A könnyűipari vállalatok állóeszközeinek 1958. évi átértékelése

(1)

1114, SZEMW

A könnyűipari vállalatok állóeszközeinek

1958. év1 átértékelése*

Az állami tulajdonba vett vállalatok b) A beruházások és a felújítások he—

állóeszközállományát első ízben az 1950.

évben egységes elvek alapján újraérté—

kelték. Ugyanakkor megállapították az

elhasználódás akkori fokának megfelelő

ún. nettó értékeket és meghatározták az értékcsökkenési leírási kulcsokat, amelyek alapján az amortizáció fizetendőf

Az állóeszközöknek az 1950. évi szám- bevétel alapján nyilvántartott bruttó ér—

téke a népgazdaság legtöbb területén ma már nem tükrözi az azonos vagy hasonló teljesítményű állóeszközök újraelőállitá—

sához szükséges költségeket részben az

értékelésből származó hiányosságok (nem megfelelő árjegyzékek, pengő—forint át—

számítási hibák stb.), részben az azóta

bekövetkezett árváltozások miatt. A ki—

mutatott nettó értékek is eltérnek a

tényleges elhasználódás mértékétől úgy,

hogy számos, még használatban levő állo—

eszközt már teljesen, sőt ,,nullán túl" le—

írtak.

A népgazdaság különböző területein

használt azonos jellegű állóeszközök le-

írási kulcsai indokolatlanul eltérnek egy—

mástól, bizonyos esetekben viszont nem

eléggé differenciáltak. Az értékcsökke—

nési leírás beruházási hányada nem tük- rözi kellően a technikai avulást, és csaka

fizikai elhasználódási idővel számol. A felújítási hányad pedig nem mindenütt veszi figyelembe a felújítások tényleges gyakoriságát és költségeit állóeszközállo—

mányunk jelenlegi állapota mellett.

A vállalati állóeszközök bruttó és nettó értékének, valamint a leírási kulcsoknak

helyes megállapítása szükségessé vált to—

vábbá az alábbiak miatt is:

a) A tényleges önköltségen alapuló ár—

rendszer kialakításának feltétele, hogy az egyszerű újratermelési folyamathoz szervesen hozzátartozó költségek —— nél- dául az értékcsökkenési leírás —— valóban

mint vállalati költségek kerüljenek ki-

mutatásra, amelyeknek megtérítése ne az államháztartást terhelje, hanem az árbevétel nyújtson azokra fedezetet.

* Ebben a, cikkben csupán a Könnyűipari Mi—

nisztérium iőfelügyelete alatt álló ún. miniszté- numi iparhoz tartozó iparágak állóeszközeinek át- értékelését tárgyalom.

lyesebb tervezésének egyik alapvető fel-

tétele, hogy az állóeszközök egyszerű újk-

ratermelésének fedezetét biztosító amor—

tizáció meghatározott jelentékeny része állandóan és közvetlenül a vállalatok

rendelkezésére álljon. *

Ezek az okok tették szükségessé a vál—

lalati állóeszközök jelenleg nyilvántartott

bruttó és nettó értékének, valamint az

értékcsökkenési leírási kulcsoknak, felül- vizsgálatát és —— ahol szükséges —— újbóli

megállapítását.

Az állóeszközök átértékeléséről szóló határozatok végrehajtását az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és

az Országos Árhivatal együttes utasítása írta elő.

Az állóeszközök újraértékelésének téte—

les, megbizható, pontos elvégzése igen nagy munkát jelent, és egy évnél rövi- debb idő alatt nem is végezhető el. An-

nak érdekében, hogy az állóeszközök új—

raértékelése az 1959. január 1—én életbe lépő új termelői árak kialakításához fel—

használható legyen, ideiglenes jelleggel egyszerűbb módszerekkel nem tételesen is el kellett végezni az állóeszközök újra- értékelését. Az emlitett utasítás ebből ki-

indulva úgy intézkedett, hogy az állóesz—

köz-értékeket megfelelő, meghatározott globális indexekkel az 1959 január 1—én életbelépő új árszintre át kell számítani.

