A KGST-tagországok gazdasági fejlődése, 1971–1980

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ 323

benit stabilitás. Az Európai Gazdasági Közös- ség területén például jelentős a népességsta- tisztika, a nemzetgazdasági elszámolások, a külkereskedelmi és a fizetési mérleg statisztika, elmaradott viszont az ár—. az ágazati és a környezetstatisztika, valamint a társadalmi jelzőszámok terén elért egységesítés.

Nagy jelentőséget tulajdonít a szerző az ágazati kapcsolatok mérlegei (ÁKM-ek) se—

gítségével végzett összehasonlításoknak. Ezek alapját az ENSZ Európai Gazdasági Bizott—

sága által standardizált input—output táblák teremtették meg. Az ÁKM-összehasonlítások alkalmasak akár kelet—nyugat, akár más re—

foglalható a gazdaságstatisztika, a matema—

tikai modellezés és az empirikus gazdaság- kutatás. Különösen sok tényezőben és erősen eltérő országok összehasonlításakor (a szerző Magyarországot és az Egyesült Államokat em—

liti példaként) elengedhetetlen, amikor is nem elég néhány százalékszám, hanem a gazda- sági valóságot egészében felölelő eszközre és módszerre van szükség. Fejlődő országok ese—

tén, így az Észak—Dél összehasonlítás szá- mára is ez az eljárás — megfelelő ÁKM hiá—

nyában — nem jöhet szóba, ezért ebben a viszonylatban az összehasonlítás csak a ke- vés rendelkezésre álló mutatóra korlátozód- hat. Alkalmazhatók azonban az osztályozás kvantifikációs módszerei (taxonómiai módsze-

rek).

A jelenlegi nemzetközi statisztika két fő fogyatékossága :

1. az általános elméleti alap hiánya;

2. a hibahatárak becslésének hiánya.

Az elméleti alap hiánya abban mutatko- zik meg, hogy a nemzetközi szervezetek át-

tekinthetetlenül nagy és sokféle információs igénynek akarnak eleget tenni, anélkül, hogy ehhez olyan szilárd vázzal rendelkeznének, mint amilyen a nemzeti keretek között a nem- zetgazdasági elszámolások rendszere. Annak, hogy nemzetközi szinten is azzá válhasson az institucionális különbségek állnak útjában.

Ezek áthidalására az előadás az ún. modul- technikát ajánlja: úgy kell megválasztani az egységeket és az ismérveket. hogy azok le- hetőség szerint semlegesek legyenek az insti—

tucionális keretekkel szemben. Ezeket a mo—

dulokat aztán különböző szempontok szerint lehet összerakni.

A hibabecslés hiányát a szerző még a ren—

dezetlen elméleti kérdéseknél is súlyosabb- nak tartja. E téren egyrészt fogalmi és kon—

cepcionális kutatásokra, másrészt az adathi- bák iránti kevéssé érzékeny elemzési módsze- rekre lenne szükség.

A nemzetközi statisztikában jobban előtér- be kerül a döntések szerepe, mint nemzeti szinten. A nemzeti sajátosságok egy-egy or—

szág számára adottságot, nemzetközi össze- hasonlításban viszont megfigyelendő változó- kat jelentenek. Ezt az antagonízmust csak kompromisszummal lehet feloldani, amelyhez ésszerű döntés szükséges. Mint ahogy döntés kérdése az is, hogyan töltjük ki a különböző forrásokból és rendszerekből származó nem- zetközi összehasonlítások egymás mellé ren—

delése során jelentkező ,,réseket", hogyan ér—

telmezzük a rezíduumokat. Noha az ilyen döntések nem a statisztikai objektivitás ideál- tipikus világába tartoznak, mégsem szabad rejtegetni őket, hanem meg kell teremteni tudományos kezelésük alapjait.

(Ism.: Szilágyi György)

GAZDASÁGSTATlSZTIKA

A KGST-TAGORSZÁGOK GAZDASÁGI FEJLÖDÉSE. 1971—1980

(Razvitíe ékonomiki sztran—cslenov SZEV za 1971—

1980. 99.) lzdatel'szkij otdel Upravlenija delami szekretariata SZEV, Moszkva. 1981. 238 p.

A kötetet a KGST Titkárság a tagállamok együttműködésének további elmélyítését és tökéletesítését célzó Komplex Program elfo- gadásának 10 éves évfordulója alkalmából jelentette meg. Az adatgyűjtemény a tiz KGST tagország 1970., 1975. és 1980. évi főbb gaz- daságstatisztikai adatait tartalmazza a KGST- évkönyvek tematikájának megfelelően.

