A szovjet statisztika új feladatai

A szovjet statisztika új feladatai*

A szovjet statisztika előtt az ipar és az építőipar irányításának átszervezésével kapcsolatosan új, fontos feladatok állanak.

Ezeknek a feladatoknak sikeres megol—

dása az egységes, központosított számvi—

teli és statisztikai rendszer további meg—

szilárdítását követeli meg. Központosított rendszer mellett a számvitel és a statisz- tika az egyik legfontosabb emelő az or—

szág gazdasági életének tervszerű irányí—

tásában. A számvitel ésa statisztika köz—

pontosításának jelentősége van az állami fegyelem betartásáért, a népgazdasági

tervfeladatok maradéktalan teljesítéséért

folytatott harcban is.

Annak ellenére, hogy a beszámolás te—

rületén az elmúlt időben bizonyos egy—

szerűsítés már történt, a számvitel és a beszámolás, különösen a vállalatok és az építkezések elsődleges számvitele még mindig nagyon nehézkes. Nemcsak a sta—

tisztikusokat és a könyvelőket, hanem a mérnök—műszaki dolgozókat is nagy szám—

ban elvonták a vállalatoknál, trösztöknél.

főigazgatóságoknál és a minisztériumok—

ban a termelő tevékenységtől, ezek sok időt töltöttek a különféle beszámolók, tá—

jékoztatók, indokolások és igénylések el—

készítésével. Mivel magyarázható ez a helyzet? Azzal, hogy az ágazati miniszté—

riumok és a főhatóságok kimerítő tájé- koztatással akartak rendelkezni a mintegy kétszázezer ipari vállalatról és százezer építkezésről azért, hogy kivétel nélkül minden kérdésben, még olyanokban is, amelyek csak a helyszínen oldhatók meg

jól, a központból irányítsák őket.

Az állami statisztikai szerveken kívül, amelyeknek a vállalatok adatokat szolgál—

tattak, hatalmas mennyiségű különféle táblázatot, tájékoztatót, elszámolást kö—

veteltek a minisztériumok, a főhatóságok

és főigazgatósáeaik is Párhuzamosan be- számolókat kellett küldeni a pénzügyi és bankszerveknek, továbbá számos helyi szervezetnek is, ezenkívül nem egyszer úgynevezett "fekete", vagyis törvénytelen beszámolókat is gyűjtöttek,

Az ipar és az éri—Ttíáinm' irányításának újjászervezése lehetővé teszi a meglevő

hiányosságok felszámolását. Jelenleg e

2i: V

H. szám.

Szlarovszkij cikke. Kommuniszl. 1957, évi 61—73, 0le. Rövidítve.

;) Statisztikai Szemle

népgazdasági ágak statisztikai beszámo—

lási adatainak begyűjtését és feldolgozá—

sát az állami statisztikai szerveknél köz-

pontosítják. Az ipari vállalatok, építkezé—

sek és gazdasági szervezetek a megálla—

pított beszámolókat az illetékes területi.

határterületi, köztársasági statisztikai

igazgatóságokhoz küldik be. A statiszti—

kai adatok további feldolgozását a Szov—

jetúnió Központi Statisztikai Hivatalának szervei végzik. Az 1957. június havi be—

számolótól kezdve a népgazdasági taná—

csok, a vezető párt és szovjet szervek, a tervbizottságok a részükre szükséges adatokat közvetlenül a Központi Statisz—

tikai Hivatal helyi szerveitől kapják. Az

összesített beszámolási adatokat a Köz—

ponti Statisztikai Hivatalba most nem a

minisztériumok, hanem a Központi Sta—

tisztikai Hivatal helyi szervei küldik be.

Itt az adatokat feldolgozzák és a Szovjet—

únió kormánya, valamint a Szovjetúnió

Állami Tervbizottsága és a többi központi

szerv elé terjesztik.

Ez a rendszer nemcsak meggyorsítja a szükséges adatok begyűjtését, ami nagyon fontos, hanem lehetővé teszi azt is, hogy ' lényegesen csökkentsük a számvitellel és a beszámolással kapcsolatos munka— és eszközráfordításokat. Természetesen az új beszámolási rendszer megvalósítása

során különösen az első időben, bizonyos

nehézségeket kell leküzdenünk, Előfor—

dulhat például, hogy a népgazdasági ta—

nácsok egyes dolgozói párhuzamos beszá- molókat vagy pedig esetleg új beszámo—

lási mintákat akarnak bevezetni.

Ezért a Szovjetúnió Központi Statisz—

tikai Hivatalának és helyi szerveinek a statisztikai beszámolás központosításával egyidejűleg fokozottan törekedniök kell a munka lényeges csökkentésére, egyszerű—

sítésére _és egységesftésére. Az új körül- mények között semmi szükség sincs arra, hogy begyűjtsük mindazt a sok nehézkes beszámolót, amit a vállalatok korábban a központba felküldtek. Hiszen a népgazda—

sági tanácsok a vállalatok közelében van—

nak, nap mint nap kapcsolatban állanak

velük. Nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb

beszámolóra van szükségük, mint a mi- nisztériumoknak. Ezenfelül a népgazda—

sági tanácsoknak lehetőségük van arra.

130

_SZEMLE

hogy közvetlen kapcsolat és nem pedig

beszámolók alapján, helyesebben szervez—

zék meg a vállalatok munkáját, ismerjék

meg életüket és szükségleteiket. Termé- szetesen nincs szükségük nagy mennyi—

ségű tájékoztatóra, indokolásra és kalku—

lációra a tervező szerveknek sem munká—

juk átszervezése után. Mindez lehetővé teszi, hogy nagymértékben csökkentsük a beszámolókat, különösen pedig az úgy- nevezett főhatóságon belüli beszámolókat, amelyeket korábban a minisztériumok az országos beszámoló mellett kaptak. Az a feladatunk, hogy a beszámolók felduz- zasztására irányuló tendenciákat minde- nütt leépitsük.

A kormány nemrégiben hagyta jóvá a Központi Statisztikai Hivatalnak az 1958.

január 1—től életbelépő új, egyszerűsített beszámolási rendszerre vonatkozó előter- jesztését. Az előterjesztést előzetesen rész—

letesen megvitatták a tervező szervekkel- a népgazdasági tanácsokkal és egyéb szer—

vezetekkel. A Szovjetúnió Központi Sta- tisztikai Hivatala ezentúl a népgazdasági tanácsok, az össz—szövetségi és szövetségi köztársaságok minisztériumai és főható—

ságai alá tartozó vállalatok, építkezések és szervezetek számára a mutatók és a statisztikai beszámolójelentések tekinteté—

ben csak az úgynevezett össz—szövetségi minimális programot fogja jóváhagyni.

