HAZÁNK A KGST—BEN NYlTRAl FERENCNE DR.
Az a harminc év. amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megala—
kulósa óta eltelt, a világ egész fejlődése szempontjából igen jelentős. A jelen év-
században nem volt ilyen viszonylag hosszú időszak. amelyet a békés fejlődés jellem—
zett volna. Bár ennek a békés fejlődési korszaknak is voltak Európában a hideghá- borúra jellemző jegyei, a világ más tájain pedig valóságos háborúskodósok is, a KGST—ben részt vevő országok számára ez a harminc év a második világháború pusz- tításait követően a helyreállítás, a gyors ütemű fejlődés és kibontakozás időszaka volt. A KGST nevében ugyan a ,,gazdasági" jelzőt viseli. jelentősége a tagországok számára korántsem merült ki a gazdasági jellegű együttműködésben. a gazdasági
fellendülés ösztönzésében. hanem hatása tovább gyűrűzik a társadalom egész te-
rületére is. Bízvást mondhatjuk, hogy nincs a KGST-tagországok életének egyetlen olyan részlete sem. amelyre az elmúlt harminc esztendő során a KGST valamilyen közvetlen vagy közvetett módon ne gyakorolt volna hatást. A közvetlen hatások közé sorolhatjuk a gazdasági együttműködés bővülése és a világ fejlett tőkés országai- val folytatott gazdasági versenyben elért sikerek mellett a lakosság életszínvonalá—nak gyors ütemű és egyre kiegyenlítettebb növekedését, a közvetett hatások pedig a kultúra. a műveltség, az egészségügy, a népjólét valamennyi részterületén érvé—
nyesültek.
A KGST jelentőségét hazánk fejlődésére korántsem tudjuk teljeskörűen érzékel- tetni egyetlen tanulmány terjedelmi korlátai között. Valamelyest képet alkothatunk erről azonban, ha kiválasztunk néhány olyan fő jellemzőt, amelyek azt illusztrálják, hogy hazánk harminc éves fejlődésében meghatározó a KGST—együttműködés sze-
repe. Ezek a főbb jellemzők a következők:
— a KGST megalakulása óta a részt vevő országok gazdasági fejlődésének üteme és mértéke gyorsabb volt. mint a fejlett tőkés orszógoké; ez tehát azt jelentette, hogy az elmúlt harminc év alatt lényegesen csökkent a fejlettségiszínvonal-különbség a legfejlettebb európai, valamint az Európán kívüli tőkés országok és a KGST—tagországok között:
- a KGST—országok táborán belül jól érvényesült a kiegyenlítődés, az erre vonatkozó tervszerű előrehaladást ma már egy sor tényadat bizonyítja;
—— a KGST-ben élő és működő, korábban elmaradott országok részére a KGST fejlettebb tagországai tudatos és összehangolt segítségnyújtással biztosították és biztosítják napjaink—
ban is a felzárkózást.
Mindhárom főbb jellegzetesség érvényesült hazánk fejlődési trendjében is, ezt a következőkkel jellemezhetjük.
Jól ismert. hogy a magyar népgazdaság harminc éves gazdasági fejlődése . nemcsak ütemében és mértékében, hanem összetételében és választékóban is lé- nyegesen gyorsabb volt. mint a hozzánk hasonló fejlettségű európai tőkés országo-
NYlTRAlNÉ DR.: HAZÁNK A KGST-BEN
23
ké. Bár a szocialista országok táborán belül ez az ütem nem tartozott a kiemelkedők közé, de még így is lényegesen meghaladta a fejlett tőkés országok gazdasági fej—
lődésének növekedését. Köztudott, hogy a KGST—tagországok nemzeti jövedelme
az 1950 és 1977 közötti években 7,3-szeresére emelkedett. iparának bruttó termelése pedig mintegy 11-szeresére nőtt. Hazánk nemzeti jövedelme ebben az időszakban 4.5-szeresére. iparunk bruttó termelése pedig 7,9-szeresére emelkedett. Mindez azt jelenti. hogy a KGST-országok között hazánk a gazdasági fejlődés átlagos növe—kedése tekintetében mintegy közepes helyet foglal el, nálunk gyorsabban fejlődtek azok az országok (elsősorban Románia és Bulgária), amelyek lényegesen alacso—
nyabb bázisról indultak. viszonylag lassabb volt a növekedés üteme azokban az országokban (elsősorban a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiá- ban), ahol már az ötvenes évek elején is magasabb volt a népgazdaság fejlettségi szintje.
Hazánk erőforrásaihoz mérten mindig részt vett a fejlődésben segítségre szo—
ruló országok támogatásában. csupán példaképpen említjük meg, hogy a Mongol Népköztársaság számára technikai, kutatási és gazdasági segítséget is adtunk azo- kon a területeken, ahol hasznosítani tudták a hazánkban elért eredményeket.
HAZÁNK FEJLÖDÉSE
A KGST—TAGORSZÁGOK GAZDASÁGI FEJLÖDÉSÉVEL 'OSSZEVETVE
A KGST megalakulása óta a tagországokban azonos fejlődési tendenciák ér- vényesültek. Ezek közül a következőket tapasztalhatjuk hazánkban is.
1. A népgazdaságon belül vezető szerephez jutott az ipar
Az ipari fejlődést országaink mindegyikében mind a beruházásokkal, mind pe—
dig az iparban foglalkoztatottak létszámának bővülésével alapoztuk. Az ipari lét—
szám növelése, az extenzív jellegű fejlesztés az ötvenes és a hatvanas évek elején általános tendencia volt a KGST-országok mindegyikében. Ezek a források külön- böző időszakokban váltak szűkössé: a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában hamarabb. nálunk a negyedik ötéves tervidőszakban már gyakor- latilag nem volt mód az ipari foglalkoztatottak számának lényeges növelésére.
