STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 800
lenségre a nők és kisebbségek körében. Másrészt vizsgálni akarták azokat a mechanizmusokat, ame- lyek elősegítik az ilyen egyenlőtlenségnek a létreho- zását és fenntartását a jelenlegi munkába lépők és állást változtatók között, különösen a fehér férfiak és más csoportok között. Az egyik mechanizmus a ha- tékony hálózati támogatás, a másik pedig a más cso- portokkal szembeni elsőbbség érvényesítése. Termé- szetesen nem csak ezek a mechanizmusok léteznek.
A megállapítások megbízható módon azt jelzik, hogy a különböző fajokhoz és etnikumokhoz tartozó férfiak és nők növekvő egyenlőtlenséget tapasztal- nak a fehér férfiakhoz viszonyítva, de különböző mértékben és mechanizmusokon keresztül. A spa- nyol származásúak és fehér nők esetében ez főleg az emberi tőke hiányainak tulajdonítható. Ezért az egyik javaslat az lehetne, hogy növeljék az emberi tőkét ezekben a csoportokban, abban a reményben, hogy a képzettségben és tapasztalatban csökkenjen a különbség. Azonban van legalább két ok a kétkedés- re a terv hosszú távú sikerét illetően.
Először is, a fehér férfiak, magasabb képzettsé- gükből eredően, nem igénylik a spanyol leszármazot- takkal szembeni diszkriminációt, másodszor pedig amennyiben a különbségek csökkennének, és erősöd- ne a verseny, a fehér férfiak fel tudnának egyéb me- chanizmusokat is sorakoztatni. A várakozással ellen- tétben a fehér nők még rosszabb helyzetbe kerülnek, ha munkatapasztalatra tesznek szert, mivel a fehér fér- fiak uralják az Egyesült Államokban a vezetői posztok
többségét. Természetesen mindkét forgatókönyv vég- ső soron szervezeti gyakorlattól függ, ami az emberi tőkét egyenlő lehetőséggé konvertálja mutatván, hogy a végzettségi okiratok önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy a jövő munkahelyein eltüntessék a nö- vekvő hátrányokat.
Ami a munkaügyi hálózatot illeti, a legerősebb empirikus eredmények a várakozással ellentétesek, mivel nem a fekete nők, hanem a fehér férfiak ve- szik leginkább igénybe az intézményes hálózati se- gítséget magasabb hatalmi pozíció eléréséhez. Ez a jelenség különböző dinamikákat tükröz. Először a hálózati segítség válasz és ok is lehet a közvetlen megkülönböztetésre, amint azt például a bevándor- lókra vonatkozó kutatások jelzik. Másodszor, a többszörös elnyomást elszenvedők – mint például a fekete nők – tudatosan veszik igénybe a segítséget.
Harmadszor, a hálózat tipikusan inkább szervezeten belüli folyamat, mintsem szervezeten kívüli, amikor a hatalmi pozíció forog kockán.
Végül a tréfás, de Magyarországon pejoratív
„amilyen a főnök, olyan az alkalmazottja” szóhasz- nálattal élve bizonyos, hogy a hasonlók közötti pre- ferenciákban függetlenül a fajtól és nemtől nagy sze- repet játszik a homoszociális reprodukció, ami szin- tén a fehér férfiaknak kedvez, akik egymást követő generációkon keresztül élvezik ennek előnyeit, állít- ják a szerzők.
(Ism.: Sánta József)
GAZDASÁGSTATISZTIKA SCHULMEISTER, S.:
A VILÁGGAZDASÁG KÖZÉPTÁVÚ ELŐREJELZÉSE 2009-IG
(Witerhin kräftiges Wachstum in Asien, Russland und den USA – Deutschland und Japan bleiben Nachzügler.
Mittelfristige Prognose der Weltwirtschaft bis 2009.) – WIFO Monatsberichte. 2005. 1. sz. 35–48. p.
Az osztrák gazdaságkutatók a világgazdaság várható folyamataira az évized végéig terjedő előre- jelzést állítottak össze. Eszerint a 2009-ig prognosz- tizált gazdasági fejlődés egyenlőtlen ütemű lesz: a viszonylag gyorsan fejlődő ázsiai, észak-amerikai, valamint orosz gazdaság húzó ereje kevéssé segít a német és a Japán növekedési ütem gyorsításában.
