- 2 -
PANNON EGYETEM
Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola
A nemzetgazdasági versenyképesség szabályozási elemei
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Készítette: Témavezet ő :
Csuka Gyöngyi Prof. Dr. Török Ádám
Veszprém, 2012.
3
A NEMZETGAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG SZABÁLYOZÁSI ELEMEI
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
*a Pannon Egyetem …... Doktori Iskolájához tartozóan*.
Írta:
Csuka Gyöngyi
**Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében
Témavezető: Prof. Dr. Török Ádám Elfogadásra javaslom (igen / nem)
(aláírás)**
A jelölt a doktori szigorlaton ...%-ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …...) igen /nem
……….
(aláírás) ***Bíráló neve: …... …...) igen /nem
……….
(aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...%-ot ért el.
Veszprém/Keszthely, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…...
………
Az EDHT elnöke Megjegyzés: a * közötti részt az egyéni felkészülők, a ** közötti részt a képzésben résztvevők használják, *** esetleges
4 Köszönet
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Török Ádám Professzor Úrnak, témavezetőmnek, aki felhívta figyelmem a kutatott téma újszerűségére és fontosságára, s a dolgozat készítése során értékes észrevételeivel támogatta munkámat.
Köszönöm munkatársaimnak, a Magyar Tudományos Akadémia – Pannon Egyetem Regionális Innovációs és Fejlődéstani Hálózati Kutatócsoport tagjainak, illetve a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar oktatóinak és kutatóinak, hogy a disszertáció megírása során bármikor fordulhattam hozzájuk kérdéssel és kéréssel is.
Köszönöm azoknak a vállalkozásoknak és mediátoroknak, akik válaszaikkal, ötleteikkel és tanácsaikkal segítették kutatásom. S végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom családom tagjainak, akik PhD tanulmányaim és a dolgozat készítése során végig mellettem álltak.
5
Tartalomjegyzék
Ábrajegyzék... 7
Táblázatjegyzék ... 9
Kivonat ... 10
1. Előszó ... 12
1.1. A téma választásának háttere... 12
1.2. A dolgozat felépítése, a kutatás menete ... 13
2. A jog és a közgazdaságtan kapcsolata ... 15
2.1. Jogi döntések közgazdasági szempontú elemzése ... 15
2.2. A kezdetek és a chicagói iskola ... 18
2.3. Osztrák gyökerek és az ordoliberális iskola ... 20
2.4. A jog és közgazdaságtan vizsgálatának magyarországi gyökerei ... 21
3. A gazdasági és jogi szabályozás közgazdasági aspektusai ... 22
3.1. A szabályozók csoportosítása, szerepük ... 22
3.2. A túlszabályozás felszámolása ... 24
3.3. A jogegyszerűsítés eszközei, hatásai ... 24
4. A versenyképesség értelmezése a közgazdaságtanban ... 26
4.1. A versenyképesség fogalmának különböző megközelítései ... 26
4.2. Versenyképességi kutatások Magyarországon – szabályozási megközelítés ... 28
5. A versenyképesség és a szabályozási környezet értékelése ... 29
5.1. Versenyképességi rangsorok ... 29
5.2. A versenyképességi rangsorok rövid kritikája ... 34
5.3. A szabályozási környezet értékelésére szolgáló indexek – Doing Business ... 34
5.4. Szabályozási környezet értékelésére szolgáló további indikátorok ... 35
6. A vizsgált országok versenyképessége, a kutatás menete ... 38
6.1. A kutatásba bevont országok köre ... 39
6.2. Melyiket a kettő közül – WEF vagy IMD? ... 40
6.3. A kutatásba bevont indikátorok jellemzői ... 42
7. Az üzleti környezetet befolyásoló tényezők elemzése ... 47
7.1. A vállalkozás indításával kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 49
7.2. A vállalkozás megszüntetésével kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 53
7.3. Az immateriális javakkal kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 55
7.4. A tárgyi eszközökkel, tulajdonjoggal kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 57
7.5. A pénzügyekkel kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 61
7.6. Az adókkal, adózással kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 65
7.7. A tisztességtelen magatartással kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 67
7.8. A külső környezettel kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 70
7.9. Intézményrendszerrel kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 73
7.10. A kereskedelemmel kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 77
7.11. A foglalkoztatással kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 78
7.12. A szerződésekkel kapcsolatos indikátorok vizsgálata ... 81
7.13. A modell végleges formája ... 82
8. A magyarországi szabályozás és versenyképesség felmérése vállalati megkérdezések alapján .... 87
8.1. A vállalati felmérés előzményei ... 87
8.2. A magyarországi vállalkozások demográfiája ... 89
8.3. A kérdőíves felmérés eredményei ... 90
8.3.1. A vizsgálatba bevont vállalkozások jellemzői ... 91
6
8.3.2. Pereskedési „kedv” ... 94
8.3.3. Peren kívüli megállapodások ... 95
8.3.4. Adminisztratív terhek ... 96
8.4. Az empirikus kutatás főbb eredményei ... 101
9. Mediátori tevékenység ... 102
10. Eredmények, következtetések ... 105
11. Thesis ... 110
12. A kutatás további irányai ... 111
13. Felhasznált szakirodalom jegyzéke ... 112
14. Függelék ... 125
15. Melléklet ... 156
7
Ábrajegyzék
1. ábra. A WEF által vizsgált országok megoszlása fejlettségi szint alapján... 31
2. ábra. Az IMD által vizsgált országok ... 32
3. ábra. A kutatásba bevont országok ... 39
4. ábra. Az IMD rangsorában szereplő országok ... 40
5. ábra. A WEF rangsorában szereplő országok ... 41
6. ábra. Az IMD és a WEF értékei közötti kapcsolat pontfelhő diagramja ... 41
7. ábra. A kiindulási modell ... 48
8. ábra. A vállalkozás indításával kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 53
9. ábra. A vállalkozás megszüntetésével kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 55
10. ábra. Az immateriális javakkal kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 57
11. ábra. A tárgyi eszközökkel kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 61
12. ábra. A pénzügyekkel kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 64
13. ábra. Az adózással kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 66
14. ábra. A Transparency International CPI mutatója a vizsgált országokban – 2011 ... 67
15. ábra. A regisztrált vesztegetések számának alakulása Magyarországon (1999-2009) ... 68
16. ábra. A vesztegetéssel okozott kár Magyarországon (millió forint) ... 68
17. ábra. A tisztességtelen magatartással kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 70
18. ábra. A külső környezettel kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 72
19. ábra. Az intézményrendszerrel kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 76
20. ábra. A kereskedelemmel kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 78
21. ábra. Az alkalmazottakkal kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok ... 80
22. ábra. A szerződésekkel kapcsolatos indikátorok – kiinduló és megmaradó indikátorok... 82
23. ábra. A modell végleges formája ... 84
24. ábra. A vállalkozások megoszlása az alapítás évének függvényében (%) ... 92
25. ábra. A vállalkozások megoszlása az éves nettó árbevételük alapján 2009-ben (%) ... 92
26. ábra. A vállalkozások megoszlása átlagos foglalkoztatotti létszámuk alapján 2009-ben (%) ... 93
27. ábra. Vállalkozások tevékenységi kör szerint ... 93
28. ábra. A vállalkozások gazdasági forma szerinti megoszlása (%) ... 94
29. ábra. A vállalkozások megoszlása annak alapján, hogy milyen gyakran fordulnak ügyvédhez (%) ... 95
30. ábra. A vállalkozások az alábbi típusú ügyekben keresték fel az ügyvédi irodát ... 96
31. ábra. A vállalkozások szabályozásról alkotott véleményének megoszlása egyes országokban (%) ... 97
32. ábra. Az előírt adminisztratív feladatokkal töltött átlagos időtartam, embernapokban kifejezve, 2006-ban ... 98
33. ábra. A vállalkozások megoszlása annak alapján, hogy mennyi időt fordít a kérdőív kitöltője hetente átlagosan adminisztrációs feladatainak ellátására (%) ... 98
8
34. ábra. A vállalkozások megoszlása annak alapján, hogy ki foglalkozik a vállalkozáson
