A számvitel és a statisztika fejlesztési koncepciója a Német Demokratikus Köztársaságban

(1)

SZEMLE

re vontakozó legfontosabbadatsoraival össze—

foglalta a hivatalos malomipari statisztikák

— eltérő megfigyelési körük miatt a kuta—' tókat. történészeket zavaró —— különböző faj—

táit, és néhány, az adatokból megállapit- ható gazdasági törvényszerűség történeti tanulságát, majd a legfrissebb malomipari

adatsorok idősorait ismertette.

A harmadik munkaülés végeztével dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese és dr. Gyulay Fe- renc, a Központi Statisztikai Hivatal osz-

909

tályvezetője, a Statisztikai Szakosztály tit- kára összegezte az ülésszak eredményeit.

Zárszavukkal a IX. Statisztikatörténeti Ván- dorülés véget ért.

*

Záró mozzanatként sor került (: Statisz- tikatörténeti Szakcsoport rotációs rendszer—

ben működő háromtagú elnökségének a ki- egészítésére. A Szakcsoport elnöke a kö—

vetkező vándorülésig dr. Klínger András, az elnökség tagjai: Oros Iván, Horváth Tibor.

A SZÁMVITEL ÉS A STATISZTIKA FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA A NÉMET DEMOKRATIKUS KUZTÁRSASÁGBAN*

A Német Demokratikus Köztársaság mi- nisztertanácsának a népgazdaság informá- ciós rendszerével foglalkozó 1969. évi ho- tározata alapján az Állami Központi Sta- tisztikai Hivatal kidolgozta a számviteli és a statisztikai rendszer komplex fejlesztésé- nek az 1971—1975 közötti időszakra vonat-

kozó részletes irányelveit.

A tervezett fejlesztés alapvető célja. hogy a számvitel és a statisztika, a közgazdasá—

gi rendszer fontos alkotórészeként, aktívan előmozdítsa a népgazdaság fejlődését és az elektronikus adatfeldolgozás nyújtotta lehetőségek alapján a gazdasági vezetés

hatékony eszközévé váljék.

A fejlesztési' koncepció az egységes számviteli és statisztikai rendszer lét- rehozásáról intézkedő 1966. évi kormány- határozat végrehajtása során szerzett, széles körü elméleti és szervezési tapasz- talatokra épül. Emellett messzemenően fi—

gyelembe veszi a közgazdasági kutatások eredményeit és az ezek által támasztott új

követelményeket.

A számviteli és statisztikai rendszer fő feladatai

A számviteli és statisztikai rendszer a népgazdaság különböző szintjein folyó ve- zetési tevékenységet szolgáló állami rendszer. amely a számszerű információk gyűjté—

sét. feldolgozását és elemzését biztosítja.

Emellett az elektronikus adatfeldolgozás se- gítségével kapcsolatot teremt az állami ter-

' Az ,,Entwicklungskonzeption von Rechnungs- führung und Statístík für den Perspektívzeitraum 1971 bis 1975" c. anyag. valamint dr. A. Donda professzornak. az NDK Allami Központi Statiszti- kai Hivatala elnökének ..Die Entwicklungsaufgaben von Rechnungsführung und Statístik für den Zeit- raum 1971 bis 1975" :. tanulmánya alapján össze- állította dr. Tűű Lászlóné, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. (A koncepciók rövidített változata és A. Donda tanulmánya a Statistísche Praxís 1970. évi 7. számában jelent meg.)

vezés és irányítás. valamint a vállalatok.

kombinátok és területi szervek között. Biz—

tosítja a népgazdasági tervek és teljesíté- sük ellenőrzésének összhangját a vállalati belső elszámolásokkal. Széles körűen tájé—

koztatja az állami és pártvezetést, valamint a közvéleményt a gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeiről.

Az egységes számviteli és statisztikai rendszer eddigi megvalósítása során üzemi szintről kiindulva fokozatosan felülvizsgál- ták az adatgyűjtések előkészítésének és végrehajtásának módszereit. A bizonylati rendszer fejlesztése érdekében — az elektronikus adatfeldolgozás igényeit szem előtt tartva — egységesítették a vállalati belső adatgyűjtéseknél használt bizonylatokat.

Kidolgozták a termékek és szolgáltatások egységes csoportosítási rendszerét, egysé- gesítették az ágazatok és a különböző gaz- dasági területek fontosabb mutatószámai- nak tartalmát. A számviteli előírások közül elsősorban a költségelszámolások fejlesz- tésére törekedtek. a költségnemek, költség- helyek és költségviselők szerinti gyűjtések követelményeinek egységesítése és rögzíté- se. a termékenkénti elő- és utókalkuláció készítési kötelezettségének elrendelése stb.

útján. A pénzügyi és bankszervekkel együtt- működve. vállalati tapasztalatok felhaszná—

lásával fejlesztették a mérlegek és ered- ményelszámol'ások rendszerét.

A széles körű racionalizálás célja - az adatgyűjtések munka- és költségráfordítá- sainak csökkentése mellett —- végső soron az állami és pártvezetés tájékoztatási igé- nyeinek jobb kielégítése. E téren a követ- kező fontos feladatokat kell megoldani:

—-információkot kell szolgáltatni a gazdaság szerkezetét átalakító állami döntések megalapozá- sához és ezek végrehajtásának ellenőrzéséhez:

—alapadatokat kell biztosítani az operáciőku- tatásokhoz, a közgazdasági—matematikai modellek- hez és a központi állami tervezés optimum-szá—

mításaihoz. Ez a számviteli és statisztikai mun- kában is megköveteli az operációkutatási módsze-

(2)

rek fokozott bevezetését és a modern elektronikus adatfeldolgozó berendezések alkalmazását;

— a modern szervezési eszközök, standard adat- hordozók és egységes adatfeldolgozási programok segitségével biztosítani kell az információk racio—

nális gyűjtését. továbbítását és tárolását;

— fokozott összhangot kell teremteni a tervezés- sel, (: népgazdaság más információs rendszereivel, illetve nemzetközi vonatkozásban a Szovjetunió és a többi szocialista ország számviteli és statisztikai

rendszerével;

— fejleszteni kell az elemző tevékenységet a je- lentkező új tendenciák. a fejlődést gyorsító és a hatékonyságot javitó tényezők feltárása érdekében.

