A hivatalos statisztika az adatgyűjtés és az adatközlés között

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A_HlVATALOS STATISZTIKA

AZ ADATGYUJTES ÉS AZ ADATKÖZLÉS KÖZÖTT'

.lOZEF SCHMIDL

E jubileumi ülés napirendjének megválasztását a hivatalos statisztika'és a nyíl- vánosság egyre erőteljesebb szembenállása tette szükségessé. Ha eddig Ausztriá—

ban még nem is érezzük ezt a szembenállást teljes mértékben. mégis már megál- lapíthatók a munkánk és ennek eredményei iránti csökkenő tűrőképesség jelei.

A hivatalos statisztika rendezvényein a Német Szövetségi Köztársaságban, Svájcban, de a nemzetközi szervezetek megfogalmazásában is egyre gyakrabban-—

szerepel a ,,feszültség" kifejezés. Ez azt mutatja. hogy olyan változásról van szó, amely nem korlátozódik egy-két országra, hanem a probléma már általánosan el—

terjedt.

E téma egyik szakértője, Wingen professzor szerint a hivatalos statisztika olyan ellenállással találja szemben magát. mint hagyományokban gazdag történetében még soha. Ez némileg Ausztriára is igaz, és azt hiszem. nincs messze az az idő.

amikor nálunk Ausztriában is ,.szél kerekedik a májusi szellőből", ami még gondot okozhat nekünk. Az 1991. évi népszámlálás minden bizonnyal okot szolgáltat Auszt- riában is majd a zordabb időszak beköszöntésére. Ezért szükséges foglalkoznunk e fejlődés okaival és körülményeivel. ldejekorán cselekedni annyi, mint idejekorán

felismerni egy problémát. Ezt a célt szolgálná (többek között) a hivatalos statisz—

tika X. kongresszusa.

Mi is ez a probléma? Nagyon általánosítva azt lehetne mondani. hogy a sta- tisztikának olyan hatást és funkciót tulajdonítanak, amellyel ugyan nem rendelke- zik, de amely alkalmas arra, hogy aggodalmat és bizalmatlanságot keltsen. Ha ezt a torz látszatot valamennyire helyre akarjuk igazítani. többet kell olyan kérdésekkel foglalkoznunk, amelyek nem függenek össze közvetlenül szakmai munkánkkal. még- is messzemenően meghatározzák azt. Egyre gyakrabban merül fel tevékenységünk értelmességének kérdése. Nem elegendő ma már a statisztikai információk széles körű felhasználására utalni. Nemcsak befelé, hanem kifelé is kell tekintenünk. ki

kell állnunk a kritikus nyilvánosság elé.

Ha valaki. mint én is, viszonylag hosszú szolgálati időre tekinthet vissza, az jól látja. hogy a statisztika mai helyzete éppen fordítottja a 15 vagy 20 évvel ez- előtti megítélésének. Sokan közülünk még emlékeznek az olyan ismert kiszólásokra, mint ..a statisztika nem más. mint hazugság", vagy .,a statisztikával mindent be le-

het bizonyítani". A statisztika akkoriban inkább csak a bennfentesek vagy, ahogy

' Az osztrák hivatalos statisztika Bécsben. 1986. október 8—9-én tartott X. kongresszusán elhangzott;

előadás ,kissé átdolgozott változata. Az előadás eredeti címe: Die amtliche Statistik zwischen Datenge—

winnung und Datenprösentation.

(2)

154 JOZEF SCHMlDL

mondták, a ,.számkukacok" ártalmatlan birodalma volt. Annál meglepőbb. hogy ebből az egykori szólásból mára olyan megjelölések lettek mint az .,átlátszó em—

ber", az ,.adattá vált polgár". vagy mint a Német Szövetségi Köztársaság példája bizonyítja, a statisztika kapcsán az ember veszélyeztetéséről, a hatalom egyik in- tézményéről, egyszóval igen kétes és ezért veszélyes tevékenységről is beszélnek.

