4.1. A versenyképesség fogalmának különböző megközelítései
A versenyképesség11 fogalmára a közgazdászok és a témával foglalkozók időről-időre újabb és újabb meghatározásokat alkotnak, s eleddig még nem került sor egy általánosan elfogadott fogalom meghatározására. A dolgozatnak nem célja új versenyképességi fogalom megalkotása, inkább az, hogy új adatokkal járuljon hozzá a versenyképesség tárgykörének bővítéséhez, új aspektusból való megismeréséhez.
Az EU definíciója szerint a versenyképesség: „Képesség olyan javak és szolgáltatások előállítására, amelyek a nemzetközi piacon értékesíthetők, miközben a jövedelmek magas és fenntartható szinten maradnak.” (Sixth Periodic Report, 1999: 75). Az EU-ban a versenyképesség fogalma többféle tartalommal bír. „Hétköznapi” értelemben a versenyképesség nem más, mint a piaci versenyben való helytállás, a sikeresség szinonimája, legyen szó vállalatról, régióról vagy országról. Gazdaságpolitikai értelemben az iparpolitikával kapcsolatban az ipari/ágazati versenyképességi politikát jelenti. Közgazdasági tartalma: a globális verseny feltételei között fenntartható endogén gazdasági növekedés és annak meghatározó tényezői (Lengyel, 2003: 219-221).
Török szerint: „A versenyképesség fogalma mikroszinten a piaci versenyben való pozíciószerzés, illetve helytállás képességét jelenti az egyes vállalatok, egymás versenytársai között, valamint makrogazdasági szempontból az egyes nemzetgazdaságok között.” (Török, 1999: 74). Török a versenyképességet két oldalról, kínálati és keresleti oldalról közelíti meg.
A kínálati oldal jelenti a versenyképesség költségoldali feltételét, az inputokat, a keresleti oldal pedig a versenyképesség piaci projekcióját (Török, 2003: 91). A kínálati oldalon a versenyelőny az alacsonyabb fajlagos tényezőköltségekből fakad, míg a keresleti oldali versenyképesség az egyaránt magas fejlettségű gazdaságok közötti kereskedelem esetén kerül előtérbe. A keresleti oldali versenyképesség attól függ, hogy a termék milyen helyet foglal el a kínálati skálán (Török, 2003: 80, 85).
Chikán Attila és Czakó Erzsébet a versenyképesség fogalmát a fogyasztó szempontjából közelíti meg: „A vállalati versenyképesség a vállalatnak azon képessége, hogy a társadalmi felelősség normáinak betartása mellett tartósan tud olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálni a fogyasztóknak, amelyeket azok a versenytársak termékeinél (szolgáltatásainál) inkább hajlandók a vállalat számára nyereséget biztosító feltételek mellett megfizetni.”
(Chikán, Czakó, 2005: 13). Chikán kutatásai alapján született meg a vállalati versenyképességi index, amely a működőképesség és változásképesség piac által elismert hányada alapján értékeli a versenyképességet (Chikán, 2006: 44).
Botos József nem a vállalat, hanem a termék versenyképességére helyezi a hangsúlyt.
Véleménye szerint a „termék-vállalat-régió-nemzetgazdaság-világgazdaság: ezekben a közgazdaságilag értelmezhető egységekben kíséreljük meg a versenyképesség fogalmának definiálását. Mindenekelőtt le kell szögezni: minden versenyképesség-fogalom alapja a termék versenyképessége.” (Botos, 2000: 218). Ezt a megközelítést is a szabályozás szempontjából
11 Meg kell egymástól különböztetni a verseny és a versenyképesség fogalmát. Például egy tiszta monopóliumnak nincsenek versenytársai, de ez nem jelenti azt, hogy nem állít elő versenyképes termékeket.
27
történő elemzésnél figyelmen kívül kell hagynunk. Bármilyen fontos is a termékekkel kapcsolatos szabályozás – például a fogyasztóvédelem vagy szabványok szempontjából – a vállalkozások működésének csak kis részét érinti.
