AZ EZER TÓ ORSZÁGA.
(FINNORSZÁG)
Dr. S Z INNYEI JÓZSEF.
B U D A P E S T .
F R A N K L I N - T Á R S U L A T
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
1882.
AZ EZER TÓ ORSZÁGA.
(FINNORSZÁG)
Dr. SZINNYEI JÓZSEF.
B U D A P E S T .
F R A N K L I N - T Á R S U L A T
1883.
Franklin-társulat nyomdája.
E L Ő S Z Ó .
Jelen munkám megírásánál az a cél lebegett szem em előtt, h ogy a, m agyar közönséget röviden és tőlem telhetőleg élvezetes m odorban m egis
m ertessem F in n ország viszonyaival, m elyek előtte jobbára ism ere t l e n e k .
E gy é v ig ta rtó zk o dtam éjszaki rokonaink között, kik v e le m ism eretlen, idegen em ber lé tem re úgy bántak, m int rok on n al, jó baráttal;
elhalm oztak szívességekkel, kitüntetésekkel; se
gédkezet n yújtottak nekem tanulm ányaim ban, és bő alkalm at szolgáltattak arra, hogy népüket és országukat töviről-hegyire m egism erhessem , íg y tehát azon kellem es h elyzetben voltam , h ogy m üvem nagyobb részét saját tapasztalásaim alap
ján írhattam m eg.
E zeken kívül fölhasználtam m unkám m eg
írásánál egyes m üveket is, m elyek közül legn a
gyobb segítségemre voltak a következők : 1. ér-
demes n yelv-tu dósu n kn ak , H unfalvy Pálnak, adatokban rendkívül gazdag k ö n y v e : U t a z á s a
B a lt-te n g e r v id é k e in
. Pest, 1871. — 2. Ignatius- nak, a helsingforsi statisztikai hivatal iga zga tójá nak m ü v e i: Le grand-du ché de F in lan die. N otice .statistique. H elsingfors, 1878. — Tilastollinen
käsikirja Suom enm aalle (Statisztikai kézikönyv Fiunország számára.) Helsingissá, 1872. — és
Suomenmaan tilastollinen vuosikirja (Finnország statisztikai évkönyve) H elsingissä , 1880. — 3. Koskinen G y ö r g y : O p p ik irja S u om en k a n sa n historiassa. (A finn nép történetének tankönyve.) Helsingissá, 1870— 73. — 4. K rohn G y u la : Ker
tom uksia Suom en historiasta (Elbeszélések F in n ország történetéből.)
L egn agyobb köszönettel tartozom azom ban J a la r a A n ta l barátom nak, ki nem csak F in n or
szágban tartózkodásom alatt, hanem azóta is, a legnagyobb és legönzetlenebb készséggel nyújtott nekem fölvilágosítást szám os dologról. F ogadja ezért itt is hálás köszönetem et.
Budapesten, 1881. decem ber havában.
Dfí. SziXXYEI JÓZSEF.
T A R T A L O M .
'I.T erm észet . . . . . . 1
I I . Éghajlat . . . . . . . . . . . . ___ ]p
III. Népesség . . . . . . 9^
IV. Történet . . . . . . ______________________________ ^ , V. Kormányzat... . . . __ _
V I. A finn elem harca a svéddel... _ ] VII. A finnek D eákja... . . . . . . . . . .)]{.
VIII. Közigazgatás . . . .... . . . __
IX. Törvénykezés . . . . . . „igQ
X. Egyházi ügyek . . . . . . -)g^
XI. Közoktatás . . . . . . . . . _ .)gy X II. Tudós társaságok . . . . . . HP X III. Irodalom __ . . . . . . . . . -jgg XIV. Időszaki sajtó. Cenzúra... . . . 3^5 X V . Színművészet . . . . . . . . . _ 333 X V I. Képzőművészetek. Zene . . . . . . . . . _. 34.3
X V II. Helsmgfors . . . _ ggg
X V III. Helsingforsi élet . . . . . . . ___ 36^ X IX . A finn parasztok... . . . . . . ... . . . :%[
X X A parasztság életmódja és szokásai . . . -t!5
X X I. Földművelés és baromtenyésztés ___ ___ 457 X X II. Bányászat. Erdőgazdaság. Vadászat. Ha
lászat . . . - - . .. . . . —- — 467
X X I II. Ipar . .. . . . . 474
X X IV Kereskedés . . . . . . . . __ 481 X X V . Pénzügy . . . . . . . . ... 436 X X V I. A finn-magyar nyelvrokonság .... . . . . .. 490
T e r m é s z e t .
G yönyörű nyári nap van. A tenger csendes, fölszíne sima, m int a tükör, s a hajó könnyedén siklik tova rajta. A hosszú úttól kifáradt utasok nyugtalanul járnak-kelnek a födélzeten és várva várják a szárazföld feltüntét. Végre meglátnak a m essze távolban egy keskeny, hom ályos c s í k o t : m ár csak néhány óra van hátra, s az ingadozó h a jób ól m egint biztos, szilárd talajra léphetnek.
A hom ályos csík lassanként m ind világosabb és világosabb alakot ö l t ; már szabad szem m el is ki lehet venni V iapori (Sveaborg várát, m ajd a ten
gerparti ház-sort, m ögötte a kim agasló M iklós- tem plom ot hatalmas kupolájával, balra a csillag- v izsg á ló intézetet, jo b b ra m eg az orosz tem plom ot, m ely n ek fehér födele arra látszik emlékeztetni, h ogy a tél birodalm ához közeledünk.
A hajó h orgonyt vet, s m i partra lépünk H elsinkiben (sv éd ü l: H elsingfors), az " ezer tó
országának n csinos kis fővárosában. Itt vagyunk tehát az éjszak reges hónában, m elynek partját két felül két tengeröböl, a finn és a bottniai, vize m ossa, m íg nyugaton, éjszakon és keleten Svéd-, N orvég- és Oroszország határolja. Itt vagyunk ebben a festői szépségű országban, m elynek két m illión yi gyér lakossága 6,800 D m fd (375,000 D kilom.) területen lakik elszórva, s m ely az éjszaki szélesség 60 . fokától fölnyúlik egészen a 70-dikig.
Legéjszakibb helye, R ajala, (a 7 0° 6' 3 " alatt) már csak 25 kilom éternyire van az örökös jé g h ó nától, a jeges tengertől.
Ide, a zordon éjszakra akarlak vezetni, o l
vasó barátom , ha kedved van bejárni kalauzolá
som mellett ezt az érdekes országot, m ely annyi szépet és m eglepőt nyújt, h ogy fáradságodat nem fogod sajnálni. Nem kell félned azoktól a borza- dalmas lényektől, m elyekkel a szom széd népek fantáziája népesítette b e Finnország erdőit és m e z ő it : nem kell csónakáznod tüzes zuliatagok fölött, m elyeket hétfejű sárkányok ő riz n e k ; nem kell szem be szállnod vasorrú boszorkányokkal, kik a já m b or utazókat ijesztgetik, sem az erdők
ben lakó rettenetes óriásokkal és gon osz szelle
mekkel, m elyek kerülik az isten napját, mert első sugara kővé változtatja őket.
M ind ez volt — nincs. Az éjszak sötétsége eloszlott : az óriások, boszorkányok és gonosz
szellem ek már csak a, nép dalaiban élnek, s az -erdőket már nem ök népesítik be, hanem nyugal
m as, békeszeretö állatok, m elyek messze elkerül
n ek té g e d : a zuhatagokban öm lő tűz helyét meg a víz foglalta el, s a hétfejű sárkányok is b iz o n yára ebbe vesztek bele.
Fáradságról beszéltem, m ert fáradság nélkül seh ol sem lehet utazni. — Finnországban sem.
D e kellem es az, h ogy itt m egtalálhatod m inden kornak és a világ m inden népének közlekedő esz
közeit, kivéve az elefántokat, tevéket, szamarakat és a hordó-székeket. H a például meg akarod mászni Lappország hegyeit, okvetetlenül az apos
tolok lovain kell járnod, h ogyh a pedig télen a lapp jégm ezők ön akarsz keresztül törtetni, néhány fürge rénszarvast fogsz hosszú, keskeny, csónak- alakú szánod elé és röpülsz, m in t a gondolat. H a iejebb jössz délnek, a rénszarvas helyébe lovat kell fogn od : s ha h egyről akarsz lebocsátkozni, m elyet kem ény hóréteg föd, hosszú hótalpakat kötsz a lábadra, melyeket a jégen m egint k orcso
lyákkal cserélhetsz föl. íg y érsz a vasúti állom ás
h oz, h o l beleveted m agadat a kényelm es wag- gonba, s a tüszkölö gözparipa rendeltetésed helyére szállít. H a nyáron utazol, ott vár a tópar
ton a kis gőzh ajó, vagy egy jó tágas csónak, m ely könnyedén táncol a habok fölött, m ikor a tónak kedve kerekedik mutogatni, hogy hajdanában ő is
tenger volt. Hogyha, azom ban félsz a tengeri b e tegségtől, válaszd a biztosabb szárazföldi útat, m elyet annál is inkább ajánlhatok, mert az ország- útak Finnországban többn yire igen jók, s ha az isten áldása kissé bőven jö n is az égből, nem süllyedsz soha kocsitengelyig a kátyúba. L eg job b és legolcsóbb póstalovakon utazni. B em égy az állomásra, m elynek n e v e : kestikievari, beírod n e
vedet a naplóba, följegyezvén azt is, h ogy h onnan jössz és hova m égy, s azután hajtatsz a legk öze
lebbi kestikievariba, m ely rendesen egy, néha két vagy három m érföldnyire * van az előbbitől. Ott azután kifizeted a tartozásodat, m ely nem több, m int m érföldenként egy márka 2 a lóért és m ég valam i csekélység a k o cs ié r t: — ez m egtörténvén, más kocsira ülsz és hajtatsz m egint tovább. H a nem a kocsi alatt valahogy hintót ne találj érteni, de m ég csak négy kerekii szekeret se, m ert biz az csak kétkerekű káré, m elynek rendesen rugója s in c s ; s ha kő akad az útjába, — pedig biz az j ó úton is akad, — akkor n agyot zökken, rajtad egy nagyot rázint, s azután m egint kedélyesen halad előre — a legközelebbi kőig. No de sebaj, ha m ár
* Egy finn mérföld (peninkulma. = 10 virsta (verszt)
— 10-6886 kilométer.
* Egy finn márka, (100 penni) 7 körülbelül 40 krajcár.
egyszer épségben eljöttél Finnországig, ebbe a rázásba- sem halsz bele.
K ülönben mi m ost nem utazunk kétkerekű kárén, se szánon, se csónakon, se hajón, de még csak vasúton sem, — m ert ezek nekünk mind lassan já rn a k ; hanem utazunk a gondolatok gyorsröp tű szárnyain, m elyek egy rövid óra alatt lehoznak bennünket a jeges tengertől a legdélibb partokig.
H a félsz az előbbinek fagyos szelétől, nem is időzünk a szegény lappok hónában, h o l nyáron két álló hónapig nem nyugszik le a nap, s a kilen c-h ónapos tél hom ályát az éjszaki fény o sz latja el. H agyjuk azt a békességes népet, hadd vadászgasson, halászgasson, ván doroljon legelőről legelőre rénszarvasaival, s olvasgassa háboiítab- lanul kátéját, bibliáját, im ádságos- és énekesköny
vét. Ne háborgassuk nyugalm as foglalkozásában, jö jjü n k inkább le délebbre, s állapodjunk m eg közel a sarkkörhöz, a Tornio folyó partján. Ott van az Aavasaksa, egy :?3ü m éternyi magasságit hegy, m elyről gyön yörű kilátás nyílik éjszak és kelet felé. Látni a kanyargó folyót, s ennek part
já n Y lito m io tem plom át és tem plom falvát; távo
labb hosszú sora em elkedik a hegycsúcsoknak, egyik a másik m e lle tt: ném elyik kopár, de a leg
több erdős és nyár derekán puha, zöld fűvel van födve. D e nem ezért a kilátásért zarándokolnak
ide a, touristák nyáron, hanem azon kü lön össé
géért, hogy nem kell éjszakabbra utazni, ha az ember szent Iván napján éjféli tizenkét órak or látni akarja, a napot. M indenfelől összesereglenek itt a kiváncsi utazók, h ogy gyönyörködhessenek a szokatlan látványban; láthatsz itt könnyüvérű franciát, ki nem röstelli fecsegésével zavarni a term észet ünnepies csendjét, és alapos németet, ellátva m indenféle tudom ányos apparatussal, no s term észetesen a, kockás plaidü és rövid nadrágú angol tourista sem hiányozhatik. M indenik más
más m ód on készül élvezni a sajátságos tü n e
ményt, de valam ennyien egyform án bosszan k od nak, ha a nap oly udvariatlan, h ogy felhők m ögé rejtőzik, s m eghiúsítja szép rem ényeiket, — m in t egyszer X I. K árolyival tette. Máskor m eg az uta
zók udvariatlanok a nap irá n t; így pl. egy angol
ról beszéllik, h ogy megtette a hosszú, fáradságos utat az Aavasaksáig, de m ikor a hegy lábához ért, el volt fáradva, s m inden habozás nélkül lefeküdt, angolhoz illő flegmával m ondván : cM ajd eljövök esztendőre".
Mi azonban nem fekszünk le, s rem éljük, h ogy irántunk a nap sem lesz oly udvariatlan, h ogy felhők m ögé bújjék, tehát m enjünk fö l b iz- vást a hegy tetejére és várjuk be nyugodtan a k í
sértetek óráját. A kísértetektől ne ta rtsu n k ; azok m a nem jö n n e k elő, m ert tudják, h ogy ezen a
nap on éjféli tizenkét órakor is világos nappal van.
Végre az ylitorn iói tem plom órája üti a tizenket
t ő t : legalább hallani véljük, pedig csak a szívünk dobogását halljuk. É jfél van. A nap m éltóságos g öm b je lassan bocsátkozik le a látóhatár széléig, egyenesen é js z a k o n ; m ost egyszerre úgy látszik, m intha m egállna, h ogy kipihenje hosszú útja fá radalm ait. Színe vérvörös, s olyan, m intha kialvó- félben volna. Néma csend uralkodik a term észet
ben, a hegyeken, az erdőkben : a legkisebb neszt sem hallani s e h o l : a m éltóságos látvány m egbű
völt em bert, állatot, növényt, m in d e n t; a legki
sebb falevél sem m occan, hab sem locscsan , s a folyó vize nesztelenül siklik tova. A vérvörös g oly ó m egfesti a fák sudarait és visszatükröző
dik a folyóban. Azután m egint elkezd m ozogn i az ég alján, s lassanként, m éltósággal emelkedik fö l
felé. Az éj le van győzve ; nem tudta lebilincselni a csillagok királyát. E z m egint ragyogn i kezd egész fényében, s erdőn, m ezőn m egzendül a m adárdal, dicsőítve a term észet urát.
Vannak Finnországnak az Aavasaksánál sok kal m agasabb csúcsai is, de azért nem lehet m on dani, h ogy hegyes ország, ámbár fölszíne nagyon egyenetlen. Csak a legéjszakibb részekben, a sark
körtől éjszakra vannak valam ivel jelentékenyebb m agaslatok, m elyek közt legm agasabb a H aldisok ( 1258 m éter), a lappok földjén, Norvégia határán,
s ez is a norvégiai alpesekhez tartozik voltakép
pen ; tőle valam ivel délebbre van a Jollam oaivi, m ely 1146 méter m agas. Jóval alacson yabbak: a Pallastunturi (858 m.), Y llästunturi (760 m .), Peldoaivi (667 m .), és Ounastunturi (638 m .).
Ezek m ind a sarkkörtől éjszakra fekszenek ; ettől délre egy csúcs sem éri el a 600 métert, sőt a 300-at is csak n agyon kevés haladja túl. Déli Finnország legm agasabb hegye, a Tiirism aa, csak 221 m éternyi, és az ország belsejének középm a
gassága a tenger színe fölött körülbelül 100 méter.
De ha hegyesnek nem is, annál inkább lehet vizesnek m ondani Finnországot.Y ízbőség dolgában egyetlen egy ország sem vetekedhetik vele E u ró pában, és vízrendszere n agyon sajátságos. F olyója nem sok van, s azok sem jele n té k e n y e k ; le g in kább csak gerendák úsztatására alkalmasak, — a hajózásra csak kis részben, mert tele vannak v íz esésekkel. Az elszánt finn hajós azonban nem ijed vissza ezektől, s m inden áldott nap kész m eg
tenni erős csónakján a veszedelm es utat. F ö le s
ketett korm ányos erős keze tartja a korm ányt, és az edzett hajós lenezö m osolylyal tekint rád, ha vonakodol életedet az ő tudom ányára bízn i, m e
lyet évek hosszú során át szerzett. E gy arcizm a sem m ozdúl a napbarnította férfinak, m ikor a zu- hatagba ju t, s a b ö s z hullám m egragadja csónakját,
h o g y a, sziklához v á g ja ; csak egyet rándít biztos kezével a korm ányon, és m inden veszélyen túl van. Neked, szerencsétlen utazónak, a halál verej
téke gyöngyözik h om lok od on , és szent b o rza lo m m al szem léled az evezőst, ki a legnagyobb vesze
delem közepette pipáját kezdi töm ni, és nagyot károm kodik, m ikor a feje fölött átcsapó hulláin eloltja a «säkerhets-tändstickor')-t.
