Zubkov, A.: Az európai KGST-tagországok energiatakarékos gazdasági fejlődése

486

mán nem agrár jellegű állást is, és —- főleg fizikai dolgozóként — átlagosan 101 napot dolgozott.

A márciusban számba vettek általában 20—

45 évesek voltak, 34 éves átlaggal. Többnyire házastársfőnek számítottak, és alapvetően őket terhelte családjuk eltartása. Csaknem 90 százalékuk férfi volt, és csupán negyedré—

szük lakott farmon.

Az alkalmazásban álló mezőgazdasági dol- gozók gazdasági szempontból és iskolázott—

ságukat tekintve hátrányos helyzetűek. Hiá- nyos a szakképzettségük. kevés osztályt vé- geztek. ezért gyérek a lehetőségeik jobban fizetett állások megszerzésére. A március—

ban (és más hónapokban is) dolgozók teljes keresete — mint említettük —— körülbelül 7000 dollár volt. miközben az Egyesült Államok nem mezőgazdasági ágazatainak magán—

szektorában átlagosan 13000 dollárt keres—

tek a termelő dolgozók. A szegénységgel fog—

lalkozó egyik — azonos évi —- felvétel szerint a ,.márciusiak" családjának csaknem egy—

harmada a kisjövedelműek csoportjába tarto-

zott.

A márciusban (még vagy már) nem alkal—

mazott agrárdolgozóknak laza a kapcsolata a mezőgazdasággal. Általában idénymunká- kások. Több mint felük alkalmi dolgozó. évi 25 napnál kevesebb (mezőgazdaságbeli) munkateljesitménnyel. 41 százalékuk olyan szezonálisan foglalkoztatott. aki a tárgyév fo- lyamán 25—149 napot munkálkodott farmon.

A kérdéses csoport 1981-ben átlagosan 38 napon át végzett agrár jellegű munkát. Az év nagyobb részében több mint felük nem tartozott a munkaerőforrásba. főként azért, mert még tanult. A farmon teljesített mun- káját e nagy csoportnak kevesebb mint 10 százaléka vallotta éves főtevékenységének.

A szezonálisan foglalkoztatott agrárdolgo- zók — keresetük szempontjából erősen függ- tek a mezőgazdaságtól. Körülbelül 60 szó- zalékuknak innen származott legalább a fél keresete. Ezt főleg az magyarázza. hogy nagy részük más módon nem is vett részt társa—

dalmilag szervezett munkában, és az év túl- nyomó részében nem jutott másfajta (kész—

pénz) keresethez.

A most vizsgált csoport tagjai átlagosan fiatalabbak voltak, mint az előbbiekben le- irt dolgozók. Többnyire egyedülállók, és nem háztartásfők. Csaknem kétharmaduk saját házában lakott családjával együtt.

A márciusban nem alkalmazott agrárdol—

gozók — munkájuk eseti vagy idényszerű jel- lege és viszonylag kevés teljesített munka- napjuk miatt — 1981—ben alig több mint 1000 dollárt kerestek farmon végzett munkával.

Nem mezőgazdasági munkával szerzett kere- setük meghaladta amazokét, de együttvéve kisebb összeget értek el, mint a .,márciusi- ak". Feltehetően nem terhelte őket család-

STATlSZTlKAl lRO DALMl FIGYELÓ

fenntartói szerep. sőt valószínű, hogy kere—

setük csak kiegészítette annak a családnak a bevételét, amelyben éltek. Az átlagos csa- ládi jövedelem az ő esetükben valamivel na—

gyobb volt. mint a másik kategóriában, de így is jóval kisebb, mint az amerikai átlag.

Kisjövedelműnek a ,,nem márciusiak" család—

jai közül éppen úgy csaknem egyharmad mi- nősült, mint az előbbi csoportban.

Az idényszerűen, illetve alkalmilag foglal- koztatott 25 éves vagy idősebb mezőgazda- sági dolgozók valamivel iskolázottabbak vol—

tak, mint az alkalmazásban álló többi agrár—

dolgozó.

