Százötven éves az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal

(1)

SZEMLE

SZÁZÖTVEN ÉVES

AZ OSZTRÁK KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL*

DR. NYÁRY ZSIGMOND

Az osztrák hivatalos statisztika valójában már több mint 150 éves; 1829-ben alakult ugyanis a Számvevőségi Főigazgatóság (Gene—

ral—Rechnungsdirektorium) alárendelt szerve- ként működő Statisztikai Hivatal (Statistisches Bureau), melynek 150 éves fennállását 1979-ben meg is ünnepelték.1 Ennek a kezdeti Statiszti- kai Hivatalnak, amely elsősorban az igazgatási szervek számára szóló statisztikai táblázatok, kimutatások szerkesztésében látta feladatát, lé- pett a helyébe az 1840. évi március 31—iki csá- szári elhatározás értelmében a Közigazgatási Statisztikai Igazgatóság (Direktion der administrativen Statistik). Ez az állami szerv a ,,statisztikai adatok gyűjtésére, felülvizsgálatára és összeállítására" volt hivatott. Közvetlenül a Számvevőségi Főigazgatóság alá volt rendelve, és élén az udvari titkár rangjával rendelkező igazgató állott. Az akkori államigazgatás Karl von Czoernig báró személyében találta meg az újonnan felállított hivatal irányítására alkal- mas személyt.

Czoernig nevéhez számos újítás fűződik az osztrák hivatalos statisztika történetében.

A tisztán könyvelési adatok összeállítása alap—

ján készülő statisztikai kimutatások az 6 igaz- gatása alatt váltak a tudományos statisztikai elemzés eszközévé, másrészt ekkor szakítottak azzal az elvvel, miszerint a statisztikai összeál- lítások csak az államigazgatási szervek belső tájékoztatására szolgáló titkos anyagok lehet- nek. 1842—től kezdve már csak a pénzügyi és a katonai jellegű adatok közlésére vonatkozólag állt fenn tilalom; 1848-tól kezdve pedig teljessé vált az adatközlési szabadság.

" ,,A Közigazgatási Statisztikai Igazgatóságtól a Köz—

ponti Statisztikai Hivatalig, 1840—1990" (Von der Direction der administrativen Statistik zum Österreichischen Statisti- schem Zentralamt. Wien. 1990. 80 old.) cimen dr. Alois Gehart, az Osztrák Statisztikai Hivatal könyvtárának igaz- gatója készített beszámolót az osztrák statisztikai igazgatás másfél évszázados történetéről. Jelen ismertetés ennek a Bécsben, 1990 márciusában, az Osztrák Statisztikai Hivatal kiadványaként publikált tanulmánynak az alapján készült.

* Lásd dr. Lothar Bosse: Százötven éves a osztrák hiva- tlaslos statisztika. Statisztikai Szemle. 1980. évi 2. sz. 18!—

6. 0 d.

A Czoernig—korszak egyik legfontosabb tette a népszámlálási rendszer szabályozása volt.

A kormányzat 1857. március 23-án hozta az új népszámlálási törvényt, az egész akkori mo—

narchia területére szóló érvénnyel. Fontos újí- tás volt a népszámlálás ,,eszmei időpontjának"

meghatározása (első ízben 1857. október 3l-e);

hiányossága volt viszont, hogy a népszámlálás—

kor nem a ténylegesen jelenlevő, hanem a bel- földi népességet írták össze.

