Landenna, G. – Naddeo, A.: A statisztika és a statisztikus

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

KULFO'LDI STATISZTIKAI IRODALOM'

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA

LANDENNA, G. — NADDEO. A.:

A STATISZTIKA ÉS A STATISZTIKUS

(La statistiaue et le statisticíen.) — International Statistícal Review. 1980. 2. sz. 197—204. p.

Az ember a külső világ befolyása alattáll;

külső impulzusokat fogad be és rendszerez, értelmez bizonyos struktúráknak megfelelően.

Ezek a struktúrák — ha úgy tetszik: modellek

— általában az indukció és a dedukció kettős folyamatán alapulnak. Ez a kettős folyamat egyrészt ismeretek szerzését teszi lehetővé az ember számára. másrészt viselkedési szabá- lyokat állapít meg. Az ember számára ez mindenkor azzal a veszéllyel jár, hogy a struktúráknak vagy modelleknek nagyobb fontosságot tulajdonít. mint magának a tény—

nek; a viselkedési, magatartási szabályokat pedig egyenesen kötelező viselkedési nor—

máknak tekinti.

A statisztika területén ez a folyamat a kö—

vetkezőképpen megy végbe: a leíró statisz- tika módszereivel figyelik meg és fűzik össze logikailag a jelenségeket, majd szintetizáló folyamat segitségével absztrahálják ennek azon elemeit, amelyek a jelenség lényegé—

nek tanulmányozásához nélkülözhetetlenek.

A statisztikai indukció során viszont struktú—

rákkal, modellekkel kell dolgozni, és ezeket kell felhasználni azoknak a kapcsolatoknak

az elemzésében, amelyekre vonatkozólag a

megfigyelt minta információkat szolgáltat.

Ezt követően kell eldönteni azt a fontos kérdést. hogy ezzel az egész eljárásnak vége van-e? Csupán a megismerési, ismeretszer- zési folyamat megvalósitása—e a cél, vagy még további akciókra van szükség? A leíró statisztika megelégszik a tények pontos leírá- sával és értelmezésével. eredményei azon- ban a továbbiakban kiindulópontjai lehet- nek olyan — az emberi magatartással foglal-

kozó — egyéb tudományágaknak, mint a já—

tékelmélet, a döntéselmélet, az operációku- tatás. Ez természetesen nem változtat azon az alapvető tényen. hogy a statisztika és az említett szaktudományok mind szerepük. mind céljuk szerint különböznek egymástól. A sta- tisztikai hipotézisek ,,elfogadása" vagy ,.el- vetése" további cselekvési kötelezettséget nem jelent, csak azt jelenti, hogy egy meg—

határozott jelenségre vagy jelenségcsoportra vonatkozó ismeretanyag bővült: akár úgy, hogy a feltételezés elfogadható, akár úgy.

hogy nem.

Különbség van továbbá az objektiv sta- tisztikus és a szubjektív statisztikus magatar- tása között. Az objektív statisztikus kijelöli a megfigyelendő jelenségek körét, ebből min- tát vesz, és kiválasztja a megfelelő módszer—

tani eszközöket. amelyek céljához: a jelensé—

gek körén belül ható tényezők meghatáro- zásához segítik hozzá. Szerencsés esetben sikerül igazolnia hipotézisét, és meg tudja

állapítani állításának hibahatáraít is, ame-

lyeken belül a mintoelemek magatartása az alapsokaság ,,tényleges" magatartását tük- rözi. A mintaelemek magatartását, oz ese—

mények bekövetkezését meghatározott való- színűségi rendszer jellemzi. Az esemény be—

következési módozatai feltételrendszerének megállapításában, a mintavételi módszerek, becslési módszerek meghatározásában, il- letve kiválasztásában a statisztikus meglehe—

tős szabadsággal jár el.

' Az objektív statisztikusi szemlélettől külön- bözik a szubjektiv statisztikus magatartása.

A szerzők a kettő közötti különbséget minde- nekelőtt annak a szerepnek tulajdonítják.

amelyet a statisztikus számára az indukció folyamatában felhasznált információ jelent.

Az objektív statisztikus szerepe eszerint —- a mintavétel példáját véve — akkor ér véget,

' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"—ben (: külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezeteín belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk—

ismertetésekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után.

214 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

amikor a minta elemzése. illetve a vizsgálat alapján a következtetések levonása kezdő-

ik.

Ezt a feladatot az objektív statisztikus már a statisztikai adat felhasználójára bízza. A szubjektív szemlélet szerint a statisztikus és az adatfelhasználó szerepe tulajdonképpen egy személyben integrálódik. Ez az egyetlen személy azután — a minta elemzése, illetve a míntaelemek magatartása alapján levon- ható következtetéseknek megfelelően —— mó- dosítja kiinduló hipotéziseit, a valószínűség- eloszlás tekintetében tett a priori feltétele- zéseit, hogy a posteriori ismeretekhez jusson.

Ebben 'az esetben tehát dinamikus ismeret- szerzési folyamatról van szó, amelyben a kísérlet, a gyakorlati tapasztalatok aktív sze- repet játszanak.