A beruházások jelentős hányadát az alapanyag- és energiaellátásra. valamint a feldolgozó iparágak fejlesztésére fordították (: KGST—országok mindegyikében. Az összes népgazdasági beruházásnak már az ötvenes évek elején is mintegy 60—70 százalékát a termelőágazatok fejlesztésére fordították a KGST—országok. Hazánkban ez az arány 617 százalék volt 1950—ben. amikor a nálunk magasabb fejlettséggel induló Német Demokratikus Köztársaságban 73,9, Csehszlovákiában 70,8. Romániá- ban viszont 80 százalékot jelentett. Az arány hazánkban növekvő volt egészen az 1970—es évek elejéig, majd attól kezdve az infrastrukturális beruházások korábbi
elmaradottsága és a lakosság életszínvonalának javítását szolgáló kommunális jel-
legű beruházások jelentőségének fokozódása miatt valamelyest csökkent. Az 1970- es évek közepe táján a termelőágazatok fejlesztésére fordított beruházások aránya 65—80 százalék között ingadozott. Csupán összehasonlításként jegyezzük meg, hogy a termelő szférára fordított beruházások aránya Romániában az 1950-es évek óta fokozatosan növekedett. az 1970-es évek közepén az összberuházásoknak 85 szá- zalékát érte el. és a Német Demokratikus Köztársaságban is némi ingadozással 82—83 százalék körüli értéket képviselt. Az ipar aránya az összberuházáson belül országaink iparosodottságának, illetve a mezőgazdaság fejlesztésének eltérő szük- ségletei miatt eléggé különböző volt: Magyarországon 33—35 százalék körüli értéket24 NYITRAI FERENCNÉ DR.
képviselt az 1970-es években, ugyanakkor Bulgáriában 41—42, Romániában kb. 50, Csehszlovákiában azonban csak a hazaihoz hasonló 36—38 százalékot jelentett.
Az ipar gyors ütemű fejlődése együtt járt az ágazati szerkezet átformálódásával.
1955 és 1960 között a leggyorsabban a gépipar termelése növekedett a KGST-or—
szágok csaknem mindegyikében. A gépipari kapacitások kialakítása egyfelől a KGST-
együttműködésnek megfelelően, másfelől azonban egy kissé egymással is verseng- ve jött létre. Gépiparunk fejlődésében több más fejlett szocialista országhoz ha- sonló tendenciák érvényesültek, ezek a hetVenes években már a világpiacon való megjelenésünk szempontjából nem voltak egyértelműen előnyösek. A gépipar ter- melésének növekedése a gépiparon belüli szerkezeti módosulással is együtt járt.E téren hazánkban a híradás- és vákuumtechnikai ipar. valamint a villamosgép- ipar és műszeripar fejlődése volt jellemző, amellett számottevő mértékben és a szo- cialista országok közötti együttműködésre alapozva jött létre közútijármű—gyártá—
sunk. Úgy vélem, jó példája ez utóbbi a szocialista országok közötti tervszerű és tu- datos együttműködésnek.
A KGST kialakulásának időszakában a szocialista országokban jelentős sze—
mély—, tehergépkocsi— és autóbuszgyártás még csak elvétve akadt. A motorizáció az elmúlt harminc évben nőtt jelentős mértékűvé még azokban az országokban is (első-
sorban a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában). ahol ennek
korábbi hagyományai is voltak. ismeretes, hogy a gazdasági és a tudati fejlődés egyaránt azt eredményezte. hogy az országok többsége — s ez nemcsak a szocialista tábor országaira vonatkozik —- a személygépkocsi-gyórtásban részt kívánt vállalni.Az 1970-es évek közepén ilyen vélemények hazánkban is eléggé gyakorta kerültek előtérbe, bár ehhez csak igen kevés szellemi és hagyományos gyártási háttér állt rendelkezésünkre. A KGST—országokkal való együttműködés lehetőségeit mérlegelve a gazdasági vezetés úgy döntött, hogy a hazánkban rendelkezésre álló anyagi—
műszaki és szellemi kapacitást elsősorban az autóbuszgyártásra, valamint a sze- mélygépkocsikhoz szükséges tartozékok és alkatrészek gyártására összpontosítjuk, és ezekből olyan volumeneket állítunk elő, amelyekkel a szocialista országok igé- nyének nagyobb hányadát is ki tudjuk elégíteni. Cserébe komplett személygépko- csikat más szocialista országokból szerzünk be. Ez a nézet ugyan vitákon keresztül alakult ki. az 1970-es évek elejének és napjainknakfejlődése egyértelműen e döntés helyességét igazolja. A járműgyártásban megvalósított szakosítás azt eredményezte, hogy a KGST—országokban előállított autóbuszok mintegy háromnegyede ma már szovjet és magyar gyárakból kerül ki, ezen belül hazánk a nagy befogadóképességű autóbuszok többségét állítja elő. Ugyanakkor például a vasúti személykocsik nagy
részét a Német Demokratikus Köztársaság szállítja.
Az 19óO-as évek óta a gépipar mellett a vegyipar került az ipari fejlődés hom—
lokterébe a KGST-országok csaknem mindegyikében, köztük hazánkban is. Néhány KGST-országban ehhez a természeti adottságok és ebből fakadóan az alapanyag- ellátottság is kedvező feltételeket biztosított. Magyarországon viszont időben ismer- tük fel azokat az együttműködési formákat, amelyekre a népgazdaság kemizálását és a hazai vegyipar fejlesztését alapozhattuk. Elsősorban az olefinprogram jelentős e téren, amelynek létrehozása még a világpiaci árrobbanás előtt következett be.
de kedvező hatását a jövőben is érzékelni fogjuk. Az ipar és ezen belül a vegyipar termelésének 1956 és 1975 közötti növekedését jól szemléltetik az 1. és a 2, thlában
bemutatott adatok.
A fejlődés eredményeképpen az 1970-es évek közepén a vegyipar aránya az ipar termelésében a Német Demokratikus Köztársaságban és Romániában 11-12 százalékot ért el. ezt követi hazánk a 10.8 százalékos arányával, majd Lengyelország
HAZÁNK A KGST-BEN 25
9.5, Csehszlovákia 8.2, Bulgária és a Szovjetunió 7.4—7,6 százalékos aránnyal. A kü—
lönbség nem elhanyagolható a vegyipar iparon belüli részesedései között, ennek elsődleges oka az, hogy országainkban a petrokémiai ipar és az ebből származó műanyag— és vegyiszálgyártás még eltérő fejlettségi fokot képvisel, nemcsak egy—
más között. hanem a fejlett tőkés országokhoz viszonyítva is.
