A HAZAl TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK A NEMZETKÖZI ADATOK TUKRÉBEW
BARTA BARNABÁS
A gazdasági—társadalmi folyamatok elemzése során mind gyakrabban merül—
nek fel azok a kérdések, amelyek választ várnak a gazdasági fejlettség, a gazdasági növekedés és az infrastruktúra fejlettségének, összetételének kölcsönhatásaira.
Magyarországon az infrastruktúra kutatását kiváltó tényezők között említhetjük azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek az ország infrastruktúrájában mindin—
kább észrevehető. érezhető akadályozóivá válnak a gazdaság zavartalan működésé—
nek. A második világháborús események következtében elpusztult és elhasználódott infrastrukturális berendezések pótlása, valamint az időközben jelentkező újabb igé- nyek kielégítése rendkivül nagy erőfeszítéseket kíván a népgazdaságtól. A felmerült szükségletek tervezéséhez megfelelő információkra, az összefüggések feltárását tar—
talmazó elemzésekre, módszerekre volt szükség. A vizsgálódások körének meghatá- rozása céljából eredményesnek látszott a funkció (szolgáltatás) aspektusából meg- közelíteni a kérdést. Erre annál is inkább szükség volt, mert az infrastruktúrába tar- tozó anyagi és szellemi tőke állományának együttműködése a szélesen értelmezett szolgáltatások nyújtásával, áramoltatásával mozdítja elő az anyagi javak és a mun-
kaerő újratermelését, illetve a lakosság jólétét.
Az emberi szükségletek kielégítését biztosító szolgáltatások hosszú és egyre növekvő sorából elsősorban azok felé kellett a figyelmet fordítani. amelyeknek nyúj—
tásához a társadalom összességének érdeke fűződik, vagy amelyeknek teljesítése társadalmi gondoskodást igényel.
Míg a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején ellátási politikánkat a termékellátás területén csupán a legfontosabb szükségletek kielégítése jellemezte, addig bizonyos szolgáltatásokkal való ellátásra a viszonylagos ,,bőségpolitika"
nyomta rá bélyegét. Az egészségügyi ellátás, a művelődési intézmények széles körű hálózatának megteremtése, a gyermekekről való óvodai, bölcsődei gondoskodás stb. az általános gazdasági szinthez képest rendkívül nagyarányú. A gondoskodás hatékonyságát növelte, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételét nem a piacon. vásárlásokon keresztül, hanem ingyenesen vagy csak csekély térités ellené—
ben közvetlen ,,természetbeni" juttatásként biztosították. A szocialista társadalom- nak a megszilárdult és fejlődő gazdasági viszonyok mellett is elsőrendű érdeke fű- ződik ahhoz, hogy az életkörülményeket alapvetően meghatározó szolgáltatások minden állampolgár számára egyformán, korszerű színvonalon, de ugyanakkor mi-
nimális térítés mellett elérhetők legyenek.
' Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Statisztikai Tanszéke speciális kollégiumára készített előadás.
790 " BARTA BARNABÁS
Az életkörülményeket nagymértékben meghatározza a lakóhelyek korszerű mű—
szaki felszereltsége, az a környezet. amelyben a társadalom tagjai élnek. A városok, községek megfelelő színvonalú fejlesztéséről. a lakosság településekkel szemben támasztott igényeinek kielégítését célzó szolgáltatások nyújtásáról csak a társada—
lom, illetve ennek kisebb—nagyobb csoportjai tudnak megfelelően gondoskodni.
Minthogy ezek a szolgáltatások elsőrendű életszükségleteket elégítenek ki (például
lakás—, ivóvízellátás stb.), azokat az állam meghatározott és ellenőrzött áron bo—csátja a fogyasztók rendelkezésére. A szolgáltatást nyújtó közületek, üzemek tevé- kenysége általában veszteséges és állami támogatásra szorul.
A felsorakoztatott jellemzők alapján társadalmi szolgáltatásoknak elsősorban azokat a gazdasági tevékenységekhez nem kapcsolódó szolgáltatásokat tekintjük, amelyekre jellemző, hogy általában nem árujellegű szolgáltatások (például egész- ségügyi. társadalombiztosítási, szociális, oktatási, tudományos, népművelési. állam-
igazgatási stb. szolgáltatások). Tágabb értelemben szolgáltatásoknak tekintendők azok a tevékenységek is, amelyek bár elsődlegesen -— előállításukban —— sokszor
gazdasági tevékenységhez, termeléshez kötődnek, elosztásuk azonban általában településhez kötött szolgáltatás, teljesítésének módja és lehetősége társadalmi gondoskodást igényel. llyen jellegűek a lakás— és kommunális szolgáltatások.Természetesen a technikai fejlődés gyorsulása erősen hat a társadalmi szol- gáltatások körének változására is. Ezért a fogalom tartalma nem állandó, rövidebb- hosszabb távon változásnak van alávetve. Utalunk itt arra, hogy napjainkban mind több figyelmet kell szentelni a települések műszaki fejlettsége mellett azoknak a szolgáltatásoknak is, amelyek a környezet szennyeződését hivatottak elhárítani vagy megakadályozni. Bizonyos, hogy a fejlődés folyamán egyes szolgáltatások jelentő- sége csökken, ugyanakkor új szolgáltatások jelentkeznek. E folyamatos változékony- ság ellenére a társadalmi szolgáltatások köre a társadalmat alkotó ember aspek—
tusából mindig meghatározó és alapvető jelentőségű lesz.
A társadalmi szolgáltatások említett csoportjaival talán érzékeltetni tudtam, hogy itt olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek a lakosság közérzete, életszín- vonala szempontjából döntő jelentőségűek. _
Az egészségügyi ellátás színvonala lényegében az ország egész lakosságát köz- vetlenül érinti mindennapi életében. A társadalombiztositás s ezen belül a nyugdíj—
rendszer úgyszintén a népesség számottevő rétegére van közvetlen hatással (Ma- gyarországon a népesség közel egyötöde nyugdíjas). Az oktatás az egész iskolás- korú népességet s ezen keresztül Magyarországon például a családok több mint fe- lét közvetlenül érinti; a művelődési hálózat egyes ágai különböző mértékben, de úgyszintén alapvetően meghatározzák a népesség életmódját, szabadidő—felhasz—
nálását stb.
A társadalmi szolgáltatások teljesítményértéke nem határozható meg az érték—
arányos árszint alapján. s ezért többnyire csak a ráfordításokkal mérhető. Nemzet- közi vonatkozásban pedig a társadalmi szolgáltatások tényleges hatása a hatékony- ság és a hozzáférhetőség mértékének ingadozásaitól függően nagymértékben kü- lönbözhet azonos ráfordítási szint esetén is. s ez gyakran csak más irányú. természe—
tes mértékegységben kifejezett demográfiai, egészségügyi, kulturális stb. mutató—
számokkal mérhető.
A társadalmi szolgáltatások csoportja a szolgáltatások sokaságát öleli fel, elemzési módszereik kimerítő ismertetése messze meghaladná e tanulmány kerete- it. így csupán arra szorítkozhatom, hogy példaképpen egyes (egészségügyi, okta- tási—közművelődési, társadalombiztosítási, lakás-) szolgáltatások néhány természe—
tes mértékegységben kifejezett mutatójával próbáljam Magyarország helyét meg-
határozni. elsősorban az európai. ezen belül a szocialista országok között. Egyes esetekben rámutatok arra is. hogy más földrészek államaival összehasonlítva mi—
lyen helyet foglal el Magyarország.