Azokban az esetekben, amikor a minimá—

lis programban nem szereplő beszámoló—

jelentésre lesz szükség, ezt a szövetséges

köztársaságok statisztikai hivatalai fog-

ják engedélyezni, ugyanúgy mint ahogy ezt eddig a helyi vállalatok és szerveze—

tek esetében tették.

Határozottan csökkenteni kell a nép—

gazdasági tanácsok alá tartozó vállalatok és szervezetek beszámolóit, helyes kap—

csolatot kell teremteni a Szovjetúnió Köz—

ponti Statisztikai Hivatalának szervei és a helyi irányitó szervek között. Különö- sen fontos, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szervei a népgazdasági tanácsok- kal. együtt behatóan foglalkozzanak a vállalatok elsődleges számvitelének egy—

szerűsftésével és gépesítésével. Ez annál is inkább szükséges, mert az országban a számviteli és statisztikai dolgozóknak több mint 80 százaléka közvetlenül a vállalatoknál, építkezéseken, szovhozok—

ban dolgozik és elsődleges számvitelünk még rendkívül nehézkes. Nem titok. hogy

a minisztériumok túlnyomó része nem oldotta meg a kormány által a számvitel és beszámolás rendezésére és csökkenté—

sére kitűzött feladatokat. Ezt a munkát

majdnem teljesen újból kell kezdeni.

A kormány az ipari és az építőipari

elsődleges számvitel megszervezésének általános irányítását a Szovjetúnió Köz—

ponti Statisztikai Hivatalára és helyi szerveire bizta. Viszont az elsődleges

számvitel megszervezésének, helyes beve—

zetésének ellenőrzésével az elsődleges számvitel mintáinak jóváhagyásával a népgazdasági tanácsok, továbbá a gazda—

sági szervezetek és a minisztériumok fog- nak foglalkozni.

Az elsődleges számviteli bizonylatok mind statisztikai, mind pedig könyvviteli célokra szolgálnak. A könyvviteli szám- v1telnek és beszámolásnak a Pénzügymi—

misztérium által történt módszertani irá—

nyítása úgyszintén rendezésre szorul. Ezt a munkát sem lehet a statisztikai szervek segítsége nélkül elvégezni. Annak érde—

kében, hogyakönyvvitelt komolyan meg—

javitsuk, "a beszámolókat jelentékenyen

csökkenthessük, gondosan felül kell vizs—

gálnunk a számviteli mutatók jelenlegi rendszerét, el kell hagynunk belőlük

mindazt, amit nem a központból kell

megfigyelni. Megérett a helyzet arra, hogy felülvizsgáljuk és ésszerűsitsük a

könyvviteli rendszerünkben tradicióvá

vált számviteli mintákat és módszereket, hogy jobban összehangoljuk a számvitel összes fajtáit. Nyilvánvalóan célszeru lenne, ha a könyvviteli adatokat, amelyek jelenleg a népgazdasági tanácsokhoz fut—

nak be, a Központi Statisztikai Hivatal helyi szervei mellett szervezett, gépesí—

tett számoló—állomások segitségével dol—

goznak fel. A népgazdasági tanár—sok és egyéb szervezetek által összeállított ne- gyedéves és éves könyvviteli beszámolók fő mutatóinak összesítését a Szovjetúnió Központi Statisztikai Hivatala és a szó- vetséges köztársaságok statisztikai híva—-

talai fogják elvégezni.

A számvitel és a beszámolás központo- sítása elképzelhetetlen gépesítés nélkül.

mivel kézi munka esetén a beszámoló—

jelentések korszerű és kifogástalan fel—

dolgozása több tízezer embert tenne szük- ségessé. A kormány rendelete értelmében a Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva—

tala 100 gépesített számoló—állomást léte—

sitett, többek között valamennyi gazda—

sági—igazgatási kerületben. Ezeket az adatfeldolgozó állomásokat modern szá—

mológépekkel szerelik fel (a későbbiek—

ben elektronikus gépekkel is el fogják látni). A számvitel gépesítése lehetővé teszi, a beszámolási adatok feldolgozásá—

nak meggyorsítását és a számvitellel és statisztikával foglalkozók számának csök—

kentését.

A Központi Statisztikai Hivatal szervei a gépesített számoló—állomások által fel—

dolgozott adatokat — szükség esetén egyes vállalatok adatait is külön kimu- tatva — megküldik a népgazdasági taná—

csoknak, a helyi pártszervezeteknek és a tervbizottságoknak. Ezek a szervezetek nem gyűjtenek párhuzamosan beszámoló—

kat, s a statisztikai adatokat felhasznál—

ják a gazdaság irányításához, a tervezés—

hez, az a lárendelt vállalatok termelő—

gazdasági tevékenységének ellenőrzésé—

hez. Egyes beszámolójelentések tekinte—

tében, amelyeknek operatív és tájékoz—

tató jellegük van, meghagyták azt a rend—

szert, amely szerint a másodpéldányt az illetékes tröszthöz vagy a népgazdasági tanács alá tartozó más ágazati szervhez kell beküldeni. Ettől függetlenül azonban, a Központi Statisztikai Hivatal helyi szerveinek úgy kell megszervezniök a beszámolási adatok összesítését és feldol—

gozását, hogy a népgazdasági tanács azo- kat időben megkapja, és semmi szükség ne legyen a beszámolójelentés párhuza—

mos feldolgozására. Ez lehetővé teszi, hogy a másodpéldányt csupán tájékozó- dásra használják fel.

A szovjet statisztika egészben véve si—

keresen oldotta meg az új feladatokat.

Annál inkább tűrhetetlen, hogy a beszá—

molási rendszer átszervezésének idősza—

kában egyes köztársaságokban és kerüle—

tekben a beszámolási adatokat a népgaz—

dasági tanácsoknak és helyi irányító szerveknek késéssel küldik meg. A kor—

mány megbízta a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy az illetékes köztársasági szervekkel egyetértésben javaslatot dol—

gozzon ki a mezőgazdaság, a kereskede—

lem, a kultúra, a népművelés és más ága—

zatok beszámolási rendszerének a statisz- tikai szerveknél történő központosí—

tására.

