A HIYATALOS STATISZTIKAI "SZOLGÁLAT 125. EVFORDULÓJÁNAK MEGUNNEPLESE
Az önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat 125 éves fennállása alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Statisztikai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai és Demográfiai Bi- zottsága ünnepségsorozatot rendezett. A többnapos megemlékezésre 1992. május 26- án és 27-én, valamint —- Keleti Károly sírjá- nak megkoszorúzására — 29-én került sor.
ÚNNEPI ÚLÉS
Az ünnepségek sorát az 1992. május 26-án, a Magyar Tudományos Akadémia vári kong—
resszusi termében tartott ünnepi ülés nyitotta meg. A nagyszámú hazai és külföldi érdek- lődő,1 a statisztikai tudomány művelői és tisztelői jelenlétében tartott ünnepi ülés el- nökségében dr. Antall József, a Magyar Köz- társaság miniszterelnöke, prof. dr. Erich
Bader, az Osztrák Köztársaság Központi Statisztikai Hivatalának elnöke, dr. Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaság—tudomáuyi Egyetem (BKE) rektora, az Országos Sta- tisztikai Tanács elnöke, dr. Kupcsik József, a BKE rektorhelyettese, a Magyar Statisztikai Társaság elnöke és dr. Vukovich Győrgy,a Központi Statisztikai Hivatal elnöke foglalt helyet.
Dr. Andorka Rudolf üdvözlő szavai után hangzott el dr. Antall József miniszterelnök megnyitó beszéde, melyben meleg, közvetlen szavakkal üdvözölte a jelenlevőket, és kife- jezte afeletti örömét, hogy egy évvel az ENSZ által szervezett szakmai konferencia után ilyen jeles ünnepen üdvözölheti újra a statisz-
* Az ünnepségre meghívott külföldi vendégek: J. L. Bodin, a Hivatalos Statisztikusok Nemzetközi Egyesülete (Interna- tional Association of Official Statisties —— IAOS) volt elnöke, Erich Bodor, az Osztrák Statisztikai Hivatal elnöke, Petru Pepeiea, a Román Nemzeti Statisztikai Bizottság elnöke, Ivan Nápnwník, a Cseh Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, Rudolf Krc, :! Szlovák Statisztikai Hivatal elnöke, Janka Hulima, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnöki titkárságá- nak vezetője, Josef Olenski, a Lengyel Köztársaság Köz:
ponti Statisztikai Hivatalának elnöke, Wanda Skowromka- Wojn'achowska, a Lengyel Köztársaság Központi Statisz- tikai Hivatala Tanulmányi és Külföldi Együttműködési
Irodájának igazgatója.
tikai szakma szervezeteit, illetve képviselőit.
Ezután a magyar statisztika alapjait lerakó Fényes Elekről, majd pedig a nyomdokaiba lépő Keleti Károlyról emlékezett meg a törté- nész kutató alaposságával, és kitért a hazai statisztika módszertani sajátosságaira, jelen- tőségére, a XIX. századi Magyarország fejlő- désére az 1848-49-es szabadságharc előtti, majd pedig a kiegyezést követő időszakban.
Hangsúlyozta, hogy számos történelmi kihí—
vásra nemegyszer a statisztikusoknak kellett megadni a választ. A magyar statisztika so—
hasem merevedett meg a számok bűvöleté- ben, mindig elemző volt, és mindig közel állt a gazdasági élet aktuális kérdéseihez. A ma- gyar statisztika tudománya. kezdetektől a pragmatikus racionális európai gondolkodá- son alapulva, egyrészt leíró jellegű volt, más- részt analizáló, s a gazdasági élet számára mindig információkat nyújtott. Szinte vala- mennyi statisztikusunk a nemzet érdekében elkötelezett volt, a magyar gazdaság fejlődé- sét szolgálta, az objektivitás megtartása mel- lett.
A statisztikával szembeni jövőbeli elvárá- sok legfőbb elvi alapjaiként Antall József a jogállamiságot, a szabad piacgazdaságot és a nemzetközi módszertani eredmények hatha- tós alkalmazását jelölte meg, miközben rész- letesen kitért az új típusú gazdaság újfajta megfigyelési rendszere és módszerei kidol- gozásának nehéz, de elengedhetetlen felada- taira. A történeti statisztika fontosságára is rámutatva érintette a statisztika és a többi tudományág kapcsolatának jelentőségét. Ösz—
szefoglalóan kijelentette, hogy mind a kor- mányzat, mind a társadalmi-gazdasági élet szereplői, valamint az egész közvélemény számára olyan ,,. . . valós adatokat tartalma—
zó, analizáló statisztikára van szükség. . ., amely az Európai Közösség országaival való együttműködés, a korszerű nemzetközi ösz- szehasonlító statisztika követelményeit is ki- elégíti".
Az ünnepi ülés előadói dr. Erich Bader és dr. Vukovich György voltak. (Dr. Vukovicb György előadásának kissé módositott válto-
SZEMLE
761
zatát, dr. Erich Bader előadásának rövidí- tett változatát a jelen számban közöljük.)
Az ünnepi ülés záró aktusakánt dr. Vuko- vich György átadta az 1992. évi Fényes Elek Emlékérmeket (a díjazottak névsorát e szá- munk Statisztikai Híradó rovata tartalmaz- za), majd dr. Kupcsik József zárószavaival ért véget az ünnepi ülés.
TUDOMÁNYOS SZEMINÁRIUM
Az ünnepségsorozat második napján, 1992.
május 27-én a Központi Statisztikai Hivatal Nagytanáestermében és Konferenciatermé—
ben rendezték meg a statisztikai szolgálat 125 éves évfordulója előtt tisztelgő tudomá- nyos szemináriumot, melynek programja a statisztika legfontosabb területei történeti áttekintésének és jövőbeni feladatai felvázo- lásának jegyében zajlott le. A szeminárium előadásai két szekcióban, időben párhuzamo- san hangzottak el, melyeket a kora délutáni órákban rendezett együttes ülés zárt be.
A Gazdaságstatisztikai szekció ülésének el- nöki tisztét dr. Szilágyi György, a KSH főosz- tályvezető-helyettese látta el. Bevezetőjében kiemelte a négy (korábban benyújtott) elő- adás közös vonását, miszerint ,,. . . történel- mi távlatban, a kezdetektől elindulva, a jelen és a jövő problémáinak tárgyalásával fogják át a témát". ,
Elsőként dr. Árvay János "A nemzetijö—
vedelem-számítás története Magyarországon Kautz Gyulától napjainkig" című előadása hangzott el. Már Szilágyi György bevezető szavai is rámutattak arra, hogy ez az előadás
többet tartalmaz, mint amennyit címe ígér,
hiszen a nemzeti számlák rendszerének szer- teágazó kérdéskörére is kitér.
A nemzetijövedelem-számítás történetének kezdetéig visszanyúló áttekintés William Pettytől, illetve Gregory Kingtől eredeztette a nemzeti jövedelem hagyományos becslését.
Az előadó azonban azzal a közléssel lepte meg a hallgatóságot, hogy a közelmúltban a Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság (International Association for Re- search in Ineome and Wealth —- IARIW) őszi konferenciájára készült anyagok között birtokába került egy dolgozat, melynek címe:
,,A brit gazdaság teljesítménye a Domesday- Booktól Gregory Kingig, 1086—1688", azaz az eddig is tekintélyesnek tartott 300 éves múlt hirtelen 900 évesre növekedett.
A magyar 137 éves történelmi időszakból
két rövid korszakot emelt ki, nevezetesen az 1949 és 1955, valamint az 1965 és 1970 kö—
zötti éveket, amelyek a hivatalos statisztikai
szolgálat keretében végzett munka fontos ál- lomásai voltak. 1949 előtt ugyanis a nem—
zetijövedelem-számítás elméleti megalapozá- sa és gyakorlati megvalósítása egy-egy kie—
melkedő kutató személyéhez fűződött; csak
8
1949—ben, a központi tervgazdálkodás beve- zetésével egyidejűleg vált a Központi Sta- tisztikai Hivatal (KSH) feladatává.
A Központi Statisztikai Hivatalban 1949- ben megkezdődött munka elmélete és mód- szertana az akkor kialakult marxista politi- kai gazdaságtan szigorú dogmáin alapultak, amelyek szerint új érték csakis az anyagi ter- melés szférájában keletkezik. Konkrét gya—
korlati útmutatást e bonyolult munkához a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalá- ban folytatott konzultációk nyújtottak. Az
első számítások 1950—ben készültek el, ezek
az 1949. évi társadalmi termék és nemzeti jövedelem értékét mutatták ki. Ettől kezdve a KSH minden évben folyamatosan kiszámí- totta az előző év társadalmi termékét és nem- zeti jövedelmét. 1952-ben a számítások — az 1949 utáni számításokkal összehasonlítható árakon és azonos tartalommal —— felmérték az ország 1938. évi gazdasági teljesítményét is. E munkák során viszonylag rövid idő alatt jól megalapozott eredményeket sike—
rült elérni. A KSH kezdettől fogva egy vi- szonylag teljes ,,mérlegrendszert" épített ki, amely a gazdaság működését több metszet- ben mutatja be. Már az első évtől kezdve a nemzeti jövedelmet három különböző, egy- mástól lényegében független megközelítésben számította ki: egyrészt az egyes termelő—
ágazatok hozzájárulásaként, másrészt a ter-
melésben keletkezett elsődleges jövedelmek összegeként és végül a végső felhasználás ele- meinek az összegeként. A későbbi évek folya- mán e számítások módszertani alapjai meg- szilárdultak, statisztikai adatbázisa kiszéle- sedett. Ugyanakkor fellépett a szocialista tervgazdálkodásnak a ,,bnrkolt áremelkedé- sek" címén ismert egyik tipikus betegsége, amellyel szemben a KSH nem volt eléggé fel- vértezve, s ez a változatlan áras számítások—
ban nem elhanyagolható mértékű torzításo- kat idézett elő. Ezeket egy 1966—1967-ben végrehajtott felülvizsgálat nagyrészt kiküszö- bölte.
A másik kiemelkedő történelmi időszakban a magyar nemzetijövedelem-számítás fejlő—
dését három kivételesen fontos eseménysoro- zat kedvező egybeesése segítette igen nagy mértékben. Az első színhelye Magyarország volt, ahol ekkor indult el és vált egyre in- tenzívebbé és szabadabbá egy új gazdaság- irányítási rendszer kialakítását célul tűző vi-' tasorozat. Az új irányítási rendszer 1968 ele- jén életbe is lépett. A másik fontos esemény-
sorozat színbelye Genf volt, ahol az ENSZ
égisze alatt megkezdődött az ENSZ által ko- rábban javasolt nemzeti számlarendszer (System of National Account —— SNA) felül—
vizsgálata és kibővítése. E tanácskozásokon a magyar statisztikusok kezdettől fogva részt vettek, és közvetlenül megismerhették a ki- alakuló új rendszer elméleti alapjait, szemlé-
letmódját, összefüggésrendszerét. A felülvizs—
gált SNA-t 1968—ban fogadták el. A harma- dik fontos eseménysorozat színhelye túlnyo—
mórészt Moszkva volt, ahol a KGST-orszá- gok közös népgazdasági mérlegrendszerének (Material Product System — MPS) nem- zetközi rendszerként való kialakítása folyt.
A magyar statisztikusok ebben a munkában is mindvégig részt vettek. Az MPS-t 1968- ban fogadta el a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága.
Az ENSZ új, kibővített változata két szem- pontból tűnt sokkal előnyösebbnek az MPS- nél. Egyrészt azért, mert az SNA legtöbb fogalma és gazdasági szemlélete sok terüle- ten egybeesett a hazai gazdaságirányításban bevezetni tervezett új fogalmakkal és sza- bályozókkal. Másrészt kitűnt, hogy az SNA nemcsak és nem elsősorban azért múlja felül
az MPS-t, mert az anyagi termelés szférájá—
val szemben a gazdasági tevékenységek ösz- szességét öleli fel, hanem főleg azért, mert a gazdaság működését életszerűbben, közvet- lenebbül és közérthetőbb módon jellemzi. Egy sor olyan mutató, amelyek az SNA lényegé- hez tartoznak, így például a működési több-
let, a rendelkezésre álló jövedelem, a meg-
takarítás, a pénzügyi többlet vagy hiány, teljesen hiányzik az MPS-ből.
Mindezek figyelembevételével a magyar KSH olyan mérlegrendszert dolgozott ki és fogadtatott el 1970-ben, amely
— nagymértékben kibővítette az eddigi magyar mér- legrendszert,
—— magában foglalta a KGST többi országával közösen elfogadott MPS legfőbb fogalmait;
— ugyanakkor beépítette a rendszerbe az ENSZ által ajánlott rendszer (SNA) minden fontos mutatószámát és gazdaságelemzési eszközét;
—— ezáltal lehetővé tette Magyarország gazdaságának összehasonlítását mind keleti, mind nyugati irányban;
— kielégítette az akkor bevezetett gazdaságirányítási mechanizmus alapvető információs igényeit.
Az új magyar rendszer 1970-ben elkészült, annak kidolgozásában és társadalmi elfogad- tatásában valamennyi érdekelt államigaz- gatási szerv (Országos Tervhivatal, Pénzügy- minisztérium, Magyar Nemzeti Bank) és tudományos intézet részt vett.
Az 1970-ben bevezetett magyar mérleg- rendszer sok tekintetben eltért mind az SNA- tól, mind az MPS-től, hiszen egyetlen integ- rált rendszerben ábrázolta a gazdaság műkö- dését. Több fontos kérdésben azért tért el az SNA-tól, mert annak ajánlásait a magyar statisztikusok nem tartották közgazdaságilag jó megoldásnak. Az azóta eltelt idő több alapvető kérdésben igazolta a magyar felfogás helyességét, s az 1993-ban elfogadásra kerülő új, felülvizsgált SNA olyan megoldásokat tesz magáévá, amelyeket Magyarország már több mint 20 éve alkalmaz.
Befejezésül az előadó rámutatott arra, hogy a nemzetgazdasági teljesítményekről a
statisztikai hivatalok által publikált adatok a világ minden fejlett országában nagy tekin- télyt és elismerést élveznek, amelyek megtá- madhatatlanok, kétségbevonhatatlanok. A magas megbízhatósági fok adja meg ezeknek az adatoknak a presztízsét, s ez egyben fontos tényezője a statisztikai hivatalok tekintélyé- nek.
Dr. Zafír Mihály, a KSH főosztályvezető- helyettese ,,Fordulópontok a magyar fogyasz- tói árstatisztika történetében" című előadá- sában (írásos változatát lásd jelen számban) a múlt és a jelen összekapcsolásával vázolta fel e gazdaságstatisztikai terület négy for- dulópontját. A negyedikben utalt a rendszer- váltás megkövetelte új hazai fogyasztóiár- index-számítás megújítási munkálataira is.