További jellemzője volt a Czoernig—korszak- nak, hogy az osztrák statisztikai szolgálat már korán bekapcsolódott a nemzetközi statiszti- kába, így mindjárt az 1853. évi brüsszeli és az 1855. évi párizsi Nemzetközi Statisztikai Kong- resszusok alkalmával. Az e kongresszusokon elfogadott elvek alapján építette tovább Czoer- nig a hivatalos statisztika hálózatát. 1863. ja- nuár 31—i kelettel került sor a Központi Sta- tisztikai Bizottság (Statistische Zentralkom- mission) felállítására. Ez olyan testületi szerv volt, amelyben minden önálló igazgatási in- tézmény (minisztérium) rendes tagként, a gaz- dasági és tudományos intézmények pedig rend- kívüli tagként képviseltették magukat. Ez a Központi Bizottság továbbra is a Számvevőségi Főigazgatóság kötelékébe tartozott, és élén az elnök állt. A statisztikai munka minőségének javítása céljából szaktanfolyamokat szerveztek.

Czoernig nyugalomba vonulásával a Hivatal vezetését 1867 áprilisában Josef von Glanz-Eícha vette át. 1869-ben újabb alapokra fektették a népszámlálási törvényt, melyben már a min—

denkori határnapot (eszmei időpontot) a tárgy—

év december 3l-ében határozták meg. 1867 óta az Ausztria—Magyarország közötti kiegyezés folytán az osztrák statisztikai igazgatás illeté- kessége csak a Lajtáig terjedt. 1869-ben a Köz—

ponti Statisztikai Bizottság a kereskedelmi mi—

nisztérium alá, 1870-től a kultuszminisztérium alá tartozott, és ez az állapot maradt érvényben l934-ig. Josef von Glanz-Eichat 1870—től hosz- szabb-rövidebb működéssel több elnök követte.

1875—ben megalapították a Statistísche Mo- natsschrift c. folyóiratot.

(2)

1884-ben ismét új korszak köszöntött be a statisztikai igazgatásban, Karl—Theodor van Inama-Sternegg elnökké való kinevezésével. El—

nöksége alatt a statisztikai igazgatás admi- nisztratív (állami) teendőit a Központi Statisz- tikai Bizottság feladatkörébe vonták, s annak tisztviselőit is az utóbbi szerv elnöke alá ren- delték. Mindazonáltal a hivata10s statisztika teljes központosítását Inama-Stetneggnek sem sikerült megvalósítani. Az egyes szakminiszté- riumok a maguk körében továbbra is folytattak statisztikai tevékenységet, így például a kereskedelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium és a földművelésügyi minisztérium. Mindez azt jelentette, hogy igen fontos statisztikai ágaza—

tok kezelése továbbra is a központi igazgatás hatáskörén kívül maradt. A legjelentősebb reformok a technika és a szervezés terén követ- keztek be: az 1890. évi népszámlálás adatfel- dolgozása teljes egészében központilag történt.

Ennek során használtak Ausztriában először Hollerith-féle lyukkártyás feldolgozási rend- szert, amelyet egy bécsi elektrotechnikus, Otto Schüú'ier adaptált. A lyukkártyákat egymást követően, különböző szempontok szerint cso—

portosítva többször is fel lehetett dolgozni.

12 számológéppel, 667 nap alatt, kereken 100 millió számműveletet hajthattak végre; egy óra alatt átlagosan mintegy 820 kártyát dol- goztak fel. Inama-Sternegg a technikai feltéte- lek javítása mellett a statisztikai adatközlés rendszerében is újításokat vezetett be. 1882—től rendszeresen kiadták az Osztrák Statisztikai Kézikönyvet (az Österreichisches Statistisches Handbuch-ot) míg a Statístísche Monats- schrg'ft az osztrák hivatalos statisztika forrása lett. A harmadik kiadványtípust a sorozatban megjelenő Österreichische Statistik kötetei képviselték. A további reformok a tartományi és a kommunális statisztika megújulását szol—

gálták.

A népszámlálás feldolgozása terén szerzett korábbi kedvező tapasztalatok a vizsgált sta—

tisztikai terület bővítéséhez vezettek; így 1900 óta foglalkoztak háztartás-statisztikai felméré—

sekkel, idegen állampolgárok megszámlálásá- val. Inama-Sternegg 1905. évi nyugalomba vo- nulása után utódjai az általa kezdeményezett úton haladtak tovább, melynek sikeres példája az 1910. évi népszámlálás lebonyolítása.