Erre a célra fokozottabban kell felhasználni (: vi- lágszínvonalial történő összehasonlitásokat:

— a konkrét statisztikai'és számviteli részterüle- tek közül mindenekelőtt az összefoglaló népgazda- sági mérlegrendszert. az állóalapok és a kutatások vizsgálatát. az árstatisztikai megfigyeléseket és a területi statisztikát kell fejleszteni;

—- tevékeny tudományos szervezetet kell létrehoz—

ni a számvitel és a statisztika fejlődésének meg- gyorsítására.

A vázolt általános elvek érvényesítéséért.

a számvitel és statisztika egységes rendsze—

szerének kialakításáért, elsősorban az NDK Állami Központi Statisztikai Hivatala felelős.

Ennek keretében a Hivatal kidolgozza és rendeletileg rögzíti a számvitel és statisztika vállal'oti alkalmazásának alapelveit, tí- pustervek kialakitása útján segíti a válla- latok számviteli és statisztikai rendszerének kialakítását: a fogalmak tartalmának össze- hangolása, egységes nómenklatúrák, csopor—

tosítási rendszerek kidolgozása útján bizto- sítja az információgyűjtések és -feldolgozá- sok egységességét, az adatok hosszú távú összehasonlithatóságót. Az információs rendszerek koordinálása. oz adatkérések nyilvántartása alapján küzd a felesleges adatkérések ellen. Folyamatosan foglalko—

zik az elektronikus feldolgozások követel- ményeinek érvényesítésével, elektronikus adatbank létrehozását készíti elő. irányitja és koordinálja az elsődleges bizonylatok és adathordozók egységesítését, megszerve- zi ezek rendszeres ellenőrzését. az adat- feldolgozások megbízhatóságának fokozása, elkészülésük gyorsítása érdekében. Különö—

sen fontos szerepet töltenek be az Állami Központi Statisztikai Hivatal nyilvános pub- likációi a dolgozók informálása, a népgaz- daság eredményeinek széles körű megis—

mertetése terén.

Az 1980—es évekig előirányzott fejlődés alapvonósaí

A fejlesztési koncepció prognózis jelleg- gel a nyolcvanas évekig jelöli ki a szám- viteli és statisztikai rendszer fejlesztésének főbb irányait.

Az Állami Központi Statisztikai Hivatal fontos feladata a gazdasági és társadalmi előrejelző munka. Az előrejelzéseknek rá kell mutatniuk a világszínvonallal való ösz- szehasonlitások tapasztalataira, hogy ezek

alapján variánsokat lehessen kidolgozni például a tudományos kutatás, a képzett- ségi szinvonal emelésének gyorsítására.

A számvitelnek és statisztikának az álla- mi és pártvezetés számára objektiv. gyors és komplex tájékoztatást kell nyújtania

—- az újratermelési folyamat fázisai,

—— a tervezési és vezetési folyamat fázisai.

—— az irányítási szintek.

— társadalmi rétegek szerint.

Az információs és elemző munka raciona- lizálásával csökkenteni kell az információ- szerzés ráfordításait. Az elemzési tevékeny- ség keretében — részműveletek gépesítése útján —- fokozatosan szerephez kell juttatni az elektronikus számítóberendezéseket.

Az irányelvek hangsúlyozzák a tervezési és irányítási, illetve a számviteli és statisztikai rendszer közötti kapcsolat elmélyíté- sének szükségességét. Az együttműködés fokozása különösen a népgazdasági mo—

dellrendszerek számítása, az ehhez szüksé- ges információk gyűjtése, illetve a távlati és éves tervszámitások megalapozása terén

szükséges.

Az adatok gyűjtésének, továbbításának, feldolgozásának és tárolásának fejlődésé- ről tájékoztató prognosztikus becslések alap- ján tartalmi, módszertani és szervezeti va—

riánsokat kell kidolgozni a számviteli és statisztikai rendszer távlati fejlesztésére.

Az elektronikus adatfeldolgozó berende- zések számának növekedése és a feldolgo- zási technikában 1972—1974 és az 1977-—

1979 között várható ugrásszerű fejlődés megfelelő tudományos és szervezeti hala- dást kívánnak meg, az elsődleges adatrög- zítéstől' kezdve a teljes információs folya- maton keresztül, ideértve az adattovábbí—

tási csatornák, az elektronikus adattáro'lók, illetve a számítóközpontok közötti kapcsolatok fejlesztését is. Ezzel összhangban kell az új követelményeknek megfelelő nó- menklatúrákat, definiciókat, rendszereket stb. is kidolgozni.

Az állami beszámo/ási rendszer 1971—1975.

évi fejlesztése

A vállalatok tervezéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez szükséges adatbázis ki- építésével az elektronikus berendezések és az üzemen belüli elsődleges adatfelvételek hosszú távon változatlan programozása szá- mára is biztosítani kívánják az előfeltétele—

ket.

Az irányelVek szerint ugyanis az elemzési szinvonal emelésének követelménye vagy az új tervezési modellek kidolgozása nem jár- hat az odatigények növekedésével, sőt je—

lentős erőfeszítéseket vettek tervbe a vál- lalatok által szolgáltatott adatok számának

(3)

SZEMLE

911

és a jelentések gyakoriságának mérséklése érdekében. Az állami tájékoztatás fejlesz—

tését elsősorban a mutatószámok közötti kapcsolatok mélyebb feltárása útján kíván- ják biztosítani.

A vállalatokkal hosszabb időszakra előre közlik az adatszolgáltatási igényeket és a megfigyelési programok több éves változat—

lanságára törekszenek. Ennek érdekében jóelőre tisztázzák a mutatók tartalmát, a számítási módszereket, a nómenklatúrákat, a gazdálkodó egységek besorolását érintő változásokat, és meghatározzák az adatfel- dolgozásak összehasonlíthatóságát biztosító

intézkedéseket.

Az adatfelvételi programok túlnyomó többségének stabilizálása esetén is szük- ség van azonban a beszámolójelentések viszonylag kis részénél rugalmas változ- tatásokra, hogy a fellépő új követelmé-

nyeknek eleget lehessen tenni,

Az elemzések, illetve a modell- és optimum-számítások statisztikai adatbázisának fejlesztése megköveteli a Hivatal központi elektronikus adattárolási rendszerének ki- építését és kooperációját az ágazati és te—

rületi adattárolókkal'.

Fokozatosan ki kell dolgozni a komplex vizsgálatokat szolgáló információs és elem- zési modelleket, ezek összekapcsolható részprogramjait és a munkafolyamatok al- goritmusait.

Rövid és középtávú előrejelzéseket kell' készíteni a fontosabb közgazdasági muta- tók alakulásáról, mindenekelőtt az újrater- melési folyamat egészének, illetve részeinek és fázisainak hatékonyságát befolyásoló té—

nyezőkről.

Nagyobb szerepet kell biztosítani a matematikai-statisztikai módszerek (trend-, kor- reláció- és regressziószámitások, matrix-mo—

dellek) és a modern operációkutatási el—

járások (sorbanállási, készletezési stb. mo—

dellek) számára.

A népgazdasági szerkezet átalakítása és az ehhez kapcsolódó hatékonyságvizsgála—

tok igénye fokozottan kívánja meg a ter—

mékre, illetve szolgáltatásra orientált in- formációk rendelkezésre bocsátását (ideért—

ve a legfontosabb ráfordítási és eredmény—

"adatok termékre történő elszámolásait is).

A szükséges fejlesztést két szakaszban kívánják végrehajtani:

1971—ig az átfogó ágazati kapcsolati mérleg 80 pozíciós nómenklatúrája alapján az 1968., 1969.

és 1970. évekre számítanak termékcsoport orientáció—

jú mutatókat.

1972-től 1975-ig növelik az ilyen jellegű számított vagy megfigyelt mutatók 'sza'mát, és fokozatosan igazodnak az ágazati kapcsolatok re'szmérlegeinek nómenklatúrájához.

Az 1976—1980 közötti távlati tervezési pe—

ri, az 1972. évre vonatkozó komplex adat—

felvétel útján biztosítják. '

A termékorientációjú információs rend—

szer vállalaton belüli kiépítése mindenek- előtt a költségelszómolások fejlesztését kö—

veteli meg. olyan értelemben, hogy min—

den, eddig költséghely vagy költségnem alapján gyűjtött adatot költségviselők sze—

rint is csoportositani tudjanak.

A népgazdasági szinten érvényesített struktúrapolitika számviteli és statisztikai alátámasztása érdekében a kiemelt feladatok realízálási folyamatát komplexen: a tudományos és technikai bázistól kiindulva, a döntő beruházási intézkedések végre- hajtásán keresztül egészen a termelési és értékesítési tevékenységig, ennek költség, ár— és minőségi vonatkozásáig nyomon kell kísérni. Ez az átfogó elemzés csak a rend—

szeres és esetenkénti megfigyelések kom—

binációja útján oldható meg.

Lényegileg hasonló jellegű feladatokat kell ellátni az objektumtervezés keretében kiemelt létesítmények fejlődésének komplex vizsgálata keretében is.

A népgazdasági újratermelési folyamat hatékonysági tényezőinek vizsgálata során olyan kérdésekre kívánnak választ adni, hogy a termelékenység emelkedési ütemét milyen mértékben biztositja a magasabb

színvonalú szervezés, az élő munka megta—

karítása, illetve a beruházások hatékonyságá—

nak növekedése. a modern termelési eljárá-

sok elterjedése, a gazdasági ösztönzők és a személyes anyagi érdekeltség érvényesítése.

A népgazdasági hatékonyságvizsgálatok érdekében a jelenlegi mérlegrendszert mér- leg- és modell-rendszerré kivánják fejleszteni, amelyen belül központi helyet foglal el a társadalmi termék kapcsolati mérlege.

A jelenlegi összefoglaló mérleget a népgaz—

daság főbb ágazataira és termékcsoport- jaira vonatkozó részmodellekkel fogják ki-

egészíteni.

A központi tervezés magas követelménye- ket támaszt a modellszámításokkal szemben. Ezek kielégítésére — az 1968-ban meg- kezdett mérlegmunkák folytatása és tovább—

fejlesztéseként -— ezután évenként szándé- koznak kidolgozni egy 80X80 pozíciós ter- mékcsoportos kapcsolati mérleget, illetve kb.

120 tételes mérleget a közigazgatási szervek tagolása szerint.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének nagy modelljét legközelebb 1972—ről készítik el, előreláthatólag az 1973. év végéig.

A részkapcsolatok modelljeinek kidolgo- zását a népgazdaságilag legfontosabb ága- zatokra koncentrálják. A variáns—számítá- sokhoz többéves turnusonként

—-a vegyiparról 20x20 pozíciós (a legfontosabb ve-

(4)

912 ^SZEMLE

—a fémfeldolgozó iparról mintegy 350x350 poll-.

ciós, —

—--a fémkohászatról 120x120 pozíciós, --a könnyűipar területén 450x450 pozíciós

modell készítését tervezik.

Más fontos területeken, mint a villamos- energia-ipar, a gáz—, szilárdtüzelőanyag—

gyártás, az építőanyag—ipar és az építőipar területén hasonlóképpen megteremtik a részmodell'ek kidolgozásának előfeltételeit.

Az ell'átás és értékesítés becslését mintegy 800 népgazdaságilag fontos anyag, be—

rendezés és fogyasztási cikk mérlegével alapozzák meg. Ezek a források összetéte- lén kívül a kiszállításokat ellátási területek és a fontosabb átvevők szerint is részlete- zik, feltüntetve a szerződések állományát és

teljesítését.

A népgazdasági mérlegrendszer fejleszté—

se keretében a társadalmi újratermelési fo—

lyamat modelljellegű bemutatását 1973—ig kiegészítik a képzési alapok, valamint a tu- dományos és műszaki alapok változásáról tájékoztató mérlegekkel. A modellrendszert 1975—ig olyan mértékben fejlesztik tovább, hogy alkalmassá váljék az egymástól füg- gő társadalmi arányok komplex bemutatá- sara.

Az újratermelési folyamat főbb területei közül az állóalapok fejlődését elsődlegesen a főbb beruházási célokhoz,azazanépgaz- dasági szerkezetre döntő hatást gyakorló termékekhez kapcsolódva vizsgálják. Nagy fontosságot tulajdonítanak az automatizált- sági, illetve gépesítettségi fok meghatározá—

sának.

Az állóalappótlási mutató és a termelési, termelékenységi, önköltségi, nyereségmuta- tók kombinálása útján vizsgálják az álló- eszközök hatékonyságának változását, illetve a beruházások eredményességét.

Megoldandó feladatot jelent az állóesz—

közök időbeli eltérő értékelésének áthida—

lása, illetve az elektronikus feldolgozások segítségével -— részletes felmérésen ala- puló — állóeszköz—nyilvántartás létrehozá—

sa.

Az automatizálási tervek megvalósulását a műszaki paramétereknek az előirányza- tokkal, illetve a nemzetközi adatokkal való egybevetése útján, a létrehozott termelési kapacitások kihasználásán keresztül vizs- gálják. Tervbe vették a tervezési kapacitá- sokra. működésük költségeire és hálóterve- :ken alapuló időszükségletükre vonatkozó felmérések rendszeresítését is.

A forgóeszköz-gazdálkodás területén a figyelmet a korszerű anyagok (különösen a műanyagok és más vegyi nyersanyagok) felhasználásának vizsgálatára kívánják kon—

centrálni.

A munkaerő-struktúra alakulását a nép- gazdasági ágak, illetve körzetek létszám-

igénybevétele és a távlatilag rendelkezés- re álló tartalékok alakulása befolyásolja.

Územen belül elsősorban a munkakörök szerinti megoszlás vizsgálata tart számot ér- deklődésre. Ehhez a tudományos-technikai haladás követelményeinek megfelelő egy- séges foglalkozási jegyzék kidolgozása és kötelező alkalmazása látszik szükségesnek.

Az élő munkával való gazdálkodás ja- vítása érdekében a munkaidőalap és a gé—

pek műszakkihasználásának figyelemmel ki—

sérése, illetve a fluktuáció és a rövidített munkaidőben dolgozók megfigyelése, len—

ne indokolt.

A termelékenység alakulását a nettó ter- melés alapján (változatlan áron), továbbá a saját teljesítmények alapján (összehason- litható áron) egyaránt vizsgálni kell.

A foglalkoztatottak képzettségi színvona- lának emelését szolgáló összes társadalmi ráfordítás megállapítása érdekében —- és a nemzetközi összehasonlitások céljaira — az üzemek és a képzéssel foglalkozó intézmé—

nyek ilyen jellegű költségeit együtt kell szá- mításba venni.

A tudományos szervezetek működésével kapcsolatban 1971-től bevezetik a nagy ku—

tatási központok fejlődését, ráfordításaik és kutatási eredményeik összefüggéseit bemu- tató beszámolási jelentést. A kutatási tevé- kenység hatékonyságát ezenkívül egyrészt a termék orientációjú elszámolások, másrészt az ágazat, illetve export tevékenységének szempontjából kívánják figyelemmel kísérni és a nemzetközi színvonallal összehasonlí—

tani.

Az automatizálás fejlődése a részben vagy teljesen automatizált berendezések arányára, a gépesítés mértékére, a nehéz fizikai munka arányának csökkenésére, több gép egyidejű kiszolgálására stb. utaló mu- tatók alapján értékelhető. Növekvő jelentő- ségű a szellemi rutinmunkák automatizálás-a is elektronikus számítógépek alkalmazása útján.

Az elektronikus számítógépek állományá- ról. kihasználásáról. a kapcsolódó káder- képzésről stb. a Hivatal rendszeresen gyűjt

és közöl információkat. _

A technológia- és termelésszervezés je- lentős szerepet játszik a népgazdaság nö—

vekedési tényezői között. Hatékonyságát egyrészt a gyártás jellegével, illetve tö- megszerűségével. másrészt a termelés kon- centrációjával és specializációjával kapcso—

latosan célszerű vizsgálni. A perspektivikus időszakban két — e kérdés-komplexumot érintő —— adatfelvétel végrehajtását tervezik.

A termék orientációjú elszámolások kiépí- tésénél fő kérdéseknek az árutermelés ren- tabilitását. a kérdéses termék exportjának fejlődését, a fő— és alvállalkozói teljesítmé-

(5)

SZEMLE

913

nyek alakulását, a forgalmi és kooperációs szerződések betartását célzó gazdasági szabályozók érvényesülését kell tekinteni.

Az árak és árrendszerek alakulásának el- lenőrzése megköveteli az ipari és fogyasz- tási cikkek árszínvonalának és dinamiká- jának folyamatos figyelemmel kísérését. teljes körű. illetve reprezentatív megfigyelések alkalmazásával. A fontosabb termékek ese- tében indokolt az árak, a költségek és az eredményala'kulás komplex vizsgálata is.

A kiskereskedelmi áralakulást a fogyasztói cikkek árai és átlagárai alapján vizsgálják, szoros összefüggésben az életszínvonal ala-

kulásával.

A pénzügyi gazdálkodás terén a

eszközök és a hitel-igénybevétel arányának vizsgálata. az egyes pénzügyi ösztönzők ha- tékonyságjavító, struktúraalakító hatásának megállapítása lesz különösen fontos az el- következő időszakban. A népgazdasági ágak közötti hatékonysági összeh'asonlításokat az ,,egységes vállal'ati eredmény" adata alap- ján célszerű végezni. A rentabilitásvizsgá- latoknál a költségekben és az értékesítési forgalomban bekövetkező változások. az export- és importtevékenységből származó eredmény. az árváltozások eredménybefo- lyásoló hatása stb. érdemelnek elsősorban figyelmet. (E tényezők vizsgálata általában

negyedévenként történik.)

A bér- és prémiumgazdálkodás területén a hosszú távú normák alkalmazása és az automatizálási és racionalizálási intézkedé- sekkel összekapcsolt új bérképzés várhatóan növelni fogja a személyes anyagi érdekelt- ség hatásfoká—t. A "teljesítménytől függő béralapnövekedés" megfigyelése 1970-től általános érvényűvé vált. Az átlagost meg- haladó bérnövekedés elérésére csak az át- lagnál nagyobb arányú termelékenység-

emelkedés nyújt lehetőséget.

A prémiumok vizsgálatakor a normatívák betartásának ellenőrzése és hatásuk elem- zése mellett elsősorban az év végi prémiu- mok fontosabb foglalkoztatotti csoportok szerinti differenciálódására kell figyelmet fordítani.

A népességstatísztika fő feladatai közé a népesség demográfiaifejlődéséne'k távlati megítélése (prognózis készítése a népesedési optimum meghatározása céljaira) a városi- asodás. a népesség osztályait és rétegeit érintő változások. illetve a képzettségi struk- túra átalakulási folyamatának bemutatása tartozik. Megoldásukhoz segítséget nyújt az 1971. évben végrehajtott népszámlálás. fog- lalkozási, lakóhely- és épületöss'zeírás ered-

ményeinek részletes értékelése.

A népesség munka- és életfeltételeínek változását a tudományos-technikai forrada- lommal való kölcsönhatásában, a rendelke- zésre álló szabadidő és a fogyasztói szoká-

9 Statisztikai Szemle

saját _

sok figyelembevételével célszerű elemezni.

A Hivatal speciális, általában reprezentatív felvételek keretében vizsgálja a különböző osztályok és rétegek háztartásainak anyagi színvonalát. különös tekintettel például a sokgyermekes családok életkörülményeire. A nyert információkat - többek között — a lakossági bevételek és kiadások statisztikai modelljének kialakításánál hasznosítják. (El- ső lépésként a jövedelemképzés, másod—

sorb)an a jövedelemfelhasználás modelljé- nél.

A kulturális-szociális ellátás statisztikájá- nak változatos vizsgálati területei közé tartozik a képzési rendszer és a foglalkozási struktúra kölcsönhatásoinak elemzése: a to- nulók számának a megfelelő népességcso- portokkal való szembeállítása; (: lakosság egészségügyi és szociális ellátásával kapcsolatban a megbetegedések okok szerinti elemzése; a csec$emőhalandóság; az öre- gek ellátásának kérdései; a turizmus ala- kulása stb.

A nők teljes egyenjogúságának megvaló- sítása érdekében gazdasági és társadalmi helyzetükkel kapcsolatban a következő főbb kérdésekre keresnek statisztikai információk alapján feleletet: milyen ütemben és arány- ban fejlődik a lányok és asszonyok szakmai képzése; el tudnak-e helyezkedni képzett- ségüknek megfelelő munkakörben, kerül- nek—e vezetői funkcióba; tervszerűen javul- nak-e a nők életfeltételei? i970-től nemzet- közi összehasonlítások végzését vették tervbe, elsősorban a szocialista országok köré- ben.

Az eddigiekben felsorolt feladatok a nép- gazdaság valamennyi ágában jelentkeznek.

A továbbiakban néhány főbb területre, statisztikai tevékenységre vonatkozóan közöl-

nek útmutatást az irányelvek.

Az ipari termelés mérésére szolgáló mu- tatószám-rendszernek az ipar által előál'lí- tott használati érték volumenét sokoldalúan.

a különböző befolyásoló tényezők hatását kifejezésre juttatva kell bemutatnia. Ennek az elvnek megfelelően új mutatókat képez- nek a kombinátok keretében működő üzemek termelőtevékenységénekjellemzésére. A mu- tató az üzemek. illetve (! kombinát minden ipari termékét (és szolgáltatását) felöleli, függetlenül attól. hogy értékesítésre kerül- nek-e vagy tovább feldolgozzák őket a kom- binát valamelyik másik üzemében. A mu- tatót központilag fogják számítani. mint az

ipari végtermék mutatószámát.

Az ipar hatékonyságának és szerkezeti változásainak vizsgálata természetesen a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása.

azaz a nettó termelés mutatója alapján tör- ténik. A vállalatok és kombinátok teljesítmé- nyeinek értékelésénél a nettó termeléshez tartalmilag legközelebb álló mutatót: az

(6)

összehasonlitható árakon értékelt saját tel- jesitmény adatát veszik figyelembe. Ennek alapján történik termelékenységváltozásuk mérése is. míg népgazdasági szinten a ter- melékenység alakulását évente a nettó ter- melés változatlan áras adatai alapján vizs-

gáljálk.

A szocialista árutermelők közötti kapcso- latokat bemutató szerződés- és szállítássta- tisztikát oly módon kívánják továbbfejleszte- ni. hogy a szerződésben vállalt kötelezett- ségek teljesitése mellett felvilágositást nyújtson a gazdasági ösztönzők hatásáról, a kooperációs kapcsolatok zavarairól és e—

zek okairól (például a visszautasított ren- delésekről). E megfigyelés szolgál egyéb- ként alapul a rövid távú (3 hónapos) előre—

jelzésekhez is. A tervezett értékelési folya- matokat befolyásoló piaci tényezők statisztikai mutotóiból ezenkivül olyan kombiná- ciót kívánnak kialakitani, amely mintegy két- éves időtartamra terjesztené ki az áttekin- tést.

Figyelembe véve a mezőgazdasági és é- lelmiszeripari üzemeknél tervezett nagyará—

nyú fejlődést, e két területen elsősorban a termelékenység, a hatékonyság és a renta- bilitás alakulásának és ezek tényezőinek e—

lemzését tűzik ki az irányelvek a statisztikai vizsgálatok céljául. Foglalkozni kiván- nak emellett a mezőgazdasági termelés koncentrálásának és specializálásának kér- déseivel, (: beruházásokkal és elsősorban ezek élőmunka-megtakarító hatásával. valamint a mezőgazdaságon belüli koo- peráció, illetve a más népgazdasági ágakhoz fűződő szállítási és felhasználási

kapcsolatok alakulásával.

A struktúrapolitika megvalósításának ésa népgazdasági hatékonyság növelésének e- gyik döntő tényezője az építőipari teljesítő- képesség fokozása. A vizsgálatokat tehát erre a kérdéscsoportra kell koncentrálni, kü- lönösen ideértve az átlagosnál nagyobb ha—

tékonyságnövekedést biztosító eljárások (pél- dául könnyűfémszerkezetes építkezések) el- terjedésének figyelemmel kísérését.

Az építőipari mérlegbeszámolók kereté- ben egyértelműen külön kivánják választani a beruházások és a karbantartási célú épit-

kezések adatait.

A fogyasztói cikkek belkereskedelmi lor- galmának megfigyelésénél a termelés és á- ruforgalom, illetve a lakosság pénzbevétele és a kiskereskedelmi forgalom között fenn- álló kapcsolat alakulására kell a fő figyelmet fordítani. alapul véve ehhez az ipar és kereskedelem közötti szerződésekről, a ke—

reskedelmi készletekről és a kereskedelmi vállalatok rentabilitásáról tájékoztató ada-

tokat is.

A külkereskedelmi statisztika fejlesztése- kor mindenekelőtt a népgazdasági beszá-

molók rendszerébe való teljes beilleszke- dését. az export- és az import—nómenklatú- rák más népgazdasági ágak mutatóival va- ló egyeztetését kell megoldani. Az elemzé- sek keretében a szocialista gazdasági integ—

ráció érvényesülését komplex módon kell vizsgálni, a kutatásfejlesztés, a szabadalom- és dokumentációcsere, a beruházások, a ter- melés és a külkereskedelem terén fennálló kapcsolatok és kölcsönhatás-alk tanulmányo—

zása útján. A KGST—n belüli kooperáció és specializáció mérése érdekében mielőbb ki kell alakítani a specializált termékek terme- léséről, export- és importforgialmáról, valamint a KGST-országokkal fennálló kooperá- ciós kapcsolatokról tájékoztató statisztikai

megfigyelést is. ;

A közlekedés tevékenységének vizsgálata—' nál — a viszonylag magas állóeszközigényre való tekintettel —— különösen fontos az álló- eszköz—kihasználás elemzése. Ehhez közvet—

lenül lkapcsolódik a szállítási eszközök és technológiák modernizálása (például kan—

téneres szállítás. gépesített rakodás) révén elért teljesítménynövekedés, illetve költség- csökkentés megállapításának feladata. A stru—ktúravál'tozás hatását a szállítások össze- tételénél is figyelemmel kell kísérni. A pénz- ügyi szabályozók közül' főleg a személyszál- Iítási teljesítményekhez kapcsolódó állami támogatások vizsgálatának van szakma—i je-

lentősége.

A számviteli és statisztikai információs rendszernek a központi irányító szervek tájé- koztatásán kívül meg kell oldania (: terü- leti irányító szervek és helyi népképviseletek (körzeti, városi, községi tanácsok) adatokkal való ellátását is. A népgazdaság racionális és hatékony területi struktúrájának kialakitá—

sóhoz szükség van a kiemelten tervezett vá- rosok elkülönített elszámolásaira; a területi tervezés közgazdasági-matematikai modell—

jeinek kidolgozására; a munkaerő és után- pótlásának, illetve az építési beruházások üzembe helyezésének területi mérlegeire. E kérdéseken kivül a területi tájékoztatás szá—

mára különösen az oktatási és kulturális szinvonal, a szociális ellátás, a lakosság munka- és életfeltételei, a közellátás stb.

terén mutatkozó különbségek feltárása nagy fontosságú. A közellátási helyzet elemzése- kor a különböző tulajdonformákba tartozó üzemeknél egyaránt vizsgálni kell szolgálta- tási teljesitményeik fejlődését, kooperációs kapcsolataikat, specializáltságuk és kon- centráltságuk mértékét (utóbbi két tényező ugyanis gyakran erősen befolyásolja a helyi javító kapacitások alakulását).

