Az 1956. február 21-i román népszámlálás. Főbb eredmények

szertem—mar monAm— nemm

Bár az említettkfüggvények csak vissza:- tekintő jellegűek és prognózisra nem használhatók fel, de fontos szolgálatokat tehetnek, amennyiben mélyebb betekin—

tést nyújtanak a szocialista népgazdaság fejlődésének törVényszerűségeibe, vala—

mint abba, milyen módon hozzák a nép- gazdaságot irányító szervek a döntéseiket Az a) alatti függvény alakja lehetne például a következő:

:ftD: — 1, 'Yp Jt)

ahol S, a fogyasztási cikk terv szerinti termelése a ,,t" időszakban, D,_1 az előző évi fogyasztás nagysága, Y, a lakosság terv szerinti jövedelme a ,,t" időszakban és J, a vizsgált árut előállító iparág ter—

melési kapacitása ugyanabban az idő-

szakban. ' -

S rugalmassága D_, taghoz képest például arról tájékoztatnak, milyen ,,ru—

galmas" a termelés tervezése, vagyis mi—

lyen mértékben tükröződött vissza a la—

kosság fogyasztási színvonalának megvál—

1069

tozása, a termelési. tervekben; _St—nek' a teW_ szerintiY, jövedelemhez képest mu)—

tatkozó rugalmassága, összehasonlítva a keresleti függvény alapján kiszámított jövedelmi 'elaSzticitáSsal azt mutatja, mennyire ismerik a termelést tervező szervek a piaci helyzetet. —

Az árszínvonalra vonatkozó függvé—

nyekre ugyanaz érvényes, mint amit a kínálati függvényekről mondottunk. A szocializmusban az árak a piacon nem spontán alakulnak, hanem tervezett ér- tékek. Prognózisra ezért az árfüggvények sem használhatók fel, de -— a kínálati

függvényekhez hasonlóan — értékes bete—

klntést nyújthatnak az ártervezés és ár- alakulás mechanizmusába. Mind a kíná—

lati függvényeknek, mind az árfüggvé—

nyeknek a vizsgálata "a szocialista nép- gazdaság fejlődésének számos' olyan tör—

vényszerűségét tárhatja fel, amelyek * az elemi beszámolási és nyilvántartási mód—

szerek segítségével nem állapíthatók meg.

(Ism.: Erő. Mátyás)

DEMOGRÁFIA. EGÉSZSÉGUGYI STATISZTIKA

Az 1956. február 21-i román népszámlálás

Főbb eredmények

(Recensámintnl populatlei din 21 februarie 1956. Rezultate generale.) Bucuresti.1960.Di- rectiá Centrala de Stat. Republica Populara Romina. XXXIII., 1082 p., 17 t.

_A Román Népköztársaság Miniszter- tanácsa mellett működő Központi Statisz—

tikai l-Iivatal terjedelmes kötetben köz—

zétette az 1956. február 21—i népszámlálás főbb eredményeit. A kötet, amelyet/mód- szertani megjegyzések, valamint a közzé—

tett adatokat elemző tanulmány vezet be, két részből áll. Az első rész a népesség demográfiai összetételére vonatkozó főbb eredményeket, a második pedig a népes—

ség társadalmi—gazdasági struktúráját jel- lemző adatokat tartalmazza.

A népszámlálás előkészítése és irányi—

tása a Központi Statisztikai Hivatal mel—

lett e célra életrehívott ,,Központi Nép—

számlálási Bizottság" feladata volt. A Bi—

zottság feladatait ,,helyi összeírási bizott- ságok" segítségével oldotta meg, ame- lyekben többek között a területi végre- hajtó bizottságok, képviselői, az oktatás—

ügyi intézmények kiküldöttei stb. vettek részt.

Az összeírás lebonyolítására az ország területét 60087 számlálókörzetre osztot—

ták, amelyben 61771számlálóbiztos mű—

ködött. ,

A módszertani problémák megoldásá- hoz a hazai tapasztalatokon kívül fel—

használták az 1939. évi szovjet népszám—

lálás, valamint a népi demokratikus or—

szágok népszámlálásainak tapasztalatait is.