Az 1914-ben kitört első világháború költség- vetési és személyi takarékosságot tett szüksé—

gessé. A világháború végén beálló területi és népességi változások rendkívüli népszámlálást sürgettek, amelyet 1920 végén meg kellett vol- na tartani; ezt azonban objektív tényezők aka- dályozták. Egyes területek hovatartozása még vitás volt, az osztrák állampolgárok közül so- kan még hadifogságban voltak.

A hivatalos statisztika szervezete és jogállása szempontjából jelentős esemény, hogy az Oszt- rák Köztársaság 1920. évi új alkotmánya sze—

rint a hivatalos statisztika törvényi szabályo—

zása és a rendelkezések végrehajtása szövetségi feladat lett. A hivatalos statisztika újjászerve- zése 1921—ben valósult meg: a Központi Sta- tisztikai Bizottság helyére a Statisztikai Bizott-

ság (Statistische Kommission) és a Szövetségi Statisztikai Hivatal (Bundesamt für Statistik) lépett. A Statisztikai Bizottság tanácsadói funk- ciókat látott el, míg a Szövetségi Statisztikai Hivatal lényegében a Központi Statisztikai Bizottság szerepkörét vette át. A két szerv működését az elnök koordinálta.

Az elmaradt népszámlálásra végül is 1923- ban került sor. A felvételi program körét ez alkalommal leszűkítették, hogy minél gyorsabb adatfeldolgozást tegyenek lehetővé. A külön—

böző takarékossági szempontok érvényesítésé—

nek — noha a népszámlálás a megkívánt köve- telményeknek eleget tett — közvetlen gyakorlati haszna is volt, így például lehetővé tette az egyes helységek népességszámának az ismeretét a képviselői mandátumok elosztásakor, a rész- letes népességstatisztika követelményei szem—

pontjából azonban csonka maradt. Minden—

képpen hasznos eredményként volt értékelhető az 1923. évi adatok alapján összeállított osztrák helységnévtár.

1923-tól kezdődően jelent meg a Statistísche Nachrichten, a Hivatal máig fennálló folyó—

irata. A Statisztikai Hivatal jelentős munkát végzett az újlhivatalos pénznem, a schilling be- vezetésében, a korona-schilling átszámítási kulcs kiszámításával. A következő éveket a statisztikai megfigyelés körének bővülése jel—

lemezte.

1923-tól l931-ig Walter Breisky volt a Sta—

tisztikai Hivatal elnöke; őt 1931 őszén Karl Drexel követte. Utóbbi elnöksége idején zajlott az 1934. évi népszámlálás, és ugyanebben az évben rendelték a Statisztikai Szövetségi Hi—

vatalt a Szövetségi Kancellária alá (mindeddig ugyanis a kultuszminisztérium alá tartozott). Ez az új rendelkezés a Hivatalt megszabadította bizonyos reszortfeladatoktól.

1910 óta az 1934. évi volt az első teljes értékű népesség-összeírás. Az adatfeldolgozás elektro- mos számológépek segítségével történt; ezt a századforduló táján még ritkaságszámba menő újítást időközben tökéletesítették. A Hollerith- féle táblaszerkesztési módszer mellett a Powers- féle szortergépeket is alkalmazták. A teljes körű adatfeldolgozás mintegy hatszáz főnyi segéderő felvételét tette szükségessé. A népszámlálás eredményeinek közzététele 1934 májusában kezdődött meg az ideiglenes eredmények köz—

lésével a Statístische Nachrichtenben. Az anya- got két gyűjteményes kötetben publikálták egész Ausztriára és kilenc külön kötetben a tartományokra vonatkozólag.