A területi feldolgozások teljessége érde—

kében minden intézményt be kell vonni a statisztikai beszámoltatásba finanszírozási módjuktól és alárendeltségüktől függetlenül.

A népgazdasági szerkezet fontosabb muta-

(7)

SZE_MLE

tókra vonatkozó vizsgálatánál például az 1970—1971. években a megfigyelést és a te- rületi statisztikai feldolgozásokat kiterjesztet- ték a népgazdasági fontosságú területeken elhelyezkedő. jogilag nem önálló üzemekre is, az iparban az 1969—1970. években szerzett tapasztalatok alapján.

A szocialista vállalatok és kombinátok számviteli és statisztikai rendszerének fejlesztése

A vállalatok és kombinátok számvitelé- nek és statisztikai munkájának fejlesztésekor alapkövetelménynek kell tekinteni, hogy a ki- alakított rendszer aktívan segítse elő a veze- tési tevékenység fejlődését, az operációku- tatás alkalmazását: biztosítsa a dolgozók széles körű informálását saját teljesítménye—

ikről és a gazdálkodó egység működéséről;

elégítse ki az állami és gazdasági szervek központi. területi és üzemi információszük—

ségletét.

Vállalati gazdálkodási célokra a számvi- telnek ésastatisztikának adatokat kell szol- gáltatnia az előrejelzésekhez és a tervek ki—

dolgozásához, és biztosítania kell az adatok hosszú távú összehasonlíthatóságát. Ki kell elégítenie az újszerű információszükségle—

teket. különösképpen azokat, amelyek az o- perációkutatás, az elemző modellek és az optimalizációs számítások részéről jelentkez—

nek.

Lényegesen javítani kell a költségelszámo—

lásokat és _eredményel'emzéseket egyrészt a termékekre vonatkozó kalkulációk. önkölt- ségcsökkentési normák kidolgozása érdeké- ben, másrészt a dolgozók tájékoztatásához szükséges költség— és munkahelyi elszámo- lások javítása céljára. Meg kell teremteni a specializáció és koncentráció változása e—

setére a költséghatás mérési lehetőségeit. illetve az előfeltételeket a komplex automa- tizálás költség— és a nyereségszinvonalat módosító hatásának megállapításához.

A vállalati gazdálkodás korszerű módsze- reinek alkalmazása érdekében racionális módon kell az elektronikus számitóberende—

zéseket kihasználni. Közelebbről meghatá—

rozva a feladatot: hasznosítani kell az ága—

zati tipizált terveket, példákat. elemzési programokat.

Teljes összhangot kell biztosítani a terve- zés, a számvitel és a statisztika számításai között mind módszertani, mind a feldolgozó- si követelmények tekintetében. Az informá—

cióára'ml'ási folyamat optimális ídőszükség- letének megállapításához és eléréséhez há- lótervezési és más korszerű szervezési mód- szereket célszerű igénybe venni. A döntési igény racionális észlelése érdekében a ,,ki- vételek megfigyelésének" elvét kell alkal-

915

mazni. természetesen megadott tűréshatá- rok alapján.

Népgazdasági/ag egységes rendszerezések kialakitása '

A tervezés és irányítás új rendszere az operációkutatási módszerek és az elektronikus adatfeldolgozás alkalmazása egyre nagyobb nyomatékkal kívánják meganépgaz—

daságilag egységes rendszerezések megte- remtését. Ezek hiányában nem kerülhet sor az elektronikus adatfeldolgozások integrált rendszereinek kialakítására sem.

Előkészítésként fel kell mérni a népgazda- sági osztályozási rendszerekkel szemben tá- masztott követelményeket az információs rendszer igényei, a különböző vezetési szintek, területek és tulajdonformák szempont—

jából, illetőleg az adatfeldolgozások eltérő gépesítettségi fokának figyellembevételével.

Az egységes rendszerezések során az ü- zemek. termékek, foglalkozások stb. csopor- tosításánál kell egységes tagolást létrehozni.

biztositva egyúttal az adatok egyszerű át- csoportosíthatáságát (például a KGST rend- szerekhez való alkalmazkodás érdekében).

Az információk racionális feldolgozása és tárolása elektronikus számítógépek alkalmazásakor

Az NDK Állami Központi Statisztikai Hi- vatala elektronikus adattárolási rendszerét a következő elvek alapján építi ki, illetve fejleszti tovább.

Biztosítani kell a statisztikai adattárolónak az országos adattárolási rendszerhez való kapcsolódását; az elsődleges adatok és a hosszabb idősorok közvetlen lehívhatósá—

gát a struktúrapolitikai, illetve prognosztikus döntések meghozatalához, az operáció- kutatásokhoz, a modellrendszerek felépíté—

séhez, illetve 0 normatívák és gazdasági szabályozók hatásainak vizsgálatához; a matematikai statisztikoi módszerek alkalmazá—

sához; az állóeszköz-nyilvántartás előkészi—

téséhez stb.

A feldolgozások racionális szervezése ér- dekében lényegesen csökkenteni kell az a—

dathordozók előállításának időráfordítását részben közvetlenül leolvasható adathordo—

zók használata, részben az adatoknak már gépi adathordozóra rögzített formában való

begyűjtése útján.

Rövidíteni kell az információfeldolgozások átfutási idejét elsősorban az állami és párt- vezetés részére közölt legfontosabb mutatók esetében. A jelentések postai küldése he- lyett fokozatosan át kell térni az elektronikus adatátvitelre.

A területileg szétforgácsolt feldolgozások centralizálásával el kell érni, hogy a feldol-

(8)

gozások optimális adatmennyiség alapján történjenek. Korszerű sokszorosítási eljárá—

sokat kell alkalmazni a feldolgozási ered- mények átadásának, továbbításának gyorsí- tása érdekében.