Ugyanígy nem fedi le a vállalkozások működését befolyásoló környezet minden elemét az Amerikai Egyesült Államok elnökének Ipari Versenyképességgel Foglalkozó Bizottsága szerinti versenyképesség-fogalom sem: „Egy nemzet versenyképessége annak fokmérője, hogy tökéletes versenyfeltételek mellett mennyire képes a világpiacon (is) eladható termékeket és szolgáltatásokat létrehozni, miközben az ország állampolgárainak reáljövedelme nő.”
(Rapkin, 1995: 2).
A ismertetett versenyképesség-fogalmakon kívül több megközelítés is létezik, amelyek a fogalmat szűkebb, vagy tágabb környezetben értelmezik. A fogalmakat összevetve megkülönböztethetünk vállalati (gazdasági szervezeti), regionális, és nemzetgazdasági szintű versenyképességet, de tovább bővíthető a kör helyi, iparági és globális versenyképességi szintekkel is (Bakács, 2003: 4).
Krugman szerint a versenyképességnek csak vállalati szinten van értelme, nemzetgazdasági szinten nem, mivel a verseny a vállalatok (a termékeket és szolgáltatásokat előállító egységek) szintjén dől el (Krugman, 1994: 29-31). Így ez a megközelítés nem alkalmazható a szabályozási környezet versenyképességre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.
A jogi, szabályozási hátteret ugyanis az adott nemzetgazdaság határozza meg. Még a más országokban működő leányvállalatokra is az adott ország előírásai érvényesek, amelyek a vállalkozások telephelyválasztását is befolyásolják.
Porter szerint sem értelmezhető nemzetgazdasági szinten a versenyképesség, helyette a termelékenység fogalma a meghatározó. Porter modelljében az iparágak versenyképességére helyezi a hangsúlyt, s négy adottság alapján határozza meg azt: keresleti viszonyok;
tényezőellátottság; kapcsolódó és beszállító iparágak; valamint vállalati stratégia, szerkezet és verseny (Porter, 1990: 127). Lloyd-Reason és Wall szerint a porteri gyémánt modell további elemekkel is kiegészíthető, ezek pedig a kormányzat és a véletlen (Lloyd-Reason, Wall, 2000:
xviii). Dunning egy külső változóval gazdagítja a modellt, ez pedig a multinacionális vállalatok adott országbeli tevékenysége (Dunning, 2002: 294-298). Egyetértek Lloyd-Reason és Wall megállapításával, a gyémánt modellt valóban érdemes kiegészíteni a kormányzat szerepével, hiszen a vállalkozások működésének feltételrendszere ezen a szinten alakul ki.
Ha laikusnak szeretnénk elmagyarázni a versenyképesség fogalmát, akkor legtöbbször azt egy sporteseményhez hasonlítjuk. Van úgy, hogy egy futóversenyhez, egy képzeletbeli gátfutáshoz. A startvonalnál felsorakozó versenyzők (gondolhatunk vállalatokra, országokra is) egymással versenyeznek. Van, akinek jobb a cipője, van, akinek jobb az edzője. Mi lehet a szabályozási környezet megfelelője egy futóverseny esetében? Az előírás olyan, mint a gát.
Minden vállalat egyszer szembekerül vele, és az államon múlik, hogy milyen magasra állítja a gátat. Ha a versenyzők könnyen átugorják, akkor futás során előnyre tehetnek szert. Ha túl magas, akkor a versenyzőnek esélye sincs, hogy megnyerje a versenyt, vagy előnyre tegyen szert. De lehet olyan szabály vagy feltételrendszer, amelyben a vállalkozások a verseny résztvevői és a nemzetgazdaságok keretet biztosítanak számukra, amelyben képesek felkészülni a megmérettetésre12.
