Werner, Kurt: A Német Szövetségi Köztársaság iparstatisztikája

788

STATl SZT lKAl IRODALMI FIGYEw

Az új erőműveket az élenjáró technika

és tudományos eredmények alapján kell

felépíteni. Az utóbbi években a vizierő—

művek építésében szerzett tapasztalatokat az építendő hatalmas hőerőműveknél kell hasznosítani, amelyek 2—2,5 év alatt üzembe helyezhetők szemben a vízierő—

művek 3—5 éves épitési határidejével.

A hatalmas befektetést igénylő vizierő—

művek építését a 15 éves tervben csök—

kenteni kell s elsősorban hőerőműveket

kell építeni, csaknem teljes egészükben a helyi 'energiaforrásokra támaszkodva.

A tervidőszakban a távol—keleti vidékek erőműépítkezései nagyobb ütemben ha—

ladnak, mint a középső. országrészeké. Ke—

leten azonban elsősorban vízierőműveket

építenek. A vízierőművek összkapacitása Távol—Keleten az 1955. évi 15 százalékról 40 százalékra emelkedik.

A tervidőszak legfontosabb célkitűzése az európai és közép-szibériai egységes vil—-

lamosenergiahálózat megteremtése. Ez fel—

tétlenül szükségessé teszi a 400000 és en—

nél is nagyobb kilovoltos távvezetékek ki—

építését.

Az új erőművek építése mellett meg kell

kezdeni a régi, kis hatásfokkal dolgozó,

különösen az első ötéves terv idején épült

erőművek modernizálását, tovább kell csökkenteni az erőművek önköltségét.

A sok és olcsó energia lehetővé teszi a népgazdaság minden ágának elektrifikálá—

sát, új, energiaigényes iparágak kifejlődé- sét, a vasúti szállítás egyre nagyobb mér—

tékű villamosítását, a háztartások, a la- kosság villamosenergiával való teljes el—

látottságát.

(Ism.: Kőszegi Lászlóné) Werner, Kurt:

A Német Szövetségi Köztársaság iparstatisztikája

(Die lndustriest-aitisrtik der Bundesrepublik Deutschland.) Berlin. Du'nckcr und Humblot. 171! p.

Az iparstatisztika adatait a Német Szö—

vetségi Köztársaságban főleg a Szövetségi - Gazdasági Minisztérium használja fel. A minisztériumon és a Német Szövetségi Bankon kívül hasznosítják azonban azo—*

kat a nemzetgazdasági mérlegeket és a

nemzeti jövedelmet összeállító, illetve szá—

mító szervek is, így például a különböző gazdaság— és konjunktúrakutató intéze—

tek stb.

A nyugat—német gazdaságstatisztika

magva az iparstatisztika, minthogy a Né—

met Szövetségi Köztársaság gazdasága erő- sen ipari jellegű: a nemzeti jövedelem 45 százalékát az ipar termeli.

A mai nyugat—német iparstatisztika a háború előtti iparstatisztikán alapszik és az angolszász országoktól eltérően nem ál—

talános ipari összeírásokon épül fel, ha- nem az üzemi beszámolójelentéseken és a termelési statisztikán.

A második világháború után az ipar—

statisztika a különböző megszállási öve—

zetekben eltérő módon alakult. 1948 után

nyerte mai szervezetét, amelyet azután az 1953. és az 1957. évi statisztikai törvény

szabályozott.

A Német Szövetségi Köztársaság ipar—

statisztikája a tíz dolgozónál többet fog—

lalkoztató üzemek három felvételén ala—-

pul: a havi üzemi jelentésen, 'a negyed—

éves termelési felvételen és a havi ter—

melési gyorsjelentésen. A 10 dolgozónál

kevesebbet foglalkoztató üzemek adatait

évente egyszer a kisüzemek részére ki—

adott ipari beszámolók segitségével ve- szik fel.

Az általános iparstatisztikán kívül szá- mos különleges ún. ,,szakstatisztika" is

készül, amelyeket vagy érdekképviseletek, vagy hivatalos szervek állítanak össze, rendszerint a kulcspozíciót elfoglaló ipar- ágakról vagy azokról az iparágakról, ame—

lyeknek nyersanyagszükséglete nagymér—

tékben a kűlföldtől függ (például vas- és

acél, színesfém, textil stb.).

A nyugat—német statisztika a felvételi

egységeknek három alaptípusát különböz—

teti meg: a gazdasági egységet (a vállalat,

a cég), a helyi egységet (az üzem, a mű)

és a műszaki egységet. E harmadik egy—

ség statisztikai kifejezése a legnehezebb és ma lényegében osztályozási fogalom.