Meglepő ebben a fejlődésben az a tagadhatatlan tény, hogy a bizalmatlan—

ság nem a .,statisztikai szakma". azaz nem az akadémiai tudományág egésze ellen irányul. Ellenkezőleg: a statisztika bizonyos eredményeit nagy érdeklődés kísérte és kíséri. Az indexekre, a nemzetgazdasági számításokra és más mutatószámokra gondolok. amelyek a gazdaság és a jólét megállíthatatlan fejlődését előre jelez—

ték, és amelyek ma már a politika mindennapi szókészletéhez tartoznak. Valóban.

az effajta információk önálló életet élnek; nem tartoznak az adatgyűjtések és elem- zések eredményei közé. Ez a statisztika mechanikus felhasználásához vezet. amely—

ben az egyes felhasználók inkább a mutatók mögött meghúzódó gazdasági vagy társadalmi eseményeket látják. semmint a statisztikát. Ezáltal munkánk jelentősé-

gének egyik fontos tartalmi érve szenvedett kárt.

Egy másik pozitív indicium: az egyetemi tanárok és intézetek jelentős elsza- porodása nem vetette volna fel a statisztika minősítésében az állampolgárokra hé- ruló veszélyt. Még akkor is pozitív következtetésekhez jutnánk. ha a Karlsruhei Szö—

vetségi Bíróság döntését kívánnánk a mai helyzet jellemzésére felhasználni. Meg kell állapítanunk. hogy a statisztikai adatok iránti kereslet még azokban a körök- ben is növekszik, amelyek a statisztikával szemben kételkedő álláspontot képvisel-

nek.

A statisztika jelenlegi, problematikusnak nevezhető helyzete olyan fejlődésre vezethető vissza. amely a statisztika más aspektusaival van összefüggésben. Melyek

ezek az aspektusok?

Kissé humorosan azt mondhatnánk: ..a statisztikával nem lenne probléma. ha nem kötődne adatgyűjtéshez". A statisztikai adatgyűjtés ugyanis valamilyen for—

mában megkívánja az állampolgár közreműködését. Olyan tevékenységet kíván, amely nem mindenki számára közvetlenül érthető. és azt nem is honorálják köz- vetlenül. Az adatgyűjtések az állam igényéhez tartoznak; kényszernek különösen akkor érzik, ha az állam eszközeivel kikényszeríthetők. ismét Wingen professzort szeretném idézni. Ó azt mondja: ,,Valószínű. hogy a feszültség abból a kétféle fel- fogásból adódik, melyek közül az egyik az egyén szabadságjogait hangsúlyozza, a másik pedig a közösségnek az egyén feletti igényeit is elismeri." Úgy gondolom.

lényegében arról van szó. hogy az élet megérti az állami. a közérdeket. _az adat- szolgáltatók részéről tehát inkább a közreműködés megértéséről (vagy annak hiá-

nyáról) és az ellenszolgáltatás igényéről van szó.

A hivatalos statisztika tevékenységének kritikus minősítése funkcionális rend- szerével, azaz más állami tevékenységekhez való közelségével magyarázható. A statisztika lehetőségeinek és határainak félreismerése ennek kiéleződéséhez vezet.

A kételkedés és a kritika közvetlen kiindulópontja a statisztikai adatfelvétel;

általánosabban az adatgyűjtés. Ezt egyesek a magánéletükbe való meg nem en—

gedett állami beavatkozásnak érzik. Olyannak. amely semmit .nem használ az

egyénnek; ellenkezőleg. veszélyeztetheti őt.

Ez a vélemény igen figyelemre méltó, ugyanis a hivatalos statisztika funkciója történetileg éppen ellenkezőleg fejlődött. Ausztriában például az osztrák hivatalos statisztika 1829. április 6-i ún. alapító okiratában Ferenc császár az adminisztratív Astatisztikáért felelős kormányhivatal létrehozását több figyelemreméltó feltételhez

kötötte. Ezek egyike így hangzik: .,Az adatösszeállitásokat azokkal a személyekkel

(3)

A HIVATALOS STATISZTIKA 155

és hatóságokkal lehet közölni, amelyek szolgálati feladatuknál fogva jogosultak az ismeretek birtoklására." Mai kifejezéssel élve, az akkori helyzetet meghatározott körű, például használói profilnak lehet definiálni. A statisztikai információkhoz való hozzáférés egyoldalú volt. vagyis kizárólag az államhatalom számára tartották fenn.

