MAKROÖKONÓMIA
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén
az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet
és a Balassi Kiadó közreműködésével
Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter
2011. február
2
MAKROÖKONÓMIA
4. hét
Egyidőszakos modell
Horváth Áron, Pete Péter
Modell
Szereplők:
Fogyasztó: maximalizálja hasznát, ennek megfelelő szintű fogyasztási cikket keres és munkát (időt) kínál
Termelő: fogyasztási cikket kínál és munkát keres, profitot maximalizál
Kormányzat?
Kormányzat
A társadalom (reprezentatív fogyasztó) számára hasznos javakat produkál, de ezek szintjéről nem a fogyasztó dönt, számára a kormányzati tevékenység exogén
„Termelésének” nagyságát kiadásainak G szintjével mérjük (lásd GDP elszámolások)
A kiadásokat az adóbevételek finanszírozzák, egy periódus van, nem lehet kölcsönkérni
G = T (nincs költségvetési deficit)
Később részletesen vizsgáljuk, hogy ez a feltevés nagyon korlátozó-e vagy sem
A modellben (egyenlőre) nincs pénz, a kormányzat „természetben” szedi be az adókat, és felhasználja a jószágokat
G (és persze a vele egyenlő T) szintjének meghatározása a fiskális politika
3
Modell
Megoldása: az exogén változók (h, z K G) adott értékei mellett keressük az endogén változók (C, Nd, Ns, П, Y, w, T) azon értékeit, amelyek esetében a szereplők
viselkedése összhangban van
Működtetése: Megváltoztatjuk az exogén változók valamelyikét, és megfigyeljük, hogyan módosulnak az endogének egyensúlyi értékei. Ekkor az exogén
megváltozása oka az endogén megváltozásának (következmény)
Összhang: a versenyzői egyensúly kritériumai
A kialakult w, П és T mellett a fogyasztó – miközben betartja költségvetési korlátját
– úgy választja meg fogyasztását és munkakínálatát, hogy maximalizálja a hasznát
A kialakult w mellett a termelő az adott technológiát használva úgy választja meg munkakeresletét, hogy az azzal termelt Y profitja outputszinten maximális legyen
A munkapiac egyensúlyban van, a kialakult reálbér mellett a kereslet és a kínálat egyenlő
A termelő profitja megegyezik a fogyasztó profit/osztalék jövedelmével
A kormányzat betartja költségvetési korlátját (G = T)
Ez a modell versenyzői egyensúlya
Következmény
Ha a fentiek teljesülnek, akkor az árupiac egyensúlya adódik
Ha a fogyasztó költségvetési korlátjába a termelő problémájából behelyettesítjük a profitot és tudjuk, hogy a munkapiac egyensúlyban van, akkor
C + G = Y adódik
Walras-törvény
4
Diagram – termelő
Termelési lehetőségek határa
MRT, transzformációs határráta, az az átváltás, ahogy egységnyi időt a technológiával átválthatunk jószággá.
Ez azonos a munka határtermékével
Az outputot termeljük, az idő meg csak úgy van, de objektíve csak egymás rovására növelhetők
5
PPF és kormányzat
A kormányzat az output G = T részét elvonja, a fogyasztó csak a BD szakaszon választhat fogyasztás és szabadidő között
Egyensúly
6
Algebra
Egyensúlyban Nd = Ns = N
Négy egyenlet, négy endogén változó, N, C, w, és П. Helyettesítsünk П-t a fogyasztó költségvetési korlátjába, majd c-t a munkakínálati egyenletbe. Egyenlővé téve a munkakeresleti függvényt a munkakínálatival kiejtjük w-t, marad egy egyenlet N-ben
Hatékonyság
Hatékony: aminél nincs jobb
Pareto-hatékonyság: egyik szereplő helyzete sem javítható anélkül, hogy egy másiké ne romlana
Miután jelen modellünkben csak egy fogyasztó van, és a termelői jövedelmet is ő kapja, a Pareto-hatékonyság itt azt jelenti, hogy adott erőforrások (idő) és
technológia mellett elvileg sem található a fogyasztó számára jobb megoldás. Egy mindenható társadalmi tervező sem tudna jobbat produkálni
Fogyasztó:
Z
(1 + N) = w Termelő:
Fogyasztó:
Z
(1 + N)Z = w (1 + N) = w Termelő:
7
A versenyői egyensúly hatékony
Ha nincsenek piaci kudarcok (externáliák, monopóliumok, információs problémák) akkor a versenyzői egyensúly Pareto-hatékony
Kompetitív piac vagy társadalmi tervező
A kompetitív piacon egyéni döntéshozók árjelzésekhez igazodva hoznak egyéni döntéseket, amiket a piaci automatizmus hangol össze
A társadalmi tervező a cél, az erőforrások és a termelési lehetőségek ismeretében közvetlenül hoz döntést az erőforrások leghatékonyabb felhasználásáról
8
Algebra – társadalmi tervező
Max U = lnC + ln(h – N) C = zln(1+ N) – G
Mindenható és okos társadalmi tervező persze nincsen, a kérdés számunkra nem
filozófiai, még kevésbé világnézeti. A társadalmi tervező problémáját technikailag sokkal könnyebb megoldani, mint küszködni a termelői és fogyasztói viselkedéssel. Ezért
időnként, (ha tudjuk hogy a versenyzői egyensúly megoldása azonos lesz a tervezőével) akkor a tervezőét oldjuk meg
Esetünkben azonos? Házi feladat
G növekedésének hatása
G és egyben T növekedése a fogyasztótól jövedelmet von el
Tisztán jövedelmi hatás, ha C is l is normál, a fogyasztó mindkettőből kevesebbet akar.
