Artle, Roland: Tanulmányok Stockholm gazdaságának szerkezetéről

112 STATiSZTlKAl moDALm merem; "

GAZDASÁGI HELYZET.

. NEMZETI VAGYON, NEMZETI JÖVEDELEM,

NEMZETGAZDASAGI MERLEGEK STATISZTIKÁ'IA'

Artle, Roland:

Tanulmányok

Stockholm gazdaságának szerkezetéről (Studies in the structure of the Stockholm eco- nomy.) The Business Research Institute at the Stockholm School— of Economics, Stockholm. 1950.- X 4— 197 p.

Roland Artle közelmúltban megjelent könyve érdekes kísérlet az input—output

módszer alkalmazására Stockholm gaz—

daságára vonatkozóan. Munkájának célja, amint ezt a könyv alcíme is hangsú-

lyozza az, hogy a városfejlesztés számára

—- a stockholmi gazdaság szerkezetének_

kapcsolatok

segít—

a feltárásával, az ágazati

mérlegének az összeállításával -——

séget nyújtson.

Svédországban 1910 és 1950 között a mezőgazdasági lakosság 2,7 millió főről

1,7 millió főre csökkent, a nem mezőgaz—

dasági lakosság viszont 2,8 millióról 5,3 Vmillió főre emelkedett. Stockholm lakos—

sága az említett periódusban több, mint kétszeresére nőtt. 1958—ban Nagy—Stock-

holm területe —-—-, amelyre Artle vizsgálata

vonatkozik — Stockholm város területén

kívül (800 000 lakos) 28 elővárosi telepü—

lést is felölelt (300000 lakossal).

Artle a stockholmi gazdaság szerkeze-

tének vizsgálatakor elsősorban Ragnar Frisch és Leontief koncepcióiból indul

ki. Bírálja Fortbat, Andrews, Alexander

városfejlesztési elméletét, amely szerint valamely város gazdasági bázisát az ún.

exportágazatok, vagyis azon ágazatok

teszik, amelyek a városon kívüli szük—

ségletek kielégítését szolgálják a helyi

piacra dolgozó "ágazatokkal, az ún. ,,nem bázis" ágazatokkal szemben. Artle szerint

egy város fejlődhet akkor is, ha "kivitele"

nem emelkedik, emellett a termelékeny—

ségben, a fogyasztási szokásokban, abe—

ruházásokban stb. bekövetkezett változá—

sok a növekedés irányában hathatnak. A

város fejlődhet a városban korábban nem termelt javak termelésének a bevezetésé—

vel, s egyéb tényezők következtében is.

Mindezen tényezők jelentőségének a megítéléséhez szükség van a város gazda—

sági szerkezetének lehetőleg részletes is- méretére.

A stockholmi gazdaság ágazati kap- csolatairól összeállított mérleg 62 termelő szektort ölel fel az 1950. évi összeírás adatai alapján. A termelő szektorokon

kívül a mérleg még a következő szek-'

torok csoportjait tartalmazza:

a.) ágazatok Svédország egyéb részében, b) külföld,

c) központi kormányzat, d) háztartások, —

e) egyenleg-tételek.

A 62 termelő szektoron belül lel—szek—

tor a nagy— és kiskereskedelmet képviseli.

A,kereskedelmi tevékenység ilyen rész-'

"letes bontása a tábla egyik jellegzetes—'

sége. A Svédország egyéb részében. levő ágazatok két szektorra bontva szerepel—

nek: 1. mezőgazdaság és 2. az összes egyéb

ágazatok együtt. A 62 termelő szektor és ez a két szektor mind a tábla oldal-, mind

fejrovataiban egyaránt szerepelnek. A

külföld, központi kormányzat, háztartá- sok és egyenleg tételek szektorai az oldal-

és fejrovatokban természetszerűen nem

azonos bontásban szerepelnek. Együttvéve

a, mérleg 88 sort, illetve oszlopot tartal-

maz. , ,

Az 1950. évi adatokon alapuló tábla

invertálását is elvégezték (az inverz

koefficienseket a könyv melléklete tar—

talmazza).

Artle könyve a tábla felépítése alap- elveinek ismertetésén kívül egyrészt az input—output módszer általános alap- vonalait is bemutatja (ez a rész vélemé-

nyünk szerint el is maradhatott volna,

csakúgy, mint a könyv egyéb részeiben is a közismert problémák újólagos általános felvetése), másfelől meglehetősen részle- tesen elemzi a stockholmi gazdaság szer- kezetére vonatkozó adatokat.

Artle az elemzés terén a szokásos utak-

hoz képest újat ad abban, hogy a táblá—

ból közvetlenül nyerhető következteté—

seket (a tábla szerkezetének megfelelően feldolgozott források adatainak az érté—

kelésével kiegészítve adja meg, vagyis arra törekszik, hogy a rendelkezésére álló teljes információ birtokában elemezzem,

nem esve a mérleg jelentősége eltúlzásá-

nak a hibájába. Különösen figyelemre méltók ebből a szempontból az egyes ágazatok munkaerőhelyzetére és a terület felhasználására vonatkozó vizsgálatai.

Elemzi Artle a stockholmi gazdaság

fizetési kapcsolatait és külkereskedelmi relációit, az exogén tés endogén szektorok jelentőségét a terület gazdaságában, to—

vábbá a szerkezeti összefüggések jelentő—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIÖ.

ségét a városfejlesztési tervek szempont—

Jából.

Végül a szerző megkísérli az 1950. évi inverz koefficiensek segítségével az 1955.