1. tábla
Az ipari termelés növekedése a KGST-országokban 1956 és 1975 között
(százalék)
1956— 1961— 1966— 1971—
orszóg 1960. 1965. 1970. 1975.
évek átlaga
Bulgária . . . . . . . . . . 16,4 11,8 109 9,1
Csehszlovákia . . . . . . . . . 10, 5 5,2 ó,7 6.7
Lengyelország . . . 9, 8 8.6 8.4 10. 6
Magyarország . . 7, 9 7.8 ó,3 ó,5
Német Demokratikus Köztársaság . 10.0 5.9 6.5 6.5
Románia . . . . . . . . . . 11.4 14,0 119 13,0
Szovjetunió . . . 10,4 8,6 8.5 7.4
2. tábla
A vegyipari termelés növekedése a KGST-országokban 1956 és 1975 között
VVVVV (százalék) _,
1956— 1961— 1966— 1971—
Orszóg 1960. 1965. 1970. 1975.
évek átlaga
4 !
Bulgária 24,8 'l7,0 21,5 11,6
Csehszlovákia . 15,4 10,7 9.8 9,9
Lengyelország . . 15,9 13,3 13.1 12,3
Magyarország . 15,3 16,9 12,1 10,5
Német Demokratikus Köztársaság 9.1 7.5 6,9 8,4
Románia 16,7 24,7 20,8 15,7
Szovjetunió ll,5 13.4 11,7 10,3
A vegyiparnak ez a rendkívül gyors növekedése jelentős volumenű beruházások- ra támaszkodott. A hazai vegyipar beruházási aránya 1960 és 1975 között növekvő volt. s nem egy esetben magasabb, mint amit a többi szocialista országban az ipa—
ron belül a vegyipar beruházása képviselt. Vegyiparunk fejlesztésében jól érvénye- sült a szakosítás. Magyarország gyógyszeripara nemcsak a szocialista táboron be- lül, hanem azon kívül is elismerést szerzett. Fejlett mezőgazdaságunk műtrágya— és növényvédőszer-igénye is ösztönözte a szakosodást. ugyanakkor néhány olyan léte- sítményt is létrehoztunk, amellyel korábbi elmaradottságunkat pótoltuk a vegyiszál- és a műanyaggyártás tekintetében. Mindez azt bizonyítja. hogy megtaláltuk a vegy- iparon belül azokat a fő csomópontokat, amelyek keretében versenyképes termékek gyártásával tudunk a világpiacon helytállni.
E néhány példa is utal arra. hogy az elmúlt harminc évben érzékelhetően kö- zeledett egymáshoz az ipar ágazati szerkezete a KGST—országokban, s ez egyide- jűleg az ágazaton belüli erőteljes szakosodással is együtt járt. Az utóbbiakkal azonban még korántsem lehetünk teljes mértékben elégedettek, hiszen a speciali—
záci-ónak vannak olyan lehetőségei. amelyeket még napjainkban sem használunk ki eléggé.
26 NYITRAI FERENCNÉ DR.
A gépiporon belül jött létre legkorábban a szakosítás. s ezzel elértük azt. hogy
1978 elején 60 sokoldalú gépgyártási egyezmény volt már életben összesen mint- egy 6000 gépipari termékre (köztük termelő gépekre és szállítóeszközökre) vonatko—zóan. A KGST—országok gép— és berendezésexportjában azonban a szakosított ter- mékek aránya még mindig elég alacsony: a hazánk és Csehszlovákia közötti gép—
szállitásokban 20 százalékot, a hazánk és Lengyelország közöttiekben kb. 30 szár zalékot képviselt.
2. Gyors ütemben fejlődött a mezőgazdaság
Ez a fejlődés nemcsak abban érzékelhető. hogy az egyes országok lakosságá—
nak szükségletét ma már mind nagyobb mértékben tudják kielégíteni növényi és ál—
lati termékekből. hanem abban is, hogy exportőrként is jól jegyzik a KGST-országo- kat a világpiacon. A fejlődést mi sem bizonyítja jobban mint az. hogy például a mo—
gyor és a bolgár gyümölcsök, zöldségfélék, állattenyésztési termékek és feldolgo- zott élelmiszerek egyaránt jó hírnévre tettek szert a fejlett tőkés országokban, s
ha a Közö Piac-i embargó sok esetben sújt is minket, a mezőgazdasági adottságok
lehetővé tennék az export további szélesítését is.
A KGST-országokban a mezőgazdaság termelése — az időjárási viszonyok okoz—
ta évenkénti ingadozások mellett — tervszerűen növekszik. Az 1976—1977. évek me- zőgazdasági termelése az 1971—1975. évek átlagos színvonalát hazánkban 10 száza- lékkal haladta meg. A legkiemelkedőbb a mezőgazdasági termelés emelkedése eb—
ben az időszakban Romániában volt (229/0). ugyanakkor Bulgáriában 7, Csehszlová—
kiában 6, a Szovjetunióban 5, Lengyelországban pedig 1 százalékos a növekedés.
A legtöbb KGST-országban az 1970-es években erőteljesebben nőtt a feldolgo—
zott formában piacra hozott élelmiszeripari termékek aránya. a mezőgazdasági hát- tér intenzívebb formában hasznosult, de e téren is vannak még tartalékaink.
Az ipari és a mezőgazdasági termelés jelentős növekedését néhány termékodat jól szemlélteti.
3. tábla
Néhány fontos termék egy lakosra jutó termelése a KGST-országokban
; R 'd' ' N'lű. Gabo
, Vg; Szén Acél mcűsbá— thcogtő? Vegyí- Papír CW?" ")"féjék Orszag Év energia (kg) (kg) vevő anyag- szal (kg) feher es huve-
(kWó) (db) * bon (kg) (kg) lvesek
(kg) (kg)
l
Bulgária . . . . 1950 110 818 0.7 11 2.5" — 3,5 5 450
1977 3375 2857 294 167 70,0 8,3 39 41 871
Csehszlovákia . . 1950 749 3710 252 237 77 2.1 23,5 57 390
1977 4416 8064 1002 156 77,0 10.1 76 57 696
Lengyelország . . 1950 380 3337 101 47 6.5 1.0 109 39 508
1977 3152 6538 514 660 75.0 7.2 39 48 565
Magyarország . . 1950 322 1421 112 106 4,3 O,4 6.8 19 601
1977 2196 2394 350 243 64,0 2.4 40 41 1169
Német Demokratí- 1950 1059 7603 68 151 87,0 5.1 17,5 33 299
kus Köztársaság . 1977 5486 15149 408 672 260,0 17.4 70 42 523
Románia . . . . 1950 130 238 34 24 0 0.1 5,3 5 323
1977 2780 1354 532 337 870 8.5 35 33 864
Szovjetunió . . . 1950 507 1450 152 60 69 0.1 6.6 14 451
1977 4445 2565 567 1 337 87.0 4.2 35 47 756
* Tízezer lakosra.