Erre az időre esik a matematikai statisztika és a valószínűség-számítás módszereinek bevo—

nása a statisztika területére. A Statisztikai Hi—

vatal munkatársai részére megfelelő tanfolya- mokon tették könnyebbé az új ismeretek elsa-

(3)

720

SZEMLE

játítását. Drexel elnök 1935 végén vonult nyugalomba.

1938—ban, a német csapatok Ausztriába való bevonulását és az osztrák államiság megszűné- sét követően az osztrák statisztikában is nagy változások történtek. Faji vagy politikai okok- ból nagyszámú munkatársnak ki kellett válnia a Statisztikai Hivatal kötelékéből; többeket nyugdíjba küldtek vagy éppen letartóztattak.

Maga Karl Karwinsky elnök (aki ezt a méltó—

ságot 1935 óta töltötte be) is koncentrációs tá- borba került. A Szövetségi Statisztikai Hivatalt a megfelelő német birodalmi szervek alá ren—

delte'k. 1938 után a Hivatal neve Osztrák Sta- tisztikai Tartományi Hivatal (Österreichisches

Statistisches Landesamt) lett, 1939 júniusától kezdve pedig az Ostmarki Gau Statisztikai Hi- vatalának nevezték. A Hivatalt egyébként a Bécsben székelő birodalmi helytartó alá ren- delték, az illetékességét az egész ausztriai terü- letre fenntartották. E korszakban néhány szervezeti változás is történt; így például 1939-től kezdve agrárstatisztikai osztályt szerveztek.

A korábbi statisztikai kézikönyv (Statistisches Handbuch) egyszerűen Evkönyv (Jahrbuch) cím alatt jelent meg, a Statístísche Nachrichten pedig átmenetileg megszűnt.

A korszakban nagyobb adatfelvételekre is sor került: 1938—ban a gyümölcsfák megszám- lálására és az állatszámlálásra; 1939—ben nép- számlálásra és az üzemek megszámlálására.

A népszámláláskor nemcsak a megszokott de—

mográfiai és foglalkozási kérdésekre kellett vá—

laszt adni, hanem — az uralkodó ideológiának megfelelően — a ,,vér szerinti származást" is tudakolták. A második világháború alatt a statisztikai személyzet katonai szolgálatra való bevonása és a jelentős papírhiány folytán kor- látozni kellett mind a szolgálati, mind a publi—

kációs tevékenységet. 1941 és 1944 között az Evkönyv sem jelent meg, csupán minden egyes Gaura vonatkozólag egy—egy brosúra Statis-

tische Úbersichten (Statisztikai áttekintések)

cím alatt, de ez is csak az állami és a pártappa- rátus számára.

A második világháborút követően az 1945.

évi július ZO—ai törvény 12. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy a korábbi Ostmark területén végzett statisztikai tevékenységek ellátására — beleértve a kereskedelmi és agrárstatisztikai szolgálatot is — ismét a független Osztrák Sta- tisztikai Hivatal illetékes. Ez a törvény nevezi a Hivatalt első ízben ,,Központi" Statisztikai Hivatalnak, amelyet a Szövetségi Kancelláriai Hivatal alá rendeltek, és a munkaerőpiaci sta—

tisztika kivételével minden fontos statisztikai tevékenységgel megbíztak. A rendezőelv min—

denesetre az egységesítés és a központosítás, valamint a koordináció volt. Az adatgyűjtés és

—feldolgozás mellett a statisztikai elemző munka fejlesztésére helyezték a súlyt.