A gazdaságstatisztikában alkalmazott csoportosítási módszereknél megkülönböz- tetik az áruk és intézmények szerinti cso—

portosítást. A decimális rendszer szerinti

nomenklatura a negyedévi termelési felvételen alapul és 32 kétjegyű ,,árucso—

portot", 152 háromjegyű ún. ,,áruágaza—

tot", 787 négyjegyű ,,áruosztályt" és 5481

hatjegyű ,,áruféleséget" tartalmaz. Az in—

tézmények szerinti csoportosítás, szintén a decimális rendszer szerint, 32 iparcso—

port és 142 iparág szerint oszlik meg.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

789

Az alapvető iparstatisztikai kérdések az

alábbiakra terjednek ki: a foglalkozta—

tottak száma, megoszlása (például mun—

kások, ipari tanulók stb.), a teljesített munkaórák, a munkaidő, az üzemek meg—

oszlása a foglalkoztatottak száma szerint, a bérekre és fizetésekre, a forgalomra és a forgalmi adóra vonatkozó adatok, a be—

érkezett megrendelések, a termelés, az

anyagfogyasztás és a készletek, a bruttó

és a nettó termelési érték, a beruházások és értékcsökkenési leírások, az energia- fogyasztás és vízellátás.

Az ipari termelés indexét a Szövetségi

Gazdasági Minisztérium havonta, a tárgy- hónapot követő hónap 21—22—én teszi

közzé a sajtóban. Az index jellemzője az áralakulástól való függetlenség, valamint a konjunkturális helyzet megítélésére al—

kalmas áru— vagy ágazati csoportosítás. A

termelési index fő forrásául vezették be 1949-ben a havi termelési gyorsjelentést.

Az indexet a Szövetségi Statisztikai Hi—

vatal számítja a nettó termelési érték alapján, 1950. év : 100 bázison (a szerző megjegyzi, hogy bár az 1950—es bázisév ki-

választása a különleges befolyások — pél—

dául a koreai háború -— miatt nem volt

túlságosan szerencsés, azt belső gazdasági

okok indokolták); a háború előtti helyzet—

tel való összehasonlítás kedvéért kiszámít- ják az indexet 1936. év : 100 bázison is.

Az indexet a Szövetségi Statisztikai Hi—

vatal az alábbi képlet alapján számítja ki:

2 ((I—' . No )

], : Á;— -1oo EN,

ahol:

gi — a beszámolási időszakban termelt

javak mennyisége,

(10 — a bázisidőszakban termelt javak mennyisége,

No —- a bázisidőszak nettó termelési ér- téke.

Az index termékcsoportok és nem ipar- ágak szerint tagolódik.

Bár az index a nettó termelés fejlődését kivánja bemutatni, lényegében nem a

nettó termelést, hanem a termékkibocsá—

tást fejezi ki. Az index 384 sorából 373,

vagyis 97 százalék, 90 százalékos súllyal, a termékkibocsátást adja meg. (Nettó ter- melési érték : termékkibocsátás — anyagfogyasztás.)

Az index csak a 10 dolgozónál többet foglalkoztató ipari üzemekre terjed ki, a

kézműipari; és az ipari kisüzemeket az in—

dex számításánál nem veszik figyelembe.

Az index négy csoportra tagolódik: bá- nyászat, feldolgozó ipar, energiagazdaság,

építőipar. A feldolgozóipar termelési in—

dexét ismét négy —— a konjunktúra ala—

kulásának megfigyelése szempontjából lé—

nyeges — főcsoportra tagolják: alapanyag—

és termelési eszközöket előállító ipar, be- ruházási javakat gyártó ipar, fogyasztási javakat gyártó ipar, élelmiszer— és élve—

zeticikk—ipar.

Szerző foglalkozik az ipar hozzájárulá—

sával a nemzeti jövedelemhez. A hivatalos statisztika egik központi feladata a nem—

zetgazdasági mérlegrendszeren belül a nemzeti jövedelem kiszámítása. Ismerteti a nemzeti jövedelem különböző koncep—

cióit: bruttó nemzeti termék piaci áron számítva (Bruttosozialprodukt zu Markt—

preisen), nettó nemzeti termék piaci áron

számítva (Nettosozialprodukt zu Markt—

preisen), nettó nemzeti termék a termelési

tényezők költségén számítva (Nettosozial—

produkt zu Faktorkosten) és az ipar, ezen—

belül az egyes iparágak értékszerinti hoz- zájárulását az 1954. évi —- fenti különböző koncepciók alapján számított — nemzeti jövedelemhez.

A továbbiakban szerző a termelékeny—

ség—mérés, a különböző viszonyszámok, az ipar— és a külkereskedelmi statisztika ösz—

szefüggései és eltérései, az anyagmérle-

gek, az iparstatisztika és az input—output

elemzés összefüggései kérdéseivel és az

iparstatisztika területi problémáival fog- lalkozik.

(Ism.: Kármán Tamásné)

*

Forbrig, G.:

A termelékenység és az önköltség

alakulása közötti összefüggés

számszerű bizonyítása.

(Der zahlsenmássige Nachweis über den Zusam—

menhang zwischen der Produktivitáts- und Selbstk'nstenentwicklung.) —— Statistische Praxis.

1958. 10. sz. zzz—223. p., 11. sz. 249—252. p.

Az iparvállalati elemzéseknél gyakran jelentkezik az a látszólagos ellentmon—

dás, hogy a vállalatoknál a termelékeny—

ség kedvezőtlen alakulása esetén is ön—

költségcsökkentés mutatkozik. Ezt akként

szokták magyarázni, hogy a termelékeny—

ségcsökkenés önköltségemelő hatását az