Az agrárstatisztika múltbeli eredményeiről és jelen feladatairól dr. Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai In- tézet főigazgató-helyettese beszélt ,,Sikerek, gondok és feladatok az agrárstatisztikáhan"
címmel. (A benyújtott dolgozatot az előadó dr. Harza Lajossal, az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet főigazgatójával kö—
zösen írta.) Előadásáhan a mezőgazdasági statisztikát mint a gazdaságstatisztika alap- ját, kiindulópontját határozta meg. Korsza—
kokra osztva az agrárstatisztika történetét, négy főbb időszakot állapít meg:
] . a XI. századtól a XVII. század végéig eltelt szakasz többnyire adózási nyilvántartásra készült portális összeírá—
sokkal;
2. a III. Károlytól a II. József-féle népszámlálásig ter- jedő időszak, amikor a földön kívül már az adózó népesség egyéb vagyoni helyzetét is ismerni kívánták:
3.3 II. József korabeli népszámlálástól a hivatalos statisztika szervezeti kialakulásáig terjedő időszak;
4. az önálló statisztikai szervezet működésének kor- szaka.
A négy korszakot jellemezve az előadó ki- emelte, hogy a Keleti Károly által kezdemé- nyezett, majd halála után (1895-ben) meg—
valósított első részletes mezőgazdasági ösz- szeírás számos nyugat-európai statisztikai hivatalát megelőzte. Ilyen nagy jelentőségű mezőgazdasági összeírásra csak jóval később, 1935-ben, már a nemzetközi szakmai szer- vezetek — a mai ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agri- culture Organization of the United Nations
— FAO) elődjei m javaslatára hajtottak csak végre. Az összeírás rendkívül gazdag forrása lett a korabeli valóság feltáróinak, de főként az 1895 és 1935 közötti magyar gazdasági fejlődés gazdaságtörténeti kutatásának, sőt még az l94—5-ös földreform végrehajtásához is részben ez az összeírás szolgált alapul.
Az 1945 utáni csaknem félévszázados kor- szakot több gazdaságpolitikai tényező tagol-
ta, minek megfelelően az átalakított mező-
gazdasági statisztika adatgyűjtési rendszere is változott. Lényeges momentumként emlí—
tette az előadó Magyarország felvételét a
SZEMLE
763
FAO-tagok sorába, ami 1945-ben megtörtént, de politikai okokból 1953—tól 1968—ig (: tag- ság szünetelt.
A mezőgazdasági nagyüzemek két ütem- ben, erőltetetten végrehajtott kialakításával párhuzamosan létrejött mezőgazdasági nagy- üzemekről szóló statisztikák alapján részle- tes és pontos adatok találhatók, csonka kép maradt azonban e korszakról a háztartási mezőgazdasági termelés felmérésének hiá- nyosságai miatt. Minthogy Magyarország 1968-ban újra FAO-tag lett, az egyre sürge- tőbb nemzetközi igény is szorgalmazta a me- zőgazdasági világcenzushoz való csatlako- zást, amely meg is történt, és 1972-ben végre- hajtották az összeírást.
A felvétel jelentőségének, tanulságainak eesetelését követően az előadó kitért az élel- miszer-gazdaság kombinált ágazati kapcsola- tok mérlegére is, mely ugyancsak mérföldkő lett a magyar mezőgazdasági statisztika történetében.
A jelenről szólva Udoveez Gábor minde- nekelőtt a rendszerváltásból következő tulaj- doni reform, az új vállalati és térségi szerke- zet kialakulása, a piaci viszonyok elterjedése következtében kialakult helyzet statisztikai feladatait vázolta fel. Az eddigi statisztikai információs tevékenység szinte valamennyi részterületen átalakítást, ,,újragondolást" kö- vetel, mert csakis ezek végrehajtásával kísér—
hető nyomon a magyar mezőgazdaság tényle- ges helyzete.
A szekció ,,Fejezetek a magyar külkeres- kedelmi statisztika történetéből" eímű elő- adása egy nagy hagyományú, ám napjaink- ban annál alaposabb átalakulást megélő sta- tisztikai ág, a külkereskedelmi statisztika világába kalauzolta a hallgatóságot. A be—
nyújtott dolgozat szerzője dr. Pukli Péter, a KSH főosztályvezetője volt, betegsége mi- atti távollétében azonban munkatársa, Kele—
csényiné Gáspár Katalin, a Külkereskedelmi osztály vezetője tartotta meg az előadást. Az előadó egyrészt az írásos anyagból emelt ki néhány általa legfontosabbnak vélt részt, másrészt megragadva a lehetőséget, kitért a rendkívül gazdag és fontos gazdaságstatisz- tikai terület mai, megoldásra váró kérdéseire.
A szerző mintegy 110 évnyi történeti tényanyaggal foglalkozott. Mi az, amit ebből a 110 esztendőből a mai szakembereknek fel kell eleveníteniük, ami mindenképpen figye- lemre méltó, ami a mai problémák megoldá- sában mintaként, segítségül szolgálhat — tet- te fel a kérdést az előadó. Meglepő tapaszta- latként állapította meg, hogy a múlt tanul- mányozása során szinte valamennyi mai kér- désre., dilemmám választ kaphat korunk sta- tisztikusa. Mindenekelőtt abban látja a múlt tapasztalataiból kapott segítséget, hogy a statisztikusnak, ha világos igény fogalmazó- dik meg munkája iránt., márpedig ez ma ta-
B*
gadhatatlan és elháríthatatlan, az a feladata, hogy keresse meg azt a módot, azokat az esz- közöket, ahogyan és amelyekkel az adott kö- rülmények között az igények kielégíthetők, azaz a statisztikai rendszer működőképessé tehető.
A magyar külkereskedelmi statisztika tör- ténete sikeres megoldások mellett feljegyzett néhány kudarcot is, amikor is az adatszol- gáltatás kényszerűen szünetelt megbízható adatok hiányában.
Ezt követően áttekintette a múlt működő külkereskedelmi rendszereit, három nagy idő- szakra bontva. Az első szakasz az első világ- háború végéig tartott, a második a két világ- háború közötti korszakot ölelte fel, míg a harmadik lezárult szakasz a történeti szem—
pontból igazán még fel nem dolgozott közel-
múlt, az 1949 és 1990 közötti időszakra te-
hető. Mindezt a statisztikai munka megha- tározó tényezőit középpontba állítva (ezek:
az adatgyűjtés szervezeti rendszere, a meg- figyelésnél alkalmazott termékosztályozók, a forgalom értékének megállapítása), a mai szemmel is figyelemre méltó megoldásokra összpontosítva vázolta. Kiemelte e korai idő- szakoktól kezdődően a vám- és külkereske- delmi statisztika egybefonódását, rávilágítva e kapcsolat lényegére: a vámszervezet nyil- vántartási rendszere ésszerű lehetőséget ,,kí- nál" a külkereskedelmi adatok gyűjtésére.
Ezzel egy rendkívül nagy számosságú soka—
ság több célú, a vám és a statisztika igényeit egyaránt kielégítő, teljes körű regisztrációja biztosítható.
Az adatgyűjtés szervezeti rendszere — al—
kalmazkodva a mindenkori feltételekhez -—
korszakonként eltérő volt. A magyar kül- kereskedelmi statisztika első korszakában, melyet szorosan véve 1882—től kezdődően le- het számítani (ugyanis 1882-től rendelkezünk megbízható külkereskedelmi adatokkal), Ma- gyarország nem rendelkezett önálló vám-
területtel, s így vámszervezettel sem. A kül-
kereskedelmi forgalom megfigyelése a szál—
lító vállalatok beszámoltatásával történt, méghozzá külön statisztikai célú nyilatkozat készítését írta elő a törvény, ami teljesen új adatgyűjtési módszer volt. A két világháború között a statisztika bekapcsolta az adat- gyűjtő szolgálatba a vámhivatalokat is, míg a második világháború utáni rendszerben az adatszolgáltatók a külkereskedelmi tárca irá- nyítása alatt működő külkereskedelmi válla- latok voltak.