belül a jogszabályok változásának nyomon követésével (%) ... 99 35. ábra. A vállalkozások megoszlása annak alapján, hogy mennyi időt tölt a kérdőív
kitöltője hetente átlagosan a jogszabályok változásának vizsgálatával (%) ... 100 36. ábra. A vállalkozások megoszlása annak alapján, hogy véleményük szerint
Magyarországon milyen mértékű a korrupció (%) ... 100 37. ábra. Közvetítői tevékenységet végző természetes és jogi személyek Magyarország
egyes megyéiben (fő) 2010 ... 102 38. ábra. A kutatásba bevont mediátorok számára kiküldött kérdőívek száma
megyénkénti bontásban (db) ... 103
9
Táblázatjegyzék
1. táblázat. A WEF által alkalmazott súlyok az egyes szakaszokban ... 30
2. táblázat. A kutatásba bevont országok neveinek rövidítése ... 39
3. táblázat. Korrelációelemzés – IMD és WEF értékeinek összevetése ... 42
4. táblázat. A korrelációs együttható értékének elemzése ... 42
5. táblázat. A kutatás során felhasználható indikátorok és jellemzőik ... 43
6. táblázat. A vállalkozás indítása – KMO és Bartlett teszt... 51
7. táblázat. A vállalkozás indítása – kommunalitás ... 52
8. táblázat. A vállalkozás indítása – teljes variancia ... 52
9. táblázat. A vállalkozás indítása – az összetevők mátrixa ... 52
10. táblázat. A vállalkozás megszüntetése (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 54
11. táblázat. Az immateriális javak (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 56
12. táblázat. Építési engedélyekkel kapcsolatos ügyintézés (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 59
13. táblázat. Tulajdonjog bejegyzése és védelme (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 60
14. táblázat. Pénzügyek (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 62
15. táblázat. Adók (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 65
16. táblázat. Tisztességtelen magatartás (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 69
17. táblázat. Külső környezet (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 71
18. táblázat. Intézményrendszer (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 74
19. táblázat. Kereskedelem (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 77
20. táblázat. Alkalmazottak (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 79
21. táblázat. Szerződések (KMO és Bartlett teszt, kommunalitás, teljes variancia, az összetevők mátrixa) ... 81
22. táblázat. A főkomponensek és a versenyképességet értékelő rangsorok közötti kapcsolatot leíró korrelációs mátrix ... 85
23. táblázat. Kiküldött kérdőívek száma (db) ... 91
24. táblázat. A kapcsolat erőssége alapján a főkomponensek sorrendje... 108
10
Kivonat
A nemzetgazdasági versenyképesség szabályozási elemei
A dolgozat célja a versenyképesség jogi és szabályozási tényezőinek vizsgálata. Arra a kérdésre kerestem választ, hogy miképpen befolyásolja a jogi szabályozás a nemzetgazdaságok, a vállalatok versenyképességét. Létezik-e összefüggés a szabályozás és a versenyképesség között? Igaz-e, hogy az az ország, gazdaság tekinthető versenyképesebbnek, amely olyan szabályokat alkot és alkalmaz, amelyek elősegítik a vállalkozások alapítását, működését, de azok megszüntetését is?
A kérdések megválaszolása érdekében országok csoportján vizsgáltam a versenyképesség és különböző indikátorok – például vállalkozás alapításának, megszüntetésének időigénye, eljárások száma, korrupció – közötti összefüggéseket. A nemzetközi és a hazai szakirodalom ismertetése után a versenyképesség fogalmával kapcsolatos megközelítéseket, a versenyképesség mérésére szolgáló indexeket, a vállalkozások szabályozási környezetét mérő indikátorokat mutatom be. Egy empirikus felmérés keretében pedig vázolom, hogy mely tényezők befolyásolják Magyarországon, elsősorban a kis- és középvállalkozások versenyképességét szabályozási szempontból.
11
Regulatory Factors that Influence National Economic Competitiveness
The subject of this thesis is the analysis of the complex relationship between the legal and the economic systems, in particular the regulatory aspects of national economic competitiveness.
The questions addressed are how regulation affects the economic competitiveness of nations, and also the competitiveness of companies.
The concept of competitiveness and the various approaches and indicators for assessing the business environment of a company are described based on an international and domestic literature survey. The measurement of competitiveness indices were analyzed, as well as other indicators for assessing the environment of the company. The regulatory environment of business was analyzed, defining the regulatory factors affecting their competitiveness. The main regulatory factors that influence the competitiveness of small- and medium-sized Hungarian companies were outlined through an empirical survey.
Die regulatorischen Elemente der wirtschaftlichen Wettbewerbsfähigkeit
Ziel dieser Arbeit ist die Analyse der komplexen Beziehungen zwischen der Regulierung und des Wirtschaftssystem. In dieser Arbeit wurde die Antwort auf die Frage gesucht, wie die Regulierung der Wettbewerbsfähigkeit einzelnen Volkswirtschaften von Unternehmen beeinflußt. Gibt es eigentlich Zusammenhang zwischen der Regulierung und der Wettbewerbsfähigkeit? Ist es wahr, daß diejenige Volkswirtschaft als wettbewerbsfähiger betrachtet wird, die solche Regeln erschafft und verwendet, die die Gründung, Aktivität und Auflösung der Unternehmen fördern?
Um diese Fragen beantworten zu können, habe ich an einer Gruppe von Staaten die Beziehungen zwischen der Wettbewerbsfähigkeit und weiterer Indikatoren – wie zum Beispiel der Zeitbedarf der Gründung oder Auflösung eines Unternehmens, die Zahl der Verfahren, Korruption – unter die Lupe genommen. Nach einer Übersicht der internationalen und ungarischen Fachliteratur werden die Annäherungen hinsichtlich der Definition der Wettbewerbsfähigkeit, die Indexen die zum Zwecke der Messung der Wettbewerbsfähigkeit gebraucht wurden und die Indikatoren, die das Regelungsumfeld der Unternehmen beschreiben untersucht. Des Weiteren wird im Rahmen einer empirischen Umfrage dargestellt, welche Faktoren die Wettbewerbsfähigkeit der Klein- und Großunternehmen hinsichtlich der Regelung beeinflussen.
12
1. El ő szó
1.1. A téma választásának háttere
PhD tanulmányaim során számos kutatásban volt szerencsém részt venni, nemcsak mint a doktori iskola hallgatója, hanem mint a Magyar Tudományos Akadémia – Pannon Egyetem Regionális Innovációs és Fejlődéstani Hálózati Kutatócsoportjának tudományos segédmunkatársa. Kezdetben a „corporate governance” témakörrel foglalkoztam, majd figyelmem folyamatosan a vállalati versenyképesség és az Európai Unió (EU) lisszaboni stratégiája célkitűzéseinek vizsgálata felé fordult. Később kezdtem el a versenyképesség és a jogi szabályozás közötti összefüggések feltárásával foglalkozni, amikor annak fontosságára témavezetőm, Török Ádám Professzor Úr felhívta a figyelmem. Hamar világossá vált számomra, hogy a versenyképesség jogrendszeri, szabályozási megközelítésére eddig nem szenteltek kellő figyelmet a kutatók. Igaz, hogy a jog közgazdaságtanának vizsgálata virágzó terület lett az utóbbi évtizedekben, mégis a szabályozás versenyképességgel való részletes összekapcsolása elmaradt.
A disszertáció írása során egyrészt a folyamatosan változó jogszabályi környezet, másrészt a pénzügyi válság során kialakult új gazdasági helyzet befolyásolta munkámat. A kutatás kezdetén egy kérdéslistát állítottam össze, de hamar beláttam, hogy a rengeteg kérdés megválaszolása egy dolgozat keretein belül nem lehetséges. Az általam megfogalmazott kérdéseket két csoportba lehet osztani: egyrészt a jog és a közgazdaságtan kapcsolatára utaló, másrészt pedig a szabályozás és versenyképesség kapcsolatára vonatkozó kérdések.
Az első kategóriába olyan kérdések tartoznak például, hogy kiket tekintünk e tudományterület főbb képviselőinek? Milyen művek – cikkek, könyvek, tanulmányok – születtek a témában? Mikor kapcsolódott össze a jog és a közgazdaságtan? Felosztható-e korszakokra a tudományág fejlődése? Azonosíthatók-e elméleti irányzatok a témán belül?