Erre azért volt szükség, mert a termelői árrendezés során az épületek és gépek termelői ára is jelentős mértékben emel—

kedik, és ebből kifolyólag az egyszerű újratermelési folyamathoz hozzátartozó

költségek, mint például az értékcsökke-

nési leírás, csak ez esetben tükrözi a tényleges önköltségét. A végrehajtásiuta- sítás lehetővé tette továbbá, hogy a mi- nisztériumok indokolt esetben az emlitett módszertől eltérő módszert is alkalmaz—

hassanak. Ennek célja az volt, hoey az állóeszközök átértékelése során lehetősé—

get teremtsenek egyéb értékelési hibák kiküszöbölésére is.

A Könnyűipari Minisztérium élve a le—

hetőségekkel, az újraértékelést módszertől eltérően végezte el.

az előírt

(2)

SZEMLE

_ A Könnyűipari Minisztérium vélemé—

nye szerint az állóeszközök bruttó értéke az 1950. évi számbavétel hiányosságai

következtében nemcsak abszolút összeg—

ben, hanem arányaiban sem felel meg a tényleges helyzetnek. Az 1950. évi szám—

bavétel ugyanis lényegében szintén in—

dexek segitségével állapította meg az új

értékeket, de lehetővé tett tételes értéke—

lést is. Ennek következtében_——— és erre számos példa van — azonos állóeszközök

a különböző vállalatoknál különböző ér—

téken szerepelnek, sőt az is előfordult, hogy egy vállalaton belül is eltérés mu—

tatkozott.

A Könnyűipari Minisztérium számára

a végrehajtási utasításban leírt index—

módszer nem látszott megfelelőnek, mint—

hogy alkalmazása esetén a helytelen ará—

nyok továbbra is fennmaradtak volna.

A Könnyűipari Minisztérium, illetve vállalatai az állóeszközök átértékelését a

következő módon végezték el.

INGATLANOK

Első lépésként az ingatlanok könyv—

szerinti értékét kellett azonos árszintre hozni. (Az így kapott értéket nevezzük korrigált értéknek.) Mint említettem até—

teles újraértékelés nagyon hosszú időt vett volna igénybe. E helyett épülettípu—

sonként a, jelenleg érvényes árszintnek megfelelő árjegyzéket. állítottunk össze.

(Például a fonodákra, a szövödékre, a cellulózegyárra, a papír-gyárra stb.) Ter—

mészetesen ez a jegyzék közelítő norma—

tívák és nem tételes árjegyzékek alapján készült. Az épülettípusok méretei meg—

feleltek a szakmai átlagméreteknek. Az árjegyzékben szereplő nem mély bontású műszaki jellemzők (légköbméter árak) alapján a Vállalati ingatlanok értéke újra kiszámításra került.A számítás ered—

ménye azt mutatta, hogy az ingatlanok könyvszerinti bruttó értékét száznak vé—

ve, a jelenleg érvényes árszinten az in—

gatlanok értéke 395 százalékkal maga—

sabb. Az iparágak, illetve azonbelül a

vállalatok ingatlanainak korrigált bruttó

értéke —— az újraértékelés szükségességé—

ről vallott álláspontunk helyességét iga—

zolva ——- igen eltérő mértékben változott.

1115

Az ingatlanok iparági értéke a könyvszerinlí bruttó értékhez viszonyitva százalékban

I parág Százalék

Ruhaipar Rövidárudpar Gyaipjúl'onóda Gyaepjúszövőde Gyapjúkikészitő Bútoripar Nyomdaipar Kötszövőipar Cipőipar Pamutfonódwa Lenfonóda Lenszövőde Rostipar

Az egyes vállalatok ingatlanainak kor- rigált értéke iparáganként az alábbi szél- ső értékek között helyezkedett el:

Iparág, vállalat Százalék

Ruhaipar

Ruházati Gyár ... 74.0 Debreceni Ruhagyár ... 2234) Rövida'ruipar

Albertfalvai Cérnázógyár ... 933 Lőrinci Vattaxgyár ... 3735 Gyap j úfondda

Bajai Gyapjúáru—gyár Váci Fonógyár ...