Ha az 1829. évi helyzettel szembeállítjuk az 1986. évi állapotot. a pozíciók tel—

jes megfordulása állapítható meg. Az 1965. évi statisztikai törvény rögzíti: ,.Az adatfelvételek eredményeit közzé kell tenni. A közzététel korlátozásához a kormány

beleegyezése szükséges."

Ezzel a hivatalos statisztika a tisztán kormányzati statisztikából bárki által hoz—

záférhető állami szolgáltatássá változott, A hivatalos statisztika funkciója az ellen—

kezőjére fordult, és az állampolgárok részére ugyanazokat a felhasználói jogokat biztosította, mint amelyek az államot mint igazgatási közeget megilletik. De élnek-e valójában az állampolgárok jogaikkal?

A statisztikai adatokhoz való nyílt hozzáféréssel az állampolgár az ellenőrzés

eszközét kapná kézhez. A statisztikai adatok segítségével megállapíthatók a pali-

tikai intézkedések eredményei vagy kudarcai. A statisztikai adatok manapság egy- felől politikai megfontolások és intézkedések alapját képezik. másfelől a nyilvá—

nosság számára ellenőrzési lehetőséget biztosítanak. Az állampolgárok és a tö- megtájékoztatási eszközök a politikát a statisztikai információkkal ellenőrizhetik.

Ám a statisztika hasznosságát a valóságban még sem ismerik el. Éppen ellenke-

zőleg. Ezt néhány ténnyel szeretném alátámasztani.

Elsőként az adatvédelem kérdéséről szólok.

Előre kell bocsátanom. hogy azokat az intézkedéseket, amelyek az egyének magánéletének védelmét szolgálják az állami beavatkozásokkal szemben, minden- képpen jogosnak tartom. Egyszer azonban ki kell mondani azt is, hogy ez a nagyon pozitívnak értékelhető mozgalom irracionális adatvédelmi mozgalomba csapott át.

Itt már nem a magánszféra védelméről van szó. hanem a mi államformánk szá—

mára érthetetlen követelésről, nevezetesen az állampolgárnak az állammal szembeni védelméről. Egyes kérdésekre túl gyakran tagadják meg a választ az adat—

védelemre hivatkozva. A statisztikában az adatvédelem az adatgyűjtések kérdései- vel szembeni védelem, vagy még egyszerűbben kifejezve: az állampolgár joga arra, hogy békében hagyják. Ha az adatvédelem eredeti értelme keveredik az adatok biztosításának jogos igénye elleni állásfoglalással, akkor nehéz hatásos érveket a statisztika mellett felsorakoztatni. ltt racionális érveléssel már nem lehet tovább—

jutni. Az olyan kijelentéseket. mint: ,,A helyzet a vita alapján ismeretes, megoldá- sához nem a vita alapján ismeretes statisztikai adatok kellenek. hanem jó politi—

ka", csak tudomásul lehet venni, de egyetérteni velük aligha.

A második problémát a következőkben látom.

Fent utaltam arra, hogy a gyanakvást a statisztikai adatgyűjtés szüli. Ez abból a téves felfogásból ered, hogy a statisztikai adatgyűjtések. amelyekhez egyedi ada- tokra elkerülhetetlenül szükség van, állami beavatkozást jelentenek. amelyek az adatszolgáltatót érintő következményekkel járhatnak. Ennek az igen bizonytalan érzelmi színezetű beállításnak mindenesetre nagyonis reális háttere van.

A statisztika lényegéhez tartozik, hogy a statisztikai aggregátumban az adat- szolgáltató egyedi személyként vagy vállalatként ne legyen azonosítható. A statisz—

tika nem az egyes adatszolgáltatókról, hanem mindazok összességéről ad számot.

akik a megadott ismérvek alapján ugyanazon statisztikai sokaságba sorolhatók.

