Grünig, Ferdinand: Kísérlet a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti vagyonának kiszámítására

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIÖ.

ségét a városfejlesztési tervek szempont—

Jából.

Végül a szerző megkísérli az 1950. évi inverz koefficiensek segítségével az 1955.

évi kapcsolatok előrevetitését, ez azonban a szerző véleménye szerint sem tekinthető megfelelő mértékben megalapozottnak.

Egészben véve Artle könyve -—, amely tudomásunk szerint Európában első íz- ben tesz kísérletet egy nagyváros gazda—

sági szerkezetének részletes adatszerű feldolgozására a város ágazati kapcsola- tai mérlegének összeállítása révén ——

említett hiányosságai ellenére is gondolat—

ébresztő mű és az input-output irodalom kétségtelen nyeresége.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Grünig, Ferdinand:

Kísérlet aNémet Szövetségi Köztársaság nemzeti vagyonának kiszámítására

(Versuch einer Volksverm—ögensrechmmg der Deutschen Bundesrepublik.) Berlin. 1958. Deutsches Institut für Wirtschaítsriorschung. 48 p.

Szerző az 1913—tól 1955—ig terjedő idő- szakra vonatkozóan megkísérli a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti vagyoná—

nak (állóvagyonállagának) becslését. Kii- lön—külön becsüli meg a lakásalap, az ipari állóvagyon, valamint az egyéb gaz- dasági ágak (mezőgazdaság, közlekedés, közigazgatás, szolgáltatások stb.) álló—

vagyonát. *

Az állóvagyon becslésénél szerzö három fogalommal dolgozik, ezek az ,,új érték", a ,,jelenlegi érték", valamint a ,,használ—

hatóság foka". Új értéknek nevezi az állóeszköz változatlan árakon számított eredeti értékét. Jelenlegi értéknek tekinti az állóeszköz értékét a felvétel időpontjá—

ban, figyelembe véve a kopás fokát és az állóeszköz élettartamát. Használható—

sági foknak minősíti a jelenlegi és az új érték hányadosát.

A lakásalap jelenlegi értékének kiszá—

mításánál egyforma átlagos értékcsök- kenést tételez fel, nevezetesen évi 1 szá- zalékot a pótlás, 5 évi O,'75 százalékot a karbantartás céljaira. Az ipari állóeszkö—

zöknél főbb csoportok szerint differen- ciált leírási kulcsot alkalmaztak. Az épü- let jellegű beruházások leírási kulcsa évi 2, a gépi berendezéseké évi 3—5 százalék volt. Ez az épületeknél átlagosan 50, a berendezéseknél 20—33 éves élettartam- nak felel meg.

A 9,4 millió lakásból álló lakásalap új értéke 1950—ben (1950. évi árakon) 134 milliárd márka volt. Jelenlegi értéke ugyanakkor 76,0 milliárd márkát, a hasz—

8 Statisztikai Szemle

113

nálhatóság foka pedig 57 százalékot tett ki. Ezek az adatok a következőképpen alakultak:

1918. 1929. 1939. ' 1948. * 1950.' 1955.

megnevem évben, milliárd márka

(1950. évi árakon)

'Új érték . . . . 118,5 130,0 146,0 130,0 138,0 168,0

Jelenlegi érték 90,0 96,0 110,0 Használható-

ságl fok

(százalék). . 75 75 75 58 57

750 77,0 100.0

Az ipar állóeszközeinek új értéke -—

1950. évi árakon —— 1913—ban 35 milliárd márka volt, amely 1929-re kb. 53 milli- árdra emelkedett, ez a világválság követ- keztében 1939—ig mindössze 6 milliárddal növekedett, 1948—ban pedig a háború kö- vetkezményeképpen 57 milliárd márkára esett vissza. Ezután ismét növekedett:

1950—ben 63,3 és 1955-ben kb. 91 milliárd márkát tett ki. Jelenlegi értékének ala- kulása az új értékével nagyjából pár—

huzamos volt, úgyhogy használhatósági foka mindvégig 56 százalék körül moz- gott (1950 és 1955 között kb. 61 százalékot tett ki).

Az egész nemzetgazdaság állóvagyoná—

nak jelenlegi értéke —— 1950. évi árakon

—— az 1913. évi 215 milliárd márkáról (ami az akkori bruttó társadalmi termék háromszorosát tette ki) 1939-ig kb. 299 milliárdra növekedett; a háború után, 1948—ban 212 milliárd márkát tett ki, majd 1955—ig 306 milliárd márkára növe- kedett, vagyis 1939—hez képest alig 2 szá—

zalékkal emelkedett, míg a bruttó társa—

dalmi termék növekedése ugyanebben az időszakban kb. 45 százalékot tett ki.

A tanulmány második részében a szer—

ző az ún. tőkekoefficiensek alakulását vizsgálja, vagyis az állóvagyon és a bruttó társadalmi termék értékének arányát. Ez az együttható felvilágosítást ad az egyes gazdasági ágak tőkeigényességéről. A la—

kásgazdaságnak amely a tőkeigényes termelés szélső példája, tőkekoefficiense 12,5, ha a lakbérek alakulása kötetlen, illetve 28,5 államilag szabályozott, ala—

csony lakbérek mellett. Az energiater—

melés és a közlekedés koefficiense Mi,—ami Németországban a tőkeigényes termelési ágakra jellemző mutatónak tekinthető.

A kézműipar, a kereskedelem,, a szabad foglalkozások stb. viszont tipikusan mun—

kaigényes gazdasági ágak, amelyekben, a tőkekoefficiens még az egységet sem éri el. A gyáriparban is csak l,1 és 1,4 között mozgó koefficienseket állapítottak meg,,a

5114 STATISZTIKAI" ; mommr nem

mezőgazdaság együtthatója ezzel "szemben

*3 körül van, 'ami a nagy épületszükséglet következménye, viszonylag csekély nettó termék mellett.