Megemlítjük, hogy 1956—ban az egész

begyűjtési, beszámolási rendszert a Szov- D*

jetünió Központi Statisztikai Hivatalá- ban központositották. A begyűjtési appa- rátus létszámának jelentős csökkentése

mellett sikerült megőrizni a begyűjtési

statisztika jól kidolgozott rendszerét, Nyilvánvalóan célszerű, hogy az összes kerületi főhatóságok és szervezetek be- számolóit a Központi Statisztikai Hivatal kerületi felügyelőségeinél összpontosít—

sák, csökkentsék a kerületben a számvi—

tellel és statisztikával foglalkoztatott dol—

gozók számát.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa leg—

utóbbi ülésszakán rámutatott arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szervei arra hivatottak, hogy elemezzék a válla—

latok és a népgazdasági tanácsok munká—

ját, feltárják a kihasználatlan tartaléko—

kat, felfedjék az olyan eseteket, amikor az országos feladatokat nem teljesítik megfelelően. A statisztikai dolgozóknak ahhoz, hogy ezeket az új és nagyon fele-—

lősségteljes feladatokat elvégezzék, az élettel szoros kapcsolatban kell lenniök, nemcsak meg kell kapniok és fel kell dol—

gozniok a beszámolási adatokat, hanem vizsgálniok is kell a helyi tartalékokat, az új, még nem hasznosított lehetősége—

ket, és ezekről az irányító szerveket kellő időben tájékoztatniok kell.

Tekintettel arra, hogy a szövetséges köztársaságok jogköre kibővült azzal, hogy a volt össz—szövetségi és szövetséges köztársasági minisztériumok valamennyi vállalata hatáskörükbe került, a Központi Statisztikai Hivatal szerveinek az a fel—

adata, hogy a szövetséges köztársaságok kormányait és a köztársasági tervbizott—

ságokat ellássák a szükséges statisztikai adatokkal. Hiszen például egészen az utolsó időkig az olyan összevont közgaz—

dasági mutatószámot, mint például a

nemzeti jövedelem volumenét, csak a Szovjetúnióra számították ki. Egészen természetes, hogy ismernünk kell a nem—

zeti jövedelem terjedelmét valamennyi szövetséges köztársaság szerint részle— - tezve is.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa megalakította a Nemzetiségi Tanács Gaz—

dasági Bizottságát. A Bizottság egyik fel—

adata, hogy objektív mutatók alapján ki—

dolgozza a költségvetési eszközök a szö- vetséges köztársaságok közötti felosztá—

sának rendjét. Ehhez természetesen is—

merni kell az egyes köztársaságok társa—

132

SZEMLE

delmi termékének és nemzeti jövedelmé- nek volumenét, hogy össze lehessen ha- sonlítani ezeket a mutatókat a költségve-

tési kiadásokkal, a beruházások terjedel- mével és az egy főre vagy a népgazda—

ságban foglalkoztatott egy dolgozóra szá—

mított egyéb mutatószámokkal. A dolgo-

zók anyagi jólétének mutatóit, mint pél- dául a munkások és alkalmazottak reál—

bérének, a parasztok reáljövedelmének, az egy főre jutó fogyasztásnak növekedé—

sét egészen a legutolsó időkig szintén csak az egész országra számították ki.

Ahhoz, hogy minden egyes szövetséges köztársaságról meg legyenek ezek a mu- tatók, számos új, közgazdasági számítást kell elvégeznünk. így például meg kell állapítani minden egyes köztársaság te—

kintetében az állami árak ésakolhozpiaci árak indexét, a munkások,az alkalmazottak ésakolhozparasztok által az állami és tár—

sadalmi eszközök terhére kapott térítés

nélküli szolgáltatások, kedvezmények

összegét. Ahhoz pedig, hogy megismer—

jük az egy főre jutó átlagos fogyasztást, össze kell állítani az egyes termékek ter-

melési és fogyasztási mérlegét, meg kell állapítani a köztársaságból kivitt vagy

oda behozott termékek mennyiségét.

A lakosság jólétének növekedését jel—

lemző legfontosabb adatforrás a munká—

sok, alkalmazottak és a kolhozparasztok

háztartási költségvetésének reprezentatív vizsgálata. Erre a munkára nagy figyel—

met kell fordítani. Azáltal, hogy a szö—

vetséges köztársaságok szerepe a gazdál—

kodás irányításában fokozódott, a lakos-

ság pénzjövedelmeinek és —kiadásainak beszámolási mérlegét, a munkaerőmérle—

geket, az egyes termékfajták termelésé—

nek és elosztásának mérlegét a jövőben rendszeresen területi részletezésben kell összeállitani. Az új körülmények között különösen fontossá vált a termelés és az elosztás, a szakositás és a termelési együttműködés tekintetében a területek közötti és a köztársaságok közötti kap—

csolatok statisztikai vizsgálata. Ezért töb—

bek között például anyagmérlegeket kell összeállítani, köztársaságonke'nt és gazda—

sági területenként, amelyek megmutat—

ják az egyes termékfajták köztársaságok és kerületek közötti kölcsönös szállí—

tásának méreteit, Ezek az új felada—

tok megkövetelik, hogy az anyagellátási statisztika módszereit és mutatóit felül—

vizsgáljákl Ez elsősorban a termelési kap-

csolatok ésszerűségének felülvizsgálatá—

hoz és egyéb anyagok, termékek szállí- tására vonatkozó tervfeladatok teljesíté—

sének ellenőrzéséhez szükséges.

Új feladatok állanak a statisztikai szer-

vek előtt a népgazdasági tervek összeállí—

tásával kapcsolatos munkálatok tekinte—

tében. Ez ideig a tervező szervek a sta—

tisztikai anyagok legnagyobb részét az illetékes ágazati minisztériumoktól kap—

ták. Most mind a tervező szervek, mind pedig a népgazdasági tanácsok a ter-

vek kidolgozásánál főképpen a Központi

Statisztikai Hivatal szerveinek adataira

támaszkodhatnak. Már elkészültek az

1958. évi népgazdasági terv összeállításá-

hoz szükséges köztársaságok/ra és gazda—

sági igazgatási kerületekre vonatkozó sta—

tisztikai adatok. Ezek az anyagok képet adnak mind a megfelelő terület gazdasá—

gának fejlődéséről, mind pedig a nép- gazdasági tanácsok alá tartozó egyes vál—

lalatok gazdasági eredményeiről.