12 Erre utal Török-Csuka (2011) tanulmányának címe is: Gátfutás ólomcsizmában.
28
4.2. Versenyképességi kutatások Magyarországon – szabályozási megközelítés
Magyarországon az 1968-as reform után találhatunk tanulmányokat, amelyekben az ország versenyképességét vizsgálták. Ezek közül az egyik legrészletesebb Rába András 1982-es írása, amelyben a nemzetközi versenyképességet befolyásoló tényezőket elemezte. A szerző a versenyképességet befolyásoló tényezőket két csoportba osztotta. Egyrészt megkülönböztette a vállalattól függő és a vállalattól független (vagy kevésbé függő) tényezőket (Rába, 1982:
85). A belföldi környezet kétféle hatással lehet a vállalatok nemzetközi versenyképességére.
Egyrészt a vállalat képességeit, lehetőségeit befolyásolhatják, másrészt a vállalatvezetést ösztönző, kényszerítő hatások lehetnek. Ilyen tényezők lehetnek például a jogrend, jogi szabályozás, külpolitika, belpolitikai stabilitás, vagy a közületi szolgáltatások is, mint amilyenek az energiaellátottság13, egészségügy, szállítmányozás stb. (Rába, 1982: 88-89).
A tanulmányban ismertetett tényezők közül Rába a legfontosabbnak – mind az ország, mind pedig az egyes vállalat szempontjából – a belső szilárdságot, a közrendet és a biztonságot tekinti (Rába, 1982: 90). Ezt követően a versenyképesség jogi szempontokat is figyelembe vevő, ilyen részletes elemzésével egészen a rendszerváltozás utáni évekig nem találkozunk a magyarországi szakirodalomban.
A versenyképességet más megközelítésből folyamatosan vizsgálták a kutatók. Csikós-Nagy Béla tanulmányában az ország nemzetközi versenyképességének javítását, illetve megtartását a következő tényezőkben látja: szerkezetátalakítás, új technika meghonosítása, termékkonvertálhatóság javítása, a gazdaságos termékszerkezet kialakítása, vállalatok létrehozása, átszervezése, megszüntetése (Csikós-Nagy, 1984: 951). Inotai András a versenyképesség fogalmának kiterjesztését javasolta: a versenyképességet ne csak a termékek szintjén értelmezzék (ára, megjelenése vagy műszaki színvonala alapján), hanem terjesszék ki a vizsgálatot politikai-társadalmi-etikai elemekre is (Inotai, 1987: 951-952).
Az ezredforduló után terjedt el az üzleti környezet versenyképességre gyakorolt hatásának, elméleti hátterének vizsgálata. 1999-ben alakult meg a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtani Intézetében a Versenyképesség Kutató Központ, amelynek létrejöttét megelőzte az 1995-1997 között lezajlott Versenyben a világgal elnevezésű kutatási program. A 2004-2006 közötti kutatási időszakban jelent meg külön alprojektként Az üzleti környezet és a vállalati stratégiák kapcsolatának vizsgálata, amelyben elsősorban a beszállítókkal és vevőkkel való viszony elemzésére került sor. Változóként a környezetből fakadó bizonytalanságnál megjelent a jogi változás is, a környezeti tényezők között pedig a politika, a minisztériumok működésének hatása is (Chikán, Czakó, 2009: 354-356).
Az üzleti környezettel és versenyképességgel kapcsolatos további kutatásokat Magyarországon a Versenyképességi Tanács, majd a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal (GVKA) folytatott. A GVKA-t 2007 februárjában a miniszterelnök hívta életre, feladata az adórendszerrel, az innovációval és kutatás-fejlesztéssel, illetve az üzleti környezettel kapcsolatos kutatások végzése volt14 (Török, 2007: 1066). Ez volt az a fórum, ahol külön kutatták az üzleti környezet – ezen belül a jogi, jogszabályi környezet – és a versenyképesség összefüggéseit.
13 A Világbank Doing Business 2011-re vonatkozó kiadványában először jelenik meg az energiaellátás, mint a vállalatok versenyképességét befolyásoló tényező.
14 A GVKA 2009 tavaszán felfüggesztette tevékenységét. A kutatások eredményeit a későbbiekben ismertetem.
29