Szállj ki, olvasó barátom , a félelm es csónak
b ó l ; jerünk m ost kevésbbé veszedelm es útra.
N yergeljük m eg ism ét a gondolatok szárnyas p a ripáját, és em elkedjünk magasra, oly magasra, h ogy egyszerre beláthassuk egész Finnországot.
É ppen jó időnk van hozzá : a nap ragyogóan süt, és egyetlen egy felhöcske sincs az égen. M ost n é z zünk le a fö ld r e ; — ügy-e h ogy sajátszerü egy látv án y? E gy óriási összetörött tükröt látunk, m elyet valam i pajkos gyerm ek ólm os bottal ugyancsak m egdolgozott. A lig hagyott rajta ép darabkát; az üveg két harm adrészét egészen elta
karította, s annak helyén m ost ott feketéllik a tükör deszkaháta; csak egy harmadát hagyta meg, az is össze van töredezve. E zer m eg ezer tükör
darab fekszik előttünk : az egyik kisebb, a másik n agyobb, az egyik itt csillog, a másik ott ragyog a napfényben, s csak keskeny csíkok tartják őket össze.
Ereszkedjünk m egint lejebb, s a m int köze-
lebb jövün k a földhöz, a, tükör kezdi változtatnia form áját, s végre észrevesszük, hogy az a mi ott feketélük a tükördarabok közt, nem is a tükör deszkaháta, hanem kövér legelő, rengő kalászos szántóföld, zordon fényű-, vagy barátságos nyírfa- erdő, — s az ezer m eg ezer tükördarab is átvál
tozik szem ünk láttára ezer m eg ezer tóvá, s m ind azt látszik m ondani : «Lásd, ezért nevezik F in n országot az ezer tó országának!"
A tavaknak ezen óriási sokasága bámulatra ragad m inden u ta z ó t: — csak egy alacsony h egy
hát tetejere kell fölm enni, s az ember könnyen 9— 10 tavat, sőt n éhol többet is olvashat m eg, pedig — m int m on dtam — F innország hegyhátai m eglehetős alacsonyak. É s m ily fölséges látványt n yú jt egy ilyen tó, kivált szép nyári éjjelen, m ik or valam i bűvös-bájos félhom ályba burkolódzik ! N em szabad felednünk, h ogy a m agas éjszakon vagyunk, h o l az éjjelek és nappalok hossza nem oly arányos, m iut nálunk. Tudjuk pl. h ogy miná- lunk Budapesten decem ber 2 ]-d ik é n 7 óra 4 8 perckor kél fö l és 4 óra 10 perckor nyugszik le a nap, tehát a legrövidebb nap hossza 8 óra 22 perc : H elsingforsban pedig ugyanakkor 9 óra 7 perckor kél és 2 óra 50 perckor nyugszik a nap. tehát ott a legrövidebb nap csak 5 óra 43 perc. És v is z o n t : jú n iu s 21-én nálunk 4 óra 3 perckor kél és 8 óra
kor nyugszik a nap, H elsingforsban pedig 2 óra
perekor kél és 9 óra, 26 perckor nyugszik, tehát a, leghosszabb nap minálunk 15 óra 57 perc, ott pedig 18 óra 49 perc. De Finnországban nyá
ron úgyszólván csak m egszokásból beszéltnek éjjelről és nappalról, m ert éjjel voltaképen nincs is, csak szü rk ü let; az esthom ály m ajdnem észre
vétlenül m egy át a hajnali szürkületbe. Napnyugta után, mint m ondtam , valam i büvös-bájos fé lh o mály öm lik el erdőn, m ezőn, tavon, és minden oly sajátságos színezetet nyer. A festő ecsetje mindenféle világítást képes a vászonra varázsolni, de az éjszaki nyári éjek szürkületét m ég senkinek sem sikerült lefestenie. E z valami lefesthetetlen, leírhatatlan, m ikor nincs sem nappal, sem éjjel, m ikor a term észet pihen, de nem alszik: m inden csendes, ném a, hangtalan és m ozd u latla n .F öljön a h o ld is, és kísérteties fényt vet a tá jra ; oly Mélabúsan tekint le a földre, mintha a hosszú téli éjtszakákra emlékeznék, m ikor az ő uralm a is oly soká tartott. A tó vize m ozdulatlan, csak a partok felé torlódnak a habok, m intha vissza akarnák foglalni előbbi birodalm ukat, s azután lehetetlenségük érzetében haragosan tajtékozva esnek vissza. A partot kom or, m éltóságos, száza
dos fenyüfák szegély zik, m elyek az éjjeli szürkü
letben m ég kom orabbak, m ég m éltóságosabbak, s csak szánalom ból látszanak tűrni a vidám abb n yírfák at; — am azok rideg askéták, a természet
karthauzi barátai, emezek mellettük vidám világ
ia k ; am azok azt látszanak m ondani, h ogy m in den, a mi körülöttük van, csak hiúságok hiúsága, em ezeknek pedig elvük: élni a jelennel, s nem gon doln i a jö v ő re . M ikor aztán valam i játszi szel- lőcske pajkosan végig leng a tó fölött és odafu- rakodik a fák közé, a nyírfák levelei elkezdenek vidám táncot járni, a tó vize is táncra kereke
dik, csak a kom or fenyüfák nem m ozdulnak, csak ők állanak mereven, m int előbb, csendesen zize g v e : ('H iúságok hiúsága! m inden m úlandó,
— a ti öröm ötök is !" És igazuk van. A pajkos szellőt csakham ar elnyeli a zordon éjszak fe rg e teges szele, m ely magával viszi a nyírfák m egsár
gult leveleit is, és szegények szép ruházatuktól m egfosztva siratják rövid öröm üket. A tó hullá
m ai is elcsendesednek, lesím ulnak és m egm ere
vednek : a tél hosszú időre bilincsekbe veri őket.
Csak a fényük állnak akkor is mereven, de már nem z o rd o n a n ; tőlük sem a szél, sem a fagy nem tudta elvenni a szegényes ru h á za tot; lábuk alatt a tél hófehér leple terül el, m elyből az ágaknak is ju t elég, s a tüleveleket fin om jégréteg von ja be, m ely a hideg téli nap fényében csillog-villog m int ezer m eg ezer gyém ánt. Ilyen a term észet diadém ja, és ilyen az éjszak hónának tele, m elyet a m i déli fantáziánk oly zordonnak tud k é p ze ln i!
De h ova is tév ed tem ! H iszen én az aezer tó
országának H ezer m eg ezer taváról akartam b e
szállni ! E l akartam m ondani, h ogy Finnország területének csak 6 8 % -a szárazföld, 1 2 % -a tó, 20 % -a pedig m ocsár és tőzegföld, m elynek ki
szárításán m ég századokig kell dolgozni. E b b ől azt lehet következtetni, hogy F innország volta
képpen egyenetlenül és tökéletlenül kiszáradt te n gerfenék, m elynek m élyebb helyein m egm aradt a 'í z . E zt regélli a n éphagyom ány, s m egerősítik a több m int egy század ó ta folytatott észleletek is, m elyekből kiderült, h ogy Finnország folytonosan emelkedik a tenger fölszíne fölé, m ég pedig a n yu gati partokon egy métert, a délieken pedig k örü l
belül 6 decim étert száz év alatt.
Azt m ondtam , h ogy Finnország vízrendszere sajátságos, s úgy is van. Másutt a forrásból erecske lesz, ez a patakba öm lik, ez a folyóba, és így t o vább, de nem úgy Finnországban. Ott a forrás vize először tavat képez, ez a tó lefolyik egy m á
sik, m élyebben fekvő tóba, ez m egint egy harm a
dikba, negyedikbe . . . tizedikbe, m íg végre folyóvá keskenyedvén utat tör magának a tenger felé.