Igen jelentős feladatai vannak a sta- tisztikai szerveknek az 1959—1969. évi távlati népgazdaságfejlesztési terv terve—

zetének elkészitésével kapcsolatosan. Az elmúlt évekre vonatkozó beszámolási adatok rendelkezésre bocsátása mellett a statisztikai szerveknek közvetlenül részt kell venniök a távlati munkaerőmérlegek összeállításában, a lakosság távlati lélek—

számának kiszámításában, a nemzeti jö—

vedelem elosztásáról, a munkások és al- kalmazottak reálbérének, a parasztok jö—

vedelmének növekedéséről tájékoztató számításokban, a lakosság pénzjövedel—

meit és —kiadásait tükröző mérlegek ösz—

szeállv'tásáhan, az egy főre jutó termelés és fogyasztás kiszámításában stb.

A statisztikai szervek tevékenységének átszervezése megköveteli, hogy nemcsak a szervezti és gyakorlati kérdéseket, ha—

nem számos tudományos módszertani és elméleti kérdést is sürgősen oldjuk meg.

Ide tartozik például az iparágak egysé—

ges osztályozásának megállapitása. Ez ideig a népgazdasági terveket éppen úgy, mint az azok végrehajtásáról készített beszámolókat minisztériumonként állítotw ták össze. Ugyanakkor a minisztériumok egyáltalában nem egyesitették a meg—

felelő ágak összes vállalatait. Másképpen szólva, az úgynevezett főhatósági, minisz-

tériumi elv egyáltalán nem esett egybe az ágazati elvvel.

Jelenleg, minthogy az ipari miniszté—

riumok nagy részét megszüntették, a fő—

hatósági elvet az egységes, tudományo—

san megalapozott ágazati osztályozással

lehet felváltani. A Központ Statisztikai Hivatal és helyi szervei az adatokat nem—

csak szövetségi köztársaságonként és gaz-

dasági igazgatási kerületenként, hanem

iparáganként is feldolgozzák.

Nem kevésbé fontos a beruházási költ-

ségek helyes ágazati osztályozása. A

"minisztériumi elv" nem teszi lehetővé,

hogy meghatározzuk a vaskohászatban, a széniparban, a gépgyártásban és az egyéb iparágakban a beruházási költsé—

gek teljes nagyságát.

Az ipar igazgatásának új körülményei között tovább fog folytatódni az egyes iparvállalatok bővítése és összekapcso—

lása. Több vállalat egyesitésénél az új vállalat teljes termelésének volumene kisebb lesz, mivel egy része belső forga—

lommá válik, bár lényegében a termelés fizikai volumene nem változik. Ezért

olyan ipari termelési index számitásáról

kell gondoskodni, amellyel helyesen mér- hető a termelés fizikai terjedelmének dinamikája, és ki lehet kapcsolni a vál—

lalatok szervezeti formáinak a termelés összterjedelmére gyakorolt hatását.

Számos elméleti kérdés megoldása áll előttünk a munka termelékenysége'nek, a termékek önköltségének és egvéb mű—

szaki—gazdasági mutatóknak területi rész—

letezésben történő kiszámítása miatt.

Kétségtelen, hogy a népgazdasági taná—

csoknak és ágazati szerveiknek össze kell hasonlitaniok az egyes mutatók színvo—

nalát olyan hasonló vállalatokéval, ame-

lyek azonos körülmények között, de kü—

lönböző gazdasági kerületekben vannak Nemcsak arról van szó azonban, hogy egyszerűen összehasonlítjuk valamilyen azonos termék termelési költségeit vagy munkaráforditásait, hanem arról is, hogy összehasonlítsuk a munka termelékeny—

ségének, az önköltségnek és egyéb muta—

tóknak átlagos színvonalát az egyes gaz—

dasági igazgatási kerületekben. Ezért a különböző területi indexek kiszámításá-

nak kérdését elméletileg ki kell dolgozni.

Ez új feladat, amelyet az élet állít a sta—

tisztika elé. Ez ideig a statisztikai iroda—

lomban minden figyelmet az úgynevezett

dinamikus indexekre, azaz a termelés, a munkatermelékenység, az önköltség stb.

átlagos növekedési ütemének mérésére

forditottak, és egyáltalában nem dolgoz—

ták ki az összehasonlítást szolgáló terü—

leti átlagindexek kiszámításának módsze—

rét.

Az egyes minisztériumok a mutatókat, amelyek a műszaki fejlesztést, ezen belül az automatizálást, a gépesítést, a beren—

dezések modernizálását és hatékonyságát jellemzik, számos esetben maguk dolgoz—

ták ki, és azok sokszor nem voltak egy—

mással összehasonlíthatók. Nyilvánvaló, hogy egységes műszaki—fejlesztési mutató- számrendszert és a mutatók meghatáro- zására egységes módszertant kell beve—

zetni.

A statisztikai szervek fontos feladata

az, hogy feltárják és számbavegyék a ki

nem használt tartalékokat. Ez ideig ez a munka nem volt rendszeres. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy minden népgazdasági

ágban, minden vállalatnál, kolhozban,

szovhozban vannak nyilvántartott veszte—

ségek, de még senki által nyilván nem tartott, belső, rejtett tartalékok is, ame- lyekkel a termelés gazdasági hatékony—

sága tovább emelhető. A tartalékokat

feltárni és lehetőleg teljes mértékben

számbavenni, az ország népgazdaságá—

nak szolgálatába állítani, nemes és na- gyon felelősségteljes, egyben bonyolult

feladat is. Ugyanakkor mind ez ideig

nincs kidolgozva a tartalékok kimutatá—

sának tudományos mutatószámrendszere,

nem állapitották meg a feltárásukra és méreteik meghatározására szolgáló jobb

módszereket. Még az olyan viszonylag

könnyen mérhető mutató, mint például a

termelőkapacitások kihasználása tekinte- tében sincs egységes álláspont. Annak ideie'n minden minisztérium maga álla—

pította meg saját módszerét. A vállala- tok termelőkapacitásának e's kihasználá—

suk mértékének helyes és egységes meg—

állapitása nagy népgazdasági jelentőségű.

Komoly rendezést kíván az állóalapok

(épületek, építmények, berendezések, szál-

lítási eszközök stb.) nyilvántartása vala—

mennyi népgazdasági ágban. Mint isme- retes a vállalatok és szervezetek mérle—

geiben szereplő állóalapokat a beszerzési

évek árain tartják nyilVán. Az állóala- pok ilyen értékelése nem felel meg je—

lenlegi újratermelésünk értékének, és 'a

134

felszámított értékcsökkenési leírás összege sem fejezi ki a tényleges elhasználódást.