EGÉSZSÉGUGYI SZOLGÁLTATÁS
Számos állam már a múlt század második felében felismerte, hogy az egész- ségügyi helyzet javítja a lakosság munkaképességét és a munkaerő újratermelését is szolgálja. Az egészségügy fontosságának elismerésével e szolgáltatás államilag támogatott feladattá vált. és megkezdődött .,társadalombiztosítása". Az egészség- ügyi ellátás mutatói ezért jó kifejezői az életszínvonalnak is. E mutatók kimunká—
lására legtöbb ország gondot fordít, és így nemzetközi összehasonlítósra is alkal—
masak.
Más európai államokkal egyidőben hazánkban is megkezdődött az egészség- ügy állami támogatása. Ennek ellenére a második világháború előtti utolsó béke-
évben. 1938-ban még magán viselte az akkori társadalmi rendszer visszásságának
valamennyi jegyét. A lakosság egy részének orvosi ellátását a különféle biztosító társaságok és intézetek orvosai végezték, de a lakosság nagyobb hányadát kitevő falusi, mezőgazdasági foglalkozású lakosság szervezett orvosi ellátása megoldat—lan volt. A kormányzat elsősorban a megelőzés céljait szolgáló egészségügyi intéz—
ményeket fejlesztette, s a gyógyító intézmények (kórházak, szanatóriumok, szakor- vosi rendelők stb.) hálózatának kiépítése háttérbe szorult. Ennek következménye- ként legfontosabb egészségügyi ellátottsági mutatóink (a tízezer lakosra jutó kór- házi ágyak száma stb.) rosszabbak voltak a gazdaságilag fejlett európai országok átlagánál. Az európai országokhoz viszonyítottan magas volt az általános halálozási arányszám, s ezen belül is a tbc halálozási arány az egyik legmagasabb európai értéket jelentette. A csecsemőhalálozási arányszám igen magas (130 ezrelék körüli) értéke tükrözte a lakosság nagyobb hányadának igen rossz szociális helyzetét.
A második világháború vihara szétzilálta a magyar egészségügyet. Tönkrement a kórházi ágyak csaknem fele (20000 ágy), elpusztult vagy elmenekült az orvosok jelentős hányada. Súlyos járványok veszélyeztették a lakosságot, az általános ha- lálozási és csecsemőhalálozási arány a századforduló körüli nagyon magas érté—
kekre emelkedett.
A második világháború utáni 4—5 év a háborús károk helyreállításának és a járványok elleni küzdelemnek a jegyében telt el. A kórházi ágyak intenzív fejlesz- tésével 1950-re elértük az 1938—as színvonalat, a járványokat felszámoltuk. 1951—ben megalakult az Egészségügyi Minisztérium, az egészségügy teljes mértékben állami feladattá vált, megkezdődött az egészségügy fejlesztésének tervszerű időszaka.
1951—től nagyarányú orvosképzési program indult meg, amelynek eredménye- ként az 1950-es évek végére utolértük, majd az 1960—as évek végére túl is haladtuk a világ csaknem minden országát, s orvosellátottság vonatkozásában a világrang- lista 3. helyére kerültünk. Bár az 1970—es évek elején az orvosképzés üteme minimá—
lisan mérséklődött, az egy orvosra jutó lakosok száma napjainkban kevesebb mint 400 fő (374). s ez kedvezőbb a legtöbb európai ország hasonló értékénél.
Fogorvos-ellátottsógunk az orvosellátottságnál kedvezőtlenebb, a fejlett orszá- gok átlagánál alacsonyabb. Az állampolgári jogon járó ingyenes orvosi ellátás a fogászati ellátásra is kiterjed. és a fokozott igényeket az állami hálózat egyelőre
nem képes kielégíteni, ezért e téren viszonylag jelentős a magánpraxis. Már az ötö-
dik ötéves tervben, de még inkább a hatodikban a fogorvosképzés ütemének foko- zását tervezzük.792 BARTA BARNABAS
Gyógyszerész-ellátottságunk az európai színvonalnak megfelelő, az egy gyógy-_
szerészre jutó lakosok számának mutatóját (2460 lakos) kielégítőnek tartjuk, ami a gyógyszerészképzés jelenlegi színvonalának tartását teszi szükségessé.
A kórházi ágyaknak az 1950-es években végrehajtott intenzív fejlesztését az
1960-as évek elejétől az extenzív fejlesztés korszaka követte. melynek során több új kórház épült. A fejlesztések ellenére az egy kórházi ágyra jutó lakosok száma a fejlett európai országokhoz viszonyítva kedvezőtlenül magas (120 lakos). s 1970 óta gyakorlatilag stagnál. A helyzet javítása érdekében a kormányzat hosszú távú kór- házfejlesztési tervet fogadott el. amely a lakásépítési programot is megelőző prio- ritást kapott. A fejlesztési programon belül kiemelkedő helyet kapott az idült, hosz- szú időtartamú betegségben szenvedők ellátását biztosító utókezelő kórházak épi- tése.1. tábla
Az egészségügyi szolgáltatás fontosabb nemzetközi mutatószámai
Az egy Az egy Az egy i Az egy
orvosra fogorvosra gyógyszerészre kórházi ágyra
05269 jutó lakosok száma ;
1970 I 1975 ] 1970 l 1975 ! 1970 ] 1975 ! 1970 l 1975
Ausztria . . . . 540 480 4 060 5 140 2 810 2 600 90 90
Belgium . . . . 650 530 5 05017) 4 310 1 42013) 1 270 120 ' 110C)
Bulgária . . . . 540 460 2 730 2 360 3 560 2 850 130 ,! 120
Csehszlovákia . . 480 420 3 190 2 300 2 680 2 430 100 100
Dánia . . . . . 6900) , 1 360 ; 2 470 . 100 .
Egyesült Királysógf) 8200) . 3 710 3 460C) 3 330 3 610C) 110 1200)
Finnország . . . . 980 700 1 740 1 450 1 020 960 80 70
Franciaország . . 750 680 2 420 2 090 1 990 1 740 140 10000
Görögország . . . 620 490 2 000 1 530 . . 160 150
Hollandia . . . . 800 630 3 870 3140 12 330 11 410 90 1004
Jugoszlávia . . . 1 010 8509) 4 390 4 410C) 5 660 5 0509) 180 170
Lengyelország . . 660 580 2 390 2 130 2 640 2 350 130 130
Magyarországa) . . 550 500 4 882 4 296 2 500 2 460 120 120
Német Demokrati—
kus Köztórsasóg . 630 540 2 320 2 180 5 910 5 520 90 90?)
Német Szövetségi
Köztársaság . . 580 5200) 1 970 1 9600) 1 800 2 2303) 90 80
Norvégia . . . . 720 580 1 160 1 0909") 2 970 2 7900) 90 70
Portugália . . . . 1 100 790 133 580 17 920 3 390 2 880 160 170
Románia . . . . 840 81 Od) 5 0600) 3 9405" 4 320 4 07000 120 1106) Spanyolország . 4 . 750 640 10 050 10 290 2 120 1 910 2209) 190d)
Svájc . . . . . 700 560 2 500 2 480 . . 90 90d)
Svédorszó . . . 730 620C) 1 200 1 1404?) 2 490 2 250C) 70 70C)
Egyesült llamok . 630 6100) 2 000 1 970C) 1 580 . 130 150
Kanada . . . . .