Finnország középső része a hegyhátak által három nagy m edencére van osztva. Az első, a kelet-finnországi, 120 nagy tavat és több ezer kicsinyt foglal magában, m elyek m ind közleked
nek egymással és összesen lÜOOCkilom eternyi területet foglalnak el. E zen vizek egy közpon ti
reservoirban, a Saima tóban egyesülnek, m ely azután a V uoksi folyón át a Ladogába, E u rópa legnagyobb tavába öm lik, m íg vizét másrészt a Saim a-csatorna a finn öbölbe vezeti le. A másik, kelet-hám éi m edence fő-reservoirja a P á iján n e tó, m ely 190 kilom . hosszú, de szélessége sehol sem h aladja túl a 26 k ilo m é te rt: ez a E ym m ene f o lyón át a finn ö b ö lb e öm lik. Legkisebb jelentőségű a nyugat-hám éi m edence, m elynek vizei T a m pere (T am m erfors) közelében a Pyhájä rvi-ben egyesülnek, azután a K um o fo ly ó n át a bottniai öbölbe öm lenek. Ezek a tavak n agyobbrészt h a józh a tók , s így az iparra és kereskedelem re nézve nagy jelentőségük van. A többi vízrendszer közül em lítendő éjszakon az Oulujä rvi (983 n kilom . ), m ely sok kisebb tavat fogad m agába, s azután az Oulu fo ly ó n át a bottniai öb ölb e ömlik.: ezen m edence kiterjedése körülbelül 24,000 n kilom . M ég n agyobb terjedelm ű (50,000 Li kilom .) egy másik éjszaki m edence, m ely a Ke mi folyón át szintén a bottniai öbölbe öm lik. M ég éjszakabbra a lap pok földjén van az E nare vagy Inare tó ( 1400 D kilom .), m ely tíz h ón apon át jé g g e l van borítva, s a jeges tengerbe ömlik.
De hagyjuk ezeket, s m enjünk vissza Keleti - Finnországba, a Saima tó partjára, m elynek vize tiszta, m int a kristály, úgy h ogy derült időben a m élyebb helyeken is le lehet látni a tó fenékig.
A ki a, Saimát egyszer látta,, az soha seur íeledi e l ; az egész tó, kristálytiszta vizével, m ely a nyári napm elegben sötétkék színt vesz töl, számos kisebb-nagyobb szigetével, m elyeken oly dús néha a növényzet, h ogy azt képzelnéd, valam i déli or
szágban jársz, — m ind ez úgy hat az em berre, h ogy évtizedek m úlva is gyönyörűséggel gon dol vissza rája. É s nem is csuda, mert ott van F in n ország legszebb pontja, a Punkaharju. M i az a P u n k ah a rju ? E gy fél m érföldnyi hosszú, kes
keny sziget, oly keskeny, h ogy az országút elfog
la lja egész szélességét, s a partja, m ely körül
belül 30 m éternyi magasságú, kétfelül oly m ere
dek, hogy az em ber félne rajta járni, ha nem volnának mind a két felül természetes kerítéské
p en fényű- és nyírfák. H a végig m égy a Punka- harjun, és találsz egy kis tisztást, nézz ki rajta a tóra, és elbűvölően szép látvány tárul eléd. Jobbra, halra, m indenfelé a m eddig csak szem ed ellát?
óriási víztükör, s benne száz m eg száz apró sziget, sűrű fényű- és nyírfaerdőkkel, ezerféle szinvegyü- let, a legvilágosabb zöldtől a legsötétebbig, s m ind ez m integy ünnepi pom pában csillog, ra
g y og a nap fényében : — az utas szíve ennek lát
tára hevesebben dobog, ajkán elhal a bámulat szava, s elbájolva, ném án csodálja a fönséges természetet, m ely oly pazarul hintette szépségeit e vidékre.
De van a Saim ának m ég egy másik neveze
tessége is. H a déli partjain utazunk, egyszerre valam i távoli tom pa zúgás, földrengésszerű moraj üti m eg fü lü n k e t: ez az Im atra zúgása. Mint fö n - nebb em lítettem, a Saim a vizeit a Y uoksi fo ly ó a Ladogába viszi. A Y uoksi a Harakka nevű falu
nál kezdődik, s itt m ég inkább tengeröbölhöz, m int foly óh oz h a s o n lít; szélessége körülbelül 80 méter, és mélysége 13 m .; folyása m éltóságosan nyugalm as, alig vehető észre. Néhány versztnyire innen, K alliosaari táján, jo b b a n kezd látszani a folyása, de m ég itt is nagyon lassú, m intha nem szívesen hagyná el a tavat. N em sokára m egszű
kül, kissé m eghajlik kelet felé, gyorsabban folyik és hullám zani kezd. Már érzi erejét, nem tűri a féket, m egint kiszélesedik és m ég roham osabbá lesz. Megint sziklafalak akadályozzák ú tjá b a n : m ost igazán kitör a dühe, átlátszó kék vize fakó színt vesz föl, fehér habokkal van fodrozva, és képezi az első vízesést, a Tainio-zuhatagot, m e
lyet Kis-Im atrának is szoktak nevezni. Itt a Yuoksi 173 m. széles. Kissé m egnyugodva, de még m indig hullám osán tovább halad Siitoláig, h ol k om pon lehet á tm en n i; itt már hallani lehet az Im atra dörgését. E zen alul már csak egy ki
sebb zuhatag (Linnankoski) van, azután a folyó m egint kiszélesedik körülbelül 340 méterig, de aztán sziklafalak közé ér, m elyek közt az óriási
vízm ennyiség összeszorul 43 méternyi szélesre, és 600 m éternyi úton rohan le 19 m éterrel m é
lyebbre. E z az Im atra-zuhatag, vagyis inkább sellö (rapidé, Strom schnelle). Vannak Európának magasabb és szélesebb zuhatagai, így pl. a Pletsch- bach ^75 m éternyi m agasságból om lik le, aschaH- hauseni vízesés szélessége m eg 101 m ., de a víznek rengeteg nagy bőségére nézve egy európai zuhatag sem m úlja fölül az Imatrát, mert m int hozzávetőleg kiszámították, a V u oksi m inden m á
sodpercben 105 m illió liter vizet nyel el.
, Képzelhetni, m ily m ennydörgésszerű m orajt idéz elő ezen óriási vízm ennyiség, m ikor két sziklafal közé szorítva utat tör magának. Dörgése elhallatszik félm érföldnyire, de tovább is elhallat
szanék, ha bele nem vegyülne a fölső zuhatagok m oraja. A zuhatag egyik partjáról a másikra a leghangosabb kiáltást sem hallani át, s ugyanazon a parton is nehezen érteni m eg egymás szavát; a víz irtózatos m oraja elnyel m inden más hangot.
A ki nem tudja m egérteni, h ogy lehet valamit borzasztóan szépnek nevezni, az jö jjö n ide, nézze meg az Imatrát, és m eg fogja érteni. A bősz elem óriási hullám okat vetve, tajtékozva tör előre, m intha tágítani akarna sziklabilincsein: de hasz
talan, a szikla nem enged, a föltorn yosuló v íz oszlopok m egint csak visszaesnek ; helyükbe újak emelkednek, de azok is hasonló sorsra jutnak.
A sziklákat ostrom ló hullám ok tajtékozva törnek m eg és a levegőbe miHió m eg m illió parányi v íz
gyöngyöt szórnak, s ezekben napos időben a le g gyönyörű bb szivárvány m utatkozik. Jaj annak a merész hajósnak, ki az Im atrákoz közel akar a folyón átevezni, — az menthetetlenül veszve v a n : a dühöngő elem magával ragadja, a hultám átcsap feje fölött, és az Im atra soha többé ki nem adja szerencsétlen áldozatát. Csónakja is eltűnik, s néhány m ásodperc m úlva apró forgácsokra törve kerül elő a zuhatag torkolatánál, egyetemben az ú. n. Im atra-kövekkel, m elyeket a zuhatag a leg
sajátságosabb form ákra esztergályoz ki.
Fölséges látványt, nyújt e fékevesztetten tova
roh an ó víztöm eg, m ely elkábítja, eíszédíti a n é
z ő t ; keblét gyönyörrel tölti el, de ugyanakkor borzalom m al i s ; az em ber bám ulattal szemléli az elemek óriási hatalmát, és rem egve érzi a maga eltörpülő s e m m isé g é t!
ím e néhány kép az a ezer tó országából".
É g h a j l a t .