A szövetségi kormány úgy határozott, hogy a második világháború után népszámlálást csak

Ausztria gazdasági és politikai konszolidálódá—

sát követően végeznek. A népszámlálás lebo—

nyolításáig meg kellett elégedni a népességi adatokkal, amelyekkel a közélelmezési szervek rendelkeztek a kibocsátott élelmiszerjegyek száma alapján. Az 1946. évi népességbecslés -— amelyet ezen az alapon végeztek —— mindenek—

előtt azt mutatta, hogy az 1934. évi népszám- lálás adataihoz képest a háború következmé—

nyei folytán (elhurcolások, menekülések) az ország keleti területein jelentősen csökkent a népesség száma, míg a nyugati területeken nö- vekedett. 1946-ban — hétévi szünet után -— újra elkezdték a külkereskedelmi statisztikai adatok összeállítását, továbbá bizonyos agrárgazdasá- gi adatok gyűjtését (földterület kihasználása, mezőgazdasági gépek száma). Megemlítendők ugyanebből a korszakból a fertőző betegségek előfordulására vonatkozó adatok, valamint a foglalkoztatottsági statisztikák és a nagykeres- kedelmiár-adatok publikációja. A háború után 1948—ban jelent meg először Ausztria helység- névtára. A külkereskedelmi adatok összeállí- tása céljából 1947—ben 400 fős külkereskedelmi statisztikai tanácsot szerveztek, amely az egyes minisztériumok és kereskedelmi kamarák szak—

értőiből állt.

Az 1948. évi október 10-i állapotnak meg- felelően írták össze a népességet és az üzemeket.

A népesség—összeírás megmutatta, hogy az 1934.

évi férfi/nő arány (100/1025) jelentős mértékben módosult a háborús események hatására ( 100/ l 15—re). Ausztria népessége ekkor kereken 6 953 000 fő volt.

F. Kleemann és G. Zimmermann elnöksége alatt tovább emelkedett az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal tekintélye. A kényszerű elszigeteltség évei után megkezdődött a kap—

csolatfelvétel a külföldi statisztikai hivatalok- kal; folytatódott a hivatalos statisztika és a tudományos statisztika művelése, mindenek- előtt a gazdaságstatisztika területén. A Hivata—

lon belül 1950-ben kezdődött meg a nemzet—

gazdasági mérlegek összeállításával és elemzé—

sével kapcsolatos tevékenység.

1950. július 12—én lépett életbe az a szövetségi statisztikai törvény, amely az állami statisztika feladatait, szervezetét és jogállását szabályozza.

Eszerint a szövetségi statisztikai rendszer fel—

adata a társadalmi és gazdasági élet mindazon jelenségeire vonatkozó adatgyűjtések végrehaj—

tása, amelyek nem csupán egyes szövetségi tar—

tományok vagy önkormányzati testületek ér- dekében állnak, hanem országos értékűek.

A Központi Statisztikai Hivatal, mint neve is mutatja, a statisztikai szolgálat központi sta—

tisztikai szerve, ám emellett a szakminisztériu—

mok statisztikai tevékenysége, ha a törvény másképpen nem rendelkezik, változatlanul fennmarad. Mint tanácsadói szervre, ismét sor került a Központi Statisztikai Bizottság fel—

állítására, és ennek különböző szaktanácsai is alakultak.

(4)

Szükségessé vált az új népszámlálási törvény megalkotása is: az 1950. évi júliusi népszámlá- lási törvény kimondta, hogy minden évtized fordulóján rendszeresen népszámlálást kell vé- gezni, fenntartva a szükség esetén rendkívüli népszámlálás tartásának a lehetőségét is.

A népszámlálási törvény rendelkezik a meg- kérdezettek válaszadási kötelezettségéről, a számlálást végző szervek titoktartásáról stb.

Az új statisztikai törvénynek megfelelő első népszámlálást 1951. június l-jén hajtották vég—

re. A népszámlálással egyidejűleg a helységnév—

tár, a foglalkozások jegyzéke és az üzemek jegyzéke is elkészült. Mindezek a feladatok a Hivatal részéről jelentős erőfeszítéseket kíván—

tak, nem utolsósorban technikai téren. A kár- tyák lyukasztásában, rendezésében és a tábla- készítésben 650 főnyi személyzet vett részt.

A kártyáknak a gépbe való behelyezése és ki—

vétele még kézi erővel történt.