A jól kidolgozott, nemzetközileg egységesí- tett nómenklatúrákban jelölte meg a sikeres statisztika másik fontos tényezőjét. Annak, hogy a külkereskedelmi adatok jelenleg nem megbízhatók, egyik alapvető oka a meg—
felelő nómenklatúra hiánya. Hasonló eset for- dult elő a kiegyezést követő években, ami- kor is az önálló magyar statisztikai szolgálat
külkereskedelmi adatgyűjtését meg kellett szüntetni; a begyűjtött adatok ugyanis alig—
alig voltak értelmezhetőek, mert az egyes adatszolgáltatók eltérő nómenklatúra sze- rint regisztrálták a forgalmat.
A nemzetközi szervezetek munkája révén az egységesítés már az első világháborút kö-
vetően megindult, és mára a tevékenységek,
illetve a termelési és a forgalmi szféra jellem- zésére szolgáló termékjegyzékek nemzetkö- zileg harmonizált rendszere látszik körvona- lazódni. A magyar külkereskedelmi statisz- tika mindig igyekezett összhangban lenni a nemzetközi ajánlásokkal, sőt volt alkalom, amikor kezdeményező szerepet is játszott.
Mindazonáltal ezeket a nemzetközi ajánláso- kat mindig a hazai körülményekre kellett és kell adaptálni.
Mint a sajátos körülményekhez való al- kalmazkodás mintaszerű példáját emelte ki az előadó a múlt század végén életrehívott ún. értékmegállapító bizottság munkáját, melynek tagjai igen nagy szakértelemmel, áruismerettel rendelkeztek, és az ő munká—
jukon alapult az az értékbecslés, amely a külkereskedelmi statisztika egyik alapja volt.
Felhívta egyúttal a figyelmet arra, hogy a mai statisztika sem nélkülözheti a szakmai kontrollt, az adatgyűjtés teljességének biz- tosítása mellett az adatok megbízhatósága érdekében igen nagy súlyt kell helyezni a forgalom értékének megállapítására.
1991. január l-jétől a külkereskedelmi áru- forgalmi statisztika nyugat-európai módszer- tani szabványoknak és az ENSZ—ajánlások- nak megfelelően újra a vámstatisztikán ala- pul, azaz külön adatgyűjtés nélkül készül.
Ezzel a lépéssel lezárult a szocialista kül- kereskedelmi statisztika időszaka, és ez a régi hagyományokkal rendelkező szaksta- tisztika visszatért több mint 100 éves törté- neti fejlődési szakaszához, ami egyben a je- lenlegi nemzetközi gyakorlathoz való visz- szatérést is jelentette.
A Társadalomstatisztikai szekció ülésén dr.
Klinger András, a KSH elnökhelyettese el- nökölt. Az ünnepi alkalmat méltató beve- zető szavait követően Mészáros Arpád, a
KSH főosztályvezetője ,,Adalékok a magyar
népszámlálások történetéhez" címmel a sta—
tisztikai szolgálat történetében nagyjelentő- ségíí, tízévenkénti rendszerességgel végre- hajtott népszámlálási felvételek történetét tekintette át l869-től napjainkig. (Minthogy a közelmúltban lezajlott 1990. évi népszám- lálás, illetve annak előkészítő munkálatai részletesen szerepeltek e lap hasábjain, e helyt az új megállapításokat emeljük ki.)
A fennállásának 125. évét ünneplő hivata- los magyar statisztikai szolgálat történetének egyik méltó fejezete a népszámlálásokat illeti meg —— mondotta az előadó, ugyanis ,,El- mondhatjuk, hogy a magyar népszámláláso-
kat időről időre jelentős elvi és módszertani fejlődés jellemezte. Népszámlálásról népszám- lálásra nyomon követhető, hogy —— kitűnő alapokból kiindulva — miként fejlődött, tö—
kéletesedett a cenzusok szervezése, előkészí- tése, lebonyolítása, az adatfeldolgozás és a publikáció." Népszámlálásonként igen színes és alapos jellemzéseket hallhattunk az idé- zett témákról. Legfőbb fordulópontként em- lítette az előadó az 1900., majd az 1910. évi népszámlálást. Az előbbi ,,. . . kutatta egy- felől a népesség háztulajdonát, másfelől a földbirtokviszonyokat" mellyel ,,. . . a lakos—
ság vagyoni és társadalmi—gazdasági helyze- tére törekedett rávilágítani." Az 1910. évi pedig először alkalmazott törvényileg előírt felülvizsgálókat, és ,,. . . tartalmilag néhány nagyon jelentős újítással bővült." (Ezek kö- zül a házasságok termékenységének tudako—
lását, az iskolai végzettség kérdezését stb.
emelte ki.) Felhívta a figyelmet az 1920. évi népszámlálásról szóló információk érdekes—
ségére, amikor is a háború dúlta, szétszab- dált ország népességének állapotát kellett rögzíteni. Az 1930. évi népszámlálás is sok újdonságot tartalmazott mind a foglalkoz- tatottság, mind az egészségi állapot, a lakás- és épületállomány kérdésköreit illetően. Ki- tért az előadó az 1940. évben esedékes és 1941. évi, már a második világháború alatti
népszámlálás számos szervezési nehézségére,
majd az országos belpolitikai érdekből elő- rehozott 1949. évi népszámlálás lebonyolítá- sára.
Az elkövetkező 40 év népszámlálásainak ismertetését követően végezetül Mészáros Ar- pád megállapította, hogy a jövőben a nép- számlálások előkészítési és adatfelvételi mun—
kafázisaiban a digitális térképek elterjedésé- vel az adatfeldolgozásban és a publikációhan is egyre nagyobb szerepe lesz a számítás- technikának, a hangsúly azonban az utóbbi évek tapasztalatai alapján a személyi szá- mítógépes rendszerek felé tolódik el.
Dr. Józan Péter, a KSH főosztályvezetője ,,Az orvostudomány haladása és a magyar haláloki statisztika fejlődése" című előadá- sában (az átdolgozott tanulmányt lásd e szá- munkban) arra mutatott rá, hogy a statisz- tika egyik sajátos területe, a haláloki sta- tisztika miként járul hozzá az emberi lét mindmáig egyik legkevésbé ismert, de talán legimmanensebb részének, a halálnak a meg- ismeréséhez. Történeti szemszögből tekinti végig a halálokok számbavételének módját, és az így nyert információk felhasználási le- hetőségeit. Végső következtetésében az elő—
adó megállapította, hogy a magyar halan- dósági vizsgálatok eredménnyel járultak hoz- zá elsősorban a mortalitás elemzéséhez, ugyanakkor felhívta a figyelmet a még meg nem válaszolt kérdésekre, a jövőben elvég- zendő feladatokra.
SZEMLE
765
Vorga Alajosné, a KSH osztályvezetője a magyar oktatási statisztika történetével is- mertette meg hallgatóságát. ,,Szemelvé- nyek a magyar oktatási statisztika történeté- ből" című előadásának bevezető részében név szerint megemlítette mindazon szemé- lyeket —— Buday Lászlótól és dr. Pogány Fri-
gyestől kezdve, Asztalos Józsefen, Laky De- zsőn és Jánki Gyulán át —— ,,. . . akik szá- munkra lehetővé tették e terület kialakulá- sának és korai fejlődésének megismerését."