A visszatekintő elemzés kiemeli azokat a ténye- zőket, amelyek a hetvenes, a nyolcvanas, majd a ki- lencvenes években a fejlődés ütemét meghatározták.
Az elemzések rávilágítanak az európai gazdaságokban az utóbbi években észlelt lassulás okaira is.
A fejlett országok 2000-ben még 3,9 százalékos fejlődési üteme 2001-ben csak 1,0 volt, és az euró- övezethez tartozó országokban ez a lassulás 2003-ig folytatódott. A szerző kiemeli az okok közül a kőolaj drágulását, az Egyesült Államok és az Európai Köz- ponti Bank kamatpolitikája közötti jelentős eltérést, és mindezek folytán a lanyhuló beruházási keresle- tet. Az európai országok megszorító jellegű szociál- politikájához kapcsolódó lakossági várakozás visz- szafogta a háztartások keresletét.
A 2004. évi fejleményeket értékelve a cikk az Egyesült Államokban indult fellendülésre, az orosz és a kelet-ázsiai (elsősorban a kínai) gazdasági nö- vekedés gyorsulására utal. A világgazdaság a 2003.
évihez képest átlagosan 4,2 százalékkal növekedett.
Ez fellendítette a német és a japán kivitelt is (11,2, illetve 13,5 százalékkal), némileg ellensúlyozva a belföldi kereslet stagnálását.
A dollárhoz képest felértékelődött az euró, a 2004. évi erősödés mintegy 10 százalék. A cikk ennek
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 801
kapcsán kifejti, hogy megdrágult az európai kivitel egyrészt az Egyesült Államokba, másrészt olyan or- szágokba, amelyek valutájukat a dollárhoz kapcsolták, mint például Kína, egyes kelet-ázsiai feltörekvő or- szágok. A konjunktúrát mérsékelte, hogy 2003 vége óta legalább 25 százalékkal drágult a kőolaj.
A cikk az1970 és 2009 közötti időszakra vonat- kozó elemzés alapjaként két tényezőt vizsgál: a kőolaj egy hordójának dollárárát, valamint (1986=100,0 bá- zison) a dollár effektív árfolyamának indexét. A szö- veges elemzés visszatekint a kőolaj 1971/1973, majd 1977/1978 időszakban ugrásszerűen emelkedő árának világgazdasági hatásaira, továbbá az olajkartell terme- lésére az OPEC keretében érvényesülő szabályozás hatékonyságára. A kőolaj ára 1996. végén hordónként 23,2 dollár, 1998. végén mindössze 11,1 dollár volt, azonban az OPEC új termelési és árpolitikája is előse- gítette, hogy 2004. IV. negyedévében elérjék a 45 dol- láros átlagot (a csúcsot 2004. októberben hordónként 52 dollárral állították be).
A szerző ismerteti a kőolaj világpiaci árszintjé- nek nagyon eltérő prognózisait, az évtized végéig terjedő időszakra. Az Európai Bizottság, az OECD, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a 2009-re vonatkozó előrejelzésében a 2004. évi árszintet 15- 20 százalékkal meghaladó kőolajárral számol, amely ezután enyhén csökkenő irányzatú lesz. (Ehhez kö- zeli a National Institute of Economic and Social Research – NIESR kutatóinak prognózisa is). Egy másik, 2004. novemberben kiadott tanulmányban az Oxford Economic Forecasting kutatói, modellszámí- tások alapján, a 2005 és 2008 közötti időszakban hordónként 28,3 dollárra visszatérő árral számolnak.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) előrejelzé- se a 2010. évi árra 22 dollárt valószínűsít, ami más javakhoz képest a kőolaj olcsóbbá válását is jelenti.
A cikk szerinti számítások ezekhez képest óvatosabb prognózisra épültek, a 2007. évi ár (a 2005. évi hor- dónként 42 dollárról) mintegy 36 dollárra csökken- het, majd a következő két évben ezen a szinten tart- ható a kőolaj világpiaci ára.
A cikk részletesen elemzi a kulcsvaluták árfo- lyamának alakulását, értékelve az 1960 és 2004. kö- zötti időszak folyamatait. Szoros összefüggés van az Egyesült Államok világkereskedelmi részesedése, va- lamint a dollár (mint kulcsvaluta és egyben belföldi fizetőeszköz) erőssége között. A dollár értékeléséhez a vásárlóerő-paritáson számított viszonyok mértékadók.
