STATlSZTlKAl IRODALM! FlGY'ELÓ 105
ingadozásokat a tökéletlen versenyfeltételek okozzák. Ennek legfőbb jele. ha az árak és a termelési határköltségek egymástól tartó—
san eltérően alakulnak az egyes ágazatok- ban, természetesen ágazatonként különböző mértékben.
A jelen tanulmány a korábbiaktól eltérően az árak és a határköltségek becslésekor a teljes tényezőhatékonyság terén mutatkozó ingadozásokat veszi számba. A vizsgálat ter—
melésifüggvény—jellegű összefüggésből indul ki. amelyben a független változók az álló—
eszköz-állomány, a munka—tőke arány, a műszaki fejlettség és a termelékenységválto- zás. Ez utóbbi a tőketermeiékenység, a mun—
ka/állóeszköz arány alapján és a Hicks-féle semleges technikai fejlődés hipotézise mel- lett az adatokból becsülhető. (A fejlődés hicksi értelemben akkor semleges. ha a helyettesítési határarány és a termelési té- nyezők arányának a viszonya változatlan.) A modell szimultán becslése érdekében a becsléskor az instrumentális változók mód- szerét alkalmazták. A becslés első fokozatá- ban tehát a modell valamennyi magyarázó változójával szignifikáns kapcsolatban álló és az egyenlet zavarótényezőjétől független instrumentális változók regresszióértékét be- csülik, mig a második fokozatban kerül sor az egyenletrendszer függő változói és az instrumentális változók regresszióértékei kö—
zött fennálló kapcsolatok becslésére. instru—
mentális változóként legalkalmasabbnak egy aggregált keresleti mutató látszott: ez ugyanis valamennyi egyenletben szignifikáns hatást gyakorolt: ugyanakkor az egyes ága—
zatokban partikuláris jelentőséggel bíró változók más ágazatok szempontjából semmi jelentőséggel nem birnak. Az instrumentális változó a jelen esetben a reálértéken számi- tott bruttó nemzeti termék megfigyelési xidő- szaki (! időszakbeli), valamint egy megfigye- lési idöszakkal késleltetett (t—1 időszakbeli) értéke volt. A becslés robusztus jellegét tesztekkel ellenőrizték. A becslések eredmé—
nyét külön tábla mutatja, éspedig aggregál—
tabb és kevésbé aggregált változatban.
Ami a jelen vizsgálat további konkrétumo—
it illeti:
a) mindenekelőtt jellemző az. hogy a figyelmet a feldolgozóipari ágazatokra összpontosította 284 Sic-kategória megfigyelésével;
b) figyelembe vette a nyersanyag—ráfordítások súlyát, ami a becslési eredmények tanúsága szerint nem csekély mértékben befolyásolja a piaci erők játékát:
c) egyben megkérdőjelezte egyes korábbi vizsgá- latok (így például R. E. Hall 1979. évi vizsgálatai—
nak) állításait, miszerint az ár/határköltség—arány stabil marad a konjunktúraalakulás folyamán. (Ezt az állítást ténylegesen nem is sikerült igazolni. a vizs- gálatokból azonban bizonyos. hogy az árak minde- nütt jelentősen meghaladják a határköltségeket):
d) az árak alakulása egész sor speciális ténye- zőtől is függ: így például az ágazat koncentrációjá- tól. különösképpen pedig attól, hogy tartós vaay nem tartós ipari terméket állit-e elő, továbbá attól
is függ. hogy van—e az ágazati munkabérek meg- állapításában a szakszervezeteknek (és mekkora) szerepe; végül attól, hogy mekkorák a rezsi— és reklámköltse'gek.
A tanulmány befejező részében a szerzők a magas határköltségek és a kapacitáskihasz- nálás összefüggéseivel foglalkoznak.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
lLlC. V.: ——
MEZÓGAZDASÁGI ARRENDSZER ES ÁRPOLITIKA JUGOSZLÁVIÁBAN
(The price system and policy of agricultural pro—
ducts. 1945—1987.) — Yugoslav Survey. 1987. 4. sz.
41—60. p.
