Hickmann, T.: Kelet és nyugat egységéért

278 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ ,

származó adatok összehangolását. Ettől a felvételtől várták az első információkat a panelháztartások is—

mételt részvételi hajlandóságáról. '

Az első fázis tapasztalatai alapján minden tag- országból számos javaslat érkezett a kérdőívek tőké- letesítésére. E javaslatok alapján az első fázisban használt kérdőívet alapvetően átdolgozták Német részről sajnálkozással vették tudomásul, hogy né- hány olyan kiegészitést nem fogadtak el, amelyeket a panel központi témája, a lakosság élet— és munka- körülményeinek elemzése szempontjából lényeges;

nek tartottak volna. Megvizsgálják annak a lehető—

ségét, hogy e kérdéseket a kikérdezés különböző fá- zisaiban modulként építsék be a kérdőívbe, esetleg más témák rovására. További német elképzelések születtek a két háztartási kérdőív esetleges összevo- nására is. A személyi kérdőívet viszont célszerűnek látják részben keresők—nemkeresők, részben a ki- kérdezésben először részt vevők és ismételten részt vevők szerint kialakítani. A négyféle kérdőív hasz- nálata részben papírmegtakarítást eredményezne, részben a kérdésvezetést egyszerűsítené. A kérdező—

biztosokat egy külön táblázat segítené egy—egy adott személy esetében használandó kérdőív kiválasztá- sában.

A megismételt kikérdezésre — a háztartások elő—

zetes értesítése után — 1993 októbere és novembere során került sor, Lehetőség szerint mindenütt a ko- rábbi,,kérdezőbiztosokat alkalmazták, így könnyebb volt felvenni újra a kapcsolatot. A terepmunka első hat hetében a háztartások 90 százalékánál el tudták végezni 'a kikérdezést. A többi háztartás túlnyomó többségénél a következő három hétben eredményes volt a kapcsolatfelvétel. Mindössze 17 háztartásnál nem sikerült az ismételt kikérdezés. A kérdezőbiz—

tosok azt az utasítást kapták, hogy a háztartási regisztert és a háztartási kérdőívet a háztartásfővel személyes kikérdezés során töltsék ki. A személyi kérdőívnél viszont ún. önkitöltésre is volt lehetőség, de más, erre illetékes személy is adhatott infot-

mációt (proxy—információ). _

A második felmérés érdekes módszertani kér—

dése volt, hogy sikerül-e a meghiúsulást olyan szin—

ten tartani, hogy a kieső válászók miatti torzítás ne

gátolja az időbeli összehasonlításokatr Jóllehet a ki:

sérleti felmérés nem tűzte célul reprezentativ adatok előállítását, az ismételt kikérdezés eredményességét

érdeklődéssel várták. Az első felmérés 241 válaszoló háztartása közül a második fázisban 229 ismételten szerepelt. Néhány háztartás elutasította a további együttműködést, néhányan nem értek rá a felvétel időszakában, az elköltözöttek közül pedig kettőt nem találtak meg, A korábbi háztartások mellett újak is kerültek a panelbe vagy úgy, hogy egy

korábbi háztartás ketté vált, vagy úgy, hogy az adott _ lakásba a régi mellé egy új háztartás költözött. A ' második felvétel során végül is 233 háztartástól sikerűlt adatokat gyűjteni. Tehát azokra a háztartá- sokra, melyeknek együttműködési készségét az első fázisban sikerült megnyerni, egy második adatgyűj- tésnél is számítani lehetett, Az első fázis válaszolási aránya azonban arra utal, hogy az induló mintában szereplő háztartások ,,szóra bírása" nagyon kétes eredményű.

Általános tapasztalat, hogy a jövedelmekre vo- natkozó kérdésekre a megkérdezettek érzékenyen reagálnak, és nagy a megtagadási arány. Ennél a ki;

sérleti adatgyűjtésnél azonban meglepően pozitív volt a jövedelmekkel kapcsolatos válaszadási haj—

landóság. A közreműködő háztartások keresői közül

az első kikérdeze'snél 76, a második kikérdezésnél

95 százalék adott jövedelmi adatot. A jó, eredmény feltehetően annak is volt köszönhető, hogy a jöve- delmek összegszerű megadását megtagadókat arra kérték, hogy sorolják be magukat előre megadott jö- vedelmi csoportokba. Ezzel a módszerrel a tételre vonatkozó válaszmegtagadás (item-non—response) nagymértékben csökkenthető volt. Mindezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy a próbafelvételben részt vevők a lakosságnak már egy sajátosan elkü- lönülő csoportját alkották.