Ezenkívül a meg nem felelő nagyságú értéktörlesztési leírás torzítja az önkölt—

ség tényleges színvonalát. A vegyes érté—

kelés meghatározott indexszámítások nélkül nem teszi lehetővé, hogy helyesen számítsuk ki az állóalapok fizikai terje—

delmének dinamikáját. Ezért jelenleg az a feladatunk, hogy végrehajtsuk az álló- alapok általános leltározását és újraérté—

kelését valamennyi népgazdasági ágban.

A Legfelső Népgazdasági Tanács hatás- körébe tartozó összes vállalat állóalapjait 1925-ben leltárbzták és újraértékelték.

Ezután különböző időpontokban újraérté—

kelték az egyes iparágak, a szovhozok és

a gépállomások, a vasút és a lakásgaz—

daság állóalapjait. A Nagy Honvédő Há—

ború végén a megszállást szenvedett terü—

letek valamennyi vállalatának állóalap—

jait szintén újraértékelték. A különböző

időpontokban végrehajtott leltározások

eredményei azonban nem hasonlíthatók össze. Ezért a kormány elrendelte ennek a kérdésnek rendezését. A Központi Sta- tisztikai, Hivatal szerveire hárul az or- szág valamennyi állóalapjának újraérté- kelése'vel kapcsolatos munka irányítása, a megfelelő előkészítő munka már meg—

kezdődött.

A statisztikai munka óriási méretei je—

lentősen emelik az ún. reprezentatív mód—

szer szerepét a különböző gazdasági je- lenségek és folyamatok vizsgálatában.

Teljesen nyílvánvaló, hogy a teljeskörű számbavétel nemcsak nehézkes és sokba kerül, hanem gyakran el is veszti opera—

tív jelentőségét, mivel végrehajtása sok időbe kerül. Reprezentatív módszerrel vizsgálják a munkások és alkalmazottak, a kolhozparasztok háztartási költségveté—

seit. Ezeknek az adatfelvételeknek ered—

ményeit felhasználják a dolgozók élet—

színvonalának tanulmányozásához és egyéb más számításokhoz, például a kol- hozparasztok háztáji állattenyésztése ter—

melésének kiszámításához. A reprezen—

tatív módszer segítségével biztosítjuk,

hogy előzetes adatokat kapjunk a kolho—

zok gazdasági tevékenységének eredmé—

nyéről. A kolhozok munkájának teljes ered- ményét éves beszámolójuk alapján orszá—

gosan, rendszerint a következő év közepéig számítjuk ki. Ugyanakkor az elmúlt évek—

ben végrehajtott reprezentatív adatfelvé—

SZEM LE

telek alapján az előzetes eredmények

már december végén rendelkezésre álla—

nak, és azok majdnem teljesen megegyez—

nek a félév múlva megkapott végleges adatokkal.

Az utóbbi időkig évenként teljeskörű összeírással vették számba a városi tele—

pülések munkásainak és alkalmazottai—

nak háztáji telkein levő vetéseket. Az 1956. évtől kezdődőleg a teljeskörű össze—

írást a gazdaságok 20 százalékát felölelő reprezentatív adatfelvétellel helyettesí—

tettük. Ebben az évben a reprezentatív módszert alkalmazzuk a kolhozparasztok, valamint a falun élő munkások és alkal- mazottak háztáji vetéseinek számbavéte- lénél is.

Széles körben használatos a reprezen—

tatív Vizsgálat a munkaügyi statisztiká—

ban is. így ellenőrizték 1956—ban a munka—

bért az ipari munkások és alkalmazottak ötödrészénél. Ez lehetővé tette, hogy a munkabér szerkezetét a szakmától, a bér—

osztálytól függően vizsgálják, ellenőrizzék a törzsbérnek a kereset együttes összegé—

ben elfoglalt részarányát és egyéb kérdé—

seket, amelyek a munkabér rendezésével kapcsolatos jelenlegi intézkedésekkel összefüggnek. Az iparban sikeresen al—

kalmazták a reprezentatív adatfelvételta gépgyárak munkarendjének tanulmányo—

zására, a berendezés és a munkaerő igénybevételének vizsgálatára. Reprezen—

tatív módszerrel tárták fel azt is, ho—

gyari használják ki az iparban az utóbbi

években üzembehelyezett új termelő—

kapacitásokat.

A reprezentatív vizsgálatok módszer- tanának, az egyes jelenségek és folya—

matek konkrét körülményeinek figyelem—

bevételével történő továbbfejlesztése meg—

követeli, hogy a tudósok jelentősen fokoz—

zák figyelmüket számos elméleti statisz—

tikai kérdés megoldására.

A statisztikai elemzés egyik legfonto- sabb módszere a csoportosítási módszer.

amelyet gyakorlatunkban széleskörben alkalmazunk. Az ilyen csoportosításokhoz tartozik például a vállalatoknak a terv-

teljesítés mértéke, a kolhozoknak a ter-

méshozam, a tejhozam, a pénzjövedelem és a munkaegységre eső díjazás szerinti csoportosítása. Szélesebb körben kell al- kalmazni a csoportosítási módszert a sta- tisztikai adatok elemzésére, nevezetesen az iparvállalatok és az építkezések, az

egyes iparágak és gazdasági igazgatási kerületek munkájának értékelésére. A

mezőgazdaságban nagy gyakorlati jelen—

tősége van a kolhozok, a szovhozok és az egyes kerületek, a 100 hektárra eső ter-

mékhozam, az önköltség színvonala, az

állattenyésztési termékek termelésének növelésével kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének mértéke szerinti csoporto—

sításának.

A statisztikai szervek dolgozóinak most az a feladatuk, hogy kidolgozzákamező—

gazdasági termékek termeléséhez szüksé- ges munkaráfordítások számbavételi rendszerét. Rendkívül időszerű a kolho—

zokban felmerülő termelési költségek megállapításának kérdése is. Már a Szov—

jetúnió Kommunista Pártja XX. kong—

resszusán jogosan felvetették, hogy a kol—

hozokban a mezőgazdasági termékek ön—

költségének számbavételével kapcsolatos kérdések mind ez ideig megoldatlanok.