Gyapjúszövőde

Gy-apjúmosó ... 993 Magyar Posztógyár ... 2285 Guapju'kikészltó'

Gyaipjúmosó ... 758 Magyar Posztógyár ... 1725)

'Kőtszövőipar _.

Rákospalotai Kötötiáru ... 490 Győri Kötöitárugyár ... 69.14) Cipőipar

Tisza Cipőgyár ... 665) Duna Cipőgyár ... 1683) Pamulionó

Kaposvári Textil ... 855 Győri Fonó ... 183.0

Az adatok alapján megállapítható,

hogy a korrigálás során az ingatlanok értéke számos esetben a könyvszerinti bruttó értéknél alacsonyabb lett, ami iga—

zolja az elvégzett munka elvi helyességét és azt, hogy nem célzatos értéknövelés—

ről van szó, hanem csupán az ingatlanok bruttó értékének azonos árszintre való átszámításáról.

A korrekciós értékelés elvi és gyakor—

lati helyességét megvizsgáltuk különböző iparágakban.

A pamutfonodáknál összehasonlítottuk az egy orsóra eső épület—értéket a régi és

(3)

1116

SZEMLE

az új fonodákban. ll régi fonodában az

egy orsóra eső épület—érték átlagban 880,

3 új fonodában pedig 1026 forint volt.

A három újonnan létesített fonodánál az egy orsóra eső átlagos ingatlan—érték

16 százalékkal haladja meg a régi fono-

dák ugyanazon átlagértéket, holott az új fonodáknál -—- a korrekciós célokat szol—

gáló értékelés során —— az árjegyzékek

bizonyos költségtényezöket mellőzték, s így lényegében az ingatlanok értékét a

könyvszerinti tényleges bekerülési érték- kel szemben csökkentettük. (E csökken—

tésre azért volt szükség, mert a könyv-

szerinti tényleges bekerülési érték számos felesleges költségtényezőt is tartalmazott.) A cipőiparban hasonló számítást nem

lehetett elvégezni, miután új üzemmel

nem rendelkeztünk. Megközelitő ered—

ményt kapunk azonban, ha egy létesí—

tendő cipőgyár tervezési adatait össze-

hasonlítjuk valamely azonos kapacitású (7 futószalagon termelő) cipőgyár ingatlanainak újraértékelt adataival. A létesí- tendő cipőgyár ingatlanainak értéke

26 037 000 forintot, a cipőgyáré pedig

26 799 000 forintot tett ki, tehát az azonos kapacitású üzemek ingatlan—értéke csak- nem azonos. Meg kell jegyezni, a létesí—

tendő cipőgyárnál tervezett értékkel szá—

moltunk, kivitelezés esetén pedig —— a

tapasztalatok szerint — a tényleges be—

kerülési érték minden esetben emelkedik, tehát az ingatlan valóságos értéke még magasabb lenne.

Hasonló eredményeket kaptunk a ru—

házati iparban is, ahol az 1956. december

31—i munkáslétszámmal számolva az egy

munkásra jutó ingatlan—érték, illetve ter—

melő üzemi érték —— a Zalaegerszegi Ru- .

hagyár nélkül— 7370, illetve 3940 forint

volt. Az újonnan létesített Zalaegerszegi

Ruhagyárnál pedig ugyanezen időszak azonos adatai, megfelelően 12 510, illetve 6470 forintot tettek ki.

Az új létesítmények értéke tehát vi—

szonylag jelentősen meghaladja a régebbi

telepítésű épületek egy munkásra jutó

átlagos értékét.