K özép- és déli Európa, népeinek általában sajátságos fogalm uk van az éjszaki országok éghajlati viszonyairól. Csak em líteni kell Orosz
vagy Finnország nevét, s már szinte borzogat bennünket a hideg, és fantáziánk rögtön m eg
terem ti az éjszak sajátszerü képét. És ez a kép az örök ös tél k é p e : a föld kem ényre van fagyva, rajta vastag hóréteg, m ely soha sem olvad e l ; a nap csak néhány óráig látszik az égen, fénye olyan m int a h o ld világa, csak világít, de nem m elegít. A term észet szegény, puszta, é lettelen : és a háttérben ott az éjszak rém e, m elynél m in
den élet m egszűnik, — a jeges tenger. Ilyen az a kép, m elyet fantáziánk szem ünk elé teremt : ilyennek képzeli a legtöbb em ber Finnországot is.
A zonban a természet m égsem olyan m ostoha, m int a m i fantáziánk : az nem kárhoztatja éj szaki rokonaink hazáját örökös télre, nem fosztja meg
gx
őket a, nap világától, melegétől. A hidegből többet juttat ugyan nekik, m int nekünk, de rendesen beéri hat hón apig tartó téllel. A term észet n ovem ber elejétől április végéig hosszá téli álm ot alszik fehér leple alatt, s m ikor ezt leveti, siet fölvenni pom pás nyári köntösét, m ert tudja, h ogy a tél nagyon ham ar m egfosztja tőle. H a júniusban m égy Finnországba, látod, h ogy a rétek, m ezők m ár zöldellenek, de a fák csak akkor kezdenek virágzani. E kkor vannak a leghosszabb napok, de a legnagyobb m eleget csak sz. Iván napja után lehet érezni, és júliusban néha oly m elegek já r
nak, m int déli Európában, pl. Olasz- vagy Spa
nyolországban. A term észet teljes pom pájában díszlik, m inden gyorsan nő és érik a m ajdnem folyton os napfény hatása alatt. Augusztus eleje szintén igen meleg, de közepe táján már változó és a végén hűvös. Az éjtszakák folyvást h osszab
bodnak, és néha hideg éjszaki szél f ú j ; m ikor ez estefelé lecsendesedik, beköszönt a fagy. Szeptem berben m ég zöld a növényzet és néha m eleg is v a n ; de ebben a hónapban már sötétek az éjtsza
kák, sokat esik és viharok dühöngnek, egy szóval, nitt. van az ősz, itt van ú jra ". M ind hűvösebb és hűvösebb lesz, a fagyok gyakoriabbak, a fák leve
lei m egsárgulnak és lehullanak. Októberben a term észet megkezdi téli álmát, és közepe táján a földet már hóréteg, s a tavakat jé g borítja. Az ég
be van borúivá, a havazások, viharok gy a k oria k ; m ajd m egint szép derült napok következnek; s ilyenkor m utatkozik az éjszaki tél igazi voltában.
Mert iga& ugyan, h ogy néha rideg, zordon, vih a r o s ; a fagyos szél hordja a havat, és végigront a fenyüerdőn, zúgva, zsörtölődve, m intha azért haragudnék, h ogy a fák tüleveleit nem tudja magával v in n i: de nem ez az igazi képe tél a p ó
nak. Tél apó szigorú, néha n agyon is szigorú, de nem m ogorva, nem zord term észetű ; ha néha zsörtölődik is, csakham ar m egint elkezd m o s o lyogni, és m osoly og szépen, barátságosan, úgy h ogy m inden em ber fölvidul és siet ki a szabadba.
Itt azután van vidám é le t; a tavon százan m eg százan síklanak ide s tova korcsolyáikon, merész köröket írva le a jégen , — a parton m eg csön gős szánok űzik egymást, végigszántva tél apónak szép fehér leplét. Aztán tél apó egyszerre m eg- elégli a m ulatságot, talán azért haragszik, hogy az em berek össze-vissza barázdálják az ö hótaka
róját, elkezd zsörtölődni, és olyankor m indenki hazam egy az ö csendes házi tűzhelyéhez. Tél apó arra is m egtanítja az embereket, h ogyan kell becsülni és szeretni azt a csendes házitűzhelyt.
K ü lönben Finnország éghajlata fekvéséhez képest aránylag enyhe, s ezt annak köszönheti, hogy partjait két oldalról tenger m ossa. A zon országok közül, m elyek vele ugyanegy szélesség
alatt fekszenek, egyedül csak a skandináv fél
szigetnek van enyhébb é g h a jla ta ; ellenben eu ró
pai Oroszország sokkal hidegebb. H o g y például H elsingforsban m ilyen a középhöm érsék, azt a következő táblázatból lehet lá t n i:
Január - . . . . . . — 6-66'-' Celsius Február. . . . . . . . . — 7-89°
Március . . . . _ . — 3-96° "
Április . . . . . . . .. ... + 1*16°
M ájus... . . . . . . . . . -)- 7-66° "
Jiuiius . . . . . . . . . . .. -j- 13*86° n Július... . .. . . . . . . -{- 16-78° !<
Augusztus . . . .. . . . + 16 06°
Szeptember . . . . . . 10-72° - Október... . . . . . . . -)- )-60°
November . . . . . . . . . — 0-14° * December . . . . . . . .. — 3 88°
Ez azonban csak a középhöm érsék, s íg y n agyon term észetes, h ogy rendesen hidegebb, illetőleg m elegebb van, m ég pedig jóv a l hidegebb vagy jó v a l m elegebb. H elsingforsban például, ritkán ugyan, de azért mégis előfordul, hogy
— 3 0 °C .-t mutat a h őm érő, éjszakabhra eső vidé
keken — 4 0 °-t i s ; így Torn ióban , ha nem is m in
den évben, de tíz év alatt mindenesetre több ízben, megesik, h ogy a h őm érőb en m egfagy a kéneső. V iszont nyáron nem is éppen ritka eset, h ogy a h őm érő + 30°C .-n ál többet mutat ár
nyékban.
Oly országban, m int Finnország, m ely tíz szélességi fok alatt fekszik, term észetesen n agyon elütő az éghajlat a k ü lön böző szélesség alatt fekvő helyeken. Vegyünk csak három helyet, pl. Finnország hajdani fővárosát, Turku-t (své
dül A bo), m ely az éjszaki szélesség 6 0 °3 7 ' alatt iekszik, azután Oulu-t (svédül TJleáborg), a 6 5°
alatt és Enontekiáinent, a sarkkörtől éjszakra a 6 8 °4 5 ' a la tt; ezeknek a középhőm érséke a külön
b öző időszakokban a k ö v e tk e z ő :
Turku — 5-38 + 2 -6 4 +13-72 + 5 -4 5 +4-61 Oulu — 11-15 — 2-73 + 1 4 -3 4 — 2-20 ,-r0-66 Enontekiitinen — 16-98 — 3-92 + 12 -6 0 — 2-73 — 2-6S N agy különbség van azután a partvidékek és az ország belsejének éghajlata közt is. A part
vidékek inkább alája vannak vetve a tenger b e folyásának, m elynek vize nyáron átmelegedvén, később csak lassan hűl le. de viszont, m ikor aztán egyszer jéggel van födve, n agyon nehezen és sokára m elegszik föl. Azért sokkal lassabb az átmenet az egyik évszakból a másikba a partvidé
keken, m int az ország belsejében. í g y például H elsingforsban a növényzet sokkal későbben fe j
lődik, m int H ám eenlinnában (svédül Tavastehus), holott ez u tóbbi éjszakabbra fekszik az előbbinél, de viszont H elsingforsban rendesen tovább tart
ják m eg lom bozatukat a fik , mert a tenger sok
szor m ég egészen nyílt, m ikor a bám eenlinnaí tavak már hetek óta jéggel vannak borítva. A ten gerpartok télen néhány hónapig be vannak fagyva, s ha szigorú a tél, befagy ném elykor az egész únn öböl is, sőt m ég az sem példátlan dolog, hogy a tengert Finnország partjától a svéd p a r
tokig jé g borítja.
A tenger szomszédságának róható föl az is, hogy Finnországban meglehetős sok eső esik.
A m int a H elsingforsban tett észleletek tanúsít
ják, évenként átlag 162 esős nap van, s általában m ondhatni, h ogy Finnországban sokkal kevésbbé lehet tartani a szárazságtól, m int a túlságos eső
zéstől.