A Komplex Program sikeres megvalósitása elősegítette a tagországok nemzeti gazdasá- gának dinamikus és tartós fejlődését, a nem- zetközi szocialista munkamegosztás elmélyíté- sét, gazdasági fejlettségi szintjük közeledé- sét és kiegyenlítődését.

75:

Az l97l—l980—as években Bulgária, Mon- gólia. Lengyelország és Románia fejlődési üteme meghaladta a gazdaságilag fejlettebb KGST-országokét, ami hozzájárult az egy fő—

re jutó nemzeti jövedelem és más mutatók ér- tékeinek kiegyenlítődéséhez.

Az elmúlt tíz esztendő alatt a KGST—or- szágok jelentős lépéssel előbbre jutottak az ipari fejlődés útján, növelték gazdasági és tu—

dományos—műszaki potenciáljukat, ipari ter- melésük növekedési üteme több mint kétsze—

resen túlhaladta a fejlett tőkés országokét.

Előrelépés tapasztalható a gazdaság- és szo- ciálpolitika megvalósításában a népjólét emelése, a növekedés intenzív tényezőire va- ló áttérés, a munka hatékonyságának és mi- nőségének javítása területén.

A KGST-országok termelőerőinek dinami—

kus fejlődését jelzi a megtermelt nemzeti

(2)

324 STATlSZTlKAI IRODALMI FIGYELÓ

jövedelem volumenének, a gazdasági fejlő—

dést legátfogóbban jellemző mutatónak a vizsgált időszakban elért 60 százalékos nö- vekedése. Ez a tagországok összességére szá- mított növekedés számottevő szóródást takar:

a nemzeti jövedelem volumenindexe Bulgá—

fiában 96, Csehszlovákiában 57. Lengyelor- szágban 73, Magyarországon 62. Mongóliá—

ban 81. a Német Demokratikus Köztársaság—

ban 49, a Szovjetunióban 62 százalék, Ro- mániában pedig a növekedés 2,4-szeres.

A tagországok többségében a nemzeti jö—

vedelem és a bruttó társadalmi termék vo- lumenindexei közelednek egymáshoz. ami a társadalmi termékekben az anyagi termelési ráfordítások és a nemzeti jövedelem arányá- nak eltolódását jelzi az utóbbi javára.

A KGST-országok többségében a nemzeti jövedelem több mint háromnegyed részét fordítják közvetlenül a lakossági fogyasztás—

ra, lakásépítésre, szociális és kulturális cé' lokra.

Az 1970—es évek jellemző sajátossága a tagországokban az intenzív társadalmi újra- termelésre való áttérés. Ennek bizonyítéka a társadalmi munka termelékenységének 54 százalékos emelkedése a KGST—országokban együttesen.

A vizsgált időszakban (: KGST-országok nagy figyelmet fordítottak a beruházásokra.

Közös erőből valósult meg a kijembajevi az- besztbányászati és —dúsitó kombinát első sza- kasza, átadták a .,Szövetség" gázvezetéket, kidolgozás alatt állnak a Szovjetunió terü- letén felépítendő kaolinkitermelő és —dúsító kombinát tervei is. 1980-ban 1970-hez viszo- nyitva a beruházások volumene a KGST-or—

szágokban együttesen 73 százalékkal emel—

kedett. Ezen belül Bulgáriában ól, Csehszlo—

vákiában 69 százalékkal. Lengyelországban 2—

szeresre. Magyarországon 58 százalékkal.

Mongóliában 2,9-szeresre. (: Német Demokra- tikus Köztársaságban 51, a Szovjetunióban 65 százalékkal, Romániában 2.6-szeresre.

A jelentős mértékű beruházások eredmé—

nyeképpen elsősorban a termelő állóeszköz- állomány növekedett 1971 és 1980 között.

Bulgáriában 2,2-szeresre. Csehszlovákiában 1.8-szeresre, Mongóliában 2.3-szeresre, a Né- met Demokratikus Köztársaságban 1,7—szeresre, a Szovjetunióban 2.2—szeresre. Az ipa—

ri termelő állóeszközök szerkezete progresz- szíven változott, a tagországok többségében csökkent az épületek és létesítmények ará- nya, a gépeké és berendezéseké pedig emel—

kedett.

A Komplex Program végrehajtásának e tíz éve alatt a tagországok mindegyikében az ipar dinamikus fejlődése volt a jellemző. A tagországok ipari termelésének volumene ösz- szességében 84 százalékkal emelkedett.

amelyből az ipari termelés növekményének majdnem négyötöd része származott.

A tagországokban a Komplex Program el—

fogadását követően kiemelt szerepet kaptak a népgazdaság műszaki fejlődését meghatá- rozó iparágak: 1971 és 1980 között a gép- gyártás és fémfeldolgozó ipar termelése a KGST-országokban együttesen 2.5-szeresére.

a vegyipar termelése 2,2-szeresre nőtt. Jelen—

leg ezekre az iparágakra és az energetikára jut a bruttó ipari termelés kétötöd része. Ve—

zető helyet foglal el az iparágak között a villamosenergia—termelés. amely a KGST—orszá—

gokban 1980-ban elérte az 1726 milliárd kWó-t. 1970—hez viszonyítva a növekmény 738 milliárd kWó (750/0). ami felülmúlja Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország 1980. évi együttes termelését.

A nemzeti energiarendszerek fejlesztése összekapcsolódott az Egyesített Villamosener- gia-rendszeren belüli együttműködés fejlesz—

tésével. A ,,Béke" energiarendszerben részt vevő országok villamosenergia-termele'se

1980-ban elérte a 700 milliárd kWó-t.

Ami a tüzelőanyag—ipar fejlesztését illeti, 1980—ban a KGST-országok együttes kőolaj- termelése 617,5 millió tonnát tett ki, 248 mil- lió tonnával (67 százalékkal) többet. mint 1970-ben. (A Szovjetunió termelése 1980-ban 603 millió tonna volt.) A földgáz és a járulé- kos gáz kitermelése pedig 1980-ban 462 mil—

liórd köbméter volt. ami kétszerese az 1970.

évinek. A szilárd fűtőanyagok termelése — amelynek jelentősége napjainkban újra elő—

térbe kerül -— számottevően nőtt. és ez hoz- zájárult ahhoz. hogy a KGST—országok ki- elégíthessék saját szükségleteiket ezekből.

Az acéltermelés tartós és dinamikus fejlő- désével párhuzamosan erőteljesen fejlődötta vizsgált időszakban a tagországok gépipara.

A gépgyártó— és fémfeldolgozó ipar terme- lése a tagállamokban együttesen 152 szóza- lékkal növekedett. A Komplex Program meg—

valósitása során fokozódó jelentőséget ka- pott a szakosítás és kooperáció. 1980—ban a gépgyártásban a szakosított termékek ará- nya a gépek és berendezések exportvolume—

nének 34 százalékát tette ki az 1973. évi 18 százalékkal szemben. Felgyorsult ütemben nö—

vekedett a személy- és tehergépkocsi—gyár- tás. a vegyipari gépek gyártása, a számító—

gépgyártás. valamint a tartós fogyasztási cik- kek termelése.

Az ipar szerkezetének korszerűsítése érde- kében erőteljesen fejlesztették a vegyipart. A vegyipari termelés növekedési üteme az utób—

bi tl'z évben 1.5-szeresen haladta meg az ipa—

ri termelését. A magas növekedési ütem pe—

dig nem csak a kapcsolódó beruházások, hanem elsősorban a munkatermelékenység nö—

vekedésének eredménye. Például 1971—1979- ben Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában e tényező hatására a vegyipari termékek termelése 97. 94, illetve 87 százalékkal emelkedett.

(3)

STATlSZTlKAl lRODALMl FiGYELÖ 325

A mezőgazdaság fejlődése mindenekelőtt az intenzív tényezők, a munkatermelékenység emelkedésének következménye. Az intenzifi- kálás tette lehetővé. hogy a mezőgazdaság—

ban a foglalkoztatottak számának és a meg- művelhető földterületeknek csökkenése, továb—

bá néhány év kedvezőtlen időjárása ellenére a bruttó termelés volumenindexe évi átlag—

ban 9 százalékkal nőtt a tagországokban együttesen. Ezen belül Bulgáriában li, Cseh—

szlovákiában 9, Kubában 23. Lengyelország—

ban 2. Magyarországon 15, Mongóliában és a Német Demokratikus Köztársaságban 6, Romániában 26, a Szovjetunióban 8 százalék volt az évi átlagos növekedési ütem 1971 és

1980 között.

A mezőgazdaság anyagi—műszaki bázisá- nak megerősítésére és kiszélesítésére az egyes KGST—országokban a beruházásokat a tíz év alatt a következő mértékben növelték:

Bulgáriában 38, Csehszlovákiában 68 száza- lékkall Kubában 2,3-szeresre. Lengyelország- ban 86. Magyarországon 9. Mongóliában 54, a Német Demokratikus Köztársaságban 8 százalékkal. Romániában 2—szeresre és a Szovjetunióban 89 százalékkal. Az együttmű—

ködés dinamikus fejlődésének eredményekép—

pen a közhasználatú áruszállítás teljesítmé- nye a KGST—országokban együttesen elérte a

6.9 trillió árutonnakilométert, 62 százalékkal

meghaladva az 1970. évit. Ezzel párhuzamo- san jelentősen megemelkedett az utasforga—

lom is, 1980-ban elérte az 1216 milliárd utas—

kilamétert, ami 56 százalékkal több, mint 1970-ben volt. A közlekedés és szállítás ilyen mértékű fejlődését az automatizálás és gépe—

sítés, a szervezés javítása, a gördülőállomány és a flotta felújítása, a konténeres szállítá—

sok kiterjesztése tette lehetővé. Fontos szere—

pet játszott a nemzetközi vonalak fejlesztése, a közös tehervagonpark bővítése is.

A tagországok külkereskedelmi kapcsola—

tainak további kiszélesedését jelzi a forga- lom évi átlagos 15 százalékos növekedési üteme, 1980-ban a KGST—országok külkeres- kedelmi forgalma 224 milliárd rubelt tett ki.

3.9-szer többet, mint 1970—ben; ebből az egy- más közötti kereskedelem értéke 120 milliárd rubel volt (3.3-szer több. mint 1970-ben).

Az adatgyűjtemény nagy teret szentel a la- kosság növekvő anyagi és szellemi szükségle—

teinek kielégítését bemutató adatoknak, és gazdag számanyag mutatja be a szociális——

kulturális politika megvalósulását, az élet- szinvonalat meghatározó tényezők: a jöve- delmek és ezzel párhuzamosan a lakosság fogyasztásának alakulását, a lakásépítés, az egészségügyi és kulturális szolgáltatások fej-

lődését is.

(Ism.: Tamás Istvánné)

*

CLAAB, H. -— WARTENBERG. E.:

A NÉMET SZÓVETSÉGl KÖZTÁRSASÁG 1979. EVi IPARI CENZUSA

(Zensus in produzierenden Gewerbe für dás Jahr 1979.) — Wirtschaft und Statistik. 1981, 1. sz. 27—33 p.

Az iparstatisztikai megfigyelések össze—

hangolása, valamint a jelenlegi technikai le—

hetőségek a Német Szövetségi Köztársaság- ban legátfogóbb ipari adatgyűjtésnek számí- tó ipari cenzusok végrehajtása során is új el—

járások alkalmazását teszik szükségessé. A cikk a bányászat és a feldolgozó ipar prog- ramja alapján nyújt áttekintést a cenzus el- méleti koncepciójáról és lebonyolításának menetéről, utalva az energia- és vízellátás, valamint az építőipar területén -— az eltérő szabályozások vagy szakmai sajátosságok mí- att — jelentkező különbségekre is.

A legutóbbi ilyen nagyarányú adatfelvételt i967-ről végezték. 1980 márciusában in- tézkedett úgy a statisztikai jogi szabályozása—

kat módositó első törvény, hogy 1980 folya- mán, 1979—re vonatkozóan ismét ipari cen- zust kell végrehajtani. Az adatszolgáltatók terhelésének csökkentése érdekében az adat- felvételi programot —- a hetvenes években ki—

alakított követelményekhez képest — egysze- rűsítették. (Például az üzemi szintű nettó ter- melési értéket nem közvetlen adatkérés alap- ján, hanem számítások útján kívánják meg-

határozni.)

Az ipar struktúrájáról és teljesítményéről részletes áttekintést nyújtó cenzus megszerve- zését azok a jelentős struktúraváltozások tet- ték sürgetően időszerűvé. amelyek a Német Szövetségi Köztársaság iparának számos te- rületén növekvő tőkeintenzitás és termelé- kenységemelkedés formájában éreztetik ha—

tásukat. Ezenkívül az egyre magasabb ener- giaárak és inflációs ráták, valamint a piac—

hoz való alkalmazkodás nehézségei is a vál- tozások egységes kritériumok alapján történő felmérését és vizsgálatát követelik meg,

A cenzus egyik elsődleges feladata a net- tó termelési érték megállapitása valamennyi megfigyelt gazdasági területen abból a cél—

ból. hogy a bruttó jellegű mutatóknál jobb alapot szolgáltasson a termelési tényezők ha- tékonyságának. a termelékenység alakulá—

sának vizsgálatához. Ezt a feladatot ugyanis a költségstruktúrának 1975 óta bevezetett megfigyelése sem tudja teljesen megoldani, mivel a legalább 20 főt foglalkoztató vállala- tok körében végzett reprezentatív adatgyűj- tésen alapszik, s eredményei területi tago- lású számításokhoz nem használhatók fel.

Az eddigi cenzusok az egyébként viszony- lag ritkán megfigyelt ipari kisvállalatokrá is kiterjedtek. Bár az 1979. évi cenzus jogi ke- retei is lehetőséget adnak a 10 és több főt foglalkoztató kisvállalatok teljes körű bevoná- sára, a tartományi statisztikai hivatalok meg—