A lakosságot a korábbi gyakorlattal szemben nem háztartásonként, hanem

családonként írták össze. Családnak az

egymással rokoni , kapcsolatban alevő, együttlakó és közös háztartásban élő sze- mélyek összességét tekintették. Ennek megfelelően valamely családdal együtt lakó, de azzal rokoni kapcsolatban nem álló személyekről külön összeíró ívet töltöttek ki.

Az összeírás kikérdezéses módszerrel történt és eszmei időpontja az 1956. feb- ruár 20—ról 21-re virradó éjjel ,;0" óra volt; városban 4, falun 6 napig tartott.

Az alkalmazott főbb nyomtatványok:

az összeíróív; az összeíró ívek számbavé—

telére és az előzetes adatok összesítésére szolgáló ,,Összesítő jegyzé "; az "Igazo—

lás az összeírás megtörténtéről", mellyel az összeírás után mindenl4 évnél idő- sebb személyt elláttak és az ,,Ellenőrző lap", amelyet azokról a személyekről ál,—

lítottak ki, akik a népszámlálás eszmei időpontjában más helységben tartózkod—

tak és az összeírás megtörténtéről igazo—

lással nem rendelkeztek.

1060

Az bsszeiróív az azonosítási adatokon (név, helység stb.) kivül a következőket tartalmazta:

állandó vagy ideiglenes lakóhely,

az összeírt személy viszonya a csali—moz, nem.

életkor.

családi állapot, állampolgárság, nemzetiség.

anyanyelv,

írni—olvasni tudás és iskolai végzettség, foglalkozás mint fő megélhetési foz-rás, jelenlegi foglalkozás,

munkahely,

társadalmi csoport.

A módszertani útmutató beszámol a legfontosabb népszámlálási fogalmak tar- talmáról és jelentéséről, s rámutat arra, hogy az egyes fogalmaknak az 1956. évi népszámlálásnál elfogadott értelmezése mellett a korábbi népszámlálások adatai- val való összehasonlítás lehetséges—e vagy sem. így például ami a kereső és az el—

tartott népesség' elhatárolását illeti, az 1956. évi népszámlálásnál a kereső népes- ség közé sorolták a 14 éves és idősebb kereső foglalkozással rendelkező szemé- lyeken kívül a katonai szolgálatot telje—

sítőket, az [ipariskolák és a műszaki kö—

zépiskolák tanulóit, valamint a korábbi népszámlálásoknál ,,segltő családtagként"

külön csoportban kimutatott személyeket is a tényleges foglalkozásnak (földműves, szőlőművelő stb.) megfelelően.

Az eltartottak között szerepelnek a nem munkaképes személyeken kívül a nyug- díjasok, ösztöndíjasok, foglalkozásnél—

küliek, magánosok vagy intézmények el—

tartottal, a háztartásbeli nők, valamint azok, akiknek nem munkával szerzett jövedelem a megélhetésük forrása.

A családi állapot számbavétele az előző népszámlálások kategóriái (házas, nem házas, özvegy, elvált) szerint történt, de a múltban a törvényes családi állapotot vették figyelembe, most az összeírt sze—

mély nyilatkozatának megfelelően, a tény—

legeset.

A nemzetiségi hovatartozás összeírása a nemzetiségek teljes jogegyenlőségének szem előtt tartásával történt: azt a nem—

zetiséget kellett bejegyezni, amelyet a megkérdezett megjelölt, s a nemzetiség- nek nem kellett megegyeznie sem az ál—

lampolgársággal, sem az anyanyelvvel.

A soknemzetiségű tartományokban nem—

zetiségi számlálóbiztosok írták össze a népességet. Ugyanígy az anyanyelv be- jegyzése is a megkérdezett bemondása alapján történt.

Az előzetes adatokat (a népesség száma, terület, nem és nagyobb korcsoportok szerinti megoszlása) decentralizáltan dol—

gozták fel az összesítő jegyzékek alapján.

(Ezeket az adatokat 1956. május 6—án.

wmikáltáka

A lakosság száma 17 489 450 az 1948.

évihez képest 1 616 826 fővel, azaz 103 százalékkal gyarapodott. Jelentősen meg-—

növekedett —-— elsősorban a szocialista ipa—

rosítás eredményeképpen —- a városi né—

pesség száma, amely 1956-ban már a né—

pesSég 31,3 százalékát tette ki szemben az 1948. évi 23,4 százalékkal.

A népesség kor szerinti összetételét szemlélve a fiatalabb korcsoportok ará—

nya az 1930. évihez képest csökkent. A 15 évesnél fiatalabbak aránya például az 1930. évi 33,5 százalékról 27,5 százalékra csökkent, a 45—49 évesek aránya viszont az 1930. évi 11,'7 százalékról 16,2 százalék-—

ra, a 60 éves és idősebbek aránya pedig az 1930. évi 7,4 százalékról 1956—ban 93 százalékra növekedett.

Annak ellenére, hogy a népesség összes számában a legfiatalabb korosztályok aránya a korábbi népszámlálások adatai—

hoz képest csökkent, a 29 éven aluliak aránya 54,6 százalékot tesz ki. Románia tehát az össznépességen belül a fiatalabb népesség nagyobb arányával rendelkező országok közé tartozik, mint például a' Szovjetunió, lengyelország, Jugoszlávia, Portugália.

A románok az ország lakosságának túl—

nyomó többségét (85,"l százalék) alkotják.

A nemzeti kisebbségek közül az ország összlakosságához viszonyítva legnagyobb a magyarok (9,1 százalék) és németek (2,2 százalék) aránya.

Az analfabétizmus felszámolása terén Romániában a felszabadulás óta jelentős eredményeket értek el. Az írni-olvasni nem tudók aránya 1930-ban igen magas:

38,9 százalék volt. Az 1956. évi népszám—

lálás adatai szerint az analfabéták ará- nya a 8 éves és idősebb népességnek 10,1 százalékát tette ki. A részletesebb adatok azt mutatják, hogy az írni—olvasni nem tudók túlnyomó többsége (csaknem kéti- harmada) az 55 éves és ennél idősebb népességből kerül ki.

A kereső népesség száma az 1930. évi- hez képest jobban növekedett, mint az összlakosságé, amennyiben gyarapodása 253 százalék volt, míg a népesség száma csak 22,5 százalékkal emelkedett. A tény—

leges növekedés még nagyobb, ha figye——

lembe vesszük, hogy a kereső népesség 1930. évi adata jelentős számban tartal-—

maz munka nélkül szerzett jövedelemből élőket, valamint 14 éven aluli foglalkoz- tatottakat is. Meg kell jegyezni azt is, hogy az 1930. évi népszámlálásnál a ke—

reső népesség száma a munkanélkülieket is tartalmazta.

STATISZTIKAI mom FIGYELÓ ,

1061

A kötet számos diagramot és karto—

grammot is tartalmaz, amelyek a lehető- séghez képest az 1980, 1948. évi adatokat is bemutatják és így; hozzájárulnak az 1956. évi népszámlálási adatok megfelelő értékeléséhez.

(Ism.: Gyulay Ferenc) Whelpton, P. K. —- Campbell, A. A.:

Az amerikai nők évjárat szerinti termékenységi táblái

(Fertllity tables for birth cohorts of Ameri- can women. Part I. Annual and cumulatíve birth rates, by age, by order of birth for all women in cohorts of 1876 to 1943. Vital Statis—

tics—Special Reports. Selected Studies 1960. 51.

köt. 1. sz. 129 p.)

Bár a kiadvány módszertani szempont- ból is érdekes és tanulságos (a több te- kintetben hiányos alapadatok kiegészíté—

sével, az alulbecslések korrigálásával, részben pedig a termékenységi táblák kiszámításával kapcsolatban vet fel .több sajátos módszertani kérdést), e kérdések- kel itt most nem foglalkozunk, hanem a számítások néhány főbb eredményét is—

mertetjük.