Külön szólt az előadó Kőrősy József és dr.
Thirring Gusztáv elévülhetetlen érdemeiről, akik a Budapest Székesfővárosi Statisztikai Hivatal önálló kiadványaiban ismertették a főváros tanügyi helyzetét. Minthogy ,,A má- sodik világháborút követő évtizedekben ez a sor megtörik, sokkal kisebb terjedelemben és kevésbé publikusan készültek statisztika- történeti tanulmányok e témakörben. Eppen e miatt érdemes megörökíteni azok neveit is, akik ebben az időszakban felismerték a tör- téneti kutatások fontosságát . . ." mon- dotta, Tóthné Polonyi Nóra, Erdész Tiborné és dr. Fehér Kálmánné nevének felsorolásá- val.
A hazai oktatás történetének legrégibb em- lékeit felidézve, a még nem mai értelem-
ben vett statisztikáról szólva, megemlítette
az előadó a XVII.századból fennmaradt egy—
házi iskolai nyilvántartásokat, majd fordu- lópontként az 1777—es Ratio Educationis
dekrétumot, melynek nemcsak az oktatásban,
hanem az oktatási statisztikában is jelentős szerepe volt, még ha adatgyűjtési igénye nem is járt valódi sikerrel. Az oktatási statisztika szolgáltatása a második Ratio Educationis (1806) után vált rendszeressé, melyet ,,. . . a bécsi központi statisztikai bizottság összesí- tett és tett közzé egészen a kiegyezésíg".
Az egyre részletesebb, törvényen alapuló, a modern népoktatás kifejlődésével együtt fej- lődő oktatási statisztika kiépítése a kiegye- zés és az első világháború közötti időszakban zajlott le, melyről alapos részletességgel szólt az előadó. Csupán jelzésszerűen emeljük ki e fejlődés legfőbb momentumait: a rendszeres tanügyi statisztikai adatgyűjtés keretében a tankötelesekről, a népoktatásról szóló 7—féle adatfelvétel; az 1876. évi XXVIII. törvény- cikk előírását a tanfelügyelők részére a törzs- könyvek vezetésére, melyek kitűnő adat-
források voltak stb.
Az 1897. évi XXXV. törvénycikk a nép- oktatásügyi statisztikát új alapokra helyezve, önálló adatgyűjtésként a m. kir. Központi Statisztikai Hivatalra bízta, megvalósítása azonban váratott magára, és csak a század első évtizedében indult meg a rendszeres munka. A középiskolákról, valamint a felső- oktatásról szóló statisztikai adatgyűjtéseket is kiemelte az előadó, és részletesen ismertette a begyűjtött adattípusokat, a kérdőívek tar-
talmát. Egyet kell értenünk az előadás azon megállapításával, hogy az oktatási statisz- tikarendszere a századfordulót megelőző és az azt követő évtizedekben — a mai köve- telmények normái szerint is —— messzeme- nően kielégítette a felmerülő igényeket; a teljesség, a folyamatosság és a részletezettség tekintetében nemzetközi vonatkozásban is fi- gyelemre méltó volt.
A két világháború közötti időszak oktatási statisztikája, a hagyományok fenntartása mellett, az l930—as években elsősorban a felső- oktatást illetően bővült. E korszak két jelen- tős összegző munkájaként emelte ki Varga Alajosné dr. Laky Dezső: ,,A magyar egye- temi hallgatók statisztikája, 1930" című munkáját, valamint a ,,Magyarország óvó- és oktatószemélyzetének statisztikája az 1934/35. tanévben" e. kiadványt, mely 28 000 pedagógusról nyújtott tájékoztatást, a mai napig meg nem haladott alapossággal.
1945 után alapvetően átalakult az okta- tás rendszere és irányítása, szögezte le az előadó. A változások legfőbb jellemzőinek ismertetése után áttekintette az ebből kö—
vetkező statisztikai adatgyűjtésbeli és feldol- gozási változásokat is. Ekkor alakultak ki a párhuzamos feldolgozások is, melyeket végül is miniszteri rendelettel szüntettek meg. Én- nek értelmében (l952-től) az adatfelvételeket a mindenkori Oktatási Minisztérium bonyo—
lítja, és a feldolgozásokat is ott végzik. A Hivatal fő feladata a szakmai felügyeleten és az ellenőrzésen túl a kormányzati szintű elemzés és tájékoztatás lett. (Az 1950-es évek második felétől a kért adatok mennyisége jelentősen mérséklődött, de számos olyan té- ma megfigyelésére a mai napig sem került sor, amelyre a két világháború közötti sta—
tisztikusok felfigyeltek. Ilyen például az iskolák vagyoni állapotára, kiadásaira, be- vételeire vonatkozó adatgyűjtések vagy az egyetemi, főiskolai hallgatók családi körül- ményeire, lakásviszonyaira, vagyoni helyze- tére, egészségi állapotára irányuló kérdések.) Az előadó megállapítása szerint a Hivatal a rendszeres oktatási adatgyűjtési és feldol- gozási munkáktól mentesülve, egyre inkább a
módszertani feladatok megoldására, valamint
a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére fordít- hatta figyelmét.
Ugyancsak az elmúlt 30 esztendő eredmé- nyeként tartható számon az egyszeri repre- zentatív adatgyűjtések közül jónéhány, pél- dául a különböző iskolai fokozatokon végzet- tek pályaválasztási szándékáról, a tanulók családi környezetének a tanulásra gyakorolt hatásáról készült megfigyelés. Erdekes, új tipusú adatfelhasználást jelentett a külön- böző korosztályoknak az oktatási rendszeren való áthaladását vizsgáló elemzés, valamint a demográfiai tényezők iskolarendszerre gya- korolt hatásának vizsgálata. A munkaerő-ál-
lomány iskolai végzettségének és az oktatás- nak az összefüggéseit vizsgáló megfigyelés is fontos kezdeményezés volt, melynek jelentő- sége ma különösen megnőtt. Az ötévenként megjelenő összefoglaló jellegű adatgyűjtemé- nyek az oktatási statisztika folyamatosságra törekvését bizonyítják.
Az előadó hiányosságként említette, hogy az oktatási statisztika 1945 utáni szervezeti rendjéről, tartalmi változásairól a mai napig nem készült történeti leírás.
Az előadás zárógondolatai az új oktatási törvényből, a nemzetközi információs és a valóság ismerete iránti növekvő igényből kö- vetkező várható változásokról szóltak: ,,. . . a jövőben nem tűnik kizártnak, hogy az álta- lános korszerűsítési program keretében ez a terület ismét a Hivatal közvetlen adatgyűj- tési tevékenységei közé fog tartozni".
A Társadalomstatisztikai szekció tudomá—
nyos szemináriumát dr. Vavró István főta—
nácsosnak, az Igazságügyi Minisztérium fő- osztályvezető-helyettesének előadása zárta be ,,A magyar igazságügyi statisztika történeté- nek fontosabb szakaszai" címmel. A bevezető gondolatok e statisztikai szakterület fontos—
ságának növekedéséről, az igazságügyi sta- tisztika tartalmi kettősségéről (amennyiben egyrészt a társadalmi jelenséget. másrészt a jogalkalmazó szervek tevékenységét és a jog- alkalmazó eljárás folyamatát tükrözi) a jogi és a statisztikai fogalomrendszer kapcsolatá- ról szóltak.