A statisztikai adatgyűjtés szükségszerűen megelőzi időben az adatok aggre- gációját. A nyilvánosság szemében azonban a statisztikai aggregátum mintegy ön—

álló életet nyer. Az adatszolgáltató már nem érez kapcsolatot a neki feltett kérdé-

(4)

1 56 JOZEF SCHMIDL

sekre adott válasza és a statisztikai adatokban rejlő információk között. Mivel az adatgyűjtés ezzel látszólag elválik az eredménytől, a szimatolás ódiumát viseli ma- gán. értelmetlennek. kényelmetlennek. sőt az egyén számára veszélyes állami ak—

ciónak minősül. Ehhez járul még. hogy nem könnyű az adatszolgáltatót azzal vá—

laszra bírni, hogy az általa szolgáltatott adatok elemzése az ő számára is hasznot jelent. A közvetett hasznosságot pedig többnyire nem ismerik fel. mivel az állam követelményei az egyénekkel szemben ellenszolgáltatás nélkül teljesítendők. Min—

den fáradozásunk. hogy a kérdőív kitöltésének hasznosságáról meggyőzzük az adat—

szolgáltatót, bizonyára csak korlátozottan lesz eredményes. Az államhatalom bizonyos mértékű beavatkozására továbbra is szüksége lesz a statisztikának.

Míg a népszámlálás során a számlálólapok kitöltését nem kedvelt, de bizo—r

nyos mértékű személyes közreműködésként, állampolgári kötelességként fogják fel, addig a vállalati adatgyűjtéseknél más problémával találjuk szemben magunkat.

A svájci statisztikai hivatalok szövetségének kongresszusán megkísérelték kimu- tatni. hogy a statisztikai adatgyűjtések költség/haszon hányadosa a kis— és közép—

üzemeknél a költségek irányába tolódik el, különösen akkor, ha adószakértő is köz- reműködik.

Ebben az esetben a statisztikai adatgyűjtés az állampolgároknak az adózással kapcsolatos tevékenységével veszélyes közelségbe kerül. Itt ugyanis már nem a kérdések megválaszolásával vagy egy kérdőív kitöltésével kapcsolatos személyes közreműködésről van szó, hanem olyan tevékenységről, amely költséggel jár. Ezzel a problémával egyre többet kell foglalkoznunk. Korábban már felmerültek olyan követelések, hogy e költségeket az állammal szemben érvényesíteni lehessen. vagy

az adózásnál vegyék ezeket tekintetbe. A gazdaságban eddig ezeken (: nehézsé—

geken még úrrá lehetett lenni. Kérdés azonban, hogy ez mindig így lesz—e?

Ez utóbbi példával csak azt kívántam jelezni. hogy nemcsak adatvédelmi meg"

fontolások nehezítik a hivatalos statisztika életét, hanem a sokat emlegetett ..az állammal szembeni neheztelés" is. A felmerült érvek megfontolásra intenek. Nem minden érv irracionális, ami szembehelyezkedik velünk, van ami érthető, sőt el—

gondolkodtató.

Úgy gondolom, nem minden külső ügy. Sőt bizonyos esetekben maga a hivo—

talos statisztika megjelenése a nyilvánosság előtt, a szélesebb körű statisztikai te—

vékenység szükségessége érdekében folytatott gyenge érvelés félreérthető nézete—

ket, kétkedést vagy éppen elutasítást szülnek. Nem minden ered kívülről. van ami belülről származik. Úgy vélem. hogy némely hagyományosan megszokottá vált folya-

mat áttekintése elengedhetetlen.

Nincs szándékomban az eddig mondottakkal a hivatalos statisztika közeli vé-

gét megjósolni. Csupán fel akartam sorakoztatni néhány tényt. amelyek többé—ke- vésbé meghatározzák fejlődésünket. Ha nem akarunk a vázolt negatív fejlődés társ—

felelőseivé válni. akkor előbb—utóbb. mint mondani szoktuk, ,,eszünkbe kell, hogy jusson valami". Mit tehetünk?

Először is különösen fontosnak tartom a statisztikai hivatalok kifelé fordulását.

Funkciónkat, munkamódszerünket és általános tevékenységünket áttekinthetőbbé kell tennünk. A statisztikai hivatalok funkciójának formális, szakmai értelmezése.

amely hagyományosan éppen a statisztika ..termelését" emelte ki. már nem felel

meg a hivatalos statisztika feladatkörével kapcsolatos mai szemléletnek. Az előb-

biekben például a korábban a statisztikának tulajdonított ártalmatlanságról be—

széltem. Az a körülmény, hogy ma már nem tartják olyan ártalmatlannak, többek között a számítástechnika egyre növekvő statisztikai alkalmazására vezethető visz- sza. A számítógép. ahogy mondani szoktuk, csodás dolog. Mivel azonban a szó-

(5)

A HWATALOS STATISZTIKA

157

mitógépet — a zsebszámológépek elterjedtsége ellenére — bizonyos körökben még mindíg ,.fekete doboznak" tekintik, ebből következően viszonylag könnyen veszé—

lyesnek minősül.