A próbafelvétel mintájának mérete miatt nem lehetett azt várni, hogy a különböző ismérvek (családi állapot, nemzetiség stb,) szerinti összetétel az országos helyzetet tükrözze. Az azonban meg- lepő, hogy az idősebb korosztály alulreprezentált

egyéb felvételekkel összehasonlítva. Ez feltehetően

a központi témának tulajdonítható; az idősebbek az élet- és munkakörülmények számbavételében nem érezték magukat érdekeltnek. ,

l994-re tervezték az egész Európai Unióra vo—

natkozó, mintegy 60 000 háztartásra kiterjedő fel- vételt. A felvétel koncepciója és kérdései a próbafel- vétel második szakaszához képest nem sokat változ—

tak. Az l994-es felvételnél az átlagos válaszadási elvárás 65 százalék volt az egyes országok legalább 50 százalékos eredményessége mellett.

(Ism.: Nádas Magdolna)

H-ICKMANN, T.:

KELET És NYUGAT EGYSÉGÉÉRT

(Wenn Ost und West zusammenwachsen sollen ...) — Osleumpu Wirtschaft. l994. 2. sz. llS-l27. p.

Az egységes Európa csak úgy jöhet létre, ha a nyugatiak, intenzívebben segítik a reformfoiyama—

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ 279

tokat a közép- és kelet-európai országokban. Az eddigi évek tapasztalatai azt jelzik, hogy következe- tes nemzetközi támogatás nélkül az átalakulási prog- ramok nem valósulhatnak meg. A tanulmány a tá—

mogatások három fő formája: a piachoz jutás elö- segitése, illetve a pénzügyi és műszaki segítség- nyújtás szempontjából elemzi a térség országainak jelenlegi helyzetét és jövőbeni lehetőségeit.

Az átalakuló közép— és kelet-európai országok piaci helyzete a közelmúltban kifejezetten romlott:

külkereskedelmi mérlegeik — az 1990. és 1991, évek viszonylagos egyensúlya után — 1992—ben 7,2 milli—

árd, illetve 1993—ban már több mint 12 milliárd dollárnak megfelelő negativ egyenleget mutattak.

1993 első félévében például importjuk 7 százalékos emelkedésével szemben exportjuk 13,5 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához képest, jórészt a nyugat—európai piacra jutás feltételeinek rosszabbodása következtében, Az exportcsökkene's mértéke Albánia, Magyarország és a Független Ál- lamok Közössége (FÁK) esetében volt a legna- gyobb, Bár az Európai Unióval kötött társulási szer—

ződések, illetve az EFTA-megállapodások vámté—

telcsökkentést és az importkontingensek növelését tették lehetővé, 1992-ben és 1993—ban valójában egyre több nyugati ország emelt kereskedelmi korlá- tokat dömpingellenes biztonsági rendelkezések for- májában (például a lengyel eper vagy a magyar textiltermékek szállítása ellen). Franciaország kü—

lönösen eredményesen érvényesíti saját érdekeit az EU-intézményeken keresztül is, például a vámköny- nyítések megtagadása révén.

A szóban forgó kereskedelempolitikai szabályo- zások éppen a kelet—európai országok számára is versenyképes területeken (például élelmiszerek, textilanyagok, ruházati cikkek, vas- és színesfém- kohászati termékek) korlátozzák a bejutást a nyugat- európai piacokra. Az előbbiek ugyanis alacsonyabb bérköltségeik a viszonylag kedvezőtlenebb termelé—

kenységi szint ellenére is előnyt biztosítanak a nem—

zetközi versenyben. Emellett jól képzett munkaerő—

ből is számottevők a tartalékaik.

A külkereskedelmi kapcsolatok tekintetében a Független Államok Közössége lényegesen kedve- zőbb helyzetben van a többi átalakuló országnál, Exportjának több mint felét (53 százalékát) a fosz- szilis tüzelőanyagok képviselik, amelyekkel szem—

ben nem érvényesítenek kereskedelmi korlátozáso- kat, további 15 százalékra tehető a fa—, illetve yvegyialapanyagok, az acél és más félkész termékek együttes részesedése, mig a gépipari termékek ará- nya midössze 7 százalék. Részben ennek az előnyös exportszerkezetnek, de főleg az import nagyarányú visszaesésének tulajdonítható, hogy a FÁK — s ezen

belül a meghatározó Oroszország — közel 10 milli- árd dolláros külkereskedelmi többletet ért el 1993 első felében,

A pénzügyi támogatások az utóbbi években némileg visszafogottabbá váltak mind a kereske- delmi és egyéni hitelnyújtók, mind a beruházók ré- széről, (Ez a kedvezőtlen tendencia a legfejlettebb reformállamokat, azaz Lengyelországot, Magyaror- szágot és Csehországot kevésbé érintette.)