(Ism.: Somogyi Miklós)

ZUBKOV. A.:

AZ EUROPAl KGST-TAGORSZÁGOK ENERGIATAKAREKOS GAZDASÁGI FEJLÓDÉSE (Puti energoszberegajuscsego razvi'tija ekonamlki evropejszkih sztran SZÉV.) ——- Voproszú' Ékonomíki,

1984. 10. sz. 99—107. p.

A gazdasági feledés intenziv módszerei- nek előtérbe kerülésével a szocialista orszá- gokban különösen nagy jelentőséget kapott a fűtőanyag- és energiafelhasználás haté- konyságának növelése. Ezzel kapcsolatban két tényező viszonyának elemzése válik elke—

rülhetetlenné: a termelés energiaigényessé—

gének csökkentése és az elsődleges energia- források felhasználásának növekedése az or- szág nemzeti jövedelmének különböző növe- kedési ütemei mellett. Ezzel összefüggésben vizsgálni kell a KGST-országok energiataka—

rékos gazdasági fejlesztésének módozatait a kölcsönös együttműködés alapján.

A nemzeti jövedelm fajlagos energiaigé—

nyességének stabil vagy egy-egy időszakban növekvő szintje azt bizonyítja. hogy a gaz—

dasági növekedés nem feltétlenül jár együtt az energiamegtakaritással. Az energiamegta- karitás során a nemzeti jövedelem és az energiafelhasználás éves átlagos növekedési üteme közötti arány általában az első ténye—

ző túlsúlyát tükrözi (hozzávetőlegesen 4 és 3 százalék). Ebből felmérhető, hogy a gazda- sági növekedésnek mekkora hányadát adja az energiafelhasználás növekedése (75 szá- zalék). és milyen mértékben függ a nemzeti jövedelem fajlagos energiaigényességének csökkenésétől, tehát az energiamegtakarítás—

tól (25 százalék).

A hatvanas években az európai KGST—or- szágok (a Szovjetunió nélkül) gazdasági nö- vekedésének 36 százalékát adta az energia- igényesség csökkenése, 64 százalékát pedig az energiafelhasználás növelésével érték el, A hetvenes években ez az arány 42, illetve 58 százalék volt.

Az energiakészletek felhasználásával kap—

csolatos tényezők elemzése során számolni

STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÓ

487

kell a nemzeti jövedelem éves átlagos növe—

kedési ütemének mutatóival is. Az energeti- kai tényezőktől függően az egyes országok nemzeti jövedelmének éves növekedési üte- mét célszerű két részre osztani: az egyik rész, amelyet az energiamegtakarítás és a termelés energiaigényességének csökkentése révén, a másik, amelyet az elsődleges ener- giakészletek felhasználásának növelésével ér- nek el. A számítások arról tanúskodnak, hogy 1961 és 1977 között az európai KGST-orszá- gokban (a Szovjetunió nélkül) a nemzeti jö- vedelem 5.7 százalékos éves átlagos növeke—

dési ütemének 2 százalékát az energiameg- takarítás adta, az 1971—1980—as időszakban ezt az arányt sikerült 2.4 százalékra növelni.

Megfigyelhető, hogy a hatvanas években az európai KGST-országokban az energiata- karékos növekedés dinamikája nagyobb volt.

mint sok fejlett tőkés országban. Ebben az időszakban például az Egyesült Államokban.

Olaszországban, részben a Német Szövetsé—

gi Köztársaságban, valamint Franciaország- ban a gazdasági növekedést minden terüle—

ten az energiafelhasználás növekedése kí—

sérte. A két utóbbi országban a nemzeti jö- vedelem éves átlagos növekedési ütemét csu—

pán U.i—0.3 százalékban kísérte energia—

megtakaritás. Csak Nagy-Britanniában érte el ez a szám a 2.3 százalékot. A könnyen hozzáférhető fűtőanyag és az alacsony árak a hatvanas években nem ösztönözték a tő—

kés országokat energiamegtakarításra.