Az ellenőrző számítások azt igazolták, hogy a korrigált ingatlanérték kiszámí—

tása helyes volt, miután az új és régi in—

gatlanok közötti eltérés összege éppen azt a különbséget mutatja, amennyivel egy

korszerű, a mai szükségletnek megfelelő

ingatlan értéke nagyobb, mint egy régi, kevésbé modern épületé.

Miután az ingatlanok értékét az emlí—

tett módon azonos szintre hoztuk, az egy—

séges elvek alapján kiszámított ún. ker-—

rigált értékből az előírt 162 százalékos index alkalmazásával kiszámítottuk az 1959. évi árszintnek megfelelő ingatlan értékeket.

Végeredményben a könnyűipari ingatlanok értéke az új újraértékelés után a

könyvszerinti bruttó érték 223,5 százalé—

kára emelkedik.

GÉ PEK ÉS BERENDEZÉSEK

A gépek és a berendezések átértékelé—

sét más módszerrel hajtottuk végre. Ab—

ból indultunk ki, hogy a gépállomány nagy része importból származik. Ezért a

rendelkezésünkre álló árjegyzékek alap—

ján először is megállapítottuk a meglevő géppel azonos teljesítményű gép devizá- ban kifejezett beszerzési értékét. Miután

az árjegyzékek általában nagyobb kapa- citású gépek árát tartalmazták, a kapa—

citáskülönbözet —— amelyre egy-egy mű—

szaki jellemzőt kerestünk —— indexével

csökkentettük a devizában kifejezett ár—

jegyzéki árakat. Ez a módszer bár bizo—

nyos mértékig pontatlan, de a gépek er—

kölcsi avulásából származó értékcsökke—

nést is magában foglalta. Az így kapott deviza összegeket 11,7O forintos dollár ár—

folyamon átszámolva kaptuk a gépek korrigált 1956. december 31—i értékét.

Erre a számításra azért volt szükség, hogy számszerűsíthessük akönyvszerinti bruttó értékek tekintetében fennálló aránytalan—

ságokat. Az említett árfolyamon való szá—

molást az indokolta, hogy ez időpontig az import gépek forint bekerülési értékének

megállapításánál ezt kellett alkalmazni.

A számítások eredménye azt mutatta,

hogy az eddigi könyvszerinti értéket száznak véve a korrigált érték ennek

csupán 66,7 százaléka. Ennek a leértéke—

lési indexszámnak az eltérése az egyes iparágak között nem jelentős, eltérés csupán ott mutatkozik, ahol belföldi ere—

detű gépek miatt nem alkalmaztunk,

értékhelyesbítéseket

(4)

* 'SZEMLE

A gépek és a berendezések korrigált iparági értéke :: könyvszerinti értékhez viszonyitva, százalékban

lparág Százalék,

Pamutipar Rostipar

* Selyemipar Rövidáruipar Bútoripar N'yomdaipar ( Bőripar

Len-kenderipar Gya pjúipar Kötszövőipar

Ruhai par Papiripa—r Könnyűgépipar Cipőipar

...

A gépeknek az _ 1959. évi árszintnek

megfelelő új értékét az előbbiekben em—

litett dollárértékeknek 39 forintos árfo—

lyamon való átszámításával kaptuk meg.

Ez azt jelenti, hogy az új érték a jelen-

legi könyvszerinti bruttó értéknek 211

százalékát teszi ki.

A szállítóeszközök tekintetében, vala—

mint az egyéb nem jelentős tételek ese—

tében részben az előírt indexekkel, rész—

ben iparági átlagindexekkel számítottuk ki az állóeszközök új értékét.

Az összes "állóeszköz korrigált értéke —_—

azaz értékük a jelenlegi árszinten elvég—

zett korrekciók után -— az 1956. decem—

ber 31—i könyvszerinti bruttó értéknek 943 százalékát teszi ki. Az újraértékelés

után pedig az új érték a könyvszerinti bruttó értéknek 216,2 százalékára emelkedik.