A kérdések másik nagy csoportja a szabályozás és a versenyképesség összefüggéseit taglalja. A magyar gazdaság versenyképességi problémáiról több éve jelennek meg tanulmányok, amelyekben például termelési tényezők szempontjából (Tóth, 2005), területi szempontok alapján (Szanyi, 2008), a közszféra szempontjából ((Kovács (2010) vagy Báger- Czakó (szerk.), 2007 és 2010)) végeznek elemzéseket, de a szabályozásról, mint versenyképességet befolyásoló tényezőről kevés szó esik. Kivételként Török 2007-es tanulmánya említhető, amelyben az üzleti környezet változásainak hatását elemezte a versenyképességre vonatkozóan (Török, 2007). Elsősorban a bérleti díjak, energia, távközlési és informatikai szolgáltatások, jogi eljárások és a szabályozási környezet vonatkozásában elemezte azok versenyképesség-rontó hatását. A tanulmány csak Magyarország vonatkozásában fogalmazott meg ajánlásokat, illetve annak leíró jellege miatt a részletes ökonometriai elemzés lehetséges, későbbi elkészítése is további kutatási irányt jelölt ki.
Sejthető, hogy a szabályozás (elsősorban a jogi úton történő szabályozás) hat a versenyképességre, így kutatásaim során arra törekedtem, hogy feltárjam ezen összefüggéseket. A dolgozat egyik kitűzött célja, hogy az országok és az indikátorok körének szélesítésével, ökonometriai eszközök felhasználásával bizonyítsam: a szabályozás és a versenyképesség között kapcsolat mutatható ki.
13
A szakirodalom gyűjtése és rendszerezése során azzal szembesültem, hogy kevés tanulmány, cikk, könyv áll rendelkezésre e témával kapcsolatban. Szerencsére mind magyarországi, mind külföldi kutatóintézetek által összeállított adatsorok bőségesen találhatók a különböző adatbázisokban. A kutatás központi kérdése az, hogy az egyes országok, vállalatok működését, versenyképességének alakulását hogyan befolyásolja az országok szabályozása? Ki lehet-e mutatni a szabályozás változásának versenyképességet befolyásoló hatását?
A vizsgált terület a jog és a közgazdaságtan metszetében helyezkedik el. A kutatásnak nem célja az egyes jogszabályok elemzése, hatásaik részletes vizsgálata. Arra vállalkozom, hogy az általam meghatározott indikátorok felhasználásával egy modellt készítsek, amelynek segítségével bemutatom a szabályozás versenyképességre gyakorolt hatását. Egy szegmensre, a nemzetgazdasági versenyképesség szabályozási elemeire fogok koncentrálni, a versenyképességet nem vállalati, hanem országok szintjén értelmezem. Természetesen nem tettem le arról, hogy később a többi, korábban megfogalmazott kérdésre is választ találjak.
A nemzetgazdasági versenyképesség szabályozási tényezőinek vizsgálata azért kiemelt fontosságú, mert Magyarországon még kevéssé kutatott a versenyképesség ilyen irányú megközelítése, másrészről a feltárt összefüggések segítséget nyújthatnak – mind a gazdaság szereplői, mind pedig a jogalkotók számára –, hogy megfelelő szabályozási környezet kialakításával Magyarország versenyképessége, a versenyképességet értékelő rangsorokban elfoglalt pozíciója javuljon.
1.2. A dolgozat felépítése, a kutatás menete
A jog és a közgazdaságtan közötti összefüggések elemzése két irányból közelíthető meg.
Egyrészt vizsgálhatók a jogi döntések, a szabályalkotás és alkalmazás közgazdasági vonatkozásai, másrészt elemezhetők a szabályozásnak a vállalkozásra, a gazdaságra vonatkozó hatásai. Bár a dolgozat alapvetően a második megközelítést tárgyalja, nem hagyja figyelmen kívül a jog és a közgazdaságtan közös tudományterületének történeti kialakulását, a különböző iskolák (angolszász, német nyelvterület) bemutatását sem. A dolgozat egy Magyarországon végzett empirikus kutatás eredményeit is ismerteti, ezért az a szabályozás hazai megítéléséről is áttekintést nyújt. A dolgozat ennek alapján két részre bontható.
Míg a kutatás első fele elsősorban nemzetközi szinten elemzi a szabályozás versenyképességre gyakorolt hatását, addig a második részben az empirikus kutatás alapján készített esettanulmány segítségével nyújt betekintést a magyarországi szabályozási környezetbe. A kutatás első részében a Világbank Doing Business adatbázisának adatait dolgoztam fel, mivel ez tartalmazza legrészletesebben a vállalkozások életét befolyásoló szabályozási környezet elemzését. Kitértem nemcsak a vállalkozások alapításához szükséges napok, eljárások számára, hanem a szerződéskötéssel, építési engedélyekkel, munkavállalókkal és a vállalkozás megszüntetésével kapcsolatos indikátorok elemzésére is.
Ez az összeállítás sem fedi le az összes, vizsgálni kívánt területet, ezért az itt található indikátorokat kiegészítettem a különböző versenyképességi rangsorokat összeállító szervezetek adataival. Az így kapott változók közötti összefüggéseket korrelációs mátrix segítségével elemeztem, majd a változókból csoportokat képeztem. Az indikátorok számát főkomponens analízis segítségével csökkentettem, majd szintén korrelációs mátrix
14
felhasználásával, a kiválasztott országokra vonatkozóan meghatároztam a szabályozási környezetet leíró főkomponensek és a versenyképességi rangsorokban kapott értékek közötti kapcsolat erősségét.
Az így összeállított adatsorok még mindig nem voltak elegendőek a vállalkozások versenyképességét befolyásoló szabályozási környezet vizsgálatához, ezért a kutatás második szakaszában, az egyik adatbázisban sem szereplő indikátorokat egy Magyarországon végzett kérdőíves felmérés során tártam fel. Az így megismert tényezők nem kerültek be a modellbe, egyrészt az alacsony válaszadási hajlandóság miatt, másrészt mert a primer kutatás csak egy országra korlátozódott. További kutatási irány lehet, ha a dolgozat készítéséhez összeállított kérdőív a modellben szereplő országok vállalkozásaihoz is eljut, így bővítve és pontosítva a modellt.
Az empirikus kutatás során kiderült, hogy a magyarországi vállalkozások alacsony számban fordulnak mediátorokhoz vitás ügyeik rendezése érdekében. A mediátorok körében végzett felmérés rávilágított e jelenség hátterében meghúzódó okokra. A megkérdezettek emellett lehetséges megoldási lehetőségeket fogalmaztak meg az alternatív vitarendezési módszerek elterjedése érdekében. A peres eljárásnál rövidebb ideig tartó mediátori tevékenység költségcsökkentő hatása feltehetően versenyképesség javító hatású, ezért lényeges annak minél szélesebb körben való megismerése.
15
2. A jog és a közgazdaságtan kapcsolata
2.1. Jogi döntések közgazdasági szempontú elemzése
A jog és a közgazdaságtan kapcsolata két irányból vizsgálható. Egyrészt elemezhetők az egyes jogi döntések, bírósági perek kimenetei, megállapodások közgazdasági szempontok alapján (például a kártérítési perek), másrészt pedig az, hogy a jog, a szabályozás hogyan befolyásolja a gazdaság szereplőinek életét (például adójogszabályok útján). Kutatásom a második megközelítésen alapul, a szabályozás és a versenyképesség közötti összefüggéseket elemzem. Ahhoz, hogy a két szempont közötti eltérés még élesebben kirajzolódjon, röviden ismertetem az első megközelítést, amely alapján a jog szinte minden területe – büntetőjog, tulajdonjog, kártérítési jog, trösztellenes törvények stb. – elemezhető a közgazdaságtan eszköztárával. Arra a kérdésre keresünk választ, hogy közgazdasági szempontból racionális, esetleg Pareto-hatékony megoldás jött-e létre a döntés során. Egy jogi, bírósági döntésnél ugyanakkor nem biztos, hogy ami Pareto-hatékony, az egyben igazságos is.
A jog szempontjából melyik a fontosabb? Pareto-hatékony helyzet vagy igazságos helyzet jöjjön létre? Egyértelmű, hogy ha jogi szempontból vizsgálódunk, akkor az igazságos helyzet létrejöttét kell szem előtt tartani, míg ha a közgazdasági szempontok érvényesülnek, akkor a Pareto-hatékony állapot elérése a cél. Ez az egyik pont, ahol a jogi és a közgazdasági gondolkodás különbözik egymástól. Másrészről a közgazdasági megközelítés minden szereplőről feltételezi, hogy racionálisan dönt, saját haszonmaximalizálására törekszik, így lehetőség van a közgazdaságtan eszköztárával modellezni döntéseinket.