évi kapcsolatok előrevetitését, ez azonban

a szerző véleménye szerint sem tekinthető megfelelő mértékben megalapozottnak.

Egészben véve Artle könyve -—, amely tudomásunk szerint Európában első íz- ben tesz kísérletet egy nagyváros gazda—

sági szerkezetének részletes adatszerű feldolgozására a város ágazati kapcsola-

tai mérlegének összeállítása révén ——

említett hiányosságai ellenére is gondolat—

ébresztő mű és az input-output irodalom kétségtelen nyeresége.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Grünig, Ferdinand:

Kísérlet aNémet Szövetségi Köztársaság

nemzeti vagyonának kiszámítására

(Versuch einer Volksverm—ögensrechmmg der Deutschen Bundesrepublik.) Berlin. 1958. Deutsches Institut für Wirtschaítsriorschung. 48 p.

Szerző az 1913—tól 1955—ig terjedő idő- szakra vonatkozóan megkísérli a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti vagyoná—

nak (állóvagyonállagának) becslését. Kii- lön—külön becsüli meg a lakásalap, az

ipari állóvagyon, valamint az egyéb gaz- dasági ágak (mezőgazdaság, közlekedés, közigazgatás, szolgáltatások stb.) álló—

vagyonát. *

Az állóvagyon becslésénél szerzö három fogalommal dolgozik, ezek az ,,új érték",

a ,,jelenlegi érték", valamint a ,,használ—

hatóság foka". Új értéknek nevezi az

állóeszköz változatlan árakon számított eredeti értékét. Jelenlegi értéknek tekinti az állóeszköz értékét a felvétel időpontjá—

ban, figyelembe véve a kopás fokát és az állóeszköz élettartamát. Használható—

sági foknak minősíti a jelenlegi és az új

érték hányadosát.

A lakásalap jelenlegi értékének kiszá—

mításánál egyforma átlagos értékcsök- kenést tételez fel, nevezetesen évi 1 szá-

zalékot a pótlás, 5 évi O,'75 százalékot a karbantartás céljaira. Az ipari állóeszkö—

zöknél főbb csoportok szerint differen- ciált leírási kulcsot alkalmaztak. Az épü- let jellegű beruházások leírási kulcsa évi

2, a gépi berendezéseké évi 3—5 százalék

volt. Ez az épületeknél átlagosan 50, a

berendezéseknél 20—33 éves élettartam- nak felel meg.

A 9,4 millió lakásból álló lakásalap új

értéke 1950—ben (1950. évi árakon) 134

milliárd márka volt. Jelenlegi értéke ugyanakkor 76,0 milliárd márkát, a hasz—

8 Statisztikai Szemle

113

nálhatóság foka pedig 57 százalékot tett ki. Ezek az adatok a következőképpen alakultak:

1918. 1929. 1939. ' 1948. * 1950.' 1955.

megnevem évben, milliárd márka

(1950. évi árakon)

'Új érték . . . . 118,5 130,0 146,0 130,0 138,0 168,0

Jelenlegi érték 90,0 96,0 110,0 Használható-

ságl fok

(százalék). . 75 75 75 58 57

750 77,0 100.0

Az ipar állóeszközeinek új értéke -—

1950. évi árakon —— 1913—ban 35 milliárd

márka volt, amely 1929-re kb. 53 milli- árdra emelkedett, ez a világválság követ-

keztében 1939—ig mindössze 6 milliárddal

növekedett, 1948—ban pedig a háború kö-

vetkezményeképpen 57 milliárd márkára esett vissza. Ezután ismét növekedett:

1950—ben 63,3 és 1955-ben kb. 91 milliárd márkát tett ki. Jelenlegi értékének ala- kulása az új értékével nagyjából pár—

huzamos volt, úgyhogy használhatósági foka mindvégig 56 százalék körül moz- gott (1950 és 1955 között kb. 61 százalékot

tett ki).

Az egész nemzetgazdaság állóvagyoná—

nak jelenlegi értéke —— 1950. évi árakon

—— az 1913. évi 215 milliárd márkáról (ami az akkori bruttó társadalmi termék háromszorosát tette ki) 1939-ig kb. 299

milliárdra növekedett; a háború után,

1948—ban 212 milliárd márkát tett ki, majd 1955—ig 306 milliárd márkára növe- kedett, vagyis 1939—hez képest alig 2 szá—

zalékkal emelkedett, míg a bruttó társa—

dalmi termék növekedése ugyanebben az időszakban kb. 45 százalékot tett ki.

A tanulmány második részében a szer—

ző az ún. tőkekoefficiensek alakulását vizsgálja, vagyis az állóvagyon és a bruttó

társadalmi termék értékének arányát. Ez az együttható felvilágosítást ad az egyes

gazdasági ágak tőkeigényességéről. A la—

kásgazdaságnak amely a tőkeigényes termelés szélső példája, tőkekoefficiense 12,5, ha a lakbérek alakulása kötetlen, illetve 28,5 államilag szabályozott, ala—

csony lakbérek mellett. Az energiater—

melés és a közlekedés koefficiense Mi,—ami Németországban a tőkeigényes termelési

ágakra jellemző mutatónak tekinthető.

A kézműipar, a kereskedelem,, a szabad foglalkozások stb. viszont tipikusan mun—

kaigényes gazdasági ágak, amelyekben, a

tőkekoefficiens még az egységet sem éri

el. A gyáriparban is csak l,1 és 1,4 között mozgó koefficienseket állapítottak meg,,a