A Hivatal korszerű gazdaságstatisztikai te- vékenysége kialakításában esemény volt a nem- zetgazdasági mérlegekkel foglalkozó csoportok létesítése 1951-től kezdődően. A korszerű gaz- daságstatisztika művelésének egy másik pillére a WIPO—val (az Osztrák Gazdaságkutató In—

tézettel) való szervezett együttműködés. 1952- ben vezették be a termelés és a fogyasztás rendszeres havi felmérését az iparban, ami az 1954.

évi üzemi felméréssel együtt fontos továbblépés volt a gazdaságstatisztika terén. Az 1954. évi ,,nem mezőgazdasági üzemszámlálás" is ennek a programnak volt az egyik része, már Arnold Madlé-Lenzbrugg elnöksége alatt (1953—1956).

Ebben az időszakban az agrárstatisztika terén is több újítást vezettek be. Azokban az esetek—

ben, amikor valamilyen adatfelvételnek Auszt—

riában nem voltak hagyományai, külföldi pél—

dákhoz kellett folyamodni. Új vonása volt a megújuló statisztikai életnek, hogy gyakran ke—

rült sor közös értekezletek megtartására a statisztika tartományi és városi szerveivel, éspedig szabályos időközönként.

A Hivatal külföldi kapcsolatai is egyre in- kább elmélyültek. A partnerek között elsősor- ban az Egyesült Nemzetek megfelelő statisztikai szerveit kell megemlíteni (ILO, WHO, UNESCO, ECE), valamint az OECD—t, az EFTA—t, a GATT-ot és a Nemzetközi Statisz- tikai Intézetet. A nemzetközi kapcsolattartás- ban és a kapcsolatok fejlesztésében nagy sze- repe volt a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának, amely rendszeres és intenzív kapcsolatokat tart fenn más könyvtárakkal és tudományos intézetekkel, nem utolsósorban a kiadványcsere területén.

A statisztika történetében nem elhanyagol- ható fontosságú esemény volt az Osztrák Sta—

tisztikai Társaság 1951. évi megalapítása.

A Társaság elsőrendű célja a statisztika mű- velése és alkalmazása, a statisztikai oktatás elő- ngozdítása és a publikációs tevékenység fejlesz- t se.

Madlé-Lenzbrugg utóda a hivatali elnöki székben 1956-ban Hans Fuchs lett. Igazgatására elsősorban a korábbi statisztikai tevékenységek folytatása volt jellemző, így például a külke- reskedelmi statisztika terén. 1960—ban került sor a mezőgazdasági és erdőgazdasági üzem- számlálásra, a lakóház— és lakásszámlálásra, az ingázó dolgozók összeirására, a belföldi ván—

dorlások vizsgálatára.

1964-ben Maximilian Pammer vette át a Hi—

vatal irányítását. Elnöksége alatt számos válto—

zást hajtott végre a Hivatal szervezetében. 1965.

január l-jén a Hivatalon belül két új szakosz—

tályt szerveztek: a társadalmi és lakásstatisz- tikai, valamint a pénzügyi statisztikai osztályt.

Ebben az időszakban az elnöki osztály mellett a következő osztályok működtek a Hivatalban:

I. népességi és egészségügyi, 2, agrárstatiszti- kai, 3. iparstatisztikai, 4. külkereskedelmi és közlekedési, 5. társadalmi és lakásstatisztikai, 6. pénzügyi statisztikai, 7. jogi, kulturális és választási statisztikai osztályok.