Kornai János az Anti-equilibrium című könyvében bírálja a racionális választás elméletének széles körű elterjedését (Kornai, 1971). A való életben a döntéshozó nem mindig cselekszik racionálisan, választását más tényezők is mozgatják, más szempontokat is figyelembe vesz, így döntése közgazdasági szempontból akár irracionális is lehet. Az elmélet csak bizonyos körülmények között, részlegesen alkalmazható, de képes arra, hogy rávilágítson egy adott jelenség fontos elemeire. Egy jelenség elemzésekor érdemes megvizsgálni a döntéshozó más érdekeit, döntésének egyéb mozgatórugóit is, így jobban megérthetjük cselekvését (Kornai, 2006: 951-952).
A jog és a közgazdaságtan elméletének egyik legtöbbet idézett példájának kidolgozása Becker (1968) nevéhez köthető, aki a bűnöző döntési helyzetét modellezte, ha az homo oeconomicusként gondolkodik. Becker feltételezése szerint a bűnöző saját haszonmaximalizálására törekszik, azaz minél több „profitra” szeretne szert tenni úgy, hogy büntetése minél kisebb legyen. Modelljében feltételezi, hogy a bűnelkövető ismer minden jogszabályt és tisztában van cselekményének következményeivel. A racionális elkövető akkor fogja végrehajtani a bűncselekményt, ha nyert haszna meghaladja annak „árát”. A valóságban nem lehet számszerűsíteni sem a nyert hasznot, sem pedig a ráfordítást. A büntetés szigora és a lebukás valószínűsége hatással van erre az árra1: minél szigorúbb a büntetés és minél nagyobb a lebukás esélye, annál drágább a bűnelkövetés.
1 Itt most tekintsünk el attól a speciális esettől, ha a bűnelkövető célja a börtönbe kerülés.
16
A jogalkotó számára a fő kérdés, hogy mekkora legyen a büntetés nagysága annak érdekében, hogy az elrettentő hatás érvényesüljön, illetve mekkora összeget áldozzon arra, hogy növelje a lebuktatás esélyét. Shavell erre a problémára megoldásként a kis valószínűség, nagy büntetés elvet javasolja (Shavell, 2004: 483). A bűnüldözés drága (rendőrség, börtönök fenntartása stb.), ezért akkor tölti be a büntetés az elrettentő szerepét, ha a jogalkotó magas büntetést szab meg2. A magas büntetés hátulütője – ha nem párosul magas lebukási valószínűséggel, – hogy a bűnözőt súlyosabb vétségek elkövetésére ösztönözheti.
Posner véleménye szerint a büntetés nagysága fordítottan arányos a lebukás valószínűségével (Tóth, J. Z., 2004: 13-15). Posner ezen megállapításában rejlik elméletének egyik kritikája is, hiszen e logika alapján ugyanolyan elrettentő erővel bír az 1 év szabadságvesztés, ha 100% a lebukás valószínűsége – ebben az esetben kinek érné meg elkövetni a bűncselekményt? – de az is, amikor a lebukás esélye nagyon alacsony, viszont a büntetés akár 20 év is lehet. A másik kritika Posner elméletével szemben, hogy nem veszi figyelembe a büntetés végrehajtásának költségeit sem. Nem biztos, hogy az a választás a leggazdaságosabb, ha a bűnüldöző szervek a lehető legkisebb ráfordítással működnek3.
Nem minden bűncselekmény-típus esetén alkalmazható az elmélet. Ha hosszú időn keresztül tervezi a bűnelkövető a gyilkosságot, majd annak végrehajtása után ő maga is öngyilkos lesz, akkor nem vethető össze a ráfordítás és a nyert haszon. Ugyanígy nem veszi figyelembe az elmélet a szereplők érzelmi motivációit sem. A szereplők nemcsak az alapján döntik el, hogy elkövetik-e a bűncselekményt vagy sem, hogy mekkora a lebukás valószínűsége vagy, hogy mekkora a leendő büntetés, hanem annak egyéb következményeit is szem előtt tartják (mit gondolnak róluk később embertársaik) (Tóth, J. Z., 2004: 13-15.).
Mindezek ellenére a modell nemcsak az egyéni bűnelkövetők esetében, hanem társadalmi szinten is lehetővé teszi az egyes döntések és kimenetek vizsgálatát.
A bűn elkövetése után vizsgálni kell a kártérítés, felelősség kérdését is. A jogi közgazdaságtan másik területe a felelősség megosztási kérdések vizsgálata. 2010 októberében bekövetkezett Magyarország eddigi legnagyobb ipari környezeti katasztrófája, amikor az Ajka melletti timföldgyár zagytározójának gátja átszakadt. A kiömlő vörösiszap a halálos áldozatok és sebesülések mellett, Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeken okozott súlyos anyagi károkat. Coase elmélete alapján (Coase, 1937, 2004) – ha közgazdasági szempontok alapján vizsgálódunk – szembe kell állítani a timföldgyár tevékenységének társadalmi hasznosságát a balesettel bekövetkező társadalmi kár nagyságával. Ekkor a társadalmi hasznosság meghaladja a társadalom kárát, így a vállalatnak csupán névleges kártérítést kellene fizetnie4.
Ha jogi szempontból vizsgáljuk az esetet, akkor figyelembe kell venni a különböző felelősségi szabályok esetén bekövetkező eredményeket. Három felelősségi szabályt elemezhetünk: nincs felelősség, szigorú felelősség és a gondatlansági szabály érvényes. Ha nincs felelősség, mindenki maga fizeti a kárt, kompenzációról nem beszélhetünk. Szigorú
2 Például Szingapúrban a szemetelésért akár több ezer dolláros büntetést szabhatnak ki és nyilvános szemétszedésre kényszeríthetik a bűnelkövetőt (Environmental Public Health Act). Egy eldobott cigaretta csikkből nem származik több ezer dolláros kár, de nagyon nehéz megfigyelni a bűnelkövetést és a lebukás esélye is alacsony, ennek a bírságnak elrettentő ereje van.
3 Posner elméletéről bővebben magyarul: Polinsky (1984).
4 Coase elmélete nem számol az emberélet veszteségével. A példát annak tudatában ismertetem, hogy az emberélet értéke nem fejezhető ki számokban.
17
felelősség alapján a bíróságnak a veszteség nagyságát kell számba vennie – ez a károsultnak előnyös, mert ebben az esetben megkap minden kártérítést, míg ha a gondatlansági szabály alapján dönt, akkor mérlegelnie kell a gondatlanság mértékét, amit szintén nehéz megfigyelni és bizonyítani is (1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről, II. cím).
A kártérítés közgazdaságtani elemzésekor vizsgálni kell a másik szereplő viselkedését is: a károsultnak szintén óvintézkedéseket kell tennie a kár elkerülése érdekében. Ha a szigorú felelősség elve érvényesül, akkor a károsultat nem ösztönzi semmi arra, hogy elővigyázatos legyen, hiszen mindent megtérít a károkozó. Gondatlansági szabály esetén pedig azzal a problémával szembesülünk, hogy a gondatlanság mértékét nehéz megállapítani (Cooter, Ulen, 2005: 355). Társadalmi optimum akkor jöhet létre, ha a szigorú felelősséget a gondatlansági szabállyal kombináljuk.
Visszatérve a timföldgyár példájára, a károkozó felelős a kárveszteségért, kivéve akkor, ha bebizonyítja, hogy az áldozat nem járt el kellő gondossággal. Ahhoz, hogy ezt bebizonyítsa és létrejöjjön az optimum, a törvényben pontosan meg kellene határozni a kellő gondosság szintjét. Ez azonban szinte lehetetlen (Cooter, Ulen, 2005: 368-377). Hogyan lehetett volna ebben az esetben kellő gondossággal eljárni? Ha a falvak is gátakat építettek volna, vagy gondoskodtak volna erdősáv, árkok kialakításáról, így akadályozva meg, hogy a kiömlő iszap elborítsa házaikat. Ez az elvárás egy közösséggel szemben szinte lehetetlen. Más helyzettel állunk szemben, ha a kár bekövetkezésének nagyobb az esélye, például az évente áradó folyó árterébe települt falvak esetében.