Ehhez egyébként hozzájárult az a körül—

mény is, hogy sok tudományos dolgozó tagadta az értéktörvény érvényesülését a mezőgazdaságban és tévesen azt tartot—

ták, hogy az önköltség kategóriája a kol—

hoztermékekre egyáltalán nem alkalmaz—

ható. A kolhozok 1956. évi éves beszá—

molójelentései első ízben tartalmazták a termékek önköltségének kiszámításához szükséges összes adatokat. A Szovjetúnió Központi Statisztikai Hivatalának szervei az éves beszámolók alapján már ebben az évben kiszámíthatják a kolhozok nagy többségénél (a legkisebbek kivételével,, amelyekben egyszerűsített számvitel van) a termékek önköltségét.

Rendkívül fontos, hogy közgazdasági rnutatóinkat összehasonlítsuk a külföldi országok mutatóival. Ez ideig ilyen össze—

hasonlítás -—— mint ismeretes —— csak a Szovjetunió tekintetében volt. Nyilván—

valóan célszerű, ha minden egyes köztár—

saság összehasonlíthatja munkájának mu—

tatóit a népi demokratikus és kapitalista országok mutatóival. Ez szükséges, de nem könnyű feladat, különösen ha figye—

lembe vesszük a kapitalista országok statisztikájának sajátosságait: nem egy- szer összehasonlíthatatlan elemekbe ütkö- zünk még akkor is, ha első pillantásra

teljesen azonos mutatókat hasonlítunk

össze.

Ismeretes például, hogyha Szovjetunió—

ban valamennyi növény vetésterületét a

tavaszi állapot (tavaszi vetésterület) alap—

ján állapítják meg, a nyári kipusztulás figyelembevétele nélkül. Ugyanakkor az amerikai statisztika,'valamint számos más

ország statisztikája a betakarított terüle—

tet veszi számba, vagyis levonja a nyári veszteséget. A sertéshúsból készült ter—

mékek meghatározásánál statisztikánk a

húst és a szalonnát együtt veszi figye- lembe, az amerikaiak azonban a ,,lard"- ot (a belső szalonnát) a disznóhústól kü—

lön mutatják ki. A gyapottermést a Szov—

jetunióban nyersgyapotban veszik szám—

ba (beleértve a mag súlyát is), a kapita—

lista államokban viszont gyapotszálban (amelynek súlya a nyersgyapot súlyának egyharmadát teszi ki). Még nehezebben tudjuk összehasonlítani az olyan mutató—

kat, mint például a nemzeti jövedelem, amelynek nagyságát az Egyesült Államok

statisztikája és számos kapitalista ország statisztikája túlozza olymódon, hogy be- számítia a nem termelő szférában nyert

jövedelmeket is. Közismert az is, hogy a kapitalista statisztika a profit nagyságá- nak eltitkolása céljából a munkabér—

alapba veszi fel a kapitalista monopóliu—

mok vezetőinek fizetését, jutalékait és egyéb jövedelmeit. Ezek a kérdések rend- kívül fontosak, ha mutatóinkat a kül—

földi mutatókkal összehasonlítjuk.

A fent felsorolt problémákat 1957 jú—

niusában a kormány megbízásából össze—

hívott össz-szövetségi statisztikus érte—

kezlet megvitatta. Az értekezlet nagy figyelmet fordított a statisztikai adatok megbízhatóságával kapcsolatos problé- mákra. Míg eddig a beszámolási adatokat a főigazgatóságok és minisztériumok megfelelő osztályai ellenőrizték, ez a fe—

lelősségteljes munka most a Szovjetúnió Központi Statisztikai Hivatalának szer—

veire hárul. Az értekezleten nem talál—

tak visszhangra azok a javaslatok, hogy

"bírságot" vezessenek be a beszámolók késedelmes és rossz minőségű beküldése esetére. A Vitában résztvevők azonban

hangsúlyozták annak a harcnak a jelen-

tőségét, amely a beszámolási adatok meg—

bízhatóságáért folyik. Rámutattak a

komplex elemzés és a beszámolási adatok

(például a termelési, értékesítési adatok és a rendelkezésre álló anyagi erőforrá—

sokat jellemző adatok) kölcsönös össze—

hasonlításának szükségességére. Ennek

érdekében, különböző formákban, be kell

136

^SZEMLE

vonni a számvitel és a beszámolás minő—

ségének megjavításáért folyó munkába a vállalatok és építkezések dolgozóit, Cél—4 szerűnek látszik nevezetesen az, hogy a számviteli dolgozók részére rendszeresen

értekezletet tartsanak a beszámolási ada—

tok ellenőrzésének és elemzésének kér—

déseiről. Az értekezlet résztvevői szóltak arról is, hogy meg kell javítani a statisz-

tika területén a módszertani munkát, és

komoly igényeket támasztottak a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal szervei és a tudományos intézményekkel szemben, amelyek nem foglalkoznak eléggé ezek- kel a kérdésekkel.

Az értekezlet a szovjet statisztikának az ipar és az építőipar irányításának át- szervezéséből következő feladatai mellett megvitatta a népgazdasági beszámolási mérleg és az egyes mutatók össz—szövet—

ségi és köztársaságok szerinti felépítésé—

nek módszertani kérdéseit. A népgazda—

sági mérleg problémájával a szovjet iro—

dalomban számos elméleti munka foglal—

kozik. Ezekben a munkákban sok külön—

böző elképzelés található arról, hogy mi—

lyennek kellene lennie a mérleg tudomá—

nyos sémájának. A Szovjetunió Központi

Statisztikai Hivatala az utóbbi években már nem szorítkozott arra, hogy csak a

szocialista újratermelést jellemző, egyes

mutatókat számítsa ki, hanem évenként.

összeállította és a kormány elé terjesz—

tette a Szovjetunió népgazdaságának be—

számolási mérlegét. Jelenleg a nemzeti jövedelem—mutatók és a mérleg egyéb elemeinek kiszámításával a szövetségi köztársaságok statisztikai hivatalai is

foglalkoznak. '

A népgazdasági mérleg sémájának ter- vezete, amelyet az értekezlet elé terjesz—

tettek, rendkívül élénk vitát váltott ki.

Bár az értekezlet rámutatott arra, hogy a szovjet közgazdászok és statisztikusok

nagy munkát végeztek a népgazdasági

mérleg módszertanának és sémájának ki—

dolgozásával, rámutatott arra, hogy a mérlegmódszertan számos kérdése még

nincs eléggé kidolgozva; így például az egyes népgazdasági ágak fejlődésének

összefüggése, a köztársaságok közötti és a kerületek közötti kapcsolatok vizsgá—

lata, a népgazdasági mérleg egyes elemei értékelésének kérdése. Az értekezlet szükségesnek tartotta, hogy a Szovjet—

unió népgazdasági mérlegének és a szö—

vetségi köztársaságok mérlegeinek össze—

állításával kapcsolatos további munka alapjául a fenti megjegyzések és javasla—

tok figyelembevételével a vitára bocsá—

tott tervezet szolgáljon, és javasolta, hogy ezt a munkát folytassák, és a sajtóban széles körben vitassák meg a mérlegmód-

szertan kérdéseit.