Rajtunk múlik, hogy az effajta véleményeket helyesbítsük. Ez természetesen

bizonyos nyíltságot, a hivatalos statisztika szakmailag nagyon igényes feladatának egyszerűsítését kívánja meg. Tudom. hogy egynémely munkatársunknak nehezére esik a szakmai tudományos sikot elhagyni és ezzel önmagát és a munkát ..profa—

nizálni". Ezzel újra szembeállítom azt a tényt. hogy funkciónk félreértelmezése ép—

pen azoktól származik, akik az akadémiai statisztika tudományát ugyan elismerik.

de nem ismerik el az ezen alapuló tevékenységeket a hivatalos statisztikában.

A közvélemény ma jóval többet beszél a statisztikáról, mint korábban. Az, hogy pozitívan vagy negatívan minősítik—e, különösen a hírközlő szervek. nem is fontos.

A fontos a jelenlét. mivel ez hozzájárul a tudatosításhoz. A jelenlét feltétlenül ér- tékesebb, mint az agyonhallgatás. Ebből a szempontból fennálló minden prob- léma ellenére látok valami pozitivat a mai helyzetben. Rajtunk múlik. hogy a pozi- tív vagy a negativ megítéléseket taktikailag helyesen használjuk ki, és fordulatot érjünk el.

Ehhez a propagandisztikus megfontoláshoz egy további nagyon reális tényt szeretnék hozzáfűzni: akkor is. ha a statisztikát szidják, akkor is, ha a személyi- séget veszélyeztetőnek tekintik, tény. hogy ma több adatot állítunk elő. mint va- laha. Az adatelőállitás megnövekedése azonban az adatok iránti kereslet növeke—

déséhez is vezetett.

A hivatalos statisztikából származó adatok közzétételéhez és felhasználásához az alábbi kritikai megjegyzést teszem. Bár az adatok hozzáférhetősége. mint a bevezetőben megállapítottam. mindenki számára biztosítva van. a rendelkezésre álló adatok nagy mennyisége feltétlenül bizonyos szelektálást kíván a vizsgálat ki- tűzött célja szerint. Röviden: adataink értelmes felhasználása megkívánja azt az információt. hogy további vizsgálatok céljára milyen adatok és milyen formában állnak rendelkezésre. vagy állíthatók elő.

Vannak olyan szervezetek. főleg intézetek. amelyek bizonyos részterületekre szakosodtak. Ezek az intézetek természetszerűleg adataink legszakszerűbb felhasz—

nálói közé tartoznak. A hivatalos statisztika tevékenysége nélkül munkájukat nem is lennének képesek ellátni. Az effajta intézmények szakosodottságuk miatt alkalma- sak arra. hogy a statisztikai adatok felhasználásával a gazdasági és társadalmi élet konkrét területeinek helyzetét és fejlődését elemezzék. lgy, a hivatalos statisztika segitségével, de a statisztikai hivatal lehetőségein túlmenő olyan információk ke- letkeznek. amelyek konkrét tárgyi vonatkozásaik miatt, különösen a politika és a politikusok számára érdekesek.

Ha helyes is ez az eljárás, mégis jelentős veszélyt hordoz magában egy statisztikai hivatal funkciójának helyes megitélésében. A statisztikai adatok segitsé- gével nyújtott elemzés a felhasználó szemében önállósul. A statisztikai adatokkal és ezen keresztül a hivatallal nem jön kapcsolat létre. Mivel azonban a statisz—

tikai adatgyűjtések minden elővigyázatosság ellenére a nyilvánosság szeme előtt folynak le, a hivatalt csupán az adatgyűjtéssel hozzák kapcsolatba. Ezután követ- kezik az értékelés, gondolják egyesek azoknál az intézeteknél. amelyek az elemzést készítik. A statisztikai információk felhasználása elválik az adattermeléstől; a hivatal adatelőállítóvá. tiszta adatgyűjtő szervvé válik. A hivatalos statisztika újfent a nyilvános kritika tárgya lesz.

