Százötven éves az osztrák hivatalos statisztika

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

SZÁZOTVEN ÉVES

AZ OSZTRAK HIVATALOS STATISZTIKN

DR. LOTHAR BOSSE

Amikor a zavaros napóleoni idők után az európai államok arra törekedtek, hogy államigazgatásukat újra szabályozzák és szervezzék, elkerülhetetlenné vált, hogy államszervezetük állapotáról és fejlődési irányáról megalapozott információkkal ren-

delkezzenek.

Az ez irányú szükséglet nem volt új: már a merkantilizmus is adatokat igényelt a népességről, a külkereskedelemről, a mezőgazdaságról és az iparról. Az állam—

számvitel az állami pénzügyekről olyan adatokat gyűjtött össze, amelyek értékelésre vártak. Mária Terézia császárnő uralkodása alatt hajtották végre az első, az egész államterületre kiterjedő népszámlálást (..Seelenbeschreibung").

Egy sor sikertelen terv után 1829-ben került sor — császári leirat alapján — az akkori .,General—Rechnungsdirektorium"-nál (Főszámvevő lgazgatóság) statisztikai szolgálat felállítására. A felvilágosodás korának visszhangjaként Goethe akkor azt mondhatta: ,,Azt hiszik, hogy a világot számok útján kormányozzák; én azonban

tudom azt, hogy a számok felvilágosítanak bennünket arról, hogy jól vagy rosszul

kormányozzák."

Az új szervezet gyorson fejlődött. Már néhány hónap elteltével sor kerülhetett Az osztrák monarchia táblákban történő ismertetésének kísérlete címmel 104 tábla közzétételére. Később kézikönyvek, monográfiák és folyóiratok következtek. Míg az első időkben a statisztikai adatok ismerete elsősorban az államvezetés részére volt fenntartva, az 1830 és 1848 közötti események hatására liberális felfogás érvényesült, amely lehetővé tette az adatok nyilvánosságra hozatalát. (1965 óta a nyilvánosságra

hozatal kötelező,) '

Az állami statisztikai szolgálat -— részben monokratikusan, részben testületi ha- tóságként szervezve — az idők során változó alárendeltségben tevékenykedett. Fel—

ügyeleti hatósága a Főszámvevő Igazgatóság után a Kereskedelmi Minisztérium.

majd a Közoktatási Minisztérium volt, végül 1934-től mind a mai napig a Szövetségi Kancellári Hivatal.

Egyes személyi befolyásoktól eltekintve ez a változás nem volt a véletlen műve.

A hivatalos statisztika. amelynek a különböző igazgatási területeken végrehajtott adatgyűjtései során gyakran csak nagy nehézségek közepette végrehajtható koor—

dinációs funkciója van, annála legfelsőbb állami szervnél volt a legjobb helyen,

' Az osztrák hivatalgs statisztika létrehozásának 150. évfordulója alkalmából Bécsben, 1979. novem- ber 5-én elhangzott előadás.

*

amelynek magának is volt koordinációs feladata. Elsőként a Főszámvevő Igazgató—

ság már csak azért is volt a legalkalmasabb, mert ahhoz az igazgatási ágazatok

valamennyi jelentése amúgy is befutott. Ma a Szövetségi Kancellári Hivatal a maga

koordinációs hatáskörével a központi állami statisztika természetes helye.

A Közoktatási Minisztérium alá rendeltség ugyan egyúttal a statisztikának mint tudományágnak elismerését jelentette, de egyben jelezte a statisztikának bár érde—

kes, de egy liberális államvezetés számára voltaképpen nem nagyon fontos infor- mációforrásként való megítélését.