Kevesebb szabadidő = nagyobb munkakínálat
Y nő, w csökken, C csökken, G növekedése fogyasztást szorít ki
Mivel C = Y – G, ha Y nő akkor lΔCl < lΔGl, a kiszorítás nem teljes
9
Munkapiac
Sztori
Vigyázzunk! G növekedése nem azért okoz output növekedést, mert a nagyobb kereslet hatására a kínálat nő. A kínálat csak w-től függ, a kereslet pedig T növekedése miatt ugyanannyival csökken, amennyivel G miatt nő
T növekedése csökkenti a fogyasztó jövedelmét, ezért kevesebbre értékeli a szabadidejét. Csökkennek a forrásai, ezért növeli munka erőfeszítéseit. A magasabb munkakínálat növeli az outputot
Empíria (USA)
A ciklus tényei: C, N, w prociklikusak (együtt mozognak Y-nal)
Modell predikciója G ingadozására:
N prociklikus, C és w kontraciklikus.
Nem valószínű, hogy a ciklusokat az USA-ban döntően a G ingadozása okozza
Ettől még más országokban lehet G a ciklus forrása (USA sokkal zártabb gazdaság – a modell is) – nyitott gazdaságban más csatornák is vannak
W
N N
dN
s(T
1) W
N
N
dN
s(T
1)
10
TFP növekedése
Adott K és N mellett nagyobb output és nő a munka határterméke
PPF kifelé tolódik és meredeksége nő
C nő, w nő, Y nő N bizonytalan
Z nő, jövedelem nő, szabadidő kereslet nő, munkakínálat csökken (jövedelmi hatás)
w (szabadidő ára) nő, kereslete csökken, munkakínálat nő (helyettesítési hatás)
Z növekedése
11
Jövedelmi és helyettesítési hatás szétválasztása
Munkapiac
W
N N
d(z
1)
N
d(z
2)
N
s(z
1)
N
s(z
2) W
N N
d(z
1)
N
d(z
2)
N
s(z
1)
N
s(z
2)
12
Sztori
Hosszú táv (trend)
Az output és a fogyasztás tartósan nő
w is tartósan nő, az egy főre jutó ledolgozott órák száma alig változik
A tények támogatják azt a hipotézist, hogy a TFP növekedése az életszínvonal növekedésének alapvető forrása
Hosszú távon a bérnövekedés jövedelmi és helyettesítési hatásai kioltják egymást. A ledolgozott órák száma nem nő, noha w nő
Rövid táv, üzleti ciklus
Megfigyelés: C,w és N is prociklikus, együtt mozog Y-nal
Ebből a modell C és w prociklikusságát leírja, N-ét azonban nem, az kellene, hogy N w-vel (és persze Y-nal és C-vel) együtt ingadozzon
Mi a magyarázat?
Intertemporális helyettesítés
A jelen modell egyperiódusú, a fogyasztó C és l között helyettesíthet, de különböző időszakok között nem. A valóságban a jelen és jövő között is lehet
átcsoportosítani. Érdemes lehet ma többet dolgozni, hogy a jövőben kevesebbet kelljen
Ez függ attól, hogy mekkorák a bérek ma a jövőhöz képest
Tartós bérnövekedés: w ma növekszik, a növekedés fennmarad a jövőben is. Ez nem ösztönöz a szabadidő/munka időbeli átcsoportosítására (ez van a modellben)
Csak ma nő w, a jövőben vissza fog térni az eredeti szintre, l mai ára nőtt a jövőbeni árához képest. Érdemes ma sokat dolgozni, sokat keresni, a jövedelmet/jószágot átvinni a jövőbe és akkor kevesebbet dolgozni.
„Kihasználjuk az alkalmat”
Jószágot vittünk át a jövőbe, de valójában szabadidőt is vittünk át a jövőbe, ma kevesebbet használunk, hogy a jövőben többet lehessen
Ha a bér csak ma növekszik, a jövőben nem (rövid távú emelkedés) akkor w és N együtt fognak mozogni
13
Kitérő: Intertemporális helyettesítés, algebra
Két periódus, raktározható termék, nincs kormány, fogyasztó problémája Max. U = ln C1 + ln C2 + ln(h – N1) + ln(h – N2)
C1 + C2 = w1N1 + w2N2 + π1 + π2
C1 = C2 C1
h – N1 = w1
C2
h – N2 = w2 W1 = h – N2 W2 h – N1 Megoldás: C1 = C2
C1
h – N1 = w1 C1
h – N1 = w1
C2
h – N2 = w2 C2
h – N2 = w2 W1 = h – N2 W2 h – N1 W1 = h – N2 W2 h – N1 Megoldás: