SZEMLE
AZ MTA STATISZTIKAI BIZOTTSÁGÁNAK 1998. NOVEMBER 11-I ÜLÉSE
Az MTA Statisztikai Bizottsága 1998. novem- beri ülésén – melyen részt vettek: a Bizottság tagjai, valamint a meghívottak – több napirendi pont meg- vitatása szerepelt. Elsőként dr. Vavró István, az ál- lam- és jogtudományok doktora, címzetes egyetemi tanár „Gondolatok a kriminálstatisztika továbbfej- lesztéséről” címmel tartott vitaindító előadást, ame- lyet élénk vita és több hozzászólás követett.
Az előadó a kriminálstatisztika jelenlegi helyze- tét és továbbfejlesztésének lehetőségét vizsgálva, a problémák lényegét a következőkben foglalta össze.
1. A kriminálstatisztika tárgya kiterjesztő értel- mezéssel magában foglalja egyrészt a bűnözés mint társadalmi tömegjelenség vizsgálatát, másrészt a jogalkalmazó és az igazságszolgáltató szervek tevé- kenységét.
2. A bűnözés mint társadalmi tömegjelenség – más társadalmi jelenségektől eltérően – nem egy, hanem két elemre alapítva vizsgálható. Ezek az ele- mek – a bűnözés alanyi és tárgyi oldala – egymást kölcsönösen feltételezik, de mennyiségükben és szerkezetükben eltérnek. A kriminálstatisztikában használt harmadik fogalom, az ügy a jogalkalmazó szervek tevékenységéhez kötődik.
3. A bűnözés mint társadalmi jelenség a jogal- kalmazás folyamata során ismerhető meg, ezért a vizsgált jelenség mindenkor az aktuális, hatályos jogszabályoknak megfelelő állapotot tükrözi.
4. A kriminálstatisztika idősorainak vizsgálatá- nál nem hagyható figyelmen kívül az ún. formális jogi tényezők hatása. Ide sorolhatók a közkegyelmi rendelkezések, a dekriminalizáció, az új törvényi tényállások megalkotása, a tényállások tartalmi ele- meinek változása, valamint a minősítés kérdései.
5. A kriminálstatisztika rendszere szerkezeti fel- építésében és szervezetében a jogalkalmazó szervek struktúrájának megfelelő. Jelenleg két nagy rendszer létezik: az egységes rendőrségi–ügyészségi statiszti- kai rendszer és a bírósági statisztikai rendszer.
6. Tekintettel arra, hogy a kriminalitás a jogal- kalmazás folyamata során ismerhető meg, a bűnö- zésről alkotott képet az e folyamat során végbemenő változások alakítják. Az eljárás a bűncselekmények- től, az eljáró szervek szintjétől és területi elhelyez- kedésétől függő teljesítménye határozza meg az eljá- rás időtartamát. Az azonos időszakban ismertté vált cselekmények elkövetési ideje és az elkövetésük mi- att indult eljárások időtartamának különbözősége következtében előállíthatók ugyan – legalábbis el- méletileg – olyan adatok, melyek egy adott időszak- ban elkövetett bűncselekmények számát jelzik, gya- korlatilag azonban ez rendkívül sok nehézséggel jár, és – tekintettel az eljárás időigényére – ilyen rend- szer működtetése azt eredményezné, hogy elméleti- leg teljes értékű idősorokat a különböző bűncselek- mények tekintetében csak az elévülési idő után kap- hatnánk. Gyakorlatilag természetesen az időkülönb- ség ennél lényegesen kisebb, de az ilyen rendszer ki- alakítására irányuló törekvés a kriminálstatisztika adatai tekintetében eddig az idősorok értelmezésé- ben fennálló egyetértést felborítaná, és jelentős viták forrása lehetne.
7. A bűnözésre és a jogalkalmazás folyamatára vonatkozó teljes kép kialakításának igénye a kriminálstatisztika régi problémája. Korábban már több alkalommal felvetődött az egységes, a büntető- eljárás valamennyi szakaszát átfogó rendszer kiala- kításának igénye. Ez technikai, hatásköri és finanszí- rozási problémák miatt nem volt megoldható, és je- lenleg sem látszik lehetőség erre, ezért a másik meg- oldást, az integrált rendszer kialakítását kell járható útnak tekinteni. Ezzel kapcsolatban azonban nyoma- tékosan fel kell hívni a figyelmet arra a körülményre, hogy a kriminálstatisztika a jog fogalomrendszerét használja, és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási és értelmezési problémák az egység– többség halma- zat kérdéskörében, a társtettesség körében és a minő- sítés bizonyos kérdései tekintetében statisztikailag nehezen vagy csak súlyos kompromisszumok árán,
SZEMLE 1047
esetleg egyáltalán nem kezelhetők. A rendszerrel szemben támasztott társadalmi, politikai és tudomá- nyos igények kielégítése ezért csak abban az esetben remélhető, ha a kriminálstatisztika rendszerén kívül eső jogi problémák (statisztikai szempontból annak minősülő kérdések) megoldására is sor kerül. Mind- addig, amíg ez nem következik be, ismerve ennek korlátait is, kizárólag a jelenlegi jogi szabályozáshoz igazodó és ennek megfelelően számos kompromisz- szumot hordozó változtatásra van csak lehetőség. A bűnözés helyzetének jelenleginél mélyrehatóbb is- merete feltételezi az egész kérdéskör komplex átte- kintését, a megoldások újragondolását, az ehhez szükséges jogszabályi és számítástechnikai háttér megteremtését.