Ha a felelősségi szabály nemcsak az elővigyázatosság szintjére vonatkozik, hanem magára a cselekedetre, a cselekmény tevékenységi szintjére is, akkor a károkozó abban érdekelt, hogy addig növelje a tevékenységi szintjét, amíg az el nem éri a jogszabályban rögzített gondatlansági szintet. A károkozó gondolkodhat úgy is, hogy nem tesz meg mindent a kár elkerülése érdekében, csak annyit, amennyit számára a törvény előír. Ekkor újabb kérdések merülhetnek fel. Hogyan rögzíti a jogszabály a gondatlansági szintet? Hogyan lehet úgy megállapítani a kár bekövetkezése utáni kompenzáció nagyságát, hogy Pareto-hatékony állapot jöjjön létre?
A kártérítési, felelősségi jog közgazdasági elemzésében fő probléma kompenzációs paradoxonként (Cooter, Ulen, 2005: 195) ismert. Nincs olyan megállapodás, amely mindkét felet megfelelően ösztönözné a felelősség megosztásra: ki legyen a kárviselő és mekkora legyen a kártérítés mértéke. Az elmélet alapján az viselje a kárt, aki a kár bekövetkezése előtt, ex ante, olcsóbban viselhette volna. Először meg kell állapítani, hogy mely szereplő rendelkezett több információval a kár bekövetkezésének valószínűségéről. Mit tett a kár bekövetkezésének elkerülése érdekében? Melyik fél volt az, amelyik alacsonyabb költségekkel tudta volna elhárítani a kár bekövetkezését? Ha ez a károsult, akkor az elmélet alapján nem jár számára kártérítés.
A modell kiterjesztésére is lehetőség van, ha figyelembe vesszük a kártérítési összeg nagyságát. A kártérítési jog közgazdasági elemzése szerint a kártérítési összegnek meg kell egyeznie a bekövetkezett kár nagyságával (Cooter, Ulen, 2005: 353-354). A jogi megközelítés alapján emellett megítélhető nem vagyoni kártérítés is, amivel az elmaradt későbbi hasznok kompenzációjára kerül sor.
Shavell véleménye alapján a társadalmi szempontból optimális jogrendszer kialakításakor az erkölcsöt is figyelembe kell venni (Shavell, 2004: 595-612). Az erkölcs
18
fogalmának egzakt definiálása közgazdasági szempontból nagyon nehéz, hiszen az különböző kultúrákban is más-más tartalommal bír. Alig találunk olyan közgazdasági elméletet, modellt, amely tartalmaz olyan való életnek megfelelő, nehezen kvantifikálható változót, mint az erkölcs.
A fent bemutatott modellek jól érzékeltetik a jogi döntések közgazdasági szempontból történő elemzését. Megpróbálhatjuk a közgazdaságtan eszköztárával leírni e döntéseket, például hasznossági függvények alkalmazásával, vagy keresleti és kínálati függvények felrajzolásával megkeresni az egyensúlyi pontot. Megvizsgálhatjuk, hogy az így létrejött állapotot hogyan lehet befolyásolni a jog segítségével. Milyen hasznok és költségek keletkeznek, milyen hatással van a kialakult helyzetre a tranzakciós költségek változása.
Hogyan hat az egyes függvényekre az adószabályok változtatása.
Másrészről vizsgálódásainkat szűkíthetjük például csak a vállalkozások életének vizsgálatára is. Ide a szerződéskötéssel, kereskedelemmel, adózással, de akár az összeolvadással, megszűnéssel kapcsolatos szabályozás is sorolható. Milyen jogszabályoknak, előírásoknak kell megfelelniük a vállalkozásoknak a működésük során? Az egyes szabályok megváltozásával milyen költség-haszonelemzéseket kell elvégezniük? Míg egyes jogi döntéseknél (például a bírósági ítéleteknél) figyelembe vehetők a közgazdasági szempontok, addig versenyképességre gyakorolt hatásuk még kevéssé vizsgált. Kutatásom e második megközelítésen alapul.
2.2. A kezdetek és a chicagói iskola
Ha történeti szempontból közelítjük meg a jog közgazdasági szempontú elemzését, illetve a jogi előírások vállalkozások életére gyakorolt hatását, akkor már a klasszikus közgazdászok, Jeremy Bentham, David Hume, sőt Adam Smith munkáiban is találunk utalásokat a jogi és közgazdasági gondolkodás összefonódására (Rowley, 2005: 3-8). Smith, Az erkölcsi érzelmek elmélete5 című munkája 1759-ben jelent meg. Ennek végén utal egy tervezett tanulmányra6, amelyet a jog és a kormányzás alapelvei bemutatásának szentel (Smith, 1977). Míg Smith a piaci tevékenységet szabályozó joggyakorlatot vizsgálta (például monopólium-ellenes lépések, kartellek), Bentham és az őt követő közgazdászok elsősorban a gazdasághoz szorosan nem kötődő tevékenységet szabályozó joggyakorlatot (például bűncselekmények, házasság) elemezték. Ez alapján különböztette meg Posner (1979: 281-282) a jog gazdasági elemzésének két ágát.
David Hume: Értekezés az emberi természetről (1739), illetve Adam Ferguson: An essay on the history of civil society7 (1767) című munkáikban elsősorban a tulajdon és a gazdagság kapcsolatáról, a tulajdon és az igazságosság eredetéről és a tulajdonjog fontosságáról írtak (Hume, 2006, Ferguson, 1767). Az első megközelítéshez köthető később az adózás, a szabadalmak és a versenypolitika szabályozását és annak vizsgálata is.
5 A tanulmány magyarul a Brit moralisták a XVIII. században című válogatáskötetben jelent meg.
6 A magyar nyelvű válogatáskötetben az utolsó fejezet nem került lefordításra, így ott ez az utalás sem olvasható.
Angolul az utalás a Theory of Moral Sentiments utolsó fejezetében, az „Of the manner which different Authors have treated of the practical Rules of Morality” található. A tanulmány végül soha nem készült el.
7 Magyarul: Esszé a civil társadalom történetéről.
19
A második megközelítéssel egészen a huszadik század közepéig nem igazán foglalkoztak a közgazdászok. Kivétel például Sidgwick könyve (1901: 406-408. 3.§.), amelyben az egyéni, a vállalati és a társadalmi érdekekről, a külső gazdasági hatásokról, a potyautas problémáról is ír: például a világítótorony klasszikus példáját8 mutatja be. De kivétel Mitchell 1912-ben megjelent tanulmánya is, amelyben a háztartások gazdálkodását elemzi, azon belül is a háziasszonyok munkáját, döntéseit vizsgálja közgazdasági szempontok alapján (Mitchell, 1912: 269-281).
1959 és 1962 között három tanulmány is megjelent, amely kifejezetten a nem piaci viselkedést próbálta elemezni a közgazdaságtan eszközeivel. Ezek Becker 1957-ben megjelent The Economics of Discrimination című könyve, Coase 1960-ban kiadott A társadalmi költség problémája című cikke (Coase, 2004), illetve Calabresi 1961-ben megjelent Some Thoughts on Risk Distribution and the Law of Torts című írása.
A jog és közgazdaságtan elméletének széles körű elterjedése a Chicagói Egyetemről indult. Két, a témával foglalkozó folyóirat is született, az első az 1960-as évek elején, a Journal of Law and Economics, illetve 1972-ben a Journal of Legal Studies.
A jog és a közgazdaságtan közötti összefüggések feltárásáért Ronald Coase 1991-ben, Gary Becker pedig 1992-ben kapott Nobel-díjat. Coase a díjat a tranzakciós költségek és a tulajdonjog elméletének közgazdaságtanba való bevezetéséért kapta (Valentiny, 2005: 523), Becker pedig a nem piaci viselkedések (ide tartozik az emberi viselkedés és interakció is) mikroökonómiai elemzéséért (Szántó, 2005: 541). A jog és közgazdaságtan közötti összefüggéseket vizsgáló közgazdászok között még legalább két Nobel-díjassal találkozunk.
1986-ban a piac és az állam összefonódásának, illetve a szerződéselméletek elemzéséért James M. Buchanan kapta az elismerést (László, 2005: 407-428). 2009-ben pedig Oliver E.