Különböző megfontolások alapján a szer—

zők az objektív szemlélet mellett döntenek.

Véleményük szerint a szubjektiv statisztikus saját maga számára van le a premisszák alapján következtetéseket, de nem igényel- heti azt. hogy induktív tevékenysége min—

denki számára .,érvényes" legyen. A kétféle szemlélet különbsége ugyanis nagyjából a következőképpen foglalható össze: az objek- tív szemlélet módszert kíván meghatározni (a szerzők ebben látják a statisztika lényegét) ; ez az általános információközlé's nyelve mindazzal a kockázattal együtt, ami az in- formációközléssel együtt jár (félreértések.

megközelítő eljárások folytán adódó torzítá—

si lehetőségek). A szubjektív szemlélet ezzel szemben a vizsgálatokat, kísérleteket végző emberhez (a statisztikushoz) fordul, és azt ki- vánja tőle, hogy sorozatos kísérletei után a

priori ismereteit tökéletesítse.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

CZOLING, V.:

AZ EGYESULT ARAB EMIRÁTUSOK TÁRSADALMI—GAZDASÁGI FEJLÖDÉSE

(Ob'edinennüe Arobszkie Emiratü: oszobennoszti szocial'no—ékonomicseszkogo razvitija.) Mezsduna- rodnaia Ekonomíka i Mirovüe Otnaseniia. 1980. 4.

SZ. 137—143. p.

Az olaj- és földgázipar gyorsuló fejlődése folytán az Arab—félsziget olajtermelő országai közül az Egyesült. Arab Emirátusok érte el a legmagasabb ütemű gazdasági fejlődést:

1970 és 1975 között az államszövetség GNP—

je évi átlagban 25 százalékkal növekedett.

1976—ban a GNP elérte a 9 milliárd 710 mil- lió. azaz -— egy főre számítva ——a 13900 dol- lárt. A hetvenes évek második felére évi 13 százalékos növekedést tűzték ki célul, 1977 és 1979 között azonban a tervezettnél alacso—

nyabb szintet értek el az olajtermelés bőví- tésének csökkentése és az olajárak emelke- dését korlátozó politika következtében. Az olajtermelés 1977-ben érte el a csúcspontját az Egyesült Arab Emirátusokban, amikor 96.8 millió tonna kőolajat termeltek ki. (Az össz- termelés 15 százalékát Dubai, 1.5 százalékát Sharja adta, a fennmaradó mennyiséget pe-—

dig Abu-Dhabiban termelték ki.) 1978—ban az OPEC azon határozatának megfelelően.

amely a nemzeti olajforrósok racionális fel- használását írta elő, Abu-Dhabi (az OPEC egyedüli tagja az államszövetség tagjai kö- zül) olojtermelését 8.5 százalékkal csökken—

tette. Ugyanakkor Abu-Dhabi viselte az ál—

lomszövetség kiadásainak 98 százalékát, a maradék megoszlott Sharja, EI Fujaira és Ajman között.

Az elmúlt évek során az emirátusok szinte egyetlen hatalmas építési területté váltak. Az

ipari és az infrastrukturális beruházások mel- lett állami épületek. bankok. szállodák, ke- reskedelmi központok sokasága épül. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, a'fejlődés -—

tekintettel arra, hogy az államszövetség terü- letének csupán 5 százaléka alkalmas műve- lésre — főként a külföldi erőforrások mind nagyobb mértékű bevonására irányul. A fej- lesztés három alapvető területe: az iparszerű tojás— és baromfitermelés, 0 gépesített tej- gazdaságok létrehozása. valamint a zöldség- és gyümölcstermesztő gazdaságok kialakí—

tása. Új jelenség a gazdasági tevékenység—

ben a nemzetközi pénzügyi életben való nagyarányú részvétel: 1977-ben 55 kereske- delmi bank 419 hivatalosan bejegyzett fiókja működött az emirátusok területén. Az Egyesült Arab Emirátusok külföldi tőkebefektetések utáni jövedelme 1972-ben 20 millió dollár, 1977-ben 731 millió dollár, 1978-ban pedig 1 milliárd dollár volt. A jövedelemforrások diverzifikálásának másik eszközét a külföldi

— elsősorban ázsiai és afrikai országokba iró- nyuló -— pénzügyi támogatások képezik, ezek nagysága 1977-ben elérte az 1 milliárd 261 millió dollárt.

A gazdasági fejlődés nyilvánvaló sikerei ellenére az államszövetségnek jó néhány probléma megoldásával kell szembenéznie.

Ezek forrása főként az, hogy az államszövet—

ség elsősorban politikai jellegű, a különböző gazdasági intézkedések összehangolása az esetek többségében nem valósul meg.

Társadalmi fejlődésének jellegét tekintve az Egyesült Arab Emirátusok szövetsége sa—

játos helyet foglal el az Arab-félsziget or- szágai között. Mindenekelőtt megemlíthető a munkaerő iránti igényeknek elsősorban a nö-