehetőséget nyújt annak a kérdésnek beható vizsgálatára, hogyan emelkedett a hatékonyság az évek folyamán és mennyivel előnyösebb az állam számára a rekonstrukció és a bő—

vítés, mint az új építkezés. '

A beruházás hatékonyságának vizsgá- latánál az egyik legfontosabb mutató az építkezések időtartamát jelző statisztikai adat. Minél hamarabb építenek meg egy üzemet, annál hamarabb kezd el termel- ni, tehát hamarabb járul hozzá a nem—

zeti jövedelem növeléséhez, következés—

képpen annál hatékonyabbnak tekint- hető a beruházás.

A következőkben a szerző azokkal a módszerekkel foglalkozik, amelyek segít- ségével a beruházások megvalósításának időtartamára részletes, sokoldalú elem—

zést biztosító adatok gyűjthetők össze és dolgozhatók fel.

A beruházások hatékonyságának vizs- gálatánál az időtartamon kívül igen fon—

tos lehet az üzembehelyezett termelési kapacitás egységére jutó beruházások összegének mutatója is. Az előbb említett tényezőkön kivül nagy figyelemmel kell tanulmányozni az építkezések gépesítését, a beruházást megValósitó építőipari üze- mek szervezettségére, működésére vonat- kozó kérdéseket. E kérdések statisztikai tanulmányozásához szükséges adatok át- tekinthető nyilvántartására az 1958-ban bevezetett kartonrendszer szolgál. Akar- tonon minden egyes építkezés legfonto—

120

sabb adata, kezdve az építkezés időtar—

tamától az üzembehelyezett ternielési ka—

pacitásig stb. rendelkezésre áll és nagy segítséget jelent az elemző munkánál.

A megnövekedett feladatoknak a sta—

tisztikai szervek csak akkor tudnak ele- get tenni, ha az építőipari vállalatok egy- séges, jól kiépített elsődleges bizonylati rendszerrel rendelkeznek. A bizonylatok egységesítése lehetővé teszi az adatok gépi úton való összesítését. Jelenleg kb.

10 000 fő foglalkozik az építőipari válla—

latoknál különféle statisztikai és szám—

viteli jelentések elkészítésével. Ez a lét- szám megfelelő szervezéssel jelentősen

csökkenthető. ' '

A statisztikai beszámolási rendszer ki—

alakításánál természetesen figyelemmel kell lenni a tervezésnél használatos módszerekre is. Ellenkező esetben a ter—

vek végrehajtásáról a statisztikai szervek csak igen nagy többletmunkával tudnak beszámolni.

Végezetül a szerző olyan módszerek ki—

dolgozásának szükségességére hívja fel a statisztikusok figyelmét, amelyekkel lehetővé válik az adatok egybevetése más szocialista és tőkés országok beruházási adataival.

(Ism.: Halkovics László)

Stobbe, Alfred:

A termelékenység mérése input—output táblák alapján

(Produktiviláts-messung ami der Grundlage von lnput—Output Tahellen.) ——-— Welt'wírtschaiuiches itrrlzíu. 1959. 2. sz. 237w-27il. p.

A mintegy két évtizede folyó input—

output számítások új lehetőségeket nyit- nak meg a termelékenység mérésére. Erre tesz kísérletet szerző tanulmányában, amely a korábbi hasonló célú elméleti és gyakorlati munkák eredményeinek fel—

használásával készült és matematikai le—

vezetések és fejtegetések kíséretében a termelékenység mérésére teljes módszer—

tani, rendszert javasol.

Ha egy termelési folyamatot az általa termelt és felhasznált termékek definiál—

nak és az így definiált valamennyi ter—

melőfolyamatot egyetlen rendszerbe ösz—

szevonják, akkor az egymással összefüggő termelési folyamatok rendszerét kifejező táblát kapjuk meg. Az így ábrázolt rend—

szer bizonyos termelési tényezőket (prim—

ary production factors) használt fel és bizonyos termékeket adott át a ,,kül—

világnak" (final consumption). Szerző a munkát, az állóeszközök elhasználódását, valamint az importot tekinti elsődleges termelési tényezőknek, amelyekhez a le—

vezetések egy későbbi fokán a vállalkozm nyereségeket és a közvetett adókat is hozzáveszi, mint bizonyos fokig fiktív termelési tényezőket. Valamely elsődleges termelési tényezőnek a közbeeső termé—

kekhez történő fajlagos felhasználási koefficienseit és a közbeeső termékeknek a végső fogyasztásra kerülő termékekre elszámolt fajlagos felhasználási koefiie' cienseit kombinálva kapja o-jk mutatót.

E mutató, amely több, egyetlen terméket előállító termelési folyamatból álló rend-.—

szerben a )" elsődleges termelésitényeaő—

nek a k végtermék egy mennyiségi egy—

ségére eső átlagos felhasználásir— meny—

nyiséget jelzi, az árrendszer igénybevétele nélkül kiszámítható. E számítások mense tét a szerző a munka mint termelési té—

nyező tekintetében fejti ki; itt a termelési függvények alakulására vonatkozó fel—

tevésekre nincs szükség. Az elemzés ugyan egyetlen terméket előállító folya—

matok feltételezésen alapul, az általáno—

síthatóságnak ebből eredő hiánya azonban nem túlságosan jelentős. Gyakorlati szá—

mításoknál elegendő, ha az input—output tábla egyes ,,iparágainak" áruösszetétele időben nem változik jelentősen. Ez pedig annál inkább megvalósul, minél részle—

tesebb a tábla, mert az iparágak homoge—

nitása azok számával együtt növekszik., Amennyiben több időszakra vonatko—

zóan rendelkezünk input—output táblák—

kal, időbeli termelekenység—ö'ss'zehasonlí—

tások végezhetők. Valamely elsődleges termelési tényezőnek, például a munká—

nak a termelési rendszeren belüli összes felhasználása három tényezőtől függ, ezek:

a) a rendszer egyes termelési folyama—

tainak közvetlen munkatermelékenysége, b) az egyes termelési folyamatok bruttó

termelési színvonala, *

c) a Végfogyasztásra kerülő termékek mennyisége.

E három tényező hatása egymástól el—

választható, amennyiben olyan index—

számok konstruálhatók, amelyek vala- melyik tényező hatását a másik kettő változatlansága mellett mérik; — e mellett bemutatja a szerző mindhárom tényező együttes hatását kifejező indexet is.

Különös érdeklődésre tarthat számot az az index, amely a bázisidőszakban végfogyasztásra előállított árutömeg ter—- meléséhez, a tárgyidőszak műszaki felté—

telei mellett szükséges munkaigényt a bázisidőszakban ténylegesen felhasznált munkamennyiséggel hasonlítja össze—

Ennek az indexnek az az előnye, 'hogy változatlan súlyként nem a bruttó ter- melési színvonalat, hanem a nettó (a vég——

fogyasztásra átadott) termelési mennyi;