Az 6551-es állóeszköz korrigált és új értéke

—a könyvszerínli bruiló érték swimlékában

- á Az

A könvtv- A ko"? " újraértékelt

szenn ___—._._W

MegmveZés bruttó bruttó érték a. könyv-

érték szerinti érték _ százalékában

Ingatlan ... 100,o 1595 223,5

Gépek és'"

berendezések 100,0 öö,"! 211,0

Járművek 1001) 100,0 164,0

Össze:

állóeszköz '100,0 94,7 216,2

Az ingatlanok értéke a jelenlegi érté- kelés szerint az állóeszközállomány értéf kének 36,8 az újraértékelés után 38,1, a gépeké és a berendezéseké pedig 59,2, illetve 57,8 százalékát teszi ki.

6 Statisztikai Szemle

1117

AZ ÁLDÓESZKÖZÖK NET'I'GÉBTÉKE

'Az állóeSzközök átértékelésére vonat- kozó határozatok szerint az állóeszközök nettó értékét is át kellett számítani. Ez—

zel kapcsolatban felmerült: _

a) az állóeszközök 1950. évi újraértéke—

léseko'? az elhasználtságot kifejező nettó

értéket sokszor becslés alapján állapítot- ták meg. Ez sok torzítást, sőt már leírt

állóeszközök felértékelését vonta 'maga

után. x

b) Az 1950. január 1 óta elszámolt ér-

tékcsökkenés nem volt helyes, mivel fel—

újítási hányadként nem a tényleges fel- újítási szükséglet került leírásra, viszont

aktiválva a tényleges felújítás lett. Ez az

1954—1956. években jelentősen növelte az

állóeszközök nettó értékét? '

*A helyes "nettó értéket csak egyedi té—

teles értékelés útján lehetett volna meg,—

állapítani. Ez pedig rendkívül sok mun—

kával jár, a nettó értékekhez pedig sem—

milyen anyagi vagy jogi következmény nem fűződik. Ez az oka annak, hogy

a bruttó és a nettó értékek aránya az

újraértékelés után is fennmarad.

A kőnnnűimr állóeszközállománnának Milói értéke a bruttó érték százalékában

Állóeszköz Százalék

Ingatlan ... 74,0 Gépek (zs berendezések ... M,?

) ár—müvek ... BUJ Összes állóeszköz 55,7

Feltűnő, hog! a gépek nettó értéke át—

lagosan a bruttó érték 50 százaléka alatt van, ami nagyfokú elha'sználódásra utal.

Átlag feletti nettó érték csupán a rost-

iparban (680/0), a ruhaiparban (64,20/o), a

bútoriparban (71,2%) és akönnyűgépipar- ban (65,7%) van.

AZ ÉRTÉKCSÖKKENÉSI LEIBASI KULCSOK

MÓDOSITASA , , .

Az állóeszközök újraértékelése során

lehetőség nyílt az értékcsökkenési leírási, illetve ezenbelül a beruházási hányad— és a felújítási hányad-kulcsok bizonyos ará-

nyosítására is. Az átértékelés után is

fennmarad az a rendszer, hogy az amor-

tizaciót a bruttó érték után számítjuk, és beruházási, illetve felújitási hányadra

bontjuk. A könnyűipar új amortizációs

kulcsai annyiban térnek el a jelenlegi

kulcsoktól, hogy a felújítási hányadokat

az 1956.) évi költségvetési ,sjuttatások fi,—

gyelembevételével felemeltük, _mig a be-

(5)

¹¹¹⁸

ruházási hányadok általában változatla-

nok maradtak. Ennek megfelelően a je—

lenlegi könnyűipari beruházási hányad változatlanul 2,9 százalék maradt, míg a

felújítási hányad a jelenlegi 3,3 százalék-

ról 3,4 százalékra emelkedett. (Vetítési alap az állóeszközök bruttó értéke.)

Az új kulcsok megállapításánál aleirási kulcsokat a berendezések erkölcsi kopása címén nem emeltük, minthogy ezt a kor-

rigált értékek megállapításánál részben számitásba vettük.