Az állami statisztika azt a tényt. hogy egyes reszortok vagy regionális szervek gyakori ellenállása, a gyakori költségvetési és személyi nehézségek ellenére a kez-

det kezdetétől az első világháborúig nemcsak tüneményesen fejlődött, hanem nem- zetközi elismerést is aratott. egy sor jelentős vezető személyiségnek köszönheti. Ezek

rendszerint az államigazgatás kiváló szakemberei, de egyszersmind a tudomány ugyanilyen rangú képviselői is voltak. Egyes esetekben az államigazgatási tisztvi- selő szervező képessége összefonódott a tudós kritikus, kutató törekvéseivel. Ennek a korszaknak két személyiségéről kell megemlékezni. Először is Karl Freiherr von Czoerniget kell megemlíteni, aki 1841-től 24 éven át gondozta az állami (közigaz- gatási) statisztikát, és meghatározta annak fejlődését, aki nemzetközi kapcsolatokat létesített, 20 tudományos társaság tiszteletbeli tagja volt. és aki a statisztikai szol- gálat irányítása mellett az akkori Kereskedelmi Minisztériumban az Építési osztály vezetője is volt. Ebben a minőségében a Semmering vasút megépítésének kezde-

ményezője, valamint Trieszt kikötői statútumának megalkotója volt.

Karl Theodor von lnama-Sternegg, aki 25 éves korában már Innsbruckban —- ké- sőbb Prágában, majd Bécsben — a politikai gazdaságtan rendkívüli egyetemi ta- nára, 1881-től 1905-ig a közigazgatási statisztika igazgatója, valamint az időközben

létrehozott Központi Statisztikai Bizottság elnöke volt, 1899—től haláláig a Nemzet—

közi Statisztikai lntézet (lSl) elnöke, és tagja volt a Császári Tudományos Akadémi- ának. Gazdaságtörténészként nem kevésbé volt ismeretes, mint statisztikusként. Az általa szervezett hivatali statisztikai szemináriumok olyan fiatal tehetségeket ké- peztek ki. mint a közgazdász Schumpeter, Ludwig Mises, Zwiedíneck—Südenhorst

vagy a statisztikus Bortkiewicz és Ziíek.

A tudományos elmélyültség nem jelentette a műszaki fejlődéstől való elzárkó—

zást. Az első, korszerű szempontok szerint végrehajtott 1869. évi népszámlálás után, a Heinrich Rauchberg által irányított 1890. évi népszámlálás Európában az első.

amelynek anyagát lyukkártyák és számológépek segítségével dolgozták fel. A né—

met—amerikai Hollerith által feltalált eljárásnak Otto Schöffler bécsi elektrotechni- kus által történt tökéletesítése tette lehetővé ennek az elgondolásnak sikeres vég- rehajtását. Schöffler, aki a bécsi telefonhálózatot is létrehozta, a telefonüzemtől át- vett kapcsolómechonikával a számolóműveletek gyors módosítását tette lehetővé.

Ezzel az újítással a kisipari módon végzett statisztikai tevékenység bizonyos tekin- tetben nagyipari korszakába lépett.

A császári statisztika utolsó nagy eredménye a Nemzetközi Statisztikai Intézet- nek a korábbi pénzügyminiszter. Robert Meyer elnöksége alatt, 1913—ban Bécsben megtartott 14. ülé'sszaka volt. Ennek során egyúttal sor került az 1863-ban létreho—

zott Osztrók Központi Statisztikai Bizottság 50 éves jubileumának megünneplésére

IS.

Az első világháborút követő, minden vonatkozásban szomorú helyzet a hivata- los statisztikát — most már Szövetségi Statisztikai Hivatalt —- ,.takaréklángra" állí- totta, főképpen azzal, hogy a Közoktatási Minisztérium alá rendelése következtében már csak ,.kulturális intézmény" volt. ,

AZ OSZTRÁK HIVATALOS STATISZTIKA 183

Mai értelemben vett gazdaságstatisztika nem létezett. Csupán a monopóliumok (só-, dohányjövedék stb.) és a bányaüzemek termelési adatait gyűjtötték be. Az 1930—ban végrehajtott üzemösszeirás megadta az üzemek számát és nagyságát, de

termelési adatokat nem szolgáltatott. Jelentős volt a létfenntartási költségindex ki—

alakítása, amelyre a pénzromlás után az árak és bérek egyensúlyának helyreállí—

tásához sürgős szükség volt.

A mezőgazdasági statisztika egyszerű becslési módszereivel csak a legszeré- nyebb igényeknek felelt meg.

Az 1920. és 1923. évi népszámlálások részben a tisztázatlan területi határok mí—

att voltak meg nem felelők, részben pénzügyi okokból feldolgozásuk csak töredé- kesen történt meg.

Először az 1934. évi népszámlálás ért el pontos végrehajtásával, a jelenlevő né- pesség helyett a lakónépességre való átállással, valamint részletes és rendkívül gyors feldolgozásával olyan szintet. amelyet csak évtizedek után lehetett ismét el-

erni.

Végrehajtását az akkori osztályvezető, később egyetemi tanár Wilhelm Winkler

irányította, aki a demográfiai kutatásnak is erős ösztönzést adott, és nagy érdeme—

ket szerzett a matematikai statisztikai módszereknek a hivatali tevékenységben és az oktatásban való bevezetésében.

Winkler professzor ma is közöttünk van, életének 95 éve alatt átélte a ma át- tekintett időszak közel kétharmadát és oktatói tevékenysége során egész statisztikus

generáció nevelőjévé és példaképévé lett.

A második világháború után a statisztika romokban hevert. Az újjászervezett hivatalban összpontosult a szövetségi államigazgatás valamennyi statisztikai tevé—

kenysége. és ezzel összhangban történt az ,.Osztrák Központi Statisztikai Hivatal"

elnevezés megállapitása. Az új hivatalban nemcsak az újjáépítést mint a múlt ered—

ményeihez való kapcsolódást kellett megkezdeni. hanem meg kellett kísérelni a nyugati világban időközben elért haladáshoz való felzárkózást is.

Egyes szerzők már az első világháború után is kísérletet tettek az ún. nemzeti- jövedelem-számítások végzésére. Az akkor uralkodó nézetek azonban az ilyen szá- mitásokkal szemben inkább elutasító magatartást tanúsítottak. A Marshall-terv ke—

retében segélyben részesülőktől azonban jelentéseket kívántak, amelyeknek olyan gazdaságstatisztikai adatokat kellett tartalmazniok, amelyek azután egyben a .,na-

tional accounting" (nemzetgazdasági elszámolások) egyes részösszegeinek is meg-

feleltek.

A Gazdaságkutató lntézet első becslési kísérletei után — operatív koncepciók kialakítása érdekében —- az Intézettel rendkívül gyümölcsöző együttműködés kezdő- dött, és gyors egymásutánban olyan adatgyűjtésekre is sor került, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy adatokat szolgáltassanak e koncepciók feltöltéséhez. Első- sorban a népesSég, axháztartások, a foglalkozások, az épületek és lakások össze- írása, végül a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági üzemek állományfelvétele tör- tént meg. És —— ami a háború előtti időkkel szemben újdonság —- megszerveződött az ipari termelési statisztika. végül sor került a háztartásstatisztikai adatgyűjtésre.

amely az új fogyasztói árindex súlyozási sémáját is megadta, és nemcsak általános tájékozódásra, hanem a nominális adatok deflátoraként is szolgált. A mezőgazda- ság területén objektív mérési módszerek bevezetésével kiépítették a legfontosabb

termények hozamának számbavételét.

A népgazdasági mérlegrendszernek, amely meghatározott közgazdasági elmé—

leteken alapul, megvolt emellett az a nagy előnye, hogy beépített koordinációs funk- ciókat teljesített. A .,fontos" és a ..nem fontos" megítélésére mértékeket határozott

meg, és ezzel lehetővé tette olyan prioritási skála meghatározását, amelyet alkalmaz—

tak is.

Érthető, hogy a hivatalos statisztikának a háborút követő első évtizedben történt

ilyen irányú kibővítése után. amelynek során más, nem gazdasági statisztikákat, mint

például az egészségügyi. az oktatási és felsőoktatási statisztikát isl újjá kellett szer——

vezni, a konszolidáció néhány évére volt szükség. A kidolgozott munkákat át kellett

válogatni, teherbíró—képességüket felül kellett vizsgálni. a jelentkező hiányosságokat

meg kellett szüntetni.