A történeti áttekintés mintegy 200 esz- tendő legfőbb változásait emelte ki. E válto- zások jellemzője, hogy a mindenkori jogi köz- gondolkodás napi problémáit és a fejlődés érdekeit szolgáló tudományos nézeteket egy- aránt tükrözték. A jogszolgáltatási statisz—
tika kialakulása — az adatgyűjtések eseti, meghatározott célokat szolgáló jellege elle- nére — már magában hordozta azokat a gon- dolatokat, melyek a hivatalos statisztikai szolgálat létrejötte után a rendszeres adat- gyűjtésekben testesültek meg. A mai szem- mel nézve is igényesen megszervezett, tartal- mas és lelkiismeretesen végrehajtott adat- gyűjtések már a hivatalos magyar statisztikai szolgálat intézményes művelésének megkez—
dése előtt a magyar jogi közgondolkodás ré- szét képezték.
Az intézményes keretek között művelt igazságügyi statisztika megindítása az 1860- as évek végére és az 1870-es évek elejére te—
hető. A Keleti Kajroly által megindított Ma- gyar Statisztikai Evkönyv adatai is bizonyít- ják ezt. A bűntettekről szóló 1878. évi V.
és a kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvény hatályba lépését pedig a jogfejlődés, a bűn- ügyi tudományok szempontjából egyaránt ,,kiemelkedő állomásnak" nevezte az előadó.
Ezek a jogszabályok ugyanis a bűncselekmé- nyek törvényi tényállásainak pontos megfo-
galmazásával és a bűncselekmények taxatív felsorolásával lehetővé tették a statisztikai nómenklatúra kialakítását. Ezt követően az előadó részletesen jellemezte az adatgyűjtési rendszereket, ezek folyamatos fejlesztését.
Lényegében az 1910 körül kialakult rendszer élt tovább a két háború közötti időszakban is.
A revízió szükségességének gondolata azon- ban már a harmincas években felmerült.
A második világháború utáni, elsősorban az 1951-től kialakult merőben új helyzetet jellemezvén az előadó kiemelte a korábbi rendszer teljes átalakítását. Ennek lényege, hogy az igazságügyi statisztikai adatgyűjtés irányítását és központi feldolgozását 1951.
május l-jei hatállyal az igazságügyminiszter- nek az Országos Tervhivatal elnökének a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben kiadott rendelete az Igazság- ügyminisztérium feladatkörébe utalta, az ada- tok feldolgozása azonban a megyei bíróságok szintjére került, vagyis decentralizált lett. Az előadó véleménye szerint a korabeli igazság- ügyi statisztika adatai a történelem számára is tanulságos módon mutatják be e korszak jogalkotásának és jogalkalmazásának ered- ményeit. Az 1956 utáni években pedig — a kriminológia tudományának elismerésével ——
új szemlélet alakult ki, mely az igazságügyi statisztikával szemben további adatigények- kel lépett fel.
A kriminalisztika fejlődésének fontos állo—
másaként említette Vavró István az 1963- ban életre hívott űj, egységes rendőrségi—
ügyészségi statisztikai rendszert, értékelve a rendszer tartalmi erényeit. A történeti kor—
szakot az 1990. évi időhatárral zárta le, rá—
mutatva arra, hogy már az ezt megelőző idő- szak is olyan változásokat foglalt magában, melyek lényegesek e szakterület fejlődésében.
Végezetül egy számítógépes igazságügyi in- formációs rendszer jövőbeni képét vázolta fel, melynek kezdeményei kialakulóban van- nak, a felhasználói igény igen nagy, megva- lósulása azonban egyelőre nem látszik túl kö- zelinek.
.
A délutáni plenáris ülésen —- melyen dr.
Vukovich György elnökölt —— a két szekció elnöke áttekintette és összefoglalta a dél- előtti ülések munkájának tanulságait.
Dr. Szilágyi György a gazdaságstatisztikai szekció munkájának értékelésében kiemelte az előadások közös és eltérő vonásait. A kö- zös vonások közül a legfontosabbnak azt tar- totta, hogy mind a négy előadás a múltból kiindulva, a múlt tanulságait nagyon alapo—
san feldolgozva vezette le a statisztika jelen—
legi problémáit, és azokra a tapasztalatokra figyelt fel, amelyeket a különböző átalakítá- sok során ma is alkalmazni lehet. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a négy téma előadója
SZEMLE
más-más időszakot nevezett meg múltbeli ki- induló pontként, attól függően, hogy az illető statisztikai ágazat mennyire idős. Ez utóbbi kérdésben még ma is vannak új felfedezések!
A jelenhez közeledve —— állapította meg ——
egységesebbé válik a periodizálás, még ha nem is teljesen egységes.
Érdekesnek tartotta az összefoglaló azt, hogy miként értékelte a négy előadás a terv- gazdaság korszakát. A fogyasztási és a kül- kereskedelmi statisztika az intenzív statisz- tikai tevékenység ellenére úgy tekint ezekre az évekre, mint valamely statisztikai pangás idejére, amikor inkább valamely ,,kvázi' statisztikát műveltek.
Az 1968-as gazdasági reform azonban mind a négy területen fordulópont volt. A nemzeti számlák esetében már a megelőző időszak közgazdasági gondolkodásbeli "nyitása" le- hetőséget adott egy SNA-típusú nemzeti számlarendszer kialakítására, így ez 1968-ra készen is állt. A fogyasztóiár-statisztika szá- mára a reform jelentette a tényleges ársta- tisztikára való áttérést. Az agrárstatisztiká- ban azért jelentős ez a dátum, mert ebben az időben zajlott Magyarország ,,kibékülése" és kapcsolat-újrafelvétele a FAO-val, amivel kezdetét vette az 1970-es évek elején az a mezőgazdasági összeírás, amely számos új és meglepő adattal szolgált a magyar mezőgaz- daság és —— mondhatjuk —— a magyar társa- dalom számára (háztáji gazdálkodás mértéke stb.).
Az összefoglaló értékelése szerint az előadá- sok néhány tévhitet is eloszlatták. Például a nemzeti számlarendszer reformjával kapcso- latban eloszlatta azt a tévhitet, hogy az új számlák csak néhány mutatót vettek volna át. Nem, ezek teljesen új rendszerben épültek ki. Sőt azóta bebizonyosodott, hogy amely- ben nem ,,engedelmeskedett" a magyar rend- szer az SNA—nek, azt a jövő (ma már a jelen) is igazolta. Zárógondolatként Szilágyi György rámutatott arra, hogy az előadásokban több olyan elem jelent meg a múlt gyakorlatából, melyek ma valamilyen formában újjászület- nek. (Példaként a külkereskedelmi statisz-
tika múltbéli, ma ,,adminisztratív rekord-
nak" nevezett forrásaira utalt.)
Dr. Klinger András összefoglalójában meg- állapította, hogy a Társadalomstatisztikai szekció munkája némileg eltérő volt a Gaz- daságstatisztikai szekció munkájától. Szán- dékosan négy olyan területet választottak ki, amelyek hagyományosan igen hosszú időso- rokkal bírnak, egyidősek a hivatalos statisz- tikával, sőt kezdeményeiket tekintve még ré- gebbiek.