Williamson, az új intézményi közgazdaságtan egyik úttörője, a tranzakciós költségek elméletének elemzője kapott Nobel-díjat (Nobelprize.org). Williamsonnak magyar nyelven már 1984-ben jelent meg tanulmánya ebben a témában: A tranzakciós költségek gazdaságtana: a szerződéses kapcsolatok szabályozása (Harmathy-Sajó, szerk. 1984: 171- 201) címmel. Szintén a szerződéselmélettel foglalkozik Rubin 1993-ban megjelent könyvében, amelyben a kártérítési jogot elemzi ebből a szempontból (Rubin, 1993), illetve Trebilcock 1997-ben napvilágot látott művében is ezzel a témával foglalkozik (Trebilcock, 1997).
Rowley és Tullock a közösségi döntések elméletét kutatja (Rowley, Schneider, szerk.
2004, Rowley, Schneider, szerk. 2008; Tullock, 2005). Calabresi 1970-ben publikálta a The Costs of Accidents: a Legal and Economic Analysis című könyvét (Calabresi, 1970), amelyben először világít rá a baleseti jog közgazdasági vonatkozásaira. Magyar nyelven, az 1972-ben Melamed-del közösen írt tanulmánya, a Tulajdoni szabályok, felelősségi szabályok és az elidegeníthetetlenség: a székesegyház egyik látképe jelent meg (Harmathy, Sajó, szerk.
1984: 272-312). Szintén ebben a válogatásban jelent meg Demsetz 1967-es írása A tulajdonjogok új elméletének alapjairól is (Harmathy, Sajó, szerk. 1984: 141-154).
Cooter neve a magyar olvasó számára összeforrhat Ulenével. 2005-ben jelent meg Magyarországon a Jog és közgazdaságtan című könyvük, amelyben a jogi döntéseket a
8 A part menti világítótorony szolgáltatásait mindenki igénybe veszi, az is, aki nem fizetett semmit sem a szolgáltatásért. Nem lehet senkit sem kizárni a fogyasztásból.
20
mikroökonómia eszköztárának felhasználásával elemzik (Cooter, Ulen, 2005). Szintén a jog és a közgazdaságtan közötti alapvető összefüggéseket írta le Shavell 2004-ben megjelent Foundations of Economic Analysis of Law című könyvében.
Landes és Posner két, közösen publikált könyvét emelhetjük még ki, amelyben a jog és közgazdaságtan elemzésének peremterületeit vizsgálják. Ezek az 1987-ben megjelent The Economic Structure of Tort Law, amelyben a kártérítési jogot, és a 2003-ban megjelent The Economic Structure of Intellectual Law, amelyben a szellemi tulajdonjogot, a szerzői jogot és a szabadalmakat veszik górcső alá.
Posner számos írása megjelent magyar nyelven is. Ilyen az 1977-ben megjelent A közgazdasági gondolkodás természete, valamint A családjogról szóló írása, vagy az 1972-ben írt A vétkességi felelősség elmélete (Harmathy, Sajó, szerk. 1984: 96-106, 155-170, 244-271).
A jog és a közgazdaságtan közötti összefüggések szinte teljes spektrumát Richard Posner elemezte. Legfontosabb munkáiban (mint amilyen az 1983-ban megjelent The Economics of Justice) nemcsak a jog és a közgazdaságtan összefonódásának történetét írta le (Posner, 2004), hanem olyan témákkal is foglalkozott, mint a jog és az irodalom (Posner, 2009) vagy a bírók döntését befolyásoló tényezők vizsgálata (Posner, 2008).
2.3. Osztrák gyökerek és az ordoliberális iskola
Kevésbé ismert, de német nyelvterületen, az osztrák szakirodalomban is találunk nyomokat a jog közgazdasági szempontból történő vizsgálatára. 1888-ban megjelent könyvében Victor Mataja a büntetőjog és a szerződéses felelősség gazdasági elemzéséről értekezett (Litschka, Grechenig, 2010: 57-59)9. Mataja szerint a törvényhozónak más szempontokat is szem előtt kell tartania munkája során, mint amilyen a társadalmi jólét maximalizálásának fontossága.
Másrészt – s ez később az osztrák iskolában is megjelenik – feltárja, hogy a jog is képes az evolúcióra, azaz létezik spontán rend10.
Hayek véleménye szerint a spontán rend az idők során képes a fejlődésre, ez a gondolat pedig az evolucionista jogi elmélet kiindulópontjává vált: a jog idővel egyre hatékonyabb lesz. Éppen ezért a korai jogi közgazdaságtant vizsgáló tanulmányok ennek a hatékonyságnak a bizonyítására irányultak. A jogi döntések során figyelembe lehetett venni olyan faktorokat is, mint például a bűnöző döntését befolyásoló közgazdasági tényezők. A viták lassan a jog minden területét lefedték, ahol a jogi szabályozás arra ösztönözheti az egyéneket, hogy maximalizálják társadalmi jólétüket (Litschka, Grechenig, 2010: 57-58).
A rend elve nemcsak Mataja és Hayek munkáiban jelenik meg, hanem a német ordoliberális iskola elméletei között is. Németországban az 1930-as években alakult meg a Freiburgi egyetemen az iskola, amelynek alapítói Walter Eucken közgazdász, Franz Böhm jogász és a szintén jogász Hans Grossmann-Doerth voltak.
Az iskola elnevezése két szóból tevődik össze. Egyrészt az „ordo” szó utal a német Ordnung, azaz rend kifejezésre amelyen a gazdasági szabályok, az intézményi és jogi keretrendszert értjük. Kornai szerint ez az Ordnung fogalom felel meg legjobban az általa is
9 A műre a későbbiekben nem találunk utalásokat.
10 A rend gondolata az ordoliberális iskolában is megjelenik.
21
alkalmazott rendszer fogalmának, ami Eucken értelmezésében a gazdasági rendszer jogi és intézményi keretét jelenti (Kornai, 1999: 589).
Az ordoliberálisok a jogra mint a rend megteremtésének eszközére tekintenek. A szóösszetétel másik része, a „liberális” pedig arra utal, hogy a gazdaság a szabad piacon alapul, a rend pedig szabadságot tesz lehetővé a piaci szereplők számára. A jog és közgazdaságtan közötti összefüggéseket elsősorban a versenyszabályozás szempontjából vizsgálták. Véleményük szerint az állam feladata a rend megteremtése – ebben az esetben a verseny védelmének megteremtése (Pelle, 2010: 48-49).
2.4. A jog és közgazdaságtan vizsgálatának magyarországi gyökerei
Magyarországon a jog közgazdasági elemzése nem tekint vissza olyan múltra, mint a többi említett országban. A gazdasági jogelmélet vizsgálata Magyarországon az 1980-as évek közepén jelent meg, amikor Harmathy Attila és Sajó András szerkesztésében napvilágot látott A jog gazdasági elemzése című kötet, amely elsősorban a chicagói iskola képviselőinek tanulmányfordításait tartalmazta. 1989-ben jelent meg Sajó Gazdaság és jog kapcsolata – jogelméleti szempontból című könyve, amelyben rávilágít az állami beavatkozás hatásaira, a szabályozás gazdasági hatásaira és problémáira is (Sajó, 1989).
Magyarországon ekkor még nem alakult ki az az érdeklődés sem a jogászok, sem pedig a közgazdászok részéről a téma iránt, ami az Amerikai Egyesült Államokban vagy később Nyugat-Európában megfigyelhető volt. Ekkor is születtek a jog közgazdasági elemzésével kapcsolatos művek, de ezek inkább összefoglalást adtak a külföldi irányzatokról, mintsem új gondolatokat, következtetéseket fogalmaztak meg.
Magyarországon a jog és a közgazdaságtan közötti összefüggések feltárásának és elemzésének kezdete az 1968-as reform utánra tehető, bár ekkor sem a klasszikus értelemben vett jogi-közgazdaságtani elemzésről beszélhetünk. A kis- és középvállalkozások helyzetével, a szabályozási rendszer hiányosságaival kapcsolatban jelentek meg Csillag Istvánnak (1986), Falubíró Vilmosnak (1983), Gadó Ottónak (1972, 1976), Gergely Istvánnak (1977), Sárközy Tamásnak (1977, 1981, 1984) publikációi, elsősorban a Gazdaság és a Pénzügyi Szemle című folyóiratokban (Török, Csuka, 2011: 185).