- Az utóbbi időben adatainkon a számitóközpontok is eluralkodtak. A probléma hasonló az elemző intézetekről mondottakéhoz. Úgy vélem azonban, hogy ez egy

(6)

158 JOZEF SCHMIDL

fokkal veszélyesebb. A számítóközpontoknak ugyanis lehetőségük van arra. hogy a hivatalos statisztika adataiból további feldolgozást végezzenek, azokat más infor- mációkkal összekapcsolják; röviden, adatainkból megváltozott. sőt új információkat állítsanak elő. Az effajta adatok felhasználóinál is fokozottan feledésbe merül a hivatal; legjobb esetben valamelyik legutolsó adatgyűjtésre emlékeznek; tehát meg—

int csak egy adatgyűjtő hivatalra.

A statisztikai hivatalnak az adatgyűjtő jellege bizonyára továbbra is fennma—

rad. Már csak a statisztikai adatfelvételeknek egy vagy legalábbis kevés helyre történő szükséges koncentrációja miatt is. hogy a megkérdezések állampolgárokra háruló terheit legalább ugyanazon témában csökkentsék. Legyen szabad ezzel ösz- szefüggésben utalnom arra az állami szerződésre. amelyet Ausztriában a szövetségi állam a tagországokkal kötött. E szerződés célkitűzése pontosan az említett irány- ban halad. Az adatgyűjtések értékelése lényegében a hivatalok hatáskörében ma- rad. Erre kényszerít az elektronikus számítógépek igen költséges és drága beállí- tása. Ez a statisztikai hivatalok hagyományos funkciója. És éppen ez került a nyíl- vánossóg pergőtüzébe.

Már említettem. hogy a hivatalos jelleg lesz végső soron az egyetlen eszköz arra, hogy az adatszolgáltatót a kérdések megválaszolására róbirjuk. Ha azonban a jelenlegi bizalmatlanságot fel akarjuk számolni. arra kell törekedni, hogy lehetőleg széles körű és jól szervezett szolgáltatással az adatgyűjtés hivatalos vagy.

ahogy néha mondják ..állami kérdezősködő jellegét" háttérbe szorítsuk. Azt a le- hetőséget is ki kell használnunk, hogy egy adatgyűjtés akkor is jól lebonyolítható, ha a válaszadás nem kötelező. Gyakran éppen a törvény által előírt adatszolgál—

tatási kötelezettségre való utalás és be nem tartása esetén az ehhez fűződő elma—

rasztalás a botránykő vagy éppenséggel inger a válasz megtagadására. Megfor- dítva azonban olyan esetek is adódnak. amikor a hivatalos jelleg nagyon hasznos, sőt kívánatos. Nevezetesen akkor, amikor az állami fémjelzés egy adat hitelét hi—

vatalosan megerősíti. _

Mindnyájan tudjuk, hogy a hivatalos statisztika igényeinek érvényesítése a köz—_

igazgatás leggyengébb része. megtagadásuk azonban az állammal való szembe- helyezkedés egyik tárgya is. Annak a kijelentésnek, hogy ,,jó információkat nem le-.

het kikényszeríteni", nem nagyon tudok ellentmondani. Az a törekvés. hogy az adatszolgáltatót bizonyos fokig meg kell győzni és csak annyi törvényes eszközt venni igénybe, amennyi éppen szükséges, megfelelő alap egy adatgyűjtés negatív következményeinek mérséklésére. Kiküszöbölni ezeket sohasem fogjuk tudni.

Nem szeretném azonban azt a látszatot kelteni, hogy ezzel a hangzatos for—4 dulattal meg tudom hódítani a kritikus nyilvánosságot. Ehhez több kell.

A statisztikusról alkotott hivatáskép felülvizsgálatát és talán újrafogalmazáf sát például nagyon jelentős követelménynek tartom, ha az állami keretek között végzett tevékenységünkről vallott nézeteket reálisnak akarjuk elismertetni. Valóban csak a szakterületeken vannak statisztikusok, vagy a hivatalban is vannak szaksta-

tisztikusok? Az Osztrák Statisztikai Társaság linzi szimpoziuma a szakmai képzéssel

nagyon behatóan foglalkozott.