A Hivatal munkája új lendületet kapott 1965-ben a szövetségi statisztikáról szó-v ló tör'vény hatályba lépésével. Ez, ahogy a közgazdászok mondanák, ,,önmagát moz- gató fellendülés" volt. A megnövekedett adatkínálatot megnövekedett kereslet vál-

totta ki. Aki semmit sem tud. boldog: de aki sokat tud. mindent akar tudni.

A szövetségi minisztériumok, a tartományi kormányok hivatalai, a kamarák, a szakszervezeti szövetség időközben elvi osztályokat, törzshivatalokat és tanácsadó

testületeket szerveztek, és azokkal kibővültek, vagy a statisztikában járatos közgaz- dászokat foglalkoztattak. bankok és nagyüzemek közgazdasági osztályokkal rendel—

keztek. Ezek a szervezetek munkájukhoz olyan információkat igényeltek, amelyeket vagy a rendelkezésre álló adatok különleges feldolgozásával, például területi cso- portositásával lehetett megkapni, vagy új adatgyűjtéseket tettek szükségessé. Az ille—

tékes szövetségi miniszterek a statisztikai törvény által számukra biztosított utasítás—

kiadási jogkörükkel egyre gyakrabban éltek. A .,politika objektivizálása" jelszavának

befolyása alatt egyetemi és nem egyetemi intézeteket vettek igénybe szakvélemények

összeállítása végett, ami nem maradhatott a hivatalos statisztikára nézve részben

gyümölcsöző, részben terhes visszahatás nélkül.

Annak ellenére, hogy az új adatigényeknek a Központi Statisztikai Bizottság- ban. illetve annak szaktanácsaiban még a jogszabálytervezet előkészitése előtt. szi—

gorú szűrőn kellett keresztülmenniök, jelenleg mégis kereken 80 törvény vagy ren-4 delet van hatályban, amelyek értelmében a Központi Statisztikai Hivatalnak a la—

kosság, illetve a népgazdaság körében adatgyűjtéseket kell végrehajtania. Nem számítva ide az ún. másodlagos statisztikákat, amelyek az államigazgatási eljárás- ban keletkezett bizonylatok feldolgozásából adódnak, és amelyeket egyszerű mó—

don hoznak létre. Ide tartozik többek között az oktatási és felsőoktatási statisztika, a' kutatás és fejlesztés statisztikája, a nagyon munkaigényes adóstatisztika, a szüle- tési és halálozási statisztika, valamint a bűnügyi statisztika.

Mindezeken túlmenően a Hivatal a szövetségi statisztika ellátására vonatkozó—

megbizatása keretében arra is kötelezve érzi magát. hogy a várható fejlődést statisz-

tikailag érzékelje. ha nemzetközi példák vagy belső politikai viták alapján új prob—

lémafelvetésekkel kell számolni. Ide tartozik a környezetvédelem és környezetszeny—

nyeződés statisztikája vagy az ún. életminőség problémája.

A legtágabb értelemben vett szociális területek statisztikája az utóbbi években mindinkább előtérbe lépett. Nemcsak azért, mert a gazdaságstatisztika területén a legnagyobb hiányosságokat időközben már megszüntették, hanem azért is, mert a' társadalmi tudat megváltozása a tisztán materiális, a nemzeti jövedelem növekedési

rátájában kifejezett jólétnövekedést kritikusan kezdte megítélni.

Ha meggondoljuk, hogy már korszakunk elején a munkásháztartások szociális helyzetének statisztikai vizsgálatára sor került. akkor: talán nem alaptalan, ha a tár-v sadalomstatisztikai mutatók kidolgozását és szociális tartalmú jel'entéseinket a sto-—

tísztika .,reszocializálásaként" értékeljük.

Mindezeket a munkákat a személyi állomány növelése útján nem lehetett volna elvégezni, ha nem jön segítségünkre a módszertani és a technikai fejlődés.

AZ OSZTRÁK HIVATALOS STATISZTIKA 185

A, módszertan területén az 1965. évi statisztikai törvény által engedélyezett nem teljes körű (reprezentatív) adatgyűjtés kiváló, bevált eszköz, nemcsak a feldolgozási költségeknél elérhető megtakarítások, hanem az adatszolgáltatók megterhelésének csökkentése szempontjából is. Amikor csak lehetséges, alkalmazásra kerül ez a mód- szer: a mikrocenzusoknál. a terméseredmények, a kisipar megfigyelésénél. a ke—

reseti adó statisztikájánál stb. Az eredmények pontosságát sok esetben jobban le- het ellenőrizni, mint egy teljes körű felvételnél.

A legnagyobb tehermentesítést mégis az elektronikus adatfeldolgozás biztositja, amely a Hivatalban 1963 óta állandóan növekvő technikai teljesítménnyel kerül al- kalmazásra. Nemcsak gyorsabb és igényesebb feldolgozást tesz lehetővé, nemcsak nagy mennyiségű adatot tud tárolni és lehívásra rendelkezésre bocsátani, hanem az adatok ,.inputja" és .,outputja" terén korábban fennállott szűk keresztmetszetet is, meg tudja szüntetni. Az adatok inputja azok megbízhatóságát elienőrző, az adato—

kat megjelenítő készülékeken, amelyek a nehézkes lyukkártyagépeket legnagyobb—

részt leváltották, vagy —- megfelelő kérdőívek esetében — az automatikus adatieolva- sás, gyorsnyomtatók vagy képernyők az adatok outputjánál, másfél évtized alatt a teljes adatfeldolgozási folyamatot forradalmasították.

A 6 éve működő strukturált, a hivatalos statisztika valamennyi területéről szár—

mazó. jelenleg több mint 80 milliárd adathellyel rendelkező adatbank kiépítése az érdeklődők gyorsabb és egyedibb kiszolgálását teszi lehetővé, mint nyomtatott kom- munikációs eszközökkel. Az adatbankot saját software-rel fejlesztették ki; nemcsak számokat szolgáltat, hanem magyarázatokat is. használatát rendezett címjegyzékek könnyítik meg. Sok szövetségi minisztérium. tartományi kormány, tudományos intézet, sőt magánszemély is terminállal van az ada'tbankhoz kapcsolva, és azt egyre fo—

kozódó mértékben használja. Úgy véljük, hogy a jogszabályalkotó által velünk szem- ben megha'tározott, a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó kötelezettségeinknek ez—

zel extenzív módon eleget tettünk.

A statisztikusok generációit foglalkoztatta az a kérdés, hogy matematikai mód- szereknek a statisztikában való alkalmazása jogszerű-e. Pontosabban szólva: azzal az engesztelhetetlenséggel, amelyre alkalomadtán csak professzorok képesek, azon folyt a vita, hogy a statisztika a logika eszközeivel operáló materiális tudomány—er vagy matematikailag kiigazított formális tudomány. Nos, ez a vitás kérdés — mint

sok más tudományos probléma is — azzal oldódott meg. hogy elavult.

A fentiekben kifejtett, a valószínűségszámításra, a mintavételi eljárásra, vala- mint a számítógépek alkalmazására vonatkozó példák — több más mellett —— világo—

san jelzik. hogy a statisztikai tevékenység kidolgozott matematikai módszerek alkal- mazása nélkül lehetetlen. A négy alapművelet ismerete már régen nem elegendő.

A matematikai ismeretek szükségesek, de nem elegendők. A feldolgozandó szakterület tudományosan elmélyült ismeretének kell még hozzá csatlakoznia. Jók makroökonómiai és üzemgazdasági ismeretek nélkül nem képzelhető el a népgaz—

dasági mérleg összeállítása, megalapozott pénzügytudományi és pénzügyi jogi is- meretek nélkül adóstatisztika stb.

Ha valahol. akkor a statisztikusokra érvényes az élethossziglaní továbbképzés szükségessége. A statisztikusoknak. akiknek mindkét vállukon kell hordaniok ennek terhét. az egyre gyorsuló fejlődést mind a statisztikai elmélet és a hozzá kapcsolódó!

más tudományágak. mind saját specifikus szaktudományuk területén követniök kell, hogy munkájukban el ne süllyedjenek.