Az egész nemzetgazdaság állóvagyoná—

nak ;új értéke — 1950. évi árakon — 440 milliárd márka, a bruttó társadalmi ter- mék ugyanakkor 97 milliárd márkalvolt, amiből 4,5 értékű tőkekoefficiens követ—

kezik. ' .

* ' ' (Ism.: Hajdú Elemérné) Hoffmann, W (%.—Müller, 1. H.:

A' német nemzeti jövedelem, nől—71957

(Das deutsche Volkseinkommen mál—1957.) Tübingen. 19.59. J. G. B. Mobr (Paul Siebeck) 162 p.

A könyv célja, hogy Németország nem- zeti jövedelméről több, mint száz évre visszatekintő statisztikai anyagot szol- gáltasson. A hosszú időszak miatt több—

ször alkalmaztak becsléseket és bizonyos mértékű megszorításokat.

A szerzők könyvükben a nemzeti jöve- delmet a felosztás oldaláról vizsgálják.

Németországban a második világhábórú 'előtt a gazdaság egészére vonatkozóan .csak a nemzeti jövedelem felcsztására vonatkozó számítások álltak rendelke- zésre, a nemzeti jövedelem termelésére és felhasználására vonatkozó számítások több gazdasági ágra vonatkozóan hiányo—

sak voltak.

A vizsgálat az OEEC által alkalmazott csoportosítás szerint a következőképpen osztja fel az egyes jövedelmi forrásokat:

1. Munkavállalói jövedelmek.

Ebből:

a) bérek és fizetések.

b) munkaadói hozzájárulás a társadalommal)- sításhoz,

c) a, véderő tagjainak adott zsolt, ellátás és _

ruházat.

2. A magánháztartások és a nem gazdasági jelu legű magánszervezetek tőke— és vállalkozói jövedelmei:

a) önálló vállalkozók jövedelmei.

b) kamatok, bérleti díjak.

0) tarsasagok jövedelmi átutalásá— háztartá- soknak.

. Társaságok fel nem osztott jövedelmei.

Társaságok közvetlen adói.

Az állam és a közjogi testületek vagyoni % vállalkozói jövedelmei.

6. Közmdósságok kamatai.

s u m

Az egyes jövedelmi források statisztikai bizonylatai az adó— és pénzügyi statisz- tikákból, valamint a hivatalos statisztikai kiadványokból származnak.

Az eredmények öSSzehasonlíthatósága érdekében kívánatos lett volna, hogy a számítás lehetőleg azonos területre vonat- kozzék. Németország területe azonban a vizsgált időszakban kétszer is jelentős

mértékben megváltozott, a felhasznált statisztikak területi bontása pedig nem 'v'olt megfelelő rés'zletességűít vígy nem volt lehetséges az adatokat azonos terü—

"letre vetíteni. 1851-től 1913—ig'íaz adatok Németország 1913. évi területére vonat-—

koznak, beleértve Elzász—Lotharingiát, a

két világháború közötti időszakban" Né—

metország 1925. évi területét'Vették' a

szerzők alapul, 1935—től a Sean-vidékkel

együtt, a második világháború utáni ada— _ , tok *a Német Szövetségi Köztársaságfterür letére vonatkoznak, a sunt—Vidék és Nyugat—Berlin nélkül. , _ — * :

Mivel a felosztás szerint szárnított nema

zeti jövedelem mennyiségilég—lésg'jelentő—r ' sebb részét a háztartások jövedelmei te- szik ki (több, mint 90 százaléka vizsgált időszakban), s ezek számítása az adó- statisztika alapján történik, szerzők be- hatóan foglalkoznak az adóstatisztika alapján történő jövedelemszámítás prob—

lémáival. Rámutatnak többek között arra, hogy a jövedelemszámítást jelentősen be—

folyásolja az adómentesség mértéke; az adómentes jövedelmek következtében a megadóztatott jövedelmek nem felelnek meg a tényleges jövedelemnek. Az adó- mentes jövedelmek megállapítására szer—

zök azt a módszert követték, hogy ameny- nyiben nem álltak megfelelő adatok ren- delkezésre, az adómentes személyek szá—

mát a foglalkozási összeírások alapján becsülték meg (keresők száma —— adó- alanyok : adómentesek száma), az adó- mentes személyek átlagos jövedelmét illetően pedig általában különböző egyéb

— hivatalos és magán becslésekre támasz—

kodtak. További hátránya az adóstatisz—

tika alapján történő jövedele'mszámítás- nak, hogy a jövedelem közgazdasági fogalma —-— főleg a régebbi időszakban -—-—

nem mindig felel meg az adójogi érte—

lemben vett jövedelem fogalmának; az adóbevallásoknál alábecsülik— a jövedel—

meket, végül pedig a jövedelmi időszak és a bizonylat időszaka eltérhetnek egy—

mástól. _

A módszertani alapelvek kifejtése után szerzők ——- a háborús évek kivételével -—

ötéves átlagidőszakok alapján nominál—

és reálértékben bemutatják Németország nemzeti jövedelmének alakulását 1851—- 1957 között. 1851—1855—től 1955—1957—ig a nemzeti jövedelem nominálértékben számítva több, mint tizenötszörösére, — reálértékben számítva kb; hatszorosára emelkedett. Az egy lakosra jutó nominál nemzeti jövedelem tizenegyszeresére, .val—

tozatlan árakon számítva pedig négy és

félszeresére nőtt. ,

A könyv a továbbiakban a nemzeti jö- vedelem alakulását időszakok 1851——