Az Egyesült Államok fizetési mérlege a kilencvenes évek elejéig csaknem kiegyensúlyozott volt, ezután gyors ütemben nőtt a deficit, és a 2004-re vonatkozó előzetes számítások szerint a bruttó hazai termék 5,7 százalékának felel meg (mintegy 670 milliárd dollár értékben). Az Egyesült Államok külföldi adósságál-
lománya 2004. végén meghaladta a 3 300 milliárd dollárt. A szerző összehasonlítja az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió országainak külkereskedel- mére ható fontosabb tényezőket, amelyek végső hatá- saként mind jobban leértékelődött a dollár és nagyban javult exportjának versenyképessége, az említett többi piaci szereplőével összehasonlítva.
Ajánlatos, hogy az Egyesült Államok nagy hite- lezői, ezen belül Németország és Japán a következő években céltudatos stratégiával járuljanak hozzá a dollár megerősödéséhez, partnerük jelenlegi hatal- mas deficitjének jelentős és tartós mérsékléséhez. A szerző kettős fenyegetést mutat be ennek kapcsán:
vagy növekednek a foglalkoztatási gondok, ha a hi- telező pozícióban levők kevesebbet exportálnak az Egyesült Államokba, egyik fő piacukra, vagy elvesz- tik a bevétel egy részét, az alulértékelt dollárban ka- pott bevételeik miatt. Az évtized végéig terjedő elő- rejelzés azzal számol, hogy egy euróért 2005 köze- pén 1,35 dollárt fizetnek, 2009-ig az árfolyam foko- zatosan erősödik és eléri az 1,15 dollár/euró szintet.
A szerző hivatkozik arra az ismert összefüggésre, hogy annál nagyobb az árfolyam kiigazításának a va- lószínűsége, minél nagyobb az alapvető egyensúlyi helyzethez viszonyított eltávolodás. Az is feltehető, hogy viszonylag lassan áll helyre a megbomlott egyensúly, sokféle eseti (előre nem látható) tényező fékezi a dollár és az euró egyensúlyi árfolyamának ki- alakulását.
A cikk az 1970 és 2009 közötti időszakra grafi- kusan szemlélteti a dollár effektív árfolyamának ala- kulását, összevetve ennek ingadozásait a nyers- anyagok, valamint az iparcikkek árainak alakulásá- val, az árak egyértelműen emelkedő tendenciáival. A szerző megállapítja, hogy átlagosan mintegy 30 szá- zalékkal alulértékelt a dollár a világpiacon jelen levő többi valutához képest.
A cikkben felhasznált világmodellt az Oxford Economic Forecasting (OEF) kutatói dolgozták ki. A vizsgálat összesen 46 ország, illetve földrajzi térség részmodelljével számolt, néhány kivételtől eltekint- ve az iparral rendelkező országok külkereskedelmi és makrogazdasági adatsorai alapján. A 2007. évi kőolajárakra (2004. novemberi ismeretek szerint) hordónként nem az eredeti 29, hanem a valószí- nűbbnek tartott 36 dolláros szintet vették figyelem- be. Eltértek továbbá a dollár-euró árfolyam mértékei is, az osztrák vizsgálat 2009-ig mintegy1,15 dollárra mérséklődő árfolyammal, az OEF eredeti modellje 1,09 dollár/euróval számol.
A modell egyik bemenő paramétere a rövid és a hosszabb távú kamatszint, valamint a kőolaj ára.
Az irányadó dollárkamat, rövid távra az 1980 és 1986 közötti időszakban átlagosan 9,4, az 1987 és
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 802
1993 közötti időszakban 5,7, az 1994 és 1999 közöt- ti időszakban 4,9 százalék volt, majd 2000 és 2004 között, évi 2,6 százalékra zuhant, 2004-ben csak évi 1,4 százalék volt. Az euróövezetben 2000 és 2004 között 3,3 százalékos, 2004-ben 2,1 százalékos volt a rövid távú kamat. A 2009-es dollárkamatra a prog- nózis 4,7, az eurókamatra viszont csak 3,7 százalék.