Az egyik jelentős terület, amelyen a termékenységi táblák kiterjedt vizsgá—

latokat tesznek lehetővé, az egyes évjá—

ratokra számitott születési arányszámok időbeli változásainak figyelemmel kísé- rése. Az évjárat szerinti általános termé—

kenységi arányszám a legtöbb korévben az 1921. évi viszonylag magas színvonal—

ról kiindulva csökkent és mélypontját az 1930—es években, egyes koréveknél az 1940—es években érte el. A fiatalabb kor—

években a csökkenés mértéke kisebb volt, a csökkenés periodusa pedig rövidebb ideig tartott. Ugyanakkor az utóbbi két évtized folyamán a 40 éves és ennél fia—

talabb korú nőkre számított születési arányszám rendkívüli arányú —-—,- a világ—

háború utáni években csak átmenetileg torpant meg —— növekedést mutat. Az első szülésekre számitott születési arány- szám az első világháború után gyorsan emelkedett, majd esni kezdett és 1933-ban érte el mélypontját. 1933 után nagyobb hullámzásokkal (amelyek közül legna—

gyobb a háború alatti és utáni években bekövetkezett esés és az ezt kiegyenlítő 1947—1948. évi kiugrás) állandó emelke—

dés tapasztalható, amely 1950-től kezdve a 29 ezrelékes érték körül stagnál. A má—

sodik és a harmadik szülésre számított

születési arányszám az első szülésre szá—

mítotthoz hasonlóan viselkedik, azzal a különbséggel, hogy a minimumot a nö—

vekvő sorrenddel arányosan az előbbinél később éri el. A harmadik szülésre szá—

mított arányszám az ötvenes években az első és a második szülésre számított

stagnáló szinvonalával szemben határozott növekedést mutat. Figyelemre méltó, hogy a 4.—7. szülésekre számított arány—

számok is növekednek 1945 és 1958 kö—

zött. Mindez arra mutat, hogy a születés—

számnak 1950 táján megindult jelentős mértékű növekedéséhez a második és to—

vábbi sorrendű szülöttek számának meg- növekedése, végső fokon tehát a csalá—

donkénti átlagos gyermekszám növelé—

sére irányuló törekvés is hozzájárult.

A kumulált születési arányszámok vizs—

gálata rendkivül szemléletesen érzékel—

teti az Amerikai Egyesült Államokban a két háború közötti időszakban a születési mozgalomban tapasztalható depresszió ellenhatásaként 1949—től fellendült szü- letési mozgalomban részt vevő fiatalabb évjáratok (a 30 éven aluli nők) megnöve- kedett termékenységét. A 20 évesekre számitott kumulált születési arányszám legmagasabb háború előtti értéke 310 ez—

relék körül volt, 1958-ban pedig a 480 ez- reléket közelítette meg. A 25 éveseknél e két szélső érték 1179 és 1633 ezrelék, a harminc éveseknél pedig 2052 és 2256 ez- relék.

Az évjárat szerinti termékenységi arányszámokkal, az időbeli változások figyelembevétele mellett, más értékes elemzések is végezhetők, így például meg lehet kísérelni a születési mozgalomra ható főbb okok elkülönített vizsgálatát, mérlegelni lehet súlyukat. E vizsgálatok

több érdekes eredményre vezettek. így megállapítható volt, hogy a második vi—

lágháború utáni évtizedben bekövetkezett születési hullám okai között a legnagyobb súllyal az anyák (tehát az első gyerme—

küket megszülő nők) számának növeke—

dése szerepelt. Ez volt az egyedüli olyan tényező, amely minden korévben — ter- mészetesen különböző súllyal —— pozitív hatást gyakorolt a születések számára. Az a körülmény, hogy a szülőképes kor fia—

talabb koréveiben a születésszám csök—

kentésére irányuló törekvés mérséklődött és ezáltal a fiatalabb nők többedik szü—

léseinek száma is növekedett, volt a má—

sodik fontos, a születésszám növelésének irányában ható tényező. Az idősebb kor- években (40 éven felül) az átlagos gyer- mekszámnak —— már a húszas évek eleje óta megfigyelt — csökkenése tovább tar- tott, és a születésszám növekedését kis—

mértékben mérsékelte.

A kiadvány az itt említettek mellett elemzéseket közöl a születési sorrendről és közli az évjáratonként számított ter- mékenységi táblákat, majd részletes füg- gelékekkel zárul.

(Ism.: Vukovich György)

.