Az 1945 és 1952 közötti időszakban ad- minisztrativ árszabályozás volt érvényben a kötelező beszolgáltatás körébe tartozó ter—
mékekre (gabona, ipari növények, állati ter—
mékek), mig a fennmaradó termékek ára a szabadpiacon alakult ki. Az 1952 és 1956 közötti időszakban az árok bizonyos mérté—
kig szabadon alakultak, és a gazdaság- politika importkvótákkal és egyéb külkeres- kedelmi beavatkozásokkal befolyásolta az árakat. Ekkor vezették be az ártámogatást.
hogy elősegítsék egyes termékek termelését.
Az önigazgatási rendszerre való áttéréssel egyidőben fokozatosan eltörölték a kötelező beszolgáltatást és a felvásárlási árak állami megállapítását. A mezőgazdasági termékek árának emelkedésével az ipari és mezőgaz- dasági árarányok elérték a háború előtti arányokat, miközben a mezőgazdasági ter- melés volumene is a háború előtti szintre nőtt. 1957 és 1965 között a felvásárlás szer- ződéses árak alapján történt. Kialakult a garantált és védőárak rendszere, ami az értékesített termékek kétharmadára terjedt ki. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében az ártámogatás mellett prémiumokat is adtak.
Az 1965. évi gazdasági reform lényeges változásokat hirdetett meg (amelyeknek kö—
vetkezetes végrehajtása elmaradt). és elvben a piac értékítéletére bízta az árakat. Meg- szüntették az importvámokat és az export- támogatást. A védőárakat az importáraknál 10—15 százalékkal alacsonyabban szabták meg' Mindettől azt várták. hogy a mezőgaz- dasági termékek árai az általános áremel—
kedést meghaladó mértékben fognak emel- kedni. Mivel ez nem következett be. folyta- tódott az ártámogatás és a prémiumok biz—
tositása a mindenkori gazdasági céloknak megfelelően. A Közös Piac importkorláto—
zása. az ipari eredetű termelőfelhasználás és a beruházások árainak ugrásszerű emel- kedése 1970-re értékesí-tési válsághoz veze—
tett.
Az 1971-ben bevezetett új mezőgazdasági árrendszer az átlagos termelési költségek
106
figyelembevételével szabta meg a védőára—
kat, amelyek a költségek emelkedésével együtt emelkedtek. 1976 és 1980 között ún.
termelői értékesítési árakat alkalmaztak.
Ezek lényegében előzetesen kikötött szerző- déses árak, és a főbb gabonafélékre. olajos—
magvakra. cukorrépára, dohányra, vágó- állatakra, tejre és gyapjúra vonatkoz-tak. Az ilyen árak meghatározásában az árhivatal és a Statisztikai Hivatal vett részt. 1980-ban törvénytt hoztak az árrendszerről és ár- szabályozásról. Ebben —— lényegében az előbbi termékkörre —— szabályozták a terme- lői értékesítési és a védőárak kialakításának rendszerét és az abban résztvevők körét. Az árak kialakításánál tekintettel voltak a ter—
melőielhasználás árainak alakulására, és az egyes köztársaságok és autonóm területek önállóan rendelkezhettek. 1980 és 1983 között megszüntették a szövetségi ártámoga- tást, amit 1984-ben a műtrágyákra újra be—
vezettek.
A jelenlegi jugoszláv árrendszer, az ár—
politika az 1985-ben meghirdetett hosszú távú gazdasági stabilizációs program részét képezi. Ennek lényege az, hogy az árakat a hazai és a világpiac hatásai alakítják ki.
Ezzel kapcsolatban 1985-ben újabb ártör—
vényt fogadtak el. A szerző az alábbi felis- merésekre hivatkozik:
—— az ország mezőgazdaságitermék—szükse'glete tar- tósan nagyobb, mint a termelés, így behozatalra szorul:
— a rendszertelen áremelések nem serkentették a mezőgazdasági termelést, és nem befolyásolták a fogyasztást:
-- az áremelések függetlenek voltak a gazdasági eredményektől és a termelékenységtől:
— az ipari és mezőgazdasági árarányok megválA toztalására tett erőfeszítések nagymértékben hozzá- járultak az inflációhoz.
Az árpolitika lő eszköze a védőárak kiala- kitása. Ennek során az átlagos költségeket és a minimális beruházási igényeket. tehát a termelők hosszú távú érdekeltségét veszik figyelembe. A mezőgazdaságon belüli ár- arányokat a búzához viszonyitva állapítják meg. A feldolgozott termékek óra a mező—
gazdasági nyerstermékek mindenkori árához igazodik. A tőkehúsok ára a kiskereskede- lemben a védőárak két. két és félszerese.
A hústermékek ára szabad maradt.
1981 és 1986 között a mezőgazdasági ter- melés évente átlagosan 2 százalékkal növe—
kedett. A reáliövedelmek csökkenése miatt az egy főre iutó élelmiszer-fogyasztás csök—
kent. így közeledtek a kereslet—kínálat egyen- súlyának eléréséhez. A korlátozott készletek piaci intervencióra eléatelenek voltak. ezért a me7őgazdasági termékek árai gyorsan nőt- tek. A piaci árak általában a védőárakat moahaladó mértékben emelkedtek. noha az utóbbiak is 5—10—szeresükre nőttek 1981 és 1986 között.
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
1984—ben és 1985-ben kinyílt az agrárolló:
az ipari eredetű termelőfelhasználás áremel- kedése 11, illetve 21 százalékponttal haladta meg a mezőgazdasági termékek áremelke—
dését. 1986 végén a Szövetségi Végrehajtó Tanács ezért az alapvető mezőgazdasági termékek védőárát átlagosan 35 százalékkal megemelte, amitől 5 százalékpontnyi előny maradt meg a mezőgazdasági termékek javára. Az árarányoknak a mezőgazdaságra hátrányos változásakor a műtrágya- és gép—
vásárlás visszaesett, amit ártámogatássai végül is sikerült megállítani.
(ism.: Szász Kálmán)
A NYUGAT-EURÓPAI VÁLLALATOK ADATAlNAK FELDOLGOZÁSA
(Elektronische lniarmatianssysteme. Aufbereitung und Nutzung von Unternehmensdaten in europa- ischen Löndern.) — DIW Wochenben'chte. 1988. 21.
sz. 281—285. p.
Az Egyesült Államok és Japán elektronikus rendszerei részletes céginformációkat nyújta- nak az érdeklődőknek. Az Európai Gazda- sági Közösség 1968 márciusában, majd további három alkalommal irányelveket adott közre a nyilvánosságra hozandó cég- informáaiókról. Az 1978. júliusi (A.) irányelv tartalmazza a tőkés társaságok tájékoztatási kötelezettségének részleteit (az éves jelentés tagozódását. tartalmát, az alkalmazandó értékelési módszereket, a dokumentumok közlési formáját). Ez az irányelv az EGK országaiban 2,4 millió részvénytársaságot és korlátolt felelősségű társaságot érint. ebből egymillió az Egyesült Királyságban, 460 000 Franciaországban, 360000 a Német Szövet—
ségi Köztársaságban, 210000 Olaszország—
ban, 190000 Hollandiában. 100000 Belgi—
umban, 57000 Dániában, 42000 lrország—
ban műkődik.
Eltérő ütemben válik a nemzeti jogrend—
szer részévé a tájékoztatási irányelv, például Franciaország és Belgium már 1984-ben ko- difikált ezzel összhangban levő jogszabályt.
a Német Szövetségi Köztársaságban a tőr- vényjavaslotot 1987-ben terjesztették be, Olaszország viszont még nem tett ilyen lépé—
seket.
Két nagy információkört érint az EGK irányelve: a vállalat pénzügyeit, valamint a cégbejegyzés adatait. A pénzügyi adatok közé tartoznak például a társaság mérlege.
a nyereség, illetve a veszteség kimutatása, tájékoztató jellegű (a mérlegben és nyere- ségszámitásban nem szereplő) egyéb nyilvá- nosságra hozandó cégadatok. A pénzüavi adatokhoz szöveges értékelés is kapcsolódik, amely minősíti a társaság helyzetét. továbbá olyan jelentés, amely az illetékes revizor—
testüiettől származik.
