Czoling, V.: Az Egyesült Arab Emirátusok társadalmi–gazdasági fejlődése

214 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

amikor a minta elemzése. illetve a vizsgálat alapján a következtetések levonása kezdő-

ik.

Ezt a feladatot az objektív statisztikus már a statisztikai adat felhasználójára bízza. A szubjektív szemlélet szerint a statisztikus és az adatfelhasználó szerepe tulajdonképpen egy személyben integrálódik. Ez az egyetlen személy azután — a minta elemzése, illetve a míntaelemek magatartása alapján levon- ható következtetéseknek megfelelően —— mó- dosítja kiinduló hipotéziseit, a valószínűség- eloszlás tekintetében tett a priori feltétele- zéseit, hogy a posteriori ismeretekhez jusson.

Ebben 'az esetben tehát dinamikus ismeret- szerzési folyamatról van szó, amelyben a kísérlet, a gyakorlati tapasztalatok aktív sze- repet játszanak.

Különböző megfontolások alapján a szer—

zők az objektív szemlélet mellett döntenek.

Véleményük szerint a szubjektiv statisztikus saját maga számára van le a premisszák alapján következtetéseket, de nem igényel- heti azt. hogy induktív tevékenysége min—

denki számára .,érvényes" legyen. A kétféle szemlélet különbsége ugyanis nagyjából a következőképpen foglalható össze: az objek- tív szemlélet módszert kíván meghatározni (a szerzők ebben látják a statisztika lényegét) ; ez az általános információközlé's nyelve mindazzal a kockázattal együtt, ami az in- formációközléssel együtt jár (félreértések.

megközelítő eljárások folytán adódó torzítá—

si lehetőségek). A szubjektív szemlélet ezzel szemben a vizsgálatokat, kísérleteket végző emberhez (a statisztikushoz) fordul, és azt ki- vánja tőle, hogy sorozatos kísérletei után a

priori ismereteit tökéletesítse.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

CZOLING, V.:

AZ EGYESULT ARAB EMIRÁTUSOK TÁRSADALMI—GAZDASÁGI FEJLÖDÉSE

(Ob'edinennüe Arobszkie Emiratü: oszobennoszti szocial'no—ékonomicseszkogo razvitija.) Mezsduna- rodnaia Ekonomíka i Mirovüe Otnaseniia. 1980. 4.

SZ. 137—143. p.

Az olaj- és földgázipar gyorsuló fejlődése folytán az Arab—félsziget olajtermelő országai közül az Egyesült. Arab Emirátusok érte el a legmagasabb ütemű gazdasági fejlődést:

1970 és 1975 között az államszövetség GNP—

je évi átlagban 25 százalékkal növekedett.

1976—ban a GNP elérte a 9 milliárd 710 mil- lió. azaz -— egy főre számítva ——a 13900 dol- lárt. A hetvenes évek második felére évi 13 százalékos növekedést tűzték ki célul, 1977 és 1979 között azonban a tervezettnél alacso—

nyabb szintet értek el az olajtermelés bőví- tésének csökkentése és az olajárak emelke- dését korlátozó politika következtében. Az olajtermelés 1977-ben érte el a csúcspontját az Egyesült Arab Emirátusokban, amikor 96.8 millió tonna kőolajat termeltek ki. (Az össz- termelés 15 százalékát Dubai, 1.5 százalékát Sharja adta, a fennmaradó mennyiséget pe-—

dig Abu-Dhabiban termelték ki.) 1978—ban az OPEC azon határozatának megfelelően.

amely a nemzeti olajforrósok racionális fel- használását írta elő, Abu-Dhabi (az OPEC egyedüli tagja az államszövetség tagjai kö- zül) olojtermelését 8.5 százalékkal csökken—

tette. Ugyanakkor Abu-Dhabi viselte az ál—

lomszövetség kiadásainak 98 százalékát, a maradék megoszlott Sharja, EI Fujaira és Ajman között.

Az elmúlt évek során az emirátusok szinte egyetlen hatalmas építési területté váltak. Az

ipari és az infrastrukturális beruházások mel- lett állami épületek. bankok. szállodák, ke- reskedelmi központok sokasága épül. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, a'fejlődés -—

tekintettel arra, hogy az államszövetség terü- letének csupán 5 százaléka alkalmas műve- lésre — főként a külföldi erőforrások mind nagyobb mértékű bevonására irányul. A fej- lesztés három alapvető területe: az iparszerű tojás— és baromfitermelés, 0 gépesített tej- gazdaságok létrehozása. valamint a zöldség- és gyümölcstermesztő gazdaságok kialakí—

tása. Új jelenség a gazdasági tevékenység—

ben a nemzetközi pénzügyi életben való nagyarányú részvétel: 1977-ben 55 kereske- delmi bank 419 hivatalosan bejegyzett fiókja működött az emirátusok területén. Az Egyesült Arab Emirátusok külföldi tőkebefektetések utáni jövedelme 1972-ben 20 millió dollár, 1977-ben 731 millió dollár, 1978-ban pedig 1 milliárd dollár volt. A jövedelemforrások diverzifikálásának másik eszközét a külföldi

— elsősorban ázsiai és afrikai országokba iró- nyuló -— pénzügyi támogatások képezik, ezek nagysága 1977-ben elérte az 1 milliárd 261 millió dollárt.

A gazdasági fejlődés nyilvánvaló sikerei ellenére az államszövetségnek jó néhány probléma megoldásával kell szembenéznie.

Ezek forrása főként az, hogy az államszövet—

ség elsősorban politikai jellegű, a különböző gazdasági intézkedések összehangolása az esetek többségében nem valósul meg.

Társadalmi fejlődésének jellegét tekintve az Egyesült Arab Emirátusok szövetsége sa—

játos helyet foglal el az Arab-félsziget or- szágai között. Mindenekelőtt megemlíthető a munkaerő iránti igényeknek elsősorban a nö-

STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ

215

vekvő mértékű beáramlás révén történő ki- elégítése. Az Egyesült Arab Emirátusok terü—

letén az olajtermelés fellendülését megelőző időszakban kevesebb mint 50000 ember élt.

1968—ban a lakosok száma 180 OOO—re, 1975- ben pedig 660 OOO-re növekedett. A lakosság száma négyévenként gyakorlatilag megkét- szereződött. ezen belül 1974 és 1975 között Abu-Dhabi lakosainak száma két és félsze- resére. Dubaié pedig több mint kétszeresére növekedett. Jelenleg a lakosság számának növekedési aránya évi átlagban 18 százalék.

a lakosok száma 1977—ben meghaladta a 862000 főt. 1985—re pedig várhatóan — a gazdasági növekedés mai ütemének fenntar- tása esetén — elérheti a hárommillió főt.

Egyúttal csökken az Egyesült Arab Emirátu—

sok állampolgórainak aránya az összlakos- ságon belül. Figyelembe véve azt, hogy az állampolgárok számának természetes növe- kedése évi átlagban 3 százalék, a külföldiek honosításának üteme 6 százalék, 1985-re (1975—höz viszonyítva) az állampolgárok ará- nya 25 százalékról 12 százalékra csökken. A külföldiek aránya a foglalkoztatottakon be- lül jóval meghaladja a helyi lakosság ará- nva't. 1975-ben az Egyesüt Arab Emirátusok állampolgárai a munkaerő—létszámnak mind—

össze 15 százalékát (45000 fő) tették ki. 21 százalékot (62 000 fő) képviseltek a más arab országokból bevándorlók, a többi ázsiai országból érkezők aránya 62 százalék (186000 fő), az európaiaké és az ameri—

kaiaké 2 százalék (5000 fő) volt. A foglal- koztatottak száma elérte a 298 000 főt, eb- ből 79000—en dolgoztak az államapparátus- ban. A munkaerő gazdasági szektoronkénti megoszlása 1975-ben az alábbiak szerint alakult: a foglalkoztatottak 42 százaléka dol- gozott a szolgáltatások, 31,7 százaléka az építőipar, 8 százaléka közlekedés és szállí- tás, 79 százaléka pedig az egyéb ipari ága—

zata-k területén. Az olajiparban a munkaerő- nek mindössze 2.3 százalékát foglalkoztat- ták, a mezőgazdaság és a halászat amun- kaerő 4,6 százalékát igényelte. Az államszö- vetség lakosai lényegében két kategóriára oszlanak: állampolgárokra és külföldiekre.

