Whitener, L.A.: A mezőgazdasági üzemek dolgozói

STATISZTI KAI lRODALMl FIGYELÖ

485

resletével és ugyanakkor a gyakran energia- igényesebb exportáruk termelésének gyorsu- lásával függnek össze.

A villamosenergia-felhasználás hatékony- sága az iparban az egész vizsgált időszak—

ban a legnagyobb mértékben a Német De—

mokratikus Köztársaságban és Lengyelor- szágban növekedett, ezzel szemben Bulgáriá- ban az 1970-es évek pozitív tendenciái elle- nére az energetikai hatékonyság hosszú távú átlagos növekedési üteme negatív maradt.

Ha tehát a hat szocialista ország gazda- sági fejlődését a ráfordított termelési erőfor- rások hatékonysága szempontjából vizsgál- juk, megállapítható -— mutat rá a szerző —, hogy népgazdaságuk fejlesztése (a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia kivételével) többnyire eszköz— és energiaigé—

nyes úton történt. Az extenzív növekedés ten—

denciái legerősebben az újonnan iparosított országokban (elsősorban Bulgáriában), illet- ve a sajátos termelési szerkezet folytán a Szovjetunióban voltak észlelhetők. A ráfordí- tott munka alapján munkatakarékosnak jel- lemezhető (: szocialista országok gazdasági fejiődése. 1975 után a vizsgált országokban jelentősen csökkent mind a három termelési erőforrás. mind pedig az általános hatékony- ság növekedése.

A cikk harmadik része a hat szocialista or—

szág gazdasági növekedését három tényezős termelési függvénnyel elemzi. Az így elvégzett vizsgálat két fő összefüggésre mutatott rá:

—— minél fejlettebb a gazdaság és minél korláta- zottabb erőforrás—növekedéssel rendelkezik, annál jobban csökken a helyettesítési rugalmasság a ter- melési tényezők között; amennyiben a műszaki ha- ladás hatására nem kerül sor a termelési folyamat hatékonyságának lényeges növekedésére, bármely termelési tényező korlátozása a gazdasági növeke—

dés akadályát jelentheti;

—- a másik következtetés összefügg a termelési erőforrások hatékonyságával. amely a vizsgált szo- cialista országokban húszéves átlagban viszonylag iassan nőtt, és üteme az utóbbi években lassult: e tekintetben fordulatot csak a rendelkezésre álló for—

rások intenzívebb felhasználásával lehet elérni, a gazdasági mechanizmus módosításai mellett.

(Ism.: Csahók István)

WHITENER, L. A.:

A MEZÖGAZDASÁGl UZEMEK DOLGOZÓI (A statistical partrait of hired farmerworkers.) — Monthly Labor Review. 1984. június 49—53. p.

A munkaügyi statisztikai kutatások kiter—

jedt bázisa az Egyesült Államokban a nép- számlálások anyaga. Amikor azonban fel—

használják ezeket az adatokat — figyelmez—

tet a szerző —. bizonyos pontatlanságokra, korlátokra tekintettel kell lenni. A népszám—

lálások foglalkoztatottsági adatai ugyanis egyetlen hétre vonatkoznak, általában márci- us utolsó hetére. A mezőgazdaság idénysze—

rűsége és nagy munkaorőmozgása miatt azonban a farmok sok dolgozója hiányzik a cenzusok mezőgazdasági létszámadataibo'l, amennyiben az illetők márciusban nem dol- goztak a farmokon. Ez a hiány arra int, hogy a kérdéses adatokat óvatosan kell kezelni, hiszen a mezőgazdasági üzemekben foglal—

koztatottak számát a népszámlálás leszűkíti.

A Mezőgazdasági Minisztérium — kétéven- ként esedékes decemberi adatfelvételével -—

szintén tudakolja az agrárdolgozók létszá- mát. Ebből kitűnik, hogy 1981 márciusában csak az egyharmada tevékenykedett a farmo—

kon azoknak, akiket a teljes év folyamán bi- zonyos ideig a mezőgazdaságban alkalmaz—

tak. jóval gyakoribb volt az olyan eset. ami- kor a megkérdezetteket csupán júniusban.

júliusban és augusztusban foglalkoztatták a mezőgazdasági üzemek. Ez azt mutatja, hogy a népszámlálás megfelelő adataiból a foglalkoztatottak kétharmada hiányzik. A szerző megkísérli megbecsülni az összeírás—

ból kimaradtak létszámát, majd egybeveti a kimaradtak személyi és egyéb jellemzőit a hiánytalanul számbavettekével.

