február Szakmai felelős: Pete Péter 2011. Készítet te: Horváth Áron, Pete Péter MAKROÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet

és a Balassi Kiadó közreműködésével

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

2

MAKROÖKONÓMIA

3. hét

Fogyasztó és termelő

Horváth Áron, Pete Péter

Modellek

 Logikai konstrukciók, amelyek a valóságból csak annyit tartalmaznak, ami szerintünk az adott probléma szempontjából fontos

 Elvárások: logikai koherencia, egyszerűség, magyarázó erő (illeszkedés az empíriára)

 Ha magyarázónak jó, használhatjuk kísérletezésre, előrejelzésre

 Piaci modellek: a szereplők együttműködése önkéntes csere

 Egyensúlyi modellek: van-e összhang a szereplők csereszándékai, magatartása között és mi hozza létre azt?

 Egy piacon mindig annyit adnak el, mint amennyit megvesznek. Egyensúly akkor van, ha a piaci árak szabadon alakulnak ahhoz, hogy a kialakuló egyensúlyi áron annyit vesznek, amennyit venni akartak, és annyit adnak el, amennyit el akartak adni. Ezt az összhangot nevezzük egyensúlynak

 Több szereplő, többféle piac szimultán egyensúlya: általános egyensúly

 ÁE modellben csak az egyensúlyról tudunk érdemi állításokat tenni, a nem egyensúly végtelen sokféleképpen lehetséges

 Disequilibrium modell. Egyes árak nem alkalmazkodnak, ezeken a piacokon nem lesz egyensúly (a többin igen)

 Technikailag: az érintett piacon az árat valami konstansnak tekintjük, de nem tudjuk, honnan jön

3

Versenyzői egyensúly

 Nagyon sokféle egyensúlyi modell van aszerint, hogy mit tételezünk fel a piaci szereplők viselkedéséről

 A versenyzői egyensúly a tökéletes verseny piaci formájának általánosított

egyensúlyfogalma. A szereplők árelfogadóak, vagyis nem veszik figyelembe a saját akcióik árakra gyakorolt hatását, csak igazodnak az árakhoz

 Ezt az egyensúlykoncepciót fogjuk használni, mert ez a legegyszerűbb. (Elvárások?)

Mikro alapú makromodellek

 Mikro alapú modell: tartalmazza a gazdasági szereplők céljainak és korlátainak leírását, és a makro jelenséget az így eredeztetett magatartások egymásra hatásából vezeti le. A modell alapja a mikro-optimalizálás

 Ez nagyon bonyolult. Sokkal bonyolultabb, mint egyszerű és kézenfekvő (ad hoc) szabályosságokat feltételezni a magatartásukról a döntéshozatal leírása nélkül

 A 70-es évekig a makro modellek az utóbbit követték

Példa: fogyasztási függvény

 Regressziót számoltunk az aggregált fogyasztás és a jövedelem kapcsolatára

 C = a + b(Y – T)

 C = a – bT + bY

 Vizsgáljuk az adóemelés hatását!

 Mi legyen b-vel?

 Ha biztosak lehetnénk abban, hogy b nem változik, akkor nem kell mikro-alap

 b változását csak úgy tudjuk leírni, ha leírjuk a fogyasztó teljes döntését, céljaihoz és korlátaihoz való igazodását

4

Mikro-alap

 Nem erőltetjük mindenre a mikro-alapot

 Ha olyan eseményekre való reakciót vizsgálunk, amelyeknél biztosak lehetünk abban, hogy az esemény nem módosítja érdemben a szereplők egyéni viselkedését, annak módját, akkor nem kell mikro. Legtöbbször kell.

 A kurzuson lesz ilyen is, olyan is

A modell alkotóelemei

 Szereplők: termelők, fogyasztók, kormányzat

 Javak: fogyasztási cikk, ma vagy a jövőben

 Erőforrások: idő (munkához), tőke

 Technológia: termelési lehetőségek

 Fogyasztói preferencia: a fogyasztói döntés alapja

Egyperiódusú modell

 Reprezentatív (átlagos) fogyasztó

 A vizsgált problémáink szempontjából az egyes fogyasztók közti különbségek sokkal kevésbé fontosak, mint a hasonlóságok: szeretnek fogyasztani és értékelik az idejüket (nem mondanak le ingyen a szabadidejükről)

 Egy fogyasztó, de sokat képvisel

 Jövedelemeloszlási problémák kizárva (mindenki egyforma)

5

Fogyasztói preferenciák

 Óhajtott javak: fogyasztási cikk (C) és (szabad)idő (l). A szabadidő megválasztásával automatikusan kínál munkát (munkával töltendő időt)

 Munkakínálat: N^s = h – l

 Standard haszonfüggvény: U(C, h – N^s)

 A fogyasztás és a szabadidő is normál javak, ha nőnek a forrásai, mindkettőből többet akar

6

A fogyasztó költségvetési korlátja

Pénz nincs, bartergazdaság van, mindennek az árát a fogyasztási jószág egységében mérjük

w a munka egységének bére (reálbár), a szabadidő ára, a fogyasztó a reálbért adottságnak, általa nem befolyásolhatónak tekinti

A fogyasztó tulajdonosa a vállalatnak (valakinek kell), tőle profit/osztalék jövedelmet kap. Továbbá adót fizet.