Az összefoglaló rámutatott arra, hogy a szóban forgó szakstatisztikák közül nem egy- nél a második világháború utáni változások megszakították a fejlődést, illetve ezen ága- zatok művelése a Hivatalon kívülre került
767
(például a decentralizálás az oktatás és az igazságügyi statisztika területén). Klinger András felhívta a figyelmet arra is, hogy ezeknek a területeknek az intézményes sta- tisztikából való kikerülését a Hivatal igye—
kezett pótolni reprezentatív adatfelvételek végzésével, melyek nagy része az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) és a mikrocenzusok útján valósult meg. Az elő- készületben levő statisztikai törvény révén kellene módot találni arra, hogy ezeken a szakterületeken a Statisztikai Hivatal erő- sebb befolyást gyakorolhasson—mondotta.
A másik, az előadásokban közvetlenül nem érintett kérdés, melyet összességében az el- nökhelyettes említésre érdemesnek tartott, az adminisztratív rekordok felhasználása. Az előzmények e kérdésben az Allami Népesség- nyilvántartó Hivatal, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Társadalom—
biztosítási Főigazgatóság adatai felhasználá- sának sikertelenségére gondolva inkább ne- gatívak, mégis ezt a lehetőséget nem szabad feladni.
A délutáni program első előadója dr. Soós
Lőrinc, a KSH főosztályvezetője volt, aki a
,,Tájékoztatás elvei és gyakorlata" című elő—
adásában a Statisztikai Hivatal tájékozta- tási tevékenységének múltjáról, jelenlegi helyzetéről és a jövőjével kapcsolatos elkép- zelésekről adott áttekintést. A múltbeli tevé—
kenység felidézése során ismertette az egy—
kori, a Keleti Károly által kidolgozott tájé- koztatás elvi jogi kereteit., kiemelve a nyil- vánosság alapelvének érvényesítési törekvé-
seit, illetve megmutatva ennek leszűkítését az
1950-es években, hogy majd az 1956 utáni, de főként a legutóbbi időszak ez irányú tö—
rekvéseit is felmutathassa. Az elvi alapokon túl megismertette a hallgatóságot a főbb ki—
adványok, kiadványsorozatok típusaíval,
ezek legfőbb jellegzetességeivel. Kiemelte a statisztikai évkönyv rendszeres megjelenésé- nek fontosságát (1872-től, majd tartalmilag megújítva 1893-tól), mely az 1897. évi sta- tisztikai törvény alapján 1898-tól az ún.
kormányjelentéssel, azaz az ország közálla- potairól szóló jelentéssel együtt jelent mert.
E nagyfontosságú összefoglaló kiadványon túl havi, negyedéves gyakorisággal jelentek meg az ún. statisztikai közlemények, a hely- ségnévtárak (1873-tól), a gazdaeímtárak (1895-től) és a tiszti cím- és névtárak (1874- től), melyek a mai kutatások számára is nél- külözhetetlen rangos kiadványok. Jelentős ál- lomásként említette az 1930-ban először meg—
jelenő zsebkönyv megszerkesztését. A meg- jelenő publikációk sorát kiegészítették a Hi—
vatal folyóiratai, közöttük 1923-tól a Ma-
gyar Statisztikai Szemle. ,,Osszefoglalóan meg- állapítható — mondotta az előadó —, hogy a Hivatal kiadványai, elemzései a döntés—
előkészítés terén minden korszakban hatha—
tósan támogatták a kormányzati munkát, s objektív szemléletükkel tükröt tartottak a döntéshozók elé. Ellátták információkkal a tudományos kutatókat, az oktatást és a köz- véleményt."
Az előadó szólt a hivatali tájékoztatási munka szervezeti körülményeiről is; végigte- kintette azt az utat, ahogyan a mai rendszer kialakult. Kiemelte a népszámlálási kötetek sorozatait, valamint a Székesfővárosi Sta- tisztikai Hivatal tájékoztatási tevékenységét, melynek publikációs rendszere hasonló volt a központi szervezetéhez, és ugyancsak nagy témagazdagság jellemezte. A tanulmányok, illetve az azokat megalapozó adatfelvételek közül jónéhány nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó, sőt esetenként kezdemé—
nyező jellegű volt.
A 40 éve fennálló területi szervek tájékoz- tatási munkája 1955 és 1957 között alakult ki. Cerincét az időközben egyre változó tar- talmú és terjedelmű negyedéves jelentések, a megyei (fővárosi) évkönyvek és a tematikus eseti tájékoztatók (témajelentések és adat- közlések) képviselték.
A jelen és a jövő tájékoztatási munkájáról az előadó a következőket mondotta: ,,Az el- múlt két év során a statisztikai munka s ezen belül a tájékoztatási tevékenység szem- pontjából mind a külső környezetben, mind a Hivatal szervezetében lényeges változások történtek. A változó külső körülmények kö- zül mindenekelőtt a piacgazdaságra való át- térés néhány következményét kell kiemelni:
—— a gazdaság korábbi struktúrájának felbomlása és az új kialakulása mind az adatszolgáltatók, mind az adatfel- basznólók számának jelentős gyarapodásával és körének át- alakulásával jár;
——- felértékelődnek az üzleti életben is hasznosítható információk;
—— jelenleg a változó kormányzati feladatok az eddi- giekhez képest módosult tartalmú, inkább a rövid távú dön- tésekhez segítséget nyújtó információs rendszer kiépítését teszik szükségessé;
-— bár jelenleg a napi gondok és in'ták közepette ke- véssé érzékelhető, de a konszolidálódás időszakára gondolva fel kell készülni a hosszú távú kitekintést megalapozó in- formációs rendszer felépítésére is;
— át kell térni a fejlett országokban alkalmazott sta- tisztikai fogalmakra, osztályozásokra és elszámolási rend- szerekre;
— a társadalmi vonatkozásban a politikai élet válto- zásaira és a társadalmi mozgások felerősödésére, a leszakadó rétegek helyzetének vizsgálatára kell figyelmünket össz- pontosítani;
—— mindez a felhasználók részben módosuló, részben új igényeiben is tükröződik, nem véletlenek tehát a ,magyar gazdaság átalakításának és fejlődésének programjában' sze- replő, a statisztikával kapcsolatos kívánalmak."
Ezt követően az előadó az adatok felhasz- nálói igényeit, a tájékoztatásban követendő elveket, a Hivatal sajtókapcsolatait, a tájé—
koztatás néhány tartalmi kérdését, a public relations alkalmazásának lehetőségeit a Hi- vatalban, a tájékoztatás eszközeit és ennek a főbb pénzügyi vonatkozásait tekintette át.
Ósszefoglalásképpen megállapította: ,,Múl- tankból, helyzetünkből és elképzeléseinkből
egyaránt az következik, hogy minél követ- kezetesebben, legjobb szakmai tudásunkat latba vetve azon munkálkodjunk, hogy meg- valósulj anak Hivatalunk első elnökének ma is döbbenetesen időszerű gondolatai: összes tár- sadalmi, anyagi és szellemi viszonyaink mi—
nél tökéletesebb, minél pontosabb ismerete nemcsak a kormánynak, hanem és még in- kább a nemzetnek magának, haladásunknak áll legfőbb érdekében."
Az ünnepi ülés záróelőadását Végvári Jenő, a KSH ny. elnökhelyettese tartotta ,,A magyar statisztikai szolgálat jogi szabályozásának tör- ténete" címmel. (Az előadás kissé módosí- tott szövegét lásd jelen számban.) E helyt az előadó összefoglaló gondolatait idézzük fel,
miszerint ,,Az eddig megalkotott öt statisz-
tikai törvény alapján a magyar statisztikai szolgálatot úgy jellemezhetnénk, hogy cent—
ralizált (amennyiben mindvégig egyetlen in- tézmény, a KSH volt a felelős a hivatalos statisztikáért) és egyben sokcsatornás (amennyiben a minisztériumok mindig is folytattak — hol több, hol kevesebb koordi- náció mellett —— statisztikai tevékenységet).