A már említett külön adatfelvétel szerint 1981 folyamán pénzért hozzávetőleg 2.5 mil- liá személy dolgozott a mezőgazdaságban legalább évi 1 napot. Az adott körbe a mező- gazdasági termeléssel, betakaritással és áru—

szállítással, valamint a farmok vezetésével— _, igazgatásával foglalkozó, bérért, illetve tize- tésért dolgozó 14 éves és idősebb személyek tartoznak. beleértve a halászattal és a vadá- szattal foglalkozókat is.

Ha a népszámlálással azonos módon ki—

vánnak eljárni, akkor a közel 2.5 milliós lét- számból 11 százalékot levonnak, mivel eny—

nyit képviselnek a 14, illetve a 15 évesek. A fennmaradó mintegy 2.2 millió főből márci- usban 818000, más hónapokban (lényegé—

ben időszaki dolgozókként és viszonylag gyenge mezőgazdasági kötődéssel) kereken 1.3 millióan dolgoztak. A márciusi létszám a már ismertetett két adatforrásban nem tért el

lényegesen egymástól.

A márciusban foglalkoztatottak háromne—

gyede a minisztériumi felvétel szerint 1981 fo—

lyamán legalább 9 hónapig állt mezőgazda—

sági alkalmazásban, és több mint felük e—

gész éven át ott dolgozott. Háromnegyed részt tett ki azoknak az aránya, akik legaa lább 150 munkanapot teljesítettek, miközben a ledolgozott munkanapok egy főre jutó át- laga 218 volt. A megkérdezettek 79 százalé—

ka nyilatkozott úgy, hogy mezőgazdaságbeli alkalmazását tekinti fő állásának.

A ,,márciusiak" 1981-ben körülbelül 7000 dollárt kerestek, amiből 6000-et tett ki a far—, mokon kapott összeg. Kilenctizedük esetében a mezőgazdasági keresetrész legalább a fele volt teljes (pénzbeni) keresetüknek. A meg- kérdezettek negyede töltött be az év folya—

486

mán nem agrár jellegű állást is, és —- főleg fizikai dolgozóként — átlagosan 101 napot dolgozott.

A márciusban számba vettek általában 20—

45 évesek voltak, 34 éves átlaggal. Többnyire házastársfőnek számítottak, és alapvetően őket terhelte családjuk eltartása. Csaknem 90 százalékuk férfi volt, és csupán negyedré—

szük lakott farmon.

Az alkalmazásban álló mezőgazdasági dol- gozók gazdasági szempontból és iskolázott—

ságukat tekintve hátrányos helyzetűek. Hiá- nyos a szakképzettségük. kevés osztályt vé- geztek. ezért gyérek a lehetőségeik jobban fizetett állások megszerzésére. A március—

ban (és más hónapokban is) dolgozók teljes keresete — mint említettük —— körülbelül 7000 dollár volt. miközben az Egyesült Államok nem mezőgazdasági ágazatainak magán—

szektorában átlagosan 13000 dollárt keres—

tek a termelő dolgozók. A szegénységgel fog—

lalkozó egyik — azonos évi —- felvétel szerint a ,.márciusiak" családjának csaknem egy—

harmada a kisjövedelműek csoportjába tarto-

zott.

A márciusban (még vagy már) nem alkal—

mazott agrárdolgozóknak laza a kapcsolata a mezőgazdasággal. Általában idénymunká- kások. Több mint felük alkalmi dolgozó. évi 25 napnál kevesebb (mezőgazdaságbeli) munkateljesitménnyel. 41 százalékuk olyan szezonálisan foglalkoztatott. aki a tárgyév fo- lyamán 25—149 napot munkálkodott farmon.

A kérdéses csoport 1981-ben átlagosan 38 napon át végzett agrár jellegű munkát. Az év nagyobb részében több mint felük nem tartozott a munkaerőforrásba. főként azért, mert még tanult. A farmon teljesített mun- káját e nagy csoportnak kevesebb mint 10 százaléka vallotta éves főtevékenységének.

A szezonálisan foglalkoztatott agrárdolgo- zók — keresetük szempontjából erősen függ- tek a mezőgazdaságtól. Körülbelül 60 szó- zalékuknak innen származott legalább a fél keresete. Ezt főleg az magyarázza. hogy nagy részük más módon nem is vett részt társa—

dalmilag szervezett munkában, és az év túl- nyomó részében nem jutott másfajta (kész—

pénz) keresethez.

A most vizsgált csoport tagjai átlagosan fiatalabbak voltak, mint az előbbiekben le- irt dolgozók. Többnyire egyedülállók, és nem háztartásfők. Csaknem kétharmaduk saját házában lakott családjával együtt.

A márciusban nem alkalmazott agrárdol—

gozók — munkájuk eseti vagy idényszerű jel- lege és viszonylag kevés teljesített munka- napjuk miatt — 1981—ben alig több mint 1000 dollárt kerestek farmon végzett munkával.

Nem mezőgazdasági munkával szerzett kere- setük meghaladta amazokét, de együttvéve kisebb összeget értek el, mint a .,márciusi- ak". Feltehetően nem terhelte őket család-

STATlSZTlKAl lRO DALMl FIGYELÓ

fenntartói szerep. sőt valószínű, hogy kere—

setük csak kiegészítette annak a családnak a bevételét, amelyben éltek. Az átlagos csa- ládi jövedelem az ő esetükben valamivel na—

gyobb volt. mint a másik kategóriában, de így is jóval kisebb, mint az amerikai átlag.

Kisjövedelműnek a ,,nem márciusiak" család—

jai közül éppen úgy csaknem egyharmad mi- nősült, mint az előbbi csoportban.

Az idényszerűen, illetve alkalmilag foglal- koztatott 25 éves vagy idősebb mezőgazda- sági dolgozók valamivel iskolázottabbak vol—

tak, mint az alkalmazásban álló többi agrár—

dolgozó.

(Ism.: Somogyi Miklós)

ZUBKOV. A.:

AZ EUROPAl KGST-TAGORSZÁGOK ENERGIATAKAREKOS GAZDASÁGI FEJLÓDÉSE (Puti energoszberegajuscsego razvi'tija ekonamlki evropejszkih sztran SZÉV.) ——- Voproszú' Ékonomíki,

1984. 10. sz. 99—107. p.

A gazdasági feledés intenziv módszerei- nek előtérbe kerülésével a szocialista orszá- gokban különösen nagy jelentőséget kapott a fűtőanyag- és energiafelhasználás haté- konyságának növelése. Ezzel kapcsolatban két tényező viszonyának elemzése válik elke—

rülhetetlenné: a termelés energiaigényessé—

gének csökkentése és az elsődleges energia- források felhasználásának növekedése az or- szág nemzeti jövedelmének különböző növe- kedési ütemei mellett. Ezzel összefüggésben vizsgálni kell a KGST-országok energiataka—

rékos gazdasági fejlesztésének módozatait a kölcsönös együttműködés alapján.

A nemzeti jövedelm fajlagos energiaigé—

nyességének stabil vagy egy-egy időszakban növekvő szintje azt bizonyítja. hogy a gaz—

dasági növekedés nem feltétlenül jár együtt az energiamegtakaritással. Az energiamegta- karitás során a nemzeti jövedelem és az energiafelhasználás éves átlagos növekedési üteme közötti arány általában az első ténye—

ző túlsúlyát tükrözi (hozzávetőlegesen 4 és 3 százalék). Ebből felmérhető, hogy a gazda- sági növekedésnek mekkora hányadát adja az energiafelhasználás növekedése (75 szá- zalék). és milyen mértékben függ a nemzeti jövedelem fajlagos energiaigényességének csökkenésétől, tehát az energiamegtakarítás—

tól (25 százalék).

A hatvanas években az európai KGST—or- szágok (a Szovjetunió nélkül) gazdasági nö- vekedésének 36 százalékát adta az energia- igényesség csökkenése, 64 százalékát pedig az energiafelhasználás növelésével érték el, A hetvenes években ez az arány 42, illetve 58 százalék volt.

Az energiakészletek felhasználásával kap—

csolatos tényezők elemzése során számolni