Megváltozott a helyzet a hetvenes évek—

ben, az energiaválság idején. Ebben az idő—

szakban a nemzeti jövedelem növekedését Nagy-Britanniában teljes egészében, az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban pedig fele arányban a termelés energiaigényessé- gének csökkentésével érték el. Az európai KGST—országokban az 1971—1980—as időszak- ban a nemzeti jövedelem éves átlagos növe- kedési ütemének 1.7—4,2 százaléka energia—

megtakarítás következményeként jött létre, mig a főbb nyugat-európai országokban ez a szám csak 1,5—1.8 százalék volt.

Attól függetlenül, hogy a hatvanas és a hetvenes években az európai KGST-orszá—

gokban az enrgiamegtakarítás hatékony volt.

a nyolcvanas évek elején a nemzeti jövede—

lem energiaigényessége még igen magasnak mutatkozott ezekben az országokban. lgy pél—

dául Csehszlovákiában az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó energiafelhasználás 40—60 százalékkal nagyobb, mint a fejlett tőkés or- szágokban. E tekintetben a legkedvezőbb a helyzet Magyarországon, ahol a számítások szerint ez a mutató 35—40 százalékkal ki—

sebb, mint a KGST-országok átlaga.

Az európai KGST-országok többségében megfigyelhető magas energiaigényesség több okkal magyarázható. Elsősorban azt kell

megemlíteni. hogy ugyanaz az energiaszük- séglet többféle energiahordozóval is kielégit- hető. de ennek erdményeképpen más-más lesz a termelés energiaigényességi mutatója is. így a jelenlegi műszaki és technológiai körülmények között a kőolaj és kőolajszár- mazékok felhasználása magasabb energeti- kai hatékonyságot biztosít, mint a feketeszén vagy a barnaszén felhasználása.

Az energiamegtakarítás növelése és a nemzeti jövedelem energiaigényességének csökkentése jelentős mértékben függ a ter- melés műszaki szinvonalától, az energiater- melő és energiafelhasználó ágazatok műsza- ki rekonstrukciójának ütemétől és méreteitől, ennek során pedig a fűtőanyag és energia hatékonyabb felhasználását biztosító. újszerű technológiai megoldások alkalmazásának

mértékétől.

A gazdasági szerkezet korszerűsítése az energiatakarékos termelési folyamatok gyors ütemű kidolgozásával és alkalmazásával, a működtetésük során minimális mennyiségű energiát felhasználó új termékek kifejlesz- tésével és gyártásával érhető el.

Az energiatakarékosság fokozásával és az energiaigényesség csökkentésével kapcsola- tos intézkedéseknek összefüggésbe kell ke—

rülniük a hazai fűtőanyag-termelés költsé- geivel és a különböző fajtájú importált energiahordozók külkereskedelmi áraival. A nemzeti jövedelem energiaigényességének érték szerinti és naturális mutatói különböző irányban mozoghatnak. Például a hazai szén arányának növekedése és az importált kőolaj arányának csökkenése az energiamérlegben az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó faj—

lagos fűtőanyagköltségek növekedéséhez ve—

zet, de emellett csökkenhet a fűtőanyag ér—

téke a nemzeti jövedelemhez viszonyitva.

Az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó energiaköltség növekedési tendenciáját nem lehet lefékezni egy-egy helyi intézkedéssel vagy csupán egy-egy ágazaton belül. Az egész népgazdaságot átfogó intézkedés- komplexumra van szükség valamennyi KGST—

országban. E probléma megoldásának egyik legfontosabb irányvonala az atomenergia gyorsított ütemű fejlesztése.

A KGST-országokban 1983 elején működő atomerőművek összkapacitása 22 millió ki—

lowatt volt. Ebből az európai KGST—tagorszá- gokra (a Szovjetunió nélkül) 5 millió kilo- watt jutott. Az egyeztetés. tervezés. építke- zés stádiumában levő objektumok az európai tagországokban (a Szovjetunió nélkül) újabb 23 millió kilowatt energiát biztositanak majd.

1990—re az atomenergia részesedése az összes energiatermeiésből az egyes KGST- országokban várhatóan 15—30 százalék, Bul- gáriában pedig 40 százalék körül lesz.

(lsm.: Gábos Zsuzsa)