1965-ben a statisztikai törvény újabb módo- sítására került sor a kamarák, a helyi statisztikai szervek és a tudományos statisztikai szervek bevonásával. Az alkalmazott módszerek, eljárások tekintetében a Hivatalnak döntő sza- va van. A korszerű eljárásokkal feldolgozott adatokat mind az input-output tábla kidolgo- zása során, mind a nemzetgazdaságimérleg- számításokban figyelembe vették. Ahol csak lehetett, továbbfejlesztették, íinomították az alkalmazott módszereket; elsősorban az adat- feldolgozások területén, ahol a technika nagy—

arányú fej lődése volt tapasztalható. Mint ahogy a világ más országaiban, Ausztriában is elő—

térbe kerültek a kutatás-fejlesztési tevékeny- séggel kapcsolatos statisztikák; az erre vonat- kozó adatokat főleg az állami szektorhoz tar- tozó intézményekben és a felsőfokú oktatási intézményekben gyűjtik.

1967—ben vezették be a hivatalos statiszti- kában a mikrocenzusokat, elsősorban a munka- erő—gazdálkodás és a lakáshelyzet vizsgálatára.

Általában negyedévenként került rájuk sor; fo- kozatosan egyre több szakterületen alkalmaz- ták őket. A mikrocenzusok révén sok új infor—

máció szerzése vált lehetővé, és érthető, hogy Ausztriában — mint ahogy másutt is — rövide- sen a leggyakoribb módszerek egyikévé váltak, így elsősorban a társadalomstatisztikában.

1970 elején Lothar Bosse, a korábbi alelnök lépett elnökként Pammer örökébe. 1970—ben mező- és erdőgazdasági üzemszámlálást, 1971—

ben népszámlálást és lakásösszeírást tartottak.

Első ízben volt lehetséges ez utóbbinál olyan elektronikus adatfeldolgozó berendezések hasz- nálata, amelyek egyedi (és nem háztartásokra vonatkozó) összeírólapokat különböző szem—

pontok szerint rendezhettek, illetve az adatokat a lakásösszeírások adataival kombinálhatták.

l976-tól kezdődően jelentős újítások születtek a gazdaságstatisztika terén; a mintavételi mód—

(5)

722

SZEMLE

szer egyre elterjedtebbé vált az agrárstatiszti—

kában is. 1974-ben a fogyasztói magatartások vizsgálatára került sor.

Jelentős eseményszámba ment, hogy a Nem- zetközi Statisztikai Intézet 1973. évi, XXXIX.

ülésszakát Bécsben tartották, hatvanegy állam részvételével. Az ISI-n kívül nagyszámú nem- zetközi szervezettel és külföldi statisztikai hi—

vatallal van az Osztrák Központi Statisztikai Hivatalnak kapcsolata. Jórészt ezeknek a kap- csolatoknak az eredménye az egyes nemzetközi gazdasági összehasonlításokban való részvétel, így 1964 és 1973 között az osztrák és a lengyel gazdaság fogyasztási szerkezetének az össze- hasonlításában; ezt 1975 és 1977 között a be- ruházási szerkezet összehasonlítása követte.

Ausztria bekapcsolódott az International Com- parison Project—be (ICP) is, melynek munká- latai az EN SZ égisze alatt folynak.

Külön meg kell említeni azokat a jó kapcsolatokat, amelyek az osztrák és a magyar hivatalos statisztikát fűzik össze; ezek nemcsak a szervezet és az alkalmazott módszerek terén, hanem néhány közös vizsgálati eredmény köz—

zétételében is kifej eződnek. 1965-ben az osztrák és a magyar ipari termelékenységet hasonlítot- ták össze; a többoldalú összehasonlítási program megvalósításába Csehszlovákiát és Fran- ciaországot is bevonták. Az osztrák Központi Statisztikai Hivatal együttműködési szándékai azonban nemcsak nemzetközi szinten, hanem osztrák tartományi szinten is megnyilvánultak az osztrák hivatalos statisztika első konferen- ciáján (1966 márciusában Klagenfurtban). Eb- be a gondolatmenetbe illett bele az osztrák hi—

vatalos statisztika 150 éves megalapításának a megünneplése is 1979-ben. Ez az időszak mind a statisztikai adatfeldolgozás és a statisztikai tudományosság szempontjából (például ágazati kapcsolati mérlegek), mind a technikai-tech- nológiai felkészültség szempontjából pozitivan értékelhető. Az integrált statisztikai informá—

ció—rendszer és adatbank 1971. évi felállítása, az 1815 adatkezelő rendszer létesítése jelzik a fej- lődés újabb állomásait. 1981-ben újabb nép- számlálást és lakásösszeírást hajtottak végre, és ugyanakkor a munkahelyek statisztikai vizs- gálatára is sor került.