Nincs megtakarítás (csak egy periódus van) a fogyasztó a teljes jövedelmét elfogyasztja

Költségvetési korlát

Némi átrendezésből látszik, hogy a probléma nem különbözik érdemben a hagyományos fogyasztói döntéstől.

C és l a jószágok, a fogyasztás ára 1, a szabadidőé w. A másik oldalon a források, amiket a fogyasztó felhasználhat.

Az egyetlen különbség, hogy a források értéke függ az egyik jószág árától, ha a bér nagyobb, többet lehet költeni.

7

Fogyasztói optimum

 A fogyasztó adott w és adott π mellett azt a C,l kombinációt választja, ami maximalizálja hasznát

 Ezzel egyben eldönti, hogy mennyi munkát kínál

 Az optimum pontban MRS = w

 Azaz MUl= w*MUc

Algebra

max U(C,l) = lnC + ln(h – Ns)

Megoldás:

Ns = Ns(w, π – T), munkakínálat

C = C(w, π – T), fogyasztási cikk kereslet

Adott reálbér és nem bérjellegű jövedelem esetén a fogyasztó meghatározza fogyasztási cikk keresletét és munkakínálatát

C

(h – N

) = w C

(h – N

) = w = w

8

A nem bér jövedelem változása

Ha a fogyasztás és a szabadidő is normál javak, akkor az adók csökkenése és/vagy az osztalékok (segélyek, transzferek etc.) növekedése növekvő fogyasztást és csökkenő munkakínálatot eredményez

A bérnövekedés hatása a fogyasztásra és a munkakínálatra

A reálbér növekedése ellentétes jövedelmi (pozitív) és helyettesítési (negatív) hatást gyakorol a szabadidő keresletére. A bérnövekedés esetén ezért a munkakínálat csökkenhet is, növekedhet is. A fogyasztás esetében mindkét hatás pozitív, ezért a reálbér növekedése a fogyasztási keresletet biztosan növeli

9

Munkakínálat, külön ábrázolva

Noha a reálbérnek a kínált munka mennyiségére gyakorolt hatásában bizonytalanok voltunk, egy itt még nem tárgyalt tényező (intertemporális

helyettesítés) miatt az várható, hogy a munka–bér függvényében rajzolt kínálati görbéje pozitív meredekségű A nem bér jellegű jövedelem

növekedése csökkenti a

munkakínálatot, a görbét visszafelé tolja

Reprezentatív vállalat

 Tevékenységének korlátja: a mindenkor adott termelési technológia

 Termelési függvény, a mikroökonómiából ismert viszony az erőforrások és az output között

 Makroökonómiai termelési függvény

 Reprezentatív vállalat

A termelési technológia standard neoklasszikus termelési függvénnyel jellemezhető Állandó mérethozadék, a munka és tőke határterméke csökkenő

Egyperiódusú modellben nincs felhalmozás, a tőkeállomány egzogénül adott (konstans) A reprezentatív vállalat munkát keres a piacon, amiért bért fizet. A vállalat célja a profit maximalizálása

10

A munka határterméke

A termelési függvény munka szerinti deriváltja (az ábrán a görbe

meredeksége) azonos a munka határtermékével

A munka határterméke az alkalmazott munka mennyiségével csökken

A munka határtermék-görbéje

11

Termelékenység

A teljes tényező termelékenység- növekedése adott tőke és

munkamennyiség mellett is növeli a kibocsátást, valamint növeli a munka határtermékét

(Az adott munkamennyiség mellett meredekebb lesz a termelési függvény görbéje)

A termelékenység növekedésének hatása

A munka határtermék-görbéje felfelé, illetve kifelé eltolódik

12

TFP

 Z minden, amit K és N mennyisége nem magyaráz meg. Nem csak technológia

 Hosszú távon nő, mert a technika, eljárások folyamatosan javulnak

 Rövid távon ingadozik, időjárás, szabályozások, előírások, importált nyersanyagok ára

 Ha ismerjük F-et és K és N idősorait, z maradékként számítható

Profitmaximalizálás

 A profit a termelés és a költségek különbsége

 П = zF(K,N^d) – wN^d – tőkeköltségek

 A profit annál a munkafelhasználásnál maximális, ahol MPN = w

 Ez az összefüggés definiálja a munka keresletét, a munka keresleti görbéje azonos a munka határtermék görbéjével

Profitmaximalizálás – példa

 Tekintsünk el a tőkétől

 Legyen Y = zln(1 + N^d), ekkor:

 П = zln(1 + N^d) – wN^d

 A munkakereslet:

Z (1 + N

)

Z = w (1 + N

)

= w

13

Profitmaximalizálás

Munkakeresleti görbe