STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1132
GAZDASÁGSTATISZTIKA SCHULMEISTER, S.:
A VILÁGGAZDASÁG FEJLŐDÉSI KILÁTÁSAINAK ELŐREJELZÉSE 2006-IG (Aktienmärkte dämpfen das Wachstum in den USA.) – WIFO Monatsberichte, 2002. 8. sz. 513–524. p.)
A tanulmány áttekintést ad az Egyesült Álla- mok és az Európai Unió gazdasági folyamatairól, valamint a megvalósult költségvetési és monetáris politika összefüggéseiről. Az előrejelzés bizonyta- lanságai közé tartozik, hogy nehéz meghatározni a tőzsdékre és a háztartások fogyasztására ható té- nyezők alakulását 2006-ig. Az élénkítő és a visz- szafogást célzó gazdaságpolitikai irányzatok vál- takozva fordulhatnak elő a meghatározó orszá- gokban. Schulmeister négy alapkérdésre összpon- tosít:
– miként alakul a részvények árfolyama, és erre ho- gyan reagálnak a háztartások és a vállalatok az Egyesült Államokban, valamint az Európai Unióban;
– a makrogazdasági politika eszközei miként befo- lyásolják a fejlődési pályákat;
– az euró–dollár árfolyam milyen hatással lesz az export dinamikájára, elsősorban e két térségben;
– a nemzetközi áruforgalom árszínvonala miként alakul a dollárárak és -kamatok hatására, és miként ala- kulnak a reálkamatok a nemzetközi hitelpiacon, különös tekintettel a fejlődő országok válságára.
A tanulmány utal az Egyesült Államok és Nyugat-Európa tőzsdéin 2000 eleje óta tapasztal- ható eső árfolyamirányzatokra, amelyek 2002-ben drámaian felgyorsultak.
A visszaesés hátterében az rejlik, hogy 1982 és 2000 között elszakadt egymástól a vállalatok vagyonának valóságos és mérleg szerinti értéké- nek, illetve tőzsdei értékének az alakulása. A szerző az 1980 és 2002 közötti időszak adataival grafikonokon szemlélteti az Egyesült Államok és Németország tőzsdén jegyzett gazdasági társasá- gainak vagyoni helyzetét leíró indexeket (1980-at tekintve bázisévnek). A részvények értéke két év- tized alatt úgy növekedett több mint tízszeresére, hogy a fizikai tőke (beszerzési, illetve nettó érté- ken) nem egészen háromszorosra nőtt. Bemutatja a két ország 1960 és 1980 közötti folyamatait, ki- emelve, hogy a tőzsdén (1960=100 indexekkel ki- fejezve) akkor a reálvagyon alulértékelt volt.
A tőzsdei várakozások, valamint az árfo- lyamnyereségek számos bizonytalansági tényezőt rejtenek, amelyekkel az előrejelzésekben is szá- molni kell. A tőzsdei árfolyamok befolyásolják a háztartások megtakarítási arányát. Az Egyesült
Államokban ez az arány 1982-ben még 10,9, 2000-ben már csak 1,0 százalék volt. Németor- szágban a megtakarítási arány csökkenése az 1990-es években következett be, de ennek üteme lassabb volt, mint ami az Egyesült Államok ház- tartásaira jellemző. Az Egyesült Államokban a háztartások fogyasztása az utóbbi két évtizedben gyorsabban nőtt, mint a folyó jövedelmük. Erre az adott alapot, hogy a pénzvagyont (a nyugdíjalap- okban levő megtakarításokat is beleértve) mind magasabban értékelték a részvénypiacon. A szer- ző utal a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2002-ben kiadott tanulmányára, amely kimutatja a megtaka- rítási arány változását a tőzsdei árfolyam, vala- mint az ingatlanárak ingadozásának hatására.
A 2000 óta tapasztalható árfolyamesés az Egyesült Államokban növeli a háztartások megta- karítási arányát, és ez fékezi a fogyasztás növeke- dését, ezzel tompítja a gazdasági visszaesés ked- vezőtlen hatásait, segíti az élénkülést.
Az Egyesült Államokban végbement gazda- ságpolitikai fordulatokat elemezve a szerző vázol- ja a fontosabb makrogazdasági adatok alakulását az 1961-2003 közötti időszakban (a bruttó hazai termék volumenének, valamint a reálkamatok évenkénti változását, továbbá a beruházások brut- tó értékének és a háztartások fogyasztásának lánc- indexeit, a munkanélküliség arányát, valamint a költségvetési hiány és az államadósság alakulását a GDP százalékában).
Az Európai Unió gazdaságpolitikájának elemzését a szerző az előzőkkel egyező gazdaság- statisztikai adatsorokra alapozza az 1961 és 2003 közötti időszakban. A világ nagy hármasa (Japánt is figyelembe véve) a kilencvenes években ellen- kező tendenciákkal valósította meg fejlődését. Az európai konjunktúra elsősorban nem a belföldi felhasználásra, hanem a bővülő exportra épült.
A kamatszint 1990 és 2000 között minden mértékadó európai országban 5,1 százalékponttal meghaladta a gazdasági fejlődés ütemét. Egyezte- tett elvek alapján konszolidálták a nemzeti költ- ségvetéseket, és ennek érdekében lefaragtak a közkiadásokból, közületi beruházásokból.
Az adózás csúcsterhelése csökkenő tendenci- ájú, ugyanakkor a közvetett (nagy tömegeket érin- tő fogyasztási jellegű) adók jelentősen nőttek. Az Európai Unió költségvetési és monetáris politikája hozzájárult ahhoz, hogy visszafogott volt mind a beruházási, mind a fogyasztási kereslet.