A párhuzamos munkák elkerülése céljából valamennyi szempontot figyelembe véve mi—

előbb el kell dönteni, hogy az ipari feldoigo- zások racionálisan a minisztériumok vagy az Állami Központi Statisztikai Hivatal informá- ciós hálózatán keresztül történjenek-e.

Az elektronikus feldolgozások jóval nagyobb arányú előkészítési munkát igényel—

nek, mint a lyukkártya-technika alkalmazá- sa. Az idő- és költségráfordítások csökken- tése érdekében ezért feltétlenül törekedni kell az adatgyűjtési, —feldolgozási és tájé- koztatási programok stabilitására. Az adatok ellenőrzését?! fokozatosan gépesíteni kell, úgy,

hogy 1973-tól kezdve a korrigálások gépi úton történjenek.

Meg kell teremteni a számvitel és a sta—

tisztika egységes, elektronikus feldolgozás- ra alkalmas adathordozó—rendszerét. Ez egy- úttal biztositja az előfeltételeket a külön- böző vezetési szinteken alkalmazható típus- programok bevezetéséhez és az üzemek kö- zötti adatközlések ésszerűsítéséhez. A fonto—

sabb elsődleges bizonylatokat az adatfeldal'- gozási technika várható fejlődésének figye- lembevételével és lehetőleg a nyomtatvány—

igény csökkentésével kell 1972 végéig egy- ségesiteni.

Az adathordozók teljes egységes rendsze—

rét fokozatosan 1975-ig kell létrehozni. fel- használva a munkánál (: szervezési kutatá- sok és a többi szocialista országgal foly—

tatott véleménycserék tapasztalatait.

MAGYAR SZAKIRODALOM

SZlLÁGYl GYÖRGY:

ÁRSTATISZTIKA A MAKROUKONÓMIABAN Közgazdasági Ertekeze'sek 15. Akadémiai Kiadó.

Budapest. 1970. 190 old.

A szerző a Bevezetésben helyesen álla—

pítja meg. hogy az árstatisztika napjaink—

ban reneszánszát éli; ez világjelenség, ami- nek nálunk a gazdaságirányitás moi rend- szerében az árakon keresztül érvényesülő pi—

aci hatások, ösztönzők is aktualitást adnak.

Ennek megfelelően szükségszerű az ársta- tisztika módszereinek fejlesztése és diffe—

renciálódása; az ennek eredményeképpen kialakuló új .,eszköztár"-nak a makroökonó- miában való alkalmazásáról szól dr. Szi- lágyi György értékes tanulmánya.

könyv jól és logikusan tagolt: anyaga négy részre oszlik. Az első rész az árvál—

tozások fogalmát tárgyalja; a második az általános árszínvonal-változással foglalkozik.

Árarányok és árollók a tárgya a mű harmadik, majd a nemzetközi összehasonlitá- sok a mű negyedik részének. A mondaniva—

ló súlypontja a két utolsó részben van.

Az árváltozások fogalmának tárgyalása- kor először az ár fogalma kerül magyará—

zatra azokon a funkciókon keresztül, ame- lyeket mint az összehasonlítás eszköze és a tényleges árváltozások mérőszáma betölt. Az ár — a szerző definíciója szerint — meghatá- rozott minőségű jószág vagy szolgáltatás meghatározott körülmények között történő adásvételkor fizetett, a jószág vagy szol- gáltatás egységére eső pénzösszeg. Tekintet—

tel azonban arra. hogy a gazdasági fejlő—

dés során nagymérvű és gyakori az új ter—

mékek megjelenése, a régiek eltűnése és a minőségi változás —— tehát mind a minőség, mind az adásvételi feltételek változnak —

szükség van a fenti árfogalom kibővítésére egyrészt az árváltozás, másrészt az árkate—

gória vonatkozásában. Az előbbi azt jelen- ti, hogy az árváltozást az áruminőség vagy az adásvételi körülmények változása esetén is mérjük (nominális és ,.tiszta" árváltozás), megjegyezve mindenesetre, hogy a minőségi változások gyakoribbak, mint az adásvétel körülményeinek a változása. Az árfogalom bővítése gyakorlatilag az átlagárak fogal—

mának a bevezetésével történik. Ez viszont már nem egyértelmű kategória: az átlagá- rak ugyanis a minőség. az idő és a tér "di,- menzíóiban" képezhetők. A statisztikus fela- datát megnehezíti, hogy ezek a .,dimenziók"

olykor nem elkülönülve, hanem kombináltan fordulnak elő.

A különböző minőségű termékek átlagolá- sávalikapcsol—atos nehézségeket igen részle—

tesen tárgyalja a könyv. Érdeme, hogya kér- désnek nemcsak statisztikai, hanem közgaz—

dasági old'olát is jól látja. Nem vitás, hogya ,,választékeltolódást" a fogyasztó áremelke- désnek fogja fel, és abban is igaza van a szerzőnek, hogy ha csak gyengébb minősé- gű termékváltozathoz jut hozzá, ezt aligha fogja árcsökkenésként elkönyvelni. ltt való- szinűleg az árak különbségének mértéke a döntő. Statisztikai szempontból nézve a kér- dést: ha a választékeltolódásnak megfele- lő árkülönbség csekély, valószinűleg megfe—

lelő megközelités az átlagár, ellenkező e- setben nem. A szerző nem kifogásolható ál- lásfoglalása szerint (28. old.) ,, . .. minél ke- vésbé indokolják a minőségi különbségek az árkülönbséget, annál jobban közelíti az át-

lagárindex a reális árindexet".

A különböző időpontokban érvényesülő á- rak átlagolásávai kapcsolatban felmerülő e—