Az értekezlet foglalkozott az 1959. ja—

nuár havi össz-szövetségi népszámlálás

programjának és szervezeti tervének ter—

vezetével is. E tervezet alapján 1957.

augusztus elején az ország hét kerületé—

ben próbanépszámlálást tartottak, köztük

a Donmedencébe, Kazahsztán szűzföld-

jein, Szibériában és Dagesztán egyik sok- nemzetiségű kerületében. A próbanép- számlálás eredményei azt mutatják, hogy

a kidolgozott program viszonylag csak kisebb javításra szorul.

A jelenlegi népszámlálás jelentőségét nehéz felmérni. A népességi statisztika kérdései nagyon fontosak a tervezés és az ország gazdasági irányítása szempont- jából. Nemcsak a központi szervezetek, hanem a köztársasági, határterületi és te—

rületi tervező szervek is szerfölött érde—

keltek a lakosság távlati létszámának ki—

számításában. E nélkül nehezen tudjuk

meghatározni az adott területen a lakos—

ság számát, korszerinti tagozódását, ne- vezetesen a munkaképeskorú lakosság számát. Ehhez speciális táblákat kell összeállítani, melyek lehetővé teszik, hogy meghatározhassuk a lakosság szá—

mának változását egyes korcsoportok:

iskolakoron aluliak, iskolások, munka- képes korú lakosság, nyugdíjba kerülők stb. szerint.

Az utolsó össz—szövetségi népszámlálás 1939 januárjában volt. A háború utáni években a lakosság számának, területen-

kénti elhelyezkedésének, nemek és kor—

csoportok szerinti összetételének adatait számítás útján állapították meg a nép—

mozgalmi statisztika adatai, a választók jegyzékeinek statisztikai feldolgozása, to- vábbá a lakosság létszámáról a falusi szovjetek által gazdaságonkénti könyvek- ben és jegyzékekben évenként kimutatott adatok alapján. Ezek az adatok azonban nem mindig pontosak, sokszor pedig hiá-

nyoznak. Nincsenek adataink például

arról, hogy mennyi volt a születések és halálozások száma a háborús évek alatt az ideiglenes megszállt területeken. Pon—

tatlanságok fordulnak elő a lakosság vándorlásának nyilvántartásában is.

Ezenkivül számítással nem lehet meg—

állapítani a lakosság nemzetiségi összeté—

telét, a képzettség szinvonalát, a családi

állapotot és számos más mutatót. A pon—

tos és részletes adatokat az 1959. évi össz—

szövetségi népszámlálás fogja adni. ' A Központi Statisztikai Hivatal és helyi szerveinek egyik legfontosabb köteles-

sége, hogy a statisztikai adatokat tovább

népszerűsítse, és a tudományos intézete- ket a szükséges adatokkal ellássa. Ennek érdekében a Szovjetúnió Központi Sta—

tisztikai Hivatala 1956-tól statisztikai adatgyűjtemények kiadásához fogott;

egyes ilyen adatgyűjtemények már meg—

jelentek. Statisztikai anyagokat közöl a ,,Vesztnik Sztatisztiki" is. Adatgyűjté—

ményeket jelentetnek meg a szövetséges

köztársaságok, kerületek és városok sta—

tisztikai hivatalai is. Nagy példányszám- ban jelent meg a ,,Szovjet hatalom 40

éves eredményei számokban" cimű adat—

gyűjtemény.

A Központi Statisztikai Hivatal és helyi szervei rendszeresen biztosítják a tudo- mányos intézetek részére a munkájukhoz szükséges statisztikai adatokat. Bevezet—

ték azt a gyakorlatot is, hogy tudomá—

nyos dolgozókat kutatások lefolytatására, országos statisztikai adatok feldolgozá- sánál tapasztalatszerzésre a Központi Statisztikai Hivatalhoz vezényelnek. A tudományos intézményeknek és a tudo—

mányos dolgozóknak, közgazdászoknak most megvan a lehetőségük arra— hogy mélyebben elemezzék a statisztikai ada—

tokat.

Az utóbbi években észrevehetően mea—

élénkült a szoviet statisztikusok tudomá—

nyos tevékenysége. E tekintetben nagyon gyümölcsözően hatottak annak a tudomá-

nyos értekezletnek eredményei, amelyet

1954-ben a Szovietúnió Tudományos Aka—

démiája, a Központi Statisztikai Hivatal és a Szovjetunió Felsőoktatási Miniszté—

riuma tartott, Az értekezlet sikeresen ol—

dott meg számos vitás kérdést, amely a statisztikai tudomány tárgyának és mód—

szerének, a statisztika és matematika kölcsönös viszonyának meghatározásával függött össze, megállapította a tudomá- nyosan feldolgozandó időszerű problémák jegyzékét. Az értekezlet kiküszöbölte a statisztikai tudomány alkotó továbbfej—

lesztése és a szovjet statisztikusoknak a kommunizmus építése érdekében végzett baráti munkája előtt korábban fennálló

akadályokat. Az értekezlet után létrejött szerzői kollektivák több tankönyvet ké—

szítettek. Aktívabbá vált a Központi Sta- tisztikai Hivatal tudományos módszertani

tanácsának munkája is.

A ,,Vesztnik Sztatisztiki" most széle—

sebb tudományos aktivára támaszkodik, és bővítette az elméleti kérdések temati—

káját. Mégis a helyi statisztikai szervek dolgozói joggal panaszkodnak arra, hogy

a folyóirat még mindig nem eléggé vilá-

gítja meg cikkeiben az őket érdeklő sta—

tisztikai módszertani kérdéseket és a ta- pasztalatcsere kérdéseit. Megkezdték a ,,Tudományos Statisztikai Közlemények"

megjelentetését, amelyet a Szovjetúnió

Tudományos Akadémiája ad ki. A Köz- ponti Statisztikai Hivatal statisztikai kiadója szovjet szerzőktől számos köny—

vet adott ki a statisztika történetéről, és

kiadásra készíti a legérdekesebb külföldi

statisztikai munkákat. A kiadó számos tankönyvet, monográfiát és tudományos statisztikai munkát jelentetett meg.

