Fulde, Rudi: A világszínvonal statisztikai megfigyelése a mezőgazdaságban

_l36

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

MEZÖGAZDASÁGI , STATISZTIKA

Fulde, Rudi:

A világszínvonal statisztikai megfigyelése

a mezőgazdaságban

(Statistische Beobachtung des Weitniveaus in der Landwirtschaft.) — Statistische Praxis.

1960. 3. sz. 63—65. 13.

Németország Szocialista Egységpártja

Központi Bizottságának 7. plénuma meg—

vitatta a világszínvonal elérésének kér- dését a mezőgazdaságban és a szakembe—

rek feladatává tette, annak megállapí—

tását, hogy egyrészt mely országok ér—

ték el az egyes termelési ágakban a vi-

lágszínvonalat, másrészt, hogy milyen

feltételek mellett. lehetséges ennek a szintnek a hétéves mezőgazdasági terv keretében való elérése. .

Szerző tanulmányában beszámol arról a mutatószámrendszerről, amelyet az ag-

rárstatisztikusok ennek a célnak az érde—

kében kidolgoztak.

A mutatószámrendszer kidolgozását

megelőző tanulmányok során felmerült a nemzetközi és a Német Demokratikus Köztársaságra vonatkozó adatok összeha-

sonlítható formában történő kigyűjtésének kérdése, a fogalmak értelmezésének és meghatározásának problémája.

*A mutatószámrendszerre vonatkozó ja-

vaslat a mutatószámok minimumát tar-

talmazza csupán és lehetőséget nyújt a legfontosabb mezőgazdasági ágazatok

eredményeinek összehasonlítására. A ja- vaslat az állattenyésztés és a növényter-

mesztés jellemzésére alkalmas mutatókat

tartalmaz és magában foglalja ezen ága- zatok munkatermelékenységi mutatóit is.

Ezek között vannak a termelékenység nö—

velésére leginkább befolyást gyakorló, a

mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos mutatószámok is.

Az elgondolások szerint az NDK min—

den kőrzetéből— egy-egy legkiemelkedőbb eredményt elért termelőszövetkezet éves termelési mutatóit gyűjtik össze. Minden

kerületből pedig egy állami gazdaságot

vonnak be az évenként tartandó össze—- írásba. Megfontolásra ajánlja szerző egy olyan módszer bevezetését, amely mel- lett a termelőszövetkezeteknek csak meg- határozott minimális előírás túlteljesí—

tése esetén kell adatot szolgáltatniok.

A javasolt mutatószámok fontos tájé-

koztatást nyújtanak a mezőgazdasági ter—

melési módszerek tekintetében is.

A mutatószámok részletes felsorolása

és értékelése túlhaladja az ismertetés ke—

reteit, de meg kell jegyezni azt, hogy a ter—

melékenység, a gépesítettse'g fokára és az önköltség alakulására jellemző jelzőszá—

mok szerepelnek közöttük.

A mutatószámrendszer alapján begyűj—

tött, a termelőszövetkezetekre és az ál- lami gazdaságokra vonatkozó adatokat táblázatokban egybevetik a világszínvo—

nalat képviselő külföldi adatokkal. Majd az eredmények elemzése; illetve az ered-

mények elérésénél bel- és külföldön al- kalmazott mezőgazdasági termelési mód- szerek összehasonlítása után felhasznál—

ják azokat a propagandamunkában, il—

letve a sajtó segitségével végzett felvilá—

gosító és az eredményeket, módszereket

népszerűsítő tevékenység során, a terme—

lés színvonalának emelése, az önköltség csökkentése érdekében.

(Ism.: Ráth Szabolcs)

Sljapentoh, V.:

Matematikai módszerek alkalmazása a mezőgazdasági termelés racionális

szerkezetének meghatározására

(Iszpol'zovanie matematicseszkih metodov pri opredelenii racional'nol sztrukturü szel'—

szkohozjajsztvennogo proizvodsztva.) —- Eko—

nomtka Szel'szkogo Hozjajsztva. 1960. 7. sz.

16—27. 13.

A szerző cikkében a matematikai mód-

szereknek a mezőgazdasági üzemek ter—-

melési terveinek kidolgozásában való al—

kalmazásával foglalkozik. Az előzetes közgazdasági elemzés fontosságának és a tervezés során figyelembe veendő ténye—

zőknek a kiemelése után annak a terv—

változatnak a megkeresését jelöli meg

feladatul, amely minimális munka- és

anyagráforditás mellett biztosítja a maximális termés, illetve termékmeny- nyiség elérését. Ez megköveteli a terme—

lés erőforrásainak a termelés egyes ágai közti legegyszerűbb elosztását, ami mate- matikai módszerek alkalmazása útján könnyen biztosítható. A cikk a továbbiak—

ban ezt egy példának a lineáris prog—

ramozás hazai elméletéből és gyakorla—

tából is ismert szimplex módszerrel tör—

ténő megoldásával bizonyítja és illuszt—

rálja.

Termeljenek valamely gazdaságban szemesterményt (tavaszi búzát és őszi ro—

zsot), napraforgót, tejet, valamint marha—

és sertéshúst. (Ez az összetétel a szaratovi terület számos gazdaságára jellemző.)