De van azután a únn földm űvelőnek m ég egy hatalm as ellensége, m elyet m ég jo b b a n ret
teg: a fagy, ez a láthatatlan vendég, m ely éjjel jár, titokban, s föleszi a szegény em bernek egész évi kenyerét. Május, jú n ius, július hónapokban szokta m egtenni félelm es körútját, de legvesze
delm esebb akkor, m ikor a gabonaszem még n övőfélben van a kalászban s m ég nincs m egérve.
Akkor sok ezer em bert tehet egy éjtszaka kol- dússá.
Szépen írja le a fagyot h o zó éjjelt Topelius, a únnek kedves elbeszélője.
A földm űvelő kim egy este az udvarra, m eg
n ézni az égi jeleket. A nap hűvös volt s az ég fel
h ős. É jszak felöl fúj a szél, és ez szerencse, mert m íg csak egv kis szellőcske lengedez és felhők látsza-nak éjszakon, addig nincs veszély. D e este
felé csendesűlni kezd a szél és nap-nyugta után egészen csöndes az idő. Ugyanakkor egy derűit csík kezd látszani a felhős ég éjszaki részén ; ez a kék csík hirtelen elterjed az egész é g b o lto n : s nem látni többé egyetlenegy felhőcs- két sem. A levegő is h ű vösödik ; délben a h ő m érő 15 fok ot mutatott, nap-nyugtakor csak 3-at v a g y 4 -e t.
A szegény földm űvelő aggodalm asan szem- lélgeti földjét, a Ott van az én k en yerem ", m on dja magában. «Jaj, az a szép szántóföld, azok a sárga kalászok, m elyek az im ént m ég rengtek a szél
ben, m ennyi fáradságom ba kerültek, s m ennyi örö m ö t szereztek azok n e k e m ! M ost egészen m ozdulatlanok, pedig m ég nem hajtották meg fejüket a gabonaszem ek terhe a la tt! M indenható isten, óvd m eg kalászaimat két hétig — egy hétig — néhány napig csak, s akkor learathatom őket!n
Az idő halad, az égen föl kezdenek tűnni a csillagok, eljön az éjfél. Nincs egy felhőcske sem az égen, s a leggyengébb szellő sem le n g e d e z ! Jobb volna zápor, égiháború, fergeteg, m int ez a borzasztó, derült, nesztelen csendesség a term é
szetben, m ely a, láthatatlan pusztító szellem nek titkos közeledtét jósolja .
A levegő hőm érséke már m ajdnem a fagy
pontig szállt alá. A szegény földm űvelő nem tud a lu d n i; sejti a bekövetkező szerencsétlenséget, és azon gondolkozik, hogyan lehetne elejét venni.
Némelyek tüzet raknak a szántóföld közelében, s ha van a levegőben annyi mozgás, h ogy a füst végig száll a földeken, akkor m ég van rem ény a termés m egm entésére. Mások m eg hosszú kötele
ket húznak végig a földek fölött, m ozgatással akarván m egóvni a kalászokat az elfagyástól. E z küzdelem a lé té r t: a vízbefúló nádszálhoz is kapaszkodik.
Végre derengeni kezd a hajnal, és napkelte
kor leghidegebb a le v e g ő ; a hőm érő — 2 fokot mutat, de van olyan fagyos éjtszaka is, h ogy a hőm érő kénesője leszáll — 6 fokig. F in om jé g hártya von ja be a kis víztócsákat. A harm at m eg
fagy és fehér, csillogó dér alakjában esi m eg a földet és erdőket. A kalászok olyanok, mintha m eg volnának ezüstözve. A legszebb reggel van : minden csendes, és a fölkelő nap dicsőíti a m in
denható istent.
M ég van egy kis rem énység. Van a fagynak egy nem e, m elyet a földm űvelő jégfagyn ak nevez, s a m ely nem tesz kárt a gabonában. E z akkor történik, m ikor a hidegre nem jö n m indjárt m e-
lég. A zom ban néha kevéssel napkelte után m eleg déli szél kezd fújni, s a fagyos reggelt szép n ap sütötte idő követi. A m elegség teljessé teszi a fagy pusztítását.
Eleinte semm i változást sem lehet észrevenni a növényvilágban. H anem a m int a dér fölenged, s a nap elkezd m elegíteni, a pusztulás is szem be tűnik. A gyengébb növények m egfehéredett leve
lei lek on yu ln a k ; a burgonyalevelek m egfeketed
nek, m intha tűz perzselte volna m eg őket.
A vetés változatlannak látszik, de ha k öze
lebbről vizsgálod a kalászok belsejét, észre- veszed, h ogy azok a félig m egégett szem ek v íz
tisztaságú nedvvé váltak, és csakham ar nem marad hátra sem m i más, m int az üres, száraz kalász.
Ilyen az a borzasztó láthatatlan vendég, m ely oly sokszor h ozott n yom orú ságot F in n országra. É s a fagy útjai igen különösek, m o n d hatni : szeszélyesek. Megtörténik, hogy két közel- fekvő szántóföld közül az egyiken elfagy a vetés, a m ásikon pedig egészen épségben m a r a d ; sőt néha az is m egesik, h ogy egy és ugyanazon fö ld nek csak a fele fagy el, a másik fele nem . Az egyik vidéket elpusztítja a fa g y ; a másikat érin
tetlenül hagyja. Ez attól függ, h ogy a fö ld n ed ves-e, vagy száraz, sekély és álló vizek vannak-e közelében, vagy m élyek és folyók , és sokszor a
föld m űvelésétől is. A rosszul m üveit földet el
pusztítja a fagy, a jó l műveltet pedig sokszor m egkím éli.
Tél apónak hosszú időt m ért ki a természet, de tél apó telhetetlen, — ö nyáron is heköszönt itt-ott egy-egy ó rá ra ; — öt magát nem látni, de a keze n yom át ott hagyja a*terinészet és em ber együttes müvén.
N é p e s s é g .
Az alább következő statisztikai adatokat a jeles finn statisztikusnak, dr. Ignatiusnak k öszön hetjük. 0 említi egyik m űvében (L e grand
duché de Finlande. Notice statistique. H elsingfors, 1878.), h ogy Finnországnak — úgy m int Svéd
országnak is — oly népességi statisztikája van, m elynek talán nincs párja E urópában a terv egy
formaságára és a felölelt évek hosszú sorára nézve. E z t. i. onnan van, h ogy a finnországi papság 1749 óta m inden évben köteles volt a korm ányzóság számára bizon yos m eghatározott rendszerben kimutatást készíteni a halálesetek
ről, születésekről és a házasságokról: sőt eleinte minden három , később m inden öt éves időszak végén azt is ki tartozott mutatni, h ogy a lakos
ság kor, nem , foglalkozás stb. szerint h ogyan osz
lik m eg. Sajnos azom ban, h ogy ez a statisztika nem terjed ki egész Finnországra, mert azon
keleti részekben, m elyek még a múlt század ele
jé n orosz kézre kerültek, a papok nem voltak kötelezve ily adatok szolgáltatására; ezek tehát csak 1812 óta folynak, m ikor egész Finnország m egint egyesült az orosz fönhatóság alatt.
Érdekes látni, hogyan gyarapodott F in n ország népessége a jelen század folyam ában, m int a következő adatok mutatják :
1815-ben volt — - _ - _ 1.095,957 lélek.
1820-ban n — —. --- 1.177,546 o 1830-ban " . . . . . . --- 1.372,077 * 1840-ben s —- . . . 1.4t5,626 s 1850-ben " --- . . . __ 1.636,915 "
1860-ban * - - —. . . . 1.746,725 x 1865-ben s --- — --- 1.843,245 "
1870-ben * ^ —- —- 1.767,191 w 1875-ben B __ ___ __ 1.912,647 "
1878-ban f 1.990,848 i.
1879-ben — — — 2.028.021 - E zen számok voltaképen nem a tényleges, hanem a jogszerinti népességről szólnak. Tehát ezekbe nincsenek beleértve az átütazó vagy hosz- szabb-rövidebb ideig ott tartózkodó (de polgári jo g g a l nem bíró) id e g e n e k ; nincsenek beleértve továbbá az egyes vái'osokban fekvő orosz csapa
tok, az orosz sereg szolgálatában levő orosz p o l
gári szem élyek és családjuk, sem az orosz p a p o k ; és végre nincsenek beleértve a zsidók sem (szám- szerint vagy 4 — 500), kik polgái-jogot nem sze-
rezhetnek, és csak útlevéllel tartózkodhatnak Finnország terü letén ; foglalkozásuk a házalás.