A Kelet—Európába irányuló közvetlen külföldi beruházások összértéke elérte a 15 milliárd dollárt.

A külföldi vállalatok száma így az öt év előtti né- hány százzal szemben jelenleg már majdnem száz- ezerre becsülhető. A külföldi beruházások csaknem 70 százaléka nyugat—európai partnerekkel együtt—

működve valósult meg,

A külföldi beruházások 1992, évi mintegy 5,5 milliárd dolláros növekedésével szemben 1993—ban bizonyos ,,kifáradás" volt észlelhető, ami a növeke—

dési ütem abszolút visszaesése'ben is kifejeződött, A főbb okok között említhetők a Csehszlovákia szétvá—

lásából adódó bizonytalanságok, a magyarországi privatizációs folyamat késedelmessége, az oroszor- szági politikai kockázatok, általános okként pedig az, hogy egyre nehezebb megfelelő helyi partnert ta—

lálni, ;

Az 1990 és 1993 között végrehajtott közvetlen külföldi beruházásoknak mintegy 35—40 százaléka jutott Magyarországra, ahol 1992 közepéig 17 500 külföldi vállalatot, illetve külföldi részesedésű céget jegyeztek be. A létesítmények száma alapján Németország, Ausztria, az Egyesült Államok és Kína a legfontosabb partnerországok. Az 1993 kö—

zepéig beruházott tőke nagysága alapján viszont egyértelműen az Egyesült Államok áll az első helyen (l,1 milliárd dollár), Németország a második (600 millió dollár), majd Ausztria (480 millió dollár), il—

letve Franciaország (350 mi1lió dollár) következnek.

Megjegyzendő azonban, hogy az amerikai beru—

házások jelentős részét német leányvállalatok útján valósították meg (például a General Motors beruhá—

zásait a Opel AG., a Fordét pedig a Kölni Ford Mű- vek révén).

A beruházandó tőke elhelyezésére Csehország egyike a legvonzóbb területeknek, ahol 1993 köze—

péig több mint 10 000 beruházás jött létre külföldi közreműködéssel. 1990 elejétől 1993 közepéig be- ruházott külföldi tőkeként 2,1 milliárd dollár je—

lentkezett a fizetési mérlegben. A beruházók között első helyen Németország áll összesen 634 millió dollárral (29,3 %), majd az Egyesült Államok kö- vetkezik 590 milllió dollárral (27,3 %), valamint Franciaország 263 millió dollárral (12,2 %). Az amerikai és a francia részesedés főleg az utóbbi

280

időben vált hangsúlyosabbá, amikor egyre több kri- tikai észrevétel merült fel a német tőke behatolásá—

val szemben.

A hatalmas felvevőpiaccal és a természeti kin- csek gazdag lelőhelyeivel rendelkező Oroszország vélhetően nagy vonzerővel hat a külföldi tőkebefek—

tetőkre. Valóban sokezer közös vállalkozást regiszt—

ráltak külföldi partnerekkel, és számos nagy koncesszió terve merült már fel, amelyek közül az energia— és nyersanyagszektort érintő 17 projekt értéke összesen 85 milliárd dollárra tehető. A leg- gyakoribb partnemek az Egyesült Államok tekinthető (14 projekt), majd az Egyesült Királyság és Franciaország következik (10, illetve 5 projekt).

Egyelőre azonban a gazdasági stabilitás hiánya, jogi bizonytalanságok és a tulajdonviszonyok tisztá- zatlansága hátráltatja e tervek realizálását.