Az előbbiek főként az államapparátusban, az állami szektor vezető intézményeiben és az üzleti—kereskedelmi élet vezető posztjain tevékenykednek, az utóbbiak szinte kizáróla—

gosan a termelő és a szolgáltatási szféra munkaerejét adják. Gyakorlatilag a helyi la- kosság olyan privilegizált társadalmi réteggé alakul. amely meghatározott előnyökkel ren- delkezik a munka megválasztását, a munka—

bér nagyságát, a szociális javakkal való el- látottságot és a jogi helyzetet illetően.

Az államszövetség jövője nagymértékben függ attól, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben képes végrehajtani a gazdaság átalakítását, a modern követelményeknek

megfelelő és jövedelmező ipar kialakítását, a mezőgazdaság korszerűsítését és a külke- reskedelmi partnerek körének bővítését. E feladatok megoldása biztosítaná az olajkész—

letek kiapadása utáni időszakban is a stabil gazdasági fejlődést, és gyengítené a tőkés világgazdaság konjunkturális ingadozásai- ból adódó negatív hatásokat. Ehhez azonban fel kell számolni a legégetőbb belpolitikai ellentmondásokat, egyebek között a társa- dalmi rétegek közötti egyenlőtlenségeket is.

(Ism.: Hegedűs Péter)

GORIZONTOV. B.:

A KGST-ORSZÁGOK INTEGRÁCIÓJA A KÖZLEKEDÉS TERULETÉN

(lntegracíja sztron SZÉV v oblaszti tronszporta.) ——

Voproszü Ekonomiki. 1980. 3. sz. 82-92. p.

A KGST—országok között mind széle- sebbé váló termelési együttműködés, a gyár—

tásszakosítás és -kooperáció kiterjedtebb al- kalmazása mind nagyobb szállítási igénnyel lép fel, megnövelve a közlekedéssel szem—

ben támasztott követelményeket. Az elmúlt időszak — a KGST-együttműködés 30 évé—

re visszatekintve — az országok közötti áru- forgalom és ennek megfelelően a teherszál—

lítás volumenének igen jelentős bővülését hozta magával. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem csupán az elszállítandó termékek meny- nyisége lett több, hanem a közlekedés segít- ségével áthidalandó átlagos szállítási távol- ság is megnövekedett az új gazdasági kör- zetek feltárása nyomán.

A szerző hét KGST—ország áruszállításának volumenét ismerteti visszatekintő adatok se—

gítségével, Ezek az adatok híven tükrözik, hogy 1950—hez viszonyítva az egyes országok által szállított áruk mennyisége — tonnakilo—

méterben kifejezve — összességüket tekintve 8.4-szeresre növekszik 198049. Ezen belül a a legnagyobb szállítási volumennel a Szov- jetunió emelkedik ki, hiszen a hét ország együttes szállításából 85 százalékkal része- sedik (1980-ban). Növekedését tekintve Bul- gáriában és Romániában legnagyobb az áruszállítási volumen 30 éves felfutása: 1980- bon már mintegy 25-, illetve 15-szörösen múlja felül az 1950. évit.

A megnövekedett teheráru-forgalmat a vasúti hálózat hosszának csupán 15 szóza—

lékos növekedése kísérte, fokozódott a vasút terhelése. intenzív kihasználása, és a szállí- tási arányok más közlekedési módok felé to-

lódtak el.

A vasútvonalak hosszának növelésében igen jelentős tényező a távol-keleti lelőhe- lyekről Európába való szállítást biztosító Boj- kál—Amur vasút építése, amely napjaink leg- nagyobb ilyen jellegű beruházása. A szerző