Ugyanakkor a hivatalos statisztika az empirikus tudományok számára is hasz- nos lehet, amennyiben azoknak modelljeikhez és hipotéziseikhez adatokat tud ren-—

delkezésre bocsátani. A hivatalos statisztika olyan mértékben, amilyen mértékben?

az a számára meghatározott ama törvényes kötelezettségével. hogy a szövetségi kor—

mányzat részére dolgozzék, összeegyeztethető-, szintén meghatározott kötelezettsége-

ként a nyilvánosság részére is szolgáltat adatokat.

Az. hogy adatok szolgáltatása bárki -— a hatóságok, a tudomány vagy magán- személyek — részére csak aggregált formában történhet. és az egyéni adatok szigo—

—rú titoktartás alá esnek. nemcsak törvényes rendelkezés, hanem a Hivatal és az adatszolgáltatók közötti bizalmi viszony alapjaként mindenkor magától értetődő. Az

adatvédelem a statisztikában biztosított és létező.

Az a körülmény, hogy az egyes adatszolgáltató a maga egyéni adataival a tömegben elmerül, önmagát újból viszont nem látja. furcsa módon sokaknál a sta- tisztikával szembeni erős elhidegülésre vezet. Ez pszichológiai korlátként hat.

A statisztikus mindig abban a helyzetben van, hogy szélsőségekbe eshet. Vagy elméleti alap nélkül az adatok tömegét halmozza fel, olyan — szakzsargonban

mondva -- .,adattemetőket" produkál, amelyekből csak szegényes ismeretek sze—

rezhetők, vagyaz államigazgatási igények hiánya miatt önmagába zárkózottan a tudományos munkának, elemzéseknek adja fejét. A tudományosan megalapozott.

meghatározott munkahipotézisekre orientált. gyakorlati célú, azaz az időszerű. ége- tő problémákra választ adó adatgyűjtési és elemzési munka szellemében mindkét—

veszélynek ellen kell állni.

A statisztikus ne akarjon megbízójának jó tanácsokat adni még akkor sem, ha azok a rendelkezésre álló adatok ismeretéből származnak. Ezzel szemben az általa

produkált. önmagukban néma számokat úgy bírja szólásra, hogy a döntésre hiva—

itott személy ne álljon előttük értetlenül, tehetetlenül, hanem azokat feladatai meg—

oldásához hasznosan tudja felhasználni.

_Nem minden statisztikai mutató egyértelmű vagy olyan mértékben egybehang- zzó. hogy abból csak egyetlen következtetést lehetne levonni. Ellenkezőleg: a leg- több esetben egymásnak ellentmondók. de csak azért, mert a valóságos élet is több-

nyire ellentmondásos vagy nem egyértelmű.

Aki értékelés végett csak azokat a mutatókat veszi igénybe, amelyek az általa relőre megalkotott képbe beillenek, az elfogultság vádjának teszi ki magát. A sta—

tisztikával szemben gyakran felmerülő az a vádaskodás, hogy hazudik, vagy vele bármit be lehet bizonyítani, alapos vizsgálat esetén nem állja meg helyét.

Gyakran semmit sem lehet a statisztikával bizonyítani, ha azonban bona fide vállalkozunk rá, akkor azzal a megbízhatósággal tegyük, amely a valószinűségelmé-

_letileg megalapozott induktív állításokat megilleti. ,

A statisztika a komplex valóság számokra redukált árnyékképe. Nem több és nem is kevesebb. Képesség. tudás és fantázia szükséges ahhoz, hogy ezt az árnyék- iképet mérethűen rajzolhassuk meg.

PE3lOME

Hacronutuü ouepk nsnnerca pacmnpeHHuM BapHaHTOM gonnaga, npencraaneuuoro Ha 'cocronamemcn 5—6 Hoaőpn 1979 r. a Bene Topmecraeunom aaceaanm no nosogy 150-ner- sHero íoőunea aactpmicnoü amuuuanbuoü crafucwxu.

SUMMARY

The study is a Hungarian version of the lecture presented at the solemn session organ—

ázed on the occasion of 150 years' anniversary of the establishment of official statistics in .Austria held in Vienna from 4th to 5th November 1979.