A modellszámítás az 1980 és 2009 közötti idő- szakra vonatkozó külkereskedelmi adatokkal is szá- mol, a kivitel és a behozatal évenként százalékos változásainak megfigyelt, illetve feltételezett mérté- kei alapján. A cikk bemutatja az Egyesült Államok, Japán, a 15 EU-tagország, továbbá az OPEC- országok, Németország, Oroszország, Kína és India adatsorait. A bemenő adatok között szerepel a világ- kereskedelem négy kulcsvalutájának a dollárhoz ké- pest jegyzett átlagos árfolyamainak százalékos vál- tozása, amely 1999 és 2004 között mintegy évi 2,6 százalékos erősödésnek felelt meg, 2004-ben továb- bi 8,6 százalékos a dollár leértékelődése, ezt követi a dollár 2004 és 2009 közötti évekre várt átlagosan évi 1,1 százalékos erősödése. Bemenő adat továbbá a kőolaj, az egyéb nyersanyagok, valamint az iparcik- kek világpiaci árainak átlagos évi változása.
A cikk a világ összes exportjának és importjá- nak bővülését az 1999-2004 közötti időszakban évi 5,4, illetve 5,9 százalékkal jellemzi, ehhez képest gyorsabb, csaknem évi 7 százalék lehet a 2004 és 2009 közötti növekedés üteme. A cikk részletesen elemzi az említett mértékadó exportőrök, importőrök várható fejlődési pályáját, valamint ennek várható hatásait a világgazdaság fejlődésére.
A kivitel és behozatal várható alakulása alapján a cikk a fizetési mérleg egyenlegére is közöl adato- kat, ezen beül az Egyesült Államok, Japán és a 15 EU-tagország, valamint Kína és az OPEC-országok értékadataival. A 2005 és 2009 közötti időszak átla- gában az Egyesült Államok fizetési mérlege évi 673 milliárd dollár deficitet, az EU 15 országáé együtt évi 74 milliárd dollár többletet érhet el, Japán több- lete átlagosan évi 158 milliárd dollár, Kínáé évi 18 milliárd dollár, az OPEC-országoké közel évi 42 milliárd dollár (Németország pozitív egyenlege átla- gosan évi 117 milliárd dollárnak megfelelő). Összes-
ségében átlagosan évi 3,2 százalékkal növekedhet 2005 és 2009 között a világgazdaság, ez gyorsabb, mint az 1999 és 2004 közötti időszakban elért átla- gosan évi 2,8 százalékos ütem.
A szerző a modellszámítás alapján az 1980–
2009 időszakra meghatározta a bruttó hazai termék tényleges, illetve várható százalékos változásait, or- szágok szerint.
Az előrejelzés szerint a 2004 és 2009 közötti fejlődés átlagos évi növekedési üteme az Egyesült Államokban 2,4, Japánban 3,1, az EU 15 országában 2,2, Oroszországban 4,7, Kínában 7,8, Indiában 7,1 százalék. A világ évi 3,2 százalékos átlagos GDP- növekedését meghaladó lesz 2004 és 2009 között az afrikai (4,0%) és a latin-amerikai (3,6%) országok fejlődési üteme.
A szerző az EU 2004-ben csatlakozott tagjai közül a lengyel (évi 4,4%), a cseh (évi 4,3%), va- lamint a szlovák (évi 3,8%) fejlődési ütem prognó- zisait közli a 2004 és 2009 közötti időszak éveire.
Magyarország GDP-je adatsorában az 1980 és 1986 közötti időszak növekedése átlagosan évi 2,6 százalék. Az 1986 és 1993 közötti időszak évi 4,4 százalékos visszaesését az 1993 és 1999 közötti időszaktól ismét növekedés követi: előbb átlagosan évi 3,2 százalékos, az 1999 és 2004 közötti idő- szakban évi 3,9 százalékos ütemmel, ezt 2004 és 2009 között a GDP évi 4,9 százalékos prognoszti- zált fejlődése követi.
A cikk ismerteti a figyelembe vett háromféle forgatókönyvet, az alapváltozathoz képest. Az első szerint a kőolaj a teljes 2005 és 2009 közötti idő- szakban 10 százalékkal drágább lesz, mint az alap- változatban. A második szerint az euró árfolyama 10 százalékkal haladja meg az alapváltozat árfo- lyamait.
A harmadik forgatókönyv kombinálja az előbbi két feltételezést, eszerint a kőolajat hordónként 48,5 dollárért szerzik be a teljes időszakban és a 2006.
végén érvényesített euró árfolyam 1,57 dollár lesz. A szerző mindhárom forgatókönyvre közli a modell- számítás részletes eredményeit.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