690 580 2 8405) 2 6500 1 9205)
1 69OC) 100 110C)
a) Becsült adat alapján.
9) 1971. évi adat.
c) 1974. évi adat.
1973. évi adat.
e) 1968. évi adat.
0 Csak közkórhózi ágyak.
9 A tartósan szünetelő és a szülőotthoni ágyakkal együtt.
Forrás: a World Health Stotlstics Annual c. WHO-kiadvány 1974. és 1978. évi kötetei.
Hazánkban — hasonlóan a fejlett országokhoz — a vezető halálokok a gyako—
riság sorrendjében: szívbetegségek, rosszindulatú daganatok, agyérbetegségek és a balesetek. (Az 1970—71. és az 1974—75. évi adatokat a 2. tábla tartalmazza.) A
második világháború előtt hazánkra annyira jellemző magas tbc-halandóságot 1975-re sikerült az európai szintre visszaszorítani, s rövidesen befejezzük a tbc tel- jes felszámolását. Az általános halálozási arányszámot kedvezőtlenül befolyásolja a lakosság korösszetételének elöregedő tendenciája, amely a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rosszindulatú daganatok miatti halálozás emelkedésének
irányába hat.
2. tábla
A leggyakrabban előforduló halálokok nemzetközi adataid)
Szívbetegség Rozságlgrtggm ! Agyérbetegség Baleset 05169 következtében elhaltak száma százezer lakosra számítva
1970-71 l 1974—75 l 1970—71 l 197445 1 1970—71 ] 1974—75 ] 1970—71 l 1974—75
Ausztria . . . . 366.9 390.9 260,1 257.5 198,3 192,4 78.55) 72.6
Belgium . . . . 329.4ll 312.1 240,3ll 251,6 170,3f) 195,4 66,0'l 62.11
Bulgária . . . . 230,6 268.0 132.5 141.3 187.1 212.6 40,7 41.3
Csehszlovákia . . 3227" 327,4 201 ,7ll 204,1 154,7fl 166.5 62.11" 59,0
Dánia . . . . . 340,3 355.9 2219 239,0 107,1 95,6 50.4Cl 37.1
Egyesült Királyság . 386.4 398.1 239.5 250,0 163,8 1602 3530 322
Finnország . . . . 337.3 3542 1659 178.8 127,7 112.6 58.2Cl 56.9
Franciaország . . 207,ó 2142 206,3 2282 146,3 145,8 74,3 72.6
Görögország . . . 159,3 172.6 130,0 154,8 11ó,1 140.6 38,9 39,6
Hollandia . . . . 2532 2539 194,7 215,4 91.9 92,7 49.45) 39,1
Jugoszlávia . . . 1802 213.7 98,3 111,7 77,2 89.7 41,8Cl .
Lengyelország . . 1929 203,0 143.6 156.ó 42,0 52,9 44.6C) 52,1
Magyarország . . 373,0 361,3 224,6 246,4 170,4 172,5 54,4Cl 60,3
Német Demokrati—
kus Köztórsaság . 386,4 3943 217,9 224,8 94,0 93,4 56.7C) 58.09)
Német Szövetségi
Köztársaság . . 314.6 334,8 231 ,4 251 ,0 173,4 168,4 63,6 52,9
Norvégia . . . . 326,7 333,0 186.1 191.0 157.4 149,5 51.0 50.4
Portugália . . . . 163.9 158,0 130.7 1302 206,1 2289 44.417) 632
Románia . . . . 314.7 291 ,5 119.9 1283 130,8 127,8 55.06) 55.06)
Spanyolország . . 190.8fl 185,0 1325" 1463 11930 142,3 36.6f) 39,0
Svájc . . . 260,4 273,7 196,5 212.3 105,8 105.3 61,1 49,2
Svédorszá . . . 377,8 4142 2032 240,4 105,5 119.2 43,9Cl 47.9
Egyesült llamok . 356,0dl 352.5 161.8 172,9 101,6 98.1 56.00 49,5
Kanada . . .
260,4 261,0 129,8 137,7 73,7 73,3 532 57,5
a) A Betegségek Nemzetközi Osztályozása 1965. évi revizuoianak B jegyzéke szerint.
5) 1970. évben.
el 1969. évben.
825, 826 (aktív reumás láz és idült reumás szívbetegség) nélkül.
e Becsült adat.
1969. évi adat.
Forrás: lásd az 1. táblánál.
Az egészségügyi feltételek javulásával csecsemőhalálozásunk fokozatosan csökkent, a csökkenés üteme azonban kisebb volt, mint a környező európai orszá—
goké, s 1975—ben csupán Romániában, Portugáliában és Jugoszláviában regisztrál- tak magasabb értéket. mint hazánkban (32.80/00). (Lásd a 3. táblát.) 1970 és 1975 között az ezer élveszületésre jutó csecsemőhalálozás értéke minimálisan csökkent (310/00). az utolsó három évben azonban a csökkenés üteme felgyorsult. a csecsemő- halálozás 1978-ban 24,ó ezrelék volt. A fejlett európai országokhoz viszonyitva azon-'
ban hazánkban a csecsemőhalálozási mutató relatíve még mindig kedvezőtlen,
elsősorban a koraszülések nagy gyakorisága miatt (Ho/o), ami egyúttal további fel-
adatainkat is megszabja.794 BARTA BARNABAS
3. tábla
A csecsemőhalá/ozásí arányszám nemzetközi adatai
Az ezer élveszületésre
Ország csecsemüitaolálozása)
1970—ben ! 1975-ben
Ausztria . . . 259 20.5
Belgium . . . 20.513) 162
Bulgária . . . . . . . . . . . . . 27,3 23,1
Csehszlovákia . . . . . . . . . . . . 22.1 20,9
Dánia . . . . . . . . . . . . . . 142 10,4
Egyesült Királyság . . . 182 16.0
Finnország . . . . . . . . . . . . . 13,2 11.0 Franciaország . . . . . . . . . . . . 18,2 14,7
Görögország . . . 29,6 24,0
Hollandia . . . 12,7 10.6
Jugoszlávia . . . 55,5 39.9
Lengyelország . . . 332 249
Magyarország . . . 35,9 32,8
Német Demokratikus Köztársaság . . . . 18,5 15.9 Német Szövetségi Köztársaság . . . 23,6 19,7
Norvégia . . . 12,7 11.1
Portugália . . . 58,0 38.9
Románia . . . . . . . . . . . . . 49,4 34.7
Spanyolország . . . 28,0 18.7
Svájc . . . . . . . . . . . . . . 15,1 10,7
Svédország . . . 11,0 8.3
Egyesült Államok . . . 19.85) 16,1
Kanada . . ., . . . 18,8 15.0
a) Születés után 1 éven belüli csecsemőhalálozás.
Becsült adatok alapján.
Forrás: a Demográfiai évkönyv (Központi Statisztikai Hivata!) 1971., 1976. és 1977. évi kötetei.