A rendszerváltozás után Fleck Zoltán jogszociológiai szempontok alapján vizsgálódott (2001), illetve a bírák függetlenségével kapcsolatban jelentek meg írásai (1993, 1996, 2002).
Az állam szerepéről, a rendszerváltozásról és a szabályozott piacokról Tardos Márton (1989, 1991, 1992) írt tanulmányokat. Voszka Éva (1992, 2004, 2005 és 2009) elsősorban egy adott iparágat, a privatizációt vagy a versenyképességet befolyásoló más tényezőket vizsgált.
A jog közgazdasági elemzése nemcsak a közgazdászok, hanem a jogászok érdeklődését is felketette, így a jogászok közül megemlíthetjük Pokol Béla (2000), illetve Tóth J. Zoltán 2004-es tanulmányait, amelyek elsősorban Posner és a chicagói iskola tagjai munkásságának bemutatásáról, elemzéséről szóltak.
22
3. A gazdasági és jogi szabályozás közgazdasági aspektusai
A második megközelítéshez sorolható, a szabályozás gazdaságtanát vizsgáló kutatások elsősorban az állam befolyásoló, szabályozó szerepével, a piacszabályozással foglalkoznak. A szabályozás-gazdaságtan alapjait az 1970-es években a chicagói iskola képviselői fektették le, akik az állami beavatkozást abban az esetben tartották indokoltnak, ha az hatékonyabb, mint a piac (Posner, 1974). A jogalkotással mégsem ér véget a szabályozási folyamat. Hatásának mérésére, a visszacsatolásra is szükség van.
3.1. A szabályozók csoportosítása, szerepük
Magyarországon az 1948 utáni államosítással az állam közvetlenül szabályozta a gazdaságot, részletes utasításokkal, előírásokkal irányította a vállalatokat. Az Országos Tervhivatal adta meg a keretszámokat, amelyek alapján a termelés összetételét meghatározták. A szabályozás ebben az értelemben közvetlen, teljesítendő utasításként jelent meg (Csuka 2007: 59-61). Az 1968-as reformkísérlet után az állami irányítás és a vállalatok közötti szigorú alá-fölé rendeltségi viszony lazult, a közvetlen irányítás szerepét minimalizálták (Antal, 1980: 41-43).
Gergely tanulmányában mutatja be a szabályozás mechanikáját és néhány alapvető problémáját. Véleménye szerint a szabályozás hatását mérni lehetetlen, mert más környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a vállalatok döntéseiben. A hatásvizsgálati számítások alkalmazásával egyrészt arra kereste a választ, hogy a vállalatok magatartásában bekövetkező változások milyen szabályozási változásoknak tulajdoníthatók, másrészt a szabályozóelem által kiváltott hatásokat vizsgálta (Gergely, 1977: 25-26). Tanulmányában kifejti, hogy egy szabályozónak akár többféle hatása is lehet, ez pedig dimenziók mentén ábrázolható.
Két dimenzióban jeleníthető meg a hatás, ha a termelés növekedése és a jövedelmezőség közötti összefüggéseket vizsgáljuk. Háromdimenziós lesz az elemzés, ha a szabályozó hatását a munkaerő-gazdálkodásra is kivetítjük. Ha egy szabályozó egyszerre több irányban is hat, akkor ki kell választani a döntő hatást úgy, hogy először hatásterületenként elemezzük az egyes szabályozók hatását, majd az egyes hatásirányok egymásra gyakorolt hatásának vizsgálata következik. Ekkor három eset képzelhető el: a két szabályozó hatása egymást erősíti, egymást gyengíti, vagy nincsen hatással egymásra (Gergely, 1977: 26).
A hatásvizsgálat legfontosabb korlátja éppen ebben rejlik: nehéz számszerűsíteni azt, nehéz számokban meghatározni, hogy pontosan mit is jelent az egymást erősítő vagy gyengítő hatás (Gergely, 1977: 27). Falubíró más szempont alapján csoportosította a hatásokat.
Véleménye szerint lehetnek egyrészt szelekciót fékező szabályok, amelyek a rosszul teljesítő vállalatot segítik vagy a jól teljesítőket diszpreferálják, lehetnek normatív, vagy más néven általános jellegű szabályok, illetve lehetnek szelekciót fokozók, azaz a rosszul teljesítő vállalatokat diszpreferálók, a jókat pedig segítők (Falubíró, 1983: 44-45).
A rendszerváltozás után, a hatásvizsgálat új, menedzseri szempontú elemzéssé vált.
Kovácsy és Orbán szerint a folyamat a jogszabályok költségeinek és következményeinek az elemzését foglalja magába (Kovácsy, Orbán, 2005: 24). A jogszabály megalkotása előtt mérlegelni kell, hogy a jogalkotó milyen hatást kíván elérni, és a cél az elérése érdekében milyen eszközök állnak rendelkezésére. Például, ha az adócsökkentés a cél, akkor az akár egy
23
jogszabály megváltoztatásával is elérhető. Léteznek ugyanakkor indikátorok, amelyek közvetlenül nem befolyásolhatók. Például a korrupció csökkentésére közvetlen jogszabály bevezetése lehetetlen. Ebben az esetben csak a kiváltó okok szabályozása lehetséges:
közbeszerzések átláthatóbbá tétele, szigorúbb szankcionálás stb. Ha sikerül különválasztani az egyes indikátorok hatásait, kérdés, hogy önmagában ez okozta-e a kedvező hatást, vagy a környezetben bekövetkezett egyéb változás is hozzájárult a jogszabály eredményességéhez/eredménytelenségéhez.
Nem szabad elfeledkezni az időtényezőről sem, hiszen egy jogszabály hatása időben mindig később érvényesül. Ilyen és hasonló szempontok figyelembevételével kell a szabályalkotónak döntését meghoznia, mérlegelnie kell a jogszabály bevezetése előtt is és utólag is mérnie kell a gazdaságban, a társadalomban bekövetkezett hatásokat. De térjünk vissza az állam befolyásoló szerepének vizsgálatához, az indikátorok hatásairól később lesz szó a dolgozatban.
Az 1968-as reform után az állam továbbra is kettős szerepet töltött be: nemcsak gazdálkodott, hanem gazdaságirányítási tevékenységet is végzett. A reform során a vállalat és az állam közötti kapcsolat megváltozott, a vállalat továbbra is az állam irányítása alatt állt, de szükség volt olyan jogszabályra, amely kiterjedt a „gazdasági kapcsolatok tisztaságának (verseny) jogi” kérdéseire is (Korom, 1972: 13). Ez a szabályozás inkább fogyasztóvédelmi szabályozásnak (az állampolgárok és fogyasztók védelmében történő szabályozásnak) volt tekinthető, mintsem a szabad verseny alapjait biztosító szabályozásnak (Korom, 1972: 13).
Az állam az 1968-as reformkísérlet után is jelentős befolyással bírt, elsősorban a nagyvállalatok életére. Wilcsek ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a nagyvállalatok döntő szerepet játszottak az ország ellátásában és az exportban, másrészről az irányító minisztériumok rendelkeztek kellő mennyiségű információval ahhoz, hogy irányítani tudják e vállalatokat (Wilcsek, 1975: 25). Szalai véleménye szerint ez a befolyás fordított irányban is igaz. A nagyvállalatok vezetői is képesek befolyásolni a központi döntéseket, képesek az
„ellentámadásra” (Szalai, 1988: 14).
Az 1981-ben bevezetett szabályozások hatására új vállalkozási formák jöttek létre. Az állami vállalatok félautonómmá váltak, megszűnt az ipari minisztériumok vállalatok feletti közvetlen elosztási joga (Csillag, 1999: 57). A nyolcvanas évek második felére az állam szerepvállalása folyamatosan csökkent, a szabályozási problémák azonban továbbra is fennálltak. Az újonnan alakuló kisvállalkozások kénytelenek voltak a nem megfelelő szabályozási háttér miatt szinte „nagyvállalatként” viselkedni és rövidtávon gondolkodni (Csillag, 1986: 108). Olyan szervezeti struktúra, belső munkamegosztás kiépítésére volt szükség ezekben a kisvállalatokban, mint a nagyvállalatokban, hogy velük szemben versenyképessé váljanak (Csillag, 1986: 109). A létrejövő kisvállalkozások olyan piaci réseken tudtak megjelenni, ahol a nagyvállalatoknak nem érte meg termelni, szolgáltatásokat nyújtani (Berend, 1988:437).