A hivatali munka szempontjából fontos ese- mény volt a kilencemeletes új székház megépí- tése, amelynek munkálatai 1973—ban kezdődtek el. A beköltözés folyamatosan történt, és 1984- re fejeződött be. Ekkor költözött jelenlegi he- lyére a Statisztikai Hivatal Könyvtára is.

A Hivatalnak az l980-as években folytatott tevékenysége nagyjából a korábbi években le- fektetett vágányokon haladt tovább. A népese- désstatisztika eredményei nagyrészt a Beitráge zur Österreichischen Statistik (Adalékok az osztrák statisztikához) c. sorozatban láttak napvilágot. Az agrárstatisztika terén mind teljes körű felvételekre, mind mikrocenzusokra sor került, így az állatszámlálás, a kertművelés, a mezőgazdasági munkaerő és a génállomány, valamint a talajkihasználás területén. 1981-ben az ipari üzemek statisztikájának összeállítása, valamint az újabb, l986-os bázisévre helyezett ipari termelési index számítása volt soron, majd ezt az építőipari árindexe és a külkereskedelmi forgalom mutatószámáé követte. Az 1970-es évektől mindenekelőtt a társadalomstatisztikai tartalmú publikációk számának gyarapodása volt szembetűnő.

Lothar Bosse 1981. évi nyugalomba vonulá—

sával a korábbi alelnök, Josef Schmid! vette át a Hivatal vezetését. Ezen utóbbi években bizonyos szervezeti változásokra és ésszerűsíté—

sekre került sor a statisztikai munkákban, így például a kettős feldolgozások veszélyének el—

kerülése céljából fokozottabb együttműködést alakítottak ki a szövetségi statisztika és az egyes tartományi statisztikai szervek között.

A Központi Statisztikai Hivatal jelenlegi el- nöke, Erich Bader 1988 augusztusában lépett hivatalba. A környezetgazdálkodás és a kör—

nyezeti statisztika megnövekedett fontosságát mutatja, hogy ez utóbbi témakörnek a vizsgá- latára és elemzésére egy nyolcadik szakosztályt szerveztek a Hivatalon belül, részben a regio- nális statisztikai, részben az energiastatisztikai feladatkörök átcsoportosításával. A legújabb fejlődést a nemzetközi kapcsolatok és az együtt- működés intenzivebbé válása, a fejlődés dik- tálta újabb statisztikai feladatok megoldása (például a kettős lakóhellyel biró állampolgá—

rok regisztrálása) jellemzi.

MAGYAR SZAKIRODALOM

SIPOS ALADÁR—HALMAI PÉTER:

VÁLASZÚTON AZ AGRÁRPOLITIKA

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1988.

305 old.

A múlt év elején megjelent nagyigényű, A me- zőgazdaság szervezeti rendszere a reformfolya—

matban alcímű tanulmánykötet végterméke egy hosszas, az MTA Közgazdaság—tudományi Intézetben folyó kutatómunkának, amely nagy

utat tett meg a magyar mezőgazdaság tovább—

fejlesztésének önálló koncepciója felé. Kiin—

dulása ugyanis még az 1980-as évek elején, pontosabban az 1982-ben kialakított Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv (OKKFT) mezőgazdaságot érintő altémája volt, mely országunk gazdasága szervezeti rendszerének megreformálásához szükséges szervezeti vál- toztatások kutatását tűzte ki célul. A témában

— hat résztémára bontva — az MTA Közgaz—