Éppen ilyen jelentősnek tűnik a hivatalos statisztika államigazgatáson belüli jogi konstrukciójának javítása. Ausztriában a szövetségi statisztikai törvénnyel és

az alkotmánybíróság állásfoglalásával ugyan kitűnően funkcionáló jogi alapunk

van, de az élet nem áll meg; az alapfeltételeket egyre újabb keretfeltételekhez kell igazítanunk. űj körülményeknek kell alárendelnünk. Ahogy azt saját tapasztalatom- ból tudom, e téren is állandó a vita; sajnos ez nem csak kifelé irányul. Csak két példa abból a sok szükségszerűségből, amivel tisztában kell lennünk.

(7)

A HIVATALOS STATISZTIKA

159

A hivatalos statisztikának az adatelőóllítós és az adatok közzététele közötti

problematikus helyzetét számos különböző tényező hatarozza meg. Ezek együtt azon-

ban egyre erősebben mutatják. hogy a keretfeltételek folyamatosan változnak. A

mi feladatunk. hogy e változásokat megvizsgáljuk, levonjuk a szükséges következ—

tetéseket, saját magunkat és tevékenységünket a változó környezeti tényezőkhöz igazítsuk.

Ahogy mondtam, az a kérdés. hogy a jelenlegi helyzet pozitívnak vagy nega- tívnak tekinthető—e. továbbra is fennáll. Ebben mindenesetre a hivatalos statisztika felelőseivel szemben támasztott kihívást látok. Johann Freiherr Metzburg statisztikai kézikönyvének előszavában 1830-ban a következőket írta: ,.A történelem azt tanítja, ami volt — a statisztika, ami van — a politika. ami legyen". Azt hiszem, hogy a több mint 150 évvel ezelőtt tett kijelentés ma is korlátozás nélkül érvényes. Ne-

künk csak azt a tényt kell szem előtt tartanunk, hogy a statisztika e funkciójáról

tudunk. Nagymértékben rajtunk múlik, hogy másokat is meggyőzzünk erről.

TÁRGYSZÓ: Statisztikai tevékenység. Statisztikai tájékoztatás.

PE3lOME

Hacronmax cvarsn npencraanne'r coőoü HeCKOanO nepepaőorauubiü Bapnam non- nana, menaunoro aeropoM Ha X konrpecce aacrpuücxoii ocpuuuansnoü cva-mcmim, coc-

TonameMcx a Bene 8—9 ox-mőpsr 1986 ropta. '

Paccmarpuaan npwum—isi u nocneACTsuz HeYKIIOHHO Hapacrammero Hanpnmeuux u npomaocronunn memAy otpuuuansnoü cramcmxoü u oöuiecmeuusm MHeHHeM, aerop ycranaanwaaer, uto Ha npommenuu nocneAHux mennem net ponb u MECTO crarucmnu anauurensno H3MeHHKHCb 1 c onnoü cropousl, noapocnu cosmoxmocru u npaaa oőmecr—

aeuuoro MHeHnn " rpamgan Ha nponsaenenue Konrponn n ucnonhaosauue AaHHbiX a c Apyroü CTOpOHb! TOT me caMbrü rpamgaunu ace me cunraer cöopsi ctatucruuecxnx AaHHbiX nopoü YTOMHTeanbIM " amewarensctaom : csoro uacruypo )KHSHB. .

Baumat? aanaueü omnuuanbuoi cra'rucmnn nanaercs ocymecvanenne caoux cpynxuuü

u saOAHO npeoponenue ynommymx Hanpmkeauoaeü.

SUMMARY

The article isa revised version of the lecture delivered by the author at the 10th conference of Austrian official statistics held in Vienna, 8—9 October 1986.

Analysing the causes and conseauences of the even íncreasing tension and confront- ation between official statistics and the general public opinion the author points out that the role and condition of statistics significantly changed during the past 20 years: the right and opportunities of the general public and citizen for the control and use of statistics inreased on the one hand, while the same individual freauently considers data collection as burdensome and offensive against his privacy, on the other.

An important task of official statistics consists of fulfilling its function and reducing these tensions.