Vavró István kiemelte, célszerű lenne, ha a Sta- tisztikai Bizottság felkérné az érintett állami szervek (a minisztériumok, az ügyészség és a bíróság) képvi- selőit, hogy az OIT (Országos Igazságügyi Tanács) közreműködésével alakítsanak munkabizottságot a probléma megoldására.
A vita összefoglalójában Katona Tamás, az MTA Statisztikai Bizottságának elnöke hangsúlyoz- ta, hogy a kriminálstatisztikai módszertani kérdések fontossága miatt hasznos lenne bizottsági állásfogla- lás kialakítása a konkrét kérdésekre, és egyben fel-
kérte a bizottság tagjait, hogy a bizottsági állásfogla- lás kialakításában vegyenek részt.
Az MTA Statisztikai Bizottsága a továbbiakban meghallgatta Hunyadi Lászlónak, az Oktatási Albizott- ság elnökének beszámolóját az Albizottság tevékeny- ségéről. Előadó bejelentette, hogy az Albizottság fel- mérése, illetve a felmérés összegezése a felsőoktatási intézményekben folyó statisztikai oktatás helyzetéről a befejezéshez közeledik, így a Bizottság következő ülé- sén az anyagot megtárgyalhatják. A Bizottság elnöke a beszámoló után felkérte az Albizottság elnökét, szer- vezze meg az Albizottság következő ülését, hogy ja- nuár második felében az MTA Statisztikai Bizottsága az anyagot megtárgyalhassa.
Az MTA Statisztikai Bizottsága 1998 márciusá- ban tartott ülése határozatának megfelelően megtár- gyalta a „Fogyasztói árindex: elmélet, gyakorlat, EU-harmonizáció” c. bizottsági állásfoglalás-terve- zetét és azt kisebb pontosításokkal elfogadta, és egyben felkérték a Statisztikai Szemle Szerkesztősé- gét a Bizottsági állásfoglalás közlésére.
Az MTA Statisztikai Bizottsága egyhangú sza- vazással Mellár Tamás egyetemi tanárt, a KSH el- nökét a Bizottság tagjai közé választotta.
Dr. Csahók István
FOGYASZTÓI ÁRINDEX:
ELMÉLET, GYAKORLAT, EU-HARMONIZÁCIÓ
AZ MTA STATISZTIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA*
1. A fogyasztói árindexnek számos közgazdasá- gi funkciója van: például az infláció számszerűsíté- se, a lakosság egésze és egyes rétegei fogyasztói ár- változásának mérése, a nemzeti számlák egyes agg- regátumainak deflálása, a vásárlóerő változásának kvantifikálása. Szigorúan tudományos szempontból nézve e különböző funkcióknak más-más árindexek felelnek meg. A gyakorlati statisztika nem engedheti meg magának az árindexek szaporodását, ezért a mindennapi használat számára meg kell állapodni egyetlen árindexben. Tudományos vizsgálatok azon- ban más változatok használatát is szükségessé tehe- tik.
*A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bi- zottsága 1998. március 18-án kibővített ülést tartott a „Fo- gyasztói árindex: elmélet, gyakorlat, EU-harmonizáció” té- máról. (Az ülésről részletes ismertetés jelent meg a Statisz- tikai Szemle 1998. évi 4–5. számában.) Itt közöljük a Bi- zottság állásfoglalását a vitában felmerült kérdésekről. Ezt az állásfoglalást a Bizottság az 1998. november 12-i ülésen hagyta jóvá.
2. Ma a fogyasztói árindexet általánosan használ- ják az infláció mérőszámaként. E „közmegegyezés- nek” aligha lehet ellenállni, a tudományosság azonban megköveteli a következők szem előtt tartását.
a) Az infláció komplex közgazdasági jelenség, mely nem írható le egyetlen skaláris adattal.
b) Az infláció a pénz általános vásárlóerejének válto- zása, ezzel szemben a fogyasztói árindex a vásárlásoknak csak egy (bár nagy hányadot képviselő) részét fedi le. A célnak jobban megfelelne valamelyik összgazdasági mérő- számhoz (bruttó kibocsátás, bruttó hazai termék, nemzeti jövedelem) kapcsolódó deflátor (implicit árindex). E muta- tóknak azonban hátránya, hogy
– nem áll rendelkezésre havi gyakorisággal, – nem állítható össze részindexek közös eredőjeként.
3. Alapvető kérdés a minőségi változások keze- lése, mely az utóbbi időben kissé háttérbe szorult a magyar gyakorlatban. A mai magyar fogyasztói pia- con minőségjavulások és minőségromlások egyaránt előfordulnak (ami azonban nem jelenti azt, hogy számítani lehetne ezek kiegyenlítő hatására). Szük-