H a F innország lakosságát a területhez ará- nyítjuk, kitűnik, h ogy egy négyszög-kilom éterre átlag csak 5 lakos esik. A lakosság sűrűbb E urópa többi éjszaki országaiban: igy európai O rosz
országban körülbelül 14, Svédországban 10 és Norvégiában körülbelül 6 lakos esik egy négy
szög-kilom éterre ; de itt nem szabad tekintet n é l
kül hagyni azt, hogy ezek az országok m ind sok
kal m esszebb lenyúlnak délre, m int Finnország, és hogy a déli vidékek népességének sűrűsége nagy befolyással van az általános arányra. H a ezen országoknak csak azon részeit hasonlítjuk ö ssze Finnországgal, m elyek ugyanazon szélesség alatt, tehát a 6 0 °-tó l éjszakra terülnek el, akkor az arány egészen más lesz. Az olonetzi korm ány
zóságban (európai Oroszországban) 2*5 lakos esik egy D kilom éterre, a w ologdaiban 2*7, az arcban - geliben csak egy. A skandináviai félszigetnek az a része, m ely a 6 0 °-tó l éjszakra van, körülbelül másfélszer akkora, m int Finnország, és népes-, sége m égis csak 1.650,000 lélek, tehát D k ilo
méterenként 3 lélek. E b b ő l tehát világosan látni, h ogy azon országok közül, m elyek ugyanazon szélesség alatt fekszenek, Finnország a leg
népesebb.
Természetes, h ogy oly nagy kiterjedésű or-
szagban, m int Finnország, m elyben az éghajlati és más term észeti viszonyok más-más helyeken oly nagyon kiilöm bözők, a népesség sűrűségére nézve is nagy külöm bségeket találunk. Vannak délen és délnyugaton községek, m elyekben 25 lakos esik egy D kilom éterre, m íg az ország b e l
sejében, a nagyobb közlekedési vonaloktól elszige
telt helyeken ugyanakkora területre csak 2 lakos szám ítható ; sőt a lappok földjén 10 a kilom éterre esik egy lakos ! Érdekes összehasonlítani a terü
let és népesség arányait külöm bözö id ő k b e n ; így 1750-ben egy D kilom éterre esett átlag 1 *5 la k o s ; 1 7 7 5 -b en : 2 ; 1800-ban: 3 ; 1 8 2 5 -b e n : 3*4;
185 0-ben : 4*4 és 1 8 /5 -b e n : 5*2; tehát ezen 125 év alatt Finnország népessége m ajdnem m eg
négyszereződött.
Lássuk már m ost, hogyan oszlik m eg az egész lakosság a városok és a falvak közt. F in n országnak 1 8 )5-ben 29 városa v o lt ; jelen leg van 3 5,i g gyeknek népessége id őről időre követke
zőleg gy arap od ott:
1815-ben a városok összes népessége 51,034 lélek.
184í)-ben < " * 84.599 n
1860-ban ^ & 109,510 *
1875-ben * * * 148,355 *
A legnagyobb városok népessége az u tolsó (1878) statisztikai kimutatás szerint a következő :
* A falvak száma 9,9i6.
Helsinki (Helsingfors*) —. — --- --- 36,090 lélek.
Turku (Abo) — . . . — --- - - — 23,692 <t Viipuii (Viboi-g)—.. —. - - --- --- - - 13,611 a Tampere (Tammerfors). --- --- — i 2,337 <t Oulu (Uleaborgi— . . . - — — — 9,227 « Tori (Bjömeborg) . . . - . — 7,84S Kuopio ___ ___ ___ . . . . . . 6,506 n Xikolain-kauptmki íWaasa) — --- —- 5,307 <t Ném elyekben ezek közül a tényleges népes
ség sokkal nagyobb, m int a jogszerin ti. íg y pél
dául H elsingforsban évenként számos tanuló és orosz katona tartózkodik, úgy h ogy a tényleges lakosság számát 4 0 — 45,000-re lehet tenni. A leg
kisebb város H ankoniem i (H angö), m ely 1875-ben csak 330 lakost számlált.
Az uralkodó vallás Finnországban a lutherá
nus, és ezt vallja 1.952,421 lélek, görög-keleti van 37,861 és róm ai katholikus csak 566. E zen kívül az 1870-iki népszámlálás adatai szerint volt H elsin gforsb an , Turkuban és V iborgban 404 zsidó és 86 moham edán.
N em zetiség dolgában Finnország sokkal jo b ban van, m int h a zá n k ; ott nincs 15 különböző nemzetiség, csak hat. T ú ln yom ó többségben van
nak a finnek (Suom alaiset), kik az egész népes
* A finn városoknak többnyire két nevük van: finn és svéd. A fővárosnak finn neve H elsinki, svédül: Hel singforss. Minthogy az utóbbi ismeretesebb, ezentúl is csak ezen fogom nevezni.
Az ezer tó országa. 3
ségnek körülbelül 90 °,o-át k épezik; a- nyugati és déli partvidékeken s az ahvenanm aai (álandi) szigeteken elszórva lakó svédek nem egészen 10°/o-ra tehetők. Van azután m ég Finnországban vagy 6,000 orosz (ide nem értve a katonaságot), többnyire kereskedők a városokban, de a viborgi korm ányzóságban van néhány orosz falu i s : továbbá vagy 1,200 ném et H elsingforsban és V iborgban : körülbelül 1000 vándorló c ig á n y / és végre ügy 600 lapp a legéjszakibb vidékeken.
F oglalkozására nézve a lakosság 80",o-a fö ld m ű v e lő ; 7 % kereskedő, hajós vagy ip a r o s : az állam szolgálatában állók 1*5, a. katonák pedig l°/o -o t k épezn ek ;- azután a más szolgálatá-
* A finnországi cigányok, úgylátszik, a fajták, mint a mi u. n. oláh-cigányaink. Vándorolnak faluról-falura.
egé^z seregesen: foglalkozásuk nincs, legföljebb üstöt, patkót, vagy szeget kovácsolnak : mindennapi kenyerüket lopással vagy jövendőmondással keresik meg. Valóságos rémei a népnek, mert a hol csapatosan megjelennek, ott föleszik az egész tanyát, s a mit oda nem adnak nekik szép szerével, azt erővel veszik el. Nem félnek ők semmitől, — de a hol halott van a háznál, onnan sza
ladnak, mert a holttest iránt rendkívüli borzalommal viseltetnek.
° Megjegyzendő, hogy ezek orosz szolgálatban álló verbuvált katonák, mert 1875-ben, mikorról ezek az adatuk szólnak, még nem lépett életbe az általános hadkötelezettség.
h an á llók : 4*5°,u, a foglalkozás nélkül valók:
2*5°/o stb.
A nők. m int a legtöbb európai országban, ügy Finnországban is, többségben' vannak. Mint említettem, 1878-ban az összes népesség 1.990,848 i*olt, és ebből 975,107 férfi és 1.015,741 nő, sőt vo lt idő, m ikor m ég nagyobb volt az eltérés.
E nnek oka egyrészt a foglalkozás külöm bözősége, m ely szerint a férfiak sokkal nagyobb erőfeszítést kénytelenek kifejteni, és több veszélyben fo ro g nak, m int a n ő k ; másrészt m eg az életm ód is befolyással van erre. Az éjszakon az éghajlat kényszeríti az em bereket a szeszes italok élveze
tére, s itt az iszákosság általánosabb, m int d é le n : természetes, h ogy az iszákosság legtöbb áldozata férfi, — m íg a finn nők, nagyon kevés kivétellel, mentek ezen nyavalyától. Ki van számítva, hogy az átlagos életkor, m elyet a Finnországban szüle
tettek elérnek, 37 é v : a férfiaknál csak 35*6 év, a nőknél pedig 38*4 év.
A mi a testi fogyatkozásokat illeti, a vakság aránylag sokkal közönségesebb Finnországban, mint más országokban. íg y 1873-ban a lutherá
nus lakosság közt 3,^91 egészen világtalan sze
m ély volt, m ég pedig 1,276 ferü és 3,615 nő, s ezenkívül volt m ég 4,068 részleges vaksággal megvert szem ély, vagy olyan, kinek annyira m eg
gyöngült a látása, h ogy nagy betűkkel nyom tatott
könyvet nem tudott olvasni. Ennek oka részben a, kém énynyel nem bíró kis kunyhókban kere
sendő, m elyek azonban m ost már ritkák, és csu
pán a keleti ré&zekben találhatók n é h o l; m ásrészt m eg a túlságosan m eleg gőzfürdőkben, m elyekről alább bővebb en fogok szólni, s végre az a szo
kás is hozzájárul, h ogy a gabonát fűtött szárító csűrökben érlelik és csépelik, m in th ogy a korai esőzések miatt nem érhetik m eg a lábán.
A süket-némák nem o ly számosak, m int a vakok, számuk körülbelül 1,500. Az elm ebetegek
rő l nincsenek teljés adatok az utóbbi évek b ől;
1865-ben 3,143 volt, azaz 587 lélekre esett egy.
A mi a népesedési m ozgalm at illeti, álljon itt néhány évről a házasságkötések, születések * és halálozások statisztikája.
Házasságok. Születések. Halálozások.
1866-ban 11,140 58,853 61,894
1867-ben 11,733 59,170 69,774
1868-ban 10,121 43,757 137,720
1869-ben 17,238 58,395 43,675
1870-ben 17,917 63,748 31,841
1871-ben 17,318 66,567 31,958
1872-ben 15,796 66,189 35,889
1873-ban 15,634 68,422 43,525
1874-ben 16,852 70,898 45,225
* A halva, született gyermekek természetesen nin csenek beletndva az alább következő számokba.
Házasságok. Születések. Halálozások.
lS75-ben 15,934 69,509 43,4{0 1876-ban 15,807 70,759 43,151 1877-ben 16,116 74,819 47,4^8 1878-ba,n 15,261 70,273 47,736
E zen tizenhárom év alatt a születések és halálozások statisztikája oly ingadozásokat mutat föl, milyeneket az azelőtti években nem lehetett találni. íg y 1868-ban az elhunytak az egész n é
pességnek 7*90"/o-át képezték, s ez oly halálozási arány, a m ilyen a m últ század kezdete óta nem fordu lt e lő ; viszont 1871-ben csak l'7 9 °/o -ra m ent az elhalálozottak száma, a m i addig még soh a sem történt m eg. A zonban ez a két év, vala
m int általában az 1866— 1868 és 1870— 73 közti korszak egészen rendkívülinek tekinthető a népe
sedési m ozgalm at illetőleg. A X V II. század vége óta nem uralkodott Finnországban oly borzasztó inség, m int a m elynek következm ényeit sínylette az ország 1866-tól 1868-ig. Az éhségtől gyötört, elgyengült lakosságot ragadós nyavalyák pusztí
tották, s ném ely kerületben egy év alatt elhalt a lakosságnegyedrésze. E llenkezőleg 1870— 1872-ig visszahatást lehet tapasztalni a népesség ezen roh am os m egcsökkenése e lle n : a közegészségi viszonyok n agyon kedvezők voltak, s a születések száma is úgy aránylóit a halálozások számához, m int 2 az 1-hez.
Finnország népességének túlnyom ó része földm űveléssel keresi kenyerét, azért határozottan lehet állítani, hogy a születések és halálozások számára, legnagyobb befolyással van a termés.
H a rossz a termés, — és ez vajm i gyakran m eg
történik o ly éjszaki országban ! — a következő évben ragadós betegségek lépnek föl, a halálozá
sok száma növekszik s a születéseké csökken.
Természetes, mert rossz lévén a termés, ezer m eg ezer család kénytelen fakéregböl s más efféle táp
láléknak nem való anyagokból sütött kenyeret enni, m ely azután m egveti az ágyát a járványos kóroknak.
A szám ításokból kiderült, h ogy Finnország
ban 1,000 szülésre esik 1,015 gyerm ek, m ég pedig 985 élő és 30 halva született. A z előbbiek nem ük szerint következőleg oszlanak e l :
Fiú. Leány.
1873-ben 33,919 32,270
1873-ban 35,097 33,325
1874-ben 36,370 34,538
1875-ben 35,695 *33,8! 4
1876-ba,n 35,886 34.873
1877-ben 38,189 36,630
1878-ban 36,395 33,878
A törvénytelen gyerm ekek száma az utóbbi évtizedben a következő v o l t :
1 872-ben 5,868
A születésik összes számához iriszonyitvA.
8-S6°/o
] 873-ban 5,709 8 -3 4 «
1874-ben 5,743 8-10 <
1875-ben 5,531 7-9 4.
1876-ban 5,340 7*5 í ' «
1877-ben 5,396 6-89 a
1878-ban 5,233 7-43 .
M int látjuk^ az itt fölsorolt években (1878-at kivéve) a törvénytelen gyerm ekek százaléka fo ly ton fo g y o tt; ezt a kedvezőbb anyagi körü lm é
nyeknek lehet tulajdonítani, m elyek elősegítették a házasságkötéseket. Term észetes, h ogy a váro
sokban n agyobb a törvénytelen gyermekek száma, mint fa lu n ; a városokban 14'2°/o törvénytelen (a fővárosban 22-7), a falukon csak 6*9°/o.
Az elhunytak nem ük szerint következőleg oszlanak m e g :
Férő. Xő.
1873-ben 18,111 17,778
1873-ban 21,936 21,589
1874-ben 23,976 22,249
1875-ben 22,056 2 1^
1876-ban 11,579 30,572
1877-ben 24,437 23,011
1878-ban 24,081 23,655
Éppúgy, mint minálunk, Finnországban is nagy a halandóság a gyermekek közt. Pl. az
1878-ban elhalt 47,736 személy közt 23,062 öt
éven aluli gyerm ek volt, tehát az egész összegnek m ajdnem fele. Ezek közt volt egy éven a lu li:
13,325; egy— két éves : 4 ,7 9 9 ; két— három éves : 2 ,3 9 9 ; három — négy éves: 1 ,4 7 9 ; négy— ö té v e s : 1,060. A nagy halandóságnak oka bizonyára a, rideg éghajlat, és a hiányos á p o lá s / ez a kettő okozza, h ogy Finnországban m inden ötödik gyer
m ek meghal, m ielőtt élete első évét betöltötte volna.
Az erőszakos halállal kim últak 3°/'o-át képe
zik a halálozások összegének, és például 1876-ban következőleg oszlottak m e g :
Yízbefnlt . . . — . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .. 551 Megfulladt --- . . . . --- - ... 56 Megfagyott. . . . . . . . . - - . . . —- . . . . . . 28 Széngőz által m e g ö lt^ .- . . . —- . . . ... . . . 10 Megégett ... . . . — . . . . . . . . . . . . —- 96 Lőpor által megölt . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Összezúzódott . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . 120 Más, véletlen halállal kimúlt . . . . . . . . . . . . 174 Iszákosság áldozata. . . . . . . . . . . . . ... . . . 28 Meggyilkolt — __ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Öngyilkos . . . . . . . . . . . . __ _ . . . . . . . . . . . . 6S
' A nép szegény, s nyomort'tságban tengődvén, nem gondozhatja, gyermekeit kellőleg; ha elhalnak, a szülök megnyugodva sóhajtanak föl: "A jó isten magá
hoz vette!' Szerintük jobb a gyermekre nézve, hogy*
kiszabadult e siralom völgyéből.
Tehát összesen 1,218 erőszakos haláleset, azaz átlag 6 esik évenként 10,000 lélekre, a mi igen nagy arány. A zonban ezt könnyen m eg
magyarázhatjuk magunknak, ha m eggondoljuk, h ogy ezen szerencsétlen áldozatok számának felét a vízbefultak teszik, már pedig az igen term észe
tes, h ogy ez a halálnem gyakori oly országban, m elynek ezer m eg ezer tava van, s nagy részben a tenger által van határolva, és m elynek lakos
sága jó részben halászattal és hajózással fo g lalkozik.
Sajnálni lehet, h ogy a finn statisztika egy kérdéssel m ég nem igen foglalkozott tüzetesen, azéít nekünk sincsenek adataink ró la ; ez t. i. a he ts kivándorlás. Pedig ez nagy szerepet játszik Finnországban, kivált a keleti részekben, h onnan a kivándorlás leginkább Oroszországba történik, íg y például 1864-ben Sz.-Pétervárott 14,743 únn lakott, és számuk azóta tetemesen gyarapodott.
K evésbbé jelentékeny azoknak a száma, kik N or
végia, éjszaki részeibe, a jeges tenger partvidékeire költöznek ki, hol a finn eredetű lakosság folyton folyvást szaporodik. Innen, és újabb időben F in n országból is sokan vándorolnak ki Amerikába, M ichigan államba, h ol egy finn telepet alapítot
tak, m ely külön hitközséget k é p e z ; van lapjuk is finn nyelven, sőt még finn irodalm i társaságuk is, a- finnországi mintájára.