" 1952. évi adot.
HAZÁNK A KGST-BEN 27
Az egy lakosra jutó termelés színvonalában a KGST-országok mindjobban fel- zárkóznak a világ élmezőnyéhez. és az egymás közötti különbségük is csökken.
A gyors ütemű és összehangolt tervszerű fejlődés eredményeképpen a KGST- tagországok — amelyek a világ összterületének kevesebb mint 20 százalékát, össz—
népességének pedig alig 9.2 százalékát képviselik —— együttesen ma már a világ villamosenergia-termelésének több mint 21. acéltermelésének 29. műtrágyagyártá- sának 37. kőolaj—előállításának 19 és földgáztermelésének 28 százalékát biztosítják.
Ez azt jelenti, hogy gazdasági potenciálját tekintve a KGST lényegesen nagyobb erőt képvisel a világban, mint amekkorát földterülete vagy népessége alapján.
A szocialista országok közössége a fejlett tőkés országok gazdasági integráció- jával is jól veszi fel a versenyt. Míg például 1950wben az Európai Gazdasági Közös- ség országai 49 millió tonna acélt állítottak elő, a KGST tagállamai pedig 36 millió tonnát. 1976-ban már az acéltermelésből 199 millió tonnát adtak a KGST—tagálla- mok, 134 millió tonnát pedig az EGK országai. Hasonló tendenciaváltást tapasztal- hatunk a fémmegmunkáló szerszámgépek gyártásában is. 1950-ben az EGK orszá—
gai 230000 darabot, a KGST—országok pedig 122 OOO-et bocsátottak piacra, 1975- ben a KGST országai 371 000. az EGK tagállamok pedig 320000 darabot gyártottak.
A sort jó néhány nyersanyag és feldolgozott ipari termék felsorolásával folytathat—
nánk, amelyek gyártásában a KGST—tagországok kerültek az elmúlt 30 év alatt .,erő- fölénybe".
SZOCIALlSTA VILÁGPIAC LÉTREJÓTTE — A SZOClALlSTA GAZDASÁGI lNTEGRÁClÓ
A KGST fejlődésének különböző szakaszaiban különböző arányú volt a tag—
országok egymás közötti forgalma. Nyilvánvaló, hogy az iparosodás előrehaladtával egyre nagyobb mértékben tudták a tagországok iparcikkekkel is kielégíteni a tábor szükségletét és ennek eredménye az. hogy ma már a KGST—országok egymás közöt—
ti kereskedelme eléri a KGST-országok összkülkereskedelmi forgalmának csaknem 60 százalékát. Hazánk szempontjából a KGST-országokkal való kereskedelem még valamivel jelentősebb. Kivitelünkben 1977-ben a szocialista országok 62 százalékot képviseltek, ezen belül döntő mértékben a Szovjetunióba exportáltunk, összkivite- lünknek mintegy 30 százalékát. Kivitelünkben a gépek, szállítóeszközök és egyéb be—
ruházási javak aránya jelentős ebben az irányban. 1977-ben a szocialista orszá- gokba irányuló export 36 százaléka gép, közlekedési eszköz, beruházási termék volt.
Úgyszintén jelentős mértékben exportálunk félkésztermékeket és alkatrészeket is, viszonylag nagyobb hányadban élelmiszeripari termékeket és kisebb volumenben
mezőgazdasági termékeket és élő állatokat.
A behozatal szempontjából is jelentős a forgalmunk a KGST-országokkal: az alapanyagok, félkésztermékek, fogyasztási cikkek és az iparban fefdolgazott és be- ruházott össztermékek behozatalának együttesen 31 százalékát a Szovjetunióból és__
további 26 százalékát a többi szocialista országból importáljuk. Különösen fontos számunkra az, hogy az energiahordozók. anyagok és félgyártmányok importjában a szocialista országok szerepe meghatározó. Ezt mi sem szemlélteti jobban. mint az.
hogy a szocialista országokból származó behozatalunk 1977. évi volumenének 18,8 százaléka alapenergia-hordozó és villamos energia volt. további 40 százaléka anyag.
félkésztermék és alkatrész, mintegy 25,6 százaléka gépekből, szállítóeszközökből és egyéb beruházási javakból állt.
Viszonylag kevesebb mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket importálunk a
szocialista országokból. s az innen importált fogyasztási cikkek is csak az összimport11 százalékát képviselik.
28 NYITRAI FERENCNE DR.
A szocialista országokkal folytatott áruforgalmunk összetétele további tökélete-
sítésre szorul. Úgy tűnik, hogy a kivitelben a gépek és a fogyasztási iparcikkek ará—nya tovább növelhető lenne, behozatalunkban pedig még jelentősebb [mértékben célszerű a nyersanyagok és energiahordozók mellett a fogyasztási iparcikkek aró- nyának növelésére is figyelmet fordítani, hiszen a lakosság számára ez a rendel—
kezésre álló választékot jelentősen bővíthetné anélkül, hogy konvertibilis devizában fennálló ímportunkat fokozni kelljen.
Meg kell azonban azt is jegyezni. hogy (: KGST—országok egymás közötti kere—s-
kedelmi forgalmában elég nagymértékbentörekszenek még mindig a kétoldalúés
árucsoporton belül kiegyenlített kereskedelemre. és még nem érvényesül eléggé akooperáció és a szakositásjellegű együttműködés mindazokon a területeken. ahol a Komplex Program értelmében ezek aránya növelhető lenne.