A rendszerváltozás során a privatizációval a vállalatok jelentős része magánkézbe került, az állam fokozatosan kivonult a piacról. Szabályozó szerepét az egyes piacok működési szabályainak (például minimálbér meghatározása, különböző szociális juttatások előírása, fizetendő adók mértéke) meghatározásával tölti be, azok működésébe (kivéve például a Gazdasági Versenyhivatal döntésein keresztül) ritkán avatkozik. Az állam által megalkotott szabályrendszer ugyanakkor biztonságot és védelmet is jelent a kis- és
24
középvállalkozások számára például a gazdasági bűnözők vagy más visszaélések ellen, ezért is indokolt, hogy jól kiszámítható, átlátható üzleti környezet alakuljon ki.
3.2. A túlszabályozás felszámolása
Csoportosítsuk bárhogyan a szabályozókat és azok hatásait, a párhuzamos szabályozás felszámolására feltétlenül szükség van. Gergely is felveti a túlszabályozás elkerülésének fontosságát. Részletekbe menő, pontos szabályozással elérhető, hogy a kiskapuk bezáródjanak, ne legyen pontatlanság, félreértés, hiszen azok követése, betartása jelentős terheket ró a gazdaság szereplőire. Ezt szabályozási paradoxonként ismerjük: a látszólagos hatékonyság, amely részletes szabályozással elérhető, éppen ellentétes hatást vált ki (Gergely, 1977: 29).
Ugyanerre a következtetésre jutott Falubíró, ő azonban felveti a túlzott szabályozásból fakadó jogszabály elkerülésének problémáját. Minél több és gyorsan változó szabályt kell figyelembe venni, annál kevésbé tudják azokat követni a gazdaság szereplői, annál kevésbé motiváltak azok betartására. Ha nincs megfelelő szankcionálás, akkor a szabályozás hatása sem érvényesül (Falubíró, 1983: 35). Sárközy szerint a túlszabályozás gazdaságirányítási gyakorlat következménye és nem jogi jelenség (Sárközy, 1984: 24). A probléma pedig nemcsak a jogszabályok számában, hanem azok áttekinthetetlenségében, gyors változásában és belső ellentmondásaiban is rejlik. Ha pedig a túlszabályozást meg kívánjuk szüntetni, vagy szeretnénk megváltoztatni egy jogszabályt, akkor újabb szabályozásra van szükség, így a túlszabályozás egy önmagát gerjesztő folyamattá válhat (Sárközy, 1984: 32). További gondot okozhat, ha egy eljárásra két-, vagy többféle szabályozás van egyszerre érvényben. Ez a vállalatok számára többletköltséget okoz, mert jogértelmezési és alkalmazási kérdésekben gyakran a bíróság munkáját és idejét kell igénybe venni.
3.3. A jogegyszerűsítés eszközei, hatásai
Az OECD 1994-ben jelentette meg tíz pontból álló ellenőrző listáját, amelynek kérdései a szabályozással kapcsolatos döntésekre vonatkoznak. A kérdések végigkísérik a szabályozás folyamatát: pontosan meghatározott-e a probléma, ez az egyetlen út a megoldásához, vagy léteznek más, alternatív eljárások is. Létezik a szabályozás jogi háttere, biztosított-e annak intézményi felügyelete? Milyen szintig kell a kormányzatnak beavatkozni a szabályozással?
Létezik-e ennek megfelelő szintje? A szabályozással nyerhető haszon fedezi-e a költségeket stb. (OECD, 1994).
A szabályozási környezet egyszerűbbé tétele során leggyakrabban használt módszerek a hatályon kívül helyezés, az egységes szerkezetbe foglalás vagy más néven becikkelyezés, az átdolgozás, a társszabályozás (Csuka, 2006: 118-125).
Hatályon kívül helyezhetőek azon törvények és jogszabályok, amelyek már nem helytállóak, feleslegesek, illetve elavultak. A törvények későbbi elavulásának elkerülése érdekében, gyakran úgynevezett „megszüntetési záradékkal” (sunset clauses) látja el a jogalkotó a törvényeket, amelynek lényege, hogy a törvény automatikusan hatályát veszti egy előre meghatározott időpont elmúltával. Éppen ezért szükséges a jogszabályok folyamatos vizsgálata, hogy ha az hatályát veszti, ne keletkezzen jogfolytonossági hiány.
25
A felülvizsgálati záradék hasonló hatással bír: egy előre meghatározott időpontban a törvény vagy rendelet felülvizsgálatára kerül sor, hogy az még mindig helytálló-e. Ekkor a jogszabály még nem szűnik meg, így jogfolytonossági hiány keletkezése kizárt. Ezen módszerek hatására a vállalatok számára kiszámíthatóbbá és áttekinthetőbbé válhat a jogszabályi környezet. A felülvizsgálati, illetve a megszüntetési záradék bevezetésének hatására a vállalkozások előre fel tudnak készülni a jogszabályok megváltozására.
Az egységes szerkezetbe foglalás (becikkelyezés) során az eredeti törvény és későbbi módosításainak egy új szövegbe helyezése történik. A szabály lényege megmarad, tartalma nem változik, ugyanakkor a törvények mennyisége csökken. A következő ismertetett módszer az átdolgozás, amikor a törvények újraírására kerül sor, hogy azok könnyebben érthetőek legyenek, és logikusan kapcsolódjanak egymásba. Ezáltal lehetővé válik az egymást átfedő szabályok kiküszöbölése.
A társszabályozás, vagy más néven együttszabályozás az egyik legköltséghatékonyabb és legcélravezetőbb módszer. Ide tartozik például a szabványosítás: ha más független intézmény már meghatározott egy szabványt, az működőképes és hatékonyan alkalmazzák, akkor felesleges erre vonatkozóan más szabályokat előírni. Így a vállalatoknak csak egy szabványt kell figyelembe venni és annak megfelelni.
Az itt bemutatott lépéseknek feltételezhetően versenyképességet növelő hatása van. Az új jogszabályok és intézkedések eredményeképpen a tranzakciós költségek, illetve a jogi eljárások költségei csökkennek, az egyes ágazatok működése átláthatóbbá válhat. A szabályozás a vállalkozások számára is kiszámíthatóbb lehet, s ez a lépés elsősorban a kis- és középvállalkozások számára kedvező. Azokon a területeken, ahol a szabályozási környezet átalakítása gyorsan és zökkenőmentesen zajlik, a verseny minden bizonnyal tisztábban érvényesül.
A szabályozási környezet átalakításának hatására nem egyértelmű, „általános”
jogszabályok is keletkezhetnek, amelyek lehetőséget nyújthatnak a visszaélésekre. A szabályozási környezet egyszerűbbé tétele nem jelentheti a szabályok megszüntetését, azaz a deregulációt, hanem elősegíti a szabályok hatékonyabb alkalmazását.
Alapvető cél lehet a versenyképesség növelése a jogrendszer átláthatóbbá és könnyebben alkalmazhatóvá tételével. A jogszabályok számának csökkentése mellett azok minőségét is javítani kell. Nemcsak a szabályozási szint meghatározása okozhat problémát, hanem a már korábban említett idő szerepével is számolni kell. Az új szabály bevezetésekor annak hatása nem jelentkezik azonnal, késéssel történik csak meg az alkalmazkodás (Gergely, 1977: 34).
További figyelembeveendő tényező, hogy a jogszabályok megsértése esetén a vállalat vezetői felelősségre vonhatók, ugyanakkor a vállalatok nem rendelkeznek jogvédelemmel az állami jogalkotással szemben (Sárközy, 1984: 25). Szintén paradoxon, hogy a jogalkotónak saját magára vonatkozó jogszabályokat is kell alkotnia, amit később be kell tartania (Sárközy, 1984: 28). Ha e jogszabályokat megszegi, akkor önmagára kell büntetést kiszabnia?
A sor még tovább folytatható. A versenyképesség fogalmi hátterének bemutatása után, a versenyképességet értékelő rangsorok ismertetése következik. Ennek segítségével kapcsolható össze a versenyképesség és az eddig ismertetett szabályozási környezet. Így vizsgálható, hogy az egyes szabályozási indikátoroknak milyen hatása van az egyes országok versenyképességére.