Erősödik a statisztikai tudomány és a

gyakorlat kapcsolata. így a tudományos és gyakorlati dolgozók konferenciáján, amelyet 1956 decemberében tartottak, megjelölték az elméleti kérdések további kidolgozásának útjait és az egyes nép—

gazdasági ágakban a munkatermelékeny—

ség statisztikájának megjavításával kap—

csolatos teendőket. Mind a mai napig a munkatermelékenység mutatóit a Szovjet—

únióban az egy munkásra eső átlagos tel-

jesítmény meghatározása útján számítják

ki. Ugyanakkor nagy elméleti és gyakor- lati jelentősége szükségessé teszi, hogy a munkatermelékenység dinamikáját az összes dolgozók — beleértve az alkalma—

zottakat és a mérnök—műszaki dolgozókat

—— figyelembevételével is kiszámítsák.

Nem kevésbé időszerű az a kérdés, mi- lyen módszerekkel számítsák ki a munka—

termelékenység növekedését meghatározó

egyes tényezők, mindenekelőtt a külön—

böző műszaki—szervezési intézkedések be—

vezetésének hatását. Végül nagyon fon—

tos, hogy biztosítsuk az egyes ágakban és az egyes vállalatokban elért munkater- melékenységi szinvonal helyes összeha—

sonlitását a kapitalista és a népi demok—

ratikus országokkal. Bár az iparban és az

138

_SZEMLE

építőiparban a munkatermelékenységi mutatók kiszámítása már régóta folyik, és

sok tapasztalat halmozódott fel, a mező- gazdaságban a munkatermelékenység ta—

nulmányozása terén még csak az első lépéseket tettük meg és számos vitás kér—

dés áll előttünk.

Sok haszonnal járt a Központi Statisz—

tikai Hivatal együttműködése a Szovjet—

unió Tudományos Akadémiája Közgazda—

ságtudományi lntézetével, a Külkeres- kedelmi Minisztérium Tudományos Kon—

junktúrakutató Intézetével, a Szovjetunió

Orvostudományi Akadémiája Élelmezési

Intézetével és más tudományos szerveze—

tekkel a munkaerőmérleg összeállításá—

hoz, a lakosság élelmezésének kiszámítá—

sához, továbbá a Szovjetunió gazdaságát és kultúráját jellemző mutatóknak a ka- pitalista országok mutatóival való össze- hasonlításához szükséges fontos statiszti—

kai adatok előkészítésénél. Ezek a mun—

kák azonban egyelőre még elmaradnak az élet követelményeitől.

Nagyon fontos, hogy bővítsük a szovjet statisztikusok kapcsolatait a szocialista tábor összes országainak statisztikusaival, átadjuk nekik saját tapasztalataikat, ta—

nulmányozzuk és felhasználjuk eredmé—

nyeiket. Nagy érdeklődésre tartanak szá—

mot például a kínai, a romániai és a bul—

gáriai népszámlálási tapasztalatok, a csehszlovákiában és Lengyelországban végzett állóalapleltározás során szerzett tapasztalatok, a Német Demokratikus

Köztársaságban a számvitel gépesítésénél

szerzett tapasztalatok tanulmányozása.

A gyümölcsöző együttműködésre például

szolgálhat az európai népi demokráciák

statisztikusainak részvételével 1956 októ—

berében rendezett értekezlet, amelyen a népszámlálás lebonyolításával kapcsolatos számos kérdést vitattak meg.

A szovjet statisztikusok minden haszno- sat tanulmányoznak, amely más államok statisztikájának szervezésében található.

Például nagyon érdekli a szovjet statisz—

tikusokat a baráti India statisztikájának

fejlődése, nevezetesen az indiai statisz—

tikusok eredeti gyakorlata a reprezenta—

tív módszerek alkalmazásánál. Indiában a reprezentatív vizsgálatokat az egész or—

szágra kiterjedően alkalmazzák, és rend—

kívül sok kérdést ölelnek fel: a foglalkoz—

tatottságot, a munkanélküliséget városon

és falun, a születéseket és a halálozáso—

kat, az oktatási és egészségügyi intézmé—

nyek munkáját, a lakosság különböző ré—

tegeinek jövedelmét, kiadásait és fogyasz—

tását, a földtulajdon formáit, a földbérle—

tet és a föld hasznosítását, a hozamot, az állattenyésztés produktivítását, a mező- gazdasági ráfordításokat stb.

A szovjet statisztikusok előtt álló új feladatok megkövetelik, hogy az állami statisztika egységes centralizált rendszerét a kerülettől a központig tovább szilár- dítsuk.

A statisztika és a számvitel a Szovjet—

únióban valóban országos üggyé vált, amint ezt Lenin előre látta. A Szovjetunió dolgozói azokban a számokban, amelyek az elért sikereket jellemzik, közvetlenül

saját munkájuk eredményét látják. A munkások, alkalmazottak, kolhozparasz—

tok milliói a szovjet statisztika adatai alapján ellenőrzik saját munkájuk ered—

ményét, tanulmányozzák a vállalatok.

építkezések, kolhozok tevékenységét, Most jobban, mint bármikor széles pro—

pagandát kell indítanunk a statisztikai ismeretek terjesztése érdekében.

Az új körülmények között rendkívül

tontos, hogy a szakképzett statisztikusok és statisztikai gépi feldolgozók képzését az állandó és levelező felső és középfokú tanintézetek hálózatán keresztül megja—

vítsuk. Egyre szükségesebb a káderek szakképzettségének növelése. Tőlük most még alaposabb általános közgazdasági felkészültséget követelünk, a termelés gazdaságtanát és szervezését még jobban meg kell ismerniök, alkotóan alkalmaz—

niok kell a gyakorlatban az élenjáró sta—

tisztikai tudomány eredményeit. Olyan káderekre van szükségünk. akik a sta—

tisztikai munka színvonalának további emelését, kétségtelen megbízhatóságát, a statisztikai adatok tudományos megala- pozottságát, mélyreható ellenőrzését biz—

tositani tudják, akik becsületesen és elv- hűen teljesítik párt és állami kötelezett—

ségeiket. Ilyen kádereket kell nevelnünk, A statisztikusok össz—szövetségi érte—

kezlete és kapott értesüléseink azt mutat—

ják, hogy az állami statisztikai dolgozók felismerik az előttünk álló feladatok fon—

tosságát, és mindent megtesznek, hogy azokat becsülettel teljeSitsék.