Azúj leírási kulcsoknak és az állóesz- közök új értékének a termelői árrend—

szerre gyakorolt hatása következtében az új értékcsökkenési leírás összege a régi értékcsökkenési leírás [összegének 222,2 százaléka lett (a minisztériumi arányelto—

lódások miatt nem 216,2 százaléka), ami az értékcsökkenési leírás részarányánaka termelési költségek közötti emelkedését

jelenti. (

A beruházási hányad összege az átérté-

kelés után az átértékelés előttinek 220,4,a

felújítási hányad összege pedig 224,1 szá- zalékára emelkedett. A felújítási hányad

az 1956. évi költségvetési

tási hányad összegének 153,9 százalékára emelkedett.—

'

juttatások fi-L

gyelembevételével megemelt régi felújí-

Az állóeszközöknek az 1959. év; termen

lői árak kialakításához szükséges átérté—

kelését -— a rendelkezésre álló vismay—H lag rövid idő alatt —- végrehajtottak.__3ár , az idő' rövidsége miatt ez szükségszerüen,—

elnagYolt munka volt, mégis alkalmasnak

bizonyult az állóeszközök értékelése, tek"

rén fennállott durva áraránytalanságok—

megszüntetésére. Megítélésünk szerint az ' értékcsökkenési leírás a korábbinál lie— !

lyesebb részaránnyal szerepel a termelési '

költségek között. _

Véleményünk szerint feltétlenül szük—

ség van azonban az állóeszközök egyedi újraértékelésének -——- távolabbi időne'nt- ban történő —— végrehajtására; Erre az iparvezetésnek a műszaki fejlesztés irá—

nyának meghatározásához és a helyes gazdasági számításokhoz nélkülözhetet- lenül szüksége van.

További feladat az 1956. december 31.

és 1958. december 31. közötti állóeszköz—

szaporulat azonos elvek szerinti újraérté—

kelése és az eredményeknek vállalaton—

kénti rögzítése, a könyvekben valóátve—

zetése. Erre az 1958. évi zárómérleg elké—

szítéséig sor kerül.

Polgár Bódog

A magyar társadalombiztosítás kiadásai (1949—195'? )

A szociális juttatások között kiemel-

kedő jelentősége van a társadalombiztosi—

tási szolgáltatásoknak. A bérből és fize- tésből élőket és családtagjaikat születés,

halál, betegség, megrokkanás, elöregedés következtében ért anyagi megterhelések

és károsodások hatásának kiküszöbölésére

a társadalombiztosítási szolgáltatások hi-

vatottak.

A társadalombiztosítási szolgáltatás kol-

_ lektív szolgáltatás Kiszámítható, hogy az egy naptári év folyamán felmerülő kiadá-

sokból egy dolgozóra átlagosan mennyi

jut. A dolgozók egy része (fiatalok1 nőt- lenek, egészségesek) azonban alig vagy aránylagosan csak kismértékben veszi igénybe a biztosítás szolgáltatásait, mig a dolgozók másik része (öregek, betegek,

családosok) az átlagosnál jóval gyakrab- ban részesülnek azokban. Hosszabb táv—

laton át a biztosítási események a dol—

gozók nagyobb többségénél bekövetkez-

nek, és ezáltal bizonyos mérvű igénybe—

vételi kiegyenlítődés alakulíki az egyes

dolgozók között is.

'A magyar társadalombiztositás világ—

viszonylatban is a legrégibb társadalom-

biztosítási rendszerek közé tartozik. Ma-

gyarország időrendben Németország és

Ausztria után a harmadik állam volt

Európában, amely 1891-ben törvényben mondotta ki az ipari munkásság betegség esetére kötelező biztositását, de a szociális biztosítás első csírái a bányászok segé—

lyezését szolgáló társládák önkéntes ala- pon történő létesítésével már a XV. szá-'

zadban fellelhetők.

_ A magyar társadalombiztosítás jelenlegi