Ez a kettősség végigkísérte a statisztikai szol- gálat egész történetét, s hol az integrációs tendenciák és törekvések, hol a dezintegrá- eiós folyamatok bizonyultak erősebbeknek.
Az integrációt erősítette például az, hogy a KSH 1929 óta nem miniszteri, hanem kor- mányfelügyelet alatt áll, s az is, hogy két ciklust kivéve mindig működtek a KSH mel- lett statisztikai tanácsok, koordinációs bi—
zottságok. Ha az 1952. évi törvényt —— mint kakukktojást -—— figyelmen kívül hagyjuk, két törvény inkább a dezintegrálódási hajlamot erősítette: az 1897. évi törvény azzal, hogy a minisztériumok statisztikai tevékenységét.
nem szabályozta, és az 1973. évi törvény az- által, hogy deeentralizálta a kötelező adat- gyűjtések elrendelési jogát (egyébként saját korszerű szellemiségükkel logikai ellentét- ben).
Vajon az új, immár a hatodik statisztikai törvény tervezete melyik irányzat javára bil- lenti a mérleget? Ha leegyszerűsítjük a vá- laszt, azt mondhatjuk, hogy természetesen az integráció javára. A helyzet azonban bonyo—
lultabb. A közvetlenül az Alkotmányból le- vezetett ,törvény a személyes adatok védel- méről és a közérdekű adatok nyilvánosságá- ról' a statisztika —— és nemcsak a statisz- tika —— számára új helyzetet hoz létre.
Az adatgyűjtések célhoz kötöttsége és az elrendelési jog magas szintre való emelése alapján statisztikai érdekű adatokat gyűjteni nemcsak a statisztikai, hanem számos más törvény alapján is lehet (adótörvények, szám- viteli törvény, jegybanki törvény stb.). Ma már ezért a kérdést is másként kell feltenni.
A kérdés ma így hangzik: különböző törvé- nyek alapján az országban létrejövő adat-
SZEMLE
769
állományok statisztikai hasznosításához mi- lyen feltételeket teremt a jogrendszer egé- sze? A jövőben ezért nemcsak egyetlen —— bár számunkra, statisztikusok számára a legfon- tosabb —— törvényben, hanem törvények egész sorában, joghézagokat és jogbizonyta- lanságokat nem tűrő jogrendszer egészében kell gondolkodnunk. Az ebbe a jogrendszerbe illeszkedő hatodik magyar statisztikai tör- vény ezért nem egyszerűen egy új statisztikai jogszabály, hanem a statisztikai törvények új nemzedékének első tagja."
A tudományos szeminárium plenáris ülése és egyben a 125. éves évforduló megemléke- zései dr. Vukovich György zárszavával értek véget. Az elnök utalt arra, hogy mindkét szekció munkájából kitűnt az 1968. évi gaz- dasági reform jelentősége a statisztikai mun- kában. Jól érthetővé vált, hogy ekkor meg- változott a statisztikai munka légköre, mi- nek következtében talán könnyebbé vált a valósággal való szembenézés, a statisztikusi kérdésfeltevés a társadalmi—gazdasági jelen- ségekről.
Fontos tényezőként jegyezte meg azt is, hogy a statisztikusok helyesen érzik a szak- ma jövője szempontjából annak fontosságát., hogy miként lesznek képesek az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program kereté-
ben a hivatalos statisztikai szolgálat érdekeit érvényre juttatni és a statisztikai rendszer- ben működő különböző országos hatáskörű szerveket együttműködésre bírni.
Történeti tanulságként azt emelte ki az elnök, hogy 125 éves fennállása alatt a ma- gyar hivatalos statisztika mindig ki tudta építeni azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amely a legkiválóbban szolgálta a magyar statisztikát. Ennek eredménye a mai mun- kában, a mai magyar statisztika nemzetközi elismertségében is érezhető.
Végül a jelenről és a jövőről szólva újra utalt mindazon feladatokra, melyeket a tár—
sadalmi-gazdasági átalakulás kényszerít a statisztikai szolgálatra; az új statisztikai és adatvédelmi törvény jelentőségére, majd jó- kívánságait fejezte ki a szakma valamennyi képviselőjének e feladatok elvégzéséhez.
.
A plenáris ülés szünetében az ünneplő hallgatóság részvételével dr. Vukovich György, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke és dr. Kupcsik József, a Magyar Statisztikai Társaság elnöke megkoszorúzták Fényes Elek- nek és Keleti Károlynak a Hivatal főbejá- ratának falába helyezett reliefjét.
V. L. M.
AZ MST TERÚLETI STATISZTJKAI SHZAKOSZTÁLYA ALFOLDI SZEKCIÓJANAK ULESE
A Magyar Statisztikai Társaság Területi Statisztikai Szakosztályának Alföldi Szekci—
ója 1991. október 29—30-án, Szarvason tar- tott ülést az önkormányzati információ-rend- szerről. A téma iránti érdeklődést mutatta, hogy —— a legtávolabbi megyéktől eltekint- ve —— az ország minden részéből érkeztek
— elsősorban statisztikus — szakemberek.
Az önkormányzatokat és a Területi Állam- háztartási és Közigazgatási Információs Szol- gálatot (TÁKISZ) a dél-alföldi régiók kül- döttei képviselték, és jelen voltak a területi kutatások művelői is.
Az első előadást dr. Bari István, a Békés megyei önkormányzat főjegyzője tartotta.
Véleménye szerint legfontosabb követelmény, hogy a megfelelő adat megfelelő időben áll- jon az illetékes hivatal vagy személy rendel- kezésére. Attekintette a megyei szakigazga—
tási szervek és a KSH megyei igazgatóságai között a korábbi években működő kapcsolat- rendszert, amely kiterjedt az igazgatási statisz- tikai adatgyűjtésre, a nagyobb cenzusok, kü- lönösen a népszámlálások közös lebonyolításá- ra. Ezek a szervek rendszeres felhasználói vol- tak a KSH igazgatóságai által készített év- könyveknek, adattáraknak, községi törzs- könyveknek, elemző kiadványoknak.
Az előadó elmondta, hogy a KSH munka- társai szakmai segitséget nyújtottak a kii- lönböző intézmények saját elrendelésű adat—
gyűjtéseihez is.
Adatokkal támasztotta alá., hogy milyen mértékben duzzadt fel az apparátus statisz- tikai rendszere (a kitöltött kérdőívek több mint 67 ezer adatot tartalmaztak), de az ésszerűsítési javaslatok már nem valósulhat- tak meg. Ugyanakkor az önkormányzati tör- vény, majd a hatásköri törvény következté- ben más típusú változások történtek. A sta- tisztikai adatszolgáltatás középszintje meg-
bomlott, 1990——l991-ben nem volt szervezet,
személy az igazgatási statisztikai adatok kö- zépszintű összesítésére, a minisztériumok pe- dig egymástól eltérően kívánják a jövőben megoldani e feladatokat. Az előadó vélemé- nye szerint bizonytalanná vált az eddig me- gyei (közép) szintű statisztikai adatgyűjtés.
Települési szinten a polgármesteri hivatalok a jövőben is ellátják az államigazgatási funk—
ciókat. Megyei szinten az államigazgatás a dekoncentrált szervezetekhez került, várha- tó, hogy ezek statisztikai adatgyűjtési funk- ciókat is ellátnak majd. Mivel a megyei ön- kormányzatok fő feladata a megye egész területét vagy jelentősebb részét érintő köz-