Oroszországon kivül főleg Kazahsztán verseng eredményesen a külföldi beruházásokért, ahol máris több száz közös vállalkozás létesült, együttesen mintegy 600 millió dollár tőkebefektetessel. . Lengyelország iránt föleg 1992 óta nőtt a beru- házók érdeklődése. A külföldi tulajdonú vagy ré- szesedésű vállalatok száma az 1991 végi 4700-ról 1993 közepéig kereken 12 OOO-re, a beruházott tőke összege pedig háromszorosára emelkedett. (A tőke- nagyságot azonban a különböző források igen elté- rően itélik meg: a közlésekben 700 milliótól 2 mil- liárd dollárig terjedő összegek szerepelnek.) A leg- fontosabb partnerországok az Egyesült Államok és Olaszország, míg Németország — Hollandia és Sved- orszag, után —_ az ötödik helyen szerepel, 6 százalé- kos részesedéssel.

s A közvetlen beruházásokhoz hasonlóan 1993- ban a hitelek és más pénzügyi segítségnyújtások is csökkentek. A kelet-európai államok új adósságte- telei 1993 októberéig mintegy 5 milliárd dollárt tet- tek ki, *A magántőkék piacán csak néhány ország (például Magyarország és a Cseh Köztársaság) jut- hatott új hitelekhez.

A pénzügyi segitség oroszlánrésze ugyanis olyan nemzetközi intézményektől származik, mint a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap vagy az Euró—

pai és Nemzetközi Fejlesztési Bank. A kelet- és kö—

zép-európai országok részére nyújtott hitelek (a FÁK nélkül) az 1990. évi 2,8 milliárddal szemben 1991—

ben 8,6, 1992-ben 5,5 milliárd, 1993 első felében pedig 3,3 milliárd dollárt képviseltek.

Oroszország és a FÁK többi állama részére ösz- szesen 75 milliárd segélyt ajánlottak fel. Ebből 43 milliárdot azonban még csak részben folyósítottak, mert a Nemzetközi Valutaalap feltételekhez (például az infláció megfékezése, a támogatások leépítése, a költségvetési hiány csökkentése) köti az igénybevé—

STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ

tel lehetőségét. Bár a nemzetközi forrásokból szár—

mazó pénzügyi támogatásokra a jövőben is fontos szerep hárul,—'az Európai Uniónak és tagállamainak erőteljesebben kellene törekedniük arra, hogy —— pél- dául az infrastruktúra fejlesztését szolgáló céltámo- gatásokkal - hatékonyabban segítsék elő a ,,reform- országok" piacgazdasági áttérését.

(lsmvz Tűú' Lászlóné)

KAUKEWITSCH, R:,

A FOGLAbKOZTAljÁSlKÖLTSÉG—INDEX*

EUROPAI PROBAFELVETELE

(Testerhebung Hir einen Eurpáischen Arbeitskosten—ín—

dex.) — Winscha/i und Stalislik, 1994. 6. sz. 409-414. p.

Az Európai Unió Statisztikai Hivatala, (EURO—

STAT) már hosszabb ideje foglalkozik azzal a gon- dolattal, hogy az egységes európai statisztikai rend-

szert kibővíti a foglalkoztatásiköltseg—index megti-

gyelésével, Az Egyesült Államokban negyedéves gyakorisággal publikált Employment Cost index mintájára kialakított index a munkáltatók egy tel—

jesített munkaórára jutó munkaerőköltse'gének vál- tozását számszerűsíti, és elősegíti az egyes ágazatok versenyképességének a közös európai piacon történő megbízhatóbb megitélését. Az index egyszerre képes tükrözni a bérekben és a munkaerő egyéb költségei- ben bekövetkező változást, és megteremti a termelé- kenységgel, a foglalkoztatottsággal és más makro—

gazdasági mutatókkal való kombinált elemzés lehe- tőségét,

A foglalkoztatásiköltse'g—index módszertanilag a fogyasztóiár-indexhez hasonlít, de itt a rögzített fo- gyasztói kosarat a kiválasztott foglalkozások jelen—

tik, s a Laspeyres-tipusú index az ezen foglalkozá—

sok bérköltSe'gében bekövetkező változást méri. A munkaerő költségeként a következö elemek vehetők figyelembe:

— alapbér,

— bérpótlékok,

— nyereségrészesedés,

— jutalom (13. havi fizetés stb.),

— le nem dolgozott időre járó díjazás,

— természetbeni juttatás,

— kötelezö társadalombiztositási járulék,

— a munkáltató által önként vállalt biztosítás járuléka,

—— pénzbeni szociális juttatások.

A felsorolt elemek egy része az egész évre vo- natkozik, ezért a havi költségindex kiszámításánál csak annak arányos részét kell figyelembe venni.

Az amerikai indexfelvételjelentősen különbö- zik az európai statisztikai gyakorlattól, Míg ott a -