O KTATÁS
A lakosság iskolázottsági színvonalának növelése területén Magyarország az elmúlt 30 évben számottevő eredményeket ért el. Ezek között első helyen kell em- liteni a tankötelezettségről szóló törvény végrehajtását, majd 1961-től a tankötele- zettség időtartamának 8 évről 10 tanévre történő felemelését. Ezzel Magyarország a leghosszabb tankötelezettséget előíró 7 európai ország közé sorolható.
E rendelkezések eredménye, hogy ma már egy-egy korosztály népességének több mint 90 százaléka elvégzi az általános iskola 8 osztályát. Az 1930-as évek-
ben ezek aránya alig érte el a 20 százalékot.
A tanköteles koron túli iskolázási igények tükröződnek a középfokon tanulók kedvező arányában: a fiatal korosztályokba tartozók mintegy kétharmada közép- fokú végzettséget szerez. és a középfokon végzők fele érettségi vizsgát tesz. A mó—
sodik világháború előtti években egy—egy korosztály 10 százaléka sem jutott érett—
ségihez.
Felsőoktatási intézménybe egy—egy korosztályból 9—12 százalék iratkozik be. Az
1930-as években a létszám egy—egy korosztály 2—3 százalékát tette ki.Jelenleg a népességnek mintegy ötödrésze, az 5—24 éveseknek jóval több mint fele részesül iskolarendszerű oktatásban, az esti és levelező tagozatokra járókat is beleszámítva. E téren Ausztriával állunk kb. azonos szinten, 18 európai ország között a 12. helyen.
Az iskolarendszerű tanuláson kivül a munkahelyeken egyre több szakmai tan—
folyamot szerveznek mind a fizikai. mind a szellemi foglalkozásúak számára. és így
a dolgozók további nagy tömegeit vonják be a tanulásba.
A lakosság iskolai végzettsége mindezek ellenére egészében csupán közepes
színvonalúnak mondható, mert az idősebbek iskolázottsága alacsony. Ily módon
1975-ben a 25 évesek és idősebbek 33 százaléka rendelkezett befejezett általános iskolai végzettséggel: 11 százalékuk érettségivel és 5 százalékuk diplomával.Ezzel az iskolázottsági színvonallal Magyarország 18 európai ország között kö- zépen áll. A középiskolát végzettek aránya relatíve alacsony, de kedvezőbb a hely- zetünk a diplomás népesség szempontjából, ahol szorosan Lengyelország, Belgium és Bulgária után következünk, a 8. helyen.
4. tábla
Az egyetemi, főiskolai hallgatók nemzetközi arányai
A tízezer lakosra jutó egyetemi, főiskolai
Ország hallgatók száma
1970-ben l 1975-ben
Ausztria. . . 80 128
Belgium . . . 127 162
Bulgária . . . . . . . . . . . . . 117 146
Csehszlovákia . . . 91 105
Dánia . . . 154 219
Egyesült Királyság . . . 108 128
Finnország. . . 130 166
Franciaország . . . 158 196
Görögország . . . 87 125
Hollandia . . . . . . . . . . . . . 177 212
Jugoszlávia . . . 128 185
Lengyelország . . . 123 170
Magyarország . . . 78 102
Német Demokratikus Köztársaság . . . . 178 225
Német Szövetségi Köztársaság . . . 83 136
Norvégia . . . . . . . . . . . . . 129 166
Portugália . . . 58 91
Románia . . . . . . . . . . . . . 75 78
Spanyolország . . . 67 152
Svájc . . ., . . . 82 99
Svédország . . . 176 196
Egyesült Államok . . . 415 523
Kanada. . . 230 359
Forrás: a Stolistical Yeorbook c. UNESCO—kiadvány 1975. és 1977. évi kötetet
Az iskolarendszer által nyújtott ismeretanyag bővítését, sokoldalúbbá tételét szolgálja a közművelődési intézményeink széles hálózata. (Lásd az 5. táblát.)
A televízió Magyarországon 1958 után kezdett elterjedni. Az elmúlt húsz év
alatt az előfizetők száma rendkívül gyorsan emelkedett. 1975—ben ezer lakosra 223
televizió-előfizető jutott. Ez az arányszám 20 európai ország között a 12. helyet biz- tosítja számunkra. Hazánkat közvetlenül megelőzi Norvégia, Belgium, Csehszlová—kia és a többi szocialista ország. utánunk következik sorrendben Olaszország, Por- tugália. Spanyolország és Görögország.
Rádióval hazánkban a családok túlnyomó többsége rendelkezik, az esetek
nagy részében több készüléket is üzemeltetnek. 20 európai ország között az ezer
796 _ BARTA BARNABAS
lakosra jutó előfizetők aránya alapján a 15. helyet foglalja el Magyarország. Mö- göttünk marad Olaszország. Lengyelország, Spanyolország, Portugália és Románia.
A hazoinál kedvezőbb az ellátottság Csehszlovákiában és Bulgáriában.
5. tábla
A közművelődési intézmények fontosabb nemzetközi mutatószámai
. .. a
Rádióelőfizetők maga útlralggsllgglzlkány— 753323?"
, számának előadások éves
Orszag " száma
ezer lakosra számitott száma
1970 1975 1970 1975 1970 1975 1970 [ 1975
Ausztria . . . 273 342 192 2470) . 320 4,0 2.8.
Belgium . . . . 373 3840) 216 255 2606) 239 3.0 2.6
Bulgária . . . . 270 2620) 121 1680) 193 232 13.0 13.1
Csehszlovákia . . 267 265 214 2450) 252 300 8,0 5.8
Dánia . . . . . 325 331 266 308— 364 341 5,0 3.7
Egyesült Királyság . 327 750a) 293 320 463e) 388 4.0 2.1
Finnország . . . . 375 431 221 306 3929) 4400) 2,0 20
Franciaország . . 318 346 217 268 esse) 214 4.0 3.410)
Görögország . . . 1 134) 2790) 104) 126 79 1070) .Hollandia . . . . 278 2840) 2435) 2590) 315 . 2.3 2.1
Jugoszlávia . . . 163 1930) 88 1320) 85 89 4.0 3,8
Lengyelország . . 173 2370) 129 179 ' 209 248 4.0 4.1
Magyarország . . 245 240 171 226 214 233 8.0 7,0
Német Demokrati-
kus Köztársaság . 347 3560) 282 307 4459) 472 5.0 4.6 Német Szövetségi
Köztársaság . . 318 338 272 306 319 2890) 3.0 2,1
Norvégia . . . . 307 319 220 255 383 412 4.0 4,6
Portugália . . . . 146 173 40 65 84 70 3.0 4.10)
Románia . . . . 152 146 73 120 169 1290) 100 8.7
Spanyolország . . 2105) 228 124 184 104 98 10.0 7.2
Svájc . . . . . 295 322 203 273 375 402 5.0 3.6
Svédország . . . 4147) 380 312 352 534 572 3.0 3.1
Egyesült Államok . 1412 1882 412 5710) 302 287 5.0 .
Kanada . . . 742 959
349 411 21863) . 4.0 4.3 a) 1974. évi adat.
) 1971. évi adat. !
;) Az adatok nem tartalmazzák a televízióval kombinált rádiókészülékek számát.
) 1969. évi adat.
e) 1968. évi adat.
Forrás: lásd a 4. táblánál.
A rendezvények iránti érdeklődés —- hazánkhoz hasonlóan — szinte minden or- szágban csökken, különösen vonatkozik ez a mozilátogatásokra. Hazánkban egy la- kosra átlagosan évi 7 mozilátogatás jut, egy látogatással kevesebb az 1970. évinél.
Hasonló arányú a csökkenés Ausztriában, Dániában, a Német Szövetségi Köztár- saságban és Svájcban is.
A színházlótogatósoknál a televízió hatása általában nem olyan szembetűnő,
mint a mozinál. A látogatások számában 1970 és 1975 között csak kisebb mérté-
kű a csökkenés. egyes országokban emelkedés is tapasztalható. például hazánkban is. Magyarországon 1975-ben száz lakosra 59 színházlátogatás jutott. és ezzel a 9 szocialista ország között a 6. helyen állunk. A hazainál magasabb az arányszám a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában, alacsonyabb a Szov- jetunióban és Lengyelországban.1960 és 1975 között Magyarország könyvkiadása másfélszeresére emelkedett, hasonlóan az európai arányhoz.
Hazánkban tízezer lakosra 8.8 könyv kiadása jut. Ezzel az európai országok között jó közepes helyen állunk. Előttünk vannak az észak—európai országok és Svájc. A népi demokráciák közül Csehszlovákia közelíti meg a magyar könyvkiadást.
Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában, a Német Demokratikus Köztársaság- ban lényegesen kevesebb a tízezer lakosra jutó megjelent könyvek száma.
A magyarországi könyvkiadás dinamikus fejlődése egyaránt vonatkozik a mű- vek számára és a példányszámra. Tízezer lakosra MagyarországOn 78. a Német De- mokratikus Köztársaságban 73, a többi szocialista országban 30—50 könyvpéldány jut.
Könyvkiadásunk összetételében 15 év alatt jelentős változás történt. 1960—ban a kiadott könyvek 43 százaléka az alkalmazott tudományok, 11 százaléka pedig a társadalomtudományok tárgykörébe tartozott, 1975—ben az alkalmazott tudományok ilyen jelentős túlsúlya megszűnt, a társadalomtudományi művek aránya pedig emel-
kedett.
Hazánkban évek óta kb. minden 7. könyv külföldi szerző műve. Ausztriában, Romániában. Lengyelországban kb. minden 12. Hozzánk hasonlók az arányok Hol-
landiában. Jugoszláviában és Csehszlovákiában.
Hazánkban 27-féle politikai napilap jelenik meg, kb. ugyanannyi mint Ausztriá- ban, Belgiumban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. Ezer lakosra megjelenésen—
ként 233 példány jut. Hasanló a helyzet Bulgáriában, Franciaországban, Lengyel—
országban.
Magyarországon a könyvtári könyvállomány 15 év alatt csaknem meghárom—
szorozódot. Tízezer lakosra 29 000 kötet jut. ami az európai országok között ked- vező adatnak bizonyul. A Szovjetunióban legkedvezőbb ez az arány, közel 60000 kötet jut tízezer lakosra, a többi ország közül azonban csak az észak—európai álla—
mok —- ahol a könyvkiadás is kimagasló — rendelkeznek a lakossághoz viszonyítva nagyobb (30 000 körüli) könyvállománnyal.
A kulturális intézmények által nyújtott információk mindinkább kiegészítésre szorulnak a lakosság körében végzett vizsgálatokkal. A Központi Statisztikai Hivatal első ízben 1950-ben végzett ilyen jellegű vizsgálatot a háztartásstatisztikához kap—
csolódva. majd 1964-ben és 1974—ben önállóan, 2 ezrelékes reprezentatív minták fel- használásával.
Ezek a vizsgálatok alkalmat adtak arra, hogy a legfontosabb demográfiai té—
nyezőkkel — életkor, nemek. iskolázottság, foglalkozás, lakóhely — összefüggésben elemezzük a 10 éves és idősebb népesség kulturális aktivitását.
1974-ben a lakosságnak több mint fele csak az otthon keretei között elérhető eszközökkel — rádió, tv, sajtó, esetleg könyv —- élt. Ezek aránya a szellemi foglalko—
zásúak között 40 százalék körüli, a mezőgazdasági fizikai dolgozók között ennek csaknem kétszerese, 76 százalék volt. (Ez természetesen összefügg azzal is. hogy a szellemi foglalkozásúak iskolázottabbak. nagyobb részük él a városokban, és kor—
összetételüknél fogva is érdeklődőbbek, mint a mezőgazdasági fizikai dolgozók.) Száz lakos közül a rádiót 88 hallgatja, 84-en nézik a televíziót, 70—en olvasnak új—
ságot. Ezek a művelődés legelterjedtebb eszközei. A 10 éves és idősebb népesség- nek kb. a fele olvas könyvet, de a szellemi foglalkozásúaknak több mint 80 száza-
léka. a mezőgazdasági fizikai dolgozóknak alig 20 százaléka.
Az otthon keretein kívüli művelődési formákat elsősorban a fiatalok veszik igény—
be. Száz lakos közül 38 jár moziba. 18 színházba, 14 hangversenyre, a kultúrottho- nok rendezvényein a 10 éves és idősebbek 7 százaléka vesz részt. A résztvevők na—
798 ' BARTA BARNABAS
gyobb része viszonylag gyakran jár moziba. szinházba. kultúrotthonba, ily módon az intézményi statisztikákban szereplő igénybevételi adatok gyakran a lakosság ví- szonylag szűk rétegére korlátozódnak.
Emellett az intézményi adatok nem adnak választ arra, hogy milyen tartalmú programokat vesznek igénybe szívesebben vagy kevésbé szívesen: milyen típusú műsorokat hallgatnak vagy néznek meg minden olyan esetben. amikor erre lehető—
ség van. a lakosság mekkora hányada és milyen rétegei válogatnak egyáltalán a kulturális lehetőségek között, és milyen rétegek veszik igénybe a közművelődési szolgáltatásokat kizárólag szabad idejüktől függően, de tartalmi válogatás nélkül.
Mindez igaz nemzetközi vonatkozásokban is. Néhány évvel ezelőtt például az
iskolázottsági szint és a kulturális statisztikai mutatók között szoros korrelációt lehe—tett kimutatni az európai országokban. Ma ez már nem ennyire egyértelmű, és en- nek oka nem az összefüggés lazulása. hanem az, hogy a számításoknál felhasz- nált hagyományos intézményi faktorok éppen a legműveltebb országok kulturális tevékenységeit tükrözik legkevésbé.
, LAKÁSSZOLGÁLTATÁS
A lakásellátottság és felszereltség szinvonala szorosan kapcsolódik a városiaso-
dás szintjéhez. E tekintetben a világ országai lényegében általános gazdasági fej—lettségi szintjüknek megfelelő fokon állnak. Az ipari fejlődés nyomán a falusi la- kosságnak a városokba áramlása a két világháború között meggyorsult. és ez ál—
talában lakáshiányt okozott. A lakáshiány leküzdésére az egyes országokban nagy—
szabású lakásépítési tevékenységet folytattak. Az 1930—as évek vége felé mutatkoz—
tak is eredmények. A második világháború ezt a folyamatot megakasztotta. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a háború milyen mértékű károkat okozott az európai lakásállományban, és az is közismert, hogy mely országokat érték a legna—
gyobb veszteségek. A lakáshiány leküzdésére az egyes országok ismét rendkívül nagy erőfeszítéseket tettek. melyek napjainkban az európai lakáshelyzet jelentős javulását eredményezték.
Az 1967. és 1975. év vége között az európai országok többségében 10—19 szá—, zalékkal emelkedett a lakásállomány. Ebben az időszakban Magyarországon az ál- lománynövekedés 16.3 százalék volt. Az átlagosnál nagyobb arányban nőtt a lakás—
állomány Spanyolországban (34,50/o), Hollandiában (30,3%) és Svájcban (29.09/0).
Az európai országok között lényeges kümségi van az ezer lakosra jutó laká—
sok számát tekintve. (Lásd a 6. táblát.) 16 európai országban az ezer lakosra jutó
, lakások átlagos száma 1967—ben 309, 1976-ban 349. Az ezer lakosra jutó összes la-
' kások számának növekedése alapján az országok sorrendjében Magyarország avezető tőkés országok után a 10. helyet foglalja el. ,
Jól jellemzi a laksűrűségi viszonyokat az egy lakószobára jutó személyek szá—
ma. Azon lakások aránya, ahol ez nem éri el az egy főt, 90 százalék felett van Ka- nadában és Angliában. A nyugat—európai fejlett tőkés országokban és az Egyesült Államokban 70 és 80 százalék között van az ilyen lakások aránya. A szocialista or-
szágok közül Csehszlovákiában és Magyarországon emelkedett ez az arány 30 szá—
zalék fölé. a többiben 20 százalék körül mozog.
Az 1970 körül végrehajtott lakásösszeírás szerint a kedvezőbb laksűrűséget el- érő tőkés országokban több az egy lakásra jutó szobák száma. Ezekben az orszá—
gokban a szobák száma átlagosan meghaladja a 3.5-et, sőt a Német Szövetségi Köztársaságban 4.1, Svájcban 4.7. az Egyesült Királyságban 4.8, Belgiumban 5. Az alacsonyabb laksűrűségű Hollandiában 5.2 volt az egy lakásra jutó szobák száma.
Még ennél is kedvezőbb a helyzet Kanadában. Itt az átlagos szobaszám 5.4. de az Egyesült Államokban és Hollandiában is meghaladja, Belgiumban és az Egyesült.
Királyságban pedig megközelíti az 5 szobát. (Lásd a 7. táblát.)
6. tábla
A laksűrűség nemzetközi adatai
Az ezer lakosra jutó
Ország lakások száma
1970—ben 1976-ban
Ausztria. . . 362 388
Belgium. . . . . . . . . . . . . . 372 400
Bulgária . . . 2615) 286
Csehszlovákia . . . 312 325
Dánia . . . 3505) 397
Egyesült Királyság . . . 346 368
Finnország . . . .
Franciaország .
Görögország . . . .
Hollandia . . . . . . . . . . . . . 289 3290)
Jugoszlávia . . . 245 268
Lengyelország . . . 255 276
Magyarország . . . 310 241
Német Demokratikus Köztársaság . . . . 355 390 Német Szövetségi Köztársaság . . . 341 390
Norvégia . . . . . .
Portugália .
Románia . . . .
Spanyolország . . . , . . 314 344
Svájc . . . 351 399
Svédország . . . 394 4340)
Egyesült Államok . . . 306 341
Kanada. . . 277 l 322
a) Számított adat.
b) 1967. évi adat.
Forrás: Annual Bulletin of Housing and Building Statistics for Europe. 1960—70. U. N. New York. 1977.,
A szocialista országok az erős ütemű lakásépítés ellenére —— amivel a háborús.
károkat és a háborút megelőző lakásállomány mennyiségi hiányát igyekeztek pó- tolni — a lakások szobaszáma tekintetében nem érik el az említett tőkés országok
átlagos szobaszámát, így általában a lakósők zsúfoltsága is nagyobb.
A lakások felszereltsége tekintetében szintén a nyugat—európai tőkés országok,!
az Egyesült Államok és Kanada az elsők. A vezetékes vízzel és (: fürdőszobával el- látott lakások aránya 80 és 90 százalék között mozog, sőt az Egyesült Államokban gyakorlatilag valamennyi lakásban van vízvezeték és fürdőszoba.
A szocialista országokban a lakásépítés fokozásához az állam — a lehetőségek—
hez képest -— anyagi erőforrásainak maximumát igyekszik biztosítani, ezt kiegészíti a lakosság aktív hozzájárulása. A lakásépítési program megvalósításához az állami hozzájárulásának két fő formája van: egyrészt maga épít lakásokat, másrészt a magánépítkezésekhez nyújt sokoldalú támogatást (például hosszú lejáratú hitele-r—
ket. különböző kedvezményeket). _ _
Az elmúlt évtizedek — de különösen az utolsó tíz év — erőfeszítései Európában
a lakáshelyzet jelentős javulását eredményezték. Ennek ellenére néhány kevésbé—fejlett tőkés országban és a szocialista országokban mennyiségi lakáshiány van.
800 BARTA BARNABAS ,
A mennyiségi lakáshiány okai között az alábbiakat kell említeni:
— az utóbbi évtizedek iparosításo következtében nőtt a belső vándorlás, így a városi lakosok száma is;
—változik a családi életforma, a fiatal házasok önálló lakás iránti igénye nő;
-- a régi építésű lakások állaga rohamosan romlik, s növekszik a szanálásra kerülő la-
kások száma; '
—— a szocialista országokban a háborút követő 10—15 évben az újjáépítés és a gazda- ságfejlesztés egyidejűleg jelentkező nagy feladatai és terhei miatt a lakásépítés a lakáshiány
által indokolt magasabb szint alatt maradt.
7. tábla
A Iokásszolgáltatás főbb 1970. évi nemzetközi mutatószámai
Az egy Afürdő-
lakószobáro A lakások helyiséggel
Ország jutó átlagos ellátott la—
személyek szobaszóma kások
SdeU aranya
Ausztria . . . . . . . . . . .! . . . 1,10 3,70 52.9
Belgium . . . 0.60 4.96 47.8
Bulgária . . . 1000) 3.200) 8.701
Csehszlovákia . . . . . . . . . . . . 1.10 3,10 58,6
Dánia . . . 0.80 350 76,5
Egyesült Királyság . . . 0.60 4.80 90.7
Finnország . . . . . . . . . . . . . 1.00 3.10 40.3
Franciaország . . . 0.935) 3295) 47.55)
Görögország . . . . . . . . . . . . o,9o 350 35,6
Hollandia . . . 0.66 5,20 81.4
Jugoszlávia . . . 1.40 2.80 24.45
Lengyelország . . . 1.40 2.90 29.5
Magyarország . . . 1,30 2,60 31,7
Német Demokratikus Köztársaság . . . . 1.10 2.70 38.7
Német Szövetségi Köztársaság . . . O,70b) 4.105) 80.85)
Norvégia . . . 0.70 4.40 66,1
Portugália . . . 0.80 . 32.6
Románia . . . 1.406) 2.60C) 9.8C)
Spanyolország . . . 4,20d) 41,1
Svájc . . . . . . . . . . . . . . 0.63 4.70 80,9
Svédország . . . . . . . . . . . . 0.70 3,80 81,7
Egyesült Államok , . . . . . . . . . 0.70 5,10 99.8
Kanada . . .
0.60 5.40 90.7 a) 1975. évi adat,
5) 1968. évi adat.
C) 1966. évi adat.
' !" 1960. évi adat.
Forrás: lásd a 6. táblánál.
A mennyiségi lakáshiány mellett — különösen az utóbbi évtizedekben az élet- szinvonal jelentősebb emelkedésével — .nő a lakosság igénye a jobb minőségű la—
kások iránt. Ez erőteljesebben érvényesül a gazdaságilag fejlettebb tőkés országok—
ban, de a szocialista országokban is mindinkább előtérbe kerül.
Európában 1966 és 1977 között összesen 682 millió lakás épült, ezer lakosra
számítva évenként átlagosan 7.9 lakás. A szocialista országok többsége ezekben az_években — a korábbi időszakhoz viszonyítva — több lakást épített, s ez az ezer la—
kosra jutó új lakások számának jelentős növekedését eredményezte.' Az ezer la- kosra jutó új lakások számát tekintve Magyarország - általában — a szocialista or—
szágok élvonalában. Európa egészét illetően :: középszinten helyezkedett el. Az
1976—1977. években pedig az európai átlagnál (7.5 lakás ezer lakosonként) lénye- gesen kedvezőbb, 8.8 volt az ezer lakosra jutó épített lakások száma.
8. tábla
Az épített lakások nemzetközi arányszáma
Az ezer lakosra jutó
Ország épített lakások száma
1970-ben 1975-ben
Ausztria . . . 6,1 6.4
Belgium . . . 4,8 6.70)
Bulgária . . . 5.4 6.6
Csehszlovákia. . . . . . . . . . . . 7.8 10.0
Dánia . . . 10.3 7.0
Egyesült Királyság 6.6 5.9
Finnország 10.6 15.60)
Franciaország . 9.3 10.0
Görögország . . . 13.0 13.4
Hollandia . . . 9.1 8,9
Jugoszlávia . . . 6.3 6.9")
Lengyelország . . . 6.0 7.8
Magyarország . . . 7,8 9.4
Német Demokratikus Köztársaság . . . . 4.5 6.4 Német Szövetségi Köztársaság . . . . . 7.8 7.1
Norvégia . . . . . . . . . . . . . 9.4 lO,2
Portugália . . . 3.2 53")
Románia . . . 7.9 7,8
Spanyolország . . . .
Svájc . . . 10.ó 9.0
Svédország . . . 13.6 9.1
Egyesült Államok . . . .
Kanada . !
a) 1974, évi adat.
Forrás: lásd a 6. táblánál.
Magyarországon az állam hoszú idő óta jelentős erőfeszítéseket tesz a meny- nyiségi lakáshiány megszüntetése és a lakásállomány összetételének javítása érde—
kében.
1960—ban a kormány 15 éves lakásépítési tervet fogadott el, amely 1 millió új lakás felépítését tűzte ki célul. A tervet — főleg a magán—lakásépítés kedvező fel- lendülése következtében — túlteljesítettük. és 1975 végéig 1 ,05 millió új lakás épült fel. Ennek eredményeképpen az ország lakosságának egyharmada költözhetett új,
korszerű lakásba.
A lakásépítésben és -elosztásban az állam alapvető célja a szociális meggon- dolások messzemenő érvényesítése, amellyel a dolgozók számára hozzáférhetőbbé és anyagilag reálisabbá teszi a saját otthon megszerzését. Az alacsony népesség—
növekedés megszüntetésének érdekében az állam a szociálpolitikai kedvezmény rendszerét vezette be. mely szerint a vállalt gyermekek száma után a lakásár ará—
nyosan csökken (gyermekenként 30 000 forinttal).
Az állam az általa épített lakások egy részét alacsony használatba vételi dij ellenében bérlakásként azoknak a családoknak juttatja, akik anyagi és egyéb szo—
ciális körülményeik miatt nem tudnak lakást vásárolni. Főleg a fizikai dolgozók, a 3
és több gyermekes családok és a fiatal házasok lakóskérelmét elégítik ki az állami bérlakások juttatásával. A lakások fennmaradó része lakásszövetkezeti tulajdonba2 Statisztikai Szemle
802 BARTA BARNABAS
kerül. A szövetkezeti tagok az építési költségnél jóval alacsonyabb áron jutnak la—
káshoz.
A jobb anyagi körülmények között levő családoknak az állam hosszú lejáratú (általában 30—35 évre szóló). kedvező kamatú kölcsönöket nyújt a lakásvásárláshoz—
lakásépítéshez. A lakosság által kezdeményezett lakásépítés fellendülése évről évre a lakásépítési tervek teljesítésének fő biztosítéka.
TÁRSADALOMBIZTOSlTÁS
Végül néhány szó a társadalombíztosítási juttatásokról. annak ellenére, hogy ezek közgazdasági értelemben nem tekinthetők szolgáltatásoknak, hanem a jövede—
lem társodalmí szempontból méltányosnak tartott újrafelosztásában játszanak sze—
repet. Tekintettel azonban arra, hogy e juttatások társadalompolitikai jelentősége semmivel sem kisebb, mint általában más társadalmi szolgáltatásoké, hazai gyakor- latunkban e szolgáltatások csoportjában adunk számot a társadalombiztosítási jut—
tatások alakulásáról is.
A társadalombiztosítási juttatások jelentőségét érzékelteti az a tény, hogy Ma—
gyarországon a lakosság jövedelmének 30 százaléka ered társadalmi juttatásból (a munkából származó jövedelem 70 százalékos arányával szemben). A társadalmi juttatásokon. különösen a pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a legnagyobb arányt a társadalombíztosítási juttatások képviselik. Különösen nagy értéket képvi—
selnek e tekintetben a nyugdíjak. tekintettel arra. hogy ma már a nyugdíjjogosultság csaknem általános. és a nyugdíjkorhatár viszonylag alacsony. További jelentős té—
telt képviselnek a gyermekekkel kapcsolatos különféle juttatások. amelyeket a csa—
láditeher-kiegyenlítés szociálpolitikai alapgondolatán kívül a népesedéspolitikai cé-
lok is motiválnak. '
Társadalombiztosításunknak más országokéval való összehasonlítása igen gyakran nehézségekbe ütközik, részben a juttatások különbözősége, részben pedig a hiányos adatközlés miatt.
A felszabadulás előtt a társadalombiztosítás szervezete hazánkbanszéttagolt volt. A mintegy 30—40 társadalombiztosítási intézmény más-más szolgáltatást nyúj- tott, és eltérő volt a juttatások mértéke is. Az 1950—es évek elején megindult fejlő—
dés a magyar társadalombiztosítást világviszonylatban is a legfejlettebb társadalom- biztosítási rendszerek közé emelte. 1938-ban a társadalombiztosítás (a dolgozók és azok családtagjaival együtt) csak 2.8 millió főre, a lakosság 31 százalékára terjedt ki, ez az arány 1950-ben 47, 1960—ban 85. 1970-ben 97 százalékra emelkedett, 1975.
július 1—től pedig a gyógyító—megelőző ellátás állampolgári jogra való emelésével 100 százalékosnak tekinthető.
A juttatások között első helyen kell említeni a nyugdíjat és a családi pótlékot.
A tendenciák megítélésére alkalmas összehasonlítható adatok csak a KGST-orszá- gokra1 állnak rendelkezésre.
A nyugdíjasok száma a teljes népesség számához viszonyítva a Német Demok- ratikus Köztársaságban. Csehszlovákiában és Bulgáriában a legmagasabb, jelenleg meghaladja a 21 százalékot. A Szovjetunióban és hazánkban ez az arány 18;0 il—
letve 18,1 százalék, a legalacsonyabb Lengyelországban (mintegy 10 százalék). A
legmagasabb arányszámmal bíró országokban már 1970—ben is közel a maihoz ha—sonló arányok mutatkoztak. vagyis a nyugdíjasok aránya az elmúlt 7 évben csekély mértékben, Magyarországon erőteljesen növekedett.
1 A tőkés országokkal való összehasonlítást nehezíti. hogy ezen országok nagy részében nincsiáltalá- nos. az egész lakosságra kiterjedő egységes társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer.
9. tábla
A nyugdíjasok aránya a KGST-tagországokban
A nyugdíjasok aránya a népesség
Ország százalékában
1970—ben ] 1977-ben
Bulgária . . . . . . . . . . . . . 19,6 21.72 Csehszlovákia . . . . . . . . . . . . 21,2 21,7
Kuba. . . 4,2 5,9
Lengyelország . . . 7.2 10.4
Magyarország . . . 14,0 18,1
Mongólia . . . 2.0 3.7
Német Demokratikus Köztársaság . . . . 21,6 22.40)
Szovjetunió . . . 17,0 18,0
0) 1976. évi adat.
Forrás: Narodnoe hozjajsztvo sztran—cslenov Szoveta ékonomicseszkoj vzaimopomoscsi v 1977 godu. Szta- tiszticseszkij szbornik. Moszkva. 1978. 842 old.
A nyugdíjak havi átlagos összege országonként igen különböző mértékben nőtt (lásd a 10. táblát), és a nyugdíjak összegének az átlagos munkabérhez viszonyított aránya is eltérő volt (lásd a 11. táblát).
10. tábla
A nyugdíj havi átlagos összege a KGST-tagországokban
(nemzeti valutában)
1970. [ 1976.
Ország ——
évben
Bulgária . . . . . . . . . . . . . 36.4 51,1
Csehszlovákia . . . . . . . . . . . 837 1089
Kuba . . . . . . . . . . . . . . . óó,9 72.1
Lengyelország . . . 1204 1803
Magyarország . . . . . . . . . . . 765 1462
Mongólia . . . 136 165
Szovjetunió . . . 34 48
Forrás: lásd a 9. táblánál.
11. tóbla
A nyugdíj havi átlagos összege
az átlagos hgvi munkabér százalékában a KGST-tagországokban 1970. I 1976.
Ország -—
évben
Bulgária 29,4 34,5
Csehszlovákia . . . . . . . . . . . 43,2 46.0
Kuba. . . . . . . . . . . . . . . 57,7 51.1
Lengyelország . . . 53,9 43,8
Magyarország . . . . . . . . . . . 35,5 49,1
Mongólia . . . .
Szovjetunió . . . 27,9 31,7
Forrás: lásd a 9. táblánál.
2—
804 BARTA BARNABAS
A nyugdíjak havi átlagos összege is hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben (1970 és 1977 között több mint kétszeresére emelkedett). Jeientékenyen emelkedett Lengyelországban (kb. 70 százalékkal). A többi európai szocialista országban pe—
dig 30—50 százalékkal.
Részben a nyugdíjak emelkedése eredményezte. hogy — a nyugdíj összegét az átlagos havi munkabérhez viszonyítva — ez a mutató hazánkban a legmagasabb.
közel 50 százalék. Ehhez közel áll Lengyelország (47%), viszont a Szovjetunióban és Bulgáriában a nyugdíjak havi összege az átlagos havi munkabérnek csak mintegy
egyharmadát teszi ki. ;
A családi pótlék rendszere az egyes országokban eléggé differenciált és az or—
szágok között eltérő jellegű. Több országban (Bulgáriában, Csehszlovákiában, Len- gyelországban, Romániában) már az első gyermek esetén is fizetnek családi pótré- kot. Magyarországon egy gyermek után csak az egyszülős családok, továbbá az olyan családok részesülnek családi pótlékban. ahol a gyermekek közül csak egy gyermek van családi pótlékra jogosító életkorban. Lengyelországban a családi pót- lék az egy főre jutó jövedelem nagysága, Romániában a családi jövedelem nagy- ságrendje és a település jellege szerint is differenciált. Magyarországon a 3 és több gyermek után gyermekenként ugyanakkora családi pótlék jár, egyes országokban vi- szont (Csehszlovákia. Lengyelország) növekvő összegben. Az egyes országokban fo-
kozódó hangsúlyt kapott, hogy csökkenteni kell a családi terhek egyenlőtlenséget.
így a legtöbb szocialista országban fejlesztették a családi pótlék rendszerét és nö- velték összegét. Négy ország (Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor—
szág) ismert adatait összehasonlítva, Magyarországon a 2 gyermek után fizetett csa- ládi pótlék összege az átlagos munkabérnek kb. 22 százalékát, a 3 gyermekesek családi pótléka pedig 35 százalékát teszi ki, míg a többi országban ez az arány
5—18, illetve 8—37 százalék között mozog.2
Megjegyzem, hogy a családi pótlékon. valamint a szüléssel kapcsolatos nem—
zetközileg általános juttatási típusokon (5 hónapos időtartamot felölelő és a mun- kabérre! azonos terhességi—gyermekágyi segély, továbbá az anyasági segély) kivül 1967 óta meglehetősen sajátos társadalombiztositási juttatási rendszer is érvény- ben van Magyarországon. Ez a gyermekgondozási segély rendszere. Ennek alapján a kereső nők a terhességi—gyermekágyi segély időszakának lejárta után (vagyis gyakorlatilag akkor, amikor az újszülött 5 hónapos) választhatnak, hogy visszatér- nek-e munkahelyükre, vagy otthon maradnak a kisgyermekkel (annak 3 éves ko- ráig); utóbbi esetben meghatározott összegű, az átlagos női munkabér mintegy egyharmadát kitevő segélyben részesülnek.
*
Végül a társadalmi szolgáltatások rendszerének és néhány alapadatának vá-
zolása után szeretnék egy módszertani kérdést is megemlíteni. Az előzőkben em—
lített naturális mutatók, illetve pénzügyi adatok általában intézményjellegűek vol- tak. Ez azt jelenti, hogy az érintett szervezetek, például a kórházak, az iskolák, a mozik, a könyvkiadók, a társadalombiztosítási szervek, a lakásügyi hatóságok stb.
nyilvántartásain alapulnak. Bár ezek az adatok jelzik az országos nagyságrendeket és ennek alapján az átlagokat is. viszonylag keveset mondanak azonban az átlagok mögötti szóródásról. Annak megismeréséhez, hogy egyes társadalmi rétegek vagy demográfiai csoportok milyen mértékben és gyakorisággal veszik igénybe a társa-
? Dr. Szabady Egon: A világnépesedési akcióterv alapelvei és az európai szocialista országok népese- dési poliiikája. Demográfia. 1977. évi 4. sz. 395—404. old.