Külkereskedelmünk egymásra épitett forgalmának növelésében nagy jelentősé-
ge van annak. hogy erősödtek az elmúlt években a népgazdasági tervek koordiná—
lására irányuló törekvések. Ez azt jelenti. hogy nagyobb biztonsággal számolhatunk
a KGST-piacokkal mint felvevőkkel. Egyes esetekben ez a védettség túlzottnak is
bizonyul, kevésbé készteti versenyre a hazai vállalatokat. Úgy tűnik, hogy a KGST- orszógok felvevő piacainak igényesedésével lépést kell tartunk, éspedig jobban. mint az eddigiekben.A KGST—országok exportja az elmúlt években különösen gyorsan nőtt. Az e té- ren elért magyar eredmények kiemelkedők, mint azt a 4. tábla adatai is jelzik.
4. tábla
Az egy lakosra iutó kivitel
(rubel/fő)
1970 1976
Ország — —__. -_.—_w—h—_.
evben
Bulgária . . . 212 457 Csehszlovákia . . . 238 437 Lengyelország . . . 98 240 Magyarország . . . . . . . . . . . 202 553 Német Demokratikus Köztársaság . . . . 242 504 Románia . . . . . . . . . . . . . 82 213 Szovjetunió . . . . . . . . . . . . 47 109
E néhány adat nemcsak a legutóbbi évtizedben bekövetkezett változásokat, ha—
nem hazánk gazdaságának különösen nyitott voltát is szemlélteti.
A gyors ütemű külkereskedelmi növekedés azt eredményezte, hogy exportunk 1970 és 1976 között közel kétszeresére nőtt, ezen belül a szocialista országokba irá—- ..nyuló exportunk növekedése volt a jelentősebb. Csupán összehasonlításul jegyez- zük meg, hogy az európai szocialista országok exportja e hat év során 2.9-szeresére nőtt. s ezen átlagon belül a fejlett tőkés országokba irányuló export 3.4-szeresére.
az EGK országaiba szállított termékek forgalma pedig csaknem ötszörösére nőtt.
Kivitelünk áruszerkezete is több vonatkozásban eltér a többi KGST—országától.
(Lásd az 5. táblát.)
Exportunkban a gépek, berendezések és közlekedési eszközök aránya lényege—
sen alacsonyabb nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia adatánál. hanem ma már a lengyel és a bolgár aránynál is, ugyanakkor az ipari (főként a könnyűipari) fogyasztási cikkek aránya a kivitelben kiemelkedően magas.
E termékeknek a divat változásaira érzékenyen kell reagálniok, alapanyagaik nagy
a
HAZÁNK A KGST-BEN A 29 hányada pedig tőkés importból származik, így a túlzottan magas exportarány fenn—
tartása népgazdaságunkban elég sok problémát okozhat.
5. tábla
A kivitel áruszerkezete a KGST külkereskedelmi nómenklatúra szerint, 1976
(százalék)
h Német
,_ c . L — D k- _ -.
Kivitel 31120 u.i? 932. meg; ránts mágia 5153?
vákia ország Köztár-
sasag
l
Összesen . . . . . . . . . . . 100,0 100,0 100,0 700,0§700,0 7000 100,0
Ebből: :
Gépek, gépi berendezések, közlekedé-
si eszközök. . . . . . . . . 42,0 50,0 41,4 33,7 51,2 26,0 19,4 Tüzelőanyagok, ásványi nyersanyag-
félék . . . 8,8 18,ó 26.6 13,3 11,3 24.0 49,5 Nyersanyagok, élelmiszeripari nyers-
anyagok és élelmiszerek . . . . 32,8 6.8 11.7 26,8 10,2 22,5 11,9 lpari fogyasztási cikkek . . . 9,ó 'l7,ó 15,0 19,3 MA 16,4 3,0 Vegyipari termékek, építőanyagok és
egyéb eszközök. . . 6,0 7.0 5,31 6.9 12,9 11,1 16,2
A KGST-országok egymás közötti forgalmában mind nagyobb a jelentősége a közös vállalkozásoknak. Magyarország jó néhány ilyen közösen működtetett vállalat- ban érdekelt. Ezek között vannak sokoldalú és kétoldalú együttműködések is. A tel- jesség igénye nélkül néhány különösen jelentősre célszerű a figyelmet felhívni.
A mind nehezebb és drágább energiaellátásban nagy jelentősége van az oren- burgi gázvezeték építésének. Ismeretes. hogy nemcsak anyagi, hanem munkaerő—
ráfordítással is részt veszünk ebben a vállalkozásban. és az is köztudott, hogy ez számunkra egyértelműen előnyös. hiszen a tOVábbi fejlődéshez szükséges energia—
mennyiség jelentős részét biztosítjuk ezen az úton. Hasonlóan fontos az energiael—
látás szempontjából az Albertirsa—Vinnyica közötti távvezeték épitése. Ez része a KGST egyesített nagyteljesítményű villamosenergia-rendszerének, amelynek magyar szakaszát éppen az elmúlt hónapokban adták át. E távvezeték létrehozása a hazai villamosenergia-igények növekedését tudja részben fedezni.
Energiaszükségletünk fedezésében továbbra is nagy jelentőségű a Barátság ve—
zetéken keresztül érkező kőolaj. Mindezek az energiaforrások még együttvéve sem tudják népgazdaságunk dinamikusan növekvő energiaigényét teljes mértékben fe—
dezni. Ezért újabb és korszerű energiatartalékok feltárására és kiaknázására is szűk—
ség van. Ezt célozza a Paksi Atomerőmű építése. amely a világon ma növekvő sze- rephez jutott atomenergia termelési felhasználását teszi lehetővé. Bár ez a program már évekkel ezelőtt indult és költségigénye eddig is jelentős volt, gyakorlati hasz- nát a következő években kezdjük majd érezni.
Nagyon fontosak azok a kétoldalú együttműködések is, amelyek ugyan volu—
menükben nem ennyire jelentősek. de hatásuk úgyszintén érződik a részt vevő or—
szágokban. Ilyenek például azok az építkezések, ahol lengyel munkások és lengyel technológia segitségével építenek hazánkban gyárakat (például a kabai cukorgyá- rat), vagy ahol a magyar építőipar hoz létre különböző objektumokat a szomszédos
baráti országokban (például Csehszlovákiában szállodákat). Ezek azok a kétoldalú
akciók, ahol egymás népei előtt bizonyíthatjuk műszaki, technikai kultúránkat. s ahol a kétoldalú barátságot tettekkel is elmélyíthetjük. Mind a hazánkban épülő.30 NVITRAI FERENCNÉ DR.
mind a hazánk dolgozói által a baráti szomszédos országokban épített létesítmények egyértelműen erősítik a kapcsolatokat.
A könnyűipar területén jelentős akció a lengyel—magyar vegyiszál egyezmény.
ahol a megfelelő munkamegosztás biztosítja azt a szérianagyságot, amelyet már érdemes és gazdaságos gyártani egy-egy kisebb piaccal ellátott orSzágban is.
Úgyszintén fontosak és már jó néhány éves gyakorlati tapasztalatra tettek szert azok a közös KGST—vállalatok. amelyekben mi is részt veszünk, mint például az IM- ransmas. vagy az lntermetal. Ezek az ágazaton belüli együttműködés fokozását, az eredményesség növelését segitik elő.
A szocialista világpiac kialakulása, a szocialista integráció létrejötte és ez utóbbi években elért látványos fejlődése mellett még mindig jócskán vannak lehető—
ségeink az együttműködés fokozására az iparban és a mezőgazdaságban is. Ezt célozzák azok a hosszú távú együttműködési célprogramok, amelyeket a Komplex Program keretében határoztak el az elmúlt években. és amelyeknek kiteljesedése ha- zánk ötödik és még inkább hatodik ötéves tervidőszakára várható.
A hosszú távú célprogramok között számunkra különös jelentősége van tovább- ra is a tüzelőanyagok és energetikai termékek kitermelését és előállítását célzó ak—
cióknak. közös beruházásoknak. Ezek a Szovjetunió gazdag természeti erőforrásai- nak közös hasznosítását segítik elő. A feldolgozó iparban különösen a gépipari cél- program jelentős, ez ugyanis a korábbi gyártmányszakosítás mellett a termelési koo- peráció egy magasabb formáját, gazdaságosabb. hatékonyabb megoldását segít—
heti elő. Lehetőséget ad arra, hogy a most folyó gépipari rekonstrukció keretében azokban a gyártási ágakban (elsősorban az elektronikában) vállaljunk jelentősebb feladatokat, amelyeknek hazai hagyománya és műszaki—szellemi háttere biztosított.
Hasonló célprogram készül az alapvető élelmiszerek előállítására vonatkozóan.
Ez felöleli a mezőgazdaságtól az élelmiszeripari termékek kiszállításáig tartó teljes vertikumot. Hazánk természeti adottságai e programban való aktív közreműködé—
sünket indokolják.
A hosszú távú együttműködési célprogramok kialakításában, indításában ma még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ezek az akciók a szocialista integráció magasabb formáit valósíthatják meg. a nemzetközi munkamegosztás szakágazati.
korszerű és a résztvevők mindegyike számára kedvező hatékonyságú együttműködést hoznak létre a műszaki tervezéstől a termelésen át a kereskedelmi szállításig.
Az együttműködések hagyományos és újabb formáit kiegészítik azok a közös kutatások. amelyek tudományos oldalról alapozzák a későbbi együttműködések lehetőségét. A műszaki—tudományos integráció ugyanis nem kevésbé fontos. mint a termelési kooperáció. A korszerű és nagy jelentőségű technológiai megoldások széles körű elterjesztése meghaladja egy—egy ország anyagi és szellemi erőit. Mint- hogy a világ műszaki—tudományos potenciáljának több mint egyötöde a KGST-tag- államokban található, ez már olyan bázis, amelyet közösen igen széleskörűen lehet
a gyakorlatban is hasznositani. ,
A kutatásoknak ma igen széles skáláján dolgoznak együtt a KGST—országok tudományos szakemberei az űrkutatástól egészen az ennél lényegesen egyszerűbb tudományos alap— és alkalmazott ipari kutatásokan keresztül a mezőgazdasági ku—
tatásokig. Úgy véljük. hogy e téren is vannak további specializációs lehetőségeink.
Csupán néhány példa a tudományos együttműködés gazdag tárházából: szovjet és magyar tudósok közösen hoztak létre olyan kombinált légkondenzációs berendezést, amelyet a 800 MW—os hő— és atomerőművi blokkokban lehet alkalmazni olyan terü- leteken. ahol kicsi a vízkészlet. Az egységes számítástechnikai rendszer (ESZR) ke—
retében hazánk a kis komputerekre szakosodott, szoros kapcsolatban a KGST—orszá—
HAZANK A KGST-BEN 31
gok kutatóival. Együtt dolgoznak kutatóink a környezet— és tájvédelem területén is.
Magyar tervezésű mezőgazdasági gépeket és berendezéseket alkalmaznak a szov—
jet mezőgazdasági üzemekben. A kutatási eredmények cseréjével, az együttes ku- tatások továbbfokozásával az együttműködés újabb és gazdagabb bázisa nyílik
majd előttünk. Ez segíti elő a KGST-tagországok lakossága életszínvonalának továb-
bi zökkenésmentes növelését is.
ÉLETSZlNVONALUNK EMELKEDÉSE KGST 'OSSZEHASONLlTÁSBAN
A KGST-országok gazdasági életének gyors ütemű fellendülése a lakosság élet- szinvonalának már eddig is jelentős növekedését eredményezte. Ezt nemcsak né—
hány összefoglaló mutatószám illusztrálja, hanem az életszinvonalnak olyan kiegé- szitő elemei is. amelyek a lakosság egészségügyi. lakás—. kulturális stb. ellátottságát jellemzik. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban itt ízelítőül csupán néhány
reálbéradatot szeretnék ismertetni.
6. tábla
A munkások és alkalmazottak reálbérindexe
(Index: 1960. év : 100)
Reálbérindex
Ország ; **"
1970 1977
Bulgária . . . l 143 167 Csehszlovákia . . . 127 156 Lengyelország . . . 119 179 Magyarország . . . . . . . . . . . 129 158 Románia . . . . . . . . . . . . . 146 197 Szovjetunió . . . . . . . ., . . . , 149 188
E néhány'adatsor is alátámasztja azt a korábbi megállapitásunkat, hogy a vi- szonylag alacsonyabb bázisról induló országokban volt érzékelhetően nagyobb a fejlődés. Ez a tendencia érvényesült az életszínvonal—mutatók tekintetében is, meg kell azonban azt is mondanunk, hogy országaink fejlődése ilyen vonatkozásban lé- nyegesen kiegyenlítettebb, mint a termelési mutatószámok tekintetében.
A korábban jelentős életszinvonal-különbségek csökkenése érződik a legfonto- sabb élelmiszerek egy lakosra jutó fogyasztását illetően is. Az egy lakosra jutó hús- fogyasztás például az 1960-as évek elején még elég széles mezőnyben szóródott az európai KGST—tagországok között: a legalacsonyabb Bulgáriában volt (327 kg), s'a legmagasabb Csehszlovákiában (56,8 kg). Hazánkban 1960-ban az egy lakosra jutó húsfogyasztás 47,6 kilogramm volt. A fejlődés eredményeképpen az országok közötti különbségek ugyan megmaradtak, de egyfelől a szóródás intervalluma szű- kült, másfelől a magyar fogyasztás jobban felzárkózott az élenjárók mögé.
Hasonló aránykülönbségek állapíthatók meg a tej- és tejtermékek fogyasztása tekintetében. Az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének korszerűbbé válását az is jelzi, hogy országaink mindegyikében csökkent a liszt— és a burgonyafogyasztás az elmúlt években. A csökkenés mértéke azonban részben az országok szokásaiból adódóan is eléggé különböző volt. Változatlanul az élenjárók közé tartozunk a KGST—országok
között az egy főre jutó szeszesital-fogyasztásban. Ezt ugyan áremeléssel és, néhány
adminisztrativ korlátozással megkíséreltük csökkenteni, lényeges hatást azonban ezek az intézkedések nem gyakoroltak a szeszfogyasztókra.32 NYlTRAl FERENCNÉ DR,
Az élelmiszer-fogyasztás adatai önmagukban még nem jelzik pontosan a fej- lődés elért színvonalát és mértékét. Ezt lényegesen jobban közelíthetjük akkor, ha a lakosság kulturális, egészségügyi színvonalát jelző néhány adatot is összehasonlí- tunk. Érdemes például arra felfigyelni, hogy a televízió— és a személygépkocsi-állo- mány tekintetében (ezer lakosra számítva) milyen jelentős eredményeket értek el országaink. Hazánkban 1965-ben ezer lakosra még csak 82 televízió jutott. ez a szám 1975-ben már 226 darab volt. A Szovjetunióban ugyanakkor 68-ról 215—re, a Német Demokratikus Köztársaságban 189—ről 310—re, Csehszlovákiában 167-ről BOB—re és Bulgáriában 22—ről 170-re nőtt az ezer lakosra jutó televíziós készülékek száma.
A személygépkocsi-ellátottságban úgyszintén számottevő volt a növekedés. Ma—
gyarországon ezer lakosra átlagosan még csak 10 személygépkocsi jutott az 1960-as évek közepén, ez az 1970-es évek közepére, 55-re nőtt, amikor is Csehszlovákiában ,
ezer lakosra 99, a Német Demokratikus Köztársaságban 100 személygépkocsi ju— * tott. A motorizáció tekintetében tehát — bár gyors ütemű volt előrehaladásunk —
még a két e téren vezető KGST—ország szintjét csak közelítjük. Minthogy az automo—
bilizmus elterjesztése több alapfeltételt igényel: korszerű úthálózatot, jó alkatrész—
ellátást és szervizelést, a személygépkocsi—állományt csak e feltételek biztosításával párhuzamosan növelhetjük.
Lényegesen kedvezőbb relatív helyzetünk a lakásépítés tekintetében. Köztudott.
hogy itt is van mit behoznunk, hiszen az elmúlt évtizedekben a lakásállomány eléggé jelentős mértékben romlott az országban, a karbantartások nem tudtak lépést tar—
tani a régen épített lakóházak elhasználódásával és az újonnan épített lakások nagy száma ellenére még elég sokan hosszú ideig várnak arra, hogy önálló lakás—
hoz jussanak. Azt azonban ma már egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban és a most folyóban egyaránt kezdjük behozni az e téren mu—
tatkozó lemaradást. A lakásépítések aránya és száma tekintetében egy-egy év ada—
ta ugyan nem jellemző. de a színvonalváltozást közelítően jól mutatja. lgy például 1976—ban az ezer lakosra jutó lakásépítés Magyarországon 8.9 volt, amikor a Né- met Demokratikus Köztársaságban (a korszerűsített lakásokkal együtt) 9.0, Bulgáriá—
ban 7,7, Csehszlovákiában 9.1. Lengyelországban 8.0, a Szovjetunióban 8.2 és Ro—
mániában 6.5 lakás építése jutott ezer lakosra.
Az újonnan létesült lakások alapterülete tekintetében is van előrelépés. Az 1970—es évek közepén az új lakások átlagos alapterülete hazánkban 63,3 négyzet- méter volt, ennél magasabb volt az átlagos lakásnagyság Csehszlovákiában (67.11 m2), de kisebb volt Bulgáriában (62,7 m2), Lengyelországban (56,8 m2). Romániában (55.7 m2). Mindez azt is jelenti, hogy nemcsak többen jutnak lakáshoz. hanem ké—
nyelmesebb körülmények közé is jutnak az új lakásokba beköltöző dolgozók, kom- fortosabb, korszerűbb otthonokat tudnak kialakítani.
S bár a lakásra várók száma még mindig elég nagy Magyarországon, az elmúlt évek kétségtelen eredményeit jelzik azok az adatok. hogy 1976 végén ezer lakosra már 341 lakás jutott, ez a szocialista tábor országai közül a Német Demokratikus Köztársaságban több volt (390). de a hazai adatnál kisebb volt a csehszlovák (325).
a bolgár (286) és a lengyel (276) is. Átlagos lakásállományunk tehát az európai szo- cialista országok között a megfelelőbbekhez tartozik.
Egészségügyi ellátásunk a társadalombiztosítás teljes körűvé tételével ma már
az igen magas színvonalúak közé tartozik Európában. Az orvosellótottság a nagy- városokban kielégítő. a szakorvosi hálózat igen jó. és a kisebb települések túlnyomó többségében is megoldott ez a probléma. Mindezt együttesen jelzi az az adat. hogy 1976—ban egy orvos és fogorvos átlagosan Magyarországon 393 lakost látott el, ugyanakkor a Német Demokratikus Köztársaságban 418, Lengyelországban 450.HAZÁNK A KGST—BEN 33
Bulgáriában 378 és Csehszlovákiában 353 lakos ellátása jutott egy orvosra vagy fogorvosra. A Szovjetunióban lényegesen kedvezőbb az ellátottság. egy orvosra
mindössze 297 fő jut.
A kulturális és művelődési helyzetképet is érzékeltethetnénk néhány olyan szám—
szerű adattal, amely a színházba, moziba járók számát vagy az igen olcsó jegyekkel való ellátottságot jelzi a többi KGST-országgal összevetve. Könyvtáraink száma. a kiadott szépirodalmi és tudományos művek százezer lakosra jutó szóma alapján úgyszintén az élenjárók közé tartozunk a KGST—n belül.
,,A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmá- nyaink megszilárdítása és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat." A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága decemberi ülésének ezt az értékelését alátámasztják a nemzetközi összehasonlítások legfonto- sabb adatai is.
Az adatok együttesen azt mutatják, hogy az életszínvonal Magyarországon a KGST-országok többségével való összehasonlításban a közepesnél lényegesen ked- vezőbb, és azt is igazolják. hogy életszínvonalunk mai szintje biztosítéka lehet an—
nak, hogy a termelés, termelékenység, hatékonyság tekintetében előttünk álló fel- adatokat a KGST-országok együttes és összehangolt cselekvési programjainak ke- retében a magyar nép összefogásával is elősegítsük, a szocialista táboron belül ránk háruló feladatoknak továbbra is eleget tegyünk.
PE3lOME
Bo Beam—mü uacm asrop npousaonm' oősop oőmero 311149!th .nem-ensHocm CBB Ha paaanme crpaH-uneHos. 3aTeM nepexonm u pECCMOTPEHHK') ponu 14 snauehm p.aHHoü memnyHaponl-ioü opraHuaaui—m a pöSBHTMH seHrepCKoro Hapom—ioro xossiücma. YCTaHaBnH—
aaeT, ura TEMan " Machaö pasammi BeHrepCKoü 3KOHOMHKH a one nocnem—mx 30 ner őbmn BhILLIe, ueM s aHanOl'HHHblx no ypoemo passurm esponeűcm—ix KanHTanMCTHHeCKMX crpaHax. Cpenu CTpaH-HNGHOB CSB BeHrpua BBHHMaeT cpeAHee MSCTO no TeMnöM 3KOHOMH—
uecnoro pocra.
i'iocne a'roro aBTOp nponsaogm oősop paaamm lnayx Bamneüwux HaponHoxoanCT—
BGHHle orpacneü — npomsimnei—mecm w ceanKOI'O xoanücma — 3 conocraanenuu co CTpaHBMH-HneHaMH CBB. Mona-ro YCTÖHOBHTb, um a BeHI'epCKOí—í 3KOHOMHKe npOMblLUJ'leH—
HOCTb Grana Begymeü Haponuoxosnücrser—moü orpacnsio. B paMKax aroro aBTOp noKaSbl- saer pesynbrarsi, ,ciocmrHyTbre :; crpaHax—unenax CBB a oőnacm uanmanoanomeHi—iü, MaUJHHOCTpOeHHS H xMMHuecnoü npOMhlLLlneHHOCTM. B nanweüweü uacm CTaTbH aaTop nponaaonm oősop passwrm cencnoro xosnücma.
3aTeM zanmaeTcn BO3HHKHOBeHHeM counanncwuecxoro anosoro psmka " aonpo—
caMn couuanncmuecxoü akonowmemoü umerpaum. yCTaHaBnHBaeT Ln'o aaauMi—ian Top- rosnz C'rpaH-unei—ioa CBB COCTaBJ'ISIeT 600/0 MX BHeLUHeTOpi'OBOI'O oőopora, a B cnyl-iae BeHr- pun HeCKOHbKO Gonbme. PaCCManHBaeT AHHBMHKY cnomnemuxcn co CTpaHBMH—HneHaMH CBB uMhopTHo—axcnopmbix censeű " ormeuaef, uno BeHrpmi no Toaapi—ioü CTPYKType caoero 3KCnOpT6 ommaercn OT Apyrux crpaH—unenos C3B. l'lopuepkuaae'r 3H6HeHHe COBMeCTHbIX crpoex CTpaH-unenos CBB u ux ABYCTOpOHHel'O corpyAHmecma. Haxoneu, c nomombro l'iOApOőHblx ABHHHX noxaabisaer AHHaMHKY )KH3HeHHOr0 ypoaHs HaceneHmi a CTpaHax- uneHax C3B.
SUMMARY
ln the introduction of the study the author shows the overall effect of the activity of
CMEA on the development of the member countries. Then she deals with the role and sig—
nificance of this organization in Hungary's development. She points out that the thirty years development of the Hungarian economy was superior to that of the European capitalist countries of similar developmental level, as regards both the rate and extent of the devel-
3 Statisztikai Szemle
34 NYITRAINÉ DR.: HAZÁNK A KGST—BEN '—
opment. Hungary takes a medium place among the CMEA member countries in respect of the average development rate. '
The author reviews the development of the two most important sectors — industry and agriculture -—. as compared with the development in the CMEA member countries. lt can be pointed out that industry has taken a prominent part in the Hungarian economy. The author shows the results achieved by the CMEA member countries in investments, machine and chem—
ical industry. In the subseguent part of the study the deVelopment of agriculture is reviewed.
The author deals with the formation of the socialist world market and with the sociaiist economic integration. She points out that the trade turnover of the CMEA member countries with one another comes to some 60 per cent of their total foreign trade. while it is somewhat higher in the case of Hungary. Discussing the import-export relations of Hungary to the CMEA countries the author points out that the commodity structure of the Hungarian export differs from that of other CMEA countries. The significance of the joint enterprises and bi-lateral co—
operations of the member countries is stressed. Finally, the author demonstrates with detailed statistics the development of the living standard in the CMEA countries.