A 2000 közepétől mutatkozó lassulás ellensú- lyozására az Európai Központi Bank 2001-ben
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1133 4,75-ről 3,25 százalékra mérsékelte a mértékadó
kamatot, azonban a nemzeti jegybankok ettől elté- rő monetáris politikát érvényesítenek. Az euró- övezet országaiban átlagosan 7,1-ről 6,1 százalék- ra szállították le a hitelkamatot, de a német kamat- szint ennél kisebb mértékben csökkent. A német bankok kamatmargója csaknem kétszerese az Egyesült Államok átlagos szintjének.
A gazdasági előrejelzés szerint 2003-ban 2,8, 2004-ben 3,3 százalékos fejlődést érhetnek el az Európai Unió országai. Ennek továbbra is alapfel- tétele, hogy konjunktúra legyen a fő exportpiacon, az Egyesült Államokban. További feltétel, hogy az Európai Központi Bank alig emelje a mérték- adó kamatot, tekintettel a csekély árnövekedésre és a viszonylag mérsékelt ütemű növekedésre. Az euró és a dollár árfolyamait várhatóan a bruttó ha- zai termékek vásárlóerő-paritása szabja meg, és a fejlődés egyik feltétele, hogy az európai közös va- luta ehhez képest ne legyen tartósan túlértékelt.
A szerző bemutatja a japán gazdaság 2006-ig terjedő előrejelzését, mely szerint a növekedés 2002–2006 között átlagosan évi 1,2 százalék körül alakulhat, a 2006-ban elérhető fejlődés körülbelül 2,5 százalék lesz. Az előrejelzés részletes árprognó- zisokra épül, amelyet a tanulmány táblázata 1973 és 2001 között többéves intervallumokban, 2002-től évente számszerűen is bemutat. A fontosabb áru- csoportok között szerepel a kőolaj hordónkénti ára, a tüzelőanyag, az élelmiszer, az ipari nyersanyag és az ipari termék (átlagos éves árváltozással). Grafi- kon szemléleti a dollár valóságos árfolyamának alakulását a különböző árucsoportokban, az 1966 és 2006 közötti időszakban.
A kőolaj szabványos minőségének ára a 2002. évi 24,50 amerikai dollárról 2005-ig (kis lépésekben) 28 dollárra nőhet (2000-ben 28, 2001-ben 23,50 dollár volt). Más kitermelt nyers- anyagok ára 1995 és 2001 között átlagosan évi 6,2
százalékkal csökkent, amiben a dollár leértékelő- désének is szerepe volt. Ezt ellensúlyozza a dollár 2005-ig várható erősödése, és ismét a valóságos árszintre emelkedhet a (nem kőolaj) nyersanyagok piaci ára.
Az élelmiszerek 2005-ig várható árnövekedé- se átlagosan évi 2,7 százalék, az ipari felhasználá- sú anyagoké évi 1,6 százalék lesz, ha a dollár (a 2001. évihez képest) átlagosan évi 2,8 százalékot veszít az árfolyamértékéből az euró, az angol font és a yen ellenében. Az ipari termékek világpiacán átlagosan évi 3,1 százalékos drágulásra vezet a dollár várható leértékelődési üteme.
Az előrejelzés kiterjed a nemzetközi adóssá- gok alakulására, valamint a világkereskedelem élénkülését elősegítő hatásokra. A tanulmány a behozatalt és a kivitelt országcsoportok szerint elemzi, és ennek részeként utal a közép- és kelet- európai országok importjának átlagosan évi 7,5 százalékos növekedésére. Ezek a részletes vizsgá- latok alapozzák meg a gazdasági fejlődés előrejel- zését 2006-ig. Valamennyi országcsoport előrejel- zését számításba véve a világgazdaság növekedé- se (2006-ig átlagosan évi 3,8 százalék) kissé meg- haladhatja az 1995 és 2001 közötti időszak üte- mét.
A fejlett iparú országok az 1995 és 2001 kö- zött elért, átlagosan évi 2,8 százalékos növekedést követően 2002 és 2006 között évi 2,5 százalékkal fejlődhetnek. Ez a lefékeződés alapvetően az Egyesült Államok visszafogottabb gazdasági nö- vekedéséből következik. Az egykori tervgazdasá- gú országok előrejelzése mintegy évi 3,7 százalé- kos növekedést valószínűsít, és ezzel folytatódik az egy főre jutó jövedelem (viszonylag lassú) kö- zelítése az Európai Unió átlagához.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA BEHRENDT, CH.:
TÚLBECSÜLIK-E A JÖVEDELEMFELVÉTELEK A NYUGAT-EURÓPAI SZEGÉNYSÉG MÉRTÉKÉT?
(Do income surveys overestimate poverty in Western Europe? Evidence from a comparison with institutional frameworks.) – Social Indicators Research, 2002. 1–3. sz.
429–440. p.)
Összehasonlító szegénységvizsgálat céljából a legkönnyebben elérhető adatbázist a Luxembourg Income Study (Luxembourgi Jövedelemvizsgálat –
LIS) jelenti. A kutatás módszertanában rejlő különb- ségek azonban igen jelentősen befolyásolhatják az ebből származó eredményeket. Miközben egyre több nemzetközi összehasonlítás készül ennek alapján, kevés figyelmet fordítanak olyan kérdésekre, mint az alacsony jövedelműek eltérő reprezentációja, vagy hogy miért alulbecsültek a jövedelemfüggően meg- állapított juttatások jó néhány felvétel esetében. An- nak érzékeltetésére, hogy mennyire alkalmas a jövedelemfelvétel a szegénység összehasonító vizs